Uj Magyarság, 1938. augusztus (5. évfolyam, 172-195. szám)

1938-08-03 / 173. szám

6 Nagy sikerrel és ünnepélyesen folyt le a szegedi Kodály- hangverseny Szeged, augusztus 2. Kedden este zsúfolt nézőtér előtt tar­tották meg a várvavárt Kodály-hangver­senyt, amelyet Kodály Zoltán vezényelt. A kitűnő akusztikájú Dóm­ téren teljes szép­ségében érvényesült a Kodály-zene leg­finomabb árnyalataiban is. Kodály Zoltán, aki eddig a maga művei közül csak a „Psalmus Hungaricusit” dirigálta Magyar­­országon, csodálatosan szép összhangzat­­tal emelte ki műve szépségeit. A hangver­seny csúcspontja a Te Deum előadása volt, amelyet Kodály Budavár visszafoglalásá­nak kétszázötvenéves évfordulójára írt s amelyet Londonban már osztatlan elisme­rést keltve, vezényelt. Ünnepélyes, áhítatos hangulatban hallgatta a közönség Kodály remekművét, amelynek szopránszólamát Gina Cigna elbűvölően szép hangja tolmá­csolta. Felejthetetlen emlékkel gazdago­dott, aki a szegedi Kodály-hangversenyt végighallgatta. A gáláns kaland (Forum) A gáláns kaland regényes életrajztöredék. Garrick­nak, a nagy angol színésznek párisi kalandja. Történelmi tény, hogy Garrick az 1750-es években Párisban vendégszerepelt, ahol a francia színészek kollegiális irigység­ből sok borsot törtek az orra alá, sőt való­ságos összeesküvést szőttek ellene. Az ame­rikai r­endező sokkal érdekesebben, mulat­ságosabban és ötletesebben rendezi meg ezt az összeesküvést, mint ahogy azt a naiv párisi színészek 1750-ben meg tudták volna rendezni. Ez a filmnek előnyére válik, anél­kül, hogy sértené a történelmi hűséget. Orr­an Aherne élethűen alakítja Garrickot, a barokk­ kornak ezt az érdekes sziészfigurá­­ját, aki Párisban szerelmes lesz a váratlanul felbukkanó hölgybe, a gyönyörű Oliva de Slavislandba, de azt hiszi róla, hogy ő is az összeesküvők közé tartozik. Érdekes bonyo­dalmak után rendbejön minden, Garrick fel­lép, meghódítja Parlat és a gáláns szerelmi kaland is javára végződik. Az angolnak ugyanis az amerikai filmekben is győzni muszáj, különben nem is vinnék filmre a történetét. MOZIHÍREK « Előkészületek az „Tíz Bence” felvételeire. Rövidesen megkezdik Nyirő József híres regé­nyének, az „Úz Bencének” felvételeit Jávor Pállal a címszerepben. Nyirő József a regény alakjain kívül néhány új figurát is szerepel­tet a filmváltozatban. Egy szokatlanul ér­dekes szereplője is lesz a filmnek, Kántor úr, a medve. Már meg is érkezett Erdélyből. A filmben állandóan kísérni fogja Jávor Pált, még a lakodalomba is. Ezért Jávor állandóan barátkozik a medvével, amikor meglátogatja, abba a ruhába öltözik, amelyben a filmben ma játszik majd. * * Ú­jházy György és Orbók Attila új filmje. A Hunniában forgatják Orbók Attila és Uj­­ház­y György új filmjét, amelynek címe „Erik a busa kalász”. A főszerepet Fedák Sári játssza. A film az őszi szezonban kerül a közönség elé. * * Mr. Moto új filmje. A legnagyobb és leg­­igazabb kritikai próbát állotta ki Mr. Moto legújabb filmje. A bűnözések városa, Chicago rendőrfőnöke nézte végig a filmet és a be­mutató után úgy nyilatkozott a mozi igaz­gatójának, hogy tökéletesen az az érzése volt, miközben a nézőtéren ült, mintha valóban egy izgalmas bűnügy bonyolódnék le szeme előtt, rendőrségi szobájában. Ez a legnagyobb dicséret, amit detektívfilm kaphat. A film­nek, mely Amerika legnagyobb sikere volt, „Mr. Moto nagy játszmája” a címe. * * Arzén Lupin feltámadt. A kalandorregé­nyek és detektívtörténetek hősei közül a leg­nagyobb népszerűségre a komolyabb olvasó­­közönségnél Sherloy­ Holmes mellett csak Arzén Lupin, Maurice Leblanc nagyszerű úri kalandorra tett szert. Arzén Lupin a leg­utóbbi években