Uj Magyarság, 1939. augusztus (6. évfolyam, 173-198. szám)
1939-08-01 / 173. szám
4 lévő ezüst kiszolgáltatása és a kínai valuta alátámasztása nemcsak Angliát érintő kérdés és ezekről a többi érdekelt hatalommal is tárgyalni kell. Meg vagyok győződve — mondotta Chamberlain, — hogy Anglia és az Egyesült Államok célkitűzései azonosak, de ebből nem következik az, hogy mindkettőjüknek mindenkor ugyanazt kell tenniök. A brit kormány a legnagyobb súlyt helyezi az Egyesült Államokkal való együttműködésre ott, ahol erre lehetőség nyílik és a két kormány mindenkor a legbehatóbban tájékoztatja egymást szándékai felől. A békés megoldás és a mérgező propaganda A lengyel kölcsöntárgyalásokat illetőleg a nehézségek nemcsak azzal kapcsolatban merültek fel, hogy a lengyel kormány más országokban is akar fegyvereket vásárolni, hanem a lengyel kormány ama kívánságával kapcsolatban is, hogy aranyban akarja a kölcsönt felvenni. Kétségkívül aggasztó a mai helyzet — folytatta Chamberlain miniszterelnök —, amidőn sok helyen és gyors iramban folyik a fegyverek halmozása, mert alig látható, milyen megoldást tálalna ez a probléma, ha nem háború útján. Különösen sajnálatos, hogy még kiélezik a nemzetek közötti rossz érzést napról napra a sajtó útján és egyéb eszközökkel folytatott mérgező propagandával. Ha meg tudnánk állítani a szavaknak ezt a háborúját és ha olyan lépések történnének, amelyek visszaállítanák a népek bizalmát valamennyi európai állam békés szándékaiban, meggyőződésem szerint még mindig nem volna olyan kérdés, amelyet nem lehet és nem kellene békés úton megoldani. Ennek megoldásából kiszámíthatatlan nyereség hárulna a világra és szilárd meggyőződésem szerint példátlan jólét korszaka virradna az emberiségre a nemzetközi iparban és a földmívelésben, ami a népek színvonalának általános javulására vezetne. Ha ellenben háború törne ki, bármelyik fél is követelné magának a végső győzelmet, kétségkívül bizonyos, hogy mind a győztes, mind a legyőzött az emberi szenvedés és nyomorúság leírhatatlan borzalmas termését aratná. Azt hiszem, hogy ez a nagy és mélységes igazság kezd már derengeni mind a vezetők, mind a népek elméjében és főként erre alapítom azt a reménységemet, hogy megtaláljuk még az utat, amely kivezet a borzalmak éjszakájából bentünket újból a napvilágra. Prágában nem kapott működési engedélyt az angol főkonzul Az alsóház ülésén Butler külügyi államtitkár egy szabadelvű képviselő kérdésére kijelentette, hogy a prágai angol nagykövetség visszarendelése után az angol kormány működési engedélyt kért egy főkonzul, számára Prágában. A kérelmet a német kormány elutasította, mert az angol kormány kijelentette, hogy elismeri ugyan, hogy az exequatur magában a cseh■morvaországi jelenlegi helyzet de facto elismerése, de módosíthatja az említett helyzet előidézési módjának törvényszerűsége tekintetében kifejezett nézetét. Sir Sinclair szabadelvű képviselő: Nagyon sajnálatos, hogy a kormány ennek a visszautasításnak tette ki magát, noha idejekorán figyelmeztettük. Nem lett volna sokkal jobb, egyáltalán nem kérni az exequaturt? Butler külügyi államtitkár: Főkonzul kinevezése nagyon értékes lett volna elsősorban a menekültügyi kérdésre, másrészt az angol alattvalókra. Bizonyos ideiglenes elrendezés történt, amelyet most végrehajtanak, de főkonzul kinevezése sokkal jobb lett volna. Számos szakértőkítéri a három tábornokot Sir Reginald Plunkett-Errole-Erle-Drax tengernagy, alá a