Új Magyarország, 1993. október (3. évfolyam, 229-253. szám)
1993-10-25 / 248. szám
Dudás István megszólalt Nem adtam ki tűzparancsot" (Folytatás az 1. oldalról) - Pár éve nagyon meg volt ijedve Dudás - mondja az egyik szomszéd. - Vizsgálatok folytak ellene, s Dudás panaszolta, hogy teljesen kiborult. Még azt is hozzátette, hogy biztosan felakasztják. - Milyen a viszonya a szomszédokkal? - Köszönünk egymásnak, néha beszélgetünk is. Olykor eljár a közértbe, háza előtt söpri a járdát. Már nem az az ember, mint régen, amikor Kiskunhalason határőr parancsnok volt, s úgy viselkedett, mintha ő lett volna az Isten. Végre meglátom Dudás Istvánnét. A vékony arcú, szikár nő szűkszavú és talán bizalmatlanabb, mint valaha. -Tud róla, hogy a férjét őrizetbe akarják venni? - kérdem. - Igen, mert olvasok újságot. De ez nem megy olyan könynyen, hiszen törvény is van a világon. A férjem ártatlan. Az asszony szerint sokan szeretik a férjét, s csak néhányan akadnak, akik gyilkosnak tartják. Dudás István 1979-ben, ezredesi rangban vonult nyugdíjba. Most 70 éves, és beteg. Ősz haja hátrafésült, tartása görnyedt, öreges. Mogorva és gyanakodó. Olyasféle ember, mint az a katona, aki az elvárásoknak mindig meg akar felelni. De néha bizonytalan, beszéd közben tétova. Talán félelem is bujkál benne, bár ezt tagadja. Nem akar nyilatkozni. Különben is kifejtette már a véleményét a történtekről, amikor korábban hosszasan beszélgettünk ugyanitt, a lakásán. Lényegében akkor is ugyanazt kérdeztem. - Mit szól ahhoz, hogy esetleg bíróság, elé állítják? - Nem foglalkozom vele. Én ott voltam a helyszínen, Mosonmagyaróváron, és tudom, hogy mi történt. Aki engem gyilkosnak kiált ki, bizonyítania kell, hogy tényleg az voltam. Körülbelül négy éve, a mosonmagyaróvári MDF elnökének kérésére egy levélben tömören leírtam a lényeget. A vizsgálatot ők kezdeményezték, és ezzel egyetértettem. Most is az a véleményem, hogy az előzményeket szintén meg kell vizsgálni, vagyis azt: hogyan, mert robbanhatott ki 1956. Hiszen nem véletlenül tört ki. És oka volt a sortűznek is. - Mi volt az oka? - Először a tömegből lőttek. A laktanyát őrző határőröknek pedig védeniük kellett az objektumot, ezért válaszoltak a tüzelésre. De én nem adtam ki parancsot sortűzre, hiszen akkor nem ott, hanem a laktanya udvarán tartózkodtam. Mikor meghallottam a lövéseket, éppen ellenkezőleg cselekedtem. Kiadtam a parancsot: „Tüzet szüntess!" - Tehát nem érzi magát bűnösnek? - Nem! Nincs bűntudatom. - Mit érez az áldozatok iránt? - Már akkor meghajtottam a fejemet előttük. Sajnáltam, és megkövettem őket. Láttam a borzalmas tragédiát, és ez megrázott. Én is ember vagyok... - Találkozott-e később valamelyik túlélővel? - Nem. Az ügy vizsgálatát 1956-ban lezárták, és én végeztem tovább a dolgomat. Elkerültem Mosonmagyaróvárról, és többé nem is tértem oda vissza. Nem akartam újra látni a helyszínt. - Miért? - Nem akartam... Nem! Soha! - Minek nevezné most 1956-ot? Tragikus eseménynek... Nem ellenforradalomnak, de nem is szabadságharcnak. Talán népfelkelés volt. De ezt a kérdést minden oldalról meg kellene vizsgálni, hiszen az eseményeknek sok összetevője volt. Én azonban nem politizáltam, hanem katonaként szolgáltam. - Sosem került szóba az ön