Uj Magyarság, 1939. december (6. évfolyam, 273-296. szám)
1939-12-01 / 273. szám
PÉNTEK, 1939 DECEMBER 1 WMACYARSAC IMREDY BÉLA: A nemzet nyolcvan százalékát egységes politikai és közszellem szolgálatába lehet állítani Hatalmas érdeklődés nyilvánult meg az appropriáció csütörtöki vitája iránt A képviselőház csütörtöki vitája erős színekkel, nagy lépésekkel vitte tovább azt az értékes és gazdag gondolatsort, amely az állam létének és háztartásának nagy problémáit veszi körül. Az új magyar élet kialakításának hatalmas munkája, amelyet Gömbös Gyula indított el és amely Darányi Kálmánon és Imrédy Bélán keresztül töretlen vonalban folytatódik Teleki Pál gróf programjában, nap-nap után mélyebb, őszintébb, erőteljesebb méltánylást talált a költségvetés tárgyalásánál, s a négy alkotó korszerű reformjainak gondolatai bontakoznak ki mind szélesebben most, a megajánlás vitájában is. Az alkotásnak ezt a lendülő vonalát, a korszellem áradó követelményeinek teljesítését nem lehet megállítani többé, s ez csendült ki csaknem valamennyi szónok beszédéből. S aki a megajánlási vita csütörtöki ülésén látta és hallotta azt a lelkes helyeslést, amely az Imrédy Béla fejtegetéseit, éles logikával, magasrendű okfejtéssel leszűrt megállapításait kísérte, érezhette, hogy: van, itt van az egységes magyar szellem és megállíthatatlanul tör előre. A kormány tagjai és a Ház hatalmas hallgatósága feszült figyelemmel idsérték Imrédy Béla beszédét, amely több volt a szokásos politikai megnyilatkozásoknál. A mai magyar problémák sorakoztak fel a beszédben, s mindezt csak az tudta ilyen szintézisbe vonni, aki az életkérdéseket valósággal átélte, saját problémáivá szublimálta, s töprengések nehéz óráiban alakította önmagában magyar világnézetté. Imrédy Béla két órán keresztül feszült figyelmet tudott megteremteni, mert szónoki remekműbe tömörítette mindazokat a vágyakat, célokat és elszánásokat, amelyek a magyar lelkekben élnek. A ragyogó szónoki építmény betetőzéséül ezekből vonta le azután az államvezetésnek azokat a gyakorlati követelményeit, amelyeken az új magyar élet felépíthető. Az igazságot, a szociális igazságot állította oda beszéde tételéül. Ennek a megkereséséhez felvázolta előbb a nemzet materiális életén átvezető utat, hogy a nemzet lelkének szellemi és erkölcsi követelményeit sorakoztassa fel azután, amelyekből ez az igazság megszülethetik. A beszéd gazdasági és politikai mondanivalóinak középpontjába társadalmi szemléletét állította Imrédy Béla, s programját olyan világosan, a logika olyan tisztaságával, a szónoki készség olyan ösztönös megnyilatkozásával vázolta fel, hogy mélységes, megragadó hatása alól az ellenoldalon sem vonhatta ki magát senki. Abban a politikai táborban pedig, amelyhez Imrédy Béla tartozik, a valóságos, gyakorlati cselekedet eredményével volt egyenlő a beszéd hatása. Olyan férfiú vázolta fel a célokat, jelölte meg a szükségleteket és mutatta meg a feléjük vezető utat, aki a közelmúltban az ország felelős kormányzatának élén állt, azt megelőzően és azt követően pedig egyik legátfogóbb szemlélője, legelmélyedőbb kutatója a nemzetpolitikai, társadalmi és gazdasági problémáknak. A kormány támogatásának is legigazabb és legeredményesebb módját választotta, éppen ezért a személyi sikeren túl a beszédet követő egyhangú