Új Magyarország, 1992. április (2. évfolyam, 78-102. szám)
1992-04-01 / 78. szám
II. évfolyam, 78. szám jely 1992. április 1., szerda TUDÓSÍTÁS Josef Vavrousek és Julius Binder a bősi erőműről Megoldáskeresés EK-segítséggel Josef Vavrousek, a csehszlovák szövetségi környezetvédelmi bizottság vezetője elismerte, hogy a prágai szövetségi kormányt „kész helyzet elé" állította a szlovák kormány, amikor két héttel a legutóbbi budapesti kormányközi tárgyalások előtt - megkezdte a C- változat kivitelezését. (E változat értelmében kizárólag szlovák területen akarják megépíteni a bősi erőművet, és ez a Duna, mint hajózható határfolyó elterelésével jár.) Vavrousek a Cesky Dennik című prágai lap tegnapi számában úgy nyilatkozott, hogy a szlovák lépést negatívan értékeli. A csehszlovák szövetségi kormány utólag támogatást nyújtott ugyan a szlovák félnek, de továbbra is „egyértelműen a kétoldalú megoldást részesíti előnyben" - tette hozzá a szövetségi környezetvédelmi bizottság miniszteri rangú vezetője. Vavrousek - az egyensúly kedvéért - azt is megjegyezte, hogy az egyoldalú szlovák lépést egy másik egyoldalú lépés előzte meg, nevezetesen az, hogy a magyarok leállították az építkezést. Vavrousek szerint az 1977-es szerződés felmondása semmit nem oldana meg. A miniszter emlékeztetett arra, hogy Csehszlovákia a Phare-program keretében öt külföldi céggel együtt tervet dolgozott ki a csallóközi vízkészlet sorsát illetően, de ezt a magyarok nem fogadták el. Márpedig nincs más lehetőség a megegyezésre, mint az, hogy összegyűjtik az összes eddig született megoldási változatot, ezeket tudományosan feldolgozzák, az Európai Közösséghez fordulnak, majd pedig leteszik a döntési javaslatot a politikusok asztalára. A csehszlovák környezetvédelmi miniszter azt is elismerte, hogy az 1977-es szerződéskötés, óta nemcsak politikai, hanem környezeti szempontból is óriásit változott a világ, és ezt a változást tekintetbe kell venni. Vavrousek azonban szemmel láthatólag nem mond ellent a szövetségi kormánynak - csak éppen a mindeddig érvényes kormánydöntést megalapozó szlovák magatartást helyteleníti. Ami az anyagi kérdéseket illeti, Josef Vavrousek önzőnek minősítette azt a magyar álláspontot, hogy Budapest csak akkor lenne hajlandó tárgyalni a kártérítési igényekről, ha közös megegyezéssel bontanák fel a '77-es szerződést. A csehszlovák miniszter szerint az építkezés nyomán eddig Csehszlovákiának sokkal nagyobb kárai keletkeztek, mint Magyarországnak. „Mindent elkövetünk annak érdekében, hogy a bősi erőmű még az 1992-es év vége előtt üzemelni kezdjen" - jelentette ki a Slovensky Dennik ugyancsak tegnapi számában Julius Binder, a pozsonyi vízgazdálkodási vállalat igazgatója. Megállapítása szerint a magyar fél mindmáig sem tudományos, sem műszaki megalapozottságú érvekkel nem tudta bizonyítani a környezeti katasztrófáról hangoztatott aggodalmait. Csehszlovákia viszont ilyen vizsgálatok sorát végezte el, de semmilyen fenyegető veszély nem igazolódott. A külföldi bankok nagy érdeklődést mutatnak a bősi beruházások iránt, ugyanakkor Európa alapvetően érdekelt abban, hogy a Duna kérdéses szakasza végre ne csak évi kétszáz napig, de egész évben hajózható legyen. A magyar parlament álláspontját úgy ítéli meg, hogy abból látszik: mindennemű