Új Magyarország, 1996. október (6. évfolyam, 229-254. szám)

1996-10-01 / 229. szám

­ Sütő András lemondott Maros megyei pozíciójáról Kamerindulatok az RMDSZ-ben Folytatás az 1. oldalról Sütő András 1990-ben, már a meg­alakulástól az RMDSZ Maros megyei szervezetének elnöke volt. Az RMDSZ székházában tartózkodott az 1990. márciusi marosvásárhelyi magyarellenes pogrom idején, s a felbőszült ro­mán nacionalistáktól elszenve­dett ütlegelésektől súlyos sérülé­seket szenvedett, elvesztette az egyik szemét. Felépülése után Sütő András folyamatosan az RMDSZ Maros megyei szerveze­tének tiszteletbeli elnöke volt. A Sütő András lemondását ki­váltó Maros megyei parlamenti képviselő-jelölésekről nyilatko­zott tegnap lapunknak Borbély László RMDSZ-képviselő, akinek meggyőződése, hogy a szemé­lye elleni durva lejáratási kam­pány, majd ezek után a képvise­lőjelöltek közül való „kiütése" történt azáltal, hogy a „nem be­jutó" ötödik helyrre sorolták a je­löltlistán. A Maros megyei jelölt­listát az elmúlt szombaton újra­tárgyalták, újra megszavazták, de a korábbi sorrend nem válto­zott, Borbély László az ötödik helyen maradt. Az Új Magyaror­szágnak adott nyilatkozatában Borbély László kijelentette, hogy visszalép a jelöltlistáról, amely­nek összeállítási módja ellen ko­moly jogi, erkölcsi, tartalmi és formai kifogásai, fenntartásai vannak. „Véleményem szerint nem az volt a fontos a meghall­gatásokon és a szavazásnál sem, hogy milyen volt az én képviselői munkám az elmúlt négy évben és ezalatt mit tettem a megye ma­gyarságáért, hanem teljesen más szempontok döntöttek."­­ Már jó ideje köztudott, hogy éles ellentétek húzódnak a Rom­ániai Magyar Demokrata Szövetség ber­keiben. Az egyértelműen kisebbség­ben levő úgynevezett radikális szárny több alkalommal is próbálko­zott az RMDSZ egyes kulcsszerep­lőinek lejáratására, eltávolítására. Ennek a törekvésnek az áldozata Borbély László marosvásárhelyi kép­viselő, aki több éven keresztül az er­délyi magyarság egyik kiemelkedő szószólója volt, az olykor oroszlán­barlanghoz hasonlító bukaresti par­lamentben. Borbély László egyik „bűne", hogy másik két képviselőtár­sával együtt pár évvel ezelőtt részt vett azon a Neptun-fürdői találko­zón, ahol nem történt más, mint ké­sőbb az amerikai Atlantában: tár­gyalás a legitim bukaresti kormány képviselőivel az erdélyi magyarság sérelmeiről. Sütő András arra a féktelen és er­kölcstelen hatalomvágyra próbálta lemondásával felhívni a figyelmet, amely egy idő óta beszivárgott az RMDSZ-be is, és amelynek megsze­mélyesítői megpróbálják kétségbe vonni az erdélyi magyarság érdek­­védelmi szervezetének eddig elért eredményeit. Ők azok, akik a sokat hangoztatott egységet csak saját ve­zetőségük alatt tudják elképzelni „Vétkesek közt cinkos, aki néma" - ez a Babits-idézet volt Sütő lemon­dólevelének címe. És megfogalmazó­dik a levélben az a remény, hogy el­jön majd a visszatérés ideje is Sütő András számára. Nem kétséges, hogy hiánya - ha ideglenes is - pótolhatat­­lan a Maros megyei magyaroknak (botos-pataky) 1996. OKTÓBER 1., KEDD TUDÓSÍTÁS/BELFÖLD mmm 3 Rom­ániai kiképzés A hódmezővásárhelyi Bercsényi Miklós Gépesített Lövészdandár 1. harckocsizó százada tegnap hajnalban Romániába