Új Magyarország, 1992. augusztus (2. évfolyam, 181-205. szám)

1992-08-10 / 188. szám

II. évfolyam, 188. szám 1992. augusztus 10., hétfő Nagaszaki harangok Az atombomba áldozataira emlékeztek Nagaszaki városában tegnap pontosan 11 óra 2 perckor meg­szólaltak a harangok, jelezve: 47 évvel ezelőtt ekkor robbant fel a város fölött az amerikai atom­bomba. Az évforduló kapcsán a város Bé­keparkjában mintegy 25 000 fős tömeg gyűlt össze, hogy - Mija­­dzava Kucsi kormányfő részvéte­lével - egyperces csenddel, imára kulcsolt kezekkel emlékezzen meg az áldozatokról. Nagaszaki polgármestere, Motosima Hitosi beszédében arra szólította fel az emberiséget: tegyen meg min­dent, hogy a következő évszázad már mentes legyen az atomfegy­verektől. Figyelmeztetett, hogy Japán még mindig nem számolt el azokkal a bűntettekkel, ame­lyeket saját maga követett el a század első felében Kelet- és Dél- Ázsiában. (Egyes történészek szerint 1910-től, azaz Korea meg­szállásától 1945-ig 20 millió em­ber vesztette életét a japán ag­ressziók miatt.) Éppen ezért a polgármester a leszerelés folyta­tására kérte a tokiói vezetést, mondván: az így felszabaduló erőforrásokat a környezet­­szennyezés leküzdésére és más globális problémák megoldására lehetne hasznosítani. Mijadzava Kiicsi a maga ré­széről megígérte, hogy Japán so­ha többé nem lép fel agresszor­­ként. Leszögezte, hogy Tokió - más országokkal közösen - egy békésebb és boldogabb 21. szá­zad létrehozásáért küzd majd, s ennek kapcsán úgy vélekedett: Japánnak aktívan hozzá kell já­rulnia a fegyverzetellenőrzési folyamathoz. A nagaszaki atomrobbantás következtében annak idején kö­zel hetvenezer ember vesztette életét, de az áldozatok száma még mindig növekszik. Az ITAR­­TASZSZ jelentése szerint a mosta­ni megemlékezésen újabb 4 992 nevet vezettek fel a listára: azokét, akik a radioaktív sugárzás utóhatásai miatt tavaly haltak meg. Ezzel a 47 évvel ezelőtti tra­gikus esemény áldozatainak szá­ma 95 848-ra emelkedett. Új vezetőség a McDonald’s élén Az eltelt 31 év dinamikus fejlődést eredményezett a világszerte elismert McDonald's történelmében. Amikor 1955-ben az első étterem megnyílt, senki sem gondolta volna, hogy a McDonald's-nek 12 450 étterme van a világ 62 országában, amelyből 8735 franchise rendszerben üzemel. Magyarorszá­gon az első McDonald's étterem 1988-ban Buda­pesten nyílt meg. Kétéves bevezető időszak után 1990 és 1991 kö­zött újabb hét étterem és egy McDrive (Óbuda) nyitotta meg kapuit. Ma Magyarországon kilenc McDonald's étterem működik (hét Budapesten, egy Debrecenben és egy Győrben). Az első étterem megnyitásától eltelt időszakban a magyarországi éttermek számának növekedése nagyon dinamikus volt. 1992-ben három új étte­rem megnyitását tervezik. A további sikeres fejlő­dés érdekében a McDonald's átszervezte magyar­­országi vezetőségét. Az ausztráliai származású Tim Tighe (32) lett a McDonald's Magyarország új ügyvezető igazga­tója. Tim Tighe 10 év alatt a legfelsőbb vezetésbe került. 