Új Magyarország, 1991. december (1. évfolyam, 186-209. szám)

1991-12-02 / 186. szám

1­3 -i Antall József nyilatkozata a televízióban Pénzügyi politikáról, személyi változásokról A nagy­ pényfügyi politikáról, az IMNB-nél is elvéressé vált személyi változá­­sokról, a minisztériumok összevonásáról sajtóban elterjedt­­hiresztelésekről, vala­mint a Kon­agyminisztériumban tervezett személycserékről nyilatkozott szom­baton este Anteil József miniszterelnök a Magyar Televízió Híradójának és a Ma­gyar Távirati Irodának. A miniszterelnök hangsúlyozta: a de­cember 1-jén életbe lépő jegybanktör­vény teszi szükségessé azt, hogy fel­mentsék, majd újra kinevezzék a Ma­­gar Nemzeti Bank legfelső vezetőit, így minden körülmények között fel kellett menteni az MNB elnökét és el­nökhelyetteseit. A miniszterelnök jog­körébe tartozik, hogy az új vezetők személyére az előterjesztést megtegye. Antall József elmondta, hogy élve ezzel a jogkörével, a négy elnökhelyettest ja­vasolja az MNB alelnökeinek, a jegy­bank elnökének pedig Bod Péter Ákos jelenlegi ipari és kereskedelmi minisz­tert­ nevéhez fűződik . Arra a kérdésre, hogy ezek a változá­sok nem veszélyeztetik-e külföldi pénz­ügyi körök hazánk iránti bizalmát, a miniszterelnök kifejtette: az eddigi si­keres pénzügyi politika nemcsak Surá­­nyi György nevéhez fűződik, hanem az egész Magyar Nemzeti Bank és a kor­mány munkájának eredménye. Az ed­digi monetáris politikát ugyanis nem egy személy folytatta, hanem a jegy­bank, összhangban a kormánnyal. Bu­rányi György eddig a Magyar Nemzeti Bank elnökeként, államtitkári besoro­lásban, a kormány alá tartozó tisztség­­viselőként tevékenykedett. Minthogy hivatalba lépése idején még nem léte­zett jegybanktörvény, Antall József hangsúlyozta: együttműködésük kezde­tekor a munkájukhoz szükséges önálló­ságról biztosította az MNB elnökét és elnökhelyetteseit Azzal a kérdéssel kapcsolatban, hogy Burányi György aláírta a demokratikus chartát Antall József hangsúlyozta: a charta egy ellenzéki politikai kezdemé­nyezés volt, amely politikai nyilatkoza­tot jelentett, s kiterjedt a bankrend­szerre, többek között a jegybankra is. Egy ilyen nyilatkozat aláírása azt je­lenti, az aláíró kétségbe vonja, hogy Magyarországon demokrácia van, s a kialakuló bankrendszzer megfelel az európai normáknak. Ha valaki szabad­­sáért kiabál ott, ahol szabadság van, az téveszme á­ldozatává vált, vagy va­lótlant állít Ilyen politikai nyilatkozat­hoz nem adhatja nevét akár a függet­len jegybank elnöke, akár a kormány egyetlen tagja sem. Antall József meg­jegyezte, azok a vezető nyugati bank­­szakemberek, politikusok, akik tudo­mást szereztek erről a tényről, úgy vé­lekedtek: lehetetlen, hogy egy nemzeti bank elnöke a fentiekhez hasonló poli­tikai nyilatkozatot írjon alá. A miniszterelnök elmondta, hogy személyesen közölte kifogását Burányi Györggyel, beleértve azt is, hogy ez a cselekedet összeegyeztethetetlen a jegy­bank elnöki tisztségével. Ilyen nyilat­kozatot független értelmiségiek, magán­­személyek, állampolgárok írhatnak alá. Nem terjesztette elő a bankelnök fel­mentését a pénzügyi politika folyama­tosságának fenntartása érdekében, ám jelenleg, amikor az új jegybanktörvény alapján javaslatot kell tennie az MNB új vezetésére, őt terheli a felelősség, hogy kit terjeszt elő. A rátaösszevarlás cáfolata Bod Péter Ákos vállalta azt, hogy le­mond minden politikai