Moszkvába küldendő angol küldöttség vezetője, VI. György király első és főhadsegéde. A tengeri haderőben 42 év óta szolgál és részt vett a világháborúban is. A Lion csatahajó parancsnoka volt, amely lord Beaty főparancsnok zászlóshajója volt. Heywood vezérőrnagy a párisi angol nagykövetség katonai attaséja volt, azelőtt pedig fontos angol katonai küldöttségeket vezetett a Keleten, majd Versaillesben, Sanghajban és Indiában. Burnett repülő-altábornagy az angol légihaderő kiképzési parancsnoka. A három tábornokot számos katonai szakértő fogja elkísérni; névsoruk összeállítását a legközelebbi napokban fejezik be. Az angol küldöttséghez Párisban csatlakoznak a francia katonai küldöttség tagjai és a két küldöttség azután ugyanazon a vonaton utazik tovább Moszkvába. Illetékes londoni helyen egyébként hangoztatják, hogy a katonai tárgyalások sikerének kilátásait, nem szabad sem túlságosan alacsonyra, sem túlságosan sokra becsülni. A három tárgyaló fél közül eddig még egyik sem tett közléseket arról, hogy voltaképpen milyen terv szerint kívánják megtárgyalni a katonai vonatkozású kérdéseket, noha azt mondják, hogy az erre vonatkozó terveket már úgy Londonban és Párisban, mint Moszkvában kidolgozták. "MAGUUtSAG KEDD, 1939 AUGUSZTUS 1 A francia katonai küldöttség vezetője Doumenc tábornok Paris, július 31. A párisi sajtó változatlanul bizonyosra veszi, hogy Moszkvába kiküldendő francia tiszti küldöttséget Doumenc tábornok vezeti, akit elkísérnek a szovjet fővárosba mind a három fegyvernem képviselői. Ezek között lesz valószínűleg Huntzinger tábornok is, aki most tért vissza Törökországból és beszámolt a török vezérkarral folytatott nagyfontosságú tanácskozásairól. Úgy tudják, hogy a Doumene tábornok vezetése alatt Moszkvába induló katonai bizottság tagjai: Valin légügyi tábornok, Villaume korvettkapitány, Krobs lovasszázadparancsnok és több magasrangú tiszt. A Paris Midi moszkvai tudósítója egyébként azt jelenti, hogy a politikai tárgyalások az angol-francia kiküldöttek és Molotov között aligha folytatódhatnak kéthárom napnál hamarabb, minthogy Sir William Leeds angol nagykövet, a jelek szerint, még nem kapott új utasításokat Londonból. Mindenképpen bizonyos, hogy a politikai tárgyalások még elhúzódnak egy ideig. Moszkvában egyébként hangsúlyozzák, — írja végül a Paris Midi tudósítója, — hogy a be nem avatkozás politikájának most már egyszers mindenkorra véget kell vetni. A francia fővárosban úgy tudják, hogy a Megrögzött székrekedésnél és annak mindenféle káros következményeinél a gyomorbélcsatornát reggel felkeléskor egy pohár természetes „Ferenc József” keserűvíz alaposan kitisztítja, az emésztést és az anyagcserét előmozdítja, a vérkeringést megélénkíti s kellemes közérzetet és fokozott életkedvet teremt. Kérdezze meg orvosát: az angol katonai küldöttség már szerdán megérkezik Párisba. Az angol küldöttség itt két napot tölt, hogy érintkezésbe léphessen a francia vezérkarral és közös álláspontot dolgozhasson ki a moszkvai tanácskozásokra. Az angol és a francia katonai küldöttség együtt utazik Moszkvába és valószínűnek tartják, hogy az angolfrancia-orosz vezérkari tanácskozások már jövő hétfőn megkezdődhetnek a Szovjetunió fővárosában. A budapesti spanyol követség cáfolja a legutóbbi álhíreket A budapesti spanyol követség közli a következőket: — Valótlanság az, hogy Yagüe generális Algecirasban megrovásra okot szolgáltatott volna. Célzatosak azok a híresztelések is, amelyeket