helyeslésben többet is elkönyvelhet. Annak a kormánypolitikának helyeslését és sikerét, amelyet ő folytatott, s annak a jövő felé mutató eredményeit, amelyet most ő támogat. A megajánlási vita nagy eseménye volt a beszéd. Imrédy Béla hatalmas falról beszélt, amelyet a társadalmi kiegyenlítődés útjából le kell bontani. S a feladat, a munka, a jövő szolgálatára hatalmas építményt emelt nagyszabású beszédével, közös alapokból táplálkozó erkölcsi felfogás. Magyar és európai aggodalom tölt el minket, ez lelkiismeretességünket felfokozza s arra késztet, hogy messzemenő önmegtagadást gyakoroljunk, lemondjunk minden sallangról, olcsó sikerkeresésről. (Zajos helyeslés és taps.) Egyről nem szabad azonban lemondanunk: az önbírálatról, a tökéletesedés útjáról, amely csak az önkritikán keresztül érhető el. (Taps.) Le kell mondanunk a demagógiáról, nemcsak arról, amely az alacsonyabb műveltségű néprétegek fantáziájára és ösztöneire appellál, hanem arról a szalondemagógiáról is, amely lázításnak és destrukciónak bélyegez minden haladni törekvést, (Zajos helyeslés) és ezzel az erőteljes frazeológiájával akar csírájában elfojtani minden reformgondolatot, hogy a magyar nemzet józanságára, bizonyos keleti tunyaságára appellálva, ennek révén akarja a haladnivágyást a „valahogy csak mindig volt” közönyébe fullasztani. (Zajos helyeslés és hosszantartó taps.) A háború ezen túl, mint a villám a tárgyakat az éjszakában, élesebb megvilágításba helyezi a problémákat. A lényeget keressük, az anyagiakban és az erkölcsi kérdésekben is. (Halljuk! Halljuk!) A centrális anyagi probléma, hogy hogyan tudjuk gazdasági teljesítőképességünk maximumát elérni, éspedig nemcsak rakétaszerű kitöréssel, hanem rendszeres munkával, egy megalapozott jólét felépítésével. Minden megalapozott gazdasági tevékenység harmonikus egyensúlyi helyzetet igényel. Nem elég pusztán csak termelni, a termelt jószágnak gazdasági értelme is kell, hogy legyen. Ha termelésüket átállítani akarjuk, bizonyos javakban több, másokban kevesebb fog termelődni s ez csak akkor lesz áldásos, ha ezzel korrespondeál a kereslet is. Minden gazdasági fejlődésnél célszerűbb tapasztalati úton, tehát fokozatosan haladni és a lehetőség szerint az ugrásokat elkerülni. Különösen áll ez egy olyan országra, amelyet szegény országnak mondanak és valóban szegény ország is. (Helyeslés.) Rendkívüli körülmények között ettől a szabálytól magasabb szolgálatok érdekében el kell térni, amire példát láttunk, amikor rövid esztendők, sőt hónapok alatt fejlesztettünk ki, mert ki kellett fejleszteni, egy honvédelmi célokra termelő ipart. (Éljenzés és taps.) Itt azonban először állt fenn a kereslet, tudtuk, mire van szükségünk és ehhez alkalmaztuk termelésünket, így inkább az a nagy kérdés, hogy ha ennek a szükségletnek egyszer a vége felé közeledünk, mi lesz ezekkel a kapacitásokkal és a foglalkoztatott munkásokkal. Nincs véleményeltérés magyar és magyar között abban, hogy ez a haditermelés a legelsőrendű szükségesség, s bármibe kerüljön is, nekünk honvédelmünket ki kell építenünk. Ennek a feltétlenül szükséges átállításnak varnnak azonban tisztán gazdasági szempontból kedvezőknek nem minősíthető kihatásai. Ez a termelés gazdasági szempontból véve nem produktív termelés, nem növeli a fogyasztás céljaira rendelkezésre álló javak