tevékenységéről, a parlaa­entben betöltött képviselői tisztéről. Személyében olyan szakem­ber kerül a jegybank élére, aki jelen­tős közgazdász­ múlttal rendelkezik, éppen úgy, mint Burányi György. Kül­földi szakértők, köztük Lámfalussy Sán­dor, a Nemzetközi Fizetések Bankjának első embere, nagy megnyugvással vet­te tudomásul Bod Péter Ákos jelölését, és hasonlóan vélekedtek más nemzet­közi pénzügyi szervezetek vezetői is, amikor Antall József véleményüket kérte. Antall József kifejtette, szakmai szempontból jó véleménnyel van arról a munkáról, amelyet Burányi György végzett. Mivel értékes szakembernek tartja, ezért bízik abban, hogy élni fog ajánlatával, és továbbra is állami szol­gálatban marad, a kormányzat bizalmát élvezve tölt be megfelelő funkciót. A miniszterelnök elmondotta: Bod Péter Ákos közgazdász, több nyelven tárgyalóképes, szakmai munkát végezve hosszabb időt töltött külföldön, az Egyesült Államokban korábban ven­dégprofesszor volt, továbbá ipari és ke­reskedelmi miniszterként a legnehezebb feladatokat látta el. Ed­dig is szoros kapcsolatban állt a Magyar Nemzeti Bank pénzügyi szakembereivel. Aktívan részt vett az elmúlt m­ásfél év sikeres gazdaságpolitikájának formálásában. Antall József leszögezte, hogy tovább kell folytatni ezt a politikát, amely ah­hoz vezetett, hogy Magyarország valu­tatartalékai ebben az időszakban je­lentősen nőttek, az adósságállomány pedig egy évtizede először csökkent Egy másik témára áttérve a minisz­terelnök cáfolta azokat a híresztelése­ket, miszerint hamarosan összevonják az Ipari és Kereskedelmi, valamint a Nemzetközi Gazdasági Kapcsolatok Mi­nisztériumát. Ilyen változtatás nemcsak a kormány döntésén múlik, ahhoz a parlamentnek is törvényt kellene mó­dosítania. A külügyminisztériumi forgásról" A külügyminisztériumi változások első­sorban azzal függnek össze, hogy az el­múlt másfél év során sok olyan fontos politikai esemény játszódott le, amelyek alapvetően befolyásolják a külügyi munkát Az eddig felhalmozódott ta­pasztalatok is alátámasztják a változ­tatások szükségességét A miniszterel­nök úgy vélekedett, hogy szó sincs kü­lönleges eseményről, még kevésbé va­lamiféle brutális cserékről. Az időn­kénti személycsere természetes dolog, amely bekövetkezhet abban az esetben is, hogyha egy politika végrehajtásában szükségessé válnak k­i módosítások. Az azonban lényeges, hogy a szakmai biz­tonság — ugyanúgy, ahogy a pénzügyi politikában — e téren is fennmarad, a személyi változások következtében sem­miképpen sem fog csökkenni a minisz­tériumban végzett munka szakmai szín­vonala. Nem lehet ugyanis úgy osztályozni a minisztériumok munkatársait, vezetőit, hogy a régiek hozzáértőek és tapasztal­tak, az újak pedig kellően hozzá nem értőek. Félrevezető a szakmai szem­pontoknak ilyen jellegű hangsúlyozá­sa, ami manapság tapasztalható. Esze­rint ugyanis mindenki, aki eddig a mi­nisztériumban működött, az a legma­gasabb fokú felkészültséggel rendelke­zik, s ha valakihez hozzányúlnak, vagy valakinek a leváltására sor kerül, két­ségbeesett jajveszékelés kezdődik. An­tall József szerint ez elképesztő, lehetet­len állapot. Úgy vélekedett: mind a ré­gi, mind az új szakemberek követhet­nek el hibákat. Igaz, hogy aki eddig ku­tatóként dolgozott, az aligha rendelke­zik számottevő közigazgatási gyakorlat­tal. Ám számos példa van arra, hogy a korábbi szakemberek előveszik a