Új Magyarország, 1997. január (7. évfolyam, 1-26. szám)

1997-01-02 / 1. szám

4­i lett Göncz Árpád rózsaszínű újévi köszöntője Az ország erkölcsileg adós A Magyar Köztársaság elnöke új­évi köszöntőjében a többi között hangsúlyozta: a múlton - ha­zánk múltján - immár nem lehet változtatnunk, hiszen szervesen beépült a jelenünkbe. S bár egyre távolabbról, de hatni fog a jö­­vőnkre is. A távoli jövőnk még ködbe burkolódzik. Az elnök mégis úgy érzi: 1997-ben határ­vonalra értünk­ ahol már ránk köszön a jövő. És búcsút vesz tő­lünk a múlt. S ha holnap ugyan­azokkal a gondokkal kell is még küzdenünk, mint tegnap, ha az idő - a térképpel ellentétben - vörös vonallal megrajzolt határt nem ismer, akkor is úgy hiszi: most dereng fel előttünk látha­tóan az a választóvonal, amely átalakulásunk véglegességét, közgondolkodásunk változását, többrendbeli múltjaink halvá­­nyultát jelzi. A köztársasági elnök fontos­nak ítélte, hogy a jelenlegi rend­szer - az előző kettőtől eltérően - megtorlás, erőszak nélkül szi­lárdult meg. Igaz, a szabadság olyan, mint a levegő - csak a hiánya észlelhető. Vagy épp a hétköznapi hátrányai, hogy nemcsak az erényt, de a bűnt sem fojtja el. A jelennel - a gazdasági ösz­­szeomlás közvetlen fenyegeté­sével - az ország kormánya húsz hónappal ezelőtt kén­yszerítően szembesült - jelentette ki Göncz Árpád. - A válság gyökere igen mélyre nyúlt, jóval a rendszer­­váltás előtt kezdődő eladósodá­sig. Gazdaságunk idegen igé­nyekhez és nem az ország adott­ságaihoz igazodó szerkezetéig. A szovjet piac összeomlásáig. A piacát vesztett, piac- és tulajdon­­váltásra kényszerült gazdaság háborús veszteséggel fölérő leér­tékelődéséig. És ennek követ­keztében a több mint egyharma­dos termeléscsökkenésig. A majd két évtizedes adósságból fedezett, inflációt gerjesztő élet­színvonal-politikáig. Ami mind köztudomású volt, de minded­dig senki nem mert a következ­ményeivel szembenézni. A válság elhárítása kényszerűen goromba volt, s mert végletes ta­­j­ékosságot diktált, társadalmi­­lag igencsak költséges: árát első­sorban a kiszolgáltatottak, a bér­ből, fizetésből élők és a nyugdí­jasok fizették meg. A gazdaságra e méregerős orvosság úgy ha­tott, ahogyan egy, már kis híján érett piacgazdaságra hatnia kel­lett: recsegve-rop­ogva bár, de helyreállt az egyensúlya. A vál­ságon túljutottunk. Sikerült el­vágnunk a gyökereit. Még ha ezt a kiszolgátatottak egyelőre nem is érzik. Ép­p ezért, most azoknak vagyunk kötelesek az ország er­­kölc­adósságát ha fokozatosan is, de elsőként visszafizetni, akik a válság elhárításáért a helyzetük­nél fogva a legtöbbet áldozták. Az ország adósságának, a költségvetés hiányának, fizetési kötelezettségeinek csökkenésé­vel mind több és több jut legége­tőbb ternnivalóinkra, a közokta­tás, egészségügy, szociális ellá­tás, bűnüldözés korszerűsítésére és fejlesztésére. Bárki legyen is kormányon. Elmondhatjuk hát: az átalaku­lás első szakasza lezárult A ma­gánosítás a vége felé jár, a gaz­daság - ha az állam­a fejlesztési stratégiát nem is nélkülözheti - önjáróvá lett Lassan ismertté vál­nak, és hiszem, hogy bezárulnak a visszakésdve módot adó joghé­­zagok, és fdialam­ulnak a szilárd gazdasági ér­ekviszonyok. Ame­lyek nemcsak megk­övetelik, de ki is kényszerítik az üzleti és közzeti tisztességet. Jobban, mint bánni rendőrhatóság. (MTI) A nyugati álrant ellen 1945 és 1989 között, Batsányi híres versét figyelmen kívül