esetleges bűnössége? - Még azok a független jogászok sem állították ezt, akik az utóbbi években foglalkoztak az üggyel. Hiszen nem adtam ki tűzparancsot! - Megfenyegették már? - Kaptam egy-két ilyen levelet, és tüntettek is a házunk előtt, de amúgy nem ért atrocitás. A vizsgálatok mindenesetre megviseltek. Igaztalanul vádoltak, és ezért kiborultam, beteg lettem. De tudom, hogy igazam van. Nincs mitől félnem. - Mi lesz, ha mégis bíróság elé állítják? - Nem érdekel. Állok elébe. Ügyvédet sem fogadok, legfeljebb kirendelnek valakit mellém. De ha per lesz, az nem a nép akaratát fejezné ki. Az ilyen ügyeknél nagyobb bajok is vannak az országban. Az esetleges pertől pedig csak azt várnám, hogy diadalmaskodjék az igazság. Csomai Attila III. évfolyam, 248. szám 1993. október 25., hétfő BELFÖLD Légy a tejben „Azért egynémely játékostársnak érdemes figyelni a kezét, nehogy a mandzsettájában tüntesse el bábujainkat. Mert ha minden jóhiszeműség ellenére így alakulna, akkor - s ezt a másik félnek is tudnia kell - valamilyen más küzdősportot leszünk kénytelenek választani a sakk helyett" - fejezi be szokatlan vehemenciával a legutóbbi időkben már megszokottan arrogáns írását a Magyar Hírlap publicistája. (Végjáték, aug. 30.) Oda se neki, mormoljuk a liberáltoleráns ökölrázáson, nem kell mindent mellre szívni. Ez még csupán egy jegyzetírói munkásság része, még nem belpolitika. Ám mit olvasunk három hét múltán? „Sokat gondolkodtam azon, hogy a jelenlegi ellenzéki erőknek a választásokon várható térnyerése milyen hatással lesz a koalíció pártjainak szavazótáborára és szimpatizánsaira. Félő, hogy nem tekintik majd saját kormányuknak a mai ellenzékiekből megalakítandó kabinetet - sőt ellenségüknek, az ország éléről minden eszközzel eltávolítandónak találják majd. Úgy érzem, amikor arról gondolkodunk, milyen kormány lesz itt '94-ben, fel kell mérni a kormányváltás hatását a közbiztonságra és a köznyugalomra, a társadalmi béke esélyeire, a gazdasági növekedéshez nélkülözhetetlen légkör fenntarthatóságára" - nyilatkozta a Népszabadság szeptember 21-ei számában Orbán Viktor, a Fidesz kormányfőjelöltje. Nocsak, nocsak, hümmög az olvasó. Vajon mit értsünk azon: „fel kell mérni?..." Netántán a kommunistákról átterjed minden nem liberálisra az az ominózus agyagba döngölés?... Azért e cifra világ előtt - ha lehet - annyit bátortalankodom megjegyezni: még maga a szélsőjobboldalinak elkönyvelt Gömbös Gyula sem azzal kezdte (1932-ben) kormányzati ténykedését, hogy elrendelte, hanem azzal, hogy megszüntette a statáriumot. (tor) ry Pető Iván békéscsabai emlékbeszédére - a helyi pártok tiltakozása ellenére - került sor a Nagy Imre téren, közel félezres hallgatóság előtt. A polgármester által országgyűlési képviselőként üdvözölt szónok rövid visszaemlékezésben szólt 1956 októberének eseményeiről és napjainkig tartó kihalásáról. Ha részlegesen is, de győztesnek minősítette a forradalmat, mert megtanította a kommunista vezetést arra, hogy figyelembe vegye a nép igényeit. Röviddel az ünnepi megemlékezés elkezdése után néhány tojás csapódott az aszfalthoz a szónoki ü jelvény előtt, de Pető Iván zartalanul folytatta és fejezte be megemlékezését. " Az egész ország ünnepelt forradalmunk emléknapján Egy nép