Új Magyarország, 1996. január (6. évfolyam, 1-26. szám)
1996-01-02 / 1. szám
1996. JANUAR 2., KEDD TUDOSITAS/BELFÖLD Bizakodó szavak az új év kezdetén Göncz Árpád a reformok következetes folytatása mellett Folytatás az 1. oldalról Már a rendszerváltásnak jelentős adósságteherrel vágtunk neki, azóta az állam terhiei csak nőttek, s a termelés folyamatos csökkenése mellett ezeket újabb és újabb hitelekből volt kénytelen fedezni. Tavaly tavasszal kis híján ránkszakadt a gazdaság adósságteher alatt megroppant épülete. Az összeomlás küszöbén, a világgazdaság bizalmát elveszítve szinte egyik napról a másikra eldugult a hazánkba irányuló tőkeáramlás, zökkenve elakadt a magánosítás. De hosszú évek késlekedése után sikerült megfékeznünk e gazdaságilag máris egy vesztes háborúval felérő folyamatot. - Hadd valljam be - folytatta Göncz Árpád magam is alig mertem hinni, hogy a goromba - oktatást, kultúrát, egészségügyet, s mi több: a családi létet mellékhatásként károsító gyógyszer életmentőnek bizonyul. De annak bizonyult: életveszélyes fizetési mérleghiányunk meredeken csökken. A költségvetés hiánya szintén. Valutatartalékunk nő. A tőkebeáramlás folytatódik. A magánosításból több folyt be az utolsó évnegyedben, mint öt év alatt összesen. Exportunk emelkedik. Az ipar termelése, termelékenysége folyamatosan növekszik. Mezőgazdaságunk mintha kezdene életrekapni. A gazdaság nem omlott össze, él, sőt, minden jel szerint izmosodik. A válság mélypontján - a kényszerű alkalmazkodás megrázkódtatásán talán már túlvagyunk. A helyi és területi önkormányzatok a demokrácia frontvonalán szűkebb közösségeik önállóságát és létbiztonságát védelmezték. A pártok is tették, amit a dolguknak véltek: koalíción belül és ellenzékből késhegyig menő viták során, helytálló és helyt nem álló érvekkel hadakoztak a maguk részigazáért. S a családapák, családanyák mi mást tehettek volna a föld alól is, néha maguk sem tudták hogyan, előteremtették a gyerekeiknek a betevőt. Persze, tartozom vele az igazságnak, hogy szép számmal voltak, akik nem falat kenyérért, de nagy szelet kalácsért vívtak vérre menő harcot. A társadalom ellen. - Mit várunk hát mi - a nagybetűs TÁRSADALOM - egyiktől is, másiktól is a jövő évben? - tette fel a kérdést a köztársasági elnök. - A kormánytól erélyt és következetességet, tervszerű előrelátást, a megkezdett reformfolyamat végiggondolt folytatását, érdemi és alkotó párbeszédet, nyitottságot és őszinteséget. Magabiztos kormány nélkül sem létbiztonság, sem közbiztonság nincsen. Sem a nemzet egészét képviselő kiegyensúlyozott szomszédpolitika, sem előretekintő Európa- és biztonságpolitika. Az önkormányzatoktól, hogy a kormány öntudatos partnerei legyenek, jogaik birtokában és tudatában vállalják és védjék helyi vezető szerepüket. Az Országgyűléstől jó törvényeket, végrehajthatótörvényeket. Amelyek szolgálják a társadalmat. És megegyeznek az értékítéletével. Hát önmagunktól? Hogy éljünk úgy magunk is, ahogyan másoktól elvárjuk. S nézzünk egy pillanatra némán önmagunkba: tengernyi gondunk közt él-e még bennünk a szeretet? Mert a szeretet erő, Isten adománya. Az Újesztendőre kérjünk hát szeretet Tőle. Mindannyian mindannyiunkért - fejezte be köszöntőjét Göncz Árpád köztársasági elnök. (MTI) Szemlét tart a miniszter Egyhetes külföldi körutat kezd ma William Perry amerikai védelmi miniszter./ojH Shalikashvili tábornoknak, a vezérkari főnökök egyesített bizottsága elnökének a társaságában. Felkeresi az Olaszországban és Magyarországon állomásozó amerikai egységeket, majd Boszniába is ellátogat. Perry első állomása a Vicenza melletti avianói légibázis lesz, ahol a boszniai vállalkozást támogató csapatok egy része állomásozik. Onnan Taszárra és Kaposvárra utazik. A zsákutcától az erkölcsökig Borisz Jelcin orosz államfő a Kremlben tartott újévi fogadáson felszólította honfitársait, hogy támogassák a demokráciát és a gazdasági reformokat. Aki letér erről az útról, ismét zsákutcában