Új Magyarország, 1992. május (2. évfolyam, 103-127. szám)
1992-05-02 / 103. szám
- Elnök Úr, mindenekelőtt gratulálok az első forduló eredményéhez... - Köszönöm, de már csak babonából is, várjunk ezzel május 24-ig. - Annyit azért talán már most megállapíthatunk, hogy a közvélemény-kutatási előrejelzésekhez képest legalább tíz százalékos előnyt jósoltak Rudolf Streicher javára - az első menet eredménye vaskos meglepetésnek számít... - A közvélemény-kutatási előrejelzésekhez képest az elmúlt húsz évnek minden eredménye vaskos meglepetésnek számít. - Ön tehát számított erre? - Igen, számítottam rá, tudniilik eddig is meg voltam győződve arról, hogy Thomas Klestil a legmegfelelőbb jelölt az államelnökségre, s ez az elmúlt hetekben a nyilvánosság előtti megmérettetés során az osztrákok számára hasonlóképpen láthatóvá vált. Klestilnek először is igen alapos nemzetközi tapasztalatai vannak. Emellett - noha a mi pártunk támogatásával indult - valójában pártoktól független politikus, s ez a körülmény lehetővé tette, hogy a személyisége markánsabban megmutatkozzon, mint a vetélytársáé, Rudolf Streicheré, aki inkább mint a saját pártjának a reprezentánsa lépett fel, s ily módon a személyiségi jegyek az ő esetében óhatatlanul is háttérbe szorultak. Eltekintve a Zöld-párti jelölt, Robert Jungk és a Szabadságpárti vezér, Jörg Haider közötti, bírósági üggyé fajult nézeteltéréstől - ez is inkább csak valahol az „oldalvizeken" fodrozott hullámokat - a mostani választási kampány nyugodt, egyesek szerint túlzottan is nyugodt légkörű volt. Ön hogyan értékeli ezt? - Szerintem nagyon fejlett politikai kultúráról tanúskodnak az eddigi események, s ebben nagy szerepe van annak, hogy sokat tanultunk a hat évvel ezelőtti Waldheim körüli választási harc tapasztalataiból. Remélem, hogy ezt a második forduló után is elmondhatjuk majd. - Kurt Waldheim júniusban elbúcsúzik az államelnöki tisztségtől. Hogyan értékeli a politikai pályafutását? - Egészen bizonyos, hogy Waldheimet a valóságos értékei alatt tartják számon, s az is biztos, hogy nem sikerült kihasználnia mindazon lehetőséget, amire a személyes adottságai egyébként alapot nyújtottak volna. Amitő ő mindig is tartott, vagyis, hogy bizonyos nemzetközi csoportok támadást fognak ellene intézni, az bekövetkezett és sajnos azok a tények, amelyek az alaptalan vádakat megcáfolták, nem kaptak kellő nyilvánosságot. Waldheim tulajdonképpen ennek a helyzetnek a túsza volt. Hozzájárult ehhez az is, hogy ENSZ- főtitkársága idején a szervezet meglehetősen ellentmondásos körülmények között dolgozott az Egyesült Államokban. S ha Waldheim pályfutásáról beszélünk, talán arról a jelenségről sem szabad megfeledkeznünk, hogy a nemzetközi nyilvánosságnak mindig szüksége van egy kinevezett „antiszemitára". Ezt a szerepet Waldheimre ráaggatni éppenúgy tisztességtelen volt, mint ahogy most a horvátokkal szemben is annak tartom az ilyenfajta vádaskodást. Tudni kell továbbá, hogy Waldheim a hivatali működése alatt nem követett el hibát. S az a tény, hogy a megalapozatlan támadások ellenére végig kitartott, ugyancsak arra utal, hogy tiszta volt a lelkiismerete. - Az osztrák politikai életnek van egy olyan szereplője, anélkül, hogy őt bármilyen szempontból is Waldheimmel akarnám összehasonlítani - aki szinte napról napra ugyancsak kemény támadások kereszttüzében áll, s persze éppenséggel ő sem bánik kesztyűs kézzel ellenfeleivel. Jörg Haiderről kérném a véleményét, annál is inkább, mert az elnökválasztás második fordulójában