Új Magyarország, 1994. november (4. évfolyam, 256-281. szám)

1994-11-01 / 256. szám

• India lakossága tegnap or­szágszerte kétperces csenddel tisztelgett a tíz évvel ezelőtt meggyilkolt Indira Gandhi mi­niszterelnök-asszony emléke előtt. Az ország vezetői koszorú­kat helyeztek el az évforduló al­kalmából. Indira Gandhi, aki a független India első kormányfőjé­nek, Dzsaváharlál Nehrunak a lá­nya volt, 16 éven át állt az indiai kormány élén. A politikusnőt 1984. október 31-én testőrségé­nek szikh tagjai gyilkolták meg. • Nyolcvanhét esztendős korá­ban hétfőn elhunyt Szvaran Szingh volt indiai külügyminisz­ter. Szingh az egyik legközelebbi munkatársa volt Dzsaváharlál Nehrunak, a függetlenné vált India első kormányfőjének. Poli­tikai pályafutása során számos funkciót betöltött, ő volt a leg­hosszabb ideig a szövetségi kor­mány tagja. • Kono Johei külügyminiszter­rel, Okamacu Szodzaburo nem­zetközi kereskedelmi és ipari mi­niszterhelyettessel, valamint Ki­ta­mura Cuneóval, a Keidanren, a gazdasági szervezetek szövet­sége kelet-európai bizottságá­nak elnökével tárgyalt tegnap Tokióban Pál László. A magyar kormány ipari és kereskedelmi minisztere számos diplomáciai és gazdaságpolitikai kérdést, köztük a magyarországi japán beruházások bővítésének felté­teleit tekintette át partnereivel. • Tegnap vásárlási láz tört ki Ukrajnában, s hosszú sorok kí­gyóztak a kijevi pékségek, s élel­miszerüzletek előtt. A lakosság attól tartva rohanta meg az üzle­teket, hogy Leonyid Kucsma el­nök radikális reformprogramjá­nak következtében mától ötszö­rösére emelik fel a kenyér és más alapvető élelmiszerek árát. A ha­tóságok közlése szerint mától nyolcszorosára emelik a lakbére­ket, a villannáram-­és más szol­gáltatások miat­t Bombázók bemutatója Több mint száz amerikai harci re­pülőgép hadgyakorlatot tart ma a kuvaiti sivatag fölött és a dél­iraki légi tilalmi övezetben - kö­zölte az Egyesült Államok kuva­­itvárosi nagykövetsége. A java­részt B-52-es és B-1 típusú bom­bázók egyenesen az Egyesült Ál­lamokból érkeznek, és leszállás nélkül repülnek a gyakorlatok helyszínére. A nagykövetség közleménye szerint a gyakorlat célja bemu­tatni azt a hatalmas erőt, amellyel az Egyesült Államok - igen hamar - reagálhat bármi­lyen ellenséges támadásra. Az akcióban a légvédelem elleni manővereket és a földi szövetsé­ges csapatok légi támogatásának módozatait gyakorolják. Az Egyesült Államok, Francia­­ország és Nagy-Britannia két év­vel ezelőtt tiltotta meg az iraki be­repülést a 32 szélességi foktól dél­re, hogy a térség lázadó síita lakos­ságát megvédelmezze a bagdadi vezetés elnyomó akcióitól. IV. ÉVFOLYAM, 256. SZÁMO­N­­ 1994. NOVEMBERI., KEDD Lazul az izraeli katonaság fegyelme? Viták egy libanoni terrorakcióról Tel-avivi tudósítónktól: Az izraeli közvélemény ismét vi­harzik a szombaton Dél-Liba­­nonban lejátszódott terrorista tá­madás nyomán, amelynek kö­vetkeztében - mint jelentettük - egy izraeli katona életét vesztet­te, kettő megsebesült. Az inci­densre az úgynevezett dél-liba­noni biztonsági övezetben lévő egyik izraeli harcálláspontnál ke­rült sor, amelyet a Hezbollah fegyveresei aknavetőkből lőttek, majd gyalogsági fegyverből tűz alá vették. A támadás nyomán egy törzsőrmesteri rangban lévő altiszt elesett, és két másik kato­na megsebesült. Az eset nyomán az izraeli hadsereg belső vizsgálatot foly­tatott, és ennek eredményei "két napja az érdeklődés és a vita kö­zéppontjában állanak. Kiderült ugyanis, hogy a harcálláspont katonái súlyos mulasztásokat követtek el, és - szöges ellentét­ben az izraeli hadsereg harci doktrínájával - nem viszonozták hatékonyan a Hezbollah támadá­sát, nem hajtottak végre olyan el­lentámadásnak számító akciókat, melyek általában az izraeli harci