Új Látóhatár, 1982 (33. évfolyam, 1-4. szám)

1982 / 1. szám - Borbándi Gyula: Zene és szabadság

Borbándi Gyula Zene és szabadság Veress Sándor zeneszerző igan, február 1-én született, most töltötte be tehát 75-ik életévét. Abban az írásában, amelyben 1962 végén az Új Látóhatárban a nyolcvanéves Kodály Zoltánt köszöntötte, Veress Sándor az idős Mester legmaradandóbb érdemének azt nevezte, hogy „félévszá­zados működésével a magyar zenét visszavezette a nyugat-európai népek nagy zenei családközösségébe, amelyből a törökvész folytán kiszakadt volt" és „a magyar zenei műveltséget újra a nyugat-euró­pai kultúrnemzetek művészetének szerves tényezőjévé emelte, úgy, ahogy az volt a 16. század elejéig". Majd húsz esztendő telt el e tanulmány megírása óta és a Kodályt méltató szerző is elérkezett hetvenötödik születése napjához, vala­mint fél évszázados működéséhez, ha a zeneszerzői pálya kezdeté­nek az 1931-ben megjelent zongoraszonátát tekintjük. Miként ő „a tisztelet főhajtásával, a szeretet melegével" köszöntötte híres tanárát és mesterét, úgy köszöntjük mi őt most, ugyancsak meg­hajtva fejünket előtte és igyekezv­e érzékeltetni szeretetünk me­legét. Ő ugyan húsz évvel ezelőtt egy nemzetnek nagy fia iránti háláját is emlegette, méltán és joggal, hiszen Kodály ünneplésében egységes volt az egész nemzet, a világ bármely táján éltek légyen is tagjai. Mondhatjuk-e ugyanezt Veress Sándorral kapcsolatban, látva és tudva, hogy a megbecsülés és az elismerés egyre szaporodó biztató jelei ellenére is mily erősek még a hazában a régi elzár­kózás és elutasítás bástyái és mily nehezen törnek utat azok a jó törekvések, amelyek minden magyar érték tiszteletét sürgetik? Ma­radjunk tehát a nemzet hálája helyett a szellemet és a teljesítményt becsülő jó magyarok hálájánál, amelynek őszintesége és szívélyes­sége talán nem kerüli el az ünnepelt figyelmét. E sorok írója a zenének nem avatott értője, engedtessék meg tehát, hogy Veress Sándor életművének nem a zeneesztétikai és zenetörténeti jelentőségét, hanem a nemzeti művelődésben elfoglalt különleges helyét méltassa. Annál is inkább, mert a Veress Sándor-i életműnek ez a vetülete majd oly jelentős és maradandó, mint az alkotások művészi értéke. A hetvenötödik életévéhez elérkezett ünnepelt nemcsak azzal ví­vott ki magának előkelő helyet a magyar zeneművészet és a magyar művelődés történetében, hogy Bartók és Kodály nyomán folytatta a magyar zenének a nyugat-európai népek zenei közösségébe való visszavezetése páratlan jelentőségű vállalkozását, egy olyan lég-

Next