Uj Magyarság, 1939. december (6. évfolyam, 273-296. szám)

1939-12-01 / 273. szám

PÉNTEK, 1939 DECEMBER 1 WMACYARSAC IMREDY BÉLA: A nemzet nyolcvan százalékát egységes politikai és közszellem szolgálatába lehet állítani Hatalmas érdeklődés nyilvánult meg az appropriáció csütörtöki vitája iránt A képviselőház csütörtöki vitája erős színekkel, nagy lépésekkel vitte tovább azt az értékes és gazdag gondolatsort, amely az állam létének és háztartásának nagy problémáit veszi k­örül. Az új magyar élet kialakításá­­nak hatalmas munkája, amelyet Göm­bös Gyula indított el és amely Darányi Kálmánon és Imrédy Bélán keresztül töretlen vonalban folytatódik Teleki Pál gróf programjában, nap-nap után mélyebb, őszintébb, erőteljesebb mél­tánylást talált a költségvetés tárgyalá­sánál, s a négy alkotó korszerű reform­jainak gondolatai bontakoznak ki mind szélesebben most, a megajánlás vitájá­ban is. Az alkotásnak ezt a lendülő vo­nalát, a korszellem áradó követelmé­nyeinek teljesítését nem lehet megállí­tani többé, s ez csendült ki csaknem valamennyi szónok beszédéből. S aki a megajánlási vita csütörtöki ülésén látta és hallotta azt a lelkes helyeslést, amely az Imrédy Béla fejtegetéseit, éles logikával, magasrendű okfejtéssel leszűrt megállapításait kísérte, érez­hette, hogy: van, itt van az egységes magyar szellem és megállíthatatlanul tör előre. A kormány tagjai és a Ház hatal­mas hallgatósága feszült figyelemmel idsérték Imrédy Béla beszédét, amely több volt a szokásos politikai megnyi­latkozásoknál. A mai magyar problé­mák sorakoztak fel a beszédben, s mindezt csak az tudta ilyen szintézisbe vonni, aki az életkérdéseket valósággal átélte, saját problémáivá szublimálta, s töprengések nehéz óráiban alakította önmagában magyar világnézetté. Im­rédy Béla két órán keresztül feszült figyelmet tudott megteremteni, mert szónoki remekműbe tömörítette mind­azokat a vágyakat, célokat és elszáná­­sokat, amelyek a magyar lelkekben él­nek. A ragyogó szónoki építmény be­tetőzéséül ezekből vonta le azután az államvezetésnek azokat a gyakorlati követelményeit, amelyeken az új ma­gyar élet felépíthető. Az igazságot, a szociális igazságot állította oda beszéde tételéül. Ennek a megkereséséhez felvázolta előbb a nem­zet materiális életén átvezető utat, hogy a nemzet lelkének szellemi és er­kölcsi követelményeit sorakoztassa fel azután, amelyekből ez az igazság meg­­születhetik. A beszéd gazdasági és po­litikai mondanivalóinak középpontjába társadalmi szemléletét állította Imrédy Béla, s programját olyan világosan, a logika olyan tisztaságával, a szónoki készség olyan ösztönös megnyilatkozá­sával vázolta fel, hogy mélységes, meg­ragadó hatása alól az ellenoldalon sem vonhatta ki magát senki. Abban a politikai táborban pedig, amelyhez Imrédy Béla tartozik, a való­ságos, gyakorlati cselekedet eredmé­nyével volt egyenlő a beszéd hatása. Olyan férfiú vázolta fel a célokat, je­lölte meg a szükségleteket és mutatta meg a feléjük vezető utat, aki a közel­múltban az ország felelős kormányza­tának élén állt, azt megelőzően és azt követően pedig egyik legátfogóbb szem­lélője, legelmélyedőbb kutatója a nem­zetpolitikai, társadalmi és gazdasági problémáknak. A kormány támogatásá­nak is legigazabb és legeredményesebb módját választotta, éppen ezért a sze­mélyi sikeren túl a beszédet követő egyhangú helyeslésben többet is el­könyvelhet. Annak a kormánypolitiká­nak helyeslését és sikerét, amelyet ő folytatott, s annak a jövő felé mutató eredményeit, amelyet most ő támogat. A megajánlási vita nagy eseménye volt a beszéd. Imrédy Béla hatalmas falról beszélt, amelyet a társadalmi ki­egyenlítődés útjából le kell bontani. S a feladat, a munka, a jövő szolgálatára hatalmas építményt emelt nagyszabású beszédével, közös alapokból táplálkozó erkölