Új Magyarország, 1947. január-június (3. évfolyam, 1-26. szám)
1947-01-04 / 1. szám
1947. JANUÁR 4. .timsMRORa’ G SZOVJETUNIÓ A kritika kritikája Hogyan növeli a szovjet bírálati rendszer a filmművészetet és a filmkritikát? Egy időben a budapesti lapok hasábjain élénk vita folyt arról, hogy a filmkritika milyen mértékben lépje túl és túllépje-e egyáltalán a reklám határait. Volt olyan lap, melynek filmrovata a szokásos taksa lefizetése ellenében, a hirdetet jellegre való minden utalás nélkül egyszerűen szó szerint leközölte a filmterjesztő vállalat által rendelkezésre bocsátott szöveget. Az ilyen szöveg természetesen tele volt a dicséret szuperlatívuszaival. A filmesek a vita során olykor még „hitelrontásának is bélyegezték a tárgyilagos bírálatot. Akkor volt ez, amikor még virágjában állt a „Tschikosch“-stílusú honi filmgyártás és nem A szovjet szellemi élet erjedéséről már az írószövetség eseményeiről és a szovjet színház külön útjairól szóló cikkekben beszámoltunk. A filmekre vonatkozóan közzétette megállapításait a kommunista párt központi bizottsága. E megállapításokat nemcsak kritikának kell tekintenünk; tulajdonképen a kritika kritikájáról van szó. Ha átolvassuk ezeket a véleményeket, világosan megmutatkozik, tulajdonképen miért is üt el a szovjet film minden más nemzet filmgyártásától-Amennyivel reálisabb a művészi fénykép, mint a festmény, annyival reálisabb a film is, mint a színház. Eszerint a szociális tartalom elengedhetetlen követelmény. Ez a követelmény abban a jelmondatban foglalható össze, hogy ..a művészet fegyver“. Ha ugyanis elfogadjuk azt a tételt, igen akadt olyan forgatókönyv, melyben a gentry származású fiatalember zengő búzatáblák előtt ne heje-hujázott volna cigányzenekísézettel. Ebből önkéntelenül az a következtetés adódik, hogy a filmgyártás szempontjai és a kritika szelleme valamely igen mély kapcsolatban állanak egymással. Emellett szól az is, hogy például francia, vagy amerikai filmkritikák olvasása közben gyakran olyan érzésünk támad, mintha magunk előtt látnák a francia, vagy amerikai filmet Ezután joggal te tévézhetjük fel, hogy a teljesen egyéni stílusú szovjet film szovjet bírálata is egészen sajátos szempontok szerint történik. hogy a XIX. század harcos eszméje a szabadság volt, a XX -é pedig a szociális gondolat, azt is tapasztalnunk kell, hogy valójában minden jó film harcol. Gondoljunk az amerikaiak ,,Becsületből elégtelen“-jére, vagy a franciák „Lehull az álarc“-jára. Csakhogy ez a harc a szabadságra irányul, arra az eszményre, melyet most már osztatlanul elfogadtak az egész világon. Ugyanezekben az országokban a szociális gondolat a napi politika kérdése, filmen pedig kényes témának számít. A szovjet film legalapvetőbb különbsége az, hogy a szociális kérdés taglalását nemcsak megengedi, hanem egyenesen meg is követeli A vagy élet“ című filmmel kapcsolatban közzétett pártnyilatkozat kimondja, hogy az eszme nélküli film üres és elhibázott. Az alkotó filmkritika nem áll meg a hiányosságok és hibák megállapításánál, hanem z okokat is kutatja A filmminszeknek és különösen a forgatkönyvíróknak és rendezőknek bztosított nagy lehetőségek eényelmesítették a mesterműve egykori alkotói (Pudovkin, Eiinstein, stb.). A bírálat bírálatazonban nem kevésbbé szigorú: az írt fejükre olvasta, hogy ellandultak és személyi szempontoktól vezettetik magukat. Milyen legyen hát a fejlődés iránya? Válasképen szó szerint idézzük a pár közleményét: ,,A szovjet ember felnőtt kulturális szomjúsága és igényei megnagyobbodtak, a pár és az állam pedig továbbra is nevelni fogja a népben a jóízlést és a magas színvonalú művészi adatásokra irányuló igényt." Radó : Szociális célzat Egyén és közöség Ma sehol a világon nem lehet már olyan filmet gyártani, mely a szabadság hőseit, gyalázza. A Szovjetunióban viszont még szigorúbb a keret. Ott az olyan filmet is elítélik, mely kedvezőtlen állításban mutatja be a szociális kiegyenlítődés pozitív