régi, lejárt paneleket, s a korábbi sémák szerint kívánnak tovább dolgozni. A régieik és az újak, ismételte, követ­hetnek el hibákat, sőt a kormányzati munkában is előfordulhatnak tévedé­sek, az azonban megállapítható, hogy a másfél év során kialakult sikeres kül­politika meghatározó elemeit a politi­kusok, a kormányzat csinálta, mégpe­dig úgy, hogy eredményesen működ­tek együtt a régi és az új szakembe­rek. Antall József szükségesnek tart­ja, hogy ez az együttműködés a jövő­ben is fennmaradjon. I. évfolyam, 186. szám 1/A­­­ 1991. december 2., hétfő Az európai városok jugoszláviai békekonferenciája A Fővárosi Önkormányzat álltal Bu­dapesten szervezett Európai városok jugoszláviai békekonferenciájának szom­bati zárónapján a résztvevők megismerkedhettek Európa déli tér­ségének történelmével, a jugoszláv állam kialakulásával­. A háború súj­totta déli államiból érkezett küldöt­­tek drámai hangon ecsetelték azokat a tragikus eseményeket, melyek so­rán ezrével halnak meg az emberek, és pusztu­lnak el a civilizáció évezre­des emlékei. A nyugati városok, vá­rosszövetségek képviselői, valamint az egymásnak számos esetben ellent­mondó szerb és horvát delegátusok (nemegyszer meddő vitájuk során) abban azért egyetértettek, hogy mi­előbb meg kellene szüntetni ezt a gyilkos háborút. A konferencia alatt Demszky Gá­bor főpolgármester, a rendevény házigazdája, több európai nagyváros vezetőjével, így például Prága és Bu­karest főpolgármesterével is négy­­szemközti megbeszélést folytatott a városok közötti együttműködés fej­lesztéséről. Az európai városok kép­viselői egyebek között felhívták a figyelmet arra: a jövő Európájában a nemzetállamok helyett az átjárható határoké lesz a főszerep. BELFÖLD Horn Gyula ma Romániába utazik Szocialisták a demokráciáért A szocialista pártnak nem szokása, hogy rendkívüli országos elnökségi ülést hív­jon össze, hangzott el a tegnapi ülést követően, amelyen egyébként nyilatko­zatot fogadtak el, a sajtótájékoztatón. Mégis azért kerítettek sort rá, mert a kormány és az MDF egyes megnyilvá­nulásai — szerintük — félelmet ébresz­tenek a társadalomban, veszélyeztetik a demokráciát. Ellehetetlenül az a köz­­megegyezés, amely nélkülözhetetlen a gazdasági, szociális válság leküzdésé­ben. Ha ez így megy tovább, Magyaror­szág nem lesz a béke és a stabilitás szigete. Horn Gyula pártelnök leszögezte: ők a demokrácia érdekében nem ordíta­nak, hanem a tényleges veszélyekre hívják fel a figyelmet, így attól tarta­nak, hogy az igazságtétel tovább széle­sedik, és a tisztogatás általánossá válik. Ezeket a következtetéseket Antall Jó­zsef kormányfő, Balsai István igazság­ügyi miniszter és Kónya Imre frakció­­vezető legutóbbi nyilatkozataiból von­ták le. A demokráciáért való aggodalom ar­ra ösztönzi a szocialistákat, hogy fel­kérjék tagsá­gukat, szimpatizánsaikat; aláírásukkal csatlakozzanak a Demok­ratikus Chartához. Az elnökség kezde­ményezi továbbá egy demokratikus együttműködési mozgalom életre hívá­sát. Jánosi György alelnök a kormány szociálpolitikáját bírálta. Megállapítot­ta: a kormány a társadalmi terhek ke­zelésében nem konszenzusra, hanem a társadalom megfélemlítésére, megosztá­sára és indulat keltésére törekszik. Az MDF megállapítását, miszerint a de­­m­okrácia a félelem nélküli életet jelen­ti, Jánosi így módosította: élelem nél­kül, félelemben élünk. A párt ügyvivője, Kovács László meg­erősítette, hogy