egységek magatartásának szoká­sos normái közé sorolhatók. Rafael Eitan (Rafal) tábornok, egykori vezérkari főnök, aki a jobboldali Comet párt vezetője, a tévé tegnap délutáni műsorá­ban nem titkolta véleményét, hogy ez a szégyenletes magatar­tás, amelyet a harcálláspont ka­tonái tanúsítottak, lényegében abból ered, hogy az utóbbi évek­ben meglazult a fegyelem a had­seregben. Raful tűrhetetlen álla­potnak minősítette, hogy a Hez­­bollah támadásakor a harcállás őrsége, illetőleg katonái a szó szoros értelmében „elbújtak", ahelyett hogy megrohamozták volna az ellenséget és hatéko­nyan tüzeltek volna rá. Az északi hadtest főparancs­noksága annyit volt hajlandó hi­vatalosan elismerni, hogy „mindössze egyetlen műhiba történt" és a Giváti hadosztály ott szolgálatot teljesítő egysége megfelelően töltötte be felada­tát. Mindamellett azonban a ka­tonai parancsnokság behatóan tanulmányozni fogja az incidens körülményeit, minthogy a Hez­bollah propagandagépezetének állítása szerint az izraeli katonák egyszerűen „elmenekültek a harcállásból" a támadás kezdete után, és így vált lehetővé, hogy a Hezbollah fegyveresei rövid időre kitűzték a terrorszervezet zászlaját is a hadállás peremén, mielőtt visszavonultak volna. Az izraeli katonai parancsnokság közölte, hogy amennyiben kide­rül, hogy tényleges mulasztás történt, a felelősök ellen fegyel­mi eljárást indítanak. Dán Ofry Varsói verés, moszkvai neheztelés Moszkvában politikai üggyé vált egy múlt heti lengyelországi in­cidens: lengyel rendőrök állító­lag megvertek öt orosz turistát Varsó egyik pályaudvarán. Szer­­gej Krilov orosz külügyminiszter­helyettes tegnap már egyenesen arról beszélt, hogy az ügy meg­oldásának elhúzódása kedvezőt­lenül hathat Viktor Csernomirgyin orosz kormányfő november 3-án kezdődő varsói látogatására. Hangsúlyozta viszont, hogy az eset miatt nem halaszthatják el a vizitet. Krilov az Interfaxnak nyilat­kozva leszögezte: Moszkva nem felejti el, hogy Varsó mindeddig nem kért nyilvánosan bocsána­tot, és csupán sajnálatát fejezte ki a történtek miatt. - A varsói ügy tisztázása és a kormányfői látogatás más-más dolog - véle­kedett Krilov. Az orosz politikus hozzátette: Varsó remélhetőleg végül bocsánatot kér, és példá­san megbünteti az incidens fel­előseit. Előzőleg az orosz külügymi­nisztérium már jegyzékben tilta­kozott Varsónál az eset miatt. Ugyanakkor az ügy további orosz belpolitikai vonatkozása volt, hogy az lehetőséget adott az kormány támadására. Az orosz alsóház, a duma kommu­nista frakciója azzal vádolta ugyanis a moszkvai külügymi­nisztériumot, hogy nem védi kellően a külföldön tartózkodó oroszok érdekeit, és - egyebek közt emiatt is - a duma elé idéz­ték Kozirev külügyminisztert. A Mavrodi-jelenség Mást sem láthattak, hallhattak egy időben az orosz polgárok a sajtó hirdetéseiben, mint az MMM ne­vű „befektetési" vállalkozás mesebeli ajánlatait az amúgy meglehetősen gyengécske rubel megsok­szorozásának lehetőségéről. S - mint a mesében - hittek is a jóságos tündér képében tetszelgő társa­ságnak, melynek első számú figurája Szergej Mav­­rodi volt. Egy szép napon azonban kipukkant az MMM-lufi, miután kiderült, hogy az egész vállal­kozás nem volt más, mint egy nagyszabású pilóta­játék, amelynek busás hasznát végső soron aligha­nem csak a cégvezetés fölözte le. A „népi befekte­tők" számára csupán a düh és felháborodás ma­radt. Mavrodi azonban, Robin Hood szerepében tet­szelegve, a börtönből - ahová adócsalás vádja mi­att kényszerült - sem adta fel „heroikus" küzdel­mét a hatalommal szemben. Sikerült is ezáltal jó néhány, a pénze megtérülésében még mindig bí­zó támogatóra lelnie, akik szívesen elhitték az MMM-vezérnek a kormány bűnösségében. Sza­vai olyannyira meghatották híveit, hogy