tárgyalás csak az üzembe helyezés elnapolását szolgálná. Az esetleges kártérítés kérdésére kitérve elmondta, hogy Csehszlovákia részéről a legnagyobb kártétel az elmaradt energiatermelésből származik. Ez napi 15 millió korona, ami évente 5-6 milliárdot képez. A csehszlovák kárigényt nem tartja elvitathatónak, és hozzáteszi, hogy a befejezést célzó intenzív építési munkák napi 10 millió koronát emésztenek fel. Egy tájékozatlan tájékoztató visszhangja Befejezés előtt a vagyonátadás Az csak természetes, hogy Orbán Viktor Fidesz-frakcióvezető sajtótájékoztatóját a lapok más-más szögből vetítették vissza tegnap. Verebélyi Imre, a Belügyminisztérium közigazgatási államtitkára azt is természetesnek tartotta tegnapi sajtótájékoztatóján, hogy az ellenzék minden lehető alkalommal támadja a kormányt. Miről is volt szó tehát március 30-án az Orbán tájékoztatóján? Nem kevesebbről, mint arról, hogy a Fidesz szerint „nincsenek meg a vagyonátadáshoz szükséges feltételek..., rendkívül lassan történik meg az önkormányzatok részére a vagyonátadás", és mindezt „szándékosan" szervezi épp így a kormány, hogy: „az önkormányzatokat anyagilag próbálja ellehetetleníteni , mármint az ellenzéki önkormányzatokat. A Belügyminisztérium álláspntja a következő: a vagyonátadózottságok működéséhez szükséges személyi és költségvetési feltételek biztosítására még az önkormányzati vagyontörvény benyújtása előtt sor került. A kormány a költségvetésen keresztül az elmúlt évben 50 millió, idén mintegy 110 millió forintot biztosított a vagyonátadó bizottságok részére. A sajtótájékoztató első perceiben a tények szentségéről beszélt az államtitkár, és sorakoznak a tények. Valójában: a vagyonátadás mint folyamat, a legvégső szakaszában van, teljes befejezés előtt. Hol találja tehát Orbán az egyéves késést, sőt a késleltetést?! A tények nem hazudnak, ha napvilágon tartják őket. Sok százezer lakást, helyiséget kell átadni, a Btól az elmúlt hónapban kétszer is beszámoltatta a vagyonátadó bizottságokat. Nagy kár, hogy nem tud erről Orbán Viktor. Késnek az átadások ott, ahol több önkormányzatnak adnak át például vízművet. Az átadásra kerülő (került) épületek 1 százaléka műemlék. Érthető, hogy nem könnyű ezek sorsa sem. Ugyanígy megkapták a bizottságok a volt egyházi épületek listáit is. A konkrét ingatlan az egyházi tulajdont érintő törvény hatálya alá esik. Lapunk kérdésére -jelentkezett-e eddig a Fidesz vagy más párt, szerv, szervezet az átadás gyorsításának számonkérésével, vagy az átadást illető kifogással -, a BM államtitkára tagadó választ adott: semmi kifogás alá nem került eddig a vagyonátadás... Eddig. És épp most, a befejező 24. órában...? (ez) Sajátosan értelmezett privatizáció Sikertelen, ámde jó igazgató volt? „Ki tud ma Magyarországon privatizálni? Aki a múlt rendszerben összelopta magát!" A tárca ugyanolyan felelős a mezőgazdaság kudarcáért, mint a mi igazgatónk a vállalatáért." „Ön hogyan minősíthet egy olyan embert, akit jóformán nem is ismer!"Ilyen és ehhez hasonló hozzászólások, bekiabálások tarkították tegnap Kecskeméten azt a termelési tancsákozást, ahol is Öcsödi Gyula, a Földművelésssssssssssügyi Minisztérium főosztályvezetője átadta Raskó György államtitkár elbocsátó „szép üzenetét" Katona Józsefnek, a Dél-Alföldi