Queipo de Llano generális felmentésével kapcsolatban írtak és amelyekkel szemben az igazság az, hogy legközelebb új beosztást kap. Teljesen alaptalanok azok a kijelentések is, amelyeket Aranda generálisnak tulajdonítanak, aki sohasem volt Lisszabonban. Moszkva felfüggesztené szahalini terveit Tokió, július 31. Az észak-szahalini Nikolajevszk szovjetorosz hatóságai egyelőre lemondottak arról, hogy birtokba vegyék az észak-szahalini japán tulajdonban lévő vagyontárgyakat. Az illetékes szovjetorosz hatóságok jelezték, hogy a birtokbavételt egyelőre nem kell végrehajtani. írt Gusztus Magyarország külpolitikájáról és ezzel kapcsolatban sok érdekes kérdésről beszélt Csáky István gróf külügyminiszter a soproni nyári egyetemen. Megállapításai tudományosan beállított igazságok voltak, amellett azonban kifejezték mindazokat a gondolatokat és célokat is, amelyek ma a magyar nemzetet eltöltik s véleményei olyan nemes fogalmazásban és egyszerű, érthető módon kerültek a közvélemény elé, hogy ezekre a szavakra nemcsak itt az országban, de bizonyára a határokon túl is mindenki fel fog figyelni, akit érdekel Magyarország és a magyarság állásfoglalásának kérdése. „A magyar nemzet egyenes úton jár, senkit nem áltat, erőviszonyait barátai előtt nyugodtan feltárja s elhatározottságát barátai mellett annál erőteljesebben hangsúlyozza, minél jobban támadják azokat akár belföldön, akár külföldön. Nehéz időkben lehet a barátot megismerni és azt meg is becsülik akkor, ha éppen a válságos időkben nem vonul a meglapulás úgynevezett bölcsessége mögé, hanem nyugodtan kiáll barátai mellett, anélkül, hogy túlzásokba esnek ... Nincs olyan magyar érdek, amely ellentétben állana a tengely érdekeivel ... Békés nép vagyunk mindaddig, amíg minket is békében hagynak. Ez nem jelenti, hogy a legkisebb jogunkról® is lemondunk, mert csak halálraítélt népek kötnek kompromisszumot önmagukkal ... Nem fogunk egy alkalmat sem elmulasztani, hogy az ország belső nyugalmát, fejlődését, nyugodt és megbízható külpolitikával támasszuk alá ... Olyan ez az ország, mint egy oázis, míg sokkal nagyobb államokban az idegesség lett úrrá. Ezt a nyugodt, békés oázist óhajtjuk fenntartani.” — Fölöslegesnek érezzük, hogy a külügyminiszternek ezekhez a szavaihoz bármit is hozzátegyünk. Mégis külön fel kell hívnunk a figyelmet arra, hogy az igazi magyarság a nemzet nagy sorsproblémáiról és a magyar nacionalizmus által diktált nemzeti célokról — mindig ilyen önkéntes, de egyben mértéket tartó szerény formában beszélt. — A magyar fajtól idegen jellemvonás a meghunyászkodás, de a mértéktelen és a realitásokkal nem számoló szólamokat is mindig azok használták előszeretettel, akikben ez a magyarkodás vagy idegen szellemet, vagy más apró célokat takart. A külügyminiszter szavai nemcsak a magyar társadalomnak, de az egész világnak is szólanak s ebből a megnyilatkozásból a magyar nemzet céljait, együttműködési készségét, elhatározásait és reális erejét mindenki a legpontosabban remélheti. Csáky István esetében a diplomatának semmi oka nem volt arra, hogy elszínezze, vagy sajátságosan állítsa be az igazságokat és a tényeket: a magyar nép lelkében azok úgy állanak és úgy élnek, ahogy azokat az ország külügyminisztere ebben a soproni beszédben elmondotta. A barack-vitában érdekes kijelentéseket tett Teleki Mihály gróf földmívelésügyi miniszter s ezekből a megállapításokból igen sok érdekes igazságra s egyben számos jövőbeli tennivalókra