valaki­nek eszébe jutott őt képviselő jelöltnek előterjesz­teni, minek folytán még a rács mögül is kikerült. Sőt, a hétvégi Moszkva környéki pótválasztáson diadalmaskodva alighanem honatya is lesz belőle. A híres-hírhedt üzletember sikere - még min­dig, vagy már megint - jelzésértékű. Azt példáz­za, térségünkben miként tudják kalandorok, sze­rencselovagok és politikai kóklerek meglovagolni a gazdasági átalakulás terheit nyögő lakosság bú­­ját-baját. Különösen érvényes ez Oroszországra, ahol mindig is hagyományos volt a csodavárás. Ennek szellemében masírozhatott be a nagypoli­tikába Zsirinovszkij is, de ennek köszönhetően ka­pott szavazatot - nem is oly keveset - a szintén demagóg jelszavakkal fellépő, nyíltan fasiszta irányzatú párt képviselője is. Ez pedig, a Mavro­­di-jelenséggel összekapcsolva, igencsak figyel­meztető kell hogy legyen, bő másfél évvel az el­nökválasztás előtt. (­ daróczi­­) KÜLFÖLD Folytatás az 1. oldalról) A többi társszerv részéről azon­ban az FBI indítványában csu­pán kísérletet láttak arra, hogy a szokásos rivalizálás szellemében a hivatal magához ragadja a kez­deményezést az ügy felgöngyö­lítésében. Janet Reno igazságügy­­miniszter és Louis Freeh FBI-igaz­­gató vasárnap egyeztető megbe­szélést tartott, és abban marad­tak, hogy csak újabb bizonyíté­kok felmerülése esetén egészítik ki a vádpontokat az elnök elleni merényletkísérlet elkövetésével. A Fehér Ház közelében lefoglalt kistehergépkocsiban egyébként egy másik fegyvert is találtak, mégpedig egy Mossberg vadász­puskát száz tölténnyel. Véletlen egybeesés, mégis ér­zékletes hátterül szolgál a Fehér Háznál fényes nappal történt lö­völdözés a legújabb bűnügyi sta­tisztikákhoz. Az igazságügyi mi­nisztérium megbízásából vég­zett felmérés szerint tavaly 1,7 százalékkal növekedett a szemé­lyek és háztartások sérelmére el­követett bűncselekmények szá­ma az Egyesült Államokban, és kis híján elérte a negyvennégy­milliót. Ezen belül az erőszakos bűncselekmények száma ugyancsak emelkedett, és 10,9 millióra rúgott (az adatok nem tartalmazzák a gyilkosságokat és emberöléseket). A titkosszolgálatnak a Fehér Ház tetején megbúvó mesterlö­vészei le tudták volna lőni Fran­cisco Martin Durant, ám féltek at­tól, hogy a turistákkal zsúfolt járdán más valakit is eltalálhat­nak, ezért nem nyitottak tüzet - közölte hétfőn az NBC televízi­óban a Fehér Ház stábjának fő­nöke. Leon Panetta elmondása szerint a mesterlövészek célkeresőikkel be tudták fogni a Pennsylvania sugárút felőli vaskerítésnél álló fegyverest, de félő volt, hogy löve­dékeik másokat is megsértenek, így is kész csoda, hogy a golyózá­porban senki sem sérült meg - mondta Leon Panetta. (A tettes húsz-harminc lövedést adott le a Fehér Ház irányában.) A stábfőnök megerősítette, hogy a szeptemberi repülőgépes incidens nyomán folyik a Fehér Ház védő-biztosító rendszeré­nek a felülvizsgálata, és a janu­árra elkészülő jelentésben a mostani esetre is ki fognak térni. Újabb részletek a Fehér Ház elleni támadásról Miért tétlenkedtek a mesterlövészek? Átalakuló orosz kormány Viktor Csernomirgyin szerint nem ajánlatos leváltani a kormányt, bármennyire is nehéz az ország helyzete. Az orosz miniszterelnök az NTV független tévétársaság­nak nyilatkozva nem zárt ki esetleges személyi változá­sokat, és jelezte, hogy az erre vonatkozó döntések már a héten várhatók. A politikus a múlt heti bi­zalmatlansági indítvány kapcsán ugyanakkor arról beszélt, hogy nem látja in­dokoltnak a dumában táma­dott kulcsminiszterek, így Viktor Jerin belügy-, Andrej Kozirev külügy-, illetve Pavel Gracsov védelmi miniszter, valamint a privatizációs mi­niszter, Anatolij Csubajsz le­mondását. Védelmébe vette a kormány szigorú költség­vetés-tervezetét, s azt han­goztatta, hogy a