Új Magyarország, 1996. január (6. évfolyam, 1-26. szám)

1996-01-02 / 1. szám

1996. JANUAR 2., KEDD TUDOSITAS/BELFÖLD Bizakodó szavak az új év kezdetén Göncz Árpád a reformok következetes folytatása mellett Folytatás az 1. oldalról Már a rendszerváltásnak jelentős adósságte­­herrel vágtunk neki, azóta az állam terhiei csak nőttek, s a termelés folyamatos csökke­nése mellett ezeket újabb és újabb hitelekből volt kénytelen fedezni. Tavaly tavasszal kis híján ránkszakadt a gazdaság adósságteher alatt megroppant épülete. Az összeomlás küszöbén, a világgazdaság bizalmát elveszít­ve szinte egyik napról a másikra eldugult a hazánkba irányuló tőkeáramlás, zökkenve elakadt a magánosítás. De hosszú évek kés­lekedése után sikerült megfékeznünk e gaz­daságilag máris egy vesztes háborúval felérő folyamatot. - Hadd valljam be - folytatta Göncz Ár­pád magam is alig mertem hinni, hogy a goromba - oktatást, kultúrát, egészség­ügyet, s mi több: a családi létet­­ mellékha­tásként károsító gyógyszer életmentőnek bizonyul. De annak bizonyult: életveszélyes fizetési mérleghiányunk meredeken csök­ken. A költségvetés hiánya szintén. Valuta­­tartalékunk nő. A tőkebeáramlás folytató­dik. A magánosításból több folyt be az utol­só évnegyedben, mint öt év alatt összesen. Exportunk emelkedik. Az ipar termelése, termelékenysége folyamatosan növekszik. Mezőgazdaságunk mintha kezdene életre­­kapni. A gazdaság nem omlott össze, él, sőt, minden jel szerint izmosodik. A válság mélypontján - a kényszerű alkalmazkodás megrázkódtatásán­­ talán már túlvagyunk. A helyi és területi önkormányzatok a de­mokrácia frontvonalán szűkebb közössége­ik önállóságát és létbiztonságát védelmez­ték. A pártok is tették, amit a dolguknak vél­tek: koalíción belül és ellenzékből késhegyig menő viták során, helytálló és helyt nem ál­ló érvekkel hadakoztak a maguk részigazá­ért. S a családapák, családanyák­­ mi mást tehettek volna­­ a föld alól is, néha maguk sem tudták hogyan, előteremtették a gyere­keiknek a betevőt. Persze, tartozom vele az igazságnak, hogy szép számmal voltak, akik nem falat kenyérért, de nagy szelet kalácsért vívtak vérre­ menő harcot. A társadalom ellen. - Mit várunk hát mi - a nagybetűs TÁR­SADALOM - egyiktől is, másiktól is a jövő évben? - tette fel a kérdést a köztársasági el­nök. - A kormánytól erélyt és következetes­séget, tervszerű előrelátást, a megkezdett reformfolyamat végiggondolt folytatását, érdemi és alkotó párbeszédet, nyitottságot és őszinteséget. Magabiztos kormány nélkül sem létbiztonság, sem közbiztonság nin­csen. Sem a nemzet egészét képviselő ki­egyensúlyozott szomszédpolitika, sem elő­retekintő Európa- és biztonságpolitika. Az önkormányzatoktól, hogy a kormány öntu­datos partnerei legyenek, jogaik birtokában és tudatában vállalják és védjék helyi veze­tő szerepüket. Az Országgyűléstől jó törvé­nyeket, végrehajtható­­törvényeket. Ame­lyek szolgálják a társadalmat. És megegyez­nek az értékítéletével. Hát önmagunktól? Hogy éljünk úgy magunk is, ahogyan má­soktól elvárjuk. S nézzünk egy pillanatra némán önmagunkba: tengernyi gondunk közt él-e még bennünk a szeretet? Mert a szeretet erő, Isten adománya. Az Újeszten­­dőre kérjünk hát szeretet Tőle. Mindannyi­an