Új Magyarország, 1994. március (4. évfolyam, 50-75. szám)
1994-03-01 / 50. szám
ÖCTÉNY • Nyolc iszlám szélsőséges vesztette életét tegnapra virradóra egy összecsapás következtében nem messze Asszuántól. A biztonsági erők azért indítottak hajtóvadászatot a muzulmánok ellen, mert részt vettek egy rendőr meggyilkolásában egy felsőegyiptomi faluban - közölték rendőrségi források. • A dél-koreai kormány hétfőn négy hónapi szünet után ismét érintkezésbe lépett a KNDK vezetésével és javasolta, hogy egy Korea-közi csúcstalálkozó előkészítése érdekében nevezzenek ki különmegbízottakat. Szöul elképzelése szerint a két Korea képviselői március 15-én, kedden a demarkációs vonal mentén lévő Panmindzsonban találkoznának és tárgyalnák meg a párbeszéd felújításának a részleteit. • Az idegenekről szóló észt törvény jelenlegi formájában lehetővé teszi nagyszámú, Észtországban élő orosz deportálását - figyelmeztette levélben Lennart Meri észt elnököt Max van der Stoel, az EBEÉ nemzeti kisebbségi főbiztosa. Stoel kérte az észt elnököt, hogy vizsgálja felül a törvénynek azt a cikkelyét, amely megtagadja a lakhatási engedélyt az egykori szovjet hadsereg nyugalomba vonult tisztjeitől és családtagjaiktól. Az európai tisztségviselő most írásban ismertetett véleményét szóban már korábban is megfogalmazta, kiváltva vele észt intézmények és politikusok heves bírálatát. • A román rádió és a Rompres tegnap délutáni jelentései szerint a 41 román megyében tíz-, illetve százezres létszámmal, különböző formákban vettek részt a dolgozók a két legnagyobb román szakszervezeti központ által meghirdetett egynapos sztrájkban, amely elsősorban az ipar különböző ágazataira, a közoktatásra, a távközlésre terjedt ki. • Legkevesebb 22 személy lett politikai gyilkosság áldozata a hét végén Dél-Afrikában. Az áldozatok között van az Afrikai Nemzeti Kongresszus (ANC) egy helyi vezetője - jelentette tegnap a Reuter a helyi rendőrségre hivatkozva. Két kivétellel mindegyik gyilkosságot Natal tartományban, Mangosuthu Buthelezi zulu-vezető Inkatha Szabadság Pártjának székhelyén követték el. IV. ÉVFOLYAM, 50. SZÁM 1994. MÁRCIUS 1., KEDD KÜLFÖLD Leváltották az orosz kémelhárítás főnökét A botrány tovább gyűrűzik Az Amcs-ügy miatt Washingtonból kiutasított orosz hírszerző főnök, Alekszaiusr Liszenko ügye miatt Oroszország tegnap nemkívánatos személynek nyilvánította a CIA moszkvai képviselőjét. Az Interfax jelentésében Ianes Morris neve szerepel. A Reuter hírügynökségnek Thomas Pickering amerikai nagykövet is megerősítette a kiutasítás tényét. Közben az Interfax jelentése szerint leváltották Nyikolaj Galuskát, a kémelhárítás főnökét. Noha egyelőre nem ismertek az okok, megfigyelők szerint nem kizárt, hogy Golusko menesztése összefüggésben lehet az Ames-ügy nyomán tervezett moszkvai kiutasítással. Jurij Kobaladze, az orosz hírszerzés szóvivője értetlenségének adott hangot, hogy miért éppen Liszenkót utasították ki, aki mindössze tavaly nyár óta dolgozott Washingtonban, miközben az Ames-házapár már tíz éve dolgozott a szovjeteknek, majd Oroszországnak - emlékeztetett Kobaladze. Hozzátette, hogy Liszenko volt az orosz hírszerzés első hivatalos washingtoni képviselője, akit tavaly bemutattak a CIA főnökének is. Kobaladze szerint Liszenko a terrorizmus elleni harc, illetve a tömegpusztító fegyverek elterjedésének megakadályozását célzó titkosszolgálati együttműködés összehangolásával foglalkozott. Az orosz hírügynökség szerint az Egyesült Államok a Szovjetunió felbomlása után aktivizálta tevékenységét a szovjet utódállamokban, de mindenekelőtt Oroszországban. Egyedül tavaly húsz amerikai kémet vettek őrizetbe, azonban Moszkva tartózkodott a hírveréstől. Az amerikai hírszerzés aktivitásáról tanúskodik, a jelentés szerint, egy legutóbbi „nagy fogás", azaz egy jelentékeny amerikai ügynök leleplezése is. Utoljára egyébként nyolc éve volt Moszkva és Washington között a mostanihoz hasonló, kiutasításokhoz vezető feszültség. Akkor az új nagykövetségi