Új Magyar Szemle, 1921/4

1921 / december - Polner Ödön: Koalíció és egységes kormányzópárt

2 ÚJ MAGYAR SZEMLE. Az irányadó tényezők maguk is belátták a koalíciós kormányzattal járó visszásságokat és felvetették az egységes kormányzópárt meg­alakításának tervét, de eddig sikertelenül és így a koalíciós kormányzat továbbra is fenntartatott. Mi volt e sikertelenségnek oka, volt-e és van-e szükség koalícióra és az azzal járó lavírozásra és gyengeségre­? A koalíció napjainkban bizonyos mértékig a levegőben van. Szinte divat. A háború folyamán jóformán az összes hadviselő államokban koalíciós kormányok alakultak. Ez érthető volt és megokolt. A háború alatt minden pártellentétet felidéző kérdésnek háttérbe kellett szorulni s csak egy kérdés maradhatott fenn, melyben minden pártellentétnek meg kellett szűnnie. Ebben a kérdésben a koal­ált pártok mindenütt csak egy célt ismertek. Magyarország a koalíció tekintetében kivétel maradt. A háború egész folyamán egységes párton alapult a kormány, első nagyobb felé­ben többségi párton, másik kisebb felében kisebbségi párton. Amennyi­ben ez előbb koalíciós volt, csak átmenetet képezett az egységes párt alakításához. De a háború első és utolsó harmadában szünetelt a tulajdon­­képeni pártharc s csak középső harmadában tört ki, s éppen ez vezetett arra, hogy végül kisebbségi kormány vegye át a kormány rúdját a többségnek semleges, tehát a pártharcot ismét mellőző magatartása mellett. A háború tényleges befejeztével, mikor a háború folyamán függő­ben tartott kérdéseknek egész özöne került megoldás elé, igen sok külföldi államban fennmaradt a koalíciós kormányzat, de egész más okokból mint azelőtt, így fennmaradt a koalíciós kormányzat Ausztriában, Németország­ban, Franciaországban, Angolországban, Ausztriában és Németországban azért, mert épp úgy, mint a háború előtt, ez országok pártalakulása egészségtelenül széttöredezett volt; nem voltak tömör, nagy pártok és így a kormányzatnak mindig több pártcsoportra vagy mint Németországban mondták, frakcióra kellett támaszkodnia. Ausztriában a háború után egészségesebb pártalakulás indult meg. Előbb mégis, míg három pártja közül egyik sem volt elég erős, hogy egyedül tartsa fenn a kormányt, kénytelenek voltak szintén koalíciós kormányzathoz fordulni. De újabb időben ráléptek az egységes párt alapján való kormányzat útjára, bár a kormány alapjául szolgáló párt a többiekhez képest igen gyenge. Franciaország a harmadik köztársaság idejében, mondhatjuk mindig a koalíció, vagy mint azt mondják, a koncentráció melegágya volt. Az állhatatlan és hisztérikus francia idegzet és ennek következtében a zilált, egészségtelen pártviszonyok hozták ezt magukkal. De éppen ezért hiányzott a francia kormányokban az állandóság és csak azóta váltak kormányai valamivel állandóbbakká, mióta jobban közeledtek ott is az egységes párton alapuló kormányzat rendszeréhez, vagyis kb. 1893 óta. Angolországban a koalíciós kormányzat a háború előtt kivételes volt.

Next