Új Magyarország, 1948. január-június (4. évfolyam, 1-25. szám)
1948-01-03 / 1. szám
Az orosz Jellem? — Hogyan laszerultátttam bele ezt az ezerféle értelmű szót egyettett történetbe? Mit tehet ftz *ró egyebet, mesélni kezd valamit az orosz emberről. Az orosz Jellem... Megkísérlem leírni, elmondom a hősi hájókit. De hiszen ennyi volt, melyiket kezdjem el? L ^“A* tóm mesélte el az alábbi történetet, személyes élménye alapján. Nem azt mondom el, hogyan pusztította 11z ellenséget, — pediig őda hordja az arany csillagocskát . Zubbonyán egymás mellé sorakoznak a kitüntetések. Egyszerű ember, Csendes. — Olyan, mint a többi. Kolhocz* munkás a szárazngi kerület egyik Tolffol Richiti falucskájába Itt Khalik azonban a többi közül erös termetével pompás alakjával, szépségével. Minden szem megakad rajta, amikor kibújik a tankból Olyan, mintha ő maga volna a háború istene. Szinte lepattan a páncélos jármáról rohamsaftkját lerántja s előbuggyannak izzadt fürtjei, megturli olajos arcát és baráti szivélyességére mosolyog. . , , Harc közben, a halal mindenkori szomszédságában helyesebben élnek az emberek. A mindennapi dőreségek leválnak az emberről, mint tavaszi napfényben a kígyó régi bőre, csak a lényeg marad meg. Az egyik cme ebben látja ezt, a másik gyöngébben, mégis mindenki igyekszik hibáit levetni s a másiknak jó és becsületes embertársává lenni. Ám az én barátom, Igor Dremov, már a háború előtt is igen szigorú jellem volt Módfelett szerette és tisztelte anyját. Márja Polikarpovhat s atyját Igor Igorovicsot. „Apám rendes ember, tartja magát valamire. Te fiacskám, szokta mondogatni, sokat látsz majd a világból de légy mindenkor büszke arra, hogy orosz ember vagyj“ ...... Igor Dremovnak menyasszonya is volt, méghozzá ugyanabban a volgamenti faluban. Mi, oroszok, sokszor hozzuk szóba menyasszonyunkat, feleségünket, különösen akkor, ha a front olykor elcsendesül. Hideg van, fellobban a rozsé lángja és az emberek megvacsoráznak. Ilyenkor szokták beszélgetni a mindegyik meghallgatja a másikak Egy ilyen alkalommal említette nekem először Igor Dremov a meny Asszonyát Nagyon csendes, jóságos leányzó, még ha féllábbal tér viszeza Dremov, akkor is megvárja, búcsúzott tőle. Harc közben nem is igen szeretett erre visszaemlékezni. Dremov: „Ilyesmire gondolni se jó!“ Elkomorodik az ember és rágyújt. Valami dolga, akad a tank bitrül s a többit már őrmesterétől Cenviljovtól hallja meg az ember. — ... Twled, amikor éppen felfejlődtünk, látom, hogy felnyitja a torony ajtaját és ki akar mászni. „Holnagy elvtárs, egy Tigris jön felénk!“----ordítom, ,Belle*emről“ _ ’ordít Vissza. .Csinálok pár megtévesztő fordulatot, jobbra íneg balra, a Tigris azonban nyomonkövet. A hadnagy olyan sorozatot ereszt rá, hogy csak úgy záporozik. Ráenged egyet, a toronyrad, azután még egyet. A Tigrisből előtör a füst aztán vagy száz méter magas lángoszlop. Páncélzatán és hernyótalpán hatalmas lyukak^ tata tenganak. Ött percen belül benn vagyunk a faluban. Azzal fogadnak hogy benn vannak a fasiszták. 1 ■ csürbe vették be magukat. A hadnagyunk máris kiadja a parancsot: Ir«ir.v * c*ar!