Új Látóhatár, 1987 (38. évfolyam, 1-4. szám)
1987 / 1. szám - JÁSZI OSZKÁR HALÁLÁNAK HARMINCADIK ÉVFORDULÓJA - Borsody István: Jászi Oszkár politikai eszmevilága
Az Egyesült Államokban, ahol élete későbbi felét töltötte, Jászi nevének nincs ilyen egyöntetű jelentősége. De Amerikában is azok, akik jól ismerték és megismerkedtek idealista gondolkodásával, szintén mint politikai látnokra szoktak rá emlékezni. Maga Jászi világpolgárnak érezte magát az Egyesült Államokban, ami elég gyakori az Amerikába emigrált európai műveltségű intellektüeleknél. Persze, Jászi már Európában sem volt szűk látókörű, de világperspektívája az amerikai élménnyel tovább tágult. Európából magával hozott federalista béketervei sem szorítkoztak a Dunamedencére. Ezeket is már a világbékéről alkotott kozmopolita látomásával kötötte össze. És, modern etikus ember lévén, eszméit kezdettől fogva a modern nyugati civilizáció liberális értékrendszerébe ágyazta. Már szülőhazájában is a magyar demokrácia megteremtésén fáradozott és élete végéig — Amerikában folytatva küzdelmét a nemzetközi békéért — politikai eszmevilágát mindig három nagy egyetemes elv hatotta át: az egyéni szabadság, az emberi méltóság és a nemzeti egyenrangúság. Felnőtt élete későbbi felében mint egyetemi tanár, Jászi az ohiói Oberlinből követte a nagyvilág eseményeit, ami messze van Budapesttől, ahol élete korábbi felnőtt felében a huszadik századot alakító számos esemény szemtanúja volt. A magyar fővárosba pedig még messzebbről, az ország keleti vidékéről jött, ahol kálvinista hitre tért asszimilált zsidó származású szülők fiaként nőtt fel. Orvos apjától (amint azt Amerikában írt „The Dissolution of the Habsburg Monarchy" című könyve dedikációjában említi) azt tanulta, hogy „a közélet minden olyan politikai aktusa, amit nem erkölcsi elvek vezérelnek, csak a kizsákmányolás valamilyen formája lehet." Ez az erkölcsi meggyőződés vitte Jászit politikai ellenzékbe a magyarországi uralkodó rendszerrel szemben , nem pedig zsidó származása, amint azt reakciós rágalmazói előszeretettel terjesztették. Progresszív reformista nézetei óhatatlanul össze kellett hogy ütközzenek az uralmon lévőkkel, amint azt a Jászival rokon elveket valló nem zsidó magyarok esete bőven bizonyítja. Magyarország legújabbkori történetében a zsidók erőteljes modernizáló szerepet töltöttek be a társadalmi fejlődésben anyagi és szellemi téren egyaránt. A magyar társadalom maradi szerkezete nem volt olyan bénító hatással rájuk, mint például az elnyomott parasztságra. Sokoldalú tehetségükkel és az emancipáltak friss energiájával a zsidó származású magyarok másoknál jobban le tudták küzdeni az ország népét fojtogató társadalmi egyenlőtlenségeket. A szabadelvű kapitalizmus korában élvezni tudták a polgári szabadság jogait, mert élni tudtak a szabadverseny által nyújtott lehetőségekkel. Hálájukat a magyar állam iránt lelkes hazafias érzelmekkel juttatták kifejezésre. A magyar nemzetbe olvadt zsidók rendszerint buzgó magyar nacionalisták voltak. De kimagasló szó