Uj Magyarság, 1938. augusztus (5. évfolyam, 172-195. szám)
1938-08-03 / 173. szám
6 Nagy sikerrel és ünnepélyesen folyt le a szegedi Kodály- hangverseny Szeged, augusztus 2. Kedden este zsúfolt nézőtér előtt tartották meg a várvavárt Kodály-hangversenyt, amelyet Kodály Zoltán vezényelt. A kitűnő akusztikájú Dóm téren teljes szépségében érvényesült a Kodály-zene legfinomabb árnyalataiban is. Kodály Zoltán, aki eddig a maga művei közül csak a „Psalmus Hungaricusit” dirigálta Magyarországon, csodálatosan szép összhangzattal emelte ki műve szépségeit. A hangverseny csúcspontja a Te Deum előadása volt, amelyet Kodály Budavár visszafoglalásának kétszázötvenéves évfordulójára írt s amelyet Londonban már osztatlan elismerést keltve, vezényelt. Ünnepélyes, áhítatos hangulatban hallgatta a közönség Kodály remekművét, amelynek szopránszólamát Gina Cigna elbűvölően szép hangja tolmácsolta. Felejthetetlen emlékkel gazdagodott, aki a szegedi Kodály-hangversenyt végighallgatta. A gáláns kaland (Forum) A gáláns kaland regényes életrajztöredék. Garricknak, a nagy angol színésznek párisi kalandja. Történelmi tény, hogy Garrick az 1750-es években Párisban vendégszerepelt, ahol a francia színészek kollegiális irigységből sok borsot törtek az orra alá, sőt valóságos összeesküvést szőttek ellene. Az amerikai rendező sokkal érdekesebben, mulatságosabban és ötletesebben rendezi meg ezt az összeesküvést, mint ahogy azt a naiv párisi színészek 1750-ben meg tudták volna rendezni. Ez a filmnek előnyére válik, anélkül, hogy sértené a történelmi hűséget. Orran Aherne élethűen alakítja Garrickot, a barokk kornak ezt az érdekes sziészfiguráját, aki Párisban szerelmes lesz a váratlanul felbukkanó hölgybe, a gyönyörű Oliva de Slavislandba, de azt hiszi róla, hogy ő is az összeesküvők közé tartozik. Érdekes bonyodalmak után rendbejön minden, Garrick fellép, meghódítja Parlat és a gáláns szerelmi kaland is javára végződik. Az angolnak ugyanis az amerikai filmekben is győzni muszáj, különben nem is vinnék filmre a történetét. MOZIHÍREK « Előkészületek az „Tíz Bence” felvételeire. Rövidesen megkezdik Nyirő József híres regényének, az „Úz Bencének” felvételeit Jávor Pállal a címszerepben. Nyirő József a regény alakjain kívül néhány új figurát is szerepeltet a filmváltozatban. Egy szokatlanul érdekes szereplője is lesz a filmnek, Kántor úr, a medve. Már meg is érkezett Erdélyből. A filmben állandóan kísérni fogja Jávor Pált, még a lakodalomba is. Ezért Jávor állandóan barátkozik a medvével, amikor meglátogatja, abba a ruhába öltözik, amelyben a filmben ma játszik majd. * * Újházy György és Orbók Attila új filmje. A Hunniában forgatják Orbók Attila és Ujházy György új filmjét, amelynek címe „Erik a busa kalász”. A főszerepet Fedák Sári játssza. A film az őszi szezonban kerül a közönség elé. * * Mr. Moto új filmje. A legnagyobb és legigazabb kritikai próbát állotta ki Mr. Moto legújabb filmje. A bűnözések városa, Chicago rendőrfőnöke nézte végig a filmet és a bemutató után úgy nyilatkozott a mozi igazgatójának, hogy tökéletesen az az érzése volt, miközben a nézőtéren ült, mintha valóban egy izgalmas bűnügy bonyolódnék le szeme előtt, rendőrségi szobájában. Ez a legnagyobb dicséret, amit detektívfilm kaphat. A filmnek, mely Amerika legnagyobb sikere volt, „Mr. Moto nagy játszmája” a címe. * * Arzén Lupin feltámadt. A kalandorregények és detektívtörténetek hősei közül a legnagyobb népszerűségre a komolyabb olvasóközönségnél Sherloy Holmes mellett csak Arzén Lupin, Maurice Leblanc nagyszerű úri kalandorra tett szert. Arzén Lupin a legutóbbi években