“ Pupka a krib^n, teljes gázzal érkezünk a csőrele. A csőr tele van ellenséggel az porc — és minden csendes, „Hitler kögy“‘ harcolt Ivan' Dremov hadnagy, Biliig csak baj , nem történt vele. A kurszki csaták idején történt, már a németek véren v.aálávonulása idején, hogy »" P tés közepén sorozatot kapott s nemsokára kigyulladt, őrmestert, Csuviljov, mindenáron meg akarta őt menteni, de a t.aunagy már elméletét vesztette. A tank égett. Csuviljov, feltépte az égő tank ,V talát kivonatolta belde Diemo hadnagyot Földdel takargatta be hadnagyának arcát, ruházatát hogy elfolta a tüzet- Aztán bomba-Tft(\Crti PZIVVCréftft^ Uor Drc.Rov túlélte a ba.it, mó* £? a Afcg bo»v helyenként a csontja is k lat ?/oU Nyele hónfipig feküdt a két házban, egyik műtét a másikat ,követe, orrán, száján, szemhéján és fülén. Nyolc hónap elteltével levették róla a kötéseket s megláthatta végre az arcát, ami immáron nem a saját arca volt. Az ápolónővér, amikor átnyújtotta neki a tükröt, sírva fordult el. Dremov azonban nyugodtan adta vissza a tükröt: „rzoszszabbul is történhetett volna. Így is lehet élni...“ Ettől kezdve nem kért többet tükröz, csak néha-néha tapogatta meg Arcát, mintha hozzá akarná magát szoktatni. A bizottság felülvizsgálta és front mögötti Szolgálatra alkalmasnak találta. Dremov jelentkezett a tábornoknál: „Kérem, engedélyezze ezzelemhez való visszatérésemet!“ „De hiszen maga súlyos sebesült, elvtárs“ — válaszolta a tábornok. „Nem vagyok sebesült, nyomorult vagyok, de ez nem akadályozhat meg a fronlszolgálatban."* Dremov húsznapos szabadságot kapott egészségének teljes helyreállítására s hazautazott, anyjához, apjához. Ez márciusban történt. Az állomáson kocsit akart fogadni, aztán meggondolta magét és inkább gyalogosan vágott neki a tizennyolc versztnyi útnak. Köröskörűt még hó takarta a mezőket, nyirkos, hideg pusztai szél fújt s egyhangú bánatos nótát dúdolt az ember fülébe. Lámpa gyújtáskor érkezett már a faluba. No lám, itt van már a kút. A magas kútágas az ég felé nyújtózkodik. S ott van a szülői ház is. Drmnov hirtelen megáll, kezét zavartan dugja zsebébe. Aztán megcsóválja fejét s átvág a ház felé. Lábujjhegyre áll a hóban, bekukucskál az ablakon s észreveszi az anyját. Éppen vacsorához ülnek, jól látja őket a lámpafényben. .Mindenmilyen meghitt, csendes, kényelmes és jó ebben a szobában. Már menekülni szeretne, de amint meglátja anyját s ezt a szobát, tudja hogy nem menekülhet, előbb beszélnie kell ezzel az öreg anyókával, az ő anyjával. Ráteszi kezét a kilincsre, belép az udvarra s kopogtat az ajtón. Hallja anyja hangját az ajtó mögül: „Ki az?“ . e fennhangon felel: „Gromov hadnagy, a Szovjetunió hőse.“ Szive vadul ver, meg kell támaszkodnna. Nem, anyja nem ismerte már ,nem a hangját. Még olyan a (NOVELLA) hangja, mint az operációk után volt, rekedtes fénytelen hang. — Mit akarsz, bátyuska? — kérdi tőle az anyóka. — Üzenetet hozok Marja Polikarpovna részére a fiától, Dremov hadnagytól. Egyszerre megnyílik az ajtó s az öregasszony megragadja a kezét: — El az én Igor fiam? Egészséges? Bátyuska, gyere be hozzánk! Dremov leült az asztal mellé, arra a helyre, ahol azóta ült, amikor még lába alig érte a földet s amikor még anyja simogatta göndör fürtjeit: „Egyél, aranyoskám!