mindannyiunkért - fejezte be köszöntő­jét Göncz Árpád köztársasági elnök. (MTI) Szemlét tart a miniszter Egyhetes külföldi körutat kezd ma William Perry amerikai védel­mi miniszter./o­jH Shalikashvili tá­bornoknak, a vezérkari főnökök egyesített bizottsága elnökének a társaságában. Felkeresi az Olasz­országban és Magyarországon állomásozó amerikai egységeket, majd Boszniába is ellátogat. Perry első állomása a Vicenza melletti avianói légibázis lesz, ahol a boszniai vállalkozást tá­mogató csapatok egy része állo­másozik. Onnan Taszárra és Ka­posvárra utazik. A zsákutcától az erkölcsökig Borisz Jelcin orosz államfő a Kremlben tartott újévi fogadá­son felszólította honfitársait, hogy támogassák a demokráciát és a gazdasági reformokat. Aki letér erről az útról, ismét zsákut­cában találja magát-jelentette ki Borisz Jelcin, a kommunistáknak a legutóbbi parlamenti választá­sokon elért sikerére célozva. Michal Kovác szlovák államfő televíziós újévi beszédében bí­rálta a Szlovákiában kialakult politikai közállapotokat. A kive­zető utat a hatalom toleránsabb magatartásában jelölte meg. Ko­vác szerint Szlovákiában az el­múlt esztendő a sikeres helyett inkább csak reménykeltőnek ne­vezhető. A társadalomra sajnála­tos módon rátelepszik a politika és ez nyomasztóan hat a köz­hangulatra. Megengedhetetlen, hogy az emberek létezésükben érezzék magukat fenyegetett­­nek - attól tartván, hogy a hata­lom egyre kevésbé tűri a bírála­tot. Igen nyugtalanító, ha a poli­tika túllépi a demokrácia gya­korlatában megszabott kerete­ket s már nem a polgárokat szol­gálja - mondotta Kovác. Fontos és nehéz, ámde sikeres és elégedettségre is okot adó esztendőnek minősítette 1995-öt Aleksander Kwasniewski lengyel államfő. 1996-ot az esélyek évé­nek nevezte, a legfontosabb fel­adatnak pedig a Lengyel Köztár­saság új alaptörvényének meg­alkotását és elfogadását tartotta. Az államfő aláhúzta: mindent el kell követni annak érdekében, hogy a legutóbbi politikai vádak (az Oleksy-ügy - a szert) tisztázá­sa elfogulatlanul, parlamenti és jogállami eszközökkel mihama­rabb megtörténjen. (MTI) Békét sürgetett a gyermekeknek a Szentatya Vatikáni üzenetek Folytatás az 1. oldalról Az újévi misét megelőzően II. Já­nos Pál pápa teljesen felgyógyult­nak és nagyon jó hangulatúnak látszott, amikor vasárnap el­mondta az év utolsó Úrangyalát. A kitartó eső ellenére több ezer hívő várta a vatikáni Szent Péter téren, hogy a katolikus egyházfő megjelenjen dolgozószobájának ablakában. II. János Pál a karácso­nyi ünnepek idején erősen megfá­zott, s lázas betegen mondta el az Urbi et Orbi áldást. Egy hirtelen rosszulét miatt azonban kényte­len volt félbeszakítani beszédét, s ennek a rosszullétnek az egész vi­lág szemtanúja volt, miután 67 or­szágban közvetítették egyenes te­levíziós adásban a pápai áldást. A nagy ijedelem után a Vati­kán minden módon igyekezett a világ tudomására hozni, hogy a 76. életévében lévő katolikus egyházfő egészségével semmi komoly baj nincs. A pápa mind­össze egyetlen napot töltött ágy­ban, s az eredeti programjának megfelelően néhány napos sza­badságra Castelgandolfóba uta­zott. Ezzel egyidőben hozták nyil­­vánosságra a jövő évre beterve­zett külföldi