eltűnt a közönség elől, de most feltámadt. Maurice Leblanc új szüzsét írt Arzén Lupin számára, de ez a szüzsé soha nem jelent meg könyvalakban, mert Maurice Leblanc a témát közvetlenül mozira írta. „Arzén Lupin visszatér” a címe az új kalandnak, amelyet a Metro vitt filmre Georg Fitzmaurice rendezésében. nsAc SZERDA, 1938 AUGUSZTUS 3 Rök­k Marika elmondja, hogyan kapott autogramot Hitler vezérkance­llártól Néhány nap óta és még egy-két napig, Budapesten tartózkodik Rökk Marika, az operettszínpad tüneményes gyorsasággal feltűnt dívája, akit hamarosan elhódított a német film. Hűvösvölgyi villájában fo­gadja az „Új Magyarság” munkatársát virágözönben pompázó kertjében, egyelőre kutyamosás közben. Azt a nevezetes, okos kis kutyust fürdette meg, amelyiket a „Zsákba macska” kétszázadik előadásán kapott ajándékba. A kutyamosás-jelenet még csak stílszerű fürdőtrikóban játszó­dott le s mig az első üdvözlés után a ba­rátságos villa UK gyár bútorú fogadóter­mében szörpölgetem a frissítőt, Rökk Ma­rika beszélgetésünk második felvonásbeli habkönnyű fogadóruhájában folytatja ked­vesen közvetlen beszámolóját németországi filmmunkájáról és élményeiről. Elöljáróban megállapítjuk, hogy nem volt igazuk a rosszmájú jósoknak, akik Rökik Marika elkerülhetetlen elhízásában reménykedtek. Karcsúbb, mint valaha, s ahogy a filmesek mondják róla, a legtöké­letesebb kondícióban van. Eláruljuk, hogy 54 kiló. Azóta, hogy utoljára láttuk, szép­sége megért, természetessége megkapta a kellemes környezet és a dolgozó légkör nemes patináját, jókedvű, közvetlen, el­ragadóan egyszerű. Ilyennek szeretjük látni, így elhisszük róla, hogy a magyar színjátszás kitűnő követe a baráti német nemzetnél. A németek nagyon megszeret­ték, máris a magukénak vallják és egy­más közt csak úgy emlegetik, mint „a ha­zájára büszke aranyos magyar kislányt”. „Nemcsak­ becsületesen, szépen is képviseli fia máját­” — Kimondhatatlan sokat gondolok Ma­ gyarországra — meséli kisleányos nyílt­sággal — a lázas munkairam közepette. Reggel fél héttől gyakran este tízig szaka­datlanul dolgoznunk kell. Mint kisleány megtanultam és megszoktam a kemény, versengő munkát Amerikában. Ennek a leckének most nagy hasznát veszem. A né­metek nagyon szívélyesen bánnak velem és­­megbecsülne kitartásomat, lelkességemet, fölfelé tör­elmésemet. A „Gasparone”, amelyről a magyar lapok közül épp az Új Magyarság írt a legszebben és legmelegeb­ben, Németországban óriási sikert aratott. Hetenként meghívást kapok a művész klubba, amelyre szorgalmasan eljár a ha­talmas propaganda miniszter, Dobbels dr. is. Amikor meglátott, felállt az asztala mellől és felém jött. Megszorította a keze­met és ami nála szokatlan, mert, ismere­tes, hogy nagyon szigorú és szűkszavú, melegen gratulált nekem: „Rendkívüli munkát végzett, a legmagasabb vezető egyéniségek őszinte elismerését érdemelte ki.” — Ez volt a bevezető az igazi nagy ki­tüntetéshez, amely azután az örömtől az arcomba szöktette a vért. Hitler vezértől kaptam meghívást egyik fogadó estélyére. Látta a Gasparone filmemet és nagyon tetszett neki. Mintha kis bakfis volnék, atyás mozdulattal mindkét kezével meg­cirógatta az arcomat, a vállamra verege­tett — lovaggá ütésnek is beillett — és azt mondotta: — Pi­hepéstelen kitartását, munkaszere­tetét és természetes tehetségét szeretem a legjobban magában. Nemcsak becsületesen, szépen is képviseli hazáját! Valóságos nem­zetközi sokoldalúság, kifogyhatatlan ösztö­­nösség és pajzán jókedv ragyog a játé­kában.