Uj Magyarság, 1938. április (5. évfolyam, 73-96. szám)
1938-04-01 / 73. szám
2 nyavszky Sándor, a képviselőház elnöke, Karafiáth Jenő főpolgármester, Szinyei- Merse Jenő, a párt ügyvezető elnöke és Rákóczy Imre miniszteri tanácsos, a sajtóosztály vezetője. Tasnádi-Nagy András elnöki előterjesztései során többek között bejelentette, hogy a párt szervező bizottsága legutóbb tartott ülésén megbeszélte a szervezés kérdéseit, s elhatározta, hogy a párt minden vármegyében megyei nagyválasztmányi gyűlést tart. Csirálfyi Kálmán mondja: A budapesti hisztéria izgat Darányi Kálmán miniszterelnök tett ezután rövid bejelentést, amelynek során ezeket mondotta: — Bár engem a budapesti hisztéria nem nagyon izgat (viharos taps és helyeslés), mégis szükségét látom annak, hogy a képviselőházban pénteken felszólaltak, amikor kevésbé a választójogi törvényjavaslattal kívánok foglalkozni, mint inkább az utóbbi időben elterjedt különféle hírekkel. Csupán ezt akartam bejelenteni. A miniszterelnök feszült érdeklődéssel várt bejelentését a párt nagy tapssal és éljenzéssel fogadta. Tasnádi-Nagy András országos elnök ezután a legutóbbi pártértekezlet határozatának megfelelően, javasolta, hogy a párt a zsidókérdés tanulmányozására a párt országos elnökének elnöklésével tizennégy tagú bizottságot küldjön ki, s annak tagjaiul a következőket válassza meg: vitéz Balogh Gábor, vitéz Biró György, Huszovszky Lajos, Kölcsey István, Kühne Lóránt, vitéz Losonczy István, Mekkai János, vitéz Mecsér Endre, Pesthy Pál, Petainek József, Plósz István, vitéz Ujfalussy Gábor és Végváry József. A pártértekezlet az elnök javaslatát egyhangú helyesléssel elfogadta, s ezzel az értekezlet véget ért. Általános gyűlostilalmat rendelt el a cseh kormány Lesigyol demars Prágában a csehországi kommunisták iiselm© tramit— Moszkva nem sdís fel kedvenc térvét, hogy Románián áfcémulva siessen a csehek segítségére , Prága, március 31. A belügyminisztérium hivatalos közlése szerint április elsejével kezdődőieg általános politikai gyűlés tilalmat rendeltek el Csehország területére. A cseh képviselőház csütörtöki ülésén Vrsini képviselő a koalíciós pártok tót képviselői nevében azt a nyilatkozatot tette, hogy a tót nép szabad és boldog jövőfi csakis, mint alap'Hofíce''cr követ csütörtökön megjelent a cseh külügyminisztériumban és kormánya nevében erélyesen tiltakozott az ellen, hogy a cseh köztársaság területén működő kommunista párt lengyeljen és tevékenységet fejtsen ki. A lengyel követ felhívta a cseh kormány figyelmét arra, hogy a Lengyelországból elmenekült kommunista vezérek igen élénk tevékenységet folytatnak a cseh krtíit.fl.l'Síl ftá + ivriílo+Ar» miácr rovi cr /"»nicon ocmun'nci. nevésen kijelentette, hogy a cseh koalíciós pártok eddigi nyilatkozataiban sem szövegüket, sem szellemüket tekintve, nem lát jószándékot arra, hogyaz állam léte tekintetében döntő nemzetiségi kérdést elvi megoldásra vigyék. A lengyel kormány erélyes lépésre szánta el magát a csehországi kommunisták túlkapásai miatt. A szudétanémet lapok jelentése szerint Papce prágai lengyel nők, amely szerint moszkvai sajtókörökben tartja magát a hír, hogy a szovjetkormány tárgyalásokat kezdett a román kormánnyal annak biztosítására, hogy Csehország megtámadása esetén az orosz csapatok Prága megsegítésére átvonulhassanak Románia területén. Moszkvában úgy tudják, hogy a bukaresti kormány határozottan elutasította a szovjet kormány javaslatát. Marschall Ferenc vádmivelésüglyi miniszter előadásával véget ért a Közigazgatási tanfolyam A harmadik