Új Magyarország, 1993. május (3. évfolyam, 101-124. szám)

1993-05-03 / 101. szám

(M 8)°B III. évfolyam, 101. szám 1993. május 3., hétfő TUDÓSÍTÁS Évszázadokra erőt adó törvény Az emberi társadalmakban minden hatalom forrása a nemzet akarata - erre a Rousseau-i gondolatra épült a maga idejében a lengyel nemesi köz­társaság szejmje által 1791. május 3-án elfogadott alkotmány. A ma­ga nemében páratlan és az akkori viszonyokhoz képest rendkívül haladó és korszerű jogszabály-gyűjtemény az Egyesült Államok 1787-ben jogerőre emelt alkotmányát követően a világon a második, Európában pedig az első olyan dokumentum, amely a felvilágoso­dás eszmerendszerére épülve szabályozta az alapvető politikai, em­beri, állampolgári jogokat és kötelességeket. A francia alkotmány csak néhány hónappal később lépett életbe, s véres forradalom előzte meg. A lengyel parlamentáris úton szü­letett - a védelmében azonban folyt vér többször is. Először mind­járt akkor, amikor a korlátlan befolyásuktól megfosztott mágnások külső segítségért folyamodtak régi hatalmuk visszaállítása érdeké­ben. Oroszország uralkodója, II. Katalin a Targowicében összegyűlt konföderátus főnemességet támogatva támadást indított Lengyel­­ország ellen. Az árulók győzelme után a május 3-i alkotmány eltö­röltetett, majd nemsokára bekövetkezett Lengyelország második és harmadik felosztása, mely utóbbit követően a lengyel haza 12­ évre eltűnt Európa térképéről. A lengyel államiság megszüntetését a kor magyar társadalma eu-­­rópai tragédiaként élte meg: jeles íróink, például Batsányi, Pálóczi- Horváth, Kazinczy és Berzsenyi nyilvánosan kiálltak a lengyelek mel­lett műveikben, de megtaláljuk a lengyelek mozgalmaival való ro­­konszenvet a korai magyar forradalmi mozgalom, a Martinovics­­féle összeesküvés tagjainál is. A két világháború között Lengyelországban május 3-át nemzeti ünneppé nyilvánították. A német és szovjet megszállás idején csak rejtve lehetett megemlékezni róla, a kommunista uralom évtizedei alatt pedig csak gumibotok és vízágyúk fenyegetésével számolva. A demokratikus államrend alapkövének számító új alkotmány kidolgozásán fáradozóknak még napjainkban is erkölcsi fogódzót kínál ez a régi, immáron legendás törvény. A hazafias lengyel szí­vekben századokon át ott dobogott az emléke, hogy erőt adjon a függetlenség és haladás fel-fellángoló eszméjének. Nem véletlen, hogy elfogadásának időpontja az újjászületett, szabad Lengyel Köztársaság nemzeti ünnepe lett Szalai Attila i/.tarsasag nemzeti ünnepe lett. i j V7/0l\(IYARDRNZA­i tudósítás Délről szóló hírharang Vagyunk, még vagyunk Újvidéki tudósításunk. Akkora lett az érdeklődés irán­tunk, a volt Jugoszláviában élők és értelmetlenül meghalók, itt­­maradók és innen elmenekültek. Valamint menekülni készülők iránt, hogy alig tudjuk a híréhsé­get kielégíteni. Hetven éven ke­resztül, amióta kisebbségi sor­sunkat éljük, szinte tudomást sem vett rólunk a világ. Kivéve azokat a rövid periódusokat, amikor eldöntötték rólunk, hogy mikor melyik ország rendelkezik a földdel, amelyen élünk, s ve­lünk is. Nekünk nem volt Tamási Áro­nunk, aki megírta volna Ábel al­földi párjának történetét imi­gyen kezdve a regényt, hogy: Abban a nevezetes ezerkilenc­­száz és huszadik esztendőben, vagyis két esztendőre rá, hogy a szerbek kézhez vettek bennün­ket... Vidékünk legnevezetesebb írója, a verseci születésű Herczeg Ferenc vagy fél évszázadon át érezhette magát a magyar iroda­lom koronázatlan királyának, ő azonban más beállítottságú volt, nem tudott kipréselni magából egy Ábelhez mérhető délvidéki figurát, megörökítvén a földtú­rásba belevesző itt élő magyarok furfangjait. Hiányát