Uj Magyarság, 1938. október (5. évfolyam, 221-246. szám)

1938-10-01 / 221. szám

4 Helyzetben, ha jogos igényeit érvényesíteni akarja, biztosítania ízeli a maga számára a kellő eszközöket. Épp ezért van, külö­nösen ma, nagy jelentősége a kormány s­zéleskörű honvédelmi programjának, amelynek terheit épp ezekből a meggon­dolásokból kiindulva minden magyar em­bernek készséggel kell vállalnia. Kétségtelen, az elkövetkezendő napok­ban további nagyvonalú és nehéz diplo­máciai küzdelem indul meg, hogy bizto­sítsuk azoknak a következő elkerülhetetlen inézkedéseknek a végrehajtását, amelyek nélkül Európa békéje nem képzelhető el, de amelyeket a csehek most kétségbeesve igyekeznek meghiúsítani. Semmi kétsé­günk aziránt, hogy a csehek ez alkalom­mal is elkésnek majd, mint ahogy a né­met kérdés rendezésénél is elkéstek! A csehek fej­veszt­ettségeikben csak abban kö­vetkezetesek, hogy a felvidéki népek hely­zetét akarják teljesen elviselhetetlenné tenni. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint a cseh hatóságoknak az az intézkedése, amellyel a felvidéki magyaroktól, szlovák­­októl, ruténektől már az összes rádió­készülékeket is elrabolták, csak azért, hogy most már a sajtó elnémítása után az éteren keresztül se hallhassanak sem­mit a külvilágról, hogy nagy magukra­­h­agyatottságukban ne sejtsék, mi történik körülöttük. Kétségbeesett kapkodás ez, s a módszer, ahogy kereszülhajtják, való­ban méltó a Benesék által alapított „ke­leti Svájc” erkölcseihez. Kem tudjuk, mennyivel erősíti meg ez az eljárás a sza­­badság-egyenlőség-testvériség köztársasá­gának hitelét és tekintélyét, ha most már saját lakóit is eltiltja a rádióhallgatástól. Egyre okob­ban mégis jó, arra, hogy ez is bizonyítsa, milyen kétségbeesett eszkö­zökkel igyekeznek Sirovyék­ meghiúsítani az Európa békéje szempontjából elkerül­hetetlen további rendezést. Ezekben a­ sorsdöntő órákban, amikor meg kell küzdenünk ezekkel a cseh mód­szerekkel és a mindenre elszánt cseh pro­pagandával, a magyar társadalomnak, úgy mint eddig, továbbra is impozáns egység­gel kel fellépnie és meg kell adnia a ma­gyar kormánynak azt az erőt, amit a nemzet egységes állásfoglalása, a társadalmi egy­ségben rejlő erő jelent. A magyar nemzet továbbra is a legnagyobb eréllyel, egysége­sen követeli a felvidéki magyarság önren­delkezési jogának feltétlen biztosítását, a magyar területek visszacsatolását és a szlo­vák és rutén nemzet szabad elhatározási jogát ahhoz, hogy továbbra is a cseh ön­kény alatt akar maradni, vagy pedig olyan módon szabályozza jövendő életét, amely megfelel a történelmi hagyományoknak és életbevágó érdekeinek. A magyar társadalom ezekben a küz­delmes időkben a legnagyobb mértékben együttérez lengyel testvéreinkkel, akikkel a történelem folyamán már annyiszor kel­lett közös harcot vállalnunk. Az egész ma­gyar társadalom csodálattal nézi, azt a fér­fias erőt és elszántságot, amellyel a lengyel nemzet a cseh terror által szorongatott vérei felszabadításáért küzd. A magyar nemzet megérti és támogatja ezt a küz­delmet. M­ACMMURG SZOMBAT, 1938 OKTOBER 1 A német ssidó hirdeti: Budapest és Varsó eléri ugyanazt, amit Berlin elért Berlin, szeptember 30. A német sajtóban külön figyelem fordul Magyarország felé, amely a szudétanémet kérdés elintézése után ismét előtér­be lépett. Münchenben nagy megelégedéssel vették tudomásul, hogy amint a béketárgyalások­nál a trianoni kastélyban a magyar kül­döttséget ajtó előtt várakoztatták, úgy az egyszerű levélhordóvá degradált két cseh követ csütörtökön éjszaka nem kapott mást, mint egy félénk javaslatot Daladiertől, hogy talán a cseheket is bocsássák a tárgyaló államférfiak elé és erre a javaslatra egy­hangú elutasítást. Bizonyos, hogy a mün­cheni találkozó teljes mértékben eredmé­nyes volt mindenki számára, kivéve Benest, akinek még az az elégtétel sem jutott osz­tályrészül, hogy becsülettel végigküzdött háború elvesztése után darabolják fel csa­lásra épített országát, írják a lapok. A Berliner Börsenzeitung budapesti tu­dósítója „Magyarország köszönete Hitler­nek és Muscolininek” címmel a többi kö­zött ezeket írja: A magyar közvélemény nagy megköny­­nyebbülés érzésével fogadta a müncheni világtörténelmi jelentőségű megállapodáso­kat és egybehangzóan az a felfogása, hogy München nem remélt sikerét jelenti a német birodalom Hitler által céltudatosan vezetett politikájának. Az újabb történe­lemben még sohasem történt meg, hogy valamely államalakulatot, úgymint Cseh­szlovákiát, különféle szövetségi biztosíté­kai és más biztonsági intézkedései elle­nére határainak revíziójára kényszerítet­­ték volna. Ez a győzelem elsősorban a népi gondolat győzelme volt, amely a Hitler által egyesített német nép vezetésével egész Európát lebilincselte. Teljesen meg vannak győződve arról, hogy Magyarország és Lengyelország is eléri ugyanazt, amit Németország, mégha bizonyos nehézségek várhatók is. Egy ki­magasló hivatalos személyiség kijelen­tette előttem, írja a tudósító, hogy Európa békéjét a Münchenben egy begyűlt állam­férfiak elhatározottsága és belátása ré­vén sikerült megmenteni, amivel végkép szétrombolták S­zovjetoroszo­rszág és a prágai kormány cselszövéseit. A magyar nép fegyelmezetten fogja megvárni­ a dol­gok további alakulását és teljes elhatáro­zottsággal áll Imrédy Béla kormánya mö­gött, hogy végrehajtsa elszakított nép­testvéreink újraegyesítését az anyaország­gal. A Frankfurter Zeitung budapesti tudó­sítója a többi között ezeket írja: Magyarország bölcs tartózkodása min­­­den hivatalos és félhivatalos megnyilatko­zásban a legutóbbi válságos hetek folya­mán annak felismerésére vezethető vissza, hogy Magyarországnak el kell kerülnie olyan hibákat, amineket különösen Cseh­szlovákia elkövetett, ahol Benes azt hitte, hogy ő és az ő állama a világ közép­pontja lehet. Kánya külügyminiszter, az óvatos és tapasztalt diplomata, több ízben hangoztatta, hogy a magyar nép régi és büszke történelmi nemzet, de kis nép volt és ma is az. Magyarország tudott magának barátokat szerezni és bízik bennük. Első­sorban azonban bízik saját erejében, amelynek természetes határai adva vannak. Aki az elmúlt két hét alatt, folytatja a tudósító. Budapestet megfigyelhette, az nem lehetett kétségben afelől, hogy itt mindent elkerültek, ami a helyzetet a bé­kés megoldás szempontjából megnehezít­hette volna. A kormánynak ezért szóban és írásban nem egy szemrehányást k­ellett meghallgatnia aggodalmask­odása miatt. A kormány azonban szilárdan kitartott az „igazság és békéé” formulája mellett, amelyet a magyar miniszterelnök római látogatásakor juttattak kifejezésre és Horthy Miklós kormányzó berlini látoga­tásakor megismételtek. Csehszlovákia további feldarabolásáról írnak Londonban és Rómában London, szeptember 30. Az esti lapok lelkesen ünnepiik a mün­cheni egyezményt, de egyhangúlag kieme­lik, hogy a kiegyezéses megoldás hatályba­ lépése Magyarország és Lengyelország