világtörténelmet csinált Budapesten az állami megemlékezések sora a Kossuth téren kezdődött, ahol katonai tiszteletadás mellett felvonták a Magyar Köztársaság lobogóját. Kora délelőtt a Rákoskeresztúri Köztemetőben a közjogi méltóságok, az önkormányzatok és az '56-os társadalmi szervezetek képviselői - közéleti személyiségek és egyházi vezetők jelenlétben - megkoszorúzták a forradalom mártírjainak emlékművét. Jelen volt Göncz Árpád köztársasági elnök, Szabad György, az Országgyűlés elnöke, Boross Péter belügyminiszter a miniszterelnök képviseletében. Szabó Iván pénzügyminiszter mondott megemlékező beszédet. Sokan, sokfelől zarándokoltunk ide - mondotta többek között -, mert tudjuk, de lehet, hogy méginkább egy vak ember lefinomult érzékeivel érezzük, hogy ez a kis ország 1956-ban világtörténelmet csinált. Hiszem és remélem, hogy mi, akik most itt állunk, azért jöttünk ide, hogy erőt merítsünk 1956 nagy üzenetéből, erkölcsiségéből... Pénteken zsúfolásig megtelt a Gólyavárban a nagyterem, több százan vettek részt az MDK Akadémia, ünnepi rendezvényen. Az emlékező közönség előtt Balsai István igazságügy-miniszter kijelentette: „Nincs több '56- unk, és biztosan tudom, hogy nem is lesz többször '56 Magyarországon." Ezt követően pedig szólt arról, hogy a Magyar Köztársaság elnöke, Göncz Árpád aláírta az igazságtételi törvényt. A közönség soraiból többen megjegyezték: „Már késő", de Balsai István eloszlatta az aggályokat. „Nincs későn - mondotta -, mert soha nem késő örökre kimondani, bűn nem maradhat büntetlenül." Gáspár Miklós, a Kereszténydemokrata Néppárt parlamenti frakcióvezető-helyettese hangsúlyozta, hogy 1956-ban háború volt Magyarországon, tehát a nemzetközi jogi gyakorlatnak megfelelően, az akkor elkövetett bűnök nem évülnek el. Kahler Frigyes, a Történelmi Tényfeltáró Bizottság vezetője fogalmazott, hogy bizonyíok vannak arra, a megyei pártbizottságok első titkárainak tűzparancs-kiadási volt, joguk némelyek éltek is vele. Elmaradhat-e az igazságtétel? címmel tartott előadást Zétényi Zsolt országgyűlési kéviselő, a Magyar Demokrata Fórum elnökségének tagja, aki bírálva az Alkotmánybíróság eddig tevékenységét, határozottanjelentette, hogy az általa beterjesztett igazságtételi törvénytervezetnek csupán egy részét fogadták el. Az önkormányzat működésének háromesztendős évfordulóját és a község új címerének és zászlójának szentelését egyaránt ünnepelték Lakiteleken. Baross Péter belügyminiszter az önkormányzat ünnepi ülésén egyebek között hangsúlyozta: Lalatelek egy azon községek sorában, ahol a helyi áldozatkészség találkozott a független magyar kormány elképzelésével, lakhatóvá kell tenni a magyar falvakat, nem szabad további teret engedni annak az iszonyú pusztulásnak, amely az elmúlt évtizedek alatt elindult. Lezsák Sándor, a Magyar Demokrata Fórum ügyvezető elnöke az emlékünnepségen arról elmélkedett, mit is jlent a magyarság fogalma. A magyar nép sokféle. Ilyen volt 1956-ban is. A sokféleség most is megnyilvánult, az emúlt három év acsarkodó indulatoktól sem mentes időszakában is. Mégis van ennek az országnak egy olyan minimális programja, amely összeköt, össze kell, hogy kössön mindenkit. Ez pedig az, hogy függetlenek akarunk lenni. 