1982-ben Sydneyben a McDonald's köz­pontjának könyvelési osztályán kezdte meg mun­káját, ahonnan az üzemeltetési vezetőségbe lép­tették elő. Tim Tighe New South Walesben (Ausztrália) volt franchise menedzser, mielőtt 1992 februárjában kinevezték a McDonald's Ma­gyarország ügyvezető igazgatójának. Fazekas Endre (38) a fejlesztési osztály igazgatója 1978-ban végzett a budapesti Közgazdaság-tudo­mányi Egyetemen és néhány évet dolgozott a Külkereskedelmi Minisztériumban. Három évig volt a Mezőgazdasági Kombinát Bábolna irodave­zetője Moszkvában, majd 1987-ben az Agrária Bá­bolna igazgatója lett. Fazekas Endre Budapesten született és 1988 augusztusától dolgozik a McDo­nald's-nál. Dörnyei Viktória minőségellenőrzési menedzser, felelős a jó minőség fenntartásáért és a minőségel­lenőrzésért. A vegyészmérnöki diplomás Dörnyei Viktória 1988-ban csatlakozott a McDonald's-hoz. Ellenőrzi az egész gyártási folyamatot - a nyers­anyagtól a késztermékig - annak érdekében, hogy minden termék állandóan jó minőségű ma­radjon. Csögley István üzemeltetési menedzser 1989-ben kezdett a McDonald's-nál. A Marx Károly Köz­gazdaság-tudományi Egyetemet végzett közgaz­dász felelős az éttermek fenntartásával kapcsola­tos döntésekért: ellenőrzés, tanácsadás és a fran­chise partnerekkel való kapcsolattartás. Alekszay Judit személyzeti és franchise mene­dzser, 1990 októberében mint személyzeti vezető kezdett a McDonald's Magyarországnál. 1991 no­vemberében nevezték ki franchise menedzser­nek. Tevékenységi körébe tartozik a potenciális franchise partnerek kiválasztása, a magyarországi franchise rendszer ismerete, személyzeti tervek készítése és a személyi kérdésekkel való foglalko­zás. Finnugor csúcstalálkozó lesz ősszel (Folytatás az 1. oldalról) Az Új Magyarország kérdésére válaszolva Jeszenszky Géza el­mondta, hogy elsősorban a gaz­dasági és kulturális kapcsolatok­ban várhatók rövidesen konkrét lépések a most aláírt keretszerző­dés alapján. Ehhez már önmagá­ban az a tény is biztatást ad, hogy a térség a volt Szovjetunió legfej­lettebb, Európa szellemiségéhez is legközelebb álló országait fog­lalja magában. A magyar-litván együttműkö­désnek egyébként már akadnak konkrét példái: a litván légitár­saság két lízingelt Boeing gépét magyar légi személyzet üzemel­teti. A vilniusi sajtótájékoztatón szóba került a nagykövetségek felállításának lehetősége is - a balti térségben hazánk képvise­letét jelenleg a helsinki nagykö­vetség látja el. A magyar külügy­miniszter elmondta, hogy a kö­zeljövőben, amikor a balti láto­gatás tapasztalatait a kormány elé tárja, más tárcák véleményét is meghallgatva, az anyagi lehe­tőségeket is figyelembe vevő megoldást fognak találni a balti­kumi külképviselet ügyében. Különösen szívélyes fogadta­tásban volt része a magyar kül­ügyi delegációnak, a legészakibb balti államban, Észtországban. A nyelvi rokonságból fakadó sajá­tos diplomáciai gesztusként a keretszerződés dokumentumait itt a szokásoktól eltérően harma­dik közvetítő nyelv használata nélkül magyarul, illetve észtül készítették el. Jaan Manitski észt külügymi­niszter történelmi látogatásnak nevezte a mostani alkalmat, hi­szen több mint fél évszázad óta először járt magyar külügymi­niszter Észtországban. Je­szenszky Géza pedig arra emlé­keztetett, hogy a közös doku­mentum aláírása egy háromne­gyed évszázados tradíció folyta­tása. Némiképp eltávolodva a két ország kapcsolatainak közvetlen környezetétől, az Új Magyaror­szág az alábbi kérdést intézte az észt külügyminiszterhez: - Nyújthat-e garanciát a nemzet­közi figyelem és az európai integrá­ciós tervezetek elvi támogatása ah­hoz, hogy a baltikumból mielőbb ki­vonják az orosz csapatokat? Másik oldalról viszont érdekelne a vélemé­nye az új észt állampolgársági tör­vényről, amely meglehetősen közel­ről érinti az Észtország lakosságá­nak mintegy 35 százalékát kitevő orosz kisebbséget?