Új Magyarország, 1994. március (4. évfolyam, 50-75. szám)

1994-03-01 / 50. szám

ÖC­TÉNY • Nyolc iszlám szélsőséges vesz­tette életét tegnapra virradóra egy összecsapás következtében nem messze Asszuántól. A biz­tonsági erők azért indítottak haj­tóvadászatot a muzulmánok el­len, mert részt vettek egy rendőr meggyilkolásában egy felső­egyiptomi faluban - közölték rendőrségi források. • A dél-koreai kormány hétfőn négy hónapi szünet után ismét érintkezésbe lépett a KNDK ve­zetésével és javasolta, hogy egy Korea-közi csúcstalálkozó előké­szítése érdekében nevezzenek ki különmegbízottakat. Szöul el­képzelése szerint a két Korea képviselői március 15-én, ked­den a demarkációs vonal men­tén lévő Panmindzsonban talál­koznának és tárgyalnák meg a párbeszéd felújításának a részle­teit. • Az idegenekről szóló észt tör­vény jelenlegi formájában lehe­tővé teszi nagyszámú, Észtor­szágban élő orosz deportálását - figyelmeztette levélben Lennart Meri észt elnököt Max van der Stoel, az EBEÉ nemzeti kisebbsé­gi főbiztosa. Stoel kérte az észt elnököt, hogy vizsgálja felül a törvénynek azt a cikkelyét, amely megtagadja a lakhatási engedélyt az egykori szovjet hadsereg nyugalomba vonult tisztjeitől és családtagjaiktól. Az európai tisztségviselő most írás­ban ismertetett véleményét szó­ban már korábban is megfogal­mazta, kiváltva vele észt intéz­mények és politikusok heves bí­rálatát. • A román rádió és a Rompres tegnap délutáni jelentései sze­rint a 41 román megyében tíz-, illetve százezres létszámmal, kü­lönböző formákban vettek részt a dolgozók a két legnagyobb ro­mán szakszervezeti központ ál­tal meghirdetett egynapos sztrájkban, amely elsősorban az ipar különböző ágazataira, a közoktatásra, a távközlésre ter­jedt ki. • Legkevesebb 22 személy lett politikai gyilkosság áldozata a hét végén Dél-Afrikában. Az ál­dozatok között van az Afrikai Nemzeti Kongresszus (ANC) egy helyi vezetője - jelentette tegnap a Reuter a helyi rendőr­ségre hivatkozva. Két kivétellel mindegyik gyilkosságot Natal tartományban, Mangosuthu Buthelezi zulu-vezető Inkatha Szabadság Pártjának székhelyén követték el. IV. ÉVFOLYAM, 50. SZÁM 1994. MÁRCIUS 1., KEDD KÜLFÖLD Leváltották az orosz kémelhárítás főnökét A botrány tovább gyűrűzik Az Amc­s-ügy miatt Washington­ból kiutasított orosz hírszerző fő­nök, Alekszaiusr Liszen­ko ügye miatt Oroszország tegnap nem­­kívánatos személynek nyilvání­totta a CIA moszkvai képvise­lőjét. Az Interfax jelentésében Ian­es Morris neve szerepel. A Reuter hírügynökségnek Thomas Pickering amerikai nagy­követ is megerősítette a kiutasítás tényét. Közben az Interfax jelen­tése szerint leváltották Ny­ikolaj Galuskát, a kémelhárítás főnökét. Noha egyelőre nem ismertek az okok, megfigyelők szerint nem kizárt, hogy Golusko me­nesztése összefüggésben lehet az Ames-ügy nyomán tervezett moszkvai kiutasítással. Jurij Kobaladze, az orosz hír­szerzés szóvivője értetlenségé­nek adott hangot, hogy miért éppen Liszenkót utasították ki, aki mindössze tavaly nyár óta dolgozott Washingtonban, mi­közben az Ames-házapár már tíz éve dolgozott a szovjeteknek, majd Oroszországnak - emlé­keztetett Kobaladze. Hozzátette, hogy Liszenko volt az orosz hírszerzés első hi­vatalos washingtoni