némileg pó­tolják azok az anyaországba sza­ladt tollforgató és filmező meg festő kortársak, akikből több lap­­szerkesztőségnyi és művészte­­lepnyi író, költő, újságíró, festő, tévés szakember kitelik már, s aki mind ott keresi már a kenye­rét Magyarországon, úgyannyi­­ra, hogy nem lehet elmenni az ország egyetlen nagyobb szer­kesztőségébe anélkül, hogy az ember ne találkozna olyan vala­kivel, aki nem túl régen még Zentán, Újvidéken vagy Sza­badkán koptatta a helyi szer­kesztőség írógépét. Mi meg itt­hon csak rémüldözünk az újabb elköltözések hírére vagy rémhí­rére. - Hallod, hogy megy már N. I. is? Árulja a lakását. N. I. azt beszéli, hogy nem bír­ja tovább a kisebbségi sorsot. - Igaz, hogy elfelé készül G. N. is? Feladta az igazgatói állását. Szinte jó látni az olyan tölgyfa­ként álló egyéniségeket, mint Herceg János, aki megrendülve ugyan, de nyolcvannégy éve el­lenére éppoly buzgón írja hű ol­vasóinak és hallgatóinak a kró­nikánkat, mint a mostanihoz ha­sonló korábbi vészterhes idők­ben tette itteni irodalmat alapít­va, tiltakozva az akkori fajüldö­zések ellen, pedig akkor nem is minket magyarokat bántottak. Amikor pedig eljött az ideje an­nak, hogy a magyarok bántásá­ról is lehetett már szólni, akkor azt is felvállalta. Sok itteni írótár­sával és ítészével ellentétben. Az érdeklődés olyan nagy már irántunk, hogy néhány hó­nappal ezelőtt létrejött egy nem­zetközileg terjesztett kétheti lap, a temerini Dujmovics György által szerkesztett Vajdasági Hírnök. Azoknak szánják, akik nem az anyaországig jutottak itthonról, hanem például Ausztráliába, meg Afrika déli szegletébe, s ott nem tudják kielégíteni ittho­­nunk utáni híréhségüket a helyi újságokból, tévéből. Meg hát másként éli át az ember a hírt, ha ausztráliai angolsággal, vagy af­­rikáns nyelven olvas erőszakos sorozásunkról, mint ha magya­rul szól hozzá a Vajdasági Hír­nök arról, hogy a Vajdaságból 1990 óta huszonötezer magyar menekült el, vagy hogy az újvi­déki Törjék Mihály nyugdíjas fémhegesztőt a tartományi szék­város kórházában csak 2000 márka ellenében hajlandók megműteni, ami egy átlagnyug­díjasnak körülbelül ötévi teljes jövedelme. A hírhez tartozik az is, hogy Törjék 1958 óta nem ke­vesebb, mint százhatszor adott önkéntesen vért hasonló műté­tekhez. Persze, hogy szomorúak ezek a rólunk szóló hírek, de magá­ban az is vigasztaló, hogy még mindig akad e tájon vállalkozó szellemű újságíró, aki küldi vagy viszi magával a hírünket, hiszen számunkra alig van most fonto­sabb, mint hogy tájékoztassunk mindenkit a helyzetünkről, ez­zel talán befolyásolhatjuk a sor­sunkat. Még azok a kollégák is, akik már távoli szerkesztőségek­ben keresik a nagyobb, de nem biztos, hogy édesebb kenyerü­ket. Matuska Márton Antall József barátinak és megértő hangvételűnek, Leonyid Kravcsuk őszinte légkörűnek nevezte azt a magasszintű magyar-ukrán megbeszélést, amely a tervezett­nél jóval hosszabb ideig, egy és háromnegyed óráig tartott az ungvári Druzsba szállóban. A magyar miniszterelnök pénteken reggel érkezett rövid munkalátogatásra Ukrajnába. A Leonyid Kravcsuk elnökkel foly­tatott szűkkörű megbeszélésről sajtóértekezleten számolt be a két politikus. Antall József elöljár V O —I­I /„ “V­a­lóban utalt arra, hogy a magyar törvényhozás várhatóan a jövő héten ratifikálja a két ország kö­zötti alapszerződést. A minisz­terelnök tájékoztatása szerint a pénteki találkozón az együttmű­ködés konkrét kérdéseiben is si­került előrelépni. Magyar részről hangsúlyozták annak fontossá­gát, hogy Kárpátalja különleges gazdasági státuszhoz jusson. Antall József a magyar kisebbség helyzetében elért eredmények továbbviteléről