Új Magyarország, 1994. november (4. évfolyam, 256-281. szám)
1994-11-01 / 256. szám
• India lakossága tegnap országszerte kétperces csenddel tisztelgett a tíz évvel ezelőtt meggyilkolt Indira Gandhi miniszterelnök-asszony emléke előtt. Az ország vezetői koszorúkat helyeztek el az évforduló alkalmából. Indira Gandhi, aki a független India első kormányfőjének, Dzsaváharlál Nehrunak a lánya volt, 16 éven át állt az indiai kormány élén. A politikusnőt 1984. október 31-én testőrségének szikh tagjai gyilkolták meg. • Nyolcvanhét esztendős korában hétfőn elhunyt Szvaran Szingh volt indiai külügyminiszter. Szingh az egyik legközelebbi munkatársa volt Dzsaváharlál Nehrunak, a függetlenné vált India első kormányfőjének. Politikai pályafutása során számos funkciót betöltött, ő volt a leghosszabb ideig a szövetségi kormány tagja. • Kono Johei külügyminiszterrel, Okamacu Szodzaburo nemzetközi kereskedelmi és ipari miniszterhelyettessel, valamint Kitamura Cuneóval, a Keidanren, a gazdasági szervezetek szövetsége kelet-európai bizottságának elnökével tárgyalt tegnap Tokióban Pál László. A magyar kormány ipari és kereskedelmi minisztere számos diplomáciai és gazdaságpolitikai kérdést, köztük a magyarországi japán beruházások bővítésének feltételeit tekintette át partnereivel. • Tegnap vásárlási láz tört ki Ukrajnában, s hosszú sorok kígyóztak a kijevi pékségek, s élelmiszerüzletek előtt. A lakosság attól tartva rohanta meg az üzleteket, hogy Leonyid Kucsma elnök radikális reformprogramjának következtében mától ötszörösére emelik fel a kenyér és más alapvető élelmiszerek árát. A hatóságok közlése szerint mától nyolcszorosára emelik a lakbéreket, a villannáram-és más szolgáltatások miatt Bombázók bemutatója Több mint száz amerikai harci repülőgép hadgyakorlatot tart ma a kuvaiti sivatag fölött és a déliraki légi tilalmi övezetben - közölte az Egyesült Államok kuvaitvárosi nagykövetsége. A javarészt B-52-es és B-1 típusú bombázók egyenesen az Egyesült Államokból érkeznek, és leszállás nélkül repülnek a gyakorlatok helyszínére. A nagykövetség közleménye szerint a gyakorlat célja bemutatni azt a hatalmas erőt, amellyel az Egyesült Államok - igen hamar - reagálhat bármilyen ellenséges támadásra. Az akcióban a légvédelem elleni manővereket és a földi szövetséges csapatok légi támogatásának módozatait gyakorolják. Az Egyesült Államok, Franciaország és Nagy-Britannia két évvel ezelőtt tiltotta meg az iraki berepülést a 32 szélességi foktól délre, hogy a térség lázadó síita lakosságát megvédelmezze a bagdadi vezetés elnyomó akcióitól. IV. ÉVFOLYAM, 256. SZÁMON 1994. NOVEMBERI., KEDD Lazul az izraeli katonaság fegyelme? Viták egy libanoni terrorakcióról Tel-avivi tudósítónktól: Az izraeli közvélemény ismét viharzik a szombaton Dél-Libanonban lejátszódott terrorista támadás nyomán, amelynek következtében - mint jelentettük - egy izraeli katona életét vesztette, kettő megsebesült. Az incidensre az úgynevezett dél-libanoni biztonsági övezetben lévő egyik izraeli harcálláspontnál került sor, amelyet a Hezbollah fegyveresei aknavetőkből lőttek, majd gyalogsági fegyverből tűz alá vették. A támadás nyomán egy törzsőrmesteri rangban lévő altiszt elesett, és két másik katona megsebesült. Az eset nyomán az izraeli hadsereg belső vizsgálatot folytatott, és ennek eredményei "két napja az érdeklődés és a vita középpontjában állanak. Kiderült ugyanis, hogy a harcálláspont katonái súlyos mulasztásokat követtek el, és - szöges ellentétben az izraeli hadsereg harci doktrínájával - nem viszonozták hatékonyan a Hezbollah támadását, nem hajtottak végre olyan ellentámadásnak számító akciókat, melyek általában az izraeli harci egységek