utazott. A Partnerség a békéért próbák keretében a román katonákkal közös kiképzésen vesz részt. A vendéglátó - a Tordai Harckocsi Ezred harckocsizó százada - ta­valy októberben Hódmezővá­sárhelyen a Magyar Honvédség szabályzata alapján összeállított feladatokat gyakorolta a közös kiképzésen. A meghívásukra ok­tóber 9-ig Romániában tartózko­dó magyar katonák viszont az ot­tani szabályzatok szerint végzik a gyakorlatokat. A harckocsikat, az egyéni lőfegyvereket, az egyéb kiképzési eszközöket a ro­máin fél biztosítja. A katonák nappal és éjjel egyéni lőgyakor­­latokat, valamint szakaszharc­­szerű lőgyakorlatokat hajtanak végre a század- és szakaszparancs­nokok vezetésével Századerejű magyar alegység először vesz részt közös kiképzésen. Baszk vendég Balás Péter, az Ipari és Kereske­delmi Minisztérium helyettes ál­lamtitkára hétfőn hivatalában fo­gadta Rosa Diez Gonzalez asz­­szon­d, a baszk kormány keres­kedelmi, fogyasztási és idegen­­forgalmi miniszterét, aki delegá­ció élén három napig Magyaror­szágon tartózkodik. Balás Péter a baszk kormány és üzleti körök Magyarország iránt megnyilvá­nuló érdeklődését látta abban, hogy a miniszter asszony három évvel ezelőtti látogatását ilyen hamar megismételte. Előtérben a kisebbségügy EDU-tanácskozás Bukarestben létrehozott pártszövetség az Eu- je által adott tájékoztatást, amelu­rópai Parlament egyik megható­ a szerződés jelentőségével kap­rozó ereje. Az EDU tanácskozásáról az RMDSZ által összehívott hétfői sajtóértekezleten Sir Geoffrey Pattié, a brit Konzervatív Párt al­­elnöke, a norvég Kari Kullman- Five asszony, az EDU alelnöke, Szabó Károly, az RMDSZ szenáto­ra és mások tájékoztatták az új­ságírókat. Az MTI tudósítójának kérdé­sére Sir Geoffrey Pattié elmond­ta, hogy a román-magyar alap­­szerződésről is eszmecserére ke­rült sor a bizottságban, amely az európai politika és a tagfelvétel kérdéseivel foglalkozik. Meg­csalatos értékelés mellett tartal­mazta a szövetségnek a végre­hajtással kapcsolatos aggodal­mait is. La Pattié másfelől hangsú­lyozta, hogy az EDU támogatja tagpártjait a választásokon, eb­ben a szellemben ajánlotta a bi­zottság a KDNPP felvételét is. Ugyanakkor az EDU annak is hí­ve, hogy tagpártjai közösen lép­jenek fel. Felvételét kérte a Pol­gári Szövetség Pártja is, ennek elbírálását azonban a választá­sok utánra halasztották, elsősor­ban annak függvényében, elég jelentős erőnek bizonyul-e Nico-Helmuth Kohl kezdeményezésére hallgatták az RMDSZ képviselő- Joe Manolescu pártja./^TH^ Az Európai Demokratikus Unió (EDU) 1. számú bizottságának vasárnap és hétfőn Bukarestben megtartott tanácskozásán dön­tés született arról, hogy a kisebb­ségek helyzetével foglalkozó munkacsoportot hoznak létre, il­letve ajánlani fogják a már jelen­leg is tag RMDSZ mellett a Ke­reszténydemokrata Nemzeti Pa­rasztpárt (KDNPP), a legna­gyobb ellenzéki román párt fel­vételét is az EDU-pártvezetők 1998-ban esedékes legközelebbi találkozójának. Az EDU 32 európai konzerva­tív pártot, számos kormányon lévő politikai erőt tömörít. Az 1978-ban Margaret Thatcher és Kovác új rezidenciája Hétfőn elfoglalta új, végleges székhelyét Michal Kovác szlovák államfő, aki megválasztása óta előbb az e célra alkalmatlan