“ , mesélni kezdett a fiúról — magamagáról —, elmondta, hogy megy a sora, miként él, mit eszik, mit iszik, s hogy mindig egészséges, vidám s rövidesen azt is elmondva, hogy milyen hőstettet vitt véghez a tankjával. — S csakugyan olyan borzalmas a háború? —- kérdezte az anyóka. — Bizony, elég borzalmas. Dehát megszokja azt is az ember. Megjött az öreg. Igor Igorovics, akin ugyancsak meglátszott már a kor. Szakálla fehér volt, mint a liszt. Hosszan megnézte a vendégét, csizmájáról letopogta a havat, aztán odament az asztalhoz, megrázta a vendég kezét — ó, a jól ismert, kemény apai kéz! Mit sem kérdezett, anélkül is mindent megértett,tudta, hogy miért van itt a vendég, akinek sok az érdemrendje, leült az asztalhoz és szemhéjai vékony résén át figyelt... . S minél tovább mesélt magáról Dremov — bár voltaképen nem magáról akart mesélni — annál közelebb jutott ahhoz, hogy felálljon és, felkiáltson: „Ismerjenek meg már végre, kedves apám, szülőanyám!“ Annyira otthon érezte már magát, a szülői ház asztala mellett. — No, adj már valami vacsorát a vendégünknek, mama! — szólalt meg az öreg. Igor Igorovics kinyitotta az éléskamra ajtaját, a füstölt hal ott volt a régi helyén, a teáskanna is, s épp úgy áradt kifelé a kenyér jóságos illata, mint gyermekkorában. Az öreg bort is tett le az asztalra , melléje két poharat helyezett le. Úgy vacsoráztak, mint a régi gyermekkor éveiben. Erről arról beszélgettek, hogy milyennek ígérkezik a tavaszi vetés hogy él a nép a faluban s hogy nyárra talán vége lesz a háborúnak. — A miből gondolod, hogy vége lesz, Igor Igorovics? A nép már épipen eléggé haragszik a németekre — felelte Igor Igorovics. — El van szánva akár a halálra is, de erre már nincs szükség, a németeknek végük. — Nem mondtad még meg, — szólt közbe Mária Polikarpovna, *— mikor kap szabadságot a fiunk? Már három éve nem láttuk őt. Vájjon megférfiízsadott már a hangja? — Ha megjönne, tahin meg sem ismernétek — válaszolt a hadnagy. A padkán vetettek neki ágyat. Édes úrpartlát szállt a levegőben, az az illat, amit a halála pillanatában sem felejt el az ember. A kürtőben a márciusi szél dudált, az öreg még kiment, anyja meg sehogy se tudott aludni, hánykolódott az ágyon. A hadnagy eltöprengett: „Nem ismert meg az anyám sem, még ő sem ismert meg.. Reggel, mire felébredt, már nagy sürgés-forgás volt a Szobában. Anyja a tűzhelynél állt, az öreg csizmájában topogott a szobában. — Eszel-e kását? — kérdezte az anyja. Néhányat nyújtózkodott s aztán kiugrott. — Mondjátok, itt van-e még a faluban Kátjá Malisévá, Anderej Sztepánov Malisev leánya? — A múlt évben végezte el a tanítóképzőt, most itt tanít a faluban. Akarsz vele beszélni? — Megkért rá a fiatok, hogy adjam át neki az üdvözletét. Az anyóka érte küldte a szomszéd leánykáját. A hadnagy alig tudta leplezni magát, amikor megérkezett Kátjú. Hogy csillogott a lány szürke, nagy szeme, ragyogott a barna szemöldöke, amint belépett a szobába.