hagyva, vi­gyázó szemünket Moszkvára vetettük, pontosabban szólva a Kreml ve­tette ránk igencsak szigorú tekintet, mi pedig, jobb híján-a forradalom napjait lesimítva - sunyítottunk. A rendszermegváltás óta változott a helyzet. Mostanában főként Nyugat és Amerika felé tekingetünk. Ők is figyelnek ránk - kapunk biztatást, eltérítő és visszatérítődő kölcsö­nöket, működő és működésképtelen tőkét -, de korántsem olyan alapos gonddal, mint ahogy azt egykoron szovjet testvéreink tették. Az úgynevezett szovjet mintát ránk kényszerítették, a nyugatit pe­dig mintha mi akarnánk magunkra kényszeríteni, végre-valahára elért egyetlenségünktől teljesen függetlenül. Romlik a nyelvünk, egészsé­günk, emlékezetünk, felejtjük hozományainkat, szokásainkat, nem­zeti kultúránkat. Majd hárommillióan élnek hazánkban a létminimum hozzávetőleges környékén, de vannak, akik még a környékére se jut­hatnak el, fennakadnak a szociális hálón. Sokunk viszont már-már majmolja a nyugati módit. Az igazság kedvéért azt is el kell mondanom pesze, hogy vannak olyan hofitár­­saink, akik olajat vagy Petőfit keresnek, de fűzben azért látják a „FÁK- tól" az erdőt. Nem vitás az, hogy vannak olyan módszerek, technikák, elméletek, amiket át lehet venni, de nem egy az egyben. Minden életrevaló nép csak önmagából, saját múltjából és jelenéről indulhat ki, ha azt akarja, hogy jövője is legyen. Álmodni, számolni és káromkodni minden nem­zet fia csak saját anyanyelvén tud. Vegyünk néhány példát arra, hogy mit értek én a nyugati áfiumon. A napokban a következőket harsona felém van inkább betéri a tévé egyik csatornája. Már 300 000 káelháztartáson ott vagyunk, janu­ártól kezdve 120 órában. Nem igazán értettem, hogy mi a csudát jelent a kábelháztartás, de azt azért rögtön elhatároztam, hogy ha minden kötél szakad, jövőre kábelháztartási alkalmazottként fogok elhelyezked­ni. Persze, az is eszembe jutott, hogy ahol kábel van, ott általában áram is szükségeltetik. Az energiahordozók árváltozását figyelembe véve, kétlem, hogy 97-ben rohamosan nő majd kis hazánkban a „kábelkéglik" száma. Azt meg végképp nem tudom, hogy kinek lesz ideje és kedve napi 16 órát tévét nézni. Egy biztos, nem szeretném, ha tovább nőne nálunk a „tévécsatorna-töltelékek" száma, hiszen, sajnos van már épp elég hajléktalanunk és munkanélkülink. Hosszan folytathatnám a példák felsorolását, de nem teszem, hiszen ezt önök is megtehdnék. Éppen ezért azt szeretnén kérni önmagunk­tól, hogy az „Új két évben" ne csak egy irányba nézzünk, ne csak el­tanuljunk, hanem tanítsunk is, és ami a lefontosabb, ne engedjük, hogy választott vezetőink félrevezessenek minket. Már csak két év van hátra, úgyhogy tulajdonképpen ők már csak „félvezetők"... György László Készenlétben a jégtörők A Duna felső szakaszán másod­fokú jégvédelmi készültséget rendelt el a Győri Ú­zügyi Igaz­gatóság, miután szlovák terüle­ten erősen zajlik a folyó. A ma­gyarországi szakaszon jelenleg közepes erősséggel zajlik a jég, az Országos Ví­zf­gyi Felügyelet illetékesének tegnapi tájékozta­tása szerint a folyómeder vízfe­lületét mintegy hetven százalék­ban fedi. Érméi nagyobb kiterjedésű jégtakaróra tartósan mínusz 10 Celsius-fok alatti hőmérséklet esetén lehet számítani. A hely­zetre való tekintettel a mai nap­tól Bajánál készenlétben állnak a jégtörő hajók is. Összefüggő jégtakaró borítja a Felső-Tiszát; Tokaj fölött he­lyenként 15-30 centiméteres vas­tagságú a jég, Tokaj