po­zsonyi várban, majd a hajdani hercegprímási palotában lakott. Az elnök ezentúl Pozsony egyik legszebb épületében, a felújított Grassalkovich-palotában dolgo­zik, ahová hétfőn az elnöki iroda hivatalosan is beköltözött. A pa­zar pozsonyi palotát egykori „legszebb éveinek" megfelelő hi­telességgel állították helyre, de a régi bútorok az utolsó darabig „elkallódtak", így az elnöki szék­hely bútorainak zömét régiség­kereskedőknél vásárolták. Az el­nöki iroda munkatársai szerint a berendezés egyelőre igen szerény, mert a Meciar kormányfő és az ál­lamfő közti „haragszomrád" miatt többször is korlátozott költségveté­si keretek igen szűkösek voltak. Az egyéb „kereteket" érintően egy múlt századi tükör XVII. szá­zadból származó kerete érdemel említést - már csak azért is, mert ez tekinthető a berendezés legré­gibb darabjának, és az egykori Bécs Pozsonyban gyakran meg­fordult udvarhölgyei után most Kovác elnök felesége nézhet bele. (Az.,plTI 15 panoráma nyomán) Bővülő ausztrál kapcsolatok Jelenleg jobbak a kulturális kajo­nöki szóvivő tájékoztatta az csolata­ik, mint a gazdaságiak - a­LÍTI-t, mondta Göncz Árpád tegnap, Országgyűlés sajtóirodája­­amikor találkozott az ausztrál­nak tájékoztatása szerint a dele­­parlament, Gál Zoltán házelnök meghívására Magyarországra érkezett küldöttségével. A köz­­társasági elnök úgy fogalmazott: kölcsönös érdek a kereskedelmi forgalom bővítése, amelynek zá­loga a két ország vállalatainak közvetlen együttműködése. Ja­vasolta, hogy tapasztalatszerzés­re Ausztráliából gazdasági kül­döttség látogasson el hazánkban amelyet magyar delegáció utazá­sa követne. Göncz Árpád külö­nösen fontosnak tartotta a mező­­gazdasági kapcsolatok bővítését, ami az időjárási különbségek ki­használására építhetne. Margaret Reid, az ausztrál parlament sze­nátusának elnöke, a delegáció vezetője emlékeztetett arra, hogy több tízezer magyar szár­mazású él Ausztráliában, akik beilleszkedtek, hasznos tagjai a társadalmuknak, és természetes hidat képzenek a két ország kö­zött. Minderről Faragó András el­gádló tagjai tegnap megbeszélést folytattak az Országgylés Költ­ségvetési és Pénzügyi Bizottsá­gának képviselőivel is. Göncz Árpád és Margaret Reld FOTÓ: MTI Kihasználatlan lehetőségek A magyar-japán gazdasági kap­csolatok további jelentős fejlődé­se várható - fejezte ki meggyőző­dését Flom Gyula miniszterelnök abból az alkalomból, hogy teg­nap a Parlamentben találkozott a másfél milliónál több japán válla­latot tömörítő Japán Kereskedel­mi és Iparkamara küldöttségé­vel. A miniszterelnök szerint amellett, hogy Japán Magyaror­szág második legontosabb ten­gerentúli kereskedelmi partnere, s itthoni tőkebefektetései is jelen­tősek, a gazdasági kapcsolatok területén még számos kihaszná­latlan lehetőség van. Egyben sür­gette a viszonosság elvének na­gyobb érvényesülését a két or­szág közötti árucsere-forgalom­ban. Magyarország Japánba irá­nyuló kivitele ugyanis mind­össze egyötöde az ormán szár­mazó behozatalnak. Sokan vagyunk, mikor Sánta Ferenc megírta az egyik legszelíb magyar novellát és címül fölé írta: Sokan voltunk, még a mostaninál is rosszabb világ járt a szegény emberre. Az öreg ember, hogy leg­alább egy éhes szájjal kevesebb legyen