épületekben telepített lehallgatóberendezések miatt tört ki botrány, amelynek nyomán kölcsönösen több diplomatát utasított ki Moszkva és Washington. (MTI) Kovác elnök és Meciar kormányfő megbeszélésén Jóváhagyták a lemondásokat Pozsonyi tudósítónktól. A múlt héten, amikor a szlovák kormány két tagja, Jozef Moravcík külügyminiszter és Roman Kovác kormányfőhelyettes benyújtotta lemondását a köztársasági elnöknek, Michal Kovác úgy nyilatkozott, hogy az ügyről először tárgyalni kíván Vladimír Meciar miniszterelnökkel, s csak ezután hoz döntést. A szlovák belpolitikai válság egyik fő fejleménye volt, hogy a széles kormánykoalíció gondolatát felvető Kovácot és Moravcíkot kizárták a Meciar vezette mozgalom soraiból, majd a kormányfő a visszahívásukat javasolta az elnöknek az érintettek az államfő helyzetének megkönnyítésére maguk nyújtották be lemondásukat. Az államfőnek és a miniszterelnöknek eredetileg már múlt hét péntekén kellett volna találkoznia, aztán ezt hétfőre halasztották. Tegnap Michal Kovác köztársasági elnök a Prímáspalotában csaknem másfél óra hosszáig tárgyalt Vladimír Meciar miniszterelnökkel. A megbeszéléseket követően Michal Kovác úgy döntött, hogy elfogadja mind a két kormánytag lemondását. Anton Bodis, a köztársasági elnök szóvivője lapunknak nyilatkozva elmondta, az államfő felkérte a miniszterelnököt arra, hogy terjessze be a külügyminiszteri és a privatizációs miniszteri poszt betöltésére vonatkozó javaslatait. Vladimír Meciar előzőleg Jozef Prokest jelölte a külügyminiszteri tisztségbe, ám Michal Kovác kijelentette, hogy Prokest nem nevezi ki Szlovákia külügyminiszterévé. Egyébként Prokes jelenleg a kabinet alelnöke és a Szlovák Nemzeti Párt tiszteletbeli elnöke. Egyelőre még nem tudni kit javasol majd a kormányfő a külügyminiszteri tisztség betöltésére, annyi azonban már most biztos, hogy a köztársasági elnök döntése Jozef Prokes kinevezését illetően a feszültség növelését segíti elő az államfő és a kormányfő hivatala között. Kamoncza Márta „Hűtlenek lettek az arab szolidaritáshoz" Líbia kilép a Ligából? Líbia ki akar lépni az Arab Ligából, s ezáltal lehetővé tenni a többi arab országnak, hogy „befogadják testvérüket, Izraelt", mivel hűtlenek lettek az arab szolidaritáshoz, és lepaktáltak az ellenséggel - jelentette a hivatalos líbiai rádió. - A líbiai nép komolyan tervezi kilépését az Arab Ligából, hogy az arabok befogadhassák Izrael testvérüket - olvasható Dzsuma al-Mahdi al-Fazzaniak, az arab egység titkárának (miniszter) Eszmat Abdel Mehidhez, az Arab Liga főtitkárához intézett üzenetében, amelyet a rádió jelentése nyomán az AFP ismertetett. (MTI) Rabin a tárgyalások folytatására hív fel Tel-avivi tudósítónktól. Jichak Rabin miniszterelnök tegnap a kneszet ülésén drámai beszámolóban ismertette a pénteken reggel Hebronban lejátszódott tragédia részleteit és hangoztatta, hogy a Mahpéla-barlangban végrehajtott tömegirtást egyetlen „alávaló gyilkos" hajtotta végre, abban a vizsgálatok szerint a hadsereg egyetlen tagja sem vett részt. A kormányfő hangoztatta, hogy a kormány azért nevezett ki saját kezdeményezésére és minden külső tényező nyomása nélkül állami vizsgálóbizottságot az események tisztázására, hogy megállapítsák mi történt, és ne maradjanak semmiféle kételyek vagy kétségek a kormány és Izrael államának hozzáállása ügyében. „Nincs mit eltitkolnunk és ezért döntött a kormány a független, állami vizsgálóbizottság kinevezéséről" - mondotta Rabin. Tegnap egyébként Meir Samgar, a Legfelsőbb Bíróság elnöke törvényes jogaival élve már kinevezte a hebroni vérfürdőt és körülményeit kivizsgáló bizottság tagjait. A bizottság élén maga Samgar főbíró áll. Rabin miniszterelnök beszédében reagált arra, hogy a PFSZ tuniszi vezetősége ez idő szerint úgy döntött, hogy nem újítja fel a béketárgyalásokat Izraellel. A miniszterelnök felhívással fordult a palesztinok képviselőihez és egyben az egész arab világhoz, hogy a tragikus hebroni események ellenére is