és Tiszalök között pedig 10-13 centiméter. Az Észak-magyarországi Víz­ügyi Igazgatóság öt jégtörő hajó­ból álló flottlája a hideg idő be­állta óta bevetésre készen áll. Ombódi István igazgató-helyet­tes főmérnök elmondta: két jég­törő hajót a tiszalöki vízi erőmű és duzzasztó védelmére rendel­tek ki, ám egyelőre csak figyelő­­szolgálatot tartanak. Három jég­törő Tokajban, a Tisza-Bodrog torkolatánál horgonyoz, a téli ki­kötőt vigyázza. Mivel a meteoro­­lógiaai előrejelzések továbbra is hideget ígérnek, a folyó vízhoza­ma is kicsi, ezért a következő na­pokban nem kell tartani jégzaj­lástól, a hajók viszont - melyek sorszámozva a Jégvirág nevet kapták - szükség szerint azon­nal bevethetők. (MTI) BELFÖLD 1997. JANUÁR 2., CSÜTÖRTÖK • Nyír tuskával lőtték torkon újév hajnalán a 22 éves román áHam­^ gárságú Berta Hajnalt egy vácegresi diszkóban. A hatvani kórházba to­­vábbküldte a sérültet mert ágy­­számcsökkentés miatt m^szűnt a g^észet Gyöngyösön az ügyeletes gégészorvos úgy látta jónak, hogy a sérültet a kerepestarcsai Flór Ferenc Megyei Kórházba szállítják, ahol vé­gül 14 órakor látták­­. Veszprémi Európa Ház Mit csinál a városgazda? - Kétmillió forintig gondorvoslás Az elmúlt éveket meghe­ladó be­ruházásokat és hosszú távú vá­rosfejlesztési stratégiai tervet hoz tíz új esztendő Veszprém­ben; az MTA győri tudományos intézetének segítségével már el­kezdték azt a nagyszabású mim­­kát, amelynek a végén kirajzoló­dik, hogy milyen lesz Veszprém arculata 25-50 év múltán. Dióssy László polgármester az év első napján az MTI minka­­társának elm­ondta: a város ve­zetői és a kutatók a többi között fölmérik, hogy milyen szerepet tölthet be Veszprém a banatora idegenforga­lomban, továbbá miként lehet szorosabb együtt­működést kialakítani a diz­arzti­­kusan fejlődő Székesfehérvárral, részesedik az ipartelepítésből, és hogyan lehetne ehhez hozzá­kapcsolni a Veszprémi Egyetem szellemi bázisát, kutató-fejlesztő munkáját. Ennek az integráció­nak már tapasztalhatók a jelei, hiszen a Videoton közreműkö­désével jelen van Veszprémben az IBM és a Sony. Az idevágó terveket segít megvalósítani majd a Székesfehérvár-Veszp­­rém-Szombathely vasútvonal villamosítása is. Az egyetem szellemi tőkéjére alapozva az intézményben sze­retnék kialakítani az Európa Há­zat, amely az uniós csatlakozás­sal kapcsolatos oktatás központ­ja lehetne. A polgármester sze­rint a korábbi ad­ál jobb éve lesz az idén Veszprémnek, hiszen az elmúlt két év és az e­zt megelőző választási ciklus szigorú hely­i gazdaságpolitikájának köszön­hetően már minimálisra csök­kent a város tartozása, így a ko­rábbi éveknél többet fordíthat­nak kommunális fejlesztésre, és jelentős új beruházások is indul­nak. A volt szovjet laktanya la­kásainak komfortosításával igyekeznek enyhíteni a város la­­tásgondján. Idősek házának építéséhez fognak a városban, és megkezdődik a megyei könyv­tár rekonstrukciója is. Az 1997-es esztendő újdonságai közé tarto­zik, hogy az önkormán­­zat vá­rosgazdát alkalmaz, aki a lakos­sági bejelentésekkel fogla­lkozik, emellett minden önkormányzati képviselő kétmillió forintos összeghatárig maga dönthet ar­ról, hogy körzetében milyen égető gond orvoslására fordítsa­nak pénzt. (MTI) Kazánrobbanás az iskolában A teljes köz­ntifűtés-rendszer átépítése vált szükségessé a szandai iskolában, miután decem­ber 27-én felrobbant az intézmény egyik vegyes tüzelésű kazánja, s a detonáció