Új Magyarország, 1997. október (7. évfolyam, 229-253. szám)

1997-10-24 / 247. szám

1997. OKTOBER 24., FENTEK Október 23-i kitüntetések a példamutató helytállásért Göncz Árpád államfő az 1956-os forradalom és szabadság­­harc emlékének ápolásában és a forradalom szellemiségé­nek folyamatos érvényesülése érdekében kifejtett kima­gasló munkássága elismeréseként a Köztársasági Elnöki Arany Emlékérem személyes elismerésben részesítette Cserépy Gyula nyugalmazott alezredest. Dudás Györgyöt, dr. Farkas Györgyöt, dr. Fejér Dénest, Kádái Lászlót, Lévai Istvánt, Priska József Tamást, Szendrődi Miklóst, Tirczka Kolosnét, Uhlár Ottót, Varga Jánost, V. Bazsó Károlyt és Zágon Sándort. A kitüntetéseket az államfő szerdán nyúj­­totta át a Parlamentben. A köztársasági elnök, a minisz­terelnök előterjesztésére, a nem­zet sorsát és történelmét megha­tározó dicsőséges forradalmunk alatti példamutató helytállásuk elismeréseként 1956-os Emlékér­met adományozott Albert Mi­hálynak, Balog Sipos Mihálynak, Bencze Józsefnek, Barki Mihálynak, Csiki Sándornak, Erzse Istvánnak, Fazekas Sándornak, Fülöp G. Dénes­­nek, Gyertyánosi Gábornak, Jancsó Csabának, Kántor Gyulának, Ker­tész Gyulának, Kiss Bélának, Kis­­györgy Olivérnek, Molnár Bélának, Mózes Árpádnak, Papp Bálint Mi­hálynak, Péter Miklósnak, Simon Mártonnak, Török Istvánnak, Török Józsefnek, Varga Sándornak, Veres Károlynak és Veress Zoltánnak. Az 1956-os Emlékérmet posztumusz adományozta Ambrus Jánosnak, Dohi M. Árpádnak, Erzse Imrének, Opra Benedeknek, Ravasz Győző Vik­tornak és Szikszai Jenőnek. A Magyar Köztársaság elnöke eddigi kimagasló tevékenysé­gük elismeréseként október 23-i hatállyal - a honvédelmi minisz­­ter előterjesztésére-altábornagg­­gyá léptette elő Kositzky Attila vezérőrnagyot és Preininger Ambrus vezérőrnagyot. A bel­ügyminiszter javaslatára rendőr dandártábornokká nevezte ki dr. Bély László rendőr ezredest, Ger­­gényi Péter rendőr ezredest és dr. Komáromi István rendőr ezredest, továbbá határőr dandártábor­nokká Fonyódi György határőr ezredest. Magyarország nagyszerű le­hetőség előtt áll: önként, min­den kényszer nélkül csatlakoz­hatunk egy olyan szervezethez, amely hosszú időre valódi békét és biztonságot jelenthet szá­munkra. A NATO-csatlakozás olyan esély, amely révén hazánk évszázadok óta először a győzte­sek oldalára állhat. Mindannyi­unk felelőssége, hogy 1956 hősei­hez hasonló összefogással félre­tegyük kicsinyes és önző politi­kai érdekeinket, és ne szalasszuk el az alkalmat - mondta Kuncze Gábor belügyminiszter, a tárca szerdai ünnepségén. Az 1956-os forradalom és szabadságharc 41. évfordulója alkalmából rendezett megemlékezésen a miniszter 139 kitüntetést adott át belügyi és köz­­igazgatási szakembereknek. A Magyar Köztársaság elnöke által adományozott Magyar Köztársasági Arany Érdemke­­reszt Katonai Tagozat kitünte­tésben hatan részesültek, 14-en pedig a Magyar Köztársasági Arany Érdemkereszt Polgári Ta­gozat kitüntetést vették át. Ugyanezen kitüntetések ezüst és bronz fokozatait 85-en kapták meg. Harmincnégy személy munkáját emléktárggyal, dicsé­rettel és jutalommal ismerték el. Ugyancsak nemzeti ünne­pünk alkalmából tegnap a Parla­ment Kupola-csarnokában a Magyar Köztársaság elnöke ki­tüntetéseket adott át. Újabb történelemhamisítás 1956 nem etnikai konfliktus volt! A magyar közelmúlt egyik legfájóbb történetét, az 1956- os forradalom és szabadság­­harc utáni szovjet deportálá­sok körülményeinek okait ku­tatva a Deportálások Tényfeltáró Bizotts­a egy dokumentum­film ekészítésérl döntött A több