eltűnt a közönség elől, de most feltámadt. Maurice Leblanc új szüzsét írt Arzén Lupin számára, de ez a szüzsé soha nem jelent meg könyvalakban, mert Maurice Leblanc a témát közvetlenül mozira írta. „Arzén Lupin visszatér” a címe az új kalandnak, amelyet a Metro vitt filmre Georg Fitzmaurice rendezésében. nsAc SZERDA, 1938 AUGUSZTUS 3 Rökk Marika elmondja, hogyan kapott autogramot Hitler vezérkancellártól Néhány nap óta és még egy-két napig, Budapesten tartózkodik Rökk Marika, az operettszínpad tüneményes gyorsasággal feltűnt dívája, akit hamarosan elhódított a német film. Hűvösvölgyi villájában fogadja az „Új Magyarság” munkatársát virágözönben pompázó kertjében, egyelőre kutyamosás közben. Azt a nevezetes, okos kis kutyust fürdette meg, amelyiket a „Zsákba macska” kétszázadik előadásán kapott ajándékba. A kutyamosás-jelenet még csak stílszerű fürdőtrikóban játszódott le s mig az első üdvözlés után a barátságos villa UK gyár bútorú fogadótermében szörpölgetem a frissítőt, Rökk Marika beszélgetésünk második felvonásbeli habkönnyű fogadóruhájában folytatja kedvesen közvetlen beszámolóját németországi filmmunkájáról és élményeiről. Elöljáróban megállapítjuk, hogy nem volt igazuk a rosszmájú jósoknak, akik Rökik Marika elkerülhetetlen elhízásában reménykedtek. Karcsúbb, mint valaha, s ahogy a filmesek mondják róla, a legtökéletesebb kondícióban van. Eláruljuk, hogy 54 kiló. Azóta, hogy utoljára láttuk, szépsége megért, természetessége megkapta a kellemes környezet és a dolgozó légkör nemes patináját, jókedvű, közvetlen, elragadóan egyszerű. Ilyennek szeretjük látni, így elhisszük róla, hogy a magyar színjátszás kitűnő követe a baráti német nemzetnél. A németek nagyon megszerették, máris a magukénak vallják és egymás közt csak úgy emlegetik, mint „a hazájára büszke aranyos magyar kislányt”. „Nemcsak becsületesen, szépen is képviseli fia máját” — Kimondhatatlan sokat gondolok Ma gyarországra — meséli kisleányos nyíltsággal — a lázas munkairam közepette. Reggel fél héttől gyakran este tízig szakadatlanul dolgoznunk kell. Mint kisleány megtanultam és megszoktam a kemény, versengő munkát Amerikában. Ennek a leckének most nagy hasznát veszem. A németek nagyon szívélyesen bánnak velem ésmegbecsülne kitartásomat, lelkességemet, fölfelé törelmésemet. A „Gasparone”, amelyről a magyar lapok közül épp az Új Magyarság írt a legszebben és legmelegebben, Németországban óriási sikert aratott. Hetenként meghívást kapok a művész klubba, amelyre szorgalmasan eljár a hatalmas propaganda miniszter, Dobbels dr. is. Amikor meglátott, felállt az asztala mellől és felém jött. Megszorította a kezemet és ami nála szokatlan, mert, ismeretes, hogy nagyon szigorú és szűkszavú, melegen gratulált nekem: „Rendkívüli munkát végzett, a legmagasabb vezető egyéniségek őszinte elismerését érdemelte ki.” — Ez volt a bevezető az igazi nagy kitüntetéshez, amely azután az örömtől az arcomba szöktette a vért. Hitler vezértől kaptam meghívást egyik fogadó estélyére. Látta a Gasparone filmemet és nagyon tetszett neki. Mintha kis bakfis volnék, atyás mozdulattal mindkét kezével megcirógatta az arcomat, a vállamra veregetett — lovaggá ütésnek is beillett — és azt mondotta: — Pihepéstelen kitartását, munkaszeretetét és természetes tehetségét szeretem a legjobban magában. Nemcsak becsületesen, szépen is képviseli hazáját! Valóságos nemzetközi sokoldalúság, kifogyhatatlan ösztönösség és pajzán jókedv ragyog a játékában.