mennyiségét. Ha ez a termelés olyan üzemekben, olyan munkáskezek által történik, amelyek idáig nem dolgoztak s a termelés egyéb részei változatlanul maradnak, akkor ez a nemzet egyeteme javára rendelkezésre álló szociális produktum, tehát nyomában a nemzetnek, mint egyetemlegességnek az életszínvonala nem változnék. Kétségtelenül nem erről az esetről van szó, azonban a helyzet kompenzálható azzal, ha más munkanélküli és üres kapacitások egyéb munkába újonnan beállíthatók. Nem bizonyos azonban, hogy tudjuk kompenzálni a produktív termelés elől elvont kapacitásokat, erőket és eredményeket, ezért közel áll annak a lehetősége, hogy a nemzet egyetemének életszínvonala esetleg csökkenni fog. Ezzel a lehetőséggel szemben nem kell port hinteni egymás és a magunk szemébe. Szükség van erre, meg kell tennünk s ez is az áldozatok egyike lesz, amelyet ez a generáció a jövő generációért hozott. (Zajos helyeslés.) Egymásra vagyunk utalva Németországgal és Olaszországgal Tasnádi Nagy András elnök délelőtt 10 órakor nyitotta meg a képviselőház csütörtöki ülését. Bemutatta a közigazgatási bíróság két átiratát arról, hogy a Horváth Zoltán és Nátrássy Imre képviselők mandátuma ellen beadott kifogást elutasították. Ugyancsak a Ház tudomására hozta, hogy az állandó összeférhetetlenségi bizottság Széchenyi Lajos gróf bejelentése ügyében nem állapította meg az összeférhetetlenséget. Bárczay Ferenc, a magyar élet pártjának második vezérszónoka szólalt fel ezután. Hangoztatta, hogy már 1935. évi költségvetési beszédében megállapította, hogy az állam biztonsága két pilléren nyugszik: a hadsereg felfegyverzésén és a tömeg jólétén. Az akkori költségvetés keretei nem voltak elegendők. Meggyőződése, hogy a honvédelmi miniszter költségvetésébe olyan összeget vett fel, amely a honvédelem abszolút képességét biztosítja. Más országok példáján okulva azonban valószínűnek látszik, hogy hadseregünk technikai felszerelését fokozni kell, amire a honvédelmi költségvetés keretei nem lesznek elegendők. A szociális kérdések olyan gyújtópontot jelentenek közéletünkben, amelynek megoldása elodázhatatlan, azonban, mint minden kérdés megoldásánál, ennél is megvannak az észszerű határok, amelyekhez el kell menni, ha kell, a teljesítőképesség maximális kihasználásával, de tovább menni nem lehet, mert akkor a gazdasági összeomlás, az általános elszegényedés következnék be. E határoknak a megállapítása a kormány és a törvényhozás feladata, nem pedig az utca hangulatáé, amelyet igen sokszor mesterségesen irányítanak. Meg kell állapítani, hogy a miniszterelnök és kormánya az idő teljes kihasználásával igyekszik ezeket a kérdéseket megoldani, azonban itt nemcsak a kormány feladata lép előtérbe, hanem a törvényhozók fokozottabb felelőssége is, hogy ebben a munkában tudásuknak teljes erejével vegyenek részt. A tömegjólét emelkedésének lehetőségét a mezőgazdaság többtermelésében látja. Szerencsésnek tartja a többtermelés szempontjából a miniszterelnöknek azt az elhatározását, hogy a mezőgazdasági termelést átállítja, erre ma van a legalkalmasabb idő. Ami a külföldi értékesítést illeti, különbséget kell tennünk azokkal az országokkal, amelyekkel geológiailag szoros nexusban vagyunk. Mély hálával kell megemlékezni politikusainkról, akik a barátságot Olaszországgal és Németországgal