­­• A boldogságtól azt se tudtam, hová legyek, — folytatta Marika, összekul­csolva brilliáns-ékes ujjait, — annyi lélek­­jelenlé­tem azért mégis volt, hogy előálltam kérelmemmel — Szabadna esedeznem egy autogram­jáért? — rebegtem, — Adja ide inkább maga a magáét, a címével együtt, — hangzott a kedves vá­lasz. — A parancsot nyomban teljesítettem és másnap nagy csomagot hozott a posta. Hitler dedikált fényképét tartalmazta. Az aláíráson kívül a vezér sajátkezűleg odaírta, hogy az eltöltött kellemes este emlékére. Persze, gondolhatja, milyen büszke vagyok erre a kitüntetésre. — Mindegyik filmemnél hajt a vágy, hogy valami újat, rendkívülit adjak. A Gasparoneban nant stepptáncosnő mutat­koztam be és a német sajtó hízelgően meg­állapította rólam, hogy „lejátszottam” Eleanor Powelt. Ugyanis a klasszikus tán­cot egyesítettem a steppel. Ennek a stepp­­tánconxnak azonban érdekes a története. Néhány héttel a forgatás előtt határoz­­tam el, hogy az orosz tánc mellett új olda­lamról is be kell mutatkoznom. Elvégre ne mondhassák rólam, hogy csak forogni tudok. A rendező és a producer elhalt a meglepődéstől, amikor kijelentettem, hogy ebben a filmbeli steppelni is fogok. Most készül ,A Májusi éjszaka” című na­gyon kedves, mulatságos, rendkívül elmés és jóízű filmem, amely tele van bájos mó­kákkal, egészséges humorral, természetes­séggel, érdekes párbeszédekkel, hangula­tos jelenetekkel, dallal, tánccal és szere­lemmel. A német filmgyártás irányítói ki akarják szorítani a filmesített operettet. Természetellenesnek tartják ugyanis ezt a műfajt, amelyik belső logik­a nélkül kap­csol át szövegről zenére és ahol a mese­szövés nélkülözi a valószerűséget, közvet­lenséget és ezért le se tudja kötni a mai figyelőt. Igen, az ellen nincs kifogásunk, hogy operettszerű részletek forduljanak elő ezután is a filmben, ha a film­történet szerint is, a színpadon folyik a játék. Ezekkel az alapelvekkel számol az új da­rab is. Ebben is szerepel egy egészen egyéni, újszerű és bevallom, nyaktörő táncom, amelyet négy nap alatt tanultam meg. A „Májusi éjszaka” az Ufa stúdió­jának legnagyobb helyiségében készült. Vastag homok lepi el a talapzatot. Az egyik este, amikor este 9-kor véget ért a munka, előfogtam zongoristámat és az egyik táncosomat és azt mondtam nekik, maradjanak itt Szükségem van reájuk, mert betanulok egy új táncot. Törtem ugyanis a fejemet, micsoda új dolgot hozhatok és eszembe jutott, hogy a Scalaban egyszer láttam egy kis amerikai leányt, aki ahelyett, hogy a tenyerére állva bukfencezett volna, egy rövid, vas­tag botot tartott maga elé, azt nekifeszí­tette a padlónak és úgy csinált egymás után bukfenceket. Hát ezt az artista mutatványt akartam utána csinálni. Két napig szükségem volt még a két segítő­társra, a második estén már csak az egyik állott készenlétben, amikor a salto mortalet csináltam, a harmadik napon azonban, amikor már mindenki kiment a stúdióból, titokban, mert nagyon féltenek és óvnak, megcsináltam magam is, éspedig kitűnően. A negyedik napon volt a felvé­tel. Amikor a számomra került a sor, a producer pillanatnyi szünetet kért, ugyanis halálsápadtan kirohant. Nem akarta látni, hogy esetleg baleset ér en­gem. Megelőzően azonban azt a kérést tolmácsolta, hogy nem volna-e jó ezt a számot a filmfelvétel legvégére hagyni, félve attól, hogy ezután netán munka­képtelen leszek. Mondanom se kell, nem­­ történt semmi bajom és ez után a számom után olyan tapsot kaptam, hogy még a kellékesek, segédmunkások is tátortt száj­jal lelkendeztek és beil­lettek nekem. — Mondja, kedves Marika. Berlinben is elvárják a filmdivától, hogy luxus­autón járjon, káprázatos toaletteket viseljen és fantasztikus híreket hallasson magáról? — kérdezzük. — Éppen ellenkezőleg! Azért is érzem olyan jól magam Németországban, mert úgy