képviselője, akit tavaly bemutattak a CIA fő­nökének is. Kobaladze szerint Liszenko a terrorizmus elleni harc, illetve a tömegpusztító fegyverek elterjedésének meg­akadályozását célzó titkosszol­gálati együttműködés összehan­golásával foglalkozott. Az orosz hírügynökség szerint az Egyesült Államok a Szovjet­unió felbomlása után aktivizálta tevékenységét a szovjet utódál­lamokban, de mindenekelőtt Oroszországban. Egyedül tavaly húsz amerikai kémet vettek őri­zetbe, azonban Moszkva tartóz­kodott a hírveréstől. Az amerikai hírszerzés aktivi­tásáról tanúskodik, a jelentés szerint, egy legutóbbi „nagy fo­gás", azaz egy jelentékeny ame­rikai ügynök leleplezése is. Utoljára egyébként nyolc éve volt Moszkva és Washington kö­zött a mostanihoz hasonló, ki­utasításokhoz vezető feszültség. Akkor az új nagykövetségi épü­letekben telepített lehallgatóbe­rendezések miatt tört ki botrány, amelynek nyomán kölcsönösen több diplomatát utasított ki Moszkva és Washington. (MTI) Kovác elnök és Meciar kormányfő megbeszélésén Jóváhagyták a lemondásokat Pozsonyi tudósítónktól. A múlt héten, amikor a szlovák kormány két tagja, Jozef Moravcík külügyminiszter és Roman Kovác kor­mányfőhelyettes benyújtotta lemondását a köz­társasági elnöknek, Michal Kovác úgy nyilatkozott, hogy az ügyről először tárgyalni kíván Vladimír Me­ciar miniszterelnökkel, s csak ezután hoz döntést. A szlovák belpolitikai válság egyik fő fejlemé­nye volt, hogy a széles kormánykoalíció gondo­latát felvető Kovácot és Moravcíkot kizárták a Me­ciar vezette mozgalom soraiból, majd a kormány­fő a visszahívásukat javasolta az elnöknek az érin­tettek az államfő helyzetének megkönnyítésére maguk nyújtották be lemondásukat. Az államfőnek és a miniszterelnöknek eredeti­leg már múlt hét péntekén kellett volna találkoz­nia, aztán ezt hétfőre halasztották. Tegnap Michal Kovác köztársasági elnök a Prí­máspalotában csaknem másfél óra hosszáig tár­gyalt Vladimír Meciar miniszterelnökkel. A meg­beszéléseket követően Michal Kovác úgy döntött, hogy elfogadja mind a két kormánytag lemondá­sát. Anton Bodis, a köztársasági elnök szóvivője la­punknak nyilatkozva elmondta, az államfő felkér­te a miniszterelnököt arra, hogy terjessze be a kül­ügyminiszteri és a privatizációs miniszteri poszt betöltésére vonatkozó javaslatait. Vladimír Meci­ar előzőleg Jozef Prokest jelölte a külügyminiszteri tisztségbe, ám Michal Kovác kijelentette, hogy Prokest nem nevezi ki Szlovákia külügyminiszte­révé. Egyébként Prokes jelenleg a kabinet alelnöke és a Szlovák Nemzeti Párt tiszteletbeli elnöke. Egye­lőre még nem tudni kit javasol majd a kormányfő a külügyminiszteri tisztség betöltésére, annyi azonban már most biztos, hogy a köztársasági el­nök döntése Jozef Prokes kinevezését illetően a feszültség növelését segíti elő az államfő és a kor­mányfő hivatala között. Kamoncza Márta „Hűtlenek lettek az arab szolidaritáshoz" Líbia kilép a Ligából? Líbia ki akar lépni az Arab Ligából, s ez­által lehetővé tenni a többi arab ország­nak, hogy „befogadják testvérüket, Izra­elt", mivel hűtlenek lettek az arab szolida­ritáshoz, és lepaktáltak az ellenséggel - je­lentette a hivatalos líbiai rádió. - A líbiai nép komolyan tervezi kilé­pését az Arab Ligából, hogy az