Uj Magyarság, 1938. október (5. évfolyam, 221-246. szám)
1938-10-01 / 221. szám
4 Helyzetben, ha jogos igényeit érvényesíteni akarja, biztosítania ízeli a maga számára a kellő eszközöket. Épp ezért van, különösen ma, nagy jelentősége a kormány széleskörű honvédelmi programjának, amelynek terheit épp ezekből a meggondolásokból kiindulva minden magyar embernek készséggel kell vállalnia. Kétségtelen, az elkövetkezendő napokban további nagyvonalú és nehéz diplomáciai küzdelem indul meg, hogy biztosítsuk azoknak a következő elkerülhetetlen inézkedéseknek a végrehajtását, amelyek nélkül Európa békéje nem képzelhető el, de amelyeket a csehek most kétségbeesve igyekeznek meghiúsítani. Semmi kétségünk aziránt, hogy a csehek ez alkalommal is elkésnek majd, mint ahogy a német kérdés rendezésénél is elkéstek! A csehek fejvesztettségeikben csak abban következetesek, hogy a felvidéki népek helyzetét akarják teljesen elviselhetetlenné tenni. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint a cseh hatóságoknak az az intézkedése, amellyel a felvidéki magyaroktól, szlovákoktól, ruténektől már az összes rádiókészülékeket is elrabolták, csak azért, hogy most már a sajtó elnémítása után az éteren keresztül se hallhassanak semmit a külvilágról, hogy nagy magukrahagyatottságukban ne sejtsék, mi történik körülöttük. Kétségbeesett kapkodás ez, s a módszer, ahogy kereszülhajtják, valóban méltó a Benesék által alapított „keleti Svájc” erkölcseihez. Kem tudjuk, mennyivel erősíti meg ez az eljárás a szabadság-egyenlőség-testvériség köztársaságának hitelét és tekintélyét, ha most már saját lakóit is eltiltja a rádióhallgatástól. Egyre okobban mégis jó, arra, hogy ez is bizonyítsa, milyen kétségbeesett eszközökkel igyekeznek Sirovyék meghiúsítani az Európa békéje szempontjából elkerülhetetlen további rendezést. Ezekben a sorsdöntő órákban, amikor meg kell küzdenünk ezekkel a cseh módszerekkel és a mindenre elszánt cseh propagandával, a magyar társadalomnak, úgy mint eddig, továbbra is impozáns egységgel kel fellépnie és meg kell adnia a magyar kormánynak azt az erőt, amit a nemzet egységes állásfoglalása, a társadalmi egységben rejlő erő jelent. A magyar nemzet továbbra is a legnagyobb eréllyel, egységesen követeli a felvidéki magyarság önrendelkezési jogának feltétlen biztosítását, a magyar területek visszacsatolását és a szlovák és rutén nemzet szabad elhatározási jogát ahhoz, hogy továbbra is a cseh önkény alatt akar maradni, vagy pedig olyan módon szabályozza jövendő életét, amely megfelel a történelmi hagyományoknak és életbevágó érdekeinek. A magyar társadalom ezekben a küzdelmes időkben a legnagyobb mértékben együttérez lengyel testvéreinkkel, akikkel a történelem folyamán már annyiszor kellett közös harcot vállalnunk. Az egész magyar társadalom csodálattal nézi, azt a férfias erőt és elszántságot, amellyel a lengyel nemzet a cseh terror által szorongatott vérei felszabadításáért küzd. A magyar nemzet megérti és támogatja ezt a küzdelmet. MACMMURG SZOMBAT, 1938 OKTOBER 1 A német ssidó hirdeti: Budapest és Varsó eléri ugyanazt, amit Berlin elért Berlin, szeptember 30. A német sajtóban külön figyelem fordul Magyarország felé, amely a szudétanémet kérdés elintézése után ismét előtérbe lépett. Münchenben nagy megelégedéssel vették tudomásul, hogy amint a béketárgyalásoknál a trianoni kastélyban a magyar küldöttséget ajtó előtt várakoztatták, úgy