Új Magyarország, 1994. augusztus (4. évfolyam, 178-203. szám)
1994-08-01 / 178. szám
IV. ÉVFOLYAM, 178. SZÁM 1994. AUGUSZTUS 1., HÉTFŐ Magyar-román hadibarátság Keleti György honvédelmi miniszter és román kollégája, Gheorghe Tinca szombaton délelőtt találkozott a gyulai polgármesteri hivatalban. Egyebek mellett a román fél felajánlotta, hogy közös légvédelmi lövészeti gyakorlatot tartsanak román területen. Ehhez azonban mindkét ország parlamentjének hozzá kell járulnia. A megbeszélést követő sajtótájékoztatón a magyar-román alapszerződésre vonatkozó kérdésre Keled katonásan úgy válaszolt, hogy megvitatták a szerződést érintő esetleges kérdéseket, és elöljáróiknak továbbítani fogják a megbeszéléseken kialakult véleményeket, ám a tárgyalás témája elsősorban a két hadsereg kapcsolata volt. Tinca szerint a román kormány semminemű akadályát nem látja a szerződés aláírásának. (MTI) Szerb felszólítás Tiranának A belgrádi vezetés szombaton nyugtalanságát fejezte ki „Albániának a Jugoszláviát érintő területi igényei miatt". A jugoszláv külügyminisztérium közleménye egy üzenetre reagál, amelyben - a tárca szerint - Sali Berisha albán elnök „Koszovói Köztársaságnak" nevezi a szerbiai Koszovó tartományt, és „arra ösztönzi az ottani albán szeparatistákat, hogy folytassák erőfeszítéseiket Albániához csatlakozásuk érdekében". A közlemény szerint ezzel „Albánia ismét jugoszláv területeket érintő igényeit fejezte ki, megsértette az alkotmányos rendet és Jugoszlávia területi integritását". Az irat azzal is vádolja Tiranát, hogy „határincidenseket provokál", és az utóbbi időben „megsokszorozta kísérleteit arra, hogy terroristákat juttasson Jugoszláviába". A minisztérium egyúttal Albániára hárította a „teljes felelősséget azért a végzetes incidensért, amely július 27-én két albán terrorista életébe került". Az emlékezetes esetben a jugoszláv álláspont szerint két fegrveres albán állampolgár próbált jugoszláv területre behatolni, és eközben tüzet nyitott a jugoszláv határőrökre. A belgrádi külügyminisztérium közleménye felszólítja Albániát, hogy „hagyjon fel a koszovói szeparatizmus bátorításával", és egyben megismétli ajánlatát párbeszéd megkezdésére. yan egy gyerekmondóka, amelynek a refrénje: minden napra egy tojás. A mostani kormány - úgy tetszik - azt vallja: minden napra egy meglepetés. Ebből, persze, sosem lesz mondóka, hiszen eszébe sem jut senkinek, hogy a kormányt erre biztatgassa. Mert ha igaz is, hogy kormányozni úgy kell, ahogy a helyzet megkívánja, azaz, általános recept nem létezik, igaz az is, hogy a kormányzottaknak nem kell minduntalan tudomásukra hozni: lám, itt vagyunk, lám, kormányzunk. Elhiszik enélkül is, jól látják, helyzetük nem javul abban a bámulatos ütemben, amely a választási ígéretekben - magyarázgassák utólag bárhogy - igenis szerepelt. Egyszóval az önző, magának való kormányzott nem kíváncsi arra, hogyan kormányozzák. Úgy fogja föl a képviseleti demokráciát, hogy a választásokon megbízottakat jelölt ki és juttatott be a törvényhozói és végrehajtói hatalomba, akik aztán helyette (is) elvégzik azt a mindennapos aprómunkát, amivel ő nem kíván, de nem is tud bíbelődni. Ő pedig - ha úri szeszélye úgy hozza - szemmel tartja megbízottait, az történik-e, ami globálisan az ő akaratában is szerepelt. Ugyanis maga a szerződés, a választási eredményben megmutatkozó kontraktus, akaratok közös nevezőre hozása. A közös nevező viszont - matematikai igény - szükségképpen a legkisebb közös többszörös. Az MSZP választási trükkje éppen az volt, hogy esze ágában sem volt a matematikai logikának megfelelni, olyan többszöröst keresett a közös nevezőhöz, amelyet a választási sietségben aligalig lehetett ellenőrizni, hogy az valóban közös nevező lehet, és mindinkább kiderül: nem is volt az sosem. Emiatt válik tehát - akarva-akaratlan - a mindennapos meglepetések kormányává az új végrehajtó hatalom, amely az ismert alku eredményeképpen tovább bonyolódott a liberális sámánok