Uj Magyarság, 1939. február (6. évfolyam, 26-48. szám)
1939-02-01 / 26. szám
SZERDA, 1939 FEBRUÁR 1 BKIJAcsORSÁG Imrédy Béla vasárnap Székesfehérváron mond beszédet Székesfehérvár, január 31. Vitéz Imrédy Béla miniszterelnök vasárnap délelőtt tíz órakor Hóman Bálint nyugalmazott miniszter társaságában Székesfehérvárra érkezik. A miniszterelnök féltizenegy órakor a városháza dísztermében tartandó közgyűlésen ünnepélyes keretek között veszi át a város díszpolgári oklevelét. A díszközgyűlés után tizenegy órakor a Magyar Élet Mozgalom az Alba-mozgószínházban tartja zászlóbontó nagygyűlését, amelyben a miniszterelnök mond beszédet. Déli egy órakor a Magyar Királyszállóban társasebéd lesz s ezen felszólal Hóman Bálint nyugalmazott miniszter, a város országgyűlési képviselője is. Rajniss Ferenc nagyszabású beszédben mutatott rá a zsidókérdés gyökeres megoldásának nemzeti, társadalmi és gazdasági szükségességére A liberalizmus és a zsidóság képviselői a bizottsági vita során derűs és mulattató felszólalásokban állították szembe a zsidóság képességeit a magyarságéval A képviselőház egyesített bizottságai kedden délelőtt Péchy László öneklésével folytatták a zsidók gazdasági és közéleti térfoglalásának korlátozásáról szóó javaslat általános vitáját. A kormány részéről Tasnádi Nagy András igazságügyminiszter és Antal István államtitkár vett részt az ülésen. Knobh Sándor, az első felszólaló szerint a második zsidó javaslat az ország gazdasági érdeke szempontjából elhibázott. A kormányzatot nem lehet felmenteni a politikai felelősség alól a közhangulatot illetőleg. Évek óta belső fészülség légkörében élünk, aminek oka, hogy a nemzeti jövedelem éréke nem kielégítő, a nemzeti jövedelem eloszlásában bizonyos rétegek részesedésénél nagy aránytalanságok vannak és a szociális juttatások értékénél is hasonló aránytalanságok tapasztalhatók. Az ország gazdasági erejének gyarapítására van szükség, a javaslat azonban az ellenkező irányban halad. Az iparban a javaslatban előírt idő alatt 16—18.000 embert kell leváltani, ezek leváltása azonban nem történik meg, mert nincs annyi ember és s táncs annyi alalmas ember. Számítani kell azzal is, hogy a javaslat által érintettek kikapcsolódnak a fogyasztásból, ami súlyos következményeket idéz elő majd. Boám Artur természetesnek tartja, hogy Knoch Sándor a javaslat ellen beszél, mert ő a liberális világ egyik exponense. Elfogadja a javaslatot, még akkor is elfogadná, ha csak egy hajszállal menne tovább az első törvénynél, mert minden lépés újabb honfoglalást és térhódítást jelent ezen a téren. Természetes, hogy a liberális front minden eszközt felsorakoztat a javaslat mérséklésére, kéri azonban a miniszterelnököt, ne engedjen a javaslatból. Egyedül az ország tömegeinek érdekét kell szem előtt tartani, a tömegek pedig cselekvést várnak. Helyezkedjék el a zsidóság is szolgai munkában, a mezőgazdaságban ne csak dolgoztassanak, hanem dolgozzanak is. Kifogásolja, hogy zsidó orvos keresztényt gyógyíthasson, hogy zsidó ügyvédnek keresztény védence legyen. Csak akkor tudja elképzelni a zsidóság jövő elhelyezkedését, ha ezen a vonalon is rendet tudunk teremteni. Gratz Gusztáv szerint káros lenne a nemzet szellemi életéből gyökeresen kiirtani azt, amit „zsidó szellemiségnek” neveznek Gratz Gusztáv nem ért egyet a javaslattal, amely szakít a politikai múlt legszebb hagyományaival és gazdasági és politkai jövőnk szempontjából súlyos következményekkel jár. Százezrekre rúg azoknak a zsidóknak a száma, akiket teljesen asszimiláltaknak tekintenek. Szellemi téren azt, amit zsidó szellemiségnek szoktak nevezni, bizonyos szkepticizmus jellemzi, aminek lehetnek jó oldalai is. Nem rajong a magát puszta negatívumokban kiélő, szkeptikus felfogásért, mégis károsnak tartaná, ha a kétkedést a szellemi életből ki akarnák ortani, mert a kétkedés az igazságok felismerésének erőszabálya. Nem