Új Látóhatár, 1987 (38. évfolyam, 1-4. szám)

1987 / 1. szám - JÁSZI OSZKÁR HALÁLÁNAK HARMINCADIK ÉVFORDULÓJA - Borsody István: Jászi Oszkár politikai eszmevilága

Jászi Oszkár halálának harmincadik évfordulója Borsody István Jászi Oszkár politikai eszmevilága Károlyi Mihály özvegyéhez 1955. április 14-én írt kondoleáló leve­lében Jászi érezte, hogy „Mihályt nemsokára követni" fogja. „Az utolsó hetekben nagyon deprimált voltam" — írta — „s csaknem állandóan ő volt az öntudatomban . . ." Jászit nagyon bántotta, hogy baráti kapcsolata Károlyival politikai okokból 1949 óta megszakadt. Szeretett volna „visszatérni hozzá, de egy jottányit sem engedve a bolsevizmus elleni álláspontomból." Miközben fájdalommal terhes gondolatai „az ő és a magam lelki terhein" járnak, számunkra külö­nösen megható, hogy a Károlyinéhoz írott levelében Jászi megjegy­zi: „Az én problémám annyiban könnyebb, mivel a Látóhatár bátor és tiszta fiatalsága a maga egészében elfogadta, sőt kérte vezetésemet a politikai és szociális problémákban. Tájékoztatására küldöm a folyóirat 'Jászi számát', mely titkosan készült és nagyon meglepett." Jászi 1957. február 13-án „követte" Károlyit. Míg éltek, sajnos, a „régi sorsrendelte szolidaritás", ami főleg 1918-ban az októberi forradalom hevében kovácsolódott, nem állította helyre köztük a régi barátságot. A magyar demokrácia történetének szomorú moz­zanata, hogy egymástól elszakadva mind a ketten távol hazájuktól, politikai emigrációban haltak meg. Károlyi rövid, kiábrándító haza­téréssel megszakított hosszú külföldi bolyongásai utolsó állomásán, a festői Venceban, a francia Riviéra fölötti hegyekben, Jászi pedig felnőtt élete felét betöltő amerikai pályafutása színhelyén, az Ober­­lin egyetem Ohio vidéki városkájában, annak szerény, de kies szanatóriumában. Haláluk óta mind a ketten a „rehabilitált" történelmi személyek sorába kerültek a mai Magyarországon. A Szovjettel és a marxiz­mussal rokonszenvező Károlyi kitüntetése nem okozott különösebb problémát az államjogi törvényessége igazolására hírneves szemé­lyek támogatását buzgón kereső Kádár-rezsim számára. Budán, a Duna parton, a grófi család egyik egykori palotája előtt szobrot állítottak Károlyi Mihálynak, írásait is maradék nélkül kiadták — csak memoárjain végeztek a Kádár-cenzorok némi módosítást. Az antimarxista és szovjetellenes Jászi Oszkár viszont nem kis fejtörést

Next