arabok be­fogadhassák Izrael testvérüket - olvasha­tó Dzsuma al-Mahdi al-Fazzaniak, az arab egység titkárának (miniszter) Eszmat Ab­del Mehidhez, az Arab Liga főtitkárához in­tézett üzenetében, amelyet a rádió jelen­tése nyomán az AFP ismertetett. (MTI) Rabin a tárgyalások folytatására hív fel Tel-avivi tudósítónktól. Jichak Rabin miniszterelnök tegnap a kneszet ülésén drámai beszámolóban ismertette a pénteken reggel Hebron­­ban lejátszódott tragédia részleteit és hangoztatta, hogy a Mahpéla-bar­­langban végrehajtott tömegirtást egyetlen „alávaló gyilkos" hajtotta végre, abban a vizsgálatok szerint a hadsereg egyetlen tagja sem vett részt. A kormányfő hangoztatta, hogy a kormány azért nevezett ki saját kez­deményezésére és minden külső té­nyező nyomása nélkül állami vizsgá­lóbizottságot az események tisztázá­sára, hogy megállapítsák mi történt, és ne maradjanak semmiféle kételyek vagy kétségek a kormány és Izrael ál­lamának hozzáállása ügyében. „Nincs mit eltitkolnunk és ezért dön­tött a kormány a független, állami vizsgálóbizottság kinevezéséről" - mondotta Rabin. Tegnap egyébként Meir Samgar, a Legfelsőbb Bíróság el­nöke törvényes jogaival élve már kine­vezte a hebroni vérfürdőt és körülmé­nyeit kivizsgáló bizottság tagjait. A bi­zottság élén maga Samgar főbíró áll. Rabin miniszterelnök beszédében reagált arra, hogy a PFSZ tuniszi ve­zetősége ez idő szerint úgy döntött, hogy nem újítja fel a béketárgyaláso­kat Izraellel. A miniszterelnök felhí­vással fordult a palesztinok képvise­lőihez és egyben az egész arab világ­hoz, hogy a tragikus hebroni esemé­nyek ellenére is folytassák Izraellel a békefolyamat lehetőségeinek a kidol­gozását, mert „sem Izraelnek, sem a palesztinoknak nincs más alternatívá­juk a békére és a békés együttélésre". Tegnap már harmadik napja foly­tatódtak a zavargások Judea és Sza­­maria különböző városaiban, továb­bá Izrael arab lakta övezeteiben, pél­dául Názáretben és a beduin törzsek délvidéki lakótelepein. A tüntetések és zavargások feloszlatása során a ka­tonaság és a rendőrség több esetben kénytelen volt tüzet nyitni a zavar­gókra, akik a biztonsági alakulatok tagjainak életét veszélyeztették. En­nek következtében tegnap három arab lakos életét vesztette és többen megsebesültek. Most’ Sahal rendőrmi­niszter tegnap utasította a főkapi­tányt, hogy helyezze szabadlábra mindazokat az arab tüntetőket, aki­ket az elmúlt napok során tartóztat­tak le. A miniszter utasítása értelmé­ben a döntés mindazokra vonatko­zik, akik nem követtek el súlyos vét­séget a tüntetések során a biztonsági alakulatok ellen. Dán Ofry A biztonsági alakulatok vigyázzák a nyugalmat Jeruzsálemben a Siratófal környékén MTIKÜLFÖLDIKÉPSZERKESZTŐ­SÉG #MAfIYARORM kommentár Párizs után, Bonn előtt A budapesti kománykoalíció egyik elsődleges külpolitikai cél­kitűzése, hogy Magyarország szekerét az európai integráció út­jára irányítsa, mind politikai és gazdasági, mind pedig bizton­ságpolitikai téren. Noha bizo­nyára az utókor krónikásai rá­bukkannak majd egy-két hibára is ebbéli szándékaink megvalósí­tásában, kétségtelen azonban, hogy hazánk megtette a tőlünk telhetőt, talán csak az Európai Unióba való teljes jogú csatlako­zás kérelmének benyújtása ma­radt hátra a