tartja tehát, hogy az, amit zsidó szellemiségnek szoktak nevezni, — nem egészen helyesen, mert ez inkább korszellem, amit a zsidóság egy része magáévá tett, a nemzet szellemi életéből gyökeresen kiirtandó volna. Azt mondják, hogy a zsidó szellemiség különösen a sajtó terén jelentkezik. Be kellett látnia, hogy ami hibát valamikor maga is a zsidó újságírók terhére rótt, azt általában a modern újságírás, annak bizonyos fajtája terhére kellett volna írnia. Gazdasági szempontból csak az tarthatja helytelennek vagy érdektelennek a zsidóság tevékenységét, aki nem ismeri gazdasági életünk fejlődését. A zsidóságot jellemző gazdasági konstruktív tehetség a nemzet fejlődése szempontjából felbecsülhetetlen értéknek bizonyult. Ha most arra az álláspontra helyezkednénk, hogy a mór megtette kötelességét, a mór mehet, különös hálátlanság lenne. A magyarság még nem is éte el a gazdasági képzettségnek azt a fokát, hogy az iparban, kereskedelemben és a pénzvilágban a zsidó elemet helyettesíteni tudja. Ki kellene mondani, hogy mindenki, akinek apja már 1880 előtt magyar állampolgárságot kapott, s üzleti tevékenysége után itt adót fizetett, teljes jogú állampolgár. Ha mégis keresztülerőszakolják a törvényt, legalább harminc évet adjanak a végrehajtásra. Rajniss Ferenc: A félmegoldás örök gyűjtóanyagot hagy és ugyanannyiba kerül, mint a gyökeres elintézés Rajniss Ferenc szólalt fel ezután. Knobh Sándor képviselő úr, — kezdte beszédét, — mint katolikus, Gratz Gusztáv képviselő úr, mint keresztény tagadta meg az előttünk fekvő javaslat elfogadását. Kijelentem, hogy azokat, akik elfogadják a javaslatot, legalább olyan jó katolikusoknak és keresztényeknek tartom, mint a javaslat ellenzőit. A nemzeteknek az életért való egymás közötti viaskodásában hálátlanságról beszélni nem lehet, — folytatta. — Bethlen István gróf személytelenitett alapon, a praktikus politikus szempontjából szólott hozzá a zsidókérdéshez és minden további felszólalás a másik oldalon csak az ő beszédének különböző variációja volt. Az ellentét Bethlen szempontjával nem a jó és a jobb magyarság kérdése. Végtelenül szégyenlem magam, amikor képviselők nagy gyermekek módjára arról vitatkoznak egymás között, hogy ki a jobb magyar. Bethlen nem foglalt állást egy zsidótörvény ellen, sőt megoldásnak most az első zsidótörvény arányszámának megtartását ajánlotta, ami valószínűleg nem azt jelenti ugyan, hogy a harmadik zsidótörvény javaslatának beterjesztésénél fogadja el majd a második, előttünk fekvő törvényjavaslatot, de feltétlenül következik mai állapotunkból az, hogy a nemzetközi zsidó Magyarország ellen úgy az első, mint a második törvényjavaslat alapján feltétlenül hajszát indít, mert hiszen a zsidóságot elsősorban a status quo megbontása izgatja. Ezután felolvassa a Manchester Guardian utolsó számából azt a cikket, amelyben a zsidóságot Angliában és Amerikában Magyarország ellen izgatják, azon a címen, hogy kereskedelmi kivitelünkön át el lehet még érni, ha jól megszervezik az ellenállást, a zsidótörvény enyhítését. A zsidókérdésben annak a politikai álláspontnak az alapján, amelyet Bethlen István, mint irányt jelölt meg, csak két út van. Vagy semmit sem csinálunk, vagy valóban mélyreható, tény Fotokópia-okmányfénykép: Rád. Teréz-körút hét. Telefon: 114—349 és 116—455. y leges változtatásokkal támadjuk meg egyszerre és egyidőben azt az állapotot, amelyben ma élünk, amelyet helytelennek, végzetesnek és következményeiben nemzetpusztítónak tartunk. Mindkét állapot logikus, csak az a harmadik nem, amely a tényleges végrehajtást veszélyeztető, bonyolult kompromisszumokkal örök gyújtó anyagot hagy az országban, utat és széles kaput nyit a korrupciónak, a törvény végre nem hajtásának. A gyakorlati politika, felfogása szerint, azt diktálja, hogy radikálisan és világos megoldással menjünk előre. Nem szabad csiklandozni a zsidókat, mert