ki­elégítésétől, vagy — mint ahogyan a radi­kális Star magát kifejezi, a „Csehszlovákia L­­vibbi feldarabolásától” függ. Az Evening Standard, kiemeli, hogy Ma­gyarország és Lengyelország követelései­nek teljesítése újabb veszteséget fog hárí­tani Csehszlovákiára. A lap utal arra, hogy a Csállárközben, amelyet Pozsonytól délre a két Dunaág vesz körül, s amely tízszer olyan nagy, mint a tescheni kerület, tiszta magyar nép lakik, am­ely kizárólag mező­ 1 gazdasággal foglalkozik. A Times vezércikke a magyar kérdéssel kapcsolatban azt a meggyőződését han­goztatja, hogy a jelen tárgyalások olyan lépésnek tekinthetők, amely a kényszer­­békének megegyezéses békével való helyet­tesítése felé vezet. Róma, szeptember 30. Az olasz sajtó a müncheni megegyezés­ben a történelmi igazság és a józan ész győzelmét látja. Virgino Gauda a Giornale d Italiaban a megegyezés jelentőségét a következőkben foglalja össze: 1. Megtörtént annak a rendszernek gy­ö­keres és elkerülhetetlen revíziója, amelyet a diplomáciai asztalnál Csehország név alatt különleges politikai és katonai célokra teremtettek meg. Ez a revízió a négy európai nagyhatalom vezető államférfiai­­nak közvetlen eszmecseréjével történt meg és így igazolja a közvetlen tárgyalások módszerének helyességét, amelyet Musso­lini és Hitler mindig is hangotatott. 2. A megegyezés a Mussolini-féle alapo­kon jött létre, vagyis gyökeresen megoldja valamennyi nemzetiség kérdését. Ami a szudétaném­etség jogait illeti, Münchenben mindenben megegyeztek. A magyarok és a lengyelek nemzeti jogait szintén egyönte­tűen és határozottan elismerték, egyben a kielégítésükre irányuló akció végrehajtá­sára előre meghatározott és közelfekvő időszakot jelöltek ki. Az európai béke megmentésének közém­ontásában Mussolini hatalmas munkája áll, aki ezzel kiérde­melte az egész civilizált világ háláját. A Tribuna vezércikke hangoztatja, hogy Münchenben sikerült helyrehozni azt a ret­tenetes hibát, amelyet húsz évvel ezelőtt követtek el és amely állandóan veszélyez­tette Európa békéjét. A megegyezés prece­dens a szerződések revíziójára és megtöri a szerződések érinthetetlenségének elvét. A müncheni eredmény világosan bizonyítja azt is, hogy a totális államok nem a hábo­rút akarják, hanem a a béke fontos té­nyezői. Mussolini lapja, a Popolo d’Italia, a nemzetiségi és faji elv diadalát látja a müncheni egyezményben és azt írja, hogy a Ve­rsaillesben elkövetett szörnyű hibát most vérontás nélkül jóvátettük. A mün­cheni találkozó a történelem új korszakát nyitja meg. A ti tompa megállapítja, hogy a mün­cheni egyezmény teljesen és tökéletesen megoldja a csehszlovák problémát, ami annyit jelent, hogy a magyar és a lengyel népcsoport ügyét is elintézik. Genf, szeptember S0. A müncheni négyhatalmi megegyezésnek­ Magyarországra vonatkozó részét, ma­gyarbarát népszövetségi körökben általá­ban igen kedvezően ítélik meg. Azokon a biztosítékokon kívül, amelyek Mussolini és Hitler személyében, továbbá az elren­dezés ki nem elégítő volta esetében tt négyhatalmi értekezlet újból való össze­ illésében állnak, genfi vélemény szerint* hozzá fog járulni az a körülmény is, hogy időközben a nyugati hatalmak közvélemé­nyében örvendetes változás várható a ma­gyar igazság megértése érdekében. Keresztes-Fischer Lajos vezérkari főnök betegsége miatt lemondott Werth Henrik gyalogsági tábornok az al­vezérkari főnök A Magyar Távirati Iroda jelenti: Vitéz Keresztes-Fisch­er Lajos altábor­nagy, a