nem utolsósorban az általa vezetett Szabadság Párt híveinek kegyeiért folyik a harc. Jörg Haider bizonyos értelemben kétségkívül európai jelenség. Nem igazán lehet őt összehasonlítani Le Pennel, vagy a republikánusokkal, ahogyan azt gyakorta teszik. Legfeljebb anynyiban, hogy a pártja egy sajátos keverék, amelynek szellemisége valahol a német nacionalista hagyományokban gyökerezik, s talán ezen a vonalon lehet őt kapcsolatba hozni Le Pennel és a republikánusokkal. S persze a dolog természetéből adódóan ehhez az irányvonalhoz hozzátartozik egy jó adag populizmus. Haider lényegében abból húz politikai hasznot, hogy az adott, viszonylagosan széles kormánykoalíció működése megteremti a nép körében az igényt a hangos ellenzékre. Haider erre a szükségletre épít, elég ügyesen. Személy szerint az a véleményem, hogy Haider az osztrák politikai rendszert provokálja, sőt tulajdonképpen elutasítja azt. Nem hiszem, hogy bármelyik párttal is igazából koalícióra akarna lépni, ő valójában egyedül akar maradni. Talán ez is az oka annak, hogy az ember nem tud vele politizálni. - Úgy tudom, Ön elég intenzív kapcsolatban áll a magyar politikusokkal, jól ismeri a magyar helyzetet. Melyik párt szellemisége áll az Ön által vezetett Néppárthoz a legközelebb? Egyáltalán, hogyan látja a politikai, gazdasági helyzetünket? Számos európai és nemzetközi szervezetnek a kötelékei fűznek össze minket a Magyar Demokrata Fórummal, a Kereszténydemokrata Néppárttal és a kisgazdapárttal. Az utóbbinál a közelmúlt eseményei bizonyos aggodalomra adtak okot, gondolok itt az EDU-tagságuk szüneteltetésére, amit nyilván hamarosan tisztázni kell. Vannak barátaim az ellenzéki politikusok között is, elsősorban a szabaddemokratáknál, s érdekes módon viszonylag sok fideszes képviselő látogat el hozzám. Ami a magyarországi helyzet alakulását illeti, a választások utáni kezdeti időszakot meglehetősen zaklatottnak láttam, azóta valamelyest csillapodtak a feszültségek. Lehet, hogy összefügg ez azzal is, hogy a pártok belső válságokkal küzdenek. Mindenestre a politikai, gazdasági, társadalmi fejlődés egészét nézve a Visegrádi Hármak közül Magyarország áll a legjobban. Számunkra kulcskérdés a Európai Közösség teljes jogú tagságának elnyerése, s habár önöknél vannak erről belső viták, de ugyanez elmondható Ausztriáról is. Milyennek látja a két ország esélyeit? - Ezek a viták jelenleg pozitívabb légkörben zajlanak, mint történetesen a jugoszláv válság kirobbanása idején. Az osztrák közvélemény akkor azt látta, hogy az EK-ban nincs meg a kellő határozottság a cselekvéshez, azóta azonban egyre világosabbá vált, hogy csakis az együttműködés hozhat megoldást. Magyarország csatlakozására becslésem szerint a mostantól számított második fázisban, talán Törökországgal és Máltával együtt kerülhet sor. Van persze egy másik vonulata is ennek a kérdésnek, ami önöknek és nekünk is nehézségeket okozhat. Létezik egy EK- pszichózis, ami abból a nézetből fakad, hogy már a tizenkét tag is sok a valóban hatékony működéshez. Tapasztalható egyfajta fáradtság, amit EK-fásultságnak is neveznek. Valószínűleg nem helytálló az utóbbi kifejezés, de tagadhatatlanul van egy olyan érzés a felelős politikusokban, hogy - mielőtt bármely új tag felvételéről döntenének - valaminek meg kell változnia a szervezeten belül. Ennek a változtatásnak a technikáját, úgy látom, még nem sikerült megtalálni. Nem zárhatjuk le ezt a beszélgetést úgy, hogy szó nélkül hagyunk egy számunkra meglehetősen nyugtalanító ügyet. A