az ugyanannyiba kerül, mintha megszorítják őket. Az ország nyugalma az Imrédy-kormány érdeme és a tárgyalás alatt álló javaslatok eredménye őszintén megmondja, hogy a zsidókérdés megoldása során elsősorban az antiszociális kapitalista fronton, az elavult gazdasági törvények sorozatában teremtett volna rendet, mélyreható szervezési, termelési és jövedelemelosztási intézkedésekkel, s a megmaradó részt kodifikálta volna egy zsidótörveímnyel. A régi kapitalizmus egyszerű megreformálására a parlamentarizmus intézménye azonban, sajnos, nem alkalmas. A parlament a jó Isten leglassúbb szárazmalma, amely 1867 és 1938 között elfelejtette megőrölni a problémákat és éppen ezért vagyunk ma súlyos helyzetben, mert az ittfelejtett munkát egyszerre és egyidőben kell elvégezni. Lehet, hogy válság követi a javaslatot, ha törvényerőre emelkedik, ennek előre való hangsúlyozása azonban nem a nemzet érdekében való. Bethlen István felsorolta, hogy mi minden gazdasági baj szakad a nyakunkba, ha megcsináljuk a zsidótörvényt. Ezzel szemben folytattam, én azt kérdem, mi történik, ha a zsidókérdést nem rendezzük, mert hiszem, csak így teljes a kép, csak így beszélhetünk gyakorlati politikáról. Az ország ma csöndes, ez kétségtelenül az Imrédy-kormány érdeme, de ne téveszszen meg bennünket ez a csönd, gondoljunk a négy hónappal ezelőtti időre. Az aránylagos nyugalmat a beterjesztett törvényjavaslatok okozták. A pillanatnyi helyzet az, hogy a tömegek nyugodtabbak és a politikusok idegesebbek, mint azelőtt, de ez az egészségesebb állapot. A magyar tömegekkel azonban mégis csak jobban kell számolni, mint a newyorki főrabbival, akinek egy szemöldökmrésére a levelek ezrei lepik el Magyarországot. De ha egy belső törés, egy lelki szakadás történik itt bent az országban a magyar népben a törvényjavaslatokban való csalódás miatt, akkor rajtunk a világ összes főrabbijai s a Goldberger-selymet vásárló külföldi zsidók sem tudnak segíteni. Hiába nyerünk mi devizát, ha elveszítjük az uralmat a magyar lelkek felett. Egy furcsa, úri materializmus kezd érvényesülni Magyarországon, amely kiszámítja, hogy egy intézkedés 26 pengő 33 fillérbe kerül, tehát nem lehet megcsinálni. Nem érdemli meg az életet az olyan nemzet, amelyik csak pénzben és devizában gondolkozik. A sok, itt elhangzott jóslással szemben én megjósolom jóelőre, hogy ha nálunk gazdasági összeomlás lesz, azért is Ahasvérus fiai bűnhődnek majd, joggal vagy jogtalanul, de keményebben, mint ahogy ez a törvény sújtaná őket. A németek jövőbeli beavatkozásáról szónokolnak, mikor a nemzetközi zsidóság eddig is brutálisan beavatkozott belső ügyeinkbe Mindig megírtam — folytatta —, hogy Magyarországon a zsidókérdés kvantitatív kérdés, és hogy mindent el kell követni ennek a kérdésnek civilizált megoldása érdekében. Csodálkozom azon a könnyedségen, ahogy Bethlen István gróf a magyar és a zsidó vér keveredéséről beszélt és az asszimilációt ajánlotta, mert hiszen statisztikai tény, hogy a keresztény házasságok ötször olyan termékenyek, mint a vegyes zsidó házasságok, ami nyilvánvalóan bizonyítja, hogy ezen keveredés ellen a természet tiltakozik. Végtelenül csodálkozom azon, hogy állandóan Németország jövendőbeli, feltételezett beleavatkozásáról szónokolnak, a magyar ügyekbe. Én nem tudom, hogy mi lesz a jövőben, de állítom, hogy a magyar zsidóság a legsúlyosabban és a legbrutálisabban, már régen beleavatkozott a magyar törvényhozásba és a szuverén magyar jogokba. A nemzetközi zsidóság 1926-ban a népszövetség előtt kizsarolta az ígéretet a magyar kormánytól, hogy a numerus clausus kérdésében új törvényjavaslatot és törvényt készít, s annak szövegét a magyar kormány kénytelen volt- idegen állampolgár-zsidóknak előre bemutatni, azután szavazta meg a Ház a numerus clausus enyhítésére vonatkozó törvényt, szuverén törvényhozói hatalmának valóban illuzórikus birtokában. Igaza