1956- nak ez a nagy üzenete. Boross Péter ezt követően Kiskunfélegyházára utazott, az ottani emlékünnepségre. Szegeden, a Fekete Házban önálló kiállítás nyílt az '56-os forradalom dokumentumaiból. A forradalomban hősi halált halt Dobra Ágoston pedagógus és Babolcsay László tanuló emlékére emléktáblát helyeztek el a pestlőrinci közgazdasági szakközépiskola falán. 1956-ban - a Péterfy Sándor utcai kórház mellett - az Erzsébet Kórház volt az, amely ellátta a forradalom sebesültjeit. E gyógyító munka előtt tisztelegve avattak emléktáblát az intézmény aulájában. A Dunántúlon 1957-ben lelőtt nyíregyházi diákvezér, DandosGyörgy tiszteletére emléktáblát avattak Nyíregyházán, egykori kollégiumának falán. Utancsak emléktáblával jelölték meg Babicz Bélának, az 1956-os forradalom nyíregyházi egészségügyi biztosának volt lakóházat. Ez a nemzet 1956-os véráldozatával számottevően hozzájárult a kommunizmus megdöntéséhez - jelentette ki Habsburg Ottó Makánon, Kossuth Lajos szobrának avatásán tartott ünnepi beszédében. A szabadság és felemelkedés vágyát semmiféle diktatúra és elnyomás nem tudta kioltani a magyar népből. 1956 ügye folytatódott 1989--ben, és folytaA Magyar Köztársaság elnöke - a miniszterelnök javaslatára - október 23-a alkalmából Pintér Sáááfor rendőr vezérőrnagyot rendőr altibornaggyá nevezte ki. Jódik ma is - hangoztatta az ünnep előestéjén Szombathelyen Dornbach Alajos, az Országgyűlés alelnöke. Beszédében sürgette a múlt teljes feltárását és értékelését. „Jó, hogy megnyíltak az igazságszolgáltatás útjai, hiszen idők végezetéig nem maradhatnak büntetlenek a bűnözők" - mondta Balsai István. Az igazságügy-miniszter szombaton Bácsalmáson, az új általános és középiskolás diákotthon, valamint a felújított gimnázium avatásának volt a szónoka. Négy évvel ezelőtt egy békés élet reményében kiáltotta ki a Magyar Köztársaságot - emlékeztetett Szűrös Mátyás, az Országgyűlés alelnöke, amikor szombaton a Szabolcs-Szatmár- Bereg megyei Őrben világháborús emlékművet avatott. Szűrös Mátyás ünnepi beszédében kifejtette: nem szabad engednünk, hogy a gyűlölködés uralkodjon el. A múlttal tisztességes számot kell vetni. Sor kerület, ha csak megkésetten is, az igazságtételre. De igyekezni kell, hogy ez ne vezessen újabb véráldozathoz, együttjárjon a nagylelkű megbocsátással. Emlékművet avattak mártírjaik tiszteletére Győrött. Avatóbeszédében Kolozsváry Ernő polgármester hangoztatta: hirdesse az emlékmű, hogy politikai nézetei miatt soha sonkat ne lehessen halálra ítélni. A szoboravató ünnepségen megjelent és beszédet mondott Habsburg Ottó is. Az 1956-ban ledöntött Felvonulás téri Sztálin-szobor helyén emelt színpadot a Magyar Út Körök és a Magyar Igazság és Élet Pártja. Díszletként ott magaslott egy óriás Sztálin-fej és a szovjet diktátor fél csizmája. A programot Nagy Feró szolgáltatta. Dörner György színművész is bekapcsolódott a produkcióba. Habsburg Ottó, az Európa Parlament tagja, a Páneurópai Unió elnöke és Habsburg György főherceg is megjelent október 23-án délután azon az ünnepségen, amelyet a Debreceni Orvostudományi Egyetem megalapításának 75. évfordulóján tartottak. Jelenlétük jelképes volt, hiszen 1918. október 23-án Habsburg Ottó édesapja, IV. Károly király és Zita királyné avatta fel a debreceni egyetem orvosi fakultásának központi épületét. A magyar orvosképzés jelentős ünnepén részt vett Kakuszi István helyettes államtitkár is. Az évfordulón megemlékeztek 1956. október 23-ról is. A Debreceni Orvostudományi Egyetem oktatói és hallgatói közül sokan maguk is részesei voltak a forradalmi eseményeknek. A rendszerváltás után az egyetemen rehabilitációs bizottság alakult. 1956. október 23-án Debrecenben dördült el „az első ÁVH-s sortűz a kommunista hatalom védelmében, itt folyt először vér a forradalomért és szabadságért". A szomorú eseményre szombattól márványtábla emlékeztet a debreceni Kossuth Lajos utcában. Ünnepségen emlékeztek meg a napról a BM Tűz- és Polgári Védelmi Országos Parancsokságán. Nagy Imre többre tartotta az erkölcsöt, mint a napi politika praktikáit. Ezért is emelkedett ki alakja a XX. század magyar politikusai közül, akiknek többsége erkölcsi normákkal ellentétes politikai kompromiszszumokra kényszerült. Ezekkel a szavakkal emlékezett Andorka Rudolf, a Budapesti Közgazdaságtudományi Egyetem rektora az intézmény egykori oktatójaKatonai tiszteletadással emlékeztek meg az 1956-os forradalom mártír miniszterelnökéről, Nagy Imréről, szilőiázán és Kaposváron. A pártok, az önkormányzatok és társadalmi szervezetek képviselői megkoszorúzták emléktábláját, majd a Hősök Parkjában, a forradalom utáni terrorcselekmények során elhunytaknak állítottak kopjafátra, akinek emlék-domborművét pénteken leplezték le az egyetem aulájában. A Corvin köz parancsnoka - Pongrácz Gergely előtt - Iván-Kovács László volt 1956. október 24. és 30. között. Az Igazolt Szabadságharcos Világszövetség rá emlékezve emléktáblát avatott. Az ünnepségen Iván-Kovács László személye előtt tisztelegve megkoszorúzták emléktábláját. Iván- Kovács 1956. november 4. után sem menekült el, 1957 márciusában kivégezték. Göncz Árpád mécsest gyújtott szombaton kora délelőtt a Corvin közben a néhai parancsnok emléktáblája előtt. Göncz Árpád köztársasági elnök jelenlétében - katonai tiszteletadás mellett - pénteken felavatták az 1956-ban Kispesten elesett forradalmárok emlékművét a XIX. kerületi Ötvenhatosok terén. - Ez az emlékmű olyan hősök előtt tiszteleg, akik győztesek voltak, és harcukkal felhívták Magyarországra a világ figyelmét. Manapság sok szónoklat hangzik el róluk, de a szavak között lassan eltűnik az ember. Ez olyan, mintha por lepné be az emléküket - mondta beszédében az államfő. A köztársasági elnök rámutatott, hogy a forradalom a nemzeti összefogás páratlan pillanata volt. Ökumenikus igehirdetéssel kezdődött szombaton az 56-os Szövetség budapesti szervezete, az 56-os Antibolsevista Szövetség és a Magyar Levente Szövetség megemlékezése. Az említett szervezetek kopjafát avattak fel és koszorúztak meg a Kispesti Köztemetőben, ahol az 56-os harcok 35 áldozata nyugszik. Forradalmi múltjukért meghurcolt újságírók - köztük Nagy Erzsébet, Futó Dezső, Vészi János, Molnár Aurél, Erdődy János - ünnepi ülésen emlékeztek az 1956- os forradalomra és szabadságharcra a Magyar Újságírók Országos Szövetségének székházában. Emléktáblát avattak a rádióban Szirmai Ottó egykori rádiós dramaturg, az '56 utáni megtorlás egyetlen rádiós mártírjának emlékére. Szirmai Ottó a forradalom napjaiban Angyal István Tűzoltó utcai felkelő csoportjában harcolt. November 4-e is erkölcsi és szellemi ellenállásra buzdított. 