továbbképző közigazgatási tanfolyam csütörtökön délelőtt a belügyminisztérium dísztermében tartotta ünnepélyes záróülését, amelyen megjelentek Tahy László, Zohán Béla, Tomcsányi Kálmán, Csatáry Béla és Vay László báró államtitkárok, Puky Endre, a közigazgatási bíróság elnöke, Vargha Imre, a legfőbb állami számvevőszék elnöke, Karafiáth Jenő főpolgármester, Blaha Sándor ny. államtitkár, Barsi Aladár miniszteri osztályfőnök, Éliássy Sándor rendőrfőkapitány,Weis István, az Oti nyug. vezérigazgatója, Valkay Bertalan miniszteri osztályfőnök, Osváth László miniszteri tanácsos és a minisztériumok több más vezető tisztviselője, valamint a felsőház, a képviselőház és a főispán utcai tagjai közöl többen. Tahy László államtitkár megnyitója után Marschall Ferenc földművelésügyi miniszter tartott előadást, A gazdasági munkavállalók kötelező öregségi biztosítása és a közigazgatás címmel. Bevezetőül ismertette mezőgazdasági szociálisztikai törvényalkotásaink fejlődését, hangsúlyozva, hogy Magyarország a mezőgazdasági munkavállalók öregség, rokkantság és halál esetére szóló biztosítása terén a kezdeményezést már közel negyven éve megtette s ezzel Németország után az első volt. Darányi Ignácunk egyik, az akkori viszonyok közepette kimagasló alkotása a gazdasági cselédek és egyes gazdasági gépmunkások kötelező baleseti biztosítása mellett megteremtette a mezőgazdasági önkéntes öregség, rokkantság és haláleseti biztosítást is. A törvényhozás 1912-ben az általa lerakott alapokat továbbépítette, de a nagy világégés majdnem megsemmisítette az eddig elért eredményeket. A termelés rendjének helyreállítása és az értékesítés problémáinak megoldása után Darányi Kálmán miniszterelnök, mint földmivelésügyi miniszter azonnal megragadta az alkalmat és először a gazdatisztek öregség, rokkantság és haláleseti kötelező biztosításáról szóló javaslatot, majd pedig a gazdasági munkavállalók kötelező öregségi biztosításáról szóló javaslatot nyújtotta be. — Az utóbbi javaslattal — folytatta a miniszter — a kormány tanújelét adta annak, hogy teljes mértékben átérzi és magáévá teszi a mának azt a parancsoló követelményét, hogy szociális berendezkedéseinket fejleszteni kell és különösen a magyar mezőgazdasági munkásság hatalmas és értékes rétegeit kell fokozottabb szociális gondozásban részesíteni. A feladatokat azonban nem lehet egyszerre megoldani, mert a szociálpolitika is csak reálpolitika lehet. Az adott gazdasági viszonyok és az államháztartás pénzügyi helyzete nem teszik lehetővé, hogy a mezőgazdasági társadalombiztosítás még meg nem valósított ágait egyszerre vezessék be. Amikor az öregségi biztosítás megvalósítása mellett döntöttünk, az az etikai megfontolás is vezetett, hogy a munkában elaggott mezőgazdasági munkás a nemzeti termelőtevékenységgel eltöltött élete jogán munkaképtelen öreg korában ne kegyelemkenyéren, hanem munkával és befizetett járulékaival megalapozott biztosítási szolgáltatásokból éljen meg. Főként, etikai megfontolások döntötték el azt a kérdést is, hogy kötelező legyen az öregségi biztosítás. Nem fogadható el az az érv, hogy a kényszer megbélyegzi az egyént. Habár a kötelező szociális biztosítás eszméjét a sorsközösségben élő szolidarizmusában találjuk is meg, nem szabad felednünk, hogy a társadalombiztosítás a szolgáltatás és ellenszolgáltatás egyensúlyának elvén nyugszik. Az öregségi biztosítás azért előzi meg a betegségi biztosítást, mert az utóbbi a legtöbb költséget igénylő biztosítás. Márpedig a szociális terhek kihatását az agrártermelésnél különösen