kimélyítették. Mi Németországgal szorosan egymásra vagyunk utalva. A kiviteli és behozatali statisztikánk bizonyítja egymásrautaltságunkat. Reméli, hogy a kormány mindent megtesz abban a tekintetben, hogy Németország fokozottabb kívánalmainak eleget tegyen. A másik velünk geológiailag összefüggő ország Olaszország. Hiszi, hogy Olaszország részéről a jövőben is számíthatunk támogatásra, hiszen mindenkor bebizonyította azt, hogy mennyire szívén viseli érdekeinket. A földbirtokreformról szólva meg kell állapítani, hogy szükség van rá emberi és nemzeti szempontból egyaránt. (Zajos taps és helyeslés.) Az olcsó demagógia mellett szembe kell fordulni a szalondemagógiával is Imrédy Béla emelkedett ezután általános figyelem közben szólásra. Rámutatott arra, hogy az appropriációs vita rendkívül súlyos nemzetközi helyzetben folyik le. Háború dúl Európa széles térségein s ezekben a nehéz időkben jobban egymásra kell, hogy találjunk. (Zajos helyeslés.) Ilyenkor ösztönösen feltámad bennünk mindaz, ami minket, magyarokat összefűz, és ezen túl még egy érzés, egy tudat, hogy mint összetartozó nemzet, tagjai vagyunk egy nagyobb közösségnek is, a művelt emberiség, főleg az európai emberiség nagy összességének. A nemzetközi gazdasági együttműködésen, a határokon átfutó sínpárokon, szélsebes repülőgépeken és folyókon úszó hajókon túl összefűzik a műveit embereket a szépnek, az irodalomnak, a zenének, a művészetnek közös kincsei és egy 3 0 nyomigom Telepünkön 540 V AUTOMATASZUPERi £qu gombnyomdsra kedvenc állomása pontosan jelentkezik! TELEFUNKEN HAHGmmÉG ! TÖKÉLETES VIlÁGVÉTEt!^j|k RAGJOGO KIVITELE hangszergyár, Rákóczi-út 60. Hangszereit és rádióit legelőzékenyebb^n bemutatja l^arc Mogyoróssy fel* Rákóczi- út 71 “"SE*’ Hangszergyár árjegyzék ingyen Tíz év gazdaságpolitikai hibáitól a másik tíz év építő eredményéig Imrédy Béla: Azt mondhatnánk, hogy nem szükséges az életszínvonalat leszállítani, pótoljuk tőkével, vagy legalább csökkentsük a tőkeképződést. Valószínű, hogy ez csökkenni fog, azonban ez sem kompenzál és különösen a jövő szempontjából nem kedvező, mert ma már alig van olyan munka, amelyet a tőke kombinációja nélkül el lehetne képzelni. A tőkében való pótlás lehetősége csekély és tulajdonképpen az árukészletek felhasználásában áll. Mindent el kell követnünk ezért a termelés fokozására és fejlesztésére, hogy a haditermelés mellett a produktív célokra való termelést az előbbi mértékben fenntarthassuk, különben rövid időn belül elkerülhetetlen az életszínvonal leszállítása. Mindezekből kitűnik, mennyire helytelen a pénz szemüvegén keresztül való szemlélet, csak anyagban, javakban és energiákban a pénztől elvonatkoztatva gondolkozva, tudunk a közgazdasági események mélyére pillantani. (Helyeslés.) Ezen álláspont ellenére vetették szemére neki is, hogy szűklátókörű fináncpolitikát folytat, ortodox és ragaszkodik az aranyalaphoz, holott a jegybank elnökeként mondotta: az újabb pénzértékteóriák mindinkább afelé hajlanak, hogy a pénz értékét funkcionális szerepe adja meg. (Helyeslés.) Fennálló törvények is kötötték, felfogását elárulta azonban, amikor miniszterelnökként nyomban törvényjavaslatot nyújtott be a jegybanktörvény módosításáról, amely bizonyos bagatellizálások ellenére nagyjelentőségű változást hozott. Modern pénzügyi