Új Magyarország, 1992. április (2. évfolyam, 78-102. szám)

1992-04-01 / 78. szám

II. évfolyam, 78. szám jely 1992. április 1., szerda TUDÓSÍTÁS Josef Vavrousek és Julius Binder a bősi erőműről Megoldáskeresés EK-segítséggel Josef Vavrousek, a csehszlovák szö­vetségi környezetvédelmi bizott­ság vezetője elismerte, hogy a prá­gai szövetségi kormányt „kész helyzet elé" állította a szlovák kor­mány, amikor­­ két héttel a leg­utóbbi budapesti kormányközi tárgyalások előtt - megkezdte a C- változat kivitelezését. (E változat értelmében kizárólag szlovák terü­leten akarják megépíteni a bősi erőművet, és ez a Duna, mint ha­józható határfolyó elterelésével jár.) Vavrousek a Cesky Dennik című prágai lap tegnapi számában úgy nyilatkozott, hogy a szlovák lépést negatívan értékeli. A csehszlovák szövetségi kormány utólag támo­gatást nyújtott ugyan a szlovák fél­nek, de továbbra is „egyértelmű­en a kétoldalú megoldást részesíti előnyben" - tette hozzá a szövetsé­gi környezetvédelmi bizottság mi­niszteri rangú vezetője. Vavrousek - az egyensúly kedvéért - azt is megjegyezte, hogy az egyoldalú szlovák lépést egy másik egyoldalú lépés előzte meg, nevezetesen az, hogy a magyarok leállították az építkezést. Vavrousek szerint az 1977-es szerződés felmondása semmit nem oldana meg. A miniszter emlékez­tetett arra, hogy Csehszlovákia a Phare-program keretében öt kül­földi céggel együtt tervet dolgozott ki a csallóközi vízkészlet sorsát ille­tően, de ezt a magyarok nem fo­gadták el. Márpedig nincs más le­hetőség a megegyezésre, mint az, hogy összegyűjtik az összes eddig született megoldási változatot, eze­ket tudományosan feldolgozzák, az Európai Közösséghez fordulnak, majd pedig leteszik a döntési javas­latot a politikusok asztalára. A csehszlovák környezetvédel­mi miniszter azt is elismerte, hogy az 1977-es szerződéskötés, óta nemcsak politikai, hanem környe­zeti szempontból is óriásit válto­zott a világ, és ezt a változást tekin­tetbe kell venni. Vavrousek azon­ban szemmel láthatólag nem mond ellent a szövetségi kor­mánynak - csak éppen a minded­dig érvényes kormánydöntést megalapozó szlovák magatartást helyteleníti. Ami az anyagi kérdéseket illeti, Josef Vavrousek önzőnek minősí­tette azt a magyar álláspontot, hogy Budapest csak akkor lenne hajlandó tárgyalni a kártérítési igé­nyekről, ha közös megegyezéssel bontanák fel a '77-es szerződést. A csehszlovák miniszter szerint az építkezés nyomán eddig Csehszlo­vákiának sokkal nagyobb kárai ke­letkeztek, mint Magyarországnak. „Mindent elkövetünk annak ér­dekében, hogy a bősi erőmű még az 1992-es év vége előtt üzemelni kezdjen" - jelentette ki a Slovensky Dennik ugyancsak tegnapi számá­ban Julius Binder, a pozsonyi víz­gazdálkodási vállalat igazgatója. Megállapítása szerint a magyar fél mindmáig sem tudományos, sem műszaki megalapozottságú érvek­kel nem tudta bizonyítani a kör­nyezeti katasztrófáról hangozta­tott aggodalmait. Csehszlovákia vi­szont ilyen vizsgálatok sorát vé­gezte el, de semmilyen fenyegető veszély nem igazolódott. A külföl­di bankok nagy érdeklődést mutat­nak a bősi beruházások iránt, ugyanakkor Európa alapvetően ér­dekelt abban, hogy a Duna kérdé­ses szakasza végre ne csak évi két­száz napig, de egész évben hajóz­ható legyen. A magyar parlament álláspont­ját úgy ítéli meg, hogy abból lát­szik: mindennemű tárgyalás csak az üzembe helyezés elnapolását szolgálná. Az esetleges kártérítés kérdésére kitérve elmondta, hogy Csehszlovákia részéről a legna­gyobb kártétel az elmaradt ener­giatermelésből származik. Ez napi 15 millió korona, ami évente 5-6 milliárdot képez. A csehszlovák kárigényt nem tartja elvitathatónak, és hozzáteszi, hogy a befejezést célzó intenzív építési munkák napi 10 mil­lió koronát emésztenek fel. Egy tájékozatlan tájékoztató visszhangja Befejezés előtt a vagyonátadás Az csak természetes, hogy Orbán Viktor Fidesz-frakcióvezető sajtótá­jékoztatóját a lapok más-más szög­ből vetítették vissza tegnap. Verebé­­lyi Imre, a Belügyminisztérium köz­­igazgatási államtitkára azt is termé­szetesnek tartotta tegnapi sajtótá­jékoztatóján, hogy az ellenzék minden lehető alkalommal támad­ja a kormányt. Miről is volt szó tehát március 30-án az Orbán tájékoztatóján? Nem kevesebbről, mint arról, hogy a Fidesz szerint „nincsenek meg a vagyonátadáshoz szükséges felté­telek..., rendkívül lassan történik meg az önkormányzatok részére a vagyonátadás", és mindezt „szán­dékosan" szervezi épp így a kor­mány, hogy: „az önkormányzato­kat anyagilag próbálja ellehetetle­níteni , mármint az ellenzéki ön­­kormányzatokat. A Belügyminisztérium állás­pntja a következő: a vagyonátadó­­zottságok működéséhez szüksé­ges személyi és költségvetési felté­telek biztosítására még az önkor­mányzati vagyon­törvény benyúj­tása előtt sor került. A kormány a költségvetésen keresztül az elmúlt évben 50 millió, idén mintegy 110 millió forintot biztosított a vagyon­átadó bizottságok részére. A sajtótájékoztató első percei­ben a tények szentségéről beszélt az államtitkár, és sorakoznak a té­nyek. Valójában: a vagyonátadás mint folyamat, a legvégső szaka­szában van, teljes befejezés előtt. Hol találja tehát Orbán az egyéves késést, sőt a késleltetést?! A tények nem hazudnak, ha napvilágon tartják őket. Sok száz­ezer lakást, helyiséget kell átadni, a Btól az elmúlt hónapban kétszer is beszámoltatta a vagyonátadó bi­zottságokat. Nagy kár, hogy nem tud erről Orbán Viktor. Késnek az átadások ott, ahol több önkor­mányzatnak adnak át például víz­művet. Az átadásra kerülő (került) épü­letek 1 százaléka műemlék. Érthető, hogy nem könnyű ezek sorsa sem. Ugyanígy megkapták a bizottsá­gok a volt egyházi épületek listáit is. A konkrét ingatlan az egyházi tulajdont érintő törvény hatálya alá esik. Lapunk kérdésére -jelentkezett-e eddig a Fidesz vagy más párt, szerv, szervezet az átadás gyorsításának szá­monkérésével, vagy az átadást illető ki­fogással -, a BM államtitkára tagadó választ adott: semmi kifogás alá nem került eddig a vagyonátadás... Eddig. És épp most, a befejező 24. órában...? (ez) Sajátosan értelmezett privatizáció Sikertelen, ámde jó igazgató volt? „Ki tud ma Magyarországon privatizálni? Aki a múlt rend­szerben összelopta magát!­" A tárca ugyanolyan felelős a mezőgazdaság kudarcáért, mint a mi igazgatónk a vállala­táért." „Ön hogyan minősíthet egy olyan embert, akit jófor­mán nem is ismer!"