behatóan kell mérlegelni. A miniszter ezután részletesen ismertette az öregségi biztosítás feltételeit, a szolgálta-tások és a járulékok nagyságát s hangsúlyozta, hogy a biztosítás bevezetése 75.000 falusi kisembernek nyújt támogatást. Gondoskodás történt arról is, hogy az új biztosítási ág központi ügyvitele a lehető legegyszerűbb és minden bürokratizmustól mentes legyen. Épp ezért a helyi igazgatási tennivalókat a helyi közigazgatásra bízták, s ezt a célt szolgálja a járulék egységes megállapítása is. A helyi tennivalókat azért is a községekre kell hárítani, mert a járadékosok szétszórt települések iden kerületi pénztárak felállítását nem tenné lehetővé s az igényjogosultság megállapítása a helyi viszonyok alapos ismeretét kívánja. A törvény értéke elsősorban annak helyes végrehajtásától függ. Kétszeresen áll ez a megállapítás, ha szociálpolitikai jogalkotásról van szó. Ez a törvény is olyan mértékben lesz áldásos, amilyen mértékben a közigazgatási szervezet a végrehajtásból színes-lélekkel, szociális érzülettől áthatva veszi ki részét. — Ehhez — fejezte be előadását a miniszter — munkatársnak kérem fel az egész vidéki közigazgatást. Vigyék el magukkal annak meleg átlátását, hogy az a közigazgatási tisztviselő, akit mezőgazdasági munkás- és földműves-népünkhöz nem a hatalom, hanem a szeretet és szociális érzülete fűz, a gondozására bízott népi tömegeknek jótevőjévé válván, hazájának és nemzetének ügyét is szolgálja. Nagy nemzeti céljainkat eredményesen csak úgy tudjuk szolgálni, ha nem várjuk be, míg a szenvedélyek jegyében ránk erőszakolt poltika útjára kényszerülnénk, hanem a hivatott vezetők és a magyar társadalom felelősségéből fakadó keresztény nemzeti és szociális politikával mi magunk építjük meg népünk javára a megértés és szolidarizmus aranyhídját. Marschall Ferenc földmivelésügyi miniszter előadását a hallgatóság hosszantartó helyesléssel és tapssal fogadta, majd Tahy László elnök köszönetet mondott az előadásért, s egyúttal megköszönte mindazok munkásságát, akik a tanfolyam sikeréhez hozzájárultak. Felszólította a tanfolyam hallgatóit, hogy a kapott tanítások alapján közigazgatási pályájukon a magyar alkotmányos nemzeti hagyományok tiszteletét tartsák szem előtt. (»IIUCIUSAC PÉNTEK, iSS APRTLTS 1 Hanyagul odavetve, éppen csakhogy: no, ne mondhassanak rosszat rólunk, megállapítja a magyarországi marxisták öreg közlönye a cseh demokrácia kebelén melengetett kisebbségekről, hogy nem alusznak rózsaágyon. Abból az alkalomból teszi ezt, hogy szemlét tart egy vékony hasábon az utódállamok kisebbségi politikája fölött, de láthatóan fanyalogva írja le a cseh-országi állapotokról, hogy „nem rózsásak” s hogy pár kérdés bizony még „rendezetlen”... El tudjuk képzelni, mlyen nagy erőszakot követett el jobb meggyőződésén a Népszava külpolitikusa, amikor a hazai izgága, sovén elemek kedvéért így meg kellett rónia a kitűnő Hodzsát, meg Dérer elvtársat, akiknél szakállasabb prófétái az igazi szabadságnak és demokráciának legfeljebb csak Barcelona körül élhetnek őszerintük ... Milyen finomak tudnak lenni néha, mlyen disztingváltak és válogatósak a kifejezésekben! Müyen szemérmesen nevezik nem éppen rózsásnak a Prága vasmesszeje alatt húsz év óta iszonyú szenvedések között vergődő magyarok, németek, tótok és rutének sorsát! Igaz, ha következetesek akarnak lenni önmagukhoz, mi egyebet is tehetnének? Hiszen mostanáig egy szavuk, egy árva betűjük nem volt az égbekiáltó igazságtalanságok elítélésére, s a mai napig nem győzték szóban és írásban az egész