Állattenyésztő Állami Gazdaság igazgatójának. Igen, övé lett a hálátlan szerep az államtitkár külföldi tartózkodása miatt, ugyanis a vállalat kollektívája - persze, ez mit sem segített - az igazgató mellé állt. De mi nem tetszett, úgy vélem jogosan, a mezőgazdasági kormányzatnak? A szolgáltató jellegű állami vállalat vezetői kissé sajátos módon értelmezték a privatizációt, a tavalyi évet 133 millió forintos veszteséggel zárták, s vállalati érdekekre hivatkozva a csődbejelentést csak az utolsó pillanatban, március utolsó napjaiban tették meg a vezetők. Történt erre jel, hogy az igazgatót felfüggesztették állásából, mivel egy illetékes minisztériumi bizottság - élén Öcsödi Gyulával - úgy látta, hogy „enyhén szólva a gazdaságban pusztul az állami vagyon, ahelyett, hogy gyarapodna, s nem egészen etikusan olyan korlátolt felelősségű társaságot hoztak létre az egyik igazgatóhelyettes vezetésével, amely érdekes módon ugyanazzal foglalkozik-bikaspermát forgalmaz amivel a vállalatnak kellene. Így hát a felfüggesztett igazgató helyére az FM közigazgatási államtitkára április 1-jétől vállalati biztost nevezett ki Pataki Pál személyében, akinek vélhetően a tevékenykedése ugyancsak nem lesz egy „fáklyás menet". Természetesen mód nyílt arra is, hogy a leváltott igazgató, valamint Nagy Lászlóné főkönyvelő elmondja véleményét, s védekezését, de utóbbi - akár egy koncepciós perben - teljesen felesleges volt. Öcsödi Gyula kérdésére, hogy végül is két éve - amióta Katona József a gazdaság élén állt - fizettek-e egyetlen forint nyereségadót, egy szóval lehetett válaszolni: nem. Mivel nem volt miből. A vezetők azzal védekeztek, hogy a vállalat megőrizte működőképességét, bért is tudtak folyósítani, igaz, az öt év alatt hétszázról kétszázra „lekarcsúsodott" dolgozói körnek. A fő gond az volt, hogy másfél óra eltelte után a termelési tanácskozás kissé félrecsúszott amolyan politikai cikizés irányába, támadták a jelenlévők a kormányt, nem utolsósorban a tárcát, s megfogalmazták: igazgatójuk ugyanúgy a rendszerváltás „áldozata", mint sokan majd közülük lesznek, akik várhatóan az utcára kerülnek. A főosztályvezetőt nem hatotta meg az az érv sem, hogy a gazdaságnak több követelése van, összesen 146 millió forint, mint a 109 milliós tartozásunk. Ez bizony nem vigasztal senkit, mert a kinnlévőségnek legjobb esetben is csak a felét tudják behajtani, ezt elismerte az igazgató is. Nem lényegtelen azonban a tárca szándéka, miszerint az országban jelenleg működő hat hasonló profilú vállalat romjain fognak egy jóval kisebb létszámú fejvizsgáló és törzskönyvező szervezetet létrehozni. A sokrétű vállalati teendők azonban most kezdődnek, elsősorban a hitelezőkkel kell tárgyalni, megmenteni a maradék állami vagyont, s csődeljárást lebonyolítani. (gabnai) isprmlik a KMKSZ Viszályok a KMKSZ vezetésében A magyarországi publikációk után Kárpátalján is a sajtó hasábjaira került a Kárpátaljai Magyarok Kulturális Szövetsége vezetésében (KMKSZ) történt szakadás. Előbb Tóth Mihály alelnök fejtette ki az egyik ukrán nyelvű lapnak adott interjújában, hogy a legutóbbi küldöttgyűlésen azért mondott le, mert nem ért egyet a KMKSZ irányításának nem demokratikus módszereivel, most pedig a kárpáti Igaz Szóban jelent meg Dutka György volt felelős titkárnak a