­Ilyen és ehhez hasonló hozzászólások, bekiabálások tarkították tegnap Kecskeméten azt a terme­lési tancsákozást, ahol is Öcsödi Gyula, a Földművelés­­ssssssssssügyi Minisztérium főosztályvezetője átadta Raskó György államtitkár elbocsátó „szép üzenetét" Katona Józsefnek, a Dél-Alföldi Állattenyésztő Állami Gazdaság igazgatójának. Igen, övé lett a hálátlan szerep az államtitkár kül­földi tartózkodása miatt, ugyanis a vállalat kollektívá­ja - persze, ez mit sem segített - az igazgató mellé állt. De mi nem tetszett, úgy vélem jogosan, a mezőgaz­dasági kormányzatnak? A szolgáltató jellegű állami vállalat vezetői kissé sa­játos módon értelmezték a privatizációt, a tavalyi évet 133 millió forintos veszteséggel zárták, s vállalati ér­dekekre hivatkozva a csődbejelentést csak az utolsó pillanatban, március utolsó napjaiban tették meg a vezetők. Történt erre jel, hogy az igazgatót felfüggesz­tették állásából, mivel egy illetékes minisztériumi bi­zottság - élén Öcsödi Gyulával - úgy látta, hogy „eny­hén szólva a gazdaságban pusztul az állami vagyon, ahelyett, hogy gyarapodna, s nem egészen etikusan olyan korlátolt felelősségű társaságot hoztak létre az egyik igazgatóhelyettes vezetésével, amely érdekes módon ugyanazzal foglalkozik-bikaspermát forgal­maz amivel a vállalatnak kellene. Így hát a felfüggesztett igazgató helyére az FM köz­­igazgatási államtitkára április 1-jétől vállalati biztost nevezett ki Pataki Pál személyében, akinek vélhetően a tevékenykedése ugyancsak nem lesz egy „fáklyás menet". Természetesen mód nyílt arra is, hogy a leváltott igazgató, valamint Nagy Lászlóné főkönyvelő elmond­ja véleményét, s védekezését, de utóbbi - akár egy koncepciós perben - teljesen felesleges volt. Öcsödi Gyula kérdésére, hogy végül is két éve - amióta Katona József a gazdaság élén állt - fizettek-e egyetlen forint nyereségadót, egy szóval lehetett vá­laszolni: nem. Mivel nem volt miből. A vezetők azzal védekeztek, hogy a vállalat megőrizte működőképes­ségét, bért is tudtak folyósítani, igaz, az öt év alatt hét­­százról kétszázra „lekarcsúsodott" dolgozói körnek. A fő gond az volt, hogy másfél óra eltelte után a termelési tanácskozás kissé félrecsúszott amolyan po­litikai cikizés irányába, támadták a jelenlévők a kor­mányt, nem utolsósorban a tárcát, s megfogalmazták: igazgatójuk ugyanúgy a rendszerváltás „áldozata", mint sokan majd közülük lesznek, akik várhatóan az utcára kerülnek. A főosztályvezetőt nem hatotta meg az az érv sem, hogy a gazdaságnak több követelése van, összesen 146 millió forint, mint a 109 milliós tartozásunk. Ez bizony nem vigasztal senkit, mert a kinnlévőségnek legjobb esetben is csak a felét tudják behajtani, ezt elismerte az igazgató is. Nem lényegtelen azonban a tárca szándéka, misze­rint az országban jelenleg működő hat hasonló profi­lú vállalat romjain fognak egy jóval kisebb létszámú fejvizsgáló és törzskönyvező szervezetet létrehozni. A sokrétű vállalati teendők azonban most kezdőd­nek, elsősorban a hitelezőkkel kell tárgyalni, meg­menteni a maradék állami vagyont, s csődeljárást le­bonyolítani. (gabnai) isprml­ik a KMKSZ Viszályok a KMKSZ vezetésében A magyarországi publikációk után Kárpátalján is a sajtó hasábjaira került a Kárpátaljai Magyarok Kul­turális Szövetsége vezetésében (KMKSZ) történt szakadás. Előbb Tóth Mihály alelnök fejtet­te ki az egyik ukrán nyelvű lapnak adott interjújában, hogy a legutób­bi küldöttgyűlésen azért mondott le, mert nem ért egyet a KMKSZ irányításának nem demokratikus módszereivel, most pedig a kárpáti Igaz Szóban jelent meg Dutka György volt felelős titkárnak a Födő Sándor