­­ A nemzetközi figyelem az egyik legfontosabb garanciája le­het annak, amiről kérdezett. An­nál is inkább, mert igaz ugyan, hogy a jogi és az erkölcsi érveink rendkívül erősek, ám tudomásul kell vennünk, hogy a reálpoliti­kai lehetőségeink ehhez képest szerények. A brüsszeli és stras­­bourgi, müncheni és főként a Helsinkiben aláírt dokumentu­mok kétségkívül nagy támoga­tást adnak számunkra, s egyben jelzik, hogy a világ közvélemé­nye megértette: az idegen had­seregnek mielőbb távoznia kell térségünkből. Ami az állampol­gársági törvényt illeti, megítélé­sem szerint ez Európa egyik leg­­liberálisabb szabályozása: kiállta a nemzetközi szakértők, köztük az Európai Közösség szakembe­reinek a próbáját. Ennek értel­mében az az orosz kisebbség, amely már a háború előtt Észtor­szágban élt, automatikusan megkapja az észt állampolgársá­got. A problémát az jelenti, hogy a háború után ötven év alatt több mint nyolcmillió bevándor­lót kényszerített ránk az idegen hatalom, s ha ebből hét és félmil­lióan vissza is tértek eredeti lak­helyükre, az egymilliónyi Észt­ország számára roppant megter­helést jelentett ez a népvándor­lás. Jeszenszky Géza vasárnap az észt legfelsőbb tanács házelnö­kével, Ulo Nugissal, majd az észt miniszterelnökkel, Tiit Vahi­sszel tárgyalt. A megbeszélések után a magyar külügyminiszter újság­írók előtt összegezte baltikumi tapasztalatait. A hasonlóságot és a különbözőséget is látni enged­te ez a három nap - mondta Je­szenszky Géza. Ahogy a nyugat hajlamos a három visegrádi or­szágot egynek tekinteni, ugyan­ez érvényes a Baltikum megíté­lésekor is, holott a különbözősé­gek figyelmen kívül hagyásával az etnikailag és kulturálisan rendkívül tarka Európa éppen a sokszínűségéből fakadó értékeit veszítheti el. A tárgyalások azt bizonyították, hogy a balti álla­mok nagyon erősen igénylik a gyakorlati együttműködést, és a magyar tapasztalatok átvételit. Nyilván ehhez is új lendületet ad majd az októberre tervezett finnugor csúcstalálkozó Tallinn­­ban, amely magyar-észt-finn részvétellel a balti, a közép-euró­pai és a skandináv régió összekap­csolására teremthet alkalmat. Magyarország emellett a dip­lomáciai kapcsolataival is kész a baltikumot támogatni, adott esetben szó lehet arról is, hogy hazánk közvetítő szerepet vállal az észt-orosz tárgyalásokon. A gazdasági kapcsolatok elő­mozdítására az ősszel létrehoz­zák az észt-magyar gazdasági vegyes bizottságot. Szó lehet to­vábbá a már meglévő Budapest- Vilnius repülőjárat Tallinni meg­hosszabbításáról is, ez azonban természetesen a megfelelő üzleti tárgyalások, nem utolsósorban a kedvező árajánlat függvénye. A magyar külügyminiszter tegnap délután baltikumi tár­gyalásait befejezve visszautazott Budapestre. Erdélyi András A diplomata kétezer fája gurur) Beszélgetés az Olasz Köztársaság új budapesti nagykövetével Magas, elegáns ember. Erre a típusra szokták mondani: az Isten is diplomatának teremtette. Alig néhány nappal Budapestre érke­zése után a Vígszínházban találkoztunk: feleségével együtt a mi­lánói Piccolo Teatro, Giorgio Strehler zseniális színészeinek tap­solt. Vittorio Amedeo Farinelli, az Olasz Köztársaság új budapesti nagykövete akkor még csak ismerkedett Budapesttel. Magálla­podtunk: amint egy kissé otthonosabban mozog fővárosunkban, az első magyarországi interjút az Új Magyarországnak