• A boldogságtól azt se tudtam, hová legyek, — folytatta Marika, összekulcsolva brilliáns-ékes ujjait, — annyi lélekjelenlétem azért mégis volt, hogy előálltam kérelmemmel — Szabadna esedeznem egy autogramjáért? — rebegtem, — Adja ide inkább maga a magáét, a címével együtt, — hangzott a kedves válasz. — A parancsot nyomban teljesítettem és másnap nagy csomagot hozott a posta. Hitler dedikált fényképét tartalmazta. Az aláíráson kívül a vezér sajátkezűleg odaírta, hogy az eltöltött kellemes este emlékére. Persze, gondolhatja, milyen büszke vagyok erre a kitüntetésre. — Mindegyik filmemnél hajt a vágy, hogy valami újat, rendkívülit adjak. A Gasparoneban nant stepptáncosnő mutatkoztam be és a német sajtó hízelgően megállapította rólam, hogy „lejátszottam” Eleanor Powelt. Ugyanis a klasszikus táncot egyesítettem a steppel. Ennek a stepptánconxnak azonban érdekes a története. Néhány héttel a forgatás előtt határoztam el, hogy az orosz tánc mellett új oldalamról is be kell mutatkoznom. Elvégre ne mondhassák rólam, hogy csak forogni tudok. A rendező és a producer elhalt a meglepődéstől, amikor kijelentettem, hogy ebben a filmbeli steppelni is fogok. Most készül ,A Májusi éjszaka” című nagyon kedves, mulatságos, rendkívül elmés és jóízű filmem, amely tele van bájos mókákkal, egészséges humorral, természetességgel, érdekes párbeszédekkel, hangulatos jelenetekkel, dallal, tánccal és szerelemmel. A német filmgyártás irányítói ki akarják szorítani a filmesített operettet. Természetellenesnek tartják ugyanis ezt a műfajt, amelyik belső logika nélkül kapcsol át szövegről zenére és ahol a meseszövés nélkülözi a valószerűséget, közvetlenséget és ezért le se tudja kötni a mai figyelőt. Igen, az ellen nincs kifogásunk, hogy operettszerű részletek forduljanak elő ezután is a filmben, ha a filmtörténet szerint is, a színpadon folyik a játék. Ezekkel az alapelvekkel számol az új darab is. Ebben is szerepel egy egészen egyéni, újszerű és bevallom, nyaktörő táncom, amelyet négy nap alatt tanultam meg. A „Májusi éjszaka” az Ufa stúdiójának legnagyobb helyiségében készült. Vastag homok lepi el a talapzatot. Az egyik este, amikor este 9-kor véget ért a munka, előfogtam zongoristámat és az egyik táncosomat és azt mondtam nekik, maradjanak itt Szükségem van reájuk, mert betanulok egy új táncot. Törtem ugyanis a fejemet, micsoda új dolgot hozhatok és eszembe jutott, hogy a Scalaban egyszer láttam egy kis amerikai leányt, aki ahelyett, hogy a tenyerére állva bukfencezett volna, egy rövid, vastag botot tartott maga elé, azt nekifeszítette a padlónak és úgy csinált egymás után bukfenceket. Hát ezt az artista mutatványt akartam utána csinálni. Két napig szükségem volt még a két segítőtársra, a második estén már csak az egyik állott készenlétben, amikor a salto mortalet csináltam, a harmadik napon azonban, amikor már mindenki kiment a stúdióból, titokban, mert nagyon féltenek és óvnak, megcsináltam magam is, éspedig kitűnően. A negyedik napon volt a felvétel. Amikor a számomra került a sor, a producer pillanatnyi szünetet kért, ugyanis halálsápadtan kirohant. Nem akarta látni, hogy esetleg baleset ér engem. Megelőzően azonban azt a kérést tolmácsolta, hogy nem volna-e jó ezt a számot a filmfelvétel legvégére hagyni, félve attól, hogy ezután netán munkaképtelen leszek. Mondanom se kell, nem történt semmi bajom és ez után a számom után olyan tapsot kaptam, hogy még a kellékesek, segédmunkások is tátortt szájjal lelkendeztek és beillettek nekem. — Mondja, kedves Marika. Berlinben is elvárják a filmdivától, hogy luxusautón járjon, káprázatos toaletteket viseljen és fantasztikus híreket hallasson magáról? — kérdezzük. — Éppen ellenkezőleg! Azért is érzem olyan jól magam Németországban, mert