részünkről. A továb­bi lépések kimenetele elsősorban most már a Nyugat sokat han­goztatott-de nem mindig egyér­­telműen demonstrált - jóindula­tán múlik. Magyarországnak, kis ország lévén, az utóbbi esztendőkben egyértelműen olyan külpolitikát kellett folytatnia, amely révén biztos támogatókra, szövetsége­sekre lelhettünk az Európai Uni­óhoz történt társult tagsági szer­ződésünk megszületésekor épp­úgy, mint az esetleges korábbi félreértések, gyanakvások, meg­alapozatlan előítéletek eloszlatá­sakor is. Ezen jelképes nyugat­európai hátországra támaszkod­va készülhet fel Budapest arra, hogy az országunk képességei­nek is legmegfelelőbb pillanat­ban teljes mértékben elfoglalja az őt megillető helyet az európai nemzetek közösségében. Az Antall József örökébe lépett Boross Péter kormányfő most, röpke egy hét leforgása alatt - előbb párizsi, majd mai bonni vi­zitje alkalmával - eloszlatott minden, esetleges kételyt arra vonatkozólag, mely államokat is tekintik hazánk a Nyugat-Euró­­pába vezető híd pilléreinek. Ko­rántsem a diplomáciai egyezte­tések véletlenszerű eredménye, hogy a jelenlegi magyar kor­mányfő első hivatalos nyugati útjai éppúgy Franciaországba és Németországba vezettek, mint jeles elődjéé. Hiba lenne most ugyanakkor bármiféle hátsó szándékot felfedezni abban, hogy miért Párizs volt az első s­zom­ „csak" a második, hiszen ha valamit ma elmondhatunk, akkor az az, hogy egyenlőségjel tehető a két ország közé - Buda­pest egyformán számít mindket­tőjük támogatására európai tö­rekvéseink egyengetése során. Mind Bonn, mind pedig Pá­rizs az európai egységesülési fo­lyamat motorjai, az Unión belül is meghatározó oszlopai az együttműködésnek, támogató szavuk kétségtelenül jelent némi pluszt az ajtón kopogatók szá­mára. A „francia kapcsolat" ma­gas szintre hozása, a korábban olykor-olykor irányunkban mu­tatott fenntartások szertefoszla­tása, az új alapok megteremtése az utóbbi időszak komoly politi­kai fegyverténye a magyar kor­mányzat számára, amely most már nem alaptalanul számíthat biztató szavakra és tettekre Pá­rizsból. Németország eddig is Ma­gyarország egyik vezető partne­re volt, s a budapesti remények szerint az is marad, a német egy­ség megvalósításának roppant terhei közepette is. Az Európai Unió következő soros elnöke Németország lesz, s Bonn jelezte már, hogy különösen megértő politikát folytat majd a kelet-kö­­zép-európai államok problémái iránt. Boross Péter mostani vil­lámlátogatása kiváló alkalom lesz az első kézből való tájékoz­tatásra, de a tájékozódásra is esélyeinkről. Daróczi Lászlói Inkább időt veszíteni, mint pozíciót Ausztriát nyakasnak tartják Brüsszelben Bécsi tudósítónktól. Az egység és összhang még nem volt ennyire szilárd Ausztria két, rivális kor­mányzó pártja között, mint most, az oszt­rák érdekek képviseletében az EU-val folytatott tárgyalásokon. Az elfogadhatat­lanul súlyos belépési feltételek betonfalá­nak áttöréséhez azonban ez is elégtelen­nek bizonyult: kevéssel a hétfő éjféli „zár­óra" előtt, Bécs külföldi barátait hívta segít­ségül, a fenyegető kudarc elhárításához. A Vranitzky kancellár és Mock külügymi­niszter között létrejött „hazafias összefo­gás" jegyében a kormányfő szociáldemok­rata barátainál, Mitterrand