Új Magyar Szemle, 1920/2

1920 / 1. szám - Kádár Lehel: Az augusztusi puccs

AZ AUGUSZTUSI PUCCS. 1. A proletárdiktatúra egy elalélt, elgyöngült társadalmat talált, melyet nem volt nehéz maga alá gyűrni. A polgárság, melyet a letűnt liberális rendszer kiszolgáltatott a nagytőké­nek, elvesztette volt ellenállóképességét. A diktatúra elleni küzdelem a magyar középosztályból indult ki, melyet meg­semmisítésre ítélt és amely megmaradt életösztönének szívós­ságával igyekezett szervezni a lappangó elkeseredést. A szer­vezkedés természetszerűen csak titkos lehetett és a szervezetek apró ellenforradalmi körök voltak. A júniusi ellenforradalmat megelőzően keletkeztek az első ellenforradalmi csoportok, amelyek azonban nem fejlődtek az egész országot behálózó szervezetté, s titkos társaságok módjára működtek még pedig egymástól izoláltan. Budapesten éppen úgy, mint a vidéken egész sereg ellenforradalmi kör keletkezett, amelyek azonban sokszor nem is tudtak egymás­ról és ha cselekedtek, izoláltan álltak, úgy hogy kísérleteik kudarccal végződtek. Központilag szervezett, egységesen veze­tett ellenforradalmi hálózat nem volt. Nem volt senki, aki élére állhatott volna egy hatalmas mozgalomnak, akinek súlya és jelentősége, politikai múltja lett volna. A régi vezető egyéniségek közül egyedül az ingadozó és gyönge Lovászy maradt a fővá­rosban, aki nem cselekedett és nem is mert cselekedni, mert a polgárság minden megmozdulására letartóztatták. Az ellen­­forradalmi társaságok — mert nem voltak egyebek — inkább a gondolatot ápolták és előkészítették a későbbi eseményeket. Kapcsolat az egyes társaságok között csak júliusban léte­sült, amikor megingott volt a vörös front és amikor már nagyobb valószínűséggel lehetett eredményes vállalkozásba kezdeni. Sajnos, mellőznöm kell az egyes ellenforradalmi körök keletkezésének és működésének történetét — hihető, hogy ÚJ MAGYAR SZEMLE, 1920 AUGUSZTUS. 1

Next