elnököt támadó nyílt levele. Az irányítási struktúra megvál­toztatása következtében tisztségé­től megfosztott felelős titkár írásá­ban azzal vádolja Fodó Sándort, a KMKSZ elnökét, hogy nem tűri a bírálatot, felrúgja a demokrácia szabályait, diktatórikus irányítási rendszert vezetett be, saját híveit ülteti be a vezetésbe. A nyitt levél írója az elnököt hi­báztatja abban, hogy az utóbbi egy év alatt közel kétezer értelmiségi nem újította meg KMKSZ-tagságát, hiszen szerinte Fodó Sándor fonto­sabbnak tartja külföldi, főleg ma­gyarországi utazásait, mint hogy rendszeresen felkeresse a községi és városi KMKSZ-szervezeteket. A legsúlyosabb vád Dutka György részéről az elnök címére ta­lán az, hogy letért arról az útról, melyen a magyarság közszolgála­tát vállaló értelmiségiek haladnak. „Ezért döntöttem úgy - fejezi be a nyílt levelét a KMKSZ volt felelős titkára -, hogy nem vállalok erkölcsi felelősséget, sem további tisztséget az elnök által kijelölt csapatban." Walesa-Kohl találkozó Bonn nem engedi el Varsó tartozását Német elnöklettel júliusban, Mün­chenben megtartandó világgazda­sági csúcstalálkozó „azoknak a to­vábbi erőfeszítéseknek a jegyében fog lezajlani, hogy Közép- és Dél­­kelet-Európa, valamint az egykori Szovjetunió utódköztársaságai az átmenet fölöttébb nehéz problé­máinak megoldásához, önmaguk megsegítéséhez támogatást kapja­nak" - közölte tegnap Bonnban Helmut Kohl német kancellár a len­gyel elnököt, Tedh Walesát fogadva. A német kormányfő mindehhez hozzátette, hogy „a baráti kormá­nyok" támogatása csak egy ténye­ző, „a nyugati piacokhoz való csat­lakozás szempontjából döntő lesz a magántőke bevonása a reformerő­feszítésekbe". Walesa németországi hivatalos programjának második napján ta­lálkozott Kohllal, miközben a len­gyel pénzügyminiszter, Andrzej Olechowski - a beteget jelentő pénz­ügyminiszter, Theo Waigel távollé­tében - Horst Köhler államtitkárnál azt szerette volna elérni, hogy Né­metország újabb tíz százalékot -egymilliárd márkát - engedjen el a lengyel tartozásokból. A Deutsch­landfunk rádióállomás szerint a válasz nemleges volt, míg Otto Lambsdorff, a kormányon levő sza­baddemokraták (FDP) elnöke a ZDF televízió kamerái előtt a né­met elutasítás magyarázataként azt említette, hogy beleegyezés esetén más államok is tartozáselen­gedést kérnének. Bonn már eltö­rölte a német állammal szemben fennálló lengyel adósságok - 9,1 milliárd márka - felét, a maradék ötven százalékot Varsónak 18 év le­forgása alatt kell törlesztenie. Walesa, akinek személyében először jár lengyel államfő Német­országban, tegnap Genscher kül­ügyminiszterrel és pártvezetőkkel is találkozott: Björn Engholmmal (SPD), Otto Lambsdorffal (FDP), majd délután a német ipari és kereskedelmi kamarák képviselői előtt még több lengyelországi be­ruházásra szólította fel a német gazdaságot. Lech Walesa a kora es­ti órákban vidéki körútra indult. Osztották a többségi nemzet sorsát Tizenhat megye Horvátországban Zágrábban Dr. Zarko Domljan elnök­letével két napon át ülésezett a szá­­bor (országgyűlés) kisebbségi bizott­sága. A nemzetiségek helyzetéről szóló jelentések után elfogadtak egy törvénytervezetet, amely szerint a jövőben 16 megyére osztanák föl az országot. Ezek Zágráb, Vukovár, Eszék, Pozsega, Verőce (Virovitica), Bjelovár, Varazsd, Krapina, Károly­­város (Karlovac), Sziszak, Pazim, Fi­ume (Rijeka), Gospity, Zára (Zadar), Sibenik és Dubrovnik néven mű­ködnének. A megyék további járásokra, azok pedig községekre tagozódnak. A ta­valyi népszámlálási adatok szerint Horvátországban a magyar kisebb­ség a legnépesebb. A magyarok a kö­vetkező községekben képviseltetik magukat 0,5, vagy ennél nagyobb százalékban: Rovinj, Bjelovár, Gru­­bisno-Polje, Garesnica, Verőce, Da­ruvár, Kutina, Pakrac, Orahovica, Donji Miholjac, Pélmonostor, Gya­­kovár, Eszék, Vinkovci és Vukovár. A horvát szábor képviselőiről és azok megválasztásáról szóló törvény szerint a szábor a jövőben 120, nép­szavazáson megválasztott, párt és független jelöltek köréből kerül ki, to­vábbi öt pedig a kisebbségek képvise­lőiből. Horvátországban jelenleg 14 kisebbségi szövetség létezik. Megállapították, hogy a kisebbsé­gek a horvát többségi nép sorsában osztoztak. A magyarok mellett, igen nehéz helyzetbe kerültek az utóbbi hetek eseményei miatt a horvátor­szági ruszinok és ukránok is. Ezek hatvan százaléka Vukováron és környékén élt. További húsz száza­lékuk Zágrábban, a fennmaradt húsz százalék pedig Novska, Vin­kovci és Gyakovár környékén. Március utolsó hetében már csak Petrovci és Miklusevci falvakban élt ősi földjén a ruszinok és ukránok mintegy 1800 tagja. Az ENSZ béke­­fenntartó erőinek érkezését megelő­ző ágyúzások és az azt követő páncé­­los támadás, majd gyalogsági táma­dást követően ebből a két faluból is elüldözték az őslakosságot. A ruszi­nok és ukránok Zágráb felé mene­kültek. Mint ahogy azt Vasilj Sikorskitól, a ruszinok és ukránok válságtörzse vezetőjétől megtudtuk, Vukováron és Borovo Selon mintegy 2000 ukrán és ruszin élt. Ezekből 115 elesett a harcokban, 15 személyt kivégeztek, kettőt pedig megcsonkítottak. Petrovciban kilencen haltak meg a harcok során, hármat öltek meg, vagy végeztek ki, két személyt pe­dig felakasztottak. Miklusevicn hár­man haltak meg, egy személyt főbe lőttek, további hármat pedig meg­csonkítás után öltek meg. Amint a különböző jelentésekből kiderült, a szerb hadsereg és félkato­nai szövetségeseik az aláírt béke re­latív nyugalmát igyekeznek kihasz­nálni arra, hogy a másfél évvel eze­lőtt megálmodott Nagy Szerbia ha­tárait elérjék, ott betelepítésekkel a szerbek abszolút többségét biztosít­va kívánnak a végleges tárgyalások­ra felkészülni. Bese Ajtony Lehet 650 ezerrel több? Jóval több mint fél millió munka­­nélkülit „elfelejtett" megszámlálni az Egyesült Államok kormányza­tának illetékes hivatala még a je­lenlegi recesszió kezdetén, s így enyhébbnek tüntette fel a gazda­sági visszaesést - jelentette a Reu­ter. A munkaügyi minisztérium statisztikai hivatalának szakértői szerint 650 ezer fővel számolták el magukat 1990 és 1991 márciusa kö­zött. Az alábecslés fő oka, hogy nem vették kellően számításba a tönkrement kisvállalkozásoktól szélnek eresztett alkalmazottakat, valamint az Öböl-háborúba behí­­vottakat. Szakértők szerint nem ki­zárt, hogy az Egyesült Államok központi bankrendszere hamaro­san csökkenteni fogja a kamatlá­bat, tekintettel arra, hogy a re­cesszió súlyosabb az eddig tudott­nál, s az olcsóbb hitelekkel elő akarja mozdítani az élénkülést. Látszólag idillikus kép a forrongó Moldovában. A szeparatista köztársa­sági gárdista pihenője a moldovai Benderyben, ahol a hét végén heves harcok voltak. Egy