tényezőit. Hogy mennyire nem ködös elmélet ez a követelmény, hanem a legreálisabb gyakorlat, éppen a ,,Nagy élet“ című film kritikája bizonyítja-A film a német megszállók által tönkretett Don-medence újjáépítésének történetébe kapcsolódik bele. Egyéni alakokon, egyéni sorsokon keresztül próbálja bemutatni az újjáéítés eposzát, azonban a közzétett pártmegállapiás szerint nem nagy sikerrel, mert nem mutat rá az egyéni és közösségi sorsot összefűző szálakra. Hogy az efajta kapcsolatok a közvetlen valóság birodalmába tartoznak, azt tíz évvel ezelőtt valahol a polgári jólét elefántcsont-tornyában még tagadhatták, ma azonban nem akadhat józan ember, — különösen azokban az országokban nem, melyek valaha hadszínterek voltak, — aki azt állítaná, hogy az egyén és a közösség élete nincs a legszorosabb kapcsolatban egymással. Vezércikk és harmonikaszó Magyarországon ezt a kifogásolt filmet nem mutatták be, ezért felesleges lenne a részletes kritikát ismertetni. Ha azonban elolvassuk a bírálatot, az egyes epizódoknál emelt kifogásokat, önkénytelenül is arra kell gondolnunk, hogy bármilyen szempontú is tulajdonképen a kifogás, ha őszinte, mindenütt ugyanazokat a művészi igényeket kell más-más formában kifejezésre juttatni, így például élesen megrójják a filmet, mert a magánélet és a közélet érintkező felületére mesterkélt alakok színpadias gesztusait vetíti. Ez az, amit nálunk „hamis hang“-nak neveznek. Képzeljük el például, hogy egy filmben az egyszerű emberek vezércikkek nyelvén érintkeznek egymással és úgy viselkednek, ahogyan a valóságban soha sem jut eszükbe. Éppen úgy el fogjuk ítélni ezt a ,,művet“, mint ahogyan a „Nagy élet“ című filmet rójja meg a kritika azért, hogy a nehéz munkát végző lányok mellé az építkezés vezetője azért küld ki két legényt, hogy harmonikaszóval segítse a leányokat. AZ ELEKTROMOS Körmendi és Társa VII., Kazinczy-ntca 9 1 orgy Lázasan készülődnek már a legfelsőbb szovjet februári választásaira A legfelsőbb szovjet tagjait februárban választják meg, de már most megkezdték a központi választási bizottságok kijelölését. Ilyen bizottságokat állítanak fel minden szö-,vetségi és autonóm köztársaságban. A központi bizottságokra fontos szerep vár a választások lebonyolításában, ezeknek a feladata, hogy a szabályok betartásáról, a választás tisztaságáról és a panaszok kivizsgálásáról gondoskodjanak.A központi bizottságokat a szakszervezetek, a szövetkezetek, kommunista, ifjúsági, kulturális szervezeteik, tudományos társaságok, a katonák, parasztok és tisztviselők képviseleteinek a jelöltjeiből állítják össze. Elsőnek az orosz szövetségi köztársaság központi választási bizottsága alakult meg, amely tizenöt tagból áll. Valamennyien a különböző városok és tájak kiváló képeia lett. A bizottság összeállítását a legfelsőbb szovjet prezidiuma jóváhagyta és elnökévé Taraszon Mihailt, a Szovjetunió szakszervezeti tanácsának titkárát nevezte ki. Az alelnök Volgin Vjacseszlav lett, az orosz tudományos akadémia alelnöke. Őt a főiskolák és a tudományos intézetek személyzetének szakszervezete jelölte. A bizottságban helyet foglal még három munkás, két kolhoz vezető és egy agronóm, három szakszervezeti vezető, a moszkvai, leningrádi és baskíriai kommunista pártszervezetek egyegy megbízottja, az ifjú kommunista liga egyik képviselője, továbbá Fagyejev Alekszander, a szovjet írók szövetségének főtitkára, és Rodimcev Alekszander tábornok, a sztálingrádi csata hőse. A központi bizottság összeállításánál csak olyan jelölteket vettek figyelembe, akik eddig végzett munkájukkal, tehetségükkel és népszeretetükkel erre érdemeseknek látszottak-Most gyors ütemben megalakulnak másutt is a központi bizottságik és utána nyomban megkezdődik a legfelsőbb szovjetbe beválasztandó képviselőjelöltek kiválogatása. the times helyszíni luilokláva a félszlovákiai eseményekről Minden kommentár nélkül, szószerinti fordásban közölik a limesnek azt a cikkét, amelyet tudósítója k csből, december 