adja, ígé­­ retét hamarosan beváltotta. - Hogyan érzi magát legfrissebb ál­lomáshelyén? - Igazán nem udvariaskodom, amikor azt mondom: otthon va­gyok. Korábban sajnos, csak át­utazóban jártam itt. Jól emlék­szem, gyermekfejjel, 1943-ban Athénból hazafelé utaztam. Ak­koriban Európában mindenütt háborús sötétség uralkodott, ki­véve Budapesten. A Dunapalota fényeit soha nem felejtem el! Most pedig a nyüzsgő, eleven Budapest ejtett ámulatba. Gyö­nyörű város! - Ön szerint milyen szerep jut a magyar-olasz kapcsolatoknak Euró­pa jövőjében? - Együttműködésünk legfon­tosabb célja, hogy a térségben fennmaradjon a stabilitás, ami egyszersmind a kontinens jövő­jének is alapvető tényezője. Nem kevésbé lényeges feladata előse­gíteni a térség országainak in­tegrálódását az új Európába, amihez ugyancsak hasznosak le­hetnek a minden tekintetben ki­fogástalan olasz-magyar kap­csolatok. Meggyőződésem, hogy Róma és Budapest között a rendszeres konzultáció ahhoz is hozzájárul, hogy a problémákat - például a nemzetiségi jogok érvényesítésében, a kisebbségi jogok betartásában - higgadt légkörben megoldják. Végül, de nem utolsósorban - miután két olyan országról van szó, amely az egykori világrendszerek hatá­rán húzódik - kapcsolataink a híd szerepét kell, hogy betöltsék. Olaszországgal együtt az önök állama is kezdeményezője volt a Pentagonálénak. A regionális együttműködés továbbfejleszté­se, a Közép-európai Kezdemé­nyezés az egységes Európa meg­teremtésének fontos eleme.­­ Gianni De Michelis volt olasz külügyminiszter egy februári beszé­dében a Barcelona-Trieszt-Buda­­pest tengely fontosságára hívta föl a figyelmet, ellensúlyozandó a Pá­­rizs-Berlin-Moszkva között kiala­kulóban lévő együttműködést. Csak­ugyan léteznek ilyen tengelyek? - Nem vagyok biztos abban, hogy ezek az erővonalak az eu­rópai egység folyamatában je­lentősebb figyelmet érdemel­nek. Magától értetődik, hogy például a francia-német-len­­gyel kapcsolatok másként ala­kultak a történelemben, mint a spanyol-olasz-magyar viszony. Európa nem tagadja meg kétezer éves históriáját, kulturális öröksé­gét, amely természetesen a jelen és a jövő számára is meghatáro­zó. Az etnikai kisebbségek prob­lémáit például a spanyolok épp­úgy, mint az olaszok megoldot­ták, ez példa értékű más orszá­gok számára is. Ha pedig a né­met-francia kapcsolatokat vizs­gáljuk, a régmúlthoz képest óri­ási a változás. Azt hiszem, Euró­pa új arculatát az egyenlőségen alapuló regionális együttműkö­désen keresztül alakíthatjuk ki, s ebben természetesen fontos sze­rep vár a hagyományos vagy újabb keletű kapcsolatrendsze­rekre. - Mint Ön bizonyára tudja, Ma­gyarország nem nélkülözheti a kül­földiek tőkebefektetését, hozzájárulá­sát a gazdasági rendszerváltáshoz. Itáliából - noha nálunk rendkívül fi­gyelemmel kísérik kis- és középvál­lalkozóik sikeres működését - mint­ha kissé visszafogottan csörgedezne a működőtőke. Az olasz beruházások értéke alig haladja meg a kétszáz­­millió dollárt, s ezzel a külföldi be­fektetők sorában a hetedik-nyolcadik helyen állnak. Lehet-e ezen változ­tatni? - Teendőimben a legfőbb hangsúlyt a gazdasági kapcsola­tok bővítésére helyezem, annál is inkább, mert a két ország poli­tikai együttműködése - mind Róma, mind Budapest megítélé­se szerint - kifogástalan. Honfi­társaim mentségére elmondha­tom, tulajdonképpen még min­dig szokatlan számunkra a kül­földi befektetés. Nem