bukkanhatunk. Mindenekelőtt megállapította a földmívelésügyi miniszter, hogy a gazdák az idén háromszor annyi barackot adtak el, mint az eddigi legnagyobb termések alkalmával, nem igaz tehát, hogy senki se sietett a gazdák segítségére az export terén. „Ma, amikor a külföldi értékesítést a kereskedő úgy tudja lebonyolítani, hogy semmi rizikója nincs, a kormány az export terén mindent elvégez helyette, akkor a szabadkereskedelemnek kötelessége volna a belső értékesítést helyesen megszervezni.” S elmondotta a földmívelésügyi miniszter, hogy míg a termelőnél 10—20 fillér volt a barack kilója az idén, addig egyes helyeken a fogyasztó — 80 fülért fizetett érte. Ezért bizony az úgynevezett „szabadkereskedelem” a felelős s ez a helyzetkép a belső értékesítés számos szervi bajára mutat rá. Mert nem lehet kétséges, hogy ha a 10—20 filléres barack nem 80 fillér lett volna a fogyasztó számára, akkor több barack került volna a befőttes üvegekbe s a termelők idehaza is többet adhattak volna el. Az úgynevezett „szabadkereskedelem” tehát ne csak a rizikómentes export terén követelje magának a megfelelő részvételt s ne azért siránkozzék, ha exportvágyait a kormány nem mindig elégíti ki, hanem szervezze meg a belföldi piacot, mert ez a kereskedelem elsőrangú és legkézenfekvőbb kötelessége! Ez a tanulság Teleki Mihály szavaiból s ezt a tanulságot jó lesz az érdekelteknek megjegyezniök, mert ez nemcsak a barackkal, hanem sok más mindennel van így, vagy legalább is hasonlóképpen! A „szerkesztő urak”, akik közül egyik ügynök volt, másik hadilábon állott a helyesírással, a harmadiknak valami kis folt mutatkozott a múltján, s a negyediknek, ötödiknek, hatodiknak is volt valami tarka macskája. s közgazdasági tevékenységük fáradalmainak kipihenése céljából Kistarcsára utaznak az internáló táborba, ahol majd elmélkedhetnek az idők forgandóságán, s szidhatják a mostoha szerencsét, amely elpártolt tőlük. A barakkokban visszaidézhetik az aranjuezi szép napokat, amikor még zuglapot szerkesztettek, a nyilvánosság kizárásával s egy-egy meg nem jelent cikkért zsebre tették a százasokat, amelyek úgy jártak ki nekik, mint valaha a pásztoroktól és zsidó árendásoktól az oldalszalonna, meg a bor a kommenciós betyároknak. Bizony, ez az aranykor elmúlt. A lapokat tán már elfelejtették volna, mint valami rossz álmot az összes igazgatók és párnázott ajtók mögött trónoló vezérek, csak magukat a szerkesztő urakat nem lehetett elfelejteni, mert ők szorgalmasan jelentkeztek minden közgyűlés előtt most már kibérelt részvényekkel és botrányokkal fenyegetőzve. A rendőrség véget vetett az újabb vállalkozásnak is, s igen gyorsan, tapintatosan szabadította meg a közgazdasági életet Karikás Jenő izraelita ügynöktől és mázolósegédtől,, aki természetesen szerkesztő úrnak tituláltatta magát, Darvas-Deutsch Ferenctől, Fényes- Flesch Kálmántól és Lászlótól, Unger Györgytől, meg a költői nevű Sólyom-Schwartz Andortól is. Igazán szép volt a közrendészeti hatóságtól, hogy ilyen gyorsan és tapintatosan sietett segítségére a kiváló férfiaknak, akik zsaroló manővereiket nagy nyomorúságukkal és tökéletes anyagi romlásukkal próbálták mentegetni. Most a tarcsás táborban aranyéletük lesz, az állam gondoskodó szárnyai alá veszi őket, s akár meg is hízhatnak, miközben gazdag élettapasztalataikat kicserélik. Mert remélhetőleg erre elegendő időt ad nekik a rendőrség... UNQ autUc TELEFONSZÁMAI: 1-464-20, 1-464-28 1-464-29, 1-444-00