a viskóban, fölmegy a hegy­be meglelni. A mai világban elvesztettük hegyeinket, nincs hová kimenekülniük a világból öregeinknek. A mai világ mégis folya­matosan termi a megalázó helyzeteket; akinek még vannak isme­retei a nyugdíjassorsról, közkórházaink állapotáról, a filléres gon­dok közé elvackolódó idősekről, azok tudják, miről beszélek. De Sánta Ferencnek még voltak öregjei, volt család, melyben minden sanyarúság ellenére, minden nyomorúság közepette el le­hetett élni szinte az emberi kor legvégső határáig. Ma odajutott az ország hogy a magyar férfiak várható életettartama kevesebb, mint Európa országaiban. Ma egész tömegeik zengnek munka, la­kás, jövedelem nélkül, közülük kevesen remélhetik, he­ valahai családjuk visszafogadja őket, ilyenformán kevés esélyük van arra, hogy az egykor tisztes korként emlegetett életidőket betölthes­sék Ma szállíthatatlan betegeket taszigálnak ki a kórházakból, mondván, nincsen számukra hely. Miféle haza lett ez? Ezt mo­tyogják sírva fordulnak be a falnak Ők a mi öregjeink Ők azok, akikért egyénként is, társadalom­ként is felelősek vagyunk Ők szüleink, ők nagyszüleink Ha szó­lunk, úgy szólunk hozzájuk mintha nem volna nemük Pedig más sorsot élt meg a férfi, s mást a nő. Más a férfiak háborúskodása az ellenséggel, s más az asszony háborúsága a család békéjéért, biztonságáért. Mást kellene eltanulnunk az apáktól, s mást az anyáktól. De mi nem tanulunk semmit, azt hisszük kezünkbe vet­tük sorsunkat, s ahogy mondani szokás, akaratunk ellenében nem ismerünk se Istent, se embert. Nem ér semmit az a társadalom, amely képtelen használni az idősek tapasztalásait. Nem ér semmit ez a társadalom, mert a fi­gyelem legkisebb fokára is képtelen immár. Nem is társadalom az, amiben trm élünk hartem szűk karomba terelt tömeg ahol nem férünk el egymástól, ahol azt lessük ki mikor adja át önként a helyét a törekvőnek S mivel nem társadalomban élünk nem cso­da, ha azt hisszük sokan vagyunk Pedig dehogy vagyunk sokan. Fogy a nemzet, fogy a tudás, fogy a munka útján szerzett férfias nemesség fogy az asszonyi szeretet. Fogy a család. Fogy minden, ami közös érték Csak a hatalom növekszik rajtunk Apáti Miklós Wallenberg, a sakkfigura Raoul Wallenberg, a budapesti zsi­dók ezreinek megmentője sokol­dalú kapcsolatokkal rendelke­zett magyarországi tevékenysé­ge idején, és teljesen tapasztalat­lanul keveredett bele a titkos­­szolgálatok üze­neibe - írja a Der Spiegel című német hetilap hétfői számában. A magazin orosz és amerikai történészek kutatásai alapján terjedelmes összeállításban foglalkozik azzal, hogy valójában kikkel tartott kapcsolatot a svéd diplomata. A lap Lev Bezimenszkij és Lev Jelin orosz, valamint Axel Frohn ameri­kai történészektől származó ada­tok alapján arra a megállapításra jut, hogy Wallenbergnek az ame­rikai titkosszolgálatra tevékeny­sége finanszírozásához volt szüksége, míg az SS-hez fűződő kapcsolatot a zsidók megmenté­sének eltűrése érdekében tartotta fennn. A szovj­et csapatok közeledé­sével kapcsolatokra volt szüksége a Vörös Hadsereghez is. Mind­­egyik a maga érdekében használta ki Wallenberget, aki sakkfigura volt idegenek játszmájában, s trrár nem saját maga döntött sorsáról Számos dokumentum