politikánk lépést tartott a korszerű pénzelmélet fejlődésével és lehetővé tette, hogy a jegybank a hosszúlejáratú hitelnyújtás terén betöltse szerepét, mint az ötéves terv finanszírozásánál, valamint a mezőgazdasági hitelnyújtás céljaira szükséges hosszúlejáratú záloglevélpiac felépítésével, így Európában egyedül állunk a kilenchavi mezőgazdasági váltóval s lehetőség nyílt az államnak való hitelezésre is. Mindezek által sokkal rugalmasabb hitelszervezetre tettünk szert s az ötéves terv finanszírozása, a rendkívüli állami szükségletek kielégítése fennakadás nélkül vált lehetővé, ami óriási teljesítménye a magyar pénzügyi politikának. (Zajos taps.) Amennyire lépést kell tartani a modern fejlődéssel, — a teória elöl jár, a prakszis követi, — olyan mértékben figyelembe kell venni azt, hogy emberekkel dolgozunk, tehát pszichológiai reakciókkal kell számolnunk. A kapitalista gazdálkodás minden ferdesége dacára nagy eredményeket ért el, tőkegazdálkodás pedig tőke nélkül nem lehetséges. Aki tehát jövedelme egy részének elfogyasztásáról hajlandó lemondani s azt tartalékolja, meg kell lennie a nyugodt érzésének és bizalmának. A nemzet nem állhat csupa adósból, velük szemben hitelezőknek is kell lenniök. (Derültség és helyeslés.) A legfontosabb tényező az értékállandóságba vetett bizalom, ami határt szab mindig a pénzügyi politika merészségének. A huszas években láttuk, amint a követelésekben, betétekben és készpénzkészletekben rejlő vásárlóerő egyszerre rávetette magát az árupiaca és tönkretett minden gazdálkodást. Minden pénzügyi politika ennek a veszélyzónának mögötte kell, hogy maradjon és kisebb hiba, ha három lépéssel marad mögötte, mintha egygyel túllépi. Ezeken a reakciókon ráhatással, főleg a gazdasági műveltség terjesztésével lehet segíteni. A tekintélyuralmi államokban elért eredmények gazdasági téren is jórészt erre a lelki ráhatásra és a nyomukban előállott fegyelemre vezethetők vissza. Olyan társadalomban, ahol mindenki a maga vagy családja érdekeit tartja szem előtt, mindenki elsőnek akar az égő házból kifutni, a gazdasági politikát csak túlzott óvatossággal lehet folytatni s nagy gazdasági eredményeket nem lehet elérni. (Helyeslés.) Imrédy Béla: A nemzet társadalmát mindig egységes egészként kell nézni. Nagy figyelmet kell fordítanunk erre kifelé is: a fizetési mérleg vizsgálatában. Láttuk az infláció során, amelynek végén a pénz értékének itt ezredrészére sülyedt, hogy a legértékesebb hitelező réteg, a középosztály tőkéje megsemmisült, amivel párhuzamosan az államadósságok megszűnésével a nemzet jövő termelése tehermentesült. A termelőréteg terhei tehát a tőkés réteg rovására csökkentek. A számlát azonban le kell zárnunk. Ha előfordulnak olyan állami hitelműveletek, amelyekbe be lehet kapcsolni a hadikölcsönöket, tegyük meg, de ez a nemzedék mai körülményei és feladatai között a hadikölcsönök terhét nem bírja el. (Helyeslés.) Magam is azt mondom, aki ezekhez tartoztam: elveszett, vége, a nemzet menjen tovább! (Zajos taps.) Azután jött a külföldi kölcsönök A Pelsőci Gyógyintézet (alapítva is is) epilepszia, gyengeelméjűség, fejlődésbeli visszamaradottság osztályaiba magánbetegek felvétetnek. Igazgatóság:: Budapest, VII., Károly király úti, II. em. 6. — Telefon: 135—433. Intézet: Pelsóc, Gömör-Kishont vm. T.: Pelsoc 7.