magatartásának szokásos normái közé sorolhatók. Rafael Eitan (Rafal) tábornok, egykori vezérkari főnök, aki a jobboldali Comet párt vezetője, a tévé tegnap délutáni műsorában nem titkolta véleményét, hogy ez a szégyenletes magatartás, amelyet a harcálláspont katonái tanúsítottak, lényegében abból ered, hogy az utóbbi években meglazult a fegyelem a hadseregben. Raful tűrhetetlen állapotnak minősítette, hogy a Hezbollah támadásakor a harcállás őrsége, illetőleg katonái a szó szoros értelmében „elbújtak", ahelyett hogy megrohamozták volna az ellenséget és hatékonyan tüzeltek volna rá. Az északi hadtest főparancsnoksága annyit volt hajlandó hivatalosan elismerni, hogy „mindössze egyetlen műhiba történt" és a Giváti hadosztály ott szolgálatot teljesítő egysége megfelelően töltötte be feladatát. Mindamellett azonban a katonai parancsnokság behatóan tanulmányozni fogja az incidens körülményeit, minthogy a Hezbollah propagandagépezetének állítása szerint az izraeli katonák egyszerűen „elmenekültek a harcállásból" a támadás kezdete után, és így vált lehetővé, hogy a Hezbollah fegyveresei rövid időre kitűzték a terrorszervezet zászlaját is a hadállás peremén, mielőtt visszavonultak volna. Az izraeli katonai parancsnokság közölte, hogy amennyiben kiderül, hogy tényleges mulasztás történt, a felelősök ellen fegyelmi eljárást indítanak. Dán Ofry Varsói verés, moszkvai neheztelés Moszkvában politikai üggyé vált egy múlt heti lengyelországi incidens: lengyel rendőrök állítólag megvertek öt orosz turistát Varsó egyik pályaudvarán. Szergej Krilov orosz külügyminiszterhelyettes tegnap már egyenesen arról beszélt, hogy az ügy megoldásának elhúzódása kedvezőtlenül hathat Viktor Csernomirgyin orosz kormányfő november 3-án kezdődő varsói látogatására. Hangsúlyozta viszont, hogy az eset miatt nem halaszthatják el a vizitet. Krilov az Interfaxnak nyilatkozva leszögezte: Moszkva nem felejti el, hogy Varsó mindeddig nem kért nyilvánosan bocsánatot, és csupán sajnálatát fejezte ki a történtek miatt. - A varsói ügy tisztázása és a kormányfői látogatás más-más dolog - vélekedett Krilov. Az orosz politikus hozzátette: Varsó remélhetőleg végül bocsánatot kér, és példásan megbünteti az incidens felelőseit. Előzőleg az orosz külügyminisztérium már jegyzékben tiltakozott Varsónál az eset miatt. Ugyanakkor az ügy további orosz belpolitikai vonatkozása volt, hogy az lehetőséget adott az kormány támadására. Az orosz alsóház, a duma kommunista frakciója azzal vádolta ugyanis a moszkvai külügyminisztériumot, hogy nem védi kellően a külföldön tartózkodó oroszok érdekeit, és - egyebek közt emiatt is - a duma elé idézték Kozirev külügyminisztert. A Mavrodi-jelenség Mást sem láthattak, hallhattak egy időben az orosz polgárok a sajtó hirdetéseiben, mint az MMM nevű „befektetési" vállalkozás mesebeli ajánlatait az amúgy meglehetősen gyengécske rubel megsokszorozásának lehetőségéről. S - mint a mesében - hittek is a jóságos tündér képében tetszelgő társaságnak, melynek első számú figurája Szergej Mavrodi volt. Egy szép napon azonban kipukkant az MMM-lufi, miután kiderült, hogy az egész vállalkozás nem volt más, mint egy nagyszabású pilótajáték, amelynek busás hasznát végső soron alighanem csak a cégvezetés fölözte le. A „népi befektetők" számára csupán a düh és felháborodás maradt. Mavrodi azonban, Robin Hood szerepében tetszelegve, a börtönből - ahová adócsalás vádja miatt kényszerült - sem adta fel „heroikus" küzdelmét a hatalommal szemben. Sikerült is ezáltal jó néhány, a pénze megtérülésében még mindig bízó támogatóra lelnie, akik szívesen elhitték az MMM-vezérnek a kormány bűnösségében. Szavai olyannyira meghatották híveit, hogy valakinek