folytassák Izraellel a békefolyamat lehetőségeinek a kidolgozását, mert „sem Izraelnek, sem a palesztinoknak nincs más alternatívájuk a békére és a békés együttélésre". Tegnap már harmadik napja folytatódtak a zavargások Judea és Szamaria különböző városaiban, továbbá Izrael arab lakta övezeteiben, például Názáretben és a beduin törzsek délvidéki lakótelepein. A tüntetések és zavargások feloszlatása során a katonaság és a rendőrség több esetben kénytelen volt tüzet nyitni a zavargókra, akik a biztonsági alakulatok tagjainak életét veszélyeztették. Ennek következtében tegnap három arab lakos életét vesztette és többen megsebesültek. Most’ Sahal rendőrminiszter tegnap utasította a főkapitányt, hogy helyezze szabadlábra mindazokat az arab tüntetőket, akiket az elmúlt napok során tartóztattak le. A miniszter utasítása értelmében a döntés mindazokra vonatkozik, akik nem követtek el súlyos vétséget a tüntetések során a biztonsági alakulatok ellen. Dán Ofry A biztonsági alakulatok vigyázzák a nyugalmat Jeruzsálemben a Siratófal környékén MTIKÜLFÖLDIKÉPSZERKESZTŐSÉG #MAfIYARORM kommentár Párizs után, Bonn előtt A budapesti kománykoalíció egyik elsődleges külpolitikai célkitűzése, hogy Magyarország szekerét az európai integráció útjára irányítsa, mind politikai és gazdasági, mind pedig biztonságpolitikai téren. Noha bizonyára az utókor krónikásai rábukkannak majd egy-két hibára is ebbéli szándékaink megvalósításában, kétségtelen azonban, hogy hazánk megtette a tőlünk telhetőt, talán csak az Európai Unióba való teljes jogú csatlakozás kérelmének benyújtása maradt hátra a részünkről. A további lépések kimenetele elsősorban most már a Nyugat sokat hangoztatott-de nem mindig egyértelműen demonstrált - jóindulatán múlik. Magyarországnak, kis ország lévén, az utóbbi esztendőkben egyértelműen olyan külpolitikát kellett folytatnia, amely révén biztos támogatókra, szövetségesekre lelhettünk az Európai Unióhoz történt társult tagsági szerződésünk megszületésekor éppúgy, mint az esetleges korábbi félreértések, gyanakvások, megalapozatlan előítéletek eloszlatásakor is. Ezen jelképes nyugateurópai hátországra támaszkodva készülhet fel Budapest arra, hogy az országunk képességeinek is legmegfelelőbb pillanatban teljes mértékben elfoglalja az őt megillető helyet az európai nemzetek közösségében. Az Antall József örökébe lépett Boross Péter kormányfő most, röpke egy hét leforgása alatt - előbb párizsi, majd mai bonni vizitje alkalmával - eloszlatott minden, esetleges kételyt arra vonatkozólag, mely államokat is tekintik hazánk a Nyugat-Európába vezető híd pilléreinek. Korántsem a diplomáciai egyeztetések véletlenszerű eredménye, hogy a jelenlegi magyar kormányfő első hivatalos nyugati útjai éppúgy Franciaországba és Németországba vezettek, mint jeles elődjéé. Hiba lenne most ugyanakkor bármiféle hátsó szándékot felfedezni abban, hogy miért Párizs volt az első szom „csak" a második, hiszen ha valamit ma elmondhatunk, akkor az az, hogy egyenlőségjel tehető a két ország közé - Budapest egyformán számít mindkettőjük támogatására európai törekvéseink egyengetése során. Mind Bonn, mind pedig Párizs az európai egységesülési folyamat motorjai, az Unión belül is meghatározó oszlopai az együttműködésnek, támogató szavuk kétségtelenül jelent némi pluszt az ajtón kopogatók számára. A „francia kapcsolat" magas szintre hozása, a korábban olykor-olykor irányunkban mutatott fenntartások szertefoszlatása, az új alapok megteremtése az utóbbi időszak komoly politikai fegyverténye a magyar kormányzat számára, amely most már nem alaptalanul számíthat biztató szavakra és tettekre Párizsból. Németország eddig is Magyarország egyik vezető partnere volt, s a budapesti remények szerint az is marad, a német egység megvalósításának roppant terhei közepette is. Az Európai Unió következő soros elnöke Németország lesz, s Bonn jelezte már, hogy különösen megértő politikát folytat majd a kelet-közép-európai államok problémái iránt. Boross