1957 januárjában letartóztatták, halálra ítélték, és 1959-ben kivégezték. Az 1956. október 22-én, a műegyetemi fiatalság által megfogalmazott 16 pont felolvasásával ezdődött a Budapesti Műszaki Egyetem ünnepi megemlékezése. A két szervező, a Műegyetem 1956 Alapítvány és a Rákóczi Szövetség hagyományteremtőnek szánja a rendezvényt. A megemlékezésre meghívták a határokon túli magyar ifjúság és a szomszéd népek fiatalságának képviselőit is. Az ünnepségen Szabó Iván pénzügyminiszter és Mécs Imre szabaddemokrata országgyűlési képviselő - 1956- ban mindketten a Műegyetem hallgatói és az események aktív résztvevői voltak - személyes emléke alapján idézte fel a forradalom napjait. A főváros első '56-os köztéri szobrát avatták fel szombaton a forradalom évfordulója alkalmából a IX. kerületi Bakáts téren. Az ünnepségen Szabó Iván pénzügyminiszter, Ferencváros országgyűlési képviselője mondott avatóbeszédet. Az '56-os szövetségek egységének megteremtése szellemében rendezte meg a Politikai Foglyok Országos Szövetsége a Corvin moziban emlékező összejövetelét, amelyen Fónay Jenő, a szövetség elnöke és Boross Péter belügyminiszter mondott ünnepi beszédet. Ez a tábla nem csak Nagy Imre és mártírtársai emlékét hirdeti, hanem azt is, hogy ez a kicsiny Magyarország a század derekán a világ egyik legnagyobb erkölcsi megtisztulását indította el - mondta Egri György, a Nagy Imre Társaság vezetőségi tagja a szervezet szombati koszorúzási ünnepségén. Nagy Imre családtagjai, barátai és elítélt társai a Nagy Imre téren, a mártír miniszterelnök egykori börtönének falán elhelyezett emléktáblánál gyűltek össze - mint elmondták - családias, protokoll-mentes megemlékezésre. Több ezren vettek részt szombaton délután a Kossuth téren a Hozzon egy mécsest a hősök emlékére elnevezésű budapesti központi ünnepség programjain. Késő délután a jelenlévők mécsest gyújtva tisztelegtek a hősök emlékének. A Parlament főlépcsőjénél felállított kopjafánál Göncz Árpád is mécsest gyújtott, akárcsak Boross Péter. A nemzeti ünnep záró eseményeként az Operaházban díszelőadást tartottak, amelyen Szabad György, az Országgyűlés elnöke a nemzeti összefogás gondolata jegyében emlékezett az 1956-os forradalomra és szabadságharcra. Fazekas Valéria, Litya László, Mátyás István, Papp János és MTI A magyar miniszterelnök a kölni klinikáról adott telefoninterjút a Magyar Rádió Reggeli Krónika című műsorának szombaton. A kormányfő az ország semlegességével összefüggő egykori követeléssel kapcsolatosan - emlékeztetve a már 1989-ben is hangoztatott álláspontra - kijelentette: a klasszikus svéd, svájci vagy osztrák típusú semlegesség számunkra nem járható út. Neünk garanciákra van szükségünk, és ezeket a garanciákat mi ma az Észak-atlanti Szövetségben látjuk. Hozzátette: természetesen voltak és vannak olyan követelései '56-nak, amelyek az akkori történelmi helyzetből fakadnak, az akkori évtizedek jellemzői, és vannak, amelyek bizony örök követelések, és egy kdcsit emlékeztetnek 1848-ra is. A miniszterelnök úgy ítéli meg, hogy 1956 a nemzet tudatában éppen úgy fog élni mindig, mint ahogy a '48-'49-es szabadságharc.