romba döntötte a kazánházat és több radiátor is megrongálódott Barna Józsefné igazgató az MTI tudósítójának elmondta, a szakértők megállapítása szerint a padláson lévő kiegyenlítő tartályban keletke­zett fagydugó miatt volt elégtelen a forró víz keringése, ez okozta a robbanást. A január 6-án esedékes iskolakezdésre helyrehozzák a régi cserépkályhákat, ideiglenesen azokkal fűtenek majd. A gázfűtésre vár átállás szükségtelenné tenné a romba dőlt kazánház felépítését, a milliós beruházásra azonban sem az iColának, sem az önkormányzatnak nincs pénze, belüg­yminiszté­­riumi alaptól remélnek támogatást Meghalt egy lány Diszkó után elütötte az autó Közlekedési baleset áldozata lett az új év első napjá­nak reggelén egy fiatal lány Hőgyészen; sérüléseibe a baleset után két órával halt bele barátnője lakásán. Az út szélén hazafelé gyalogoló két lányt egy gyu­lai fiatalember ütötte el. A sérülteket kocsijába ültet­te, majd a könnyebben sérült lány lakására szállítot­ta, de sem orvost nem hívott, sem a rendőrséget nem értesítette a történtekről. A rendőrség és az orvos csak akkor szerzett tudomást a balesetről, miután a lány már meghalt. Nesz János őrnagy, a hőgyészti rendőrőrs parancs­noka az MTI-t arról tájékoztatta, hogy az ügyben még folynak a kihallgatások, a felelősség megállapí­tásának tisztázásán műszaki szakértő dolgozik. A Volkswagen Golf gépkocsijával gázoló fiatalember és a lányok is diszkóban szilvesztereztek. S aligha gondol­­tá­k, hogy evégi szórakozásuk tragikusan végződik. Megtorlás 1956 októbere után A holnap, holnapután itt megjelenő írás az 1956-os forradalom budapesti leve­résével foglalkozó terjedel­mes dolgozat része. Eddig is­meretlen dokumentumok alapján készült Bevezetés­ként a szerzővel készült be­szélgetést adjuk közre.­ ­ Krajczár Gyulával beszélgetek. Rendőrtiszt, jelenleg nyugdíjas. - így van. 1989. március 31. óta. 1962 óta végig bűnügyi sza­kon dolgoztam, iskoláimat leve­lező szakon végeztem. - Milyen rendfokozattal ment nyugdíjba? - Rendőrszázadosként. - Hogyan került kapcsolatba ezzel a témával? - Ezzel a témával 1981-ben az MSZMP KB utasítására találkoz­tam, a Budap­esti Rendőrfőkapi­tányság létrehozott egy önálló kutatócsoportot, hogy az „ezen­­forradallom'’ leverésének 25-ik évfordulójára készítsen jelentést a hatalom megragadásáról és a közrend helyreállításáról. Ennek a csoportnak mintegy 26 tagja volt, vezetője a pártbizottság el­ső titkára és egy nyugállom­ányú vezérőrnagy „elvtárs", az Állam­­biztonsági Osztály vezetője volt. „Akarategységben " -Ez a megbízás akkor nyilván­valóan politikai célzatú volt, gondolom, azt kellett volna bizo­nyítaniuk, milyen hősiesen har­colt a rendőrség az „ellenforrada­lom" leverése során... - Ennek az anyagnak a politi­kai jellegét az adja, hogy a 25. évfordulón először hivatalosan fel a akarták dolgozni az „ötven­hatos eseményekben" részt vevő fegyveres erők mun­káját. Én eb­ben az időben a főkapitány tit­kárságán dolgoztam, értékelő tisztként Egy bizottság alakult, az adatgűjtő bizottságban raj­­tam­ kívül három aktív és három nyugdíjas rendőrtiszt volt (osz­­tayvezetők, illetve kerületi kapi­tányok), s bevontuk, kérésemre, az irattár egyik nyu­gdíjas dolgo­zóját is a munkába. 