mint egy éve folyó kuta­tásokról a nyers videofelvételek elkészültek, így Deportálások a Szovjetunióba - 190 címmel ta­valy a 40. évforduló tiszteletére ősbemutatót is hirdettek. A Gulyás János, Iványi Péter, Szerdahelyi Szabolcs szerzőhár­mas kölcsönösen megállapodott arról, hogy a filmen rögzített anyag felhasználásáról közösen döntenek. Ennek ellenére legna­gyobb megrökönyödésükre Gu­lyás János rendező-operatőr idén februárban a 28. Magyar Filmszemlén már mint a Video­­gráfia Egyesület produkcióját Semmisnek kell tekinteni cím­mel saját alkotásaként nevezte be az eredetileg más címmel és más alkalomra készített alkotást. Ezért a DEPORT '56 szerzői jogi és személyiségi jogi pereket in­dítottak Gulyás János ellen. Emi­att a televízióban történő bemu­tatás is késlekedik. Ennél is nagyobb baj az, hogy - az eredetileg tervezett céltól el­térően - Gulyás János a filmet egy 1996-os, a Magyar Televízió Híradó műsorában lejátszott tu­dósítással kezdi: itt izraeli kato­nák ütlegelnek civil arabokat. Ez­zel a burkolt rasszista felhanggal a filmben megszólaló személyek azt érzik: a magyar forradalmat és szabadságharcot is etnikai konf­liktusok szintjére akarta Gulyás János lesüllyeszteni, ezért elha­tárolják magukat a Gulyás nevé­vel fémjelzett produkciótól. Richter József, a filmben meg­szólaló hajdani deportált külön levélben hívta fel a figyelmet ar­ra: '56-ban ha voltak is bármi­lyen etnikai konfliktusok, azok éppen a szabadságharc eszméi­től vezérelve szűntek meg. A hír­adó izraeli eseményének beját­szása ezért az egykori szabad­ságharcosok és a deportáltak emlékét is súlyosan sérti. Richter József külön kitért arra is: a Szov­jetunióba elhurcoltak között a ka­tolikus vallásútól a zsidó emberig, cigánytól az ateistáig mindenkol megtalálható, ám deportálásuk idején valamennyien bajtársak­ként segítették egym­ást. A DEPORT rendezőgárdája, valamint a filmben szereplő ta­núk: Szlama Árpád, Bak János, Richter József s a filmzene szerzője, Kajkó Félix ezért közös nyilatkozat­ban is felhívták Gulyás János fi­gyelmét arra, hogy nem járulnak hozzá az általa átdolgozott film forgalmazásához. Richter József arra is kitért, hogy felesége - így értelemszerűen családja is - zsi­dó származású, ezért számára még inkább bántó, személyiségi jogot sértő a történelmi esemé­nyek durva elferdítése. A vitás kérdés eldöntése jelen­leg még a bíróságra vár, ám a DEPORT '56 ennek ellenére to­vább folytatja a kutatást, s hama­rosan újabb expedíciót indítanak útnak. Ezúttal a Kaukázus-kör­­nyéki településeken kutatják fel az esetleges magyar elhurcoltak sorsát. A további filmforgatás si­kere érdekében szívesen fogad­nak bármilyen segítséget. R. M. A Göncz Árpád: Magyarország a múltak csatatere Arccal a NATO felé Folytatás az 1. oldalról Göncz Árpád felidézte, hogy egyetlen nagy­hatalom sem erősítette meg azt a semleges státust, amit Imre nyilvánított ki 56-ban, utolsó kétségbeesett kísérletként, hogy meg­mentse az országot az újabb megszállástól és vérontástól. Véleménye szerint hazánk biz­tonságának és belső békéjének akkor meghiú­sult célja ma a megvalósulás küszöbéhez ért: az Észak-Atlanti Szövetség meghívta Ma­gyarországot tagjai közé. Az államfő arra kért mindenkit: a leendő tagság költségvon­zatánál ne a beszerzendő fegyverek árát mérlegelje - ami egyébként alig egyharmada annak, amit semleges államként kellene fegyverkezésre fordítanunk -, hanem azt, hogy a NATO leendő tagjaként a Magyar Honvédség összlétszáma harmadát sem te­szi ki a II. világháború idején, a Don-kanyar­­nál elszenvedett