Új Magyar Szemle, 1920/2
1920 / 1. szám - Kádár Lehel: Az augusztusi puccs
AZ AUGUSZTUSI PUCCS. 1. A proletárdiktatúra egy elalélt, elgyöngült társadalmat talált, melyet nem volt nehéz maga alá gyűrni. A polgárság, melyet a letűnt liberális rendszer kiszolgáltatott a nagytőkének, elvesztette volt ellenállóképességét. A diktatúra elleni küzdelem a magyar középosztályból indult ki, melyet megsemmisítésre ítélt és amely megmaradt életösztönének szívósságával igyekezett szervezni a lappangó elkeseredést. A szervezkedés természetszerűen csak titkos lehetett és a szervezetek apró ellenforradalmi körök voltak. A júniusi ellenforradalmat megelőzően keletkeztek az első ellenforradalmi csoportok, amelyek azonban nem fejlődtek az egész országot behálózó szervezetté, s titkos társaságok módjára működtek még pedig egymástól izoláltan. Budapesten éppen úgy, mint a vidéken egész sereg ellenforradalmi kör keletkezett, amelyek azonban sokszor nem is tudtak egymásról és ha cselekedtek, izoláltan álltak, úgy hogy kísérleteik kudarccal végződtek. Központilag szervezett, egységesen vezetett ellenforradalmi hálózat nem volt. Nem volt senki, aki élére állhatott volna egy hatalmas mozgalomnak, akinek súlya és jelentősége, politikai múltja lett volna. A régi vezető egyéniségek közül egyedül az ingadozó és gyönge Lovászy maradt a fővárosban, aki nem cselekedett és nem is mert cselekedni, mert a polgárság minden megmozdulására letartóztatták. Az ellenforradalmi társaságok — mert nem voltak egyebek — inkább a gondolatot ápolták és előkészítették a későbbi eseményeket. Kapcsolat az egyes társaságok között csak júliusban létesült, amikor megingott volt a vörös front és amikor már nagyobb valószínűséggel lehetett eredményes vállalkozásba kezdeni. Sajnos, mellőznöm kell az egyes ellenforradalmi körök keletkezésének és működésének történetét — hihető, hogy ÚJ MAGYAR SZEMLE, 1920 AUGUSZTUS. 1