Péter mostani villámlátogatása kiváló alkalom lesz az első kézből való tájékoztatásra, de a tájékozódásra is esélyeinkről. Daróczi Lászlói Inkább időt veszíteni, mint pozíciót Ausztriát nyakasnak tartják Brüsszelben Bécsi tudósítónktól. Az egység és összhang még nem volt ennyire szilárd Ausztria két, rivális kormányzó pártja között, mint most, az osztrák érdekek képviseletében az EU-val folytatott tárgyalásokon. Az elfogadhatatlanul súlyos belépési feltételek betonfalának áttöréséhez azonban ez is elégtelennek bizonyult: kevéssel a hétfő éjféli „záróra" előtt, Bécs külföldi barátait hívta segítségül, a fenyegető kudarc elhárításához. A Vranitzky kancellár és Mock külügyminiszter között létrejött „hazafias összefogás" jegyében a kormányfő szociáldemokrata barátainál, Mitterrand francia államfőnél és Gonzalez spanyol miniszterelnöknél, a néppárti Mock a kereszténydemokrata Kohl német kancellárnál és Chirac francia gaulle-ista vezetőnél keresett támogatást Ausztria ügyének, amely tegnap még igencsak rosszul állt Brüsszelben. A belépést kérelmező négy ország delegációi közül a legnépesebb, csaknem nyolcvantagú osztrák küldöttség a négy közül a legkevesebb eredménnyel dicsekedhetett. Kiábrándítóan és megalázóan hatott már a „gyónási" szisztéma is: a delegációból egyenként bocsátották a minisztereket - és senki mást - az EU „színe elé". Az általános csalódottság fő oka azonban az ellentétes álláspontok közeledésének csekély mértéke: az EU visszavonta követelését, hogy Ausztriában újabb adókkal terheljék meg a telefonszámlákat és a lakbéreket, s hajlott a kompromisszumra a külföldiek ausztriai ingatlanszerzésének korlátozásában is. Az osztrák szempontból legkényesebb kérdésekben tanúsított „európai rugalmasság" Bécs igényeit távolról sem elégítette. Az átmenő országúti teherforgalom környezetszennyező hatását csökkentő, két év óta érvényes tranzitszerződés tizenkét éves hatályát az EU előbb három, majd öt évre kívánta rövidíteni, de Bécs a legutóbb javasolt hétéves terminust sem fogadhatta el. Az osztrák ellenjavaslat - a vasút alkalmassá tétele, millárdos beruházással, az országúti teherforgalom átvételére - nem tudta megpuhítani a brüsszeli álláspontot. Nem elégíti ki Bécset a mezőgazdaság kárának enyhítésére tett EU- ajánlat sem. Sok milliárd schillinges veszteséget okozna a termelés leszorítása (tejből például Ausztria évi hárommillió helyett csak kétmillió tonnát termelhetne) és a nyugat-európainál ma 40 százalékkal magasabb árak azonnali leszállítása. Mindez létében fenyegetné a mezőgazdaságot és az élelmiszeripart. A két legsúlyosabb kérdésben határozottan nemet mondó Ausztriát „nyakasnak" bélyegzik Brüsszelben, s azzal fenyegetik: belépésének ügyét leválasztják a három skandináv országéról. „Ez a megosztás taktikája"- háborog Mock külügyminiszter. „Az EU maga sem gondolja ezt komolyan, csak pókert játszik velünk" - mondja Busek alkancellár, s kitartásra buzdít: „Csak olyan feltételeket fogadhatunk el, amelyeket nyugodt lelkiismerettel bocsáthatunk otthon népszavazásra." Fischler mezőgazdasági miniszter kereken elutasítja a részleges kapituláció bizonyos osztrák körökben felmerült gondolatát: „A parasztság érdekeit nem adjuk egy tranzitengedményért cserébe." Kitartásra készteti az osztrák tárgyalóküldöttség tagjait az ország érdekén túl - kimondatlanul - az őszi választásokon helytállni kívánó pártjuké is. Busek alkancellár óvott az idő nyomása alatt születő könnyelmű döntésektől. Szerinte Ausztria inkább időt veszítsen, mint tárgyalási pozíciókat. Mock külügyminiszter immár feladta „kötelező" optimizmusát, s nem zárta ki annak lehetőségét, hogy az osztrák delegáció idő előtt, dolgavégezetlenül hazautazik. Mind nyíltabban latolgatták annak esélyeit, hogy a tárgyalásokat az EU-minisztertanács március 7-i vagy akár az Európa Parlament júniusi ülése után folytassák. Ami persze az 1995. január elsejei belépési határidő feladását és a pozíciók rosszabbodását jelentené. Berényi György