magyar veszteségnek - Ha a NATO betölti békefenntartó feladatát, a ma­gyar népnek nem kell jövendő hadiözvegyek, árvák hadirokkantak vakok és bénák tömegei­vel számolnia - szögezte le Göncz Árpád. A köztársasági elnök fontosnak nevezte egyben azt is, hogy a szomszédos országok - amelyeknek kisebbségei élnek hazánkban, miközben náluk is él magyar kisebbség - szintén tagjai legyenek a NATO-nak. Göncz Árpád megemlítette, hogy 1956 célkitűzései közül ma a munkástulajdon ál a legtávolabb a megvalósulástól. Hozzátet­te: ha a formális munkavállalói tulajdonról időszerűtlen is beszélni, a munkavállalók haté­kony érdekvédelméről, a szakszervezeti munka korszerűsítéséről, az intézményes érdekegyez­tetésről és különösen a hátrányos helyzetű fia­talok továbbtanulásának lehetőségéről nem le­het lemondani Az államfő végetvül arra hívta fel a figyelmet, hogy Magyarország - különösen most, a választások előtt - a múltak csatatere. Ezért arra figyelmeztetett: tiszteljük, szeressük ami volt, hiszen letagadhatatlanul a miénk Ám ne próbáljuk kölöncül akasztani nemcsak a jelen, de a jövő nyakába. (MTI) BELFÖLD f Rabparlament a Sportcsarnokban Október 22. délután a Nem­zeti Sportcsarnokbban rendezte meg ez évi világtalálkozóját az '56-os Felkelők Rabparlamente Hornyák Tibor elnök beszédében elmondta, hogy a forradalmat követő megtorlásokban 16 ezer 798 szabadságharcos kapott tíz év feletti börtönbüntetést, és mintegy 400 felkelőt végeztek ki a forradalom vérbefojtása után, nem számítva bele azokat, akiket a szovjet statáriális, rögtönítélő katonai tanácsok ítéltek halálra. Az egyszerű emberekből hősök­ké vált mártírokra emlékezve egyperces néma felállással adóz­tak az ünnepségen részt vevő, ma is élő egykori bajtársak. Hor­­nyák Tibor szabadságharcos ki­jelentette: „a kommunisták rém­uralmából csak szörnyű erkölcsi, politikai, gazdasági, kulturális és egészségügyi romok maradtak ránk", amelyeknek megváltozta­tásához nemzeti összefogásra és megbékélésre lenne szükség. De lehet-e addig összefogásról és valódi megbékélésről beszélni, ameddig nem történik meg a fel­elősségre vonás, az elszámoltatás - tette fel a kérdést. Az ünnepségen felszólalt Giczy György, a JGTNP elnöke is, aki az ötvenhatos magyar forra­dalmat „a világ számára a sza­badság elpusztíthatatlan tanú­­ságtételeinek" nevezte. Utalt ar­ra, hogy a nemzethez tartozá­sunk elképzelhetetlen anélkül, hogy ne éreznénk át a letűnt nemzedékek küzdelmeinek ér­telmét, az államalapítás nagy­­szerűségét, a 48-as szabadság­­harc eszméinek igazságait, s még inkább az 1956-os magyar forradalom és szabadságharc céljait, eredményeit. A nemzet szégyenének nevezte, hogy „a velünk maradt tanúknak és hő­söknek nagyon keveset törlesz­tettünk." Kijelentette: „ez az or­szág a forradalom és szabadság­­harc hőseinek nemcsak az esz­méit és üzenetét felejtette el - mert el akarják vele feledtetni -, ha­nem még arra sem volt igazán gondja, hogy ezeknek a hősöknek méltó erekört biztosítson." Ne­künk, kereszténydemokratáknak, nem a bűnösök megelégedésére kell élnünk és dolgoznunk, hanem az ál­dozatok és a kisemmizettek megelé­gedésére - mondta a pártelnök Lassan György - a jelenleg Amerikában élő -, a Práter utca egykori szabadságharcos pa­rancsnoka a múltat idézte: - Öt­venhatban mindnyájan készen voltunk meghalva a hazánkért. A bátorság, a hősiesség, a ma­gyar becsület, a magyar haza iránt való szeretet volt minden pesti srácnak a szívében. Fegyver­rel harcoltunk a hazáért az utolsó pillanatig - fogalmazott. Lassan György kifejezte csalódását