— Üzenetet hoztál Igortól? (A hadnagy háttal állt a világosságnak s alig tudott szóhoz jutni.) Éjjelnappal várom már őt, mondd meg neki! A lány lassan közelebb lépett feléje. S ahogy ránézett, valami borzongás futott rajta végig, megijedt. Az öregasszony elkészítette a kását s hozta a forró tejet. A hadnagy újból Dremovra terelte a szót, most háborús tetteiről kezdett mesélni. Rá nem emelte volna szemét hátjára, nehogy még jobban megijessze testi csúfsága. Igor Igorovics mindenáron elő akarta vezetni a kolhász egyik lovát, a hadnagy azonban ragaszkodott ahhoz, hogy gyalog menjen az állomásra, úgy ahogy jött. Visszatért ezredéhez, ahol bajtársai kitörő örömmel fogadták. S két héttel később anyjától levelet kapott: „Ölellek, régen látott fiam! Még írni is félek neked, nem tudom, mi van veled. Járt minálunk a múltkor egy bajtársad, jó ember volt, csak az arca rettenetes. Itt akart maradni egy kicsit, úgy látszott, aztán hír , telén meggondolta magát és elment. Azóta se érdin, se nappalom nincsen. Az az érzésem, hogy te jártál nálunk. Igor Igorovics most is közbeszól: „Vénasszony, elment taxi az eszed? Ila a mi fiunk lett volna, nem mondta volna talán meg? Miért titkolózott volna? Ila valakinek a háborúban ilyenné lesz az arca, az csak büszkélkedik vele!“ Ezt mondja Igor Igorovics, de az anyai szív, az mégis más. Érzem, hogy te voltál nálunk. Igoruskám, írd meg nekem őszintén, te voltál-e? Írd meg az igazságot, mert belebolondulok!“ Igor Dremov megmutatta ezt a levelet nekem, Iván Szudarjovnak s miközben elmondta a történteket, szemét gyakran törölte meg kezével, így feleltem neki: — No lám, ilyenek a makacs emberek! Ostoba vagy, nagyon ostoba, írj azonnal az anyádnak, kérj tőle bocsánatot, nagy szüksége van neki erre a pár sorra. Annál jobban fog szeretni majd !(Pecs... S még aznap megírta a levelet: „Szeretett szüleim, Márja Poli- Skarpovna és Igor Igorovics! Bocsássatok meg ostobaságomért: Én jártam nálatok, a ti fiatok...“ így kezdődött a levél s folytatódott négy sűrű oldalon. De akár húsz oldalt is tudott volna írni. Nem sok idő múltán ott állunk a gyakorlótéren s egy katona felém rohan: — Kapitány elvtárs, önnel akarnak beszélni... A katona olyan izgatott, hogy alig áll meg a lábán, mintha csak részeg volna. Együtt, mennek a házba, ahol akkor éppen Dremovval együtt laktam s látom, hogy Dremov nincs magánál, remeg az izgalomtól. Mondom neki. ..Szép kis tankos vagy te, ilyen idegekkel!“ Belépünk, ő előttem megy s hallom, amint felkiált: — Anyácskám, itt vagyok hát! ■ S látom, amint a töpörödött kis asszonyka Dremovra borul. Látom, hogy ott van mellettük egy másik asszony is. Becsületemre kijelentem, még az életben ilyen szépséget nem láttam sehol. Dremov gyengéden kibontakozik anyjának karjából s a másik asszony felé tart. Erős és fiatal, mintha ő maga volna a háború istene. — Rátjá! — szólal meg végül. —■ Rátjá, mért jöttél ide? Te egy másikra vársz, nem én reám! Én már kifordultam a szobából, de még hallottam, amint a szépséges Kátja így válaszolt Dremovnak: — Igor, én azt fogadtam meg, hogy veled élek örökké. Egész szívemből szeretlek, ne vedd ezt el tőlem! 