büdzsét il­letően a kabinet egységes. Egy vasárnap késő esti politikai tévéműsorban el­hangzott, hogy a lakosság a parlamentnél sokkal kritiku­sabban viszonyul a kor­mány tevékenységéhez. Egy közvélemény-kutatás szerint a lakosság 35 száza­léka szerint a kormánynak testületileg le kellene mon­dania. A megkérdezettek­nek csak 9 százaléka támo­gatta egyöntetűen a kabine­tet. A legnépszerűtlenebb kormánytag Pavel Gra­csov védelmi miniszter, akinek távozását 14 száza­léknyian tartanák szüksé­gesnek. (MTI) kommentár Demokraták defenzívában Finisei az amerikai belpolitika, finisei Clinton elnök is, jóllehet szá­mára csak közvetve megmérettetés a november 8-án tartandó idő­közi választás. Az elnöki korteskörút ez alkalommal külföldre veze­tett - a közel-keleti térség válsággócaihoz -, annak a régi, bevált politikai bölcsességnek a szellemében, miszerint, ha otthon bajok vannak, nem árt egy látványos utazással emelni a népszerűséget, vagy legalábbis a tetszésindexet. Mert hát otthon egy idő óta eléggé rosszul állt Bill Clinton szénája­, tanúsították a huzamosabb ideje 35-40 százalék körül lehorgonyzó népszerűségi mutatók. Most, az egyhetes közel-keleti körút nyomán látványosan - mintegy négy százalékkal - emelkedett az elnöki népszerűség, és már-már elfo­gadható, 48 százalékos szintig ugrott. Kérdés persze, mennyire tar­tós ez a trend, hiszen köztudott, hogy végső soron a belpolitika vá­lasztói megítélése a meghatározó. Márpedig ezen a téren nem sokat javítottak az elnök és pártja helyzetén az olyan törvényhozási sikerek, mint a gazdasági prog­ram és a bűnüldözési törvény elfogadtatása. Paradox módon a vi­szonylag kedvező gazdasági helyzet sem hajtja az elnök malmára a vizet. Elem érződik az amerikai politikai közhangulaton az, hogy az utóbbi két évben, vagyis főként Clinton elnöksége idején 4,5 mil­lió új munkahelyet létesítettek. Sem az, hogy öt év óta a legkisebb a költségvetési deficit, és - mint azt az elnök külön is kiemelte - húsz év óta először csökkent a deficit két egymás utáni évben. A közvélemény nem a szeptember 30-án zárult pénzügyi év ked­vező eredményeire figyelt fel, hanem arra a rivális republikánusok által a Fehér Házból megszerzett, titkos elaborátumra, amelyben Alice Rivlin, az igazgatási és büdzséügyek igazgatója arra figyel­meztet: ha a deficit csökkentését a jelenlegi szinten akarják tartani, a szociális kiadások lefaragására vagy adóemelésre lesz szükség. Az­­ adóemelés köztudottan vörös posztó az amerikaiak többsége sze­mében, és ezt jól kihasználják a republikánusok, akik fennen hir­detik: a demokaták mindig is az adóemelések szorgalmazói vol­tak, s Clinton alatt sem változtak. Az amerikai törvényhozás mint­egy 300 republikánus jelöltje szeptember végén látványos külsősé­gek között beharangozott programjában, amely a „Szerződés Ame­rikával" hangzatos nevet kapta, egyéni és társasági adócsökkentést ígér az amerikai polgárnak. Természetesen a források pontos meg­jelölése nélkül és annak az egyre inkább feledésbe menő ténynk az elhallgatásával, hogy a deficit a republikánusok, vagyis a Rea­gan-Bush éra alatt ért el veszélyes mértéket. Ám a republikánusok, úgy látszik, megörökölték Ronald Rea­gantól a politikai teflonhatást: mondhatnak bármit, az idő most ná­lük dolgozik. Elsősorban azért, mert mások. Negyven év óta nem állt úgy nekik a zászló, mint most: reális esélyük van a többség megszerzésére a harmadában megújuló szenátusban és olyan hely­zet ktalakítására a teljes egészében újraválasztandó képviselőház­ban, hogy ott is megkötik a Clinton-kormányzat kezét. Veszélybe kerültek a demokrata párt olyan, elmozdíthatatlannak hitt korifeu­sai, mint Edward Kennedy szenátor vagy Ne­w York állam kormány­zója, Mario Cuomo, akit egy eddig