az egyszerű levélhordóvá degradált két cseh követ csütörtökön éjszaka nem kapott mást, mint egy félénk javaslatot Daladiertől, hogy talán a cseheket is bocsássák a tárgyaló államférfiak elé és erre a javaslatra egyhangú elutasítást. Bizonyos, hogy a müncheni találkozó teljes mértékben eredményes volt mindenki számára, kivéve Benest, akinek még az az elégtétel sem jutott osztályrészül, hogy becsülettel végigküzdött háború elvesztése után darabolják fel csalásra épített országát, írják a lapok. A Berliner Börsenzeitung budapesti tudósítója „Magyarország köszönete Hitlernek és Muscolininek” címmel a többi között ezeket írja: A magyar közvélemény nagy megkönynyebbülés érzésével fogadta a müncheni világtörténelmi jelentőségű megállapodásokat és egybehangzóan az a felfogása, hogy München nem remélt sikerét jelenti a német birodalom Hitler által céltudatosan vezetett politikájának. Az újabb történelemben még sohasem történt meg, hogy valamely államalakulatot, úgymint Csehszlovákiát, különféle szövetségi biztosítékai és más biztonsági intézkedései ellenére határainak revíziójára kényszerítették volna. Ez a győzelem elsősorban a népi gondolat győzelme volt, amely a Hitler által egyesített német nép vezetésével egész Európát lebilincselte. Teljesen meg vannak győződve arról, hogy Magyarország és Lengyelország is eléri ugyanazt, amit Németország, mégha bizonyos nehézségek várhatók is. Egy kimagasló hivatalos személyiség kijelentette előttem, írja a tudósító, hogy Európa békéjét a Münchenben egy begyűlt államférfiak elhatározottsága és belátása révén sikerült megmenteni, amivel végkép szétrombolták Szovjetoroszország és a prágai kormány cselszövéseit. A magyar nép fegyelmezetten fogja megvárni a dolgok további alakulását és teljes elhatározottsággal áll Imrédy Béla kormánya mögött, hogy végrehajtsa elszakított néptestvéreink újraegyesítését az anyaországgal. A Frankfurter Zeitung budapesti tudósítója a többi között ezeket írja: Magyarország bölcs tartózkodása minden hivatalos és félhivatalos megnyilatkozásban a legutóbbi válságos hetek folyamán annak felismerésére vezethető vissza, hogy Magyarországnak el kell kerülnie olyan hibákat, amineket különösen Csehszlovákia elkövetett, ahol Benes azt hitte, hogy ő és az ő állama a világ középpontja lehet. Kánya külügyminiszter, az óvatos és tapasztalt diplomata, több ízben hangoztatta, hogy a magyar nép régi és büszke történelmi nemzet, de kis nép volt és ma is az. Magyarország tudott magának barátokat szerezni és bízik bennük. Elsősorban azonban bízik saját erejében, amelynek természetes határai adva vannak. Aki az elmúlt két hét alatt, folytatja a tudósító. Budapestet megfigyelhette, az nem lehetett kétségben afelől, hogy itt mindent elkerültek, ami a helyzetet a békés megoldás szempontjából megnehezíthette volna. A kormánynak ezért szóban és írásban nem egy szemrehányást kellett meghallgatnia aggodalmaskodása miatt. A kormány azonban szilárdan kitartott az „igazság és békéé” formulája mellett, amelyet a magyar miniszterelnök római látogatásakor juttattak kifejezésre és Horthy Miklós kormányzó berlini látogatásakor megismételtek. Csehszlovákia további feldarabolásáról írnak Londonban és Rómában London, szeptember 30. Az esti lapok lelkesen ünnepiik a müncheni egyezményt, de egyhangúlag kiemelik, hogy a kiegyezéses megoldás hatályba lépése Magyarország és Lengyelország