találja magát-jelentette ki Borisz Jelcin, a kommunistáknak a legutóbbi parlamenti választásokon elért sikerére célozva. Michal Kovác szlovák államfő televíziós újévi beszédében bírálta a Szlovákiában kialakult politikai közállapotokat. A kivezető utat a hatalom toleránsabb magatartásában jelölte meg. Kovác szerint Szlovákiában az elmúlt esztendő a sikeres helyett inkább csak reménykeltőnek nevezhető. A társadalomra sajnálatos módon rátelepszik a politika és ez nyomasztóan hat a közhangulatra. Megengedhetetlen, hogy az emberek létezésükben érezzék magukat fenyegetettnek - attól tartván, hogy a hatalom egyre kevésbé tűri a bírálatot. Igen nyugtalanító, ha a politika túllépi a demokrácia gyakorlatában megszabott kereteket s már nem a polgárokat szolgálja - mondotta Kovác. Fontos és nehéz, ámde sikeres és elégedettségre is okot adó esztendőnek minősítette 1995-öt Aleksander Kwasniewski lengyel államfő. 1996-ot az esélyek évének nevezte, a legfontosabb feladatnak pedig a Lengyel Köztársaság új alaptörvényének megalkotását és elfogadását tartotta. Az államfő aláhúzta: mindent el kell követni annak érdekében, hogy a legutóbbi politikai vádak (az Oleksy-ügy - a szert) tisztázása elfogulatlanul, parlamenti és jogállami eszközökkel mihamarabb megtörténjen. (MTI) Békét sürgetett a gyermekeknek a Szentatya Vatikáni üzenetek Folytatás az 1. oldalról Az újévi misét megelőzően II. János Pál pápa teljesen felgyógyultnak és nagyon jó hangulatúnak látszott, amikor vasárnap elmondta az év utolsó Úrangyalát. A kitartó eső ellenére több ezer hívő várta a vatikáni Szent Péter téren, hogy a katolikus egyházfő megjelenjen dolgozószobájának ablakában. II. János Pál a karácsonyi ünnepek idején erősen megfázott, s lázas betegen mondta el az Urbi et Orbi áldást. Egy hirtelen rosszulét miatt azonban kénytelen volt félbeszakítani beszédét, s ennek a rosszullétnek az egész világ szemtanúja volt, miután 67 országban közvetítették egyenes televíziós adásban a pápai áldást. A nagy ijedelem után a Vatikán minden módon igyekezett a világ tudomására hozni, hogy a 76. életévében lévő katolikus egyházfő egészségével semmi komoly baj nincs. A pápa mindössze egyetlen napot töltött ágyban, s az eredeti programjának megfelelően néhány napos szabadságra Castelgandolfóba utazott. Ezzel egyidőben hozták nyilvánosságra a jövő évre betervezett külföldi útjait, köztük magyarországi látogatását. (MTI) FOTÓ:TALUM ATTILA Gyertyagyújtással fejezték ki tegnap sokan - hazánkban és a szomszédos országokban - szolidaritásukat mindazokkal, akiket korlátoznak anyanyelvük használatában. Az akciót a Magyarok Világszövetsége kezdeményezte. Az élő lelkiismeret A Romániában és Szlovákiában, valamint a Jugoszláviában működő keresztyén egyházak lelkipásztoraihoz intézett újévi üzenetet és felhívást a Tiszáninneni Református Lelkészegyesület. Az üzenet egyebek között leszögezi: Románia, a Szlovák Köztársaság és Jugoszlávia kormányai, illetve parlamentjei olyan intézkedéseket hoztak, amelyek súlyosan veszélyeztetik az országaikban lakó magyar közösségek megmaradását. Lelkipásztorként elfogadhatatlannak tartjuk, hogy a határ másik oldalán szolgáló magyar nemzetiségű lelkészek - akik nektek is munkatársaitok Isten Országáért - ne hirdethessék magyarul Isten igéjét, s hogy egyháztagjaik ne szólhassanak nyilvánosan anyanyelvükön és ne taníttathassák gyermekeiket saját kultúrájukra. Mint magyar református keresztyének követeljük, hogy a hatalmon lévők biztosítsák az egyéni és kollektív szabadságjogok gyakorlását minden nemeztiségnek. E jogok érvényesítése része annak a jó rendnek és békességnek, amelynek a fenntartásával maga a Mindenható Isten bízta meg a világi hatóságokat. Kedves Testvéreink! A mi szavunk nem hallatszik el hozzájuk, de a tietek igen. Emlékeztessétek vezetőiteket arra, hogy szavaikban és cselekedeteikben „az igen legyen igen, a nem pedig nem"! Legyetek ebben élő lelkiismeretünkké a veletek egy hazában élő