francia államfő­nél és Gonzalez spanyol miniszterelnöknél, a néppárti Mock a kereszténydemokrata Kohl német kancellárnál és Chirac francia gaulle-ista vezetőnél keresett támogatást Ausztria ügyének, amely tegnap még igencsak rosszul állt Brüsszelben. A belépést kérelmező négy ország dele­gációi közül a legnépesebb, csaknem nyolcvantagú osztrák küldöttség a négy közül a legkevesebb eredménnyel dicse­kedhetett. Kiábrándítóan és megalázóan hatott már a „gyónási" szisztéma is: a de­legációból egyenként bocsátották a mi­nisztereket - és senki mást - az EU „színe elé". Az általános csalódottság fő oka azon­ban az ellentétes álláspontok közeledésé­nek csekély mértéke: az EU visszavonta követelését, hogy Ausztriában újabb adók­kal terheljék meg a telefonszámlákat és a lakbéreket, s hajlott a kompromisszumra a külföldiek ausztriai ingatlanszerzésének korlátozásában is. Az osztrák szempontból legkényesebb kérdésekben tanúsított „európai rugal­masság" Bécs igényeit távolról sem elégí­tette­­. Az átmenő országúti teherforga­lom környezetszennyező hatását csökken­tő, két év óta érvényes tranzitszerződés ti­zenkét éves hatályát az EU előbb három, majd öt évre kívánta rövidíteni, de Bécs a legutóbb javasolt hétéves terminust sem fogadhatta el. Az osztrák ellenjavaslat - a vasút alkalmassá tétele, millárdos beruhá­zással, az országúti teherforgalom átvéte­lére - nem tudta megpuhítani a brüsszeli álláspontot. Nem elégíti ki Bécset a mező­­gazdaság kárának enyhítésére tett EU- ajánlat sem. Sok milliárd schillinges vesz­teséget okozna a termelés leszorítása (tej­ből például Ausztria évi hárommillió he­lyett csak kétmillió tonnát termelhetne) és a nyugat-európainál ma 40 százalékkal magasabb árak azonnali leszállítása. Mindez létében fenyegetné a mezőgazda­ságot és az élelmiszeripart. A két legsúlyosabb kérdésben határo­zottan nemet mondó Ausztriát „nyakas­nak" bélyegzik Brüsszelben, s azzal fenye­getik: belépésének ügyét leválasztják a há­rom skandináv országéról. „Ez a megosz­tás taktikája"- háborog Mock külügymi­niszter. „Az EU maga sem gondolja ezt ko­molyan, csak pókert játszik velünk" - mondja Busek alkancellár, s kitartásra buz­dít: „Csak olyan feltételeket fogadhatunk el, amelyeket nyugodt lelkiismerettel bo­csáthatunk otthon népszavazásra." Fischler mezőgazdasági miniszter kere­ken elutasítja a részleges kapituláció bizo­nyos osztrák körökben felmerült gondola­tát: „A parasztság érdekeit nem adjuk egy tranzitengedményért cserébe." Kitartásra készteti az osztrák tárgyalóküldöttség tag­jait az ország érdekén túl - kimondatlanul - az őszi választásokon helytállni kívánó pártjuké is. Busek alkancellár óvott az idő nyomása alatt születő könnyelmű döntésektől. Sze­rinte Ausztria inkább időt veszítsen, mint tárgyalási pozíciókat. Mock külügyminisz­ter immár feladta „kötelező" optimizmu­sát, s nem zárta ki annak lehetőségét, hogy az osztrák delegáció idő előtt, dolgavége­­zetlenül hazautazik. Mind nyíltabban la­tolgatták annak esélyeit, hogy a tárgyalá­sokat az EU-minisztertanács március 7-i vagy akár az Európa Parlament júniusi ülése után folytassák. Ami persze az 1995. január elsejei belépési határidő feladását és a pozíciók rosszabbodását jelentené. Berényi György

Next