a rendszerváltás elmaradása miatt, majd kifejtette a nyugati magyar­ság azon óhaját és fájdalmát, hogy mind a mai napig nem élhetnek a legfőbb állampolgári jogukkal, a választásokon való részvétellel. Az egykori szabadságharcos abbéli aggodalmának adott han­got, hogy az egykori kommunis­ták ma is a régi módon próbálják meg az ellenzéket bomlasztani, szétverni, azaz mind az ellenzé­ki pártokba, mind az ötvenhatos szervezetekbe bomlasztó, áruló elemeket küldenek, építenek be. Beszédének végén összefogásra szólította fel a nemzeti pártokat. Barabás Géza Ne érjük be kevesebbel 1956. október 23-a számunkra egyszerre több és kevesebb is, mint egyszerű nemzeti ünnep, az '56-os polgári forradalom ugyanis időben túl közel van hozzánk ahhoz, hogy ünneppé merevedjék - mondta Pokorni Zoltán, a Fidesz parlamenti frak­ciójának vezetője szerdán a Vas megyei Csákánydoroszlón tar­tott megemlékezésen. Ma még, amikor együtt élnek 1956 áldozatai és az egykori gyil­kosok, a bebörtönzöttek és a börtönőrök, a közelmúlt törté­nelmének ezt a néhány napját többféle módon magyarázzák, értelmezik. Megbocsátást azon­ban csak azok hirdethetnek, akik vérüket hullatva küzdöttek a szabadságért, nem pedig azok, akik számára november 4-e ho­zott boldogulást - jelentette ki a szónok. '56 céljaiból még koránt­sem valósítottunk meg mindent, erkölcsi kötelességüink - muta­tott rá -, hogy azottól ne enged­jünk el semmit, ne érjük be ke­vesebbel. Sikeres Magyarorszá­got kell felépítenünk, ahol érde­mes megszületni, jól élni, ahol erény gyermeket vállalni, érdem tisztességesen dolgozni és meg­becsülés n­yugdíjba menni - hangoztatta. Kaposvár Nagy Imréje Kaposvár belvárosában tegnap megemlékeztek a város szülötté­ről, Nagy Imréről. Szülőházához szinte egész nap megállás nélkül érkeztek a város és a környező települések polgárai, hogy lete­gyék virágaikat, s néhány percre felidézzék a mártír miniszterel­­nök alakját, tetteit. Többen örö­müknek adtak hangot, hogy az idén már nem volt állami szónok, nem voltak üres, sablonos beszé­dek, amelyek nemcsak Nagy Im­réhez, de a forradalomhoz és sza­badságharchoz is méltatlan volt. -b­ár- Torgyán József erősítené '56 eszméjét Elfogadhatatlan, hogy azok ko­szorúznak Nagy Imre és más 56- os hősök sírjánál és azok vezet­nek bennünket a NATO-ba és az Európai Unióba, akik a szovjet blokk védelméért sortüzeket irá­nyítottak a magyar szabadság­­harc résztvevőire - hangoztatta Torgyán József az FKGP elnöke a nemzeti ünnep alkalmából mon­dott beszédeiben. Az ellenzéki pártvezető szerda este a szabol­csi Demecser község újonnan épült iskoláját avatta fel és koszorú­zott a helyi emlékműnél, továbbá tárgyalásokat folytatott a megyei MDF- és Fidesz-elnökökkel Tegnap szintén egy falusi iskolában, Vecsé­­sen tartott ünnepi nagygyűlést. A kisgazda elnök szónoklatai­nak eg­­ alapgondolata az volt, hogy 1956-nak a gazdasági füg­getlenség kivívása is célja volt, ellentétben a mai kormányéval, amely különösen a vidéki Ma­gyarország lakosságát hozza hátrányos helyzetbe. Felemelte szavát az esélyegyenlőtlenség ellen, melyyek jellemzője a falu­si fiatalok továbbtanulásának le­hetetlensége és az áfának becé­zett állami sarccal megterhelt la­kásépítés. A kisgazda elnök hall­gatósága előtt újra-újra vissza­tért arra a megállapításra, hogy hazánkban még nem történt meg a teljes rendszerváltozás, a kommunizmust még csak a poszt­kommunizmus váltotta föl. G. Nagyné Maczó Ágnes, az Or­szággyűlés kisgazda alelnöke, tegnap délelőtt a Corvin közben Pongrátz Gergely egykori pa­rancsnok személyes felkérésére mondott beszédet. A forradalom és szabadságharc a zsarnokság elleni lázadás volt, a magyarság egyetemes méltóságáért folyt - mondta. „Nem a kommunizmus hibáit akarták megreformálni, hiszen ki hallott már olyat, hogy megreformálják a fasizmust?" - tette föl a költői kérdést. Hozzá­fűzte: nem azért folyt a küzde­lem, hogy az összes kommunista ma a vadkapitalisták álarcában nyomja el a nemzetet. 