Új Magyar Szemle, 1921/1
1921 / 1. szám - Apponyi Albert gróf: Múlt és jövő. II.
2 ÚJ MAGYAR SZEMLÉ ben életképes becses hagyatékához szilárdul kell ragaszkodni. De természetesen nem a mozdulatlanság álkonzervativizmusának szellemében, hanem akként, hogy a fejlődő élet és a világ miliő követelményeihez folyton alkalmazkodni tudjunk. Hiszen a múlt nem sírkő, mely alatt egy holttest nyugszik, hanem talaj, mely a nemzeti élet fájának gyökereit táplálja. S ennek a fának is, úgy mint minden fának némely ága időnkint kiszárad és a száraz ágakat az a kertész, aki a fát okszerűen gondozza, időnkint levágja, különben valamely erősebb szél üti le azokat, mégpedig úgy, hogy lezuhanásukban némely egészséges ágat is letörnek. Ma, midőn körülöttünk a világ nagyot fejlődött, midőn a háború négy év alatt talán egy századnak érlelő munkáját végezte el, a kényszerérés minden hátrányaival, de elháríthatatlan következményeivel is, ma, midőn saját társadalmunk a legnagyobb lélektani átalakulásokon ment át, midőn nálunk is a tömegek lelkivilágában eszmék és irányzatok forronganak, melyekkel nem számolni a legnagyobb veszély volna, ma az evolúciónak merészebbnek, a száraz gallyak lemetszésében kíméletlenebbnek kell lenni, különben nem evolúció, mert lemarad a biológiai törvények követelményeiről. A jogfolytonosságot sem lehet a végletekig keresztülvinni; egyszerűen lehetetlen. Mert ami formai jog szerint még fennáll, de élő tartalmát vesztette, azzal csakúgy nem lehet operálni, mint egyéb holttestekkel. Ami azonban él, azt ismét bűn volna fel nem használni és dőreség megsebezni. Vigyázzunk erre különösen a királykérdésben, nehogy a magyar királyságot, midőn újból életre akarjuk kelteni, valóban eltemessük, és a trónnak, midőn azt felállítani akarjuk, lábait átfűrészeljük. Forradalmi királyság nem magyar nemzeti királyság, hanem kísérletezés idegen, bár talán magyar köntösbe bujtatott eszmékkel, amelyek a magyar talajon gyökeret nem verhetnek. A jogfolytonossághoz való ragaszkodást tehát, az imént jelzett értelemben, a nemzeti mentalitás megóvandó és ápolandó egyik alapvonásának tartom. Másik megóvandó hagyományos jellemvonása gondolkozásunknak és érzelmi világunknak az erős nemzeti érzés, de ennek szintén mélyreható tisztulási processzuson kell keresztülmenni, mert a századok folytán idegen elemek vegyültek bele, amelyek azt részint