matematikát is mellőző ráolvasásai által. (Ez ne tévesszen meg senkit; nem azt jelenti, hogy egyúttal a politikai számítgatásokat is mellőzték volna. Éppen ellenkezőleg!) Mármost, hogy rákényszerülünk a matematika, a számok művészete ilyen gyakori emlegetésére, az korántsem valami hirtelen és önkényes ötlet, hanem egyenest annak a következménye, ami az elmúlt napokban történt. A könnyebb életről, a garasoskodást feledtető mindennapokról álmodozó választópolgár meghökkent, hogy váratlanul emelkedik a sertés- és marhahús ára, ugyancsak emelkednek a benzinárak, jóllehet a végtelenül előzékenyen leköszönő kormány még, az új iránti szívességből, hozzájárult a benzinárak emeléséhez hivatalának végóráiban. Mindezek bizony napi gondokként érintik az állampolgárt, akiben lassan megfogalmazódik a fölismerés: anyám, én nem ilyen lovat akartam! HÉT FELŐL Hogyan kormányozzunk? Fölöttébb furcsán viselkedik ugyanis mifelénk a piac, enyhén szólva is különös a szociális piacgazdaság (ha ilyen egyáltalán létezik a valóságban, és nem csupán a különböző politikai ideológiák gazdasági álorcája). Kis ideje még arra ösztönözték az állattartókat, hogy szabaduljanak meg állataiktól, alig van a piacon kereslet húsra. Aztán egyszeriben föllendült a kereslet, a talán befejeződéséhez közeledő délszláv válság is közreműködik ebben, egyre több húst lehet eladni a külhoni piacokon. Igen ám, de most kevés az állat. Az itthoni fogyasztást áremeléssel lehet visszafogni. És emelkednek is az árak. Ha valaki nem tudná, ezt hívják szociális piacgazdaságnak. Természetesen egy olyan nyelven, amelyben a szavak már réges-rég elvesztették eredeti jelentésüket, s ahogy az ismert vicc mondja: a tehénlepényt is nevezhetjük franciakrémesnek. A benzinárak emelését föltehetőleg legjobban az indokolja, nehogy kiessünk az áremelési gyakorlatból, mert még néhány elszánt, mindenre képes állampolgár megpróbálja jól érezni magát ebben a hazában. Ugyanis - ismereteink szerint - a MOL Rt. éppenséggel tárolási gondokkal küszködik, olyan mennyiségű üzemanyag gyűlt föl. Az igazi bomba a héten mégis a világkiállítás lemondása volt a kormány részéről. Pontosan tudjuk, hogy a szabaddemokraták váltig ellenezték a világkiállítás megrendezését, miután rádöbbentek, abból az égvilágon semmilyen hasznuk nem származhat. A szocialisták zöme azonban az előző parlamentben is híve volt a gondolatnak olyannyira, hogy azt még - igaz, körvonalazatlan formában - az új kormányprogram is tartalmazza. Nyilvánvalóan a vállalkozók megnyugtatására, támogatásuk elnyerésére. Egészen bizonyos, hogy a liberális lobby nem adta föl egyetlen percre sem a világkiállítás megfúrási szándékát, és sajátos eszközeivel rákényszerítette a szocialista koalíciós partnerre akaratát. (Lásd: a közös nevezőről föntebb már elmondottakat.) Erről árulkodik a szavazási arány, ahol mindössze három szocialista miniszteri tartózkodás „rontja" - netán előre eltervezett arculatszínezésből - az egyhangú összképet. És mindezt - úgymond - gazdasági megfontolásból. Ezenközben a vállalkozók, az idegenforgalom szakemberei pontosan kimutatják, hogy a világkiállítás elutasításával mekkora bevételektől esik el az ország. Azonban a „szakértők" (hiszen „a szakértelem került kormányra" Horn kívánságának megfelelően) rendre megfellebbezik a szakemberek véleményét, mivel kizárólagos birtokosai ők a bölcsek kövének. E sorok szerzőjének már volt alkalma megpedzeni, hogy a negatív döntésből fakadó károk legsúlyosabbikát az erkölcsi kárban látja. Mindenekelőtt abban, hogy a világkiállítás eszméje olyan szervezőerő lehetett volna, amely - ha csak bizonyos időszakra is - összefogásra, közös akaratra serkenthette volna ezt a partikuláris érdekek mentén csoportokra, privát érdekű kisközösségekre töredezett társadalmat. Vagyis a politikai, gazdasági, eszmei törésvonalak mentén megosztott összmagyarság (ide kell számítanunk azokat is, akik különböző okoknál fogva nem élnek határainkon belül) alkalmasint