Új Magyar Múzeum 9/2 (1859)
Nyelv - Lugossy József: Nyelvészeti iránynézetek; Szküth-európai szómaradványok
4 LUGOSSY JÓZSEF, mily alakban jelenkező összes emberi nyelvet. A két elsőben a nyelvek keskenyebb vagy szélesebb körökben fölfogott tényeivel, az utolsóban e tények szülemlésével van dolgunk. Amazokban egy vagy több nyelv terén, de mindig nyelvi téren állva, tehát mintegy történelmi szempontról nyomozzuk a nyelvtenit; emebben magától a nyelvtől mint ténytől különböző okok terére szállva, tehát bölcseleti szempontról, a nyelven fölülire törekszünk kihatolni. Az elsőben tett hasznos szolgálatokat nem tagadhatjuk meg a minden korok tudományos nyelvészetétől; a második jelen századunk izzadsága s dicsősége ; a harmadik, mely a két elsőre mint anyagzatra építi szemlélődését, a jövendőnek van fentartva. Jól tudom, hogy jelenben főleg a nyelvek rangozásának kérdése, azaz a hasonlító nyelvészet örvend a tudományos divat kitűnő kegyelésének. Sem körültekintők sem méltányosak nem volnánk , ha az árja nyelvészkedésben feneklő s a legjelesb erőket foglalkoztató nyelvhasonlítás ragyogó sikerei előtt szemet hányni akarnánk, ha el nem ismernék a tőle indult lökések roppant horderejét, melyek az ó és új világ minden nyelveit átrezegvén , azok tudományába mindenfelől élénk sürgés, eszmélő, rendezkedő mozgás jótékony tüneményeit idézték elő s a nyelvészetet szellemi hatalommá emelték, mely jelenben a világrészeknek ethnographiát, múltban a népeknek őstörténetet osztogat. De hisz ennek nem is lehet másképp lennie egyfelül a most gúnynevekkel illetni szokott régibb nyelvtudomány mélyre ható vívmányai után, másfelül oly hatalmas segéderők szövetkeztében, melyeket földes néprajzi fényes haladások, kereskedelmi és politikai hódítások, a történelem újjászületése, és hogy egyebeket mellőzzek, a föld öt részét át meg átszegő utazások valamint általán a közlekedés óriási mérvei nyomán a világesemények újabb korbani folyamata tett hozzájárulhatókká, melyek még a régibb nyelvtudománynak kevéssé vagy épen nem állottak rendelkezésére ; mit is az újabb nyelvtudománynak, e, mint látszik, nem igen hálás örökösnek, mely pedig talán maga sem Zeusz koponyájából díszfegyveresen előszökkent Athene, hanem a régibb nyelvtudomány bimbóinak kedvezőbb világconjuncturák verőfényébeni kehelynyílása, nem kellene se-