tanúsko­dik arról, hogy Wallenberg tudott, sőt közreműködött azokon a tár­gyalásokon, amelyeken a nácik két alkalommal is megpróbáltak eladni zsidókat teherautókért, majd később pénzért a nyugati hatalmaknak. Majd a háború vége közeledtével mind a nyugatik, mind a szovjetek kapcsolatot ke­restek a náci vezetéssel. Dicséret Csehországnak James Wolfensohn, a Világbank el­nöke dicsérte a cseh gazdasági átalakulást a­zon a megbeszélé­sen, amelyet Vacláv Klaus cseh miniszterelnökkel folytatott - je­lentette a CTK. Wolfensohn hangsúlyozta, hogy a Világbank és a Nemzet­közi Valutaalap 2000. évi köz­gyűlésének prágai színhelyivá­­lasztása jól jelképzi a cseh fejlő­dést. A Világbank elnöke a cseh bankszektor nehézségeiről - több bank központi ellen­őrzés alá vonásáról - nem nyilatko­zott, csupán annyit mondott, hogy azokról nem tud semmit. Jó ismerője ugyanakkor ezeknek a gondoknak a Nemzetközi Pénzügyi Intézet, az HF részéről Frank Vogl. Ő érthetőnek ítélte a fejlődés adott szakaszában ezeket a problémákat, s hozzátette, hogy a bankrendszer kialakításának kezdete kockázattal jár, ám ezt vállalni kell, különben a túl sok garanciával és törvényekkel tar­kított korlátozás alatt nem kezdhet magától működni az egész - írta a CTK _ ___ ÚJ tagokkal ünnepelhet a NATO A NATO-tagállamok külügymi­niszterei decemberi ülésükön ér­tékelik majd a bebocsáttatásra váró országokkal folyó intenzív párbeszéd eredményeit, de bizo­nyos korábbi várakozásokkal el­lentétben még nem nevezik meg a bővítés első ferében esélyes kö­­zép-európai államokat. Erre a je­lek szerint a jövő év első felében - feltehetően még a legkésőbb májusban esedékes nagy-britan­­niai választások előtt - kerül sor. Noha a konkrét döntésre még várni kel, többé-kevésbbé egy­behangzó információk szerint Lengyelországnak, Csehország­nak és Magyarországnak nem a legnagyobb esélye arra, hogy­ a NATO új tagja­ivá váljanak - hangoztatják magyar katona­diplomáciai források. Arra is utalnak, hogy NATO-berkekben - s nem utolsó sorban az Egye­sült Államokban - erősödik a meggyőződés, hogy az első cso­port ne legyen túl nagy, mert ak­kor a kívül maradottak számára az a képzet keletkezhet, hogy esetleg nem is lesz második csoport. Az említett források úgy vélik, hogy kedvező döntés esetén a csatlakozási tárgyalások már a jövő év második felében meg­kezdődhetnek. E tárgyalások legkésőbb 1998 elejére lezárul­hatnak, s amennyiben a csatla­kozási jegyzőkönyvet adó jelen­legi tagállam és az új belépő or­szágok (reményeink szerint köz­tük Magyarország) törvényho­zása gyorsan jóváhagyja, úgy 1999-ben, a NATO megalakulá­sának 50. évfordulóján új zászló­kat húzhatnak fel a brüsszeli székház előtt. Addig azonban még több nagy témakörben fognak dönte­ni az észak-atlanti illetékesek­nek. Egyrészt elkerülhetetlen a szervezet belső reformja, hisz enélkül a NATO nehezen for­dulhat kifelé. Megoldást kell ta­lálni a kimaradók kezelésére is - főképpen Oroszországgal kell megnyu­gtatóan rendezni a kap­csolatokat. (Ez a „különalku" lát­szik napjainkban körvonalazód­ni Moszkvával.) Harmadsorban konkrétan el kel hogy dőljön: kiket is hívnak meg először az észak-atlanti szervezet soraiba - mutatnak rá Budapesten. (daróczi)

Next