a szocialisták nemzet­közi szinten lépéseket tesznek az eddig született, illetve tervezett kivételes tör­vények miatt. Egy kérdésre Horn Gyula megerősí­tette, hogy a parlament külügyi bizott­ságának elnökeként ma Romániába utazik. N.Zs. ­ A közösen vállalt értékrend alapján Melyik a valódi pártfrakció? Antall József kormányfő pénteken nyilatkozott a sajtóirodán keresztül a Kisgazdapárton belül zajló vitával kapcsolatban. Eszerint a kormány azokat a politikai tényezőket tudja a koalíció támaszának és alkotóe­le­­mének tekinteni, amelyek a közösen vállalt értékrend alapján állnak, készek a kölcsönösség és a partneri viszony­ alapján a koalíciót alkotó többi politikai erővel és a korm­ány­­nyal együttműködni, illetve a közö­sen kialakított koalíciós kormány­­programot a parlamenti döntéshoza­tal során támogatni. Ugyanakkor Torgyán József visz­­szautasítja a miniszterelnöknek a kisgazdavitával kapcsolatban nyil­­­vánosságra hozott álláspontja, amelyről a kisgazdák elnöke „csak a sajtóból értesült”. A szom­baton Hajdúdorogon megtartott kisgazda­nagygyűlés előtt Torgyán József ez­zel összefüggésben­­kiifejte­tte: miután nincs koalíciós megállapodás, és nincs működő koalíció, Antall Józsefnek az a megjegyzése, hogy a koalíciós partnernek azt fogadja el, aki támo­gatja a kormányprogramot, egysze­rűen annyit jelent: a miniszterelnök­nek nem koalíciós partnerre, hanem vazallusokra van szüksége. Torgyán József a kormányzat számára 1992. február 29-ben je­lölte meg a tényleges rendszerválto­zás végső határidejét. Az FKGP par­lamenti frakciójáról a pártelnök úgy vélekedett: tagjainak többsége soha­sem volt kisgazda. Többségük „An­­tall-hívőként” került fel annak ide­jén az országos pártlistára. A részt­vevők nagy tapssal fogadták azt a bejelentését, miszerint a 12 „igazi kisgazda-képviselő” egyre inkább képes befolyásolni a „harminchár­makat”. A harminchárom független kis­­kisgazda-képviselő mögé új néven új­jászerveződő Független Kisgazda­­párt szombaton Békéscsabán rende­zett megyei gyűlést. Oláh Sándor képviselő elmondta: sem a képvise­lőcsoport, sem az elnökség, sem a tagság nem merítette ki még minden lehetőségét, hogy a pártegységet megmentsék. Vasárnap a Veszprém megyei kis­gazdákkal találkozott a Torgyán Jó­zsef által szakadárnak tekintett par­lamenti frakció nyolc képviselője. Nagy Ferenc József, Oláh Sándo­r, Ómolnár Miklós, Kocsenda Antal, Bélafi Antal, Horváth László, Zsíros Géza és a Somogy megyei Németh Géza. Kijelentette, hogy nem tö­rekszenek a párt szétszakítására, de ugyanakkor nem fogadhatják el azt az antidemokratikus vezetést sem, amelyet Torgyán József és néhány másik elnökségi tag a pártra és a parlamenti frakcióra akar erőltetni. Optom­ár Miklós, a frakció szó­vivője, a tanácskozás után újság­íróknak elmondta, hogy Antall Jó­zsef miniszterelnök kezdemény­ezésé­­re ma délelőtt találkozóra kerül sor a 33 kéviselő, dr. Surján László és a miniszterelnök között, amelyen megbeszélik a három frakció továb­bi együttműködését. gy. á. Polgármesterek ,"bizonyítánya" ^ ^ ^ Többségük hivatalban maradt A választópolgárok, valamint a kép­viselő-testületek által megválasztot­t polgármesterek több mint 97 száza­­zaléka működésének megkezdése után csaknem egy évvel is hivatal­ban van. Mindössze 78 polgármester vált meg posztjától, közülük 70-en tízezer lakosnál kisebb településein működtek. Az, hogy