közös cselekedetben fejezhette volna ki egységét abban a vágyban, hogy újabb megbecsülést érdemel ki maga iránt egyéb nemzetektől, és joggal fordítja figyelmüket erre a hazára. Alkalmam volt Tedzsonban megtapasztalni a múlt évben, mit jelentett a koreaiak számára az expó. Ha valami egyáltalán, hát a világkiállítás felénk irányozhatta volna az olyannyira kívánt nemzetközi tőke figyelmét. Az új gazdasági hatalom azonban úgy véli, számunkra sokkal megfelelőbb, ha a nemzetközi tőkét a legnagyobb magyar bank, az OTP elidegenítésével hozzuk be. Vagy inkább engedjük be, mert Soros úr maga iparkodik meglepő sebességgel a magyar pénzpiacra. Egyes urak szerint - akik egyébiránt némi érdekeltséggel is rendelkeznek - nincsen ebben a privatizációs szándékban semmi rendkívüli, ennek egyenesen így kell lennie. Különös fatalizmus, annyi szent! Nos, minduntalan tapasztaljuk, a kormány kormányoz. Ettől kormány, ez a dolga. De vajon nem tudná-e ezt úgy csinálni, hogy ne kelljen minduntalan fölkapkodnunk a fejünket, ugyan mit tesz már megint? Valóban azt teszi-e, amire a választók szerződtették? Hitünk szerint ugyanis arra igencsak kevesen szerződtették, hogy az ország érdekei ellen cselekedjék. A világkiállítás lemondása - hivatkozzanak bár az erőforrások hiányára - mégiscsak annak látszik. Akkor is, ha hatalmas igyekezettel próbálnak külföldi, mindenekelőtt osztrák visszaigazolást szerezni lépéseikhez. Fölöttébb gyenge érvelésnek tetszik... Fábián László AJV Vádol a vádlott Bettina Craxi volt olasz kormányfő - akit egy bíróság pénteken nyolc és fél évi szabadságvesztésre ítélt kenőpénz elfogadása miatt - koncepciós per áldozatának tüntette fel magát tunéziai rejtekhelyéről az olasz sajtóhoz szombaton este eljuttatott telefax-üzenetében. Az Olasz Szocialista Párt egykori vezetője súlyos törvénysértéssel vádolja a pert lefolytató igazságügyi szerveket. Craxi abszurdnak nevezte mind a vádpontokat, mind a pert és az ítéletet. Azt állítja, hogy „előre megrendezett" per áldozata, melynek célja egy politikai ítélet bármi áron való meghozatala volt. A bukott politikus, aki ellen csaknem húsz ügyben folyik vizsgálat, azzal vádolja Piero Gamacchiót, a tárgyalást vezető bírót, hogy már jó előre meghozta a személye elleni ítéletet. Craxinak állítólag közjegyzőnél letétbe helyezett bizonrítékai vannak arra, hogy a bíró még a tárgyalást megelőzően nyilvánosság előtt közölte az ítéletre vonatkozó elképzelését. A nyolcpontos „vádiratban" Craxi egyebek közt azzal is vádolja a bíróságot, hogy megsértette a vádlottak jogait, megbénította a védelem munkáját, szelektálva használta fel a rendelkezésre álló bizonyítékokat, és elmulasztotta magának a vádlottnak (Craxinak) a kihallgatását. Craxi aligha fog visszatérni Olaszországba, hogy letöltse börtönbüntetését. (MTI) tudósítás *■ Milosevics „igenje" után a boszniai szerbeken a sor Soha nem késő megbékülni újvidéki tudósítónktól. A boszniai szerbek kétszeri nemleges válasza után logikus volt, hogy a nemzetközi összekötő csoport külügyminiszteri értekezletén a szerbeket sújtó szankciók szigorítása mellett döntenek. Ekképpen a döntés nem érte váratlanul az érintetteket Régóta nem volt azonban a reagálások között akkora eltérés, mint amilyen most tapasztalható a boszniai szerbek és a hivatalos Belgrád között. Ugyanis amíg az előbbiek továbbra sem fontolgatják komolyan a nemzetközi összekötő csoport béketervének elfogadását, Belgrádban ráéreztek a helyzet komolyságára, és maga Szlobodan Milosevics tett közzé egy olyan nyilatkozatot, amelyben a korábbiaknál sokkal határozottabban követeli a boszniai szerbektől a béketerv elfogadását. Az elektronikus média vasárnapi híradásait rendre a szerb elnök nyilatkozatának ismertetésével kezdte, amelyben Milosevics részletezi, hogy miért is nincs alternatívája a béketervnek. Szerinte a hadban álló feleknek, miután beleegyeztek a nemzetközi erők közvetítésébe, el kell fogadniuk azok döntőbíráskodását is, így az általuk