ismeretlen helyi szenátor - a ne­véből ítélve magyar gyökerű, republikánus George Pataki­­ szoríthat le végképp a politikai színpadról. Figyelmet érdemel, hogy a két említett, demokrata párti politikus híres liberális, a hátrányos helyzetűek ügyeinek következetes vé­delmezője. Ám az idén inkább csak a csökönyös keleti parti öregek, valamint az alacsonyabb jövedelmi és iskolázottsági szintű ameri­kaiak körében tartják népszerűségüket az elnök pártjának honatyái és jelöltjei. Rosszmájú kommentátorok szerint Clinton kortesbeszé­dei inkább ártanak, mint használnak a demokrata párti törvény­hozóknak. Igaz, sokan úgy látják, hogy a törvényhozók még az el­nöknél is népszerűtlenebbek. Mindez nem sok jót ígér a demokratáknak és Bill Clintonnak, aki alig több mint egy év múlva már újra ringbe száll, hogy az elő­választásokon megküzdjön újraválasztásáért. Clintonnak minden­esetre nem árt elgondolkodnia azon, hogy az Egyesült Államok­ban, ahol hovatovább szabály, nem pedig levétel az „egyfordulós" elnök, a második világháború óta mindössze két elnöknek sikerült kitöltenie a Fehér Házban a lehetséges nyolc esztendőt: Eisenhower­­nak és Reagannek. Egyikük sem tartozott Clinton pártjához, mind­ketten republikánusok voltak. Szászi József / / /­­//.. r M. / .­­ . . • tt . Bíróság előtt a feltételezett gyilkosok Teherán nem örül a pernek Párizsi tudósítónktól. A Mindenszentek állami szünet­nap Franciaországban, s jó gall szokás szerint a hivatalokban „hidat építenek" a hétvége és a hétköznapra eső ünnep közé, így péntek estétől szerda reggelig szinte kihal az élet a nagyváro­sokban. Jean-Louis Bruguiére, a Carlos-ügy folytán világhírnévre szert tett vizsgálóbíró számára valószínűleg a szerda lesz ün­nepnap, hiszen sok évi nyomo­zás után végre bíróság elé állít­hatja a Párizsban meggyilkolt iráni miniszterelnök, Shapur Bakhtiar feltételezett gyilkosait. Bakhtiar az iráni sah utolsó mi­niszterelnöke volt, aki a teheráni iszlám forradalom után Francia­­országban kapott politikai mene­dékjogot. 1991 augusztusában párizsi lakásán végeztek vele. A most megnyíló per még job­ban beárnyékolni látszik Párizs és Teherán amúgy sem felhőtlen viszonyát. Az iráni fővárosban az iszlám kendő viselése ellen indított francia kampányt egye­nes kihívásnak tekintik „az em­beri jogok és a demokrácia el­len". Francia vélekedések szerint minden harcias nyilatkozata el­lenére Teherán fél attól, hogy az iráni rendszert nyíltan tetemre hívják majd a tárgyalás során. S ha ez megtörténik, könnyen megszakadhat a két ország je­ges, de ma még működő kapcso­lata. Márpedig ez Párizsnak sem állna érdekében, hisz még ott visszhangoznak a Quai d'Orsay falai között a nem is olyan régen tett iráni ígéretek, melyek sze­rint Teherán Franciaországot szeretné egyik legfontosabb eu­rópai gazdasági partnerének te­kinteni. A kendőtilalom és a Bakhtiar­­gyilkosság mellett a két ország közeledését nehezíti, hogy Pá­rizs befogadta az iráni rendszer fegyveres ellenzékének, a mu­­dzsahedineknek vezetőjét, akik - Teherán szerint - az iraki há­ború idején az ellenség oldalán harcoltak, és számos gyilkossá­got követtek el az ország terüle­tén. Eközben kisebb belpolitikai bonyodalmat okozott az a körül­mény, hogy Pasqua belügymi­niszter a külügy tudta nélkül adott vízumot Szaddám Huszein iraki elnök közeli tanácsadójá­nak, hogy október 27-én részt vehessen a szenátus francia-ira­ki baráti társaságának ülésén. A két minisztérium már Carlos szudáni kiadatása kapcsán sem mutatta a legnagyobb összhan­got, s a Juppé és Pasqua közötti nézeteltérést csak erősítette az üldözött bangladesi írónő meg­alázóan rövid vízuma kapcsán keletkezett botrány, melynek so­rán a két tárca vezetője buzgón egymásra mutogatott. Dezsőfia János

Next