van Disraelinek, aki azt írta, hogy a világot egészen más személyek kormányozzák, sem mint képzelik maguknak azok, akik nem látják, mi történt a színfalak mögött. Lehetetlenség a most folyó küzdelmet úgy beállítni, hogy a zsidótörvényjavaslat támadói között vannak az összes okos, intelligens, bölcs, tudós emberek, a másik oldalon pedig az egyéni érdekek és az idegen eszmék demagóg hajszolói. Ez a beállítás méltánytalan és nem igaz. A személyi garnitúrákat el lehet koptatni a politikában, de a problémák megoldatlanul továbbra is megmaradnak s ennek a módszernek következtében csak a módszer durvul el jóvátehetetlenül. A trianoni korszak magyar parlamentje nem sok joggal szólalhat meg a reformok ellen, mert hiszen tizenöt esztendőn át mindig az történt, hogy a nagy kérdéseket egyszerűen áttolták a boldogtalan jövendőbe. Nem haragudhatnak reánk azok a honatyák, azok a képviselőtársaink, akik a zsidó nagytőkével a részvénytársasági igazgatósági tagságokon át intim viszonyban vannak, azért, ha a javaslat elleni támadásaikat nem tekinthetjük teljesen érdektelennek. Az érdekharc kiküszöbölhetetlen a politikából, de nem sértődhetik meg senki sem, ha az érdekszálakra a politikai ellenfelek jogosan rámutatnak. Junkfimot kell teremteni a gazdag és szegény zsidók kivándorlásának megszervezésében A törvényjavaslat kizárni kívánja a zsidókat a munkásmozgalmak és egyesülések vezetéséből. Ezer és egy oka van erre az intézkedésre a magyarságnak s ezeknek az okoknak a felsorolása ma már szükségtelen. A munkásegyesülések zsidótlanítása nem jelentheti azonban a munkásság érdekvédelmi szervezeteinek lebontását, sőt ellenkezőleg, a kormányzatnak az a kötelessége, hogy az intézkedések életbe léptetésével egyidejűleg véglegesen kiépíteni engedje a magyar nemzeti munkásvédelem autonóm frontját. Ezután arról beszélt Rajniss Ferenc, hogy junkumot kell teremteni a gazdag és szegény zsidók kivándorlása között. Ez az egyetlen lehetőség. A törvényerőre emelkedő zsidójavaslatot nem lehet a rendelkezésre álló miniszteriális és közigazgatási szervekkel, a régi célokra beállított gépezettel végrehajtani. Ennek a kérdésnek megoldása egy hatalmas, nagy, szinetikus munkafolyamat. Szervesen összefüggő kérdéseket csak kormánybiztosságok, megfelelő külön szervek kiépítésével lehet rendezni. Pillanatig sem szabad elfelejteni, hogy a honvédelmi örvény, a zsidótörvény, a mezőgazdasági reformokra vonatkozó földbirtok-reformtörvény, sőt a még le nem bonyolított egymilliárdos beruházási törvény is egy egész, egy szervezett tervgazdálkodási és pénzügyi feladatkomplexus, amelynek helyes vagy helytelen megoldásától függ tulajdonképpen a nemzetre áldásos hatása ezeknek a törvényeknek. A magyar kultúrpolitika is tökéletesen új feladatok elé kerül a zsidótörvény megalkotása után. Mi csak adminisztratív kultúrpolitikánk van s most munkába kell állítsuk a teremtő kultúrpolitikát, hogy az önmagáért való tudomány hamis jelszava helyett megteremtsük azt az értelmes emberanyagot, amely a honvédelmi törvény, a zsidóörvény s a földreformtörvény végrehajtásához feltétlenül pótlásnak szükséges. A szellemes bírálat önmagában ma már semmit sem ér. Mindenkinek kötelessége világos és végleges formában megmondani, hogy meddig hajlandó elmenni a zsidókérdés és a birtokpolitikai kérdések rendezésében. Mélységes ösztönök, világnézeti szempontok bontanak bennünk© ma Magyarországon két táborra és emelnek egyben az összes pártkeretek fölé. Két tábor tusakodik egymássa nem csupán a parlamentben, hanem az egész országban. A lelki eltolódásra, amely nálunk bekövetkezett, az egész törvényhozó testületnek tekintettel kell lennie. Lelkiismeretünk csak az egész nép lelkiismerete lehet, ebben pedig a hatalmasabb és nagyobb részt azok az új eszmék, gondolatok és irányzatok, teszik, amelyek gyökeresen és alapjáig meg akarják reformálni a magyar életet.