eszébe jutott őt képviselő jelöltnek előterjeszteni, minek folytán még a rács mögül is kikerült. Sőt, a hétvégi Moszkva környéki pótválasztáson diadalmaskodva alighanem honatya is lesz belőle. A híres-hírhedt üzletember sikere - még mindig, vagy már megint - jelzésértékű. Azt példázza, térségünkben miként tudják kalandorok, szerencselovagok és politikai kóklerek meglovagolni a gazdasági átalakulás terheit nyögő lakosság búját-baját. Különösen érvényes ez Oroszországra, ahol mindig is hagyományos volt a csodavárás. Ennek szellemében masírozhatott be a nagypolitikába Zsirinovszkij is, de ennek köszönhetően kapott szavazatot - nem is oly keveset - a szintén demagóg jelszavakkal fellépő, nyíltan fasiszta irányzatú párt képviselője is. Ez pedig, a Mavrodi-jelenséggel összekapcsolva, igencsak figyelmeztető kell hogy legyen, bő másfél évvel az elnökválasztás előtt. ( daróczi) KÜLFÖLD Folytatás az 1. oldalról) A többi társszerv részéről azonban az FBI indítványában csupán kísérletet láttak arra, hogy a szokásos rivalizálás szellemében a hivatal magához ragadja a kezdeményezést az ügy felgöngyölítésében. Janet Reno igazságügyminiszter és Louis Freeh FBI-igazgató vasárnap egyeztető megbeszélést tartott, és abban maradtak, hogy csak újabb bizonyítékok felmerülése esetén egészítik ki a vádpontokat az elnök elleni merényletkísérlet elkövetésével. A Fehér Ház közelében lefoglalt kistehergépkocsiban egyébként egy másik fegyvert is találtak, mégpedig egy Mossberg vadászpuskát száz tölténnyel. Véletlen egybeesés, mégis érzékletes hátterül szolgál a Fehér Háznál fényes nappal történt lövöldözés a legújabb bűnügyi statisztikákhoz. Az igazságügyi minisztérium megbízásából végzett felmérés szerint tavaly 1,7 százalékkal növekedett a személyek és háztartások sérelmére elkövetett bűncselekmények száma az Egyesült Államokban, és kis híján elérte a negyvennégymilliót. Ezen belül az erőszakos bűncselekmények száma ugyancsak emelkedett, és 10,9 millióra rúgott (az adatok nem tartalmazzák a gyilkosságokat és emberöléseket). A titkosszolgálatnak a Fehér Ház tetején megbúvó mesterlövészei le tudták volna lőni Francisco Martin Durant, ám féltek attól, hogy a turistákkal zsúfolt járdán más valakit is eltalálhatnak, ezért nem nyitottak tüzet - közölte hétfőn az NBC televízióban a Fehér Ház stábjának főnöke. Leon Panetta elmondása szerint a mesterlövészek célkeresőikkel be tudták fogni a Pennsylvania sugárút felőli vaskerítésnél álló fegyverest, de félő volt, hogy lövedékeik másokat is megsértenek, így is kész csoda, hogy a golyózáporban senki sem sérült meg - mondta Leon Panetta. (A tettes húsz-harminc lövedést adott le a Fehér Ház irányában.) A stábfőnök megerősítette, hogy a szeptemberi repülőgépes incidens nyomán folyik a Fehér Ház védő-biztosító rendszerének a felülvizsgálata, és a januárra elkészülő jelentésben a mostani esetre is ki fognak térni. Újabb részletek a Fehér Ház elleni támadásról Miért tétlenkedtek a mesterlövészek? Átalakuló orosz kormány Viktor Csernomirgyin szerint nem ajánlatos leváltani a kormányt, bármennyire is nehéz az ország helyzete. Az orosz miniszterelnök az NTV független tévétársaságnak nyilatkozva nem zárt ki esetleges személyi változásokat, és jelezte, hogy az erre vonatkozó döntések már a héten várhatók. A politikus a múlt heti bizalmatlansági indítvány kapcsán ugyanakkor arról beszélt, hogy nem látja indokoltnak a dumában támadott kulcsminiszterek, így Viktor Jerin belügy-, Andrej Kozirev külügy-, illetve Pavel Gracsov védelmi miniszter, valamint a privatizációs miniszter, Anatolij Csubajsz lemondását. Védelmébe vette a kormány szigorú költségvetés-tervezetét, s azt hangoztatta, hogy a büdzsét