17-iki keltezéssel küldött. A tdósítás a hozzávaló térképpel a Times december 8-iki számában jelent meg- A magyar külügyministérium közleményt adott ki a szlvákiai magyarok deportálásáról és Károlyi, a volt magyar köztásasági elnök személyes levelet intézett Benes elnökhöz ebben a tárgyban, amely az utóbbi nalpokban az egész magyar sajtót aháborodott tiltakozásra készteti. Meg akartam bizonosodni, hogy ez az egyhangú felháborodás valóban alapos-e va , csak a magyar sovinizmusnak egy új alakban való feléledését jelenti, ezért vasárnap elutaztam Budapestről 150 mérföldnyit északkeletre, arra a határidőkre, ahonnan a deportálások lgújabb hírei érkeztek és beszélt , egy sereg magyar menekül el. Ha előadásuk igaz, akkor, ami most Szlovákiában a határon át történik, nem igen különböző a németek által a háború alat végrehajtott deportálásoktól. Meglátogattam akolctól északra, körülbelül 30 mérföld távolságra lévő vidéket főleg Putnok falut, ahová az utóbi néhány nap alatt kezdtek ércezni a menekültek. A történet, melyet mások más helyütt is i őadtak és amelyet megerősítenek azoknak az írásbeli vallonsai is, akikkel nem volt időm isszólni, a következő: A depótálások Szlovákiának azon a részén december 6-án kezdődtek, sok teherkocsi érkezett Rimasombatba, megrakva cseh rendőrökkel és katonákkal. Ezek közvettek több falut, úgy hogy se ki sem tudott kimenekülni. Aztá a falubeliek egy részénele húsonnégy órai haladékot adtak ethonuk elhagyására, de nem mondták meg nekik, hogy hova kell menniök. Megengedték, hogy élelmiszert vigyenek magukka, de a poggyászra nézve nem vot semmiféle határozott szabály és látszólag különböző szempátok szerint történt az emberek válogatása is. Az egyik faluban azokat szólították fel távozásra, akiknek öt holdnál kevesebb földjük volt. Egy másik, faluban a csehek azt állították, hogy megállapításuk szerint a falu lakosai közül némelyek kollaboráltak a németekkel. A deportáltak száma is váltakozónak látszik. Sajószárnya községben a kilencven család közül huszonhetet emeltek ki, Rimaszécsen hétszázból hatvanat. Úgy látszik, erről a területről még nem vittek el sok családot, de tovább nyugat, felé, a bécsi úttól északra, ahol a deportálások körülbelül három héttel ezelőtt kezdődtek, sokkal több családot kényszerítettek már otthonuk elhagyására. Magyar becslések szerint, amelyeket lehetetlen ellenőrizni, eddig körülbelül 25 ezer embert deportáltak. Általános az a benyomás, hogy a Szudéta-földre viszik őket. Menekülés a határon át Csaknem mindazok, akikkel beszéltem, olyan falvakból jöttek, amelyeket még nem zártak körül, de a már körülzártakhoz közel vannak. Éjnek idején menekültek át a magyar határon, attól félve, hogy most már az ő falujuk lesz a soron. Már leszállt az éjszaka, amikor egy faluba értem, amely csak párszáz yardnyira van a határtól és míg én ott voltam, a menekülteknek egy kis csoportja érkezett. Olyan faluból menekültek el, amelyet néhány órával előbb körülzártak. Azt mondták, hogy a lakosok közül némelyek ellenálltak a cseheknek. Nyilvánvaló ebből, hogy valami rémület-féle állapot uralkodik a túlsó oldalon. Az átmenekültek közt sok aszszony van, akik magukkal hozták kisgyermekeiket és csaknem valamennyien szegények. Eleinte, a nyugati területeken maguk a csehek, örülve, hogy megszabadulnak tőlük, segítségükre voltak, hogy a Dunán át Magyarországra jussanak. De ebben a körzetben először is lezárták a határt. Tehát titokban jöttek át és csak azt hozták magukkal, amit elbírtak. A Magyarországra menekültek száma eddig 2 500, valószínűnek látszik azonban, ez a szám növekedni fog, mert hír szerint Csehslovákia az egész magyar lakosságot deportálni akarja mai határvidéki lakóhelyéről és ez a híresztelés, akár igaz, akár nem, növeli a rémületet. ItISSO BUDAPEST@yAras 50 Tengerentúlra hajó és repülőgépjegyek Atlantis ajaxosi iroda V. Harmincad utca 1 Telefon: 181-279 MA NEM HÚZUNK Ma mi is boldog újévet kívánunk / Gutraann-sarok