Új Látóhatár, 1960 (3. évfolyam, 1-6. szám)

1960 / 3. szám - FIGYELŐ - Nemzet Nagy Tanára. Kodály Zoltán köszöntése

243 FIGYELŐ NEMZET NAGY TANÁRA Kodály Zoltán köszöntése A legnagyobb élő magyar helyzete — állam alatt és nemzet fölött — annyira egyedülálló, hogy hálánkon és megilletődésünkön kívül elsősorban felelősségünket érezzük, amikor a száműzött ma­gyar írók nevében köszöntjük őt. Nem maradhatunk szótlan akkor, amikor Kodály Zoltánt az angolszász kultúra legrégibb fővárosá­ban, e város hagyományos szertartásai szerint — művészi, emberi és nemzetnevelői nagyságát egyaránt megillető — megbecsülés érte. Kodályt az oxfordi egyetem május 3-án a muzsika honoris causa doktorává avatta. Az angol egyetemi város Kodályról elnevezett énekkara a Nagy Tanárt egy tizennyolcadik századból való magyar diákdallal köszöntötte. A díszdoktori oklevelet az egyetem alkan­­cellárja adta át. A. N. Bryan­ Brown, az egyetem orátora Kodály zenekari és kórus műveit ekként méltatta: „Organicis multam, plu­rimam canentibus operam felicissime reddidit, ita novitati studet, ut concinnitatem, consuetudinesque trataticias non neglegat". Nép­dalgyűjtő munkásságára pedig ezekkel a szavakkal utalt: „Verae musices popularis Hungaricae corpus hospes hic noster una cum viro altero sollertissimo Béla Bartók hoc demum seculo ineunte colligere et edere exorsus est". Az ünnepelt a Lady Margaret Hall dísztermében, doktori talárban tartotta meg előadását a magyar népzene és műzene viszonyáról. A „Deneke-előadás" a magyar lélek, a magyar kedély és ízlés sum­­mázását is magában foglalta. A „Hommage to Kodály" címmel jú­nius 3-ára hirdetett londoni hangversenyen a londoni Filharmónia és az angol zeneélet nagyjai tisztelegnek a magyar mester előtt, olyanformán, ahogy Fauntin-Latour híres képén hódolnak koruk legnagyobb festői Cézanne művészetének. Mindez azt a férfiút, akit a nagyvilág csupán magukért a művek­ért becsül, méltán megilleti. Nekünk azonban Kodály több hazánk és a világ egyik legnagyobb élő muzsikusánál. Azok a sorok, amelyekkel Vörösmarty hódolt Liszt Ferencnek, a „hangok nagy tanárának", Kodály Zoltán méltatására nem elégségesek. A „min­dig hű rokon" nem érhet fel szívünkben ahhoz, akinek minden magyar, bárhová jut is, hű neveltje marad. E csorbítatlan erejű, friss kedvre élemedett, új alkotásokba lendülő élet nem eddigi eredményeinek leltározására késztet bennünket. Az eddigi alkotá­sok felsorolása amúgy sem határozná meg Kodály Zoltán történel­münkben és népünk szívében elfoglalt helyét. Bartók, már száműze­tésében, így írt róla: „Ha azt kérdezik tőlem, mely művekben ölt testet legtökéletesebben a magyar szellem, azt kell rá felelnem, hogy Kodály műveiben. Ezek a művek: hitvallomás a magyar lé­lek mellett. Külső magyarázata ennek az, hogy Kodály zeneszerzői tevékenysége kizárólag a magyar népzene talajában gyökerezik.

Next