1 ■ . Igen, ilyen az orosz jellem! Bármilyen egyszerű ember legyen is, örömben és bajban kivirágzik benne a hatalmasabb erő: az emberi szép- Alekszej Tolsztoj:AZ OROSZ EMBER T. Egyfeleinek és barátainak I. U.E.K Ife. LEOPOLD GYULA hirdető válistát Árai»tTal$9ti Vn.. Krt.«éber*tírt 39 Telefon: Astoria műsorának végleges öszszeállítása lapzártáig nem érkezett be. Merjük vállalni a felelősséget olvasóink előtt, hogy az Astoria műsora úgy művészi, mint szórakozási szempontból elsőrangú lesz- Zene,tánc reggelig. Tel.: 135—761. Claidg.& étterem és kávéház VI., Oktogon-tér 3 Telefon: 321-095 Lantos Olivér Pelhes Sándor Vadas Zsuzsa Czajlik Lajos VI., Svajczy Zsilinszky-út 49 Telefon: 120-220 Riíinió italait ajánlja az D. M. olvasóinak Hagy Szilveszter-est Fellépnek My Katalin • 2 Mát Németh Marika—Gozmány tfy. Pártos Pírzsi — PétiSándor Farkas Jenő di*«ny?i«?kara Martiny — Chappy Zene—Zdnc — H&ngAat Aszínbrendelés : 174-308 és I.S4-70S Januar 1-től továbbra is Kapitány Anny új műsorral 3Ciila.es. vendéglő Atibsa-U. 11. 7*t. 221 258 Zongoránál SERES tJJMSGTREORSZÄfi ^»ó\a.lcotájsi \Xjtmutatá Az Új Magyarország közönségszolgálata karácsony előtt, úgy érezzük, hasznos munkát végzett. A fontosabb, a karácsonyi bevásárlás szempontjából elsősorban számbajövő szakmák tagjait csoportosítva mutattuk be olvasóinknak, hogy ezzel is megkönnyítsük a karácsonyi ajándékozás és bevásárlás nagy gondját. Most, Szilveszter előtt, a szórakozás. Programm összeállításában segítünk olvasóinknak. Ebben a rovatban megtalálhatják azokat a budapesti vendéglátó üzemeket, ahol kellemes környezetben, finom hangulatban, előzékeny kiszolgálással várhatják az újévet jelentő tizenkét óraütést. Ebben a szórakozási útmutatóban az Új Magyarország gondosan válogatta össze az általa ajánlott vendéglátóipari üzemeket, mert az a célunks, hogy olvasóközönségünknek tényleg használjunk mnt ahogy — ezt igen sok olvasónk elismerte. — karácsony előtt tájékoztatóinkkel is segítséget nyújtottunk lapunk barátainak. Pátria kávéház a műsor összeállításánál súlyos áldozatot hozott, hogy vendégei kitűnő hangulatban köszönthessék az új évet. Türk Berta: Sztárai-Róza Nándor opera énekesek. Dénes et. Comp. Koglari kitűnő zenéteri kísérettel biztosítják a szilveszteri sikert. Telefon: 427—162. 9 lúmim 1(Hinni finn szórakozhat !m\ Oly L. &Q\ OJlD. al AmMMIÍZ» étterem Dalszinház-u. 8 Telefon: 128-179 CSEKQ étterem Jószsef-kft 4 Hangulatos cigányzene Horváth Dudás jóska vezetésével. Szalay László a kitűnő magyar nótaénekes közreműködésével.. Tel.: 139—306 kávéház Mity-út 28. klein: 121-407 Zene reggelig ROYAL szálló kávéház és pálmaterme Egész éjjel tánc Takács-Pártos duó Reggelig zene! MIAMI teávéház, VII., Erzsébet-kút 39 Telefon : 423-120 Moulin Rouge Völkör-Malom, VI., Nagymező u. 17. A vidámság jegyében hirdeti szilveszteri nagy Gála műsorát. Eddigi múltja és Ehrenthal Teddy, a Moulin kitűnő igazgatójának személye garancia arra, hogy a ,,Vörös Malom“ vendégeinek kitűnő hangulatban és sok kedves meglepetésben lesz része. Jókai étterem VI., Andrássy út 44. Telefon: 124—508 Farkas I Béla cigányzenekara ina, újév DSCHWINDT - féle AQUA VITAE e NAGYKŐRÖSI BARACKPÁLINKA NAGYKŐRÖSI ■ ÓBORPÁRLAT KONZERVEK ÉLESZTŐ változatlan minőségben.