illetően a kabinet egységes. Egy vasárnap késő esti politikai tévéműsorban elhangzott, hogy a lakosság a parlamentnél sokkal kritikusabban viszonyul a kormány tevékenységéhez. Egy közvélemény-kutatás szerint a lakosság 35 százaléka szerint a kormánynak testületileg le kellene mondania. A megkérdezetteknek csak 9 százaléka támogatta egyöntetűen a kabinetet. A legnépszerűtlenebb kormánytag Pavel Gracsov védelmi miniszter, akinek távozását 14 százaléknyian tartanák szükségesnek. (MTI) kommentár Demokraták defenzívában Finisei az amerikai belpolitika, finisei Clinton elnök is, jóllehet számára csak közvetve megmérettetés a november 8-án tartandó időközi választás. Az elnöki korteskörút ez alkalommal külföldre vezetett - a közel-keleti térség válsággócaihoz -, annak a régi, bevált politikai bölcsességnek a szellemében, miszerint, ha otthon bajok vannak, nem árt egy látványos utazással emelni a népszerűséget, vagy legalábbis a tetszésindexet. Mert hát otthon egy idő óta eléggé rosszul állt Bill Clinton szénája, tanúsították a huzamosabb ideje 35-40 százalék körül lehorgonyzó népszerűségi mutatók. Most, az egyhetes közel-keleti körút nyomán látványosan - mintegy négy százalékkal - emelkedett az elnöki népszerűség, és már-már elfogadható, 48 százalékos szintig ugrott. Kérdés persze, mennyire tartós ez a trend, hiszen köztudott, hogy végső soron a belpolitika választói megítélése a meghatározó. Márpedig ezen a téren nem sokat javítottak az elnök és pártja helyzetén az olyan törvényhozási sikerek, mint a gazdasági program és a bűnüldözési törvény elfogadtatása. Paradox módon a viszonylag kedvező gazdasági helyzet sem hajtja az elnök malmára a vizet. Elem érződik az amerikai politikai közhangulaton az, hogy az utóbbi két évben, vagyis főként Clinton elnöksége idején 4,5 millió új munkahelyet létesítettek. Sem az, hogy öt év óta a legkisebb a költségvetési deficit, és - mint azt az elnök külön is kiemelte - húsz év óta először csökkent a deficit két egymás utáni évben. A közvélemény nem a szeptember 30-án zárult pénzügyi év kedvező eredményeire figyelt fel, hanem arra a rivális republikánusok által a Fehér Házból megszerzett, titkos elaborátumra, amelyben Alice Rivlin, az igazgatási és büdzséügyek igazgatója arra figyelmeztet: ha a deficit csökkentését a jelenlegi szinten akarják tartani, a szociális kiadások lefaragására vagy adóemelésre lesz szükség. Az adóemelés köztudottan vörös posztó az amerikaiak többsége szemében, és ezt jól kihasználják a republikánusok, akik fennen hirdetik: a demokaták mindig is az adóemelések szorgalmazói voltak, s Clinton alatt sem változtak. Az amerikai törvényhozás mintegy 300 republikánus jelöltje szeptember végén látványos külsőségek között beharangozott programjában, amely a „Szerződés Amerikával" hangzatos nevet kapta, egyéni és társasági adócsökkentést ígér az amerikai polgárnak. Természetesen a források pontos megjelölése nélkül és annak az egyre inkább feledésbe menő ténynk az elhallgatásával, hogy a deficit a republikánusok, vagyis a Reagan-Bush éra alatt ért el veszélyes mértéket. Ám a republikánusok, úgy látszik, megörökölték Ronald Reagantól a politikai teflonhatást: mondhatnak bármit, az idő most nálük dolgozik. Elsősorban azért, mert mások. Negyven év óta nem állt úgy nekik a zászló, mint most: reális esélyük van a többség megszerzésére a harmadában megújuló szenátusban és olyan helyzet ktalakítására a teljes egészében újraválasztandó képviselőházban, hogy ott is megkötik a Clinton-kormányzat kezét. Veszélybe kerültek a demokrata párt olyan, elmozdíthatatlannak hitt korifeusai, mint Edward Kennedy szenátor vagy New York állam kormányzója, Mario Cuomo, akit egy eddig