útjait, köztük ma­gyarországi látogatását. (MTI) FOTÓ:TALUM ATTILA Gyertyagyújtással fejezték ki tegnap sokan - ha­zánkban és a szomszédos országokban - szolidaritásukat mind­azokkal, akiket korlátoznak anyanyelvük használatában. Az akci­ót a Magyarok Világszövetsége kezdeményezte. Az élő lelkiismeret A Romániában és Szlovákiában, valamint a Jugoszláviában mű­ködő keresztyén egyházak lelki­­pásztoraihoz intézett újévi üzene­tet és felhívást a Tiszáninneni Re­formátus Lelkészegyesület. Az üzenet egyebek között leszögezi: Románia, a Szlovák Köztársaság és Jugoszlávia kormányai, illetve parlamentjei olyan intézkedéseket hoztak, amelyek súlyosan veszélyez­tetik az országaikban lakó magyar közösségek megmaradását. Lelkipásztorként elfogadhatatlan­nak tartjuk, hogy a határ másik ol­dalán szolgáló magyar nemzetiségű lelkészek - akik nektek is munkatár­saitok Isten Országáért - ne hirdet­hessék magyarul Isten igéjét, s hogy egyháztagjaik ne szólhassanak nyil­vánosan anyanyelvükön és ne tanít­tathassák gyermekeiket saját kultú­rájukra. Mint magyar református keresz­tyének követeljük, hogy a hatalmon lévők biztosítsák az egyéni és kollek­tív szabadságjogok gyakorlását min­den nemeztiségnek. E jogok érvé­nyesítése része annak a jó rendnek és békességnek, amelynek a fenntar­tásával maga a Mindenható Isten bízta meg a világi hatóságokat. Kedves Testvéreink! A mi sza­vunk nem hallatszik el hozzájuk, de a tietek igen. Emlékeztessétek veze­tőiteket arra, hogy szavaikban és cselekedeteikben „az igen legyen igen, a nem pedig nem"! Legyetek ebben élő lelkiismere­tünkké a veletek egy hazában élő ro­mán, szlovák, szerb, német, zsidó és magyar felebarátaitok javára. Ebben jó példával járnak előttetek a szlová­kiai egyházak vezetői, akik felemel­ték szavukat a nemzetiségiek szabad nyelvhasználatáért. Elnöki simogatás B­ár a szociálliberális orgánumokban rendszeresen megjelenő közvéleménykutatások szerint az ország legnépszerűbb poli­tikusa (Göncz Árpád) konkrétan nem fogalmazta meg újévi be­szédében, hogy ennek a kormánykoalíciónak nincs alternatívája, mint tette korábban, a gyanútlan polgárnak mégis az volt az ér­zése, mintha ezt a textust már hallotta volna egyszer-kétszer. So­rolta a kormány gazdasági hőstetteit a fizetési mérleg, s a költ­ségvetési hiány csökkenéséről, a valutatartalékunk növekedésé­ről, a külföld megrendült bizalmának a tőkebeáramlás mértéké­ben is megnyilvánuló helyreállásáról, exportunk, ipari termelésünk folymatos növekedéséről. Még az elmúlt években agyonszidott, s ter­mészetesen szétvertnek nyilvánított mezőgazdaság is a beszédben „mintha életre kezdene kapni". (Függetlenül attól, hogy az elmúlt másfél év alatt lényegében Csipkerózsika álomba szenderüolt az ag­rárirányítás.) S jóllehet az ország legnépszerűbb politikusa szerint sem volt minden fenékig tejfel, hiszen az adósságteher alatt tavaly tavasz­­szal csaknem összeroppant a gazdaság elvesztve a világgazdaság bizalmát bedugult a tőkebeáramlás, a magánosítás folyamata pedig elakadt, de - hangsúlyozta a legnépszerűbb - hosszú évek késlekedése után sikerült megfékezni a káros gazdasági folyama­tot. A hosszú évek késlekedéséről még szó lesz... Hogy mibe ke­rültek a „stabilizációs