honvédvezérkar főnöke néhány napja megbetegedett. Minthogy orvosi meg­állapítás szerint betegségének gyógykeze­lése huzamosabb időt vesz igénybe, saját kérelmére a kormányzó a honvédvezérkari főnöki állásától felmentette. A kormányzó a honvédvezérkar főnökévé Werth Henrik gyalogsági tábornokot nevezte rá. Összeomlott a francia-orosz szövetség Az Új Magyarság Sudesszája jelenti telefonon: Paris, szeptember 30. A müncheni megegyezéssel kapcsolat­ban, mint örömmel állapíthatjuk meg, a francia közvélemény minden nehézség nél­kül magáévá tette a Magyarországra vo­natkozó elhatározásokat is. Ennek jelen­tőségét csak akkor ítélhetjük meg igazán, ha tisztában vagyunk azzal, hogy még huszonnégy órával ezelőtt is a franciák legnagyobb része elviselhetetlennek tar­totta volna, hogy hozzájáruljon Cseh­szlovákia feldarabolásának folytatásához, mert még mindig nem tudtak kiábrán­dulni abból a hitből, hogy Cseh­szolvákia a francia érdekek előretolt őrállomása. Amikor a godesbergi találkozó idején egy francia felelős politikussal beszélget­tem erről, ez azt a kijelentést tette, hogy minden rendben volna, csak a magyarok ne jöjjenek elő követeléseikkel, mert ak­kor mindent felboríthatnak. Amikor azt feleltem, hogy nincs hatalom és nincs kor­mány, amely elérhetné, hogy Magyar­­ország ebben a történelmi órában ne ter­jessze elő követeléseit, alors tout va cra­­quer,­­amit így fordíthatnánk, akkor pe­dig késhegyre megyünk), volt a válasz. Most mintegy varázsszóra egészen meg­változott a közvélemény. Nemcsak el­ismerik a magyar követelések jogosságát, hanem természetesnek tartják és a sajtó­ban sem találunk hangot, amely meg­ismételné az elmúlt hetek éles támadásait és ellenállásra tüzelné ellenünk a francia diplomáciát. Általános 33 a megítélés, hogy a mün­cheni események rendkívüli­­ jelentősége teljesen átalakítja a francia külpolitikát, amelynek addigi külpolitikai alapjaiból nem marad meg más, mint a francia-angol együttműk­ödés. Azok a baloldali elemek, amelyek az utóbbi időben is állandóan a francia-olasz közeledés útjában álltak, tel­jesen háttérbe szorulnak és máris híre jár, hogy Franciaország hamarosan elis­meri Abesszínia olasz birtoklását. Halálos csapást kapott a francia-szovjet szerződés, amely végleg összetört és Lit­vinov semmiféle ügyeskedéssel sem fogja tudni összeragasztani. Franciaország még csak fel sem vethette a szovjet meghívá­sát Münchenbe, mert azt Hitler semmikép­pen sem fogadhatta volna el, a mellőzés miatt viszont alkalmasint a szovjet fog szakítani. Nem titok, hogy Daladier és Bonnet a szovjetnek ezt a lépését erős szívvel fogják elviselni. A háborús párt tisztán látja, hogy nem, támadhatja a müncheni béketervet, ame­lyet a francia közönség olyan viharos lel­kesedéssel szentesített. Most tehát kerülő után igyekszik Daladier helyzetét gyengí­teni. A német-angol megegyezés miatt támadják a Daladier-kormmányt, arra hi­vatkozva, hogy ez ellentétes a francia-an­gol megállapodások szellemével. Hivatalos francia körökben ezzel szemben azt han­goztatják, hogy az angol-német megegye­zés, mint kettős paktum, nincs ellentétben a francia-angol megállapodással, hanem az első lépést jelenti a négyes paktumhoz, amely Olaszország, Franciaország, Anglia és Németország között talán már nem­sokára kialakul. Vannak, akik már azt mondják, hogy „új szentszövetség” alakul ki a négy európai nagyhatalom között, amely megállapodásaival döntően fogja irányítani a világ sorsát.

Next