Bősnagymarosi erőmű finanszírozását kilátásba helyező Androsch-féle tervekre gondolok. Nem kell-e attól tartanunk, hogy ez az akció megzavarja az egyébként szépen fejlődő magyar-osztrák kapcsolatokat? - Éppen ezen a héten erősítette meg kormányunk azt az álláspontját, hogy semmiféle olyan ügyletben legyen az bankellenőrzés, vagy bármiféle jog szavatolása - amelyben az államnak valamiféle szerepvállalása lehet - az osztrák kormány nem fog részt venni. Itt egy magánakcióról van szó, ami mögött legjobb tudomásom szerint - kompetens bankszakembereket kérdeztem erről - osztrák bank nem áll. Mindehhez hozzá kell tennem, hogy mi magunk is meglehetősen ellentmondásos helyzetbe kerülnénk, ha ezt a vállalkozást támogatnánk, hiszen a Bős-nagymarosi Vízlépcső tervét már a kezdetektől határozottan elleneztük. Bős tervét kezdettől ellenezték A közvélemény-kutatás kudarca Waldheim búcsúja előtt ------------ Találkozás Erhard Busek alkancellárral, az Osztrák Néppárt elnökével Meglepő eredményt hozott az osztrák elnökválasztás első fordulója, legalábbis a közvéleménykutatási előrejelzésekhez képest. A kereszténydemokrata irányvonalat képviselő Osztrák Néppárt (ÖVP) jelöltje Thomas Klestil mindössze 3,5 százalékkal maradt el a szinte abszolút esélyesnek kikiáltott szociáldemokrata Rudolf Streicher mögött, s a május 24-én esedékes második forduló megváltozott erőviszonyai - négy jelölt közül már csak kettő maradt versenyben - könnyen lehet, hogy Klestilnek kedveznek. Feljövőben van tehát az utóbbi időben gyengébb politikai teljesítményeket nyújtó Néppárt csillaga. Erhard Busek alkancellár, az Osztrák Néppárt elnöke - aki egyúttal az osztrák kormányban a tudóexkluzív interjút Erdélyi Andrásnak, az Új Magyarország külpolitikai rovatvezetőjének. Köszöntjük Lengyelországot nemzeti ünnepe alkalmából! A XVIII. század első felében a magyar és a lengyel közállapotok sok hasonlóságot mutattak. A két állam életét megrendítő külső háborúk, a függetlenségi küzdelmek kifosztott, gazdaságilag tönkresilányított országokat eredményeztek. A társadalmi fejlődés mélyén viszont hasonló erők munkálkodtak, előkészítve egy új szakasz beköszöntét, melyet a feudális rendszerrel való szembenállás és az új, burzsoá rend megteremtésére irányuló igyekezet jellemez. A török kiűzése után Magyarországon központi kormányzó szervek vették kézbe a közügyek irányítását, félresodorva az ország régi alkotmányos jogait: hazánk Habsburg provinciává lett Európa atlaszán. Lengyelországban hasonló jellegű beolvasztás a század első felében még nem következett be, de az ország nemzetközi súlya szinte semmivé lett. Mindkét nemzetben egyaránt feltűntek a nemesi vállalkozások szószólói, az államigazgatás modernizálásának hívei, a lengyel reformmozgalom azonban időben megelőzte a magyarországit. Különös jelentőséget kapott ez akkor, amikor maga a király, Szaniszló Ágost is a polgári reformok hívéül szegődött. A haladó szellemű tábor győzelemre vitte a reformok ügyét - az 1791. május 3-i alkotmányban megfogalmazta az alkotmányos monarchia elveit, felvázolta egy eljövendő mezőgazdasági-ipari ország képét, amelyben törvény biztosítja a parasztok egyéni szabadságát és a személyi tulajdont a rendek számára. „Az emberi társadalmakban minden hatalom forrása a nemzet akarata" - erre a rousseau-i gondolatra épült a maga idejében és az akkori viszonyokhoz képest rendkívül haladó és korszerű jogszabálygyűjtemény, amely a hatalom megosztását Montesquieu hármas elve alapján határozta meg. Elkülönítette