Új Látóhatár, 1987 (38. évfolyam, 1-4. szám)

1987 / 1. szám - JÁSZI OSZKÁR HALÁLÁNAK HARMINCADIK ÉVFORDULÓJA - Borsody István: Jászi Oszkár politikai eszmevilága

Az Egyesült Államokban, ahol élete későbbi felét töltötte, Jászi nevének nincs ilyen egyöntetű jelentősége. De Amerikában is azok, akik jól ismerték és megismerkedtek idealista gondolkodásával, szintén mint politikai látnokra szoktak rá emlékezni.­ Maga Jászi világpolgárnak érezte magát az Egyesült Államokban, ami elég gyakori az Amerikába emigrált európai műveltségű intel­­lektüeleknél. Persze, Jászi már Európában sem volt szűk látókörű, de világperspektívája az amerikai élménnyel tovább tágult. Európá­ból magával hozott federalista béketervei sem szorítkoztak a Duna­­medencére. Ezeket is már a világbékéről alkotott kozmopolita láto­másával kötötte össze. És, modern etikus ember lévén, eszméit kez­dettől fogva a modern nyugati civilizáció liberális értékrendszerébe ágyazta. Már szülőhazájában is a magyar demokrácia megteremté­sén fáradozott és élete végéig — Amerikában folytatva küzdelmét a nemzetközi békéért — politikai eszmevilágát mindig három nagy egyetemes elv hatotta át: az egyéni szabadság, az emberi méltóság és a nemzeti egyenrangúság. Felnőtt élete későbbi felében mint egyetemi tanár, Jászi az ohiói Oberlinből követte a nagyvilág eseményeit, ami messze van Buda­pesttől, ahol élete korábbi felnőtt felében a huszadik századot ala­kító számos esemény szemtanúja volt. A magyar fővárosba pedig még messzebbről, az ország keleti vidékéről jött, ahol kálvinista hitre tért asszimilált zsidó származású szülők fiaként nőtt fel. Orvos apjától (amint azt Amerikában írt „The Dissolution of the Habs­burg Monarchy" című könyve dedikációjában említi) azt tanulta, hogy „a közélet minden olyan politikai aktusa, amit nem erkölcsi elvek vezérelnek, csak a kizsákmányolás valamilyen formája lehet." Ez az erkölcsi meggyőződés vitte Jászit politikai ellenzékbe a ma­gyarországi uralkodó rendszerrel szemben , nem pedig zsidó szár­mazása, amint azt reakciós rágalmazói előszeretettel terjesztették. Progresszív reformista nézetei óhatatlanul össze kellett hogy ütköz­zenek az uralmon lévőkkel, amint azt a Jászival rokon elveket valló nem zsidó magyarok esete bőven bizonyítja. Magyarország legújabbkori történetében a zsidók erőteljes mo­dernizáló szerepet töltöttek be a társadalmi fejlődésben anyagi és szellemi téren egyaránt. A magyar társadalom maradi szerkezete nem volt olyan bénító hatással rájuk, mint például az elnyomott parasztságra. Sokoldalú tehetségükkel és az emancipáltak friss energiájával a zsidó származású magyarok másoknál jobban le tud­ták küzdeni az ország népét fojtogató társadalmi egyenlőtlensége­ket. A szabadelvű kapitalizmus korában élvezni tudták a polgári szabadság jogait, mert élni tudtak a szabadverseny által nyújtott lehetőségekkel. Hálájukat a magyar állam iránt lelkes hazafias érzel­mekkel juttatták kifejezésre. A magyar nemzetbe olvadt zsidók rendszerint buzgó magyar nacionalisták voltak. De kimagasló szó­

Next