Födő Sándor elnököt támadó nyílt levele. Az irányítási struktúra megváltoztatása következtében tisztségétől megfosztott felelős titkár írásában azzal vádolja Fodó Sándort, a KMKSZ elnökét, hogy nem tűri a bírálatot, felrúgja a demokrácia szabályait, diktatórikus irányítási rendszert vezetett be, saját híveit ülteti be a vezetésbe. A nyitt levél írója az elnököt hibáztatja abban, hogy az utóbbi egy év alatt közel kétezer értelmiségi nem újította meg KMKSZ-tagságát, hiszen szerinte Fodó Sándor fontosabbnak tartja külföldi, főleg magyarországi utazásait, mint hogy rendszeresen felkeresse a községi és városi KMKSZ-szervezeteket. A legsúlyosabb vád Dutka György részéről az elnök címére talán az, hogy letért arról az útról, melyen a magyarság közszolgálatát vállaló értelmiségiek haladnak. „Ezért döntöttem úgy - fejezi be a nyílt levelét a KMKSZ volt felelős titkára -, hogy nem vállalok erkölcsi felelősséget, sem további tisztséget az elnök által kijelölt csapatban." Walesa-Kohl találkozó Bonn nem engedi el Varsó tartozását Német elnöklettel júliusban, Münchenben megtartandó világgazdasági csúcstalálkozó „azoknak a további erőfeszítéseknek a jegyében fog lezajlani, hogy Közép- és Délkelet-Európa, valamint az egykori Szovjetunió utódköztársaságai az átmenet fölöttébb nehéz problémáinak megoldásához, önmaguk megsegítéséhez támogatást kapjanak" - közölte tegnap Bonnban Helmut Kohl német kancellár a lengyel elnököt, Tedh Walesát fogadva. A német kormányfő mindehhez hozzátette, hogy „a baráti kormányok" támogatása csak egy tényező, „a nyugati piacokhoz való csatlakozás szempontjából döntő lesz a magántőke bevonása a reformerőfeszítésekbe". Walesa németországi hivatalos programjának második napján találkozott Kohllal, miközben a lengyel pénzügyminiszter, Andrzej Olechowski - a beteget jelentő pénzügyminiszter, Theo Waigel távollétében - Horst Köhler államtitkárnál azt szerette volna elérni, hogy Németország újabb tíz százalékot -egymilliárd márkát - engedjen el a lengyel tartozásokból. A Deutschlandfunk rádióállomás szerint a válasz nemleges volt, míg Otto Lambsdorff, a kormányon levő szabaddemokraták (FDP) elnöke a ZDF televízió kamerái előtt a német elutasítás magyarázataként azt említette, hogy beleegyezés esetén más államok is tartozáselengedést kérnének. Bonn már eltörölte a német állammal szemben fennálló lengyel adósságok - 9,1 milliárd márka - felét, a maradék ötven százalékot Varsónak 18 év leforgása alatt kell törlesztenie. Walesa, akinek személyében először jár lengyel államfő Németországban, tegnap Genscher külügyminiszterrel és pártvezetőkkel is találkozott: Björn Engholmmal (SPD), Otto Lambsdorffal (FDP), majd délután a német ipari és kereskedelmi kamarák képviselői előtt még több lengyelországi beruházásra szólította fel a német gazdaságot. Lech Walesa a kora esti órákban vidéki körútra indult. Osztották a többségi nemzet sorsát Tizenhat megye Horvátországban Zágrábban Dr. Zarko Domljan elnökletével két napon át ülésezett a szábor (országgyűlés) kisebbségi bizottsága. A nemzetiségek helyzetéről szóló jelentések után elfogadtak egy törvénytervezetet, amely szerint a jövőben 16 megyére osztanák föl az országot. Ezek Zágráb, Vukovár, Eszék, Pozsega, Verőce (Virovitica), Bjelovár, Varazsd, Krapina, Károlyváros (Karlovac), Sziszak, Pazim, Fiume (Rijeka), Gospity, Zára (Zadar), Sibenik és Dubrovnik néven működnének. A megyék további járásokra, azok pedig községekre tagozódnak. A tavalyi népszámlálási adatok szerint Horvátországban a magyar kisebbség a legnépesebb. A magyarok a következő községekben képviseltetik magukat 0,5, vagy ennél nagyobb százalékban: Rovinj, Bjelovár, Grubisno-Polje, Garesnica, Verőce, Daruvár, Kutina, Pakrac, Orahovica, Donji Miholjac, Pélmonostor, Gyakovár, Eszék, Vinkovci és Vukovár. A horvát szábor képviselőiről és azok megválasztásáról szóló törvény szerint a szábor a jövőben 120, népszavazáson megválasztott, párt és független jelöltek köréből kerül ki, további öt pedig a kisebbségek képviselőiből. Horvátországban jelenleg 14 kisebbségi szövetség létezik. Megállapították, hogy a kisebbségek a horvát többségi nép sorsában osztoztak. A magyarok mellett, igen nehéz helyzetbe kerültek az utóbbi hetek eseményei miatt a horvátországi ruszinok és ukránok is. Ezek hatvan százaléka Vukováron és környékén élt. További húsz százalékuk Zágrábban, a fennmaradt húsz százalék pedig Novska, Vinkovci és Gyakovár környékén. Március utolsó hetében már csak Petrovci és Miklusevci falvakban élt ősi földjén a ruszinok és ukránok mintegy 1800 tagja. Az ENSZ békefenntartó erőinek érkezését megelőző ágyúzások és az azt követő páncélos támadás, majd gyalogsági támadást követően ebből a két faluból is elüldözték az őslakosságot. A ruszinok és ukránok Zágráb felé menekültek. Mint ahogy azt Vasilj Sikorskitól, a ruszinok és ukránok válságtörzse vezetőjétől megtudtuk, Vukováron és Borovo Selon mintegy 2000 ukrán és ruszin élt. Ezekből 115 elesett a harcokban, 15 személyt kivégeztek, kettőt pedig megcsonkítottak. Petrovciban kilencen haltak meg a harcok során, hármat öltek meg, vagy végeztek ki, két személyt pedig felakasztottak. Miklusevicn hárman haltak meg, egy személyt főbe lőttek, további hármat pedig megcsonkítás után öltek meg. Amint a különböző jelentésekből kiderült, a szerb hadsereg és félkatonai szövetségeseik az aláírt béke relatív nyugalmát igyekeznek kihasználni arra, hogy a másfél évvel ezelőtt megálmodott Nagy Szerbia határait elérjék, ott betelepítésekkel a szerbek abszolút többségét biztosítva kívánnak a végleges tárgyalásokra felkészülni. Bese Ajtony Lehet 650 ezerrel több? Jóval több mint fél millió munkanélkülit „elfelejtett" megszámlálni az Egyesült Államok kormányzatának illetékes hivatala még a jelenlegi recesszió kezdetén, s így enyhébbnek tüntette fel a gazdasági visszaesést - jelentette a Reuter. A munkaügyi minisztérium statisztikai hivatalának szakértői szerint 650 ezer fővel számolták el magukat 1990 és 1991 márciusa között. Az alábecslés fő oka, hogy nem vették kellően számításba a tönkrement kisvállalkozásoktól szélnek eresztett alkalmazottakat, valamint az Öböl-háborúba behívottakat. Szakértők szerint nem kizárt, hogy az Egyesült Államok központi bankrendszere hamarosan csökkenteni fogja a kamatlábat, tekintettel arra, hogy a recesszió súlyosabb az eddig tudottnál, s az olcsóbb hitelekkel elő akarja mozdítani az élénkülést. Látszólag idillikus kép a forrongó Moldovában. A szeparatista köztársasági gárdista pihenője a moldovai Benderyben, ahol a hét végén heves harcok