kidolgozott rendezési tervet. Még akkor is, ha ez a terv korántsem ideális, és területi engedményeket követel a szerbektől. Milosevics szerint a rendezési terv elfogadása nem zárja ki a térképek módosításának lehetőségét, ez azonban csak akkor lesz reális lehetőség, ha a bosznia szerbek igent mondanak a tervre, és folytatódik a békefolyamat, ellenkező esetben ugyanis akár általános támadás is érheti a szerbséget. A szerbiai elnök úgy véli, nem lehet ráfogni a béketervre, hogy szerbellenes, amikor a szerbeknek adja Bosznia-Hercegovina területének csaknem felét. Nyilatkozatában a belgrádi politikus azt is kidomborítja, Szerbia sokat tett azért, hogy a boszniai szerbek létrehozhassák államukat, de e cél érdekében senki sem követelhet további lemondásokat a szerbiai polgároktól. A szerbiai vezetők ezt már több ízben tudtára adták boszniai honfitársaiknak, és habár tisztában vannak azzal, hogy azoknak súlyos döntéseket kell hozniuk, az a meggyőződésük, hogy a béketerv elfogadása nem veszélyezteti a szerbek fennmaradását. Mi több, a szerbség egészének érdeke a rendezési terv elfogadása, hogy azután békében rendezhesse mindennapi problémáit, és megpróbáljon reintegrálódni a nemzetközi közösségbe. Hasonló értelemben nyilatkozott Zoran Lilics jugoszláv és Momir Bulatovics montenegrói elnök. A minden eddiginél szigorúbb zárlattal való fenyegetőzés tehát egyértelmű megnyilatkozásra kényszerítette Milosevicsot, a balkáni válság egyik kulcsfiguráját, de igencsak korai még megítélni, hogy üzenetének lesz-e foganatja. Talán mellékes kérdés, hogy későn jött-e, hiszen a békére soha sincs késő. Tény, hogy bizonyos feszültséget magában Szerbiában is ki fog váltani, de ahhoz még Milosevics elég erős, hogy ezt elsimítsa. Ami viszont a leglényegesebb - és sajnos a legbizonytalanabb is vajon hallgat-e rá Radovan Karadzsics, a boszniai szerbek vezére, illetve az ottani katonai parancsnokok. -n -s Az ENSZ Biztonsági Tanácsa egy nappal elhalasztotta a Haiti válság megoldásáról szóló amerikai kezdeményezés vitáját és szavazását. Az Egyesült Államok hadiflottája azonban folytatja gyakorlatait a Porto Rico-hoz tartozó Vieques sziget közelében. Az amerikaiak arra az esetre készülnek, ha állampolgáraikat kell kimenteniük Haitiről FOTÓ: AP - DANIEL PORTNOY Bosnyák vad a nagyhatalmaknak „Távoli és bizonytalan” szigorítások A nemzetközi béketervet támogató Alija Izetbegovic bosnyák elnök és Haris Silajdzic boszniai miniszterelnök azzal vádolta a nyugati hatalmakat és Oroszországot, hogy nem foganatosítanak határozott büntetőintézkedést a rendezést elutasító boszniai szerbek ellen. Izetbegovic szarajevói sajtóértekezletén azt rótta fel az összekötő csoportnak, hogy megerősítette ugyan Bosznia területi integritását, de nem helyezett kilátásba katonai megtorlást, ha a szerbek figyelmen kívül hagyják az ENSZ szigorúbb büntetőintézkedéseit. Az elnök egyúttal utalt arra, hogy a szerbek elleni szankciók fokozásának nem sok foganatja lenne, s különben is, a szigorítások még „távoliak és bizonytalanok", továbbá azokat még az ENSZ Biztonsági Tanácsának is jóvá kell hagynia. Klaus Kinkel német külügyminiszter Bonnban felszólította a boszniai szerbek vezetőit, hogy fogadják el az összekötő csoport által készített béketervet. - A szerbeknek tudatában kell lenniük annak, hogy milyen felelősség terheli őket, ha nem fogadják el a béketervet - olvasható a német külügyminisztérium vasárnapi közleményében. Az egyszerű emberek sorsáról van most szó, akik csak még többet szenvednek majd a törvénytelenségtől és az embertelenségtől. A szombat esti genfi döntésről szólva Kinkel hangsúlyozta, hogy a fegyverembargó feloldása a boszniai muzulmánok tekintetében a legeslegvégső megoldás, amely több következménnyel is járhat, így például azzal, hogy kivonják az ENSZ-erőket a térségből. Folytatni kell a boszniai válság békés rendezését, különben tovább sokasodnak a katonai akciók, ami a szerbeknek sem érdeke - mondta Kinkel.