kielégítésétől, vagy — mint ahogyan a radikális Star magát kifejezi, a „Csehszlovákia Lvibbi feldarabolásától” függ. Az Evening Standard, kiemeli, hogy Magyarország és Lengyelország követeléseinek teljesítése újabb veszteséget fog hárítani Csehszlovákiára. A lap utal arra, hogy a Csállárközben, amelyet Pozsonytól délre a két Dunaág vesz körül, s amely tízszer olyan nagy, mint a tescheni kerület, tiszta magyar nép lakik, amely kizárólag mező 1 gazdasággal foglalkozik. A Times vezércikke a magyar kérdéssel kapcsolatban azt a meggyőződését hangoztatja, hogy a jelen tárgyalások olyan lépésnek tekinthetők, amely a kényszerbékének megegyezéses békével való helyettesítése felé vezet. Róma, szeptember 30. Az olasz sajtó a müncheni megegyezésben a történelmi igazság és a józan ész győzelmét látja. Virgino Gauda a Giornale d Italiaban a megegyezés jelentőségét a következőkben foglalja össze: 1. Megtörtént annak a rendszernek gyökeres és elkerülhetetlen revíziója, amelyet a diplomáciai asztalnál Csehország név alatt különleges politikai és katonai célokra teremtettek meg. Ez a revízió a négy európai nagyhatalom vezető államférfiainak közvetlen eszmecseréjével történt meg és így igazolja a közvetlen tárgyalások módszerének helyességét, amelyet Mussolini és Hitler mindig is hangotatott. 2. A megegyezés a Mussolini-féle alapokon jött létre, vagyis gyökeresen megoldja valamennyi nemzetiség kérdését. Ami a szudétanémetség jogait illeti, Münchenben mindenben megegyeztek. A magyarok és a lengyelek nemzeti jogait szintén egyöntetűen és határozottan elismerték, egyben a kielégítésükre irányuló akció végrehajtására előre meghatározott és közelfekvő időszakot jelöltek ki. Az európai béke megmentésének közémontásában Mussolini hatalmas munkája áll, aki ezzel kiérdemelte az egész civilizált világ háláját. A Tribuna vezércikke hangoztatja, hogy Münchenben sikerült helyrehozni azt a rettenetes hibát, amelyet húsz évvel ezelőtt követtek el és amely állandóan veszélyeztette Európa békéjét. A megegyezés precedens a szerződések revíziójára és megtöri a szerződések érinthetetlenségének elvét. A müncheni eredmény világosan bizonyítja azt is, hogy a totális államok nem a háborút akarják, hanem a a béke fontos tényezői. Mussolini lapja, a Popolo d’Italia, a nemzetiségi és faji elv diadalát látja a müncheni egyezményben és azt írja, hogy a Versaillesben elkövetett szörnyű hibát most vérontás nélkül jóvátettük. A müncheni találkozó a történelem új korszakát nyitja meg. A ti tompa megállapítja, hogy a müncheni egyezmény teljesen és tökéletesen megoldja a csehszlovák problémát, ami annyit jelent, hogy a magyar és a lengyel népcsoport ügyét is elintézik. Genf, szeptember S0. A müncheni négyhatalmi megegyezésnek Magyarországra vonatkozó részét, magyarbarát népszövetségi körökben általában igen kedvezően ítélik meg. Azokon a biztosítékokon kívül, amelyek Mussolini és Hitler személyében, továbbá az elrendezés ki nem elégítő volta esetében tt négyhatalmi értekezlet újból való össze illésében állnak, genfi vélemény szerint* hozzá fog járulni az a körülmény is, hogy időközben a nyugati hatalmak közvéleményében örvendetes változás várható a magyar igazság megértése érdekében. Keresztes-Fischer Lajos vezérkari főnök betegsége miatt lemondott Werth Henrik gyalogsági tábornok az alvezérkari főnök A Magyar Távirati Iroda jelenti: Vitéz Keresztes-Fischer Lajos altábornagy, a