is szólt, különös tekintettel a személyi autonómi­­­ára és a kulturális autonómia gyakorlati lépéseire. A tárgyalá­sok nyomán megvizsgálják ma­gyar nyelvű tankönyvek kiadá­sának lehetőségét, s szó lehet ar­ról, hogy ideiglenesen magyar­­országi tankönyveket használ­nának kárpátaljai iskolák. Leonyid Kravcsuk beszámoló­ja szerint a kétoldalú kapcsola­tok széles körén kívül a nemzet­közi élet jelentősebb eseményeit tekintették át. Mint az ünnepé­lyes külsőségek között aláírt kö­zös közlemény rámutat: a ma­gyar fél nagy jelentőséget tulaj­donít a független, demokratikus Ukrajnának, s támogatja Ukraj­na mind szélesebb körű részvé­telét a Közép-európai Kezdemé­nyezés programjaiban, fokoza­tos, mind teljesebb bekapcsoló­dását ezekbe a struktúrákba. Az ukrán fél ugyanakkor nagyra ér­tékeli Magyarországnak az együttműködésre, a térség stabi­lizálására irányuló aktív külpoli­tikáját. A közös közleményben mind­két fél kötelezettséget vállalt ar­ra, hogy a kisebbségeknek tör­vényben is garantálja a helyi de­mokratikus önkormányzat ki­bontakozását. Magyar részről megelégedéssel nyugtázták azo­kat a jelentős lépéseket, amelye­ket Ukrajnában a kárpátaljai ma­gyarság személyes szabadságjo­gait és a nemzeti­ kulturális auto­nómiához való jogát garantáló nemzetiségi törvény végrehajtá­sa érdekében tettek. Az ukrán fél reméli, hogy Magyarországon törvényt fogadnak el, a Magyar­­országon élő ukránok jogainak védelméről. A két államfő tár­gyalása alatt a külügyminiszte­rek is megbeszélést folytattak, így sikerült széles témakört átte­kinteni a rövid találkozón. (MTI) / , i i i f / i Magas szintű magyar-ukrán találkozó Ungváron kötelezettséget vállalt mindkét fél a kisebbségi jogokért Indokolt a barátsági szerződés Ukrajna és Magyarország kap­csolataiban nagyon lényeges elem a kisebbségek kezelésé­nek kérdése - mutatott rá Je­szenszky Géza külügyminiszter vasárnap a rádió Világóra című műsorában elhangzott nyilat­kozatában a pénteki magyar­ukrán kormányfői találkozó kapcsán. Mindezek alátámasztására a külügyminiszter idézte a két ország 1991 nyarán aláírt szer­ződését. Ez rögzíti, hogy a nemzeti kisebbségek számára olyan státus megteremtése a kívánatos, amely biztosítja jo­gukat a hatékony részvételre a közügyekben, ide értve az identitásuk védelmével és fej­lesztésével kapcsolatos kérdé­seket, a lakóhelyüket érintő döntések meghozatalát és vég­rehajtását. Ezen elvek megva­lósítását Ukrajna már fokoza­tosan elkezdte. Ez azért is igen jelentős lépés, mert térségünk­ben Ukrajnán kívül egyetlen más ország sem rögzített olyan fontos alapelveket, melyek szé­les körű jogokat ígértek a ma­gyar kisebbségeknek - hangú­­lyozta a magyar diplomácia ve­zetője. A kisebbségeket kedve­zően érintő más rendelkezé­sekről szólva kijelentette: vilá­gosan látható, hogy Ukrajna esetében radikális változás, ja­vulás következett be. Jeszenszky Géza szerint a fentiek fényében megnyugtató lehet és valóban indokolt is a barátsági szerződés megerősí­tése, ratifikálása. Mi azonban nem mondunk le semmiről a szerződésben - ami egyébként nagyon foglalkoztatja a ma­gyar társadalmat­­, mi dekla­ráljuk azt, amit egyébként a helsinki elvek is jelentenek: Magyarországnak nincsenek területi követelései szomszéd­jával szemben, mint ahogyan más szomszédokkal szemben sem - nyilatkozta Jeszenszky Géza. A külügyminiszter utalt arra, hogy Magyarországnak biztonságpolitikailag mennyi­re fontos a szomszédos Ukraj­na. Ezért - mint mondta - a magyar Országgyűlés meg­győződésem szerint fenntartá­sok nélkül, jó szívvel, a nemze­ti érdekek szempontjából is nyugodtan erősítheti meg a magyar-ukrán alapszerződést. (MTI) . A