gárdista meghalt, négyen pedig megsebesültek MTI Fotó Csíkszeredai telexjelentésünk A­­ ■ ((*0) Torzszülött a Frontban A Nemzeti Megmentési Front va­sárnap befejeződött konvenciójá­nak háborgó, zavaros hullámai mindjárt másnap elárasztották a szenátust és a képviselőházat is. Kezdődött minden azzal, hogy Ion Birladeanu, a szenátus elnöke na­gyon éles és marón cinikus választ rögtönzött Petre Roman ama kije­lentésére, hogy feloszlathatják a j­e­­lenlegi parlamentet, ha az tovább késlekedik az általános választások törvényének kidolgozásával. Annak ellenére, hogy a parla­ment napirendjén nem szerepelt a kormánypárt belső ügyeinek vita­tása, az előző három nap esemé­nyei hatására a frontos parlamen­terek egymásután teregették ki sé­relmeiket, csalódottságukat. Vasile Vacaru, Gorj megyei szenátor beje­lentette lemondását az NMF sze­nátusi frakcióvezető tisztségéből, azzal indokolva döntését, hogy a konvenció nem a pro-Iliescu cso­port programját fogadta el. Többen kiléptek az NMF-ből, tiltakozásul a konvenció munkálatainak lefolyá­sa ellen. Gheorghe Dumitrascu a Ro­mán-párti csoport magatartása el­leni tiltakozásul lépett ki a parla­menti NMF-csoportból. Többen el­határolták magukat a Román-cso­porttól, viszont maradtak az NMF-ben. Vasile Vacaru helyett Petre Negru szenátort választották az NMF frakcióvezetőjének, aki azon­ban visszautasította a mandátu­mot. Hétfőn Bukarestben új párt, a Nemzeti Megmentési Front-December 22. jelentette be alapító szándékát. A fővárosi Meridian Klub termé­ben tartott ülésen a párt több száz tagja Petre Roman frontelnököt os­torozta kíméletlenül. Az NMF-De­­cember 22. különben Ion Iliescut és Theodor Stolojan miniszterelnököt támogatja. És még korántsem volt vége! A képviselőház hét eleji munkanap­ján is inkább a frontkonvenció utó­hangjától csengett a terem. A köz­ismerten nacionalista Petre Turlea bejelentette kilépését az NMF-ből (kárörvendő taps a teremben), mert - mint mondotta - nem hagyhatja magát a „demagóg sztá­linista" Petre Roman által vezetni. Ananie Ivanov tulceai képviselő is kilépett a frontból és a Szocialista Munkapárthoz állt át, ahogy a füg­getlen Silviu Somicu is. A két utóbbi „elvtárs" döntése nagy felháboro­dást keltett a teremben. A Nagy Románia szélsőséges párt után, íme, a Román Kommunista Párt csökevénye - az SZMP - is a hátsó ajtón oson be a parlamentbe. Mindkét neokommunista azzal in­dokolja döntését, hogy az SZMP a román nemzet igazán hazafias szellemben gondolkozó pártja. Ez­után sorra léptek emelvényre a til­takozók. Claudia Iordache: „Nem maradhatok ebben a parlament­ben, ha hagyjuk belépni az RKP-t. Nincs mit keresnie Románia poli­tikai életében." Ion I. Bratianu: „...ez jelmezbál, politikai prostitú­ció." Constantin Ardeleanu: „Fekete nap parlamentünk életében. Ezért szenvedtünk negyven évet? Ki kell zárni őket. Ha hagyjuk, elát­koznak a halottaink, akik a kom­munizmus ellen harcoltak. Szé­gyen, ha beengedjük őket, most, amikor Albánia is lerázta magáról a kommunizmust." Constantin So­­rescu: „A hátsó ajtón léptek be, ott ahol csak a szellemek szoktak jár­ni." Balanescu Mihai: „Törvényen kívül kell helyezni őket." Frunda György, RMDSZ-képvi­­selő: „ Csak azoknak a pártoknak van joguk a parlamentben részt venni, amelyek a törvényes válasz­tások után kerültek be." Botos László

Next