1956 a vi­lág első harmadik utas forradalma volt, sem kommunista, sem kapi­talista. A leverettetésről szólva megkérdezte az őt hallgatókat, tudnának-e egyetlen olyan példát is mondani, mikor a hazánkban ál­lomásozó idegen szövetségesek a nép mellé áltak. Maczó Ágnes ismertette az or­szágos földügyi sztrájkbizottság felhívását, majd egységre szólí­totta fel a nemzetet. 56-os emlékműavatás Szegeden A karhatalmisták ideje lejár Szegeden Melocco Miklós, Kossuth-díjas "szobrászmű­vész alkotásának, az 1956-os emlékműnek a felavatása volt tegnap nemzeti ünne­pünk egyik fénypontát Miután dr. Ványai Éva alpolgár­mester köszöntötte az egybe­gyűlteket, a Kossuth-díjas Mako­­vecz Imre építész drámai hangú avatóbeszéde következett. Emlé­keztetett a nemzet szomorú múltjára, s csöppet sem irigylésre méltó jelenére is felhívta a figyel­met. Külön hangsúlyt helyezett az orosz megszállásra, az '56-os forradalom és szabadságharc előz­ményeire. Mint mondta: a bosszúszomjas 19-esek, Rákosi, Rajk, Gerő, Farkas, miután hata­lomra kerültek, elvégezték azt, amit 1919-ben nem sikerült a Moszkvában kiképzetteknek. El­vették a földet, a műhelyt, elhaj­tották az állatokat, a részeg, cse­lédagyú, szívtelen csőcselékkel móresre akarták tanítani az álta­luk bűnösnek tartott nemzetet. Az összeomlás szélére jutott az ország, s 1956-ra már tartha­tatlanná vált a helyzet. Moszkva szívesen leváltotta volna a pribé­keket, ám ehhez megfelelő alka­lom kellett. A Petőfi-kör előké­szítő munkája után október 22- én délelőtt a műegyetemi DISZ- bizottság pontokba foglalta a hallgatók követeléseit, és estére az aulában nagygyűlést hirdet­tek. Ott már az oroszok távozá­sát követelték. Lefoglalták a stendlező gépeket, s másnap ki­tört a forradalom. Miután azt a szovjet hadsereg leverte, a régi recept szerint kö­vetkeztek a leszámolások. Azok a lövések, szájbarúgások soka­kat érintettek a kiüresedő és ho­mályba vesző Magyarországon. Később is. Mert ahogyan Mako­­vecz fogalmazott: csak a magas­ban hi­tt haza képe szorította visz­­sza azt a tudást, hogy nemcsak a szovjet birodalom, az utódálla­mok, hanem az atlanti Nyugat is úgy akarja, ne emeljék még egy­szer föl a szabadság színes pil­langóját. Ám akit szabadnak szültek, annak szabadságfoka magasabb a többiekénél, akkor­ is, ha a héttoronyba, a tajgáb­á­l vagy a fogházba van zárva. Hiá­­ba váltja fel az internacionaliz­must a globális világkép, a Sza­bad Nép-félórát az Internet, s ha­­ha lesz karhatalmistából minisz­terelnök, az ő idejük lejár, a haji$ a magasban felragyog, és millió^' feltartott karjával szárny Ta karé szabadság. " ‘ Makovecz végül arra figye­­meztetett, hogy újra választa­­nunk kell, és azokat kell követ-' nünk, akik a mi kisemmizett­ érel­­tünket, a szabadságunkat képvi­selik. Az 1956-os szabadságharc legyen az útmutatónk! - mond­ta. Aki akkor velünk tartott,­ve­­lünk van ma is. Aki akkor elle­nünk volt, ellenség az ma is. Az ünnepi műsor végeztével az emlékművet megáldotta és megszentelte Gyulay Endre sze­­ged-csanádi megyéspüspök, Bartha Tibor református, vala­mint Tóth Attila evangélikus lel­kész. _______________________ IV

Next