intézkedések" az állampolgároknak, hall­gatóknak és tanároknak, orvosoknak, nővéreknek, betegeknek, mit fizettek érte a családok, tudjuk. Mint ahogy az is nyilván­való: ezt az árat meg lehetett volna spórolni, ha nemcsak a vá­lasztási kampány szlogene szerint, hanem valóban hozzáértő kor­mány vette volna kézbe a kormányrudat. Mert igaz ugyan, hogy 1995-ben várhatóan 1-2 százalékkal bő­vül a gazdaság, de az is tény, hogy egy évvel korábban már 3 százalékos volt a GDP-növekedés. Ha a szakértők - akiknek ál­dásos tevékenységéről Horn Gyula az újévi rádiós beszélgetésben sem nagyon tudta meggyőzni a hallgatókat - nem szalasztották volna el bizonytalankodó semmittevéssel kormányzásuk első nyolc hónapját, akkor érvényesülhetett volna az a szinte törvény­­szerű gazdasági fejlődés, am­ely az 1994-es folyam­atok alapján benne volt a gazdaságban, így legalább 5 százalékra növekedhe­tett volna tavaly a GDP. Ennek hiányában azonban a szociálli­berális szakértelem mintegy 150 milliárd forintos többlettől fosz­totta meg a gazdaságot. Késlekedés nélkül lehetett volna tehát jobban, lényegesen job­ban sáfárkodni a megszerzett hatalommal. S akkor arra sem fa­nyalodik senki, hogy ünnepi pillanatok kényszere okán rózsaszí­nűre fesse azt az eget, amelyen sajnos a valóságban továbbra is sötét fellegek tornyosulnak. A költségvetés és az adótörvények is­meretében ugyanis nem számíthatunk sok jóra. Az emberek zse­béből ismét ugyanúgy fogják kivarázsolni tovább csökkenő reál­értékű forintjaikat, mint eddig. Az életszínvonal tovább zuhan, a gazdaság új erőre kapásához pedig idén szintén hiányozni fog­nak a források, főképpen a lakossági megtakarítások. Az ország tavaly jelesre vizsgázott türelemből, szívósságból, bölcsességből, ötletességből, életerőből, hangsúlyozta a legnépsze­rűbb. Megannyi jelző, megannyi simogatás a polgárok buksi fe­jére. Nagy kérdés: miközben az egyik oldalon némelyek - a sajtó jó részének hathatós támogatása mellett - lihegve ismételgetik: S love Lajos, s Bokros, a kormánnyal nagy egyetértésben préseli ki a maradék szuszt az emberekből, addig a másik oldalon ele­gendő lesz-e a türelmesek, szívósok, bölcsek fejének ismételt si­­mogatása, az ellenállás nélküli kitartás ösztönzéséhez. Horváth K. József Amerikai átkelés a Száván Folytatás az 1. oldalról Az amerikai nehézharckocsik már megkezdték átkelésüket Boszniába, ahol január derekára teljes lesz az IFOR-csapatok amerikai kötelékeinek létszáma és akkorra várják az orosz kato­nák érkezését is - közli a horvát sajtó. Tegnap délutánig legalább ötven katonai szállítójármű ha­ladt át a hídon. Közvetlenül az új esztendő küszöbén azt is bejelentették Zágrábban, hogy a horvát kül­ügyminiszter január első felében Belgrádba látogat. Ugyancsak biztató gesztus volt, hogy Tudj­­man elnök az esztendő utolsó napján közkegyelemben részesí­tett 455, alig hónappal ezelőtt hadbíróság elé állított szerbet, mondván hogy hasonló gesztust remél a másik oldalról is. Bencze Lajos Szlovákiai magyarok számvetése: védelem feltételes módban Az alapszerződés kétes sikere Milyennek minősítik az eltelt évet, és mit várnak 1996-tól - efelől érdeklődött az Új Ma­gyarország a határon túli ma­gyarság szervezeteinek