úgy élhetek, mint egyszerű, józan polgárember. Minél kiválóbb itt valaki, annál nagyobb súlyt helyez arra, hogy minél jóságosabb, segítőbb, munkásabb és közvetlenebb legyen. Ez az a légkör, amelyik olyan jól esik nekem. A filmszínésznőtől inkább azt várják el, hogyha férjhez megy, minél több gyereke legyen és mint példás anya is mintaképül szolgáljon. Úgy érzem itt magamat, hogy romantikusan mondjam, mint a virág a jó kertész kezében. Kivirulok. De azért az „Új Magyarság” útján elárulom magyar közönségemnek, hogy nem felejtettem el és visszavissza vágyok. Ha akad nekem való jó darab, mindig szíves-örömest játszom ezután is budapesti színpadon. Legutóbbi ilyen szereplésem az „Egy leány, aki miru dehkié” című megbukott darabban nem volt szerencsés. Az itteni fogadtatás se volt kellemes — már tudniillik a színházat csinálók részéről. Ki akartam pedig pihenni a bécsi csúnya meghurcoltatást. De azok, akik a jó magyar szellemtől távol állva, irányítanak Pesten színházakat, nap mint nap azzal gúnyoltak engem, hogy na, „kis Hitler-primadonna” és miután nem voltam hajlandó Németországellenes nyilatkozatokat tenni, lehetetlenné tették további budapesti színpadi szereplésemet. — Végül hadd jelentsem ki hálatelt szívvel, hogy vendéglátó házigazdáimnak, Ufaéknak a kötelékében maradok, minden ellenkező híreszteléssel szemben, vagyis nem hagyom kicsábítani magamat Hollywoodba, ahol ellenséges érzelmű jóbarátaim a kedvet csináló első siker után holtbizonyosan le akarnak égetni. Néhány szép, új táncmozdulatát elejtette még előttem a bájos művésznő és néhány pompás slágerét eldudolta legújabb filmjeiből és azzal a jó kívánsággal búcsúzott, hogy a magyar közösség őrizze meg tovább is kegyes emlékezetében. Haris Géza : Németországban Wagner-kutató Intézetet létesítenek. Berlinből jelentik: Hitler vezér és kancellár elrendelte, hogy Bayreuthban Wagner Rickard-kutató,nézetet létesítsenek. Rendeletének végrehajtásával Lammers dr. birodalmi minisztert, a birodalmi kancellári hivatal főnökét bízta meg. * Shirley Temple beteg. Newyorkból jelentik: Shirley Temple híveinek millióit nagyon aggasztja a kis filmcsillag betegsége. Szünidei utazásának fáradalmaitól Bostonban ágynak esett. Hőmérséklete 39 fokra szökött fel. Betegágyánál két orvos váltja egymást. * Jubileum a Margitszigeti Színházban. Budapest nyári színházi évadjának kimagasló eseménye az új margitszigeti színpad, amelyen, ellenére a 3600-as befogadóképességű szabad nézőtérnek, immár 25. előadását éri meg a következő héten a „Szentivánéji álom”. A méltán nagysikerű művészi produkció legközelebbi előadásai pénteken, szombaton és vasárnap este 1 9 órakor lesznek. Egy nyaktörő tánc betanul négy nap alatt ása . ■ ■ ..................................................... —------H protestáns világszépélés nagy értéke! RAVASZ L.: Legyen világosság „Kérdések támadnak ránk és védekeznünk kell ellenük felelettel“ — írja a szerző egyik cikkében. E háromkötetes nagy mű minden egyes írása ilyen felelet. Bölcs és okos válasz a hit, az élet, a világ és a magyar sors nagy kérdéseire. Olyan válasz, mely eligazít és utat mutat, biztos célt és igaz mértéket ad a mai bizonytalan világban. A három kötet másfélezer oldalán a legbölcsebb tanácsadó, a legjobb nevelő és a legtisztább szellemi világosság embernek, reformátusnak és magyarnak. — Ravasz László műveinek ez az új gyűjteménye a mai magyar protestáns világszemlélet kátéját adja. 3 kötet kötve 42.— pengő Megrendelésre utánvéttel, vagy az összeg előzetes beutalása esetén forduló postával szállítja: ÚJ MAGYARSÁG kiadóhivatala, Józsefkörút 5.