román, szlovák, szerb, német, zsidó és magyar felebarátaitok javára. Ebben jó példával járnak előttetek a szlovákiai egyházak vezetői, akik felemelték szavukat a nemzetiségiek szabad nyelvhasználatáért. Elnöki simogatás Bár a szociálliberális orgánumokban rendszeresen megjelenő közvéleménykutatások szerint az ország legnépszerűbb politikusa (Göncz Árpád) konkrétan nem fogalmazta meg újévi beszédében, hogy ennek a kormánykoalíciónak nincs alternatívája, mint tette korábban, a gyanútlan polgárnak mégis az volt az érzése, mintha ezt a textust már hallotta volna egyszer-kétszer. Sorolta a kormány gazdasági hőstetteit a fizetési mérleg, s a költségvetési hiány csökkenéséről, a valutatartalékunk növekedéséről, a külföld megrendült bizalmának a tőkebeáramlás mértékében is megnyilvánuló helyreállásáról, exportunk, ipari termelésünk folymatos növekedéséről. Még az elmúlt években agyonszidott, s természetesen szétvertnek nyilvánított mezőgazdaság is a beszédben „mintha életre kezdene kapni". (Függetlenül attól, hogy az elmúlt másfél év alatt lényegében Csipkerózsika álomba szenderüolt az agrárirányítás.) S jóllehet az ország legnépszerűbb politikusa szerint sem volt minden fenékig tejfel, hiszen az adósságteher alatt tavaly tavaszszal csaknem összeroppant a gazdaság elvesztve a világgazdaság bizalmát bedugult a tőkebeáramlás, a magánosítás folyamata pedig elakadt, de - hangsúlyozta a legnépszerűbb - hosszú évek késlekedése után sikerült megfékezni a káros gazdasági folyamatot. A hosszú évek késlekedéséről még szó lesz... Hogy mibe kerültek a „stabilizációs intézkedések" az állampolgároknak, hallgatóknak és tanároknak, orvosoknak, nővéreknek, betegeknek, mit fizettek érte a családok, tudjuk. Mint ahogy az is nyilvánvaló: ezt az árat meg lehetett volna spórolni, ha nemcsak a választási kampány szlogene szerint, hanem valóban hozzáértő kormány vette volna kézbe a kormányrudat. Mert igaz ugyan, hogy 1995-ben várhatóan 1-2 százalékkal bővül a gazdaság, de az is tény, hogy egy évvel korábban már 3 százalékos volt a GDP-növekedés. Ha a szakértők - akiknek áldásos tevékenységéről Horn Gyula az újévi rádiós beszélgetésben sem nagyon tudta meggyőzni a hallgatókat - nem szalasztották volna el bizonytalankodó semmittevéssel kormányzásuk első nyolc hónapját, akkor érvényesülhetett volna az a szinte törvényszerű gazdasági fejlődés, amely az 1994-es folyamatok alapján benne volt a gazdaságban, így legalább 5 százalékra növekedhetett volna tavaly a GDP. Ennek hiányában azonban a szociálliberális szakértelem mintegy 150 milliárd forintos többlettől fosztotta meg a gazdaságot. Késlekedés nélkül lehetett volna tehát jobban, lényegesen jobban sáfárkodni a megszerzett hatalommal. S akkor arra sem fanyalodik senki, hogy ünnepi pillanatok kényszere okán rózsaszínűre fesse azt az eget, amelyen sajnos a valóságban továbbra is sötét fellegek tornyosulnak. A költségvetés és az adótörvények ismeretében ugyanis nem számíthatunk sok jóra. Az emberek zsebéből ismét ugyanúgy fogják kivarázsolni tovább csökkenő reálértékű forintjaikat, mint eddig. Az életszínvonal tovább zuhan, a gazdaság új erőre kapásához pedig idén szintén hiányozni fognak a források, főképpen a lakossági megtakarítások. Az ország tavaly jelesre vizsgázott türelemből, szívósságból, bölcsességből, ötletességből, életerőből, hangsúlyozta a legnépszerűbb. Megannyi jelző, megannyi simogatás a polgárok buksi fejére. Nagy kérdés: miközben az egyik oldalon némelyek - a sajtó jó részének hathatós támogatása mellett - lihegve ismételgetik: S love Lajos, s Bokros, a kormánnyal nagy egyetértésben préseli ki a maradék szuszt az emberekből, addig a másik oldalon elegendő lesz-e a türelmesek, szívósok, bölcsek fejének ismételt simogatása, az ellenállás nélküli kitartás ösztönzéséhez. Horváth K. József Amerikai átkelés a Száván Folytatás az 1. oldalról Az amerikai nehézharckocsik már megkezdték átkelésüket Boszniába, ahol január derekára teljes lesz