történelem áldásos vihara Tudósítónktól: A Szatmár megyei RMDSZ és a szatmárnémeti Kölcsey Kör április 30-án és május 1-jén a­ II. Rákóczi Ferenc vezette sza­badságharc zászlóbontásá­nak 290. évfordulója alkalmá­ból ünnepséget szervezett, melyre meghívta a szlovákiai, kárpátaljai és a magyarorszá­gi szervezetek és települések képviselőit. A szatmárnémeti Megyei Történelmi Múzeumban nyi­tották meg a nyíregyházi Jó­sa András Múzeum kiállítá­sát, amely Rákóczi útja Maj­­ténytól Rodostóig címmel mu­tatja be a fejedelem életét. A Vecsey-ház udvarán megko­szorúzták Aurel Pop, azaz Papp Antal alkotását, melyet 1908-ban lepleztek le, majd sérülten, 1992 szeptemberé­ben újra felavattak. Az em­léktábla azért került e házra, mert ebben az épületben folytak a tárgyalások gróf Ká­rolyi Sándor és a császári meg­bízottak között, amelynek eredményeként a kuruc ha­dak a közeli majtényi síkon 1711-ben letették a fegyvert. Megköttetett a szatmári bé­ke. A domahidi vasútállomás mögötti - a fegyverletétel színhelyén álló - emlékmű­nél is koszorúztak. Tempfli Jó­zsef, Nagyvárad római katoli­kus megyés püspöke egye­bek között a történelmi viha­rok fontos szerepére hívta föl a figyelmet. A vihar lehet ál­dás és átok is. Áldás, ha el­fújja az áporodott levegőt és erősíti a gyökereket, tehát erősíti a jót. Minden attól függ, hogy a vihar irányítói a két lehetőség közül melyik­nek az élére állnak. Balassa Zoltán ■HMM Ár- és elégedetlenséghullám Romániában Általános sztrájkra készülnek Szombaton életbe léptek a köz­szükségleti cikkek és az energia ár­támogatásának megszüntetése nyomán bejelentett új, a korábbi­aknál 4,5-10-szer magasabb árak Romániában. A félkilós kenyér ára 20 lejről 90- re, a tejé 16 lejről 85-re, a vajé 50 lejről 330-ra (20 deka) nőtt, a fűtő­anyagok ára 7-10-szeresére, a ház­tartási áram kilowattonként 6 lej­ről 28 lejre ugrott. Az egy metró­vonalra szóló bérlet Bukarestben az eddigi 400 lej helyett 1600 lejbe kerül. A kormány pénteki ülésén döntöttek a benzin árának növelé­séről is, mivel annak alapját a dol­lár tavaly őszi 360 lejes árfolyama képezte, jelenleg azonban a dollár hivatalos kurzusa 615 lej, a Prémi­um elnevezésű szuperbenzin ára 140 lejről 190-re nő literenként. A Dacia gépkocsi alaptípusának ára 1,5 millió lejről 2 millióra emelke­dik, az Oltcité is megkétszerező­dik. A kormány ugyanakkor a bér­ből élőknek havi 13 000, a nyug­díjasoknak havi 7 600 lej kompen­zációt biztosít, a minimálbér 17 600 lejről 28 ezerre, az átlagbér 43 ezerről 56 ezerre emelkedik. A bérkiigazítások mértékét nem tartják elegendőnek a nagy román szakszervezetek, amelyek a bérek felszabadítását, az 1990. évi átlag­bér 80 százalékának biztosítását követelik (a kormány által biztosí­tott kompenzáció az eddigi, 60 százalékos szintet garantálja a sta­tisztikai számítások szerint). , A Nicolae Vacaroiu miniszterel­nökkel folytatott meddő alkudo­zás után a hét végén Iliescu elnök közvetítésével folytatódott a tár­gyalás, de a rádió által is élőben közvetített vita nem hozott megol­dást. Az eredmény csak annyi, hogy megállapodtak: folytatják a megbeszéléseket a munkaügyi mi­nisztériumban, és a szakszerveze­tek hétfő előtt nem döntenek a szerdai általános sztrájk ügyében. A fizetésemelések szabályozására a kormányzat új mechanizmus ki­dolgozását helyezte kilátásba lMT,,A^£*L­ Táátal­íttv Ima a püspökségért Tudósítónktól: Tegnap immár negyedik alka­lommal rendezték meg a szlová­kiai magyar katolikus hívők ta­lálkozóját a dél-szlovákiai Ko­máromban (Komárno). Az imavasárnap fő szervezője a szlovákiai Magyar Keresztény­­demokrata Mozgalom, amely el­vállalta, hogy kellő szervezési, szervezeti