ország elé majdnem példaképp állítani a csehországi klasszikus demokráciát. Lehet, nekik volt igazuk, hiszen a csehországi zsidó nacionalista párt szoros fegyver-1___fj--' _1—__Jin £-----£j-~ tn ' taval tovább is foglalkozni, amikor Anglia húzódozik kötelezettségeidől s Franciaország csak akkor védheti meg Csehországot, ha előbb elfoglalja az egész német birodalmat s diadalmasan bevonul Prágába. De mi lesz addig a csehekkel ?... Az indokolt morfondírozás után a béketanács határozata kimondja, hogy az iyen háború nem ajánlatos és sokkal okosabb dolog visszatérni a népszövetségi alapokmány rendelkezéséhez, amely lehetővé teszi a békeszerződések újabb megvizsgálását és esetleges módosítását ... Mlyen mély bölcsesség lakozik a francia béketanácsban. Először semmit sem engedtek s merev, lehetetlen politikájukkal tönkretették a népszövetség tekintélyét s most, amikor a német erő kifejlődött s a népszövetség romokban hever, most akarnak visszatérni a nemzetközi jog elhagyott és elárult paragrafusaihoz. Akikor már senki sem bízik a népszövetségben, akkor ajánlják az összedúlt, roskadt intézményt a kisemmizett népek figyelmébe. A világot tényleg nem sok bölcsességgel kormányozzák! Balsay Károly parlamenti beszédének, amint megilletődötten olvassuk, nagy visszhangja volt a liberális sajtóban. Hogy, hogy odamondott! Hogy megmondta a magáét. Micsoda mélységek tátongtak s mely magasságok tündököltek a beszédében. S hogy szembenézett, kérem, a helyzettel! Hogy micsoda drámai feszültség lepte s hasogatta a ■f "PT q r.a termirror» Popcutro lenek a Nagy Demokráciával? Ugyan kérem! ... Szóra sem érdemes — vagy csak pár szóra érdemes. Franciaországban a „nemzeti béketanács” Lucien le Foyer nagy beszéde után rendkívül érdekes határozatot fogadott el a cseh kérdés tárgyában. A határozat megállapítja, hogy a francia miniszterelnök és a külügyminiszter kötelezettséget vállaltak Csehország megsegítésére, ami a mai zavaros helyzetben annyit jelent, hogy német támadás esetén Franciaország háborút indít Németország és szövetségesei ellen. A francia-cseh paktum azonban a locarnoi szerződésre épült, viszont a locarnoi szerződés, vagyis a szolid alap teljesen hiányzik, mert Németország felmondta az egyezményt, Olaszország kilépett a népszövetségből, Belgium deklarálta semlegességét. A locarnoi egyezmény tehát nincs érvényben. Az a nagy kérdés, mondja a francia nemzeti béketanács, hogy ezek után érvényben van-e a cseh-francia egyezmény? Érdemes-e a cseh segítés gondolahogy a beszéd után „a karzatok is felszabadultak a hetek óta tartó depresszió alól”, miután Rassay „ventillálta a hírekkel és álhírekkel teli atmoszférát”... El tudjuk képzelni, hogy a Dob utcában milyen lelkes örömkönnyek csurogtak a pultra ezeknek a homéroszi hőskölteményt megszégyenítő soroknak olvasása közben. Ez a Rassay! Ez a mi emberünk! Ez a lefékezett, komor és hervadhatatlan polgár! Ahogy ez össze-visszanyűgözi az átkos jobboldalt s befagyasztja a torkokat! Der Rassay! Ahogy éppen ventillál s látni lehet, kérem, a karzatok felszabadulását. A korlát is megindul s kicsúszik a depresszió alól, ha ő beszél t örök kár, hogy a monda- és a mesevilág oly sokszor — és éppen ebben az esetben — nem mindenben egyezik a rút valósággal. Mert úgy volt az eset, hogy az átkos jobboldal nagyobb részben bent sem volt az ülésteremben Rassay beszédénél és így Rassay főképp a liberális baloldalt nyűgözhette le. A karzatokat pedig megvizsgáltuk. Nincs semmi baj. Egy szál deszka sem szabadult fel a nagy beszéd következtében...