197-ben a bő­vített anyaggal nyertem egy pá­lyázatot, ennek kiadása azonban a rendszerváltozás miatt elmaradt. Ekkor helyeztek 49 évesen - teje­sen indokolatlanul - engem is nyugdíba, előttem ismeretlen ok miatt leszázalékoltak, ekkor gyen­gítették le a rendőrség felderítő ál­lományát Nyugdíasként ma is elégedett ember vagyok. - Vigott miért nem keltett érdek­lődést ez az anyag 1989-90 körül? - Az eredeti, pályadíjas dol­gozatomat az '56s Szövetség elnökének, Hornyák Tibornak át­adtam, ő azt mondta, ír egy könyvet, melynek második ré­szében közreadja a munkámat, majd az Esti Hírlapban nevem feltüntetése nélkül megjelentet­te a dolgozatom kivonatát, mi­közben én kórházban voltam. Hasonló visszaélésekkel azóta is találkoztam - belefáradtam, hogy kiadót, mecélzást keressek. Már arra is gondoltam, hogy elé­getem az egészet... Visszatérve az eredeti ügyre, 1981-ben a ha­talom kérdése volt a középpont­ban. A proletárdiktatúra az ak­kori értelmezés szerint vaske­mény hatalom volt, saját jelzői szerint „gyors, forradalmian bá­tor, kíméletlenül elnyomta a ki­­zsákmányolókat és a gonoszte­vőket..." Utána mindvégig úgy tüntették fel a diktatúrában, hogy kényszerűen kellett a harcot foly­tatni a belső ellenséggel szemben. Mindez „akarategységben" tör­tént ez nem rendőri kifejezés, ha­nem pártzsargon, mely ellent­mondás nélküli engedelmességet jelent. A párttagság „példamuta­tása" és a sajtó ellenőrzése fontos feladat volt, s az 1956-os forrada­lom két hetében keletkezett ösz­­szes iratanyagot kiemelték a BM irattárából Én ebben a szellemben nőttem fel, s azt hittem, mintasze­rű munkát végzek, csak utána gondolkoztam­­ a dolgokon. A pártterror - '56-ban hány éves volt? -17 éves voltam, harmadikos gimnazista. Kőbányán laktam a Harmat utcában és a szomszé­dos Szent László Gimnáziumba jártam. Ez a terület kiesett a har­cokból. Ez munkásnegyed volt, édesapám elesett a II. világhábo­rúban, édesanyám, mivel apám „vitéz" volt, sokáig munkát sem kapott, otthon én politikai neve­lésben nem részesültem, nekem megélhetési és tanulási gond­jaim voltak. - Ezt csak azért kérdeztem, mert én akkor 11 éves voltam, de jobb helyen lakván, részt vehet­tem a rádiónál lezajlott tünteté­sen, és amit ott tapasztaltam, egész életemre meghatározta né­zeteimet és sorsomat. De térjünk vissza az ön munkájára. Ebben van egy nagyon érdekes rész, mely arra utal, hogy október 23-ika esetleg provokáció ered­ményeként robbant ki.­­ A rendőri munkában a pro­vokáció tilos. A párt tekintélye egyesítette a kormányt, a ható­ságokat és az intézményeket A sem rendkívül erős volt Eddig 1956-ról szabványértékelések vol­tak csak, pedig itt nem Horthy­­tisztek terrorja volt, nem a Nyugat aknamunkája. A magyarországi pártterror vált az egész szocialista rendszer etalonjává. Az MSZMP a szovjet csapatok segítségével le­verte az ezer­forradalom­noik elke­­resztelt népfelkelést, nemzeti sza­badságharcot Kádár még első ér­tékelőidben maga is használta ezeket a szavakat. Saját magát fejezte le - Nekem megvoltak azok a röp­­iratok, melyeket még Kádár írt alá, s melyeket később a többi '56-os anyaggal kénytelen voltam elé­getni, mert Kádár, a hóhér, saját korábbi véleményével is szöges el­lentétbe került a forradalom meg­ítélésében... - Valóban így volt. Ezt az em­lékezetet annyira manipulálták, hogy a kommunista párt ellentá­madásba mehessen át, teljesen átformálva a tömegek tudatát 1956 után saját magát fejezte le ez a rendszer, ahogyan 1945 után is. Jó lenne, ha egyszer vé­get érne ez a folyasm­at Sz. Sz. P. Folytatjuk Krajczár Gyula, a Megtorlás szerzője. Az emlékezetet manipulálták

Next