olyan rég például a törvény még tiltotta a tőke kivitelét vagy külföldi bankszámla fenntartását. Nem kétséges, hogy sok vállalkozónk­ban még bizalmatlanság munkál, vagy egyszerűen nem ismeri az itteni beruházások lehetőségeit, előnyeit. Örömmel mondhatom, máris vannak viszont új, pozitív jelenségek. Kialakulóban például az olasz-magyar együttműködés a szőlőművelésben és a borfeldolgo­zásban. Szakembereink sokat se­gíthetnek a kiváló magyar borok értékesítésében, amihez itt talán mérsékeltebb piaci és marketing ismeretekkel rendelkeznek. Nem titok, hogy az Alitalia és a Malév között is létrejöhet egyfaj­ta szorosabb együttműködés. Magyarország egyébként rendkí­vül kedvező helyzetben van, meg­ítélése politikai és gazdasági szempontból is kitűnő Olaszor­szágban, s ez a körülmény bizo­nyára megkönnyíti majd a mun­kámat. - A két ország külügyminisztere eddig is sűrűn találkozott, s a kül­ügyminisztériumok között is rend­szeres a tapasztalatcsere. Úgy tu­dom, a közelmúltban Bécsben tartott KEK-csúcstalálkozón szóba került egy újabb külügyminiszteri eszme­csere, ezúttal a térség országaiban akkreditált diplomatákkal kiegészít­ve, netán valamely kelet-magyaror­szági városban. Vajon Emilio Co­lombo, az új olasz külügyminiszter milyen választ ad a magyar meghí­vásra? - Korai lenne erre ma még a válasz. Az azonban bizonyos, hogy új miniszterünk elődeihez hasonlóan megkülönböztetett fi­gyelmet fordít Róma és Budapest kapcsolataira. Jelentékeny kor­mányzati tapasztalatokkal ren­delkezik, több kabinetben állt a külügyi tárca élén. Bizonyos, hogy folytatódik az eddigi gya­korlat, a két ország diplomáciá­jának vezetői ezentúl is gyakran találkoznak majd, ha kell, akár egy ilyen regionális eszmecsere keretében.­­ Vajon a kulturális kapcsolatok is lépést tartanak az igényekkel? - Feltétlenül! A jeles milánói színészek máris meghívást kap­tak Budapestre: a jövő nyáron Goldonival vendégszerepelnek. - Budapesten nagy tekintélynek örvend Strehler színháza. Elképzel­­hető-e, hogy például egy rendezőjük Magyarországon mesterkurzust tart vagy egy rendezőnk Milánóban tanulmányozhatja a Piccolo Teatro munkáját? - Azt hiszem, ennek nem lesz akadálya. Rövidesen elfoglalja helyét a budapesti Olasz Kultúr­intézet élén az új igazgató, s ettől a kulturális kapcsolatok meg­élénkülését várom. - Végül egy privát kérdés. Mi a nagykövet úr hobbija? - Van, nem is egy. Az első a kertészkedés. Őszintén szólva annak idején nehezen tudtam dönteni: diplomata legyek vagy kertészmérnök. Számomra a kert ápolása, a növények, a virá­gok jelentik a legnagyobb kikap­csolódást. Eddigi állomáshelyei­men mindenfelé elültettem fát, ed­dig kétezret. És nagyon szeretek főzni. Persze, kizárólag olasz fa­latokat, polentát, gnocchit. De máris­ megszerettem a magyar konyhát. Győry Dénes Vittorio Amedeo­ Farinelli 1929. november 9-én Muraltóban szü­­letett.A római egyetemen szerzett jogi diplomával 1954-ben lé­pett külügyi szolgálatba. Dolgozott Sidneyben és Tuniszban, Brüsszelben és Bukarestben, Londonban és Los Angelesben. 1976-ban Managuába nevezték ki nagykövetnek, utóbb az olasz Diplomata Intézet igazgatója, majd 1984-től nagykövet Kinsha­­sában, 1987 decemberétől pedig Teheránban, onnan érkezett legújabb állomáshelyére, Budapestre. Nős, két felnőtt lánya van. Anyanyelvén kívül franciául és angolul beszél. -----------------nL, ----------------------------------——

Next