a lemondottak aránya a három százalékot sem éri el, egyértelműen mutatja: túlnyomó többségük képes megbirkózni a fel­adatokkal. A polgármesterek egy része az előző vál­asztási ciklusban már ta­nácselnöki munkakört töltött be. Ők rendelkeznek ugyan gyakorlattal, de nem könnyen illeszkedtek be a pol­gármesteri szerepkörbe. A tanácsel­nöki munkakörre ellentétben ugyan­is nem helyettesíthetik és esetenként sem kerülhetik meg a testületeket. Ek­iatt, illetve az eltérő politikai hát­terű testületi összetétel következmé­nyeként az első időszakban több he­lyen ellentét keletkezett — és ez már nemcsak rájuk érvényes —, a kép­­viselő-testület és a közvetlenül vá­­lasztott polgármester között. Ez volt a lemondások egyik előidézője. Az eltelt hónapokban viszont — a mű­ködés során felhalmozódott bizalom következtében is — az ilyen jellegű ellentét csökkent, ezt állapítja meg egy, a Belügyminisztériumban elké­szített, az álkormányzatok működé­sének tapasztalatait összegző tanul­mány. A demokratikus testületi működés fokozatosan kialakítja a belső után­pótlási kört, így a megüresedett posz­tok betöltésére elsősorban jól dolgo­zó bizottsági elnökök, tanácsnokok, aktív képviselők jöttek számításba. A tapasztalatokat figyelembe véve m­egállapítható, hogy helyes volt a ciklus közbeni visszahívhatóság mel­lőzése. Az új önkormányza­ti rendszer indulásának feszített időszakában ki­fejezetten stabilizáló tényező volt, hogy a „veszekedős demokrácia” megmaradt a testületek keretei kö­zött. A polgármester lemondásának lehetősége — akár a feladatokkal való szembesülés, akár a képviselő­­testülettel való ellentét okozta — elegendőnek bizonyult a személyi problémák megoldásához. Az önkormányzati törvény rugal­mas kereteket biztosított a polgár­mesteri tisztség betöltéséhez. A meg­­választott polgármesterek 51 száza­léka tiszteletdíjas; ez különösen az aprófalvas országrészekben jellemző. Az összes tiszteletdíjas polgármester kétharmada öt dunántúli megyéből — Baranyából, Somogyból, Vasból, Veszprémből és Zalába — került ki. A polgármesterek erős hatáskörrel rendelkeznek, a hivatallal kapcsolat­ban: meghatározzák annak személyi összetéteét, irányítják munkáját. Néhány jegyző — részben a demok­ratikus önkormányzati tapasztalatok hiánya miatt — viszont úgy ítélte meg, hogy a polgármester e hatás­köre nem hagy elegendő teret az operatív jellegű jegyzői vezetés szá­mára. Erősödik azonban az a felis­­m­erés, hogy — a demokratikus ön­­kormányzati modell szükségszerű ve­­lejárójaként — a választott polgár­­mestert ileti a hivatal irányításának­­ joga. Természetesen a szakmai veze­tés a határozatlan időre kinevezett jegyző feladata. (b) Csúsztatni, csak szépen... Sokszor hallottam, de eddig nem ír­tam le azt a szót: csúsztatás. Füllen­téseket, lódításokat, kisszerű hazug­ságokat miért kellene efféle fordu­lattal már-már elfogadhatóvá tenni. A legutóbbi Hócipőben, azt hiszem, megtaláltam a csúsztatás mintapél­dányát. Közöltek egy fotót a rend­szerváltozás előtti időkből, amikor Budapesten, a Hírlapkiadó Vállalat Blaha Lujza téri székházának hom­lokzata zsúfolva volt az akkori lapok címlapjának reklámbetűivel. Lám, ilyen volt a diktatúra. Alatta az el­lenpont, ugyanannak a székháznak a mai fotója, amelyen az Új Magyar­­ország — lapunk — fényreklámja látható. Lám, ez pedig a demokrácia, amikor „egy, csak egy legény van talpon e