és jogi feltételeket te­remtve segíti a több tízezer ma­gyar hívő jogos kérelmét - a ma­gyar katolikus püspökség létre­hozását komáromi székhellyel. A szlovákiai magyar papság át­lagéletkora több mint hatvan év. Ha rövidesen nem következik be gyökeres változás, előfordul­hat, hogy a Szlovákiában élő mintegy négyszázezer magyar katolikus lelkipásztor nélkül ma­rad. A több ezer hívő tegnap azért jött össze Komáromban, hogy közösen imádkozva kérjék a Szentszéktől a szlovákiai ma­gyar püspökség létrehozását, magyar püspök kinevezését, aki kellő jogkörrel felhatalmazva és elhivatottsággal orvosolná a szlovákiai magyar papképzéssel kapcsolatos egyre súlyosabb gondokat. K. M. ­__2 Munkaengedély palesztinoknak Tel-avivi tudósítónktól. Az izraeli kormány tegnapi ülé­sén döntött arról, hogy az ellen­őrzött területek továbbra is zárva maradnak, azaz a területeken él­ők nem közlekedhetnek szaba­don, és Izrael területére munka­­vállalás céljából is csak külön en­gedéllyel léphetnek be. A mai naptól ugyanakkor 33 ezer pa­lesztin újra munkát vállalhat Iz­rael területén, azzal a feltétellel, hogy az esti órákban visszatér­nek lakóhelyükre. A washingtoni béketárgyalá­sokról is szó esett. Jichak Rabin be­számolt kormányának a paleszti­nok újabb követeléséről, misze­rint azt kérik az Egyesült Álla­mok delegációjától, hogy azok készítsenek légifelvételeket mű­hold segítségével a telepesek helyzetéről. Eközben a golani te­lepesek különböző tüntetéseken bírálják a kormányt. Jeruzsálem központjában pél­dául, tiltakozásul a Rabin-kabi­­net állítólagos engedékeny ma­gatartása miatt, éhségsztrájkba kezdett több izraeli telepes a megszállt Golan-fennsíkról. Ez­zel kapcsolatban az ellenzéki Li­­kud-tömb vezére, Benjamin Na­­tanjahu ugyan azt hangsúlyozta, hogy csakis a törvény adta kere­teken belül tiltakoznak a Golan visszaadása ellen, a golaniak ugyanakkor elszántak a véres összetűzésekre is. Breuer Péter Ismerkedés Európa keleti felével /yprins ju­an, péntek­en székesfe­­hérváron tartotta soros ülését az­­ Európai­ Régiók Gyűlése (ERGY)­­ elnöksége, Jordi Pujol elnökletével, majd ezt követően a Pest megyei Önkormányzat épületében Pujol elnök és munkatársai találkoztak és konzultáltak a tizenkilenc ma­gyar megye elnökeivel, amit nem­zetközi sajtótájékoztató követett. Az ERGY delegációja élén Jordi Pujol a Katalán Autonóm Tarto­mány (Spanyolország) miniszter­­elnöke és Erwin Taufel, Baden- Württemberg tartomány (Német­ország) miniszterelnöke arról szá­moltak be, hogy Székesfehérvá­ron meghallgatták a hat bizottság beszámolóját, megvitatták az egyesület kommunikációs eszkö­zökkel kapcsolatos problémáját és ismerkedtek a kelet-európai or­szágok problémáival. Az ERGY úgy gondolta, hogy a kelet-európai változásokat köve­tően fel kell venni a kapcsolatot Magyarországgal is. Ez a találko­zó is ennek a folyamatnak a része. Pujol elismerően szólt arról, hogy Göncz Árpád köztársasági elnök is meglátogatta a gyűlést. Je­szenszky Géza külügyminiszter­rel folytatott megbeszélését úgy összegezte a katalán miniszterel­nök, hogy a külügyminiszter úr nagy történész és már a vele való konzultálásért megérte hazánkba látogatni. Ezután szóba került az 1985-ben alakult strasbourgi szék­helyű, a kontinens régiói közötti párbeszédet elősegítő és szervező egyesület munkája és annak fon­tossága. A miniszterelnök néhány mon­datban kitért a volt Jugoszlávia területén kialakult helyzetre és az európai kisebbségekkel kapcsola­tos ERGY-véleményre és tervek­re. Végezetül Pujol annak fontos­ságát érzékeltette, hogy a Kelet és Nyugat felzárkóztatásában az ERGY mekkora részt vállal. Orosz Endre

Next