Új Látóhatár, 1960 (3. évfolyam, 1-6. szám)
1960 / 3. szám - FIGYELŐ - Nemzet Nagy Tanára. Kodály Zoltán köszöntése
243 FIGYELŐ NEMZET NAGY TANÁRA Kodály Zoltán köszöntése A legnagyobb élő magyar helyzete — állam alatt és nemzet fölött — annyira egyedülálló, hogy hálánkon és megilletődésünkön kívül elsősorban felelősségünket érezzük, amikor a száműzött magyar írók nevében köszöntjük őt. Nem maradhatunk szótlan akkor, amikor Kodály Zoltánt az angolszász kultúra legrégibb fővárosában, e város hagyományos szertartásai szerint — művészi, emberi és nemzetnevelői nagyságát egyaránt megillető — megbecsülés érte. Kodályt az oxfordi egyetem május 3-án a muzsika honoris causa doktorává avatta. Az angol egyetemi város Kodályról elnevezett énekkara a Nagy Tanárt egy tizennyolcadik századból való magyar diákdallal köszöntötte. A díszdoktori oklevelet az egyetem alkancellárja adta át. A. N. Bryan Brown, az egyetem orátora Kodály zenekari és kórus műveit ekként méltatta: „Organicis multam, plurimam canentibus operam felicissime reddidit, ita novitati studet, ut concinnitatem, consuetudinesque trataticias non neglegat". Népdalgyűjtő munkásságára pedig ezekkel a szavakkal utalt: „Verae musices popularis Hungaricae corpus hospes hic noster una cum viro altero sollertissimo Béla Bartók hoc demum seculo ineunte colligere et edere exorsus est". Az ünnepelt a Lady Margaret Hall dísztermében, doktori talárban tartotta meg előadását a magyar népzene és műzene viszonyáról. A „Deneke-előadás" a magyar lélek, a magyar kedély és ízlés summázását is magában foglalta. A „Hommage to Kodály" címmel június 3-ára hirdetett londoni hangversenyen a londoni Filharmónia és az angol zeneélet nagyjai tisztelegnek a magyar mester előtt, olyanformán, ahogy Fauntin-Latour híres képén hódolnak koruk legnagyobb festői Cézanne művészetének. Mindez azt a férfiút, akit a nagyvilág csupán magukért a művekért becsül, méltán megilleti. Nekünk azonban Kodály több hazánk és a világ egyik legnagyobb élő muzsikusánál. Azok a sorok, amelyekkel Vörösmarty hódolt Liszt Ferencnek, a „hangok nagy tanárának", Kodály Zoltán méltatására nem elégségesek. A „mindig hű rokon" nem érhet fel szívünkben ahhoz, akinek minden magyar, bárhová jut is, hű neveltje marad. E csorbítatlan erejű, friss kedvre élemedett, új alkotásokba lendülő élet nem eddigi eredményeinek leltározására késztet bennünket. Az eddigi alkotások felsorolása amúgy sem határozná meg Kodály Zoltán történelmünkben és népünk szívében elfoglalt helyét. Bartók, már száműzetésében, így írt róla: „Ha azt kérdezik tőlem, mely művekben ölt testet legtökéletesebben a magyar szellem, azt kell rá felelnem, hogy Kodály műveiben. Ezek a művek: hitvallomás a magyar lélek mellett. Külső magyarázata ennek az, hogy Kodály zeneszerzői tevékenysége kizárólag a magyar népzene talajában gyökerezik.