vidéken” — tehették volna még hozzá a költővel szólva. Ámbár nekem erről egy másik költő szavai is eszembe jutnak, imi­gyen, csúsztatni csaló szépen, ahogy a csillag megy az égen, úgy érdemes. B. Liaur ORSZÁGOS VÁLASZTMÁNYI gyűlést tartott a hét végén az Ifjúsági Keresz­ténydemokrata Unió. Megválasztották az új ügyvivő testületet. Az IKU elnöke ismét Hölvényi György lett. A szerve­zet jövőjét illetően megállapította: ki­emelt feladatként kell kezelni a kiste­lepüléseken élő fiatalok önálló közös­ségteremtő törekvéseinek támogatását. AZ EURÓPAI civil mozgalmak első konferenciáját rendezték meg szomba­ton a fővárosban, a Polgári Mozgalom a Köztársaságért, a Lakosság Érdekvé­delmi Tömörülése és a Társadalmi Ka­mara szervezésében. A konferencia szervezői elmondták: a tanácskozásra mintegy tizenöt európai és észak-ame­rikai országból érkeztek résztvevők. A konferencia célja: előkészíteni az eu­rópai civil mozgalmak szövetségének megalakulását. FEGYELMI BIZOTTSÁG alakításáról döntött a Magyarországi Szociáldemok­rata Párt választmánya szombati ülé­sén. Tizenöt napon belül megkezdődik a felfüggesztett pártelnök, Petrasovits Anna ügyének kivizsgálása, őt nem­cseik politikai, hanem gazdasági felelőt­lensége miatt is fegyelmi eljárás alá vonja a párt vezetése. DEMONSTRÁCIÓ A KÓRHÁZÉRT. A rákospalotai, a pestújhelyi és az új­palotai polgárok évtizedeken keresztül tűrték, hogy a XV. kerületi kórházban egy idegen hatalom embereit gyógyít­sák. A türelem elfogyott, erre a kórház­ra az itt élőknek van szükségük — mond­ta Mécs Imre képviselő, a pestúj­helyi volt szovjet kórház előtt rende­zett szombati demonstráción. MINDENKI JÓL JÁRT. A salgótarjá­ni önkormányzat jelképes áron, nyil­vánosan „osztotta szét” szombaton a Lázár Lovagrend Münchenből érkezett adományát. Az értékesített ruházati és lakberendezési tárgyakból származó „bevételt” az átmeneti szá­llás és az in­­genkonyha működtetésére fordítják. AIDS-világnap A 20. század végének pusztító beteg­sége, az AIDS, keresztülsöpört az egész világon. Egyetlen ország sem lhet biztonságban, egyik sem har­colhat elszigetelten: a megelőzés és a leküzdés sikere az összefogásban rejlik. Ezért az Egészségügyi Világ­­szervezet az 1991. évi AIDS-világ­­napon az egyének, csoportok, a kö­zösségek és a nemzetek közös ösz­­szefogására szólít fel a járvány el­leni küzdelemben. Hazánkban jelenleg 76 AIDS-be­­teget és 288 HIV-fertőzöttet tarta­nak nyilván, és eddig 41-en vesz­tették életüket a betegség következ­tében. Bár ezen adatok ismeretében hazánk még mindig a gyengén fer­tőzött országok közé tartozik, jövő­beni esélyeinket több tényező is je­lentősen rontja, hívta fel a figyel­met dr. Bánhegyi Dénes, a László Kórház osztályvezető főorvosa. Az egyre inkább virágzó szexipar, va­lamint az a tény, hogy a kábítószer­­kereskedelemben lassan célországgá lépünk elő, elsősorban a megelőzés hatékonyságának növelésére figyel­meztet. A prevencióban fontos sze­­repet játszik a magyarországi HIV- pozitívak Egyesülete is. Az egyesü­let ismeretterjesztő anyagokat, vi­deófilmeket és plakátokat készítve, részben a primér, részben a célzott felvilágosító tevékenységet vállalta fel. A Vöröskereszt elsősorban olyan rétegekre koncentrál — mint Lég­­rády Eszter szóvivő elmondta —, akik egyébként is a szervezet támo­gatását élvezik; nemrégiben a haj­léktalanok között kezdték meg a fel­világosító munkát.

Next