az IFOR-csapatok amerikai kötelékeinek létszáma és akkorra várják az orosz katonák érkezését is - közli a horvát sajtó. Tegnap délutánig legalább ötven katonai szállítójármű haladt át a hídon. Közvetlenül az új esztendő küszöbén azt is bejelentették Zágrábban, hogy a horvát külügyminiszter január első felében Belgrádba látogat. Ugyancsak biztató gesztus volt, hogy Tudjman elnök az esztendő utolsó napján közkegyelemben részesített 455, alig hónappal ezelőtt hadbíróság elé állított szerbet, mondván hogy hasonló gesztust remél a másik oldalról is. Bencze Lajos Szlovákiai magyarok számvetése: védelem feltételes módban Az alapszerződés kétes sikere Milyennek minősítik az eltelt évet, és mit várnak 1996-tól - efelől érdeklődött az Új Magyarország a határon túli magyarság szervezeteinek vezetőitől. Bugár Béla, a szlovákiai Magyar Kereszténydemokrata Mozgalom elnöke nem túl lelkes, amikor az eltelt esztendő eseményeit összegzi. - Kisebbségi vonatkozásban eseményteli esztendőt zár Szlovákia: aláírták az alapszerződést és elfogadták a nyelvtörvényt. Mit jelentett ez a magyar kisebbség számára? - Az 1995-ös év nagyon kellemetlenül érintette a szlovákiai magyarokat - hozzá kell tennem, más magyar kisebbségeket is. Szlovákiában olyan kormány került hatalomra, amely nem tagadja, hogy nem éppen kisebbségbarát - és most nagyon finoman fogalmaztam. Meciar harmadik kormányával gyűlt meg ugyanis leginkább a kisebbségek baja. Mit hozott az óév az itt élő magyaroknak? Mindenekelőtt kaptak egy nyelvtörvényt, ami - bár a törvény alkotói váltig bizonygatják, hogy nem érinti a kisebbségek nyelvét - megszüntet egy olyan törvényt, amely eddig biztosította, hogy a húsz százalék fölötti arányban magyarlakta településeken élők használhatják hivatalos nyelvüket. Egyértelmű tehát, hogy ez a kisebbségek ellen irányul. A kultuszminiszter még a törvénysértéstől sem riadt vissza, hogy a CSEMADOK fenntartására elkülönített összeget nacionalista kiadványoknak osztogassa, miközben a magyar kulturális szervezet szinte minden emberét szélnek kellett ereszteni. Nem zártunk tehát valami jó évet. - Mindeközben a szlovák és a magyar hivatalos álláspont közeledésről, sikeres szomszédségi politikáról beszél. - Ha elkezdjük elemezni, miért nehezedett oktatásügyben akkora nyomás az igazgatókra, miért próbálták az alternatív oktatást bevezetni, aminek eredményeképpen tiltakozó nagygyűlésekre került sor, sőt az oktatás is később indult be a tanév kezdetekor, ha megvizsgáljuk, hogy a kultúra területén is a legérintettebbek voltunk, ráadásul negatív értelemben, akkor egyértelművé válik, hogy ez a kormány kifelé más politikát próbál folytatni. A látszat ellenére pedig mindent elkövetnek, hogy a magyar kisebbség vagy akár más kisebbségek öntudatát lerombolják. Ne csak negatívumokról beszéljünk: vigasztaló volt, hogy a szlovákiai magyarok mindig tudták, mit kell tenniük. Ha kellett, óvodákat és iskolákat mentettek meg bátor, bölcs kiállásukkal, hozzájárulva, hogy mi mindig magyarok maradhattunk. Bár óriási energiát és pénzt fektetett a kormányzat abba, hogy megpróbálja helyzetünket még rosszabbá tenni, elmondhatjuk: sikertelen volt az ellenünk irányult politika. A kisebbség vezetői és józan elemei nem hagyták, hogy incidenst provokáljanak, amely egy többségikisebbségi villongást eredményezett volna. - Befolyásolta-e a megkötött alapszerződés a kialakult helyzetet vagy a kormány kisebbségi politikáját? - Attól a pillanattól kezdve, hogy az alapszerződést aláírták, negatív értelemben valósul meg a kormány kisebbségi politikája. Olyan törvényeket hoznak, amelyek egyértelműen kárt okoznak. Ez a tény is arra mutat, hogy a kormánykoalíció tudatában van: abban a pillanatban, amikor ratifikálják az alapszerződést, nem hozhat többé ilyen törvényeket. Ebből a szempontból az alapszerződés védelmet jelenthet nekünk. De csak jelenthet ahhoz, hogy ne feltételes módban mondhassuk ezt el, más kormányra volna szükség (udvardy)