honvédvezérkar főnöke néhány napja megbetegedett. Minthogy orvosi megállapítás szerint betegségének gyógykezelése huzamosabb időt vesz igénybe, saját kérelmére a kormányzó a honvédvezérkari főnöki állásától felmentette. A kormányzó a honvédvezérkar főnökévé Werth Henrik gyalogsági tábornokot nevezte rá. Összeomlott a francia-orosz szövetség Az Új Magyarság Sudesszája jelenti telefonon: Paris, szeptember 30. A müncheni megegyezéssel kapcsolatban, mint örömmel állapíthatjuk meg, a francia közvélemény minden nehézség nélkül magáévá tette a Magyarországra vonatkozó elhatározásokat is. Ennek jelentőségét csak akkor ítélhetjük meg igazán, ha tisztában vagyunk azzal, hogy még huszonnégy órával ezelőtt is a franciák legnagyobb része elviselhetetlennek tartotta volna, hogy hozzájáruljon Csehszlovákia feldarabolásának folytatásához, mert még mindig nem tudtak kiábrándulni abból a hitből, hogy Csehszolvákia a francia érdekek előretolt őrállomása. Amikor a godesbergi találkozó idején egy francia felelős politikussal beszélgettem erről, ez azt a kijelentést tette, hogy minden rendben volna, csak a magyarok ne jöjjenek elő követeléseikkel, mert akkor mindent felboríthatnak. Amikor azt feleltem, hogy nincs hatalom és nincs kormány, amely elérhetné, hogy Magyarország ebben a történelmi órában ne terjessze elő követeléseit, alors tout va craquer,amit így fordíthatnánk, akkor pedig késhegyre megyünk), volt a válasz. Most mintegy varázsszóra egészen megváltozott a közvélemény. Nemcsak elismerik a magyar követelések jogosságát, hanem természetesnek tartják és a sajtóban sem találunk hangot, amely megismételné az elmúlt hetek éles támadásait és ellenállásra tüzelné ellenünk a francia diplomáciát. Általános 33 a megítélés, hogy a müncheni események rendkívüli jelentősége teljesen átalakítja a francia külpolitikát, amelynek addigi külpolitikai alapjaiból nem marad meg más, mint a francia-angol együttműködés. Azok a baloldali elemek, amelyek az utóbbi időben is állandóan a francia-olasz közeledés útjában álltak, teljesen háttérbe szorulnak és máris híre jár, hogy Franciaország hamarosan elismeri Abesszínia olasz birtoklását. Halálos csapást kapott a francia-szovjet szerződés, amely végleg összetört és Litvinov semmiféle ügyeskedéssel sem fogja tudni összeragasztani. Franciaország még csak fel sem vethette a szovjet meghívását Münchenbe, mert azt Hitler semmiképpen sem fogadhatta volna el, a mellőzés miatt viszont alkalmasint a szovjet fog szakítani. Nem titok, hogy Daladier és Bonnet a szovjetnek ezt a lépését erős szívvel fogják elviselni. A háborús párt tisztán látja, hogy nem, támadhatja a müncheni béketervet, amelyet a francia közönség olyan viharos lelkesedéssel szentesített. Most tehát kerülő után igyekszik Daladier helyzetét gyengíteni. A német-angol megegyezés miatt támadják a Daladier-kormmányt, arra hivatkozva, hogy ez ellentétes a francia-angol megállapodások szellemével. Hivatalos francia körökben ezzel szemben azt hangoztatják, hogy az angol-német megegyezés, mint kettős paktum, nincs ellentétben a francia-angol megállapodással, hanem az első lépést jelenti a négyes paktumhoz, amely Olaszország, Franciaország, Anglia és Németország között talán már nemsokára kialakul. Vannak, akik már azt mondják, hogy „új szentszövetség” alakul ki a négy európai nagyhatalom között, amely megállapodásaival döntően fogja irányítani a világ sorsát.