voltak. Egy gárdista meghalt, négyen pedig megsebesültek MTI Fotó Csíkszeredai telexjelentésünk A ■ ((*0) Torzszülött a Frontban A Nemzeti Megmentési Front vasárnap befejeződött konvenciójának háborgó, zavaros hullámai mindjárt másnap elárasztották a szenátust és a képviselőházat is. Kezdődött minden azzal, hogy Ion Birladeanu, a szenátus elnöke nagyon éles és marón cinikus választ rögtönzött Petre Roman ama kijelentésére, hogy feloszlathatják a jelenlegi parlamentet, ha az tovább késlekedik az általános választások törvényének kidolgozásával. Annak ellenére, hogy a parlament napirendjén nem szerepelt a kormánypárt belső ügyeinek vitatása, az előző három nap eseményei hatására a frontos parlamenterek egymásután teregették ki sérelmeiket, csalódottságukat. Vasile Vacaru, Gorj megyei szenátor bejelentette lemondását az NMF szenátusi frakcióvezető tisztségéből, azzal indokolva döntését, hogy a konvenció nem a pro-Iliescu csoport programját fogadta el. Többen kiléptek az NMF-ből, tiltakozásul a konvenció munkálatainak lefolyása ellen. Gheorghe Dumitrascu a Román-párti csoport magatartása elleni tiltakozásul lépett ki a parlamenti NMF-csoportból. Többen elhatárolták magukat a Román-csoporttól, viszont maradtak az NMF-ben. Vasile Vacaru helyett Petre Negru szenátort választották az NMF frakcióvezetőjének, aki azonban visszautasította a mandátumot. Hétfőn Bukarestben új párt, a Nemzeti Megmentési Front-December 22. jelentette be alapító szándékát. A fővárosi Meridian Klub termében tartott ülésen a párt több száz tagja Petre Roman frontelnököt ostorozta kíméletlenül. Az NMF-December 22. különben Ion Iliescut és Theodor Stolojan miniszterelnököt támogatja. És még korántsem volt vége! A képviselőház hét eleji munkanapján is inkább a frontkonvenció utóhangjától csengett a terem. A közismerten nacionalista Petre Turlea bejelentette kilépését az NMF-ből (kárörvendő taps a teremben), mert - mint mondotta - nem hagyhatja magát a „demagóg sztálinista" Petre Roman által vezetni. Ananie Ivanov tulceai képviselő is kilépett a frontból és a Szocialista Munkapárthoz állt át, ahogy a független Silviu Somicu is. A két utóbbi „elvtárs" döntése nagy felháborodást keltett a teremben. A Nagy Románia szélsőséges párt után, íme, a Román Kommunista Párt csökevénye - az SZMP - is a hátsó ajtón oson be a parlamentbe. Mindkét neokommunista azzal indokolja döntését, hogy az SZMP a román nemzet igazán hazafias szellemben gondolkozó pártja. Ezután sorra léptek emelvényre a tiltakozók. Claudia Iordache: „Nem maradhatok ebben a parlamentben, ha hagyjuk belépni az RKP-t. Nincs mit keresnie Románia politikai életében." Ion I. Bratianu: „...ez jelmezbál, politikai prostitúció." Constantin Ardeleanu: „Fekete nap parlamentünk életében. Ezért szenvedtünk negyven évet? Ki kell zárni őket. Ha hagyjuk, elátkoznak a halottaink, akik a kommunizmus ellen harcoltak. Szégyen, ha beengedjük őket, most, amikor Albánia is lerázta magáról a kommunizmust." Constantin Sorescu: „A hátsó ajtón léptek be, ott ahol csak a szellemek szoktak járni." Balanescu Mihai: „Törvényen kívül kell helyezni őket." Frunda György, RMDSZ-képviselő: „ Csak azoknak a pártoknak van joguk a parlamentben részt venni, amelyek a törvényes választások után kerültek be." Botos László