tehát a törvényhozó, a végrehajtó és a bírói hatalmat. A reformerek elképzelései szerint két újabb, kiegészítő alaptörvény követte volna: egy jogi-közgazdasági és egy gazdasági-mezőgazdasági. Ez utóbbiak elfogadására sajnos már nem kerülhetett sor. A korlátlan befolyásuktól megfosztott mágnások külső segítséghez folyamodtak régi hatalmuk visszaállítása érdekében. Oroszország uralkodója, II. Katalin a Targowicében összegyűlt konföderátus főnemesség meghívására támadást indított Lengyelország ellen. A targowicei összeesküvők győzelme után a május 3-i alkotmány eltöröltetett, majd nemsokára bekövetkezett Lengyelország második és harmadik felosztása, mely utóbbit követő IGNACY KRASICKI* Himnusz A Haza szeretetéről Szeretett Hazánk szerelme, te áldott! Téged egyedül igaz lélek érez. Éretted büszkén viseljük a láncot, érted nyelünk le italt, ami mérgez! Megszépíted a nemes csunkaságot, tőled jut a szív s ész igazi kéjhez. Rajtad segítve, téged gyámolítva, Öröm nyomorba jutni, vagy a sírba! (Kálnoky László fordítása) * (Ignacy Krasidol, 1735-1801, Warmia püspöke, a felvilágosodás kori lengyel irodalom legnagyobb alakja) en a lengyel haza 124 évre eltűnt Európa térképéről. Lengyelország felosztásait a magyar szellemi élet fájdalmasan vette tudomásul. A lengyelek iránti rokonszenv itt mélyen élt, sok volt a személyes kapcsolat, nem hiányoztak a barátkozás társadalompolitikai gyökerei sem. A májusi alkotmány pontjai további Számos hívet szereztek a lengyeleknek, különösen a polgárosodás eszméiért lelkesedők körében. A kor jeles magyar írói, például Bacsányi és Pálóczi Horváth nyilvánosan kiálltak a lengyelek mellett műveikben, de megtaláljuk a lengyelek mozgalmaival való rokonszenvet a korai magyar polgári forradalmi mozgalom, a Martinovics-féle összeesküvés tagjainál is. Martinovics röplapjában Szaniszló Ágostot Washington, Kent és Pitt mellett emlegeti, miközben Ferenc császár külpolitikáját bírálja, amiért nem áll ki a lengyelek mellett. A szejm nagyszabású alkotmánytervének ismeretében úgy látja, hogy Lengyelország boldog lehet, hiszen a május 3-i dokumentum az új burzsoá államrend elemeit sikeresen vegyítette a lengyel parlamenti hagyományokkal. A lengyel államiság 1795-tel bekövetkezett megszüntetése a magyar társadalomra európai . Minden hatalom forrása Az a nemzet akarata tragédiaként hatott. „Lengyelet jelent a lengyelek május 3-i országnak mint nemzetnek a likviditás kormánya. A hazafias lengyel sa politikai bűn" - írta Kazinczy szívekben évszázadokon át ott Berzsenyinek 1809-ben, dobogott az emléke, hogy erőt A demokratikus államrend adjon a függetlenség és haladás alapkövének számító új alkot- mindegyre újraéledő eszmetémány kidolgozásán fáradozóknek.nak még ma is erkölcsi fogódzót Szalai Attila A lengyel nemesi köztársaság szejmje által 1791. május 3-án jogerőre emelkedett alkotmány a maga nemében páratlan dokumentum. Az Egyesült Államok 1787-ben elfogadott alkotmányát követően a világon a második, Európában pedig az első olyan jogszabálygyűjtemény, amely a felvilágosodás korszerű eszmerendszerére épülve szabályozta az alapvető politikai, valamint az emberi és állampolgári jogokat és kötelességeket. A francia alkotmány csak néhány hónappal később lépett életbe, s véres forradalom előzte meg. A lengyel, parlamentáris úton született - a védelmében azonban folyt vér többször is. Szaniszló Ágost kiterjeszti védőkarját a rendekre - Daniel Chodowiecki korabeli metszete II. évfolyam, 103. szám 1992. május 2., szombat TUDÓSÍTÁS