vezetői­től. Bugár Béla, a szlovákiai Magyar Kereszténydemokra­ta Mozgalom elnöke nem túl lelkes, amikor az eltelt eszten­dő eseményeit összegzi. - Kisebbségi vonatkozásban ese­ményteli esztendőt zár Szlovákia: aláírták az alapszerződést és elfogad­ták a nyelvtörvényt. Mit jelentett ez a magyar kisebbség számára? - Az 1995-ös év nagyon kelle­metlenül érintette a szlovákiai magyarokat - hozzá kell ten­nem, más magyar kisebbségeket is. Szlovákiában olyan kormány került hatalomra, amely nem ta­gadja, hogy nem éppen kisebb­ségbarát - és most nagyon fino­man fogalmaztam. Meciar har­madik kormányával gyűlt meg ugyanis leginkább a kisebbségek baja. Mit hozott az óév az itt élő magyaroknak? Mindenekelőtt kaptak egy nyelvtörvényt, ami - bár a törvény alkotói váltig bi­zonygatják, hogy nem érinti a kisebbségek nyelvét - megszün­tet egy olyan törvényt, amely eddig biztosította, hogy a húsz százalék fölötti arányban ma­gyarlakta településeken élők használhatják hivatalos nyelvü­ket. Egyértelmű tehát, hogy ez a kisebbségek ellen irányul. A kultuszminiszter még a tör­vénysértéstől sem riadt vissza, hogy a CSEMADOK fenntartá­sára elkülönített összeget nacio­nalista kiadványoknak oszto­gassa, miközben a magyar kul­turális szervezet szinte minden emberét szélnek kellett ereszte­ni. Nem zártunk tehát valami jó évet. - Mindeközben a szlovák és a ma­gyar hivatalos álláspont közeledés­ről, sikeres szomszédségi politikáról beszél. - Ha elkezdjük elemezni, mi­ért nehezedett oktatásügyben akkora nyomás az igazgatókra, miért próbálták az alternatív ok­tatást bevezetni, aminek ered­ményeképpen tiltakozó nagy­gyűlésekre került sor, sőt az ok­tatás is később indult be a tanév kezdetekor, ha megvizsgáljuk, hogy a kultúra területén is a leg­­érintettebbek voltunk, ráadásul negatív értelemben, akkor egyértelművé válik, hogy ez a kormány kifelé más politikát próbál folytatni. A látszat ellené­re pedig mindent elkövetnek, hogy a magyar kisebbség vagy akár más kisebbségek öntudatát lerombolják. Ne csak negatívumokról be­széljünk: vigasztaló volt, hogy a szlovákiai magyarok mindig tudták, mit kell tenniük. Ha kel­lett, óvodákat és iskolákat men­tettek meg bátor, bölcs kiállásuk­kal, hozzájárulva, hogy mi min­dig magyarok maradhattunk. Bár óriási energiát és pénzt fek­tetett a kormányzat abba, hogy megpróbálja helyzetünket még rosszabbá tenni, elmondhatjuk: sikertelen volt az ellenünk irá­nyult politika. A kisebbség ve­zetői és józan elemei nem hagyták, hogy incidenst provo­káljanak, amely egy többségi­kisebbségi villongást eredmé­nyezett volna. - Befolyásolta-e a megkötött alap­­szerződés a kialakult helyzetet vagy a kormány kisebbségi politikáját? - Attól a pillanattól kezdve, hogy az alapszerződést aláírták, negatív értelemben valósul meg a kormány kisebbségi politikája. Olyan törvényeket hoznak, amelyek egyértelműen kárt okoznak. Ez a tény is arra mutat, hogy a kormánykoalíció tudatá­ban van: abban a pillanatban, amikor ratifikálják az alapszer­ződést, nem hozhat többé ilyen törvényeket. Ebből a szempont­ból az alapszerződés védelmet jelenthet nekünk. De csak jelent­het­­ ahhoz, hogy ne feltételes módban mondhassuk ezt el, más kormányra volna szükség (udvardy)

Next