Új Magyar Szemle, 1920/3
1920 / 1. szám - Charmant Oszkár: Az októberi forradalom után
2 ÚJ MAGYAR SZEMLE, lábát magyar területen, a horvátok feje fölött, 16%-ára támaszkodva a népességnek, ha ugyan ez is odatartja neki a hátát. A tótok sajátos nemzeti tudattal bíró népegyed, bízni lehet benne, hogy a csehek beolvasztási törekvéseivel szemben — csak helyesen kezeljük őket — nem fognak védőszárnyaink alól kikívánkozni. De a román elszakadási törekvésekkel szemben nincs helye semmiféle optimizmusnak. A román kérdésnek egészen speciális megoldását kényszeríti ránk két egészen speciális, meg nem változtatható tény : az, hogy három—négymilliónyi számban élnek, nagyobbára összefüggő nyelvterületen az ország határán és hogy a határon túl szomszédos fajrokonaiknak szuverén államalakulata, mely politikai törekvéseinek első feladatává a nemzeti egyesülést tette. A román kérdést saját állami megszilárdulásunk érdekében meg kellett volna oldanunk akkor is, ha győztesen kerülünk ki a világháborúból, sőt akkor is, ha nem szakad ránk a háború. A különbség csak az, hogy most a megoldás súlypontja eltolódott : odaát kell azt keresnünk. Ez a gondolat különben nem új. A bukaresti békét megelőzőleg egész közvéleményünk foglalkozott vele s olyan államférfiak, mint Tisza István sem utasították el maguktól föltétlenül. A megoldás módja fölött egyelőre ne tanakodjunk. Állami függetlenségünk és területi fennhatóságunk alapföltételeitől persze el nem térhetünk. Minden egyébben azonban, ha kell, lehet is majd számolni azzal, ami az adott helyzetben mint kényszerűség vagy célszerűség jelentkezni fog. A fődolog, hogy időt ne veszítsünk. Mackensen serege még el nem vonult, a saját hadosztályaink nagy részét is még együtt lehet tartani. Románia alig ocsúdott föl vereségéből. A magyar-román közeledés eszméjének ott is voltak időnként szószólói. Take Ionescu évekkel azelőtt könyvet írt róla. A közös szláv veszedelem reális alapot nyújt a kölcsönös megérthetéshez. Az ellentétek kiküszöbölésének óriási politikai hordereje, saját érdekeik szempontjából is világos kell, hogy legyen előttük. Gazdasági téren alig mutatkozhatnak komoly nehézségek. Ha sikerül a megegyezés, a két állam uralkodó helyzetet biztosít magának Európa keletén, kivált ha Olaszország melléjük áll, amire bátran lehet számítani, mint a háború által teremtett nemzetközi helyzet logikus folyományára. Magyarországnak ebben a szövetségben, mely függetlenségét és területi épségét biztosítaná, egészen más szerep jutna, mint az Ausztriához való viszonylatában. Megszűnnék földrajzi elzártsága, »Binnenstaat« jellege, politikai gyöngeségének és sokirányú elmaradottságának egyik fő oka, közvetlen belekapcsolódása lehetne a világforgalomba és a nyugati kultúrába, a német szűrő mellőzésével. Magát a magyar-román csatlakozást olaszok és franciák valószínű, hogy jó szemmel néznék, a bevégzett ténynek, okkal-móddal, remélhetőleg Anglia is meg lesz nyerhető. Kilátásaink a békekonferencián ily módon minden