ismeretlen helyi szenátor - a nevéből ítélve magyar gyökerű, republikánus George Pataki szoríthat le végképp a politikai színpadról. Figyelmet érdemel, hogy a két említett, demokrata párti politikus híres liberális, a hátrányos helyzetűek ügyeinek következetes védelmezője. Ám az idén inkább csak a csökönyös keleti parti öregek, valamint az alacsonyabb jövedelmi és iskolázottsági szintű amerikaiak körében tartják népszerűségüket az elnök pártjának honatyái és jelöltjei. Rosszmájú kommentátorok szerint Clinton kortesbeszédei inkább ártanak, mint használnak a demokrata párti törvényhozóknak. Igaz, sokan úgy látják, hogy a törvényhozók még az elnöknél is népszerűtlenebbek. Mindez nem sok jót ígér a demokratáknak és Bill Clintonnak, aki alig több mint egy év múlva már újra ringbe száll, hogy az előválasztásokon megküzdjön újraválasztásáért. Clintonnak mindenesetre nem árt elgondolkodnia azon, hogy az Egyesült Államokban, ahol hovatovább szabály, nem pedig levétel az „egyfordulós" elnök, a második világháború óta mindössze két elnöknek sikerült kitöltenie a Fehér Házban a lehetséges nyolc esztendőt: Eisenhowernak és Reagannek. Egyikük sem tartozott Clinton pártjához, mindketten republikánusok voltak. Szászi József / / ///.. r M. / . . . • tt . Bíróság előtt a feltételezett gyilkosok Teherán nem örül a pernek Párizsi tudósítónktól. A Mindenszentek állami szünetnap Franciaországban, s jó gall szokás szerint a hivatalokban „hidat építenek" a hétvége és a hétköznapra eső ünnep közé, így péntek estétől szerda reggelig szinte kihal az élet a nagyvárosokban. Jean-Louis Bruguiére, a Carlos-ügy folytán világhírnévre szert tett vizsgálóbíró számára valószínűleg a szerda lesz ünnepnap, hiszen sok évi nyomozás után végre bíróság elé állíthatja a Párizsban meggyilkolt iráni miniszterelnök, Shapur Bakhtiar feltételezett gyilkosait. Bakhtiar az iráni sah utolsó miniszterelnöke volt, aki a teheráni iszlám forradalom után Franciaországban kapott politikai menedékjogot. 1991 augusztusában párizsi lakásán végeztek vele. A most megnyíló per még jobban beárnyékolni látszik Párizs és Teherán amúgy sem felhőtlen viszonyát. Az iráni fővárosban az iszlám kendő viselése ellen indított francia kampányt egyenes kihívásnak tekintik „az emberi jogok és a demokrácia ellen". Francia vélekedések szerint minden harcias nyilatkozata ellenére Teherán fél attól, hogy az iráni rendszert nyíltan tetemre hívják majd a tárgyalás során. S ha ez megtörténik, könnyen megszakadhat a két ország jeges, de ma még működő kapcsolata. Márpedig ez Párizsnak sem állna érdekében, hisz még ott visszhangoznak a Quai d'Orsay falai között a nem is olyan régen tett iráni ígéretek, melyek szerint Teherán Franciaországot szeretné egyik legfontosabb európai gazdasági partnerének tekinteni. A kendőtilalom és a Bakhtiargyilkosság mellett a két ország közeledését nehezíti, hogy Párizs befogadta az iráni rendszer fegyveres ellenzékének, a mudzsahedineknek vezetőjét, akik - Teherán szerint - az iraki háború idején az ellenség oldalán harcoltak, és számos gyilkosságot követtek el az ország területén. Eközben kisebb belpolitikai bonyodalmat okozott az a körülmény, hogy Pasqua belügyminiszter a külügy tudta nélkül adott vízumot Szaddám Huszein iraki elnök közeli tanácsadójának, hogy október 27-én részt vehessen a szenátus francia-iraki baráti társaságának ülésén. A két minisztérium már Carlos szudáni kiadatása kapcsán sem mutatta a legnagyobb összhangot, s a Juppé és Pasqua közötti nézeteltérést csak erősítette az üldözött bangladesi írónő megalázóan rövid vízuma kapcsán keletkezett botrány, melynek során a két tárca vezetője buzgón egymásra mutogatott. Dezsőfia János