élhetek, mint egyszerű, józan polgár­ember. Minél kiválóbb itt valaki, annál nagyobb súlyt helyez arra, hogy minél jóságosabb, segítőbb, munkásabb és köz­vetlenebb legyen. Ez az a légkör, amelyik olyan jól esik nekem. A filmszínésznőtől inkább azt várják el, hogyha férjhez megy, minél több gyereke legyen és mint példás anya is mintaképül szolgáljon. Úgy érzem itt magamat, hogy romantikusan mondjam, mint a virág a jó kertész kezé­ben. Kivirulok. De azért az „Új Magyar­ság” útján elárulom magyar közönségem­nek, hogy nem felejtettem el és vissza­­vissza vágyok. Ha akad nekem való jó darab, mindig szíves-örömest játszom ezután is budapesti színpadon. Legutóbbi ilyen szereplésem az „Egy leány, aki miru dehkié” című megbukott darabban nem volt szerencsés. Az itteni fogadtatás se volt kellemes — már tudniillik a színhá­zat csinálók részéről. Ki akartam pedig pihenni a bécsi csúnya meghurcoltatást. De azok, akik a jó magyar szellemtől távol állva, irányítanak Pesten színháza­kat, nap mint nap azzal gúnyoltak engem, hogy na, „kis Hitler-primadonna” és miután nem voltam hajlandó Németország­­ellenes nyilatkozatokat tenni, lehetetlenné tették további budapesti színpadi szereplé­semet. — Végül hadd jelentsem ki hálatelt szív­vel, hogy vendéglátó házigazdáimnak, Ufa­éknak a kötelékében maradok, min­den ellenkező híreszteléssel szemben, vagyis nem hagyom kicsábítani magamat Holly­woodba, ahol ellenséges érzelmű jóbará­taim a kedvet csináló első siker után holt­­bizonyosan le akarnak égetni. Néhány szép, új táncmozdulatát e­l­ej­tette még előttem a bájos művésznő és né­hány pompás slágerét eldudolta legújabb filmjeiből és azzal a jó kívánsággal búcsú­zott, hogy a magyar közösség őrizze meg tovább is kegyes emlékezetében. Haris Géza : Németországban Wagner-kutató Inté­zetet létesítenek. Berlinből jelentik: Hitler vezér és kancellár elrendelte, hogy Bayreuthban Wagner Rickard-kutató­,né­zetet létesítsenek. Rendeletének végrehaj­tásával Lam­mers dr. birodalmi minisztert, a birodalmi kancellári hivatal főnökét bízta meg. * Shirley Temple beteg. Newyorkból je­lentik: Shirley Temple híveinek millióit nagyon aggasztja a kis filmcsillag beteg­sége. Szünidei utazásának fáradalmaitól Bostonban ágynak esett. Hőmérséklete 39 fokra szökött fel. Betegágyánál két orvos váltja egymást. * Jubileum a Margitszigeti Színházban. Budapest nyári színházi évadjának kimagasló eseménye az új margitszigeti színpad, ame­lyen, ellenére a 3600-as befogadóképességű szabad nézőtérnek, immár 25. előadását éri meg a következő héten a „Szentivánéji álom”. A méltán nagysikerű művészi produkció leg­közelebbi előadásai pénteken, szombaton és vasárnap este 1 9 órakor lesznek. Egy nyaktörő tánc betanul négy nap alatt ása . ■ ■ .......­.............................................. —------­H protestáns világszépélés nagy értéke! RAVASZ L.: Legyen világosság „Kérdések támadnak ránk és védekez­nünk kell ellenük felelettel“ — írja a szerző egyik cikkében. E háromkötetes nagy mű minden egyes írása ilyen fele­let. Bölcs és okos válasz a hit, az élet, a világ és a magyar sors nagy kérdé­seire. Olyan válasz, mely eligazít és utat mutat, biztos célt és igaz mértéket ad a mai bizonytalan világban. A három kö­tet másfélezer oldalán a legbölcsebb tanácsadó, a legjobb nevelő és a leg­tisztább szellemi világosság embernek, reformátusnak és magyarnak. — Ravasz László műveinek ez az új gyűjteménye a mai magyar protestáns világszemlélet kátéját adja. 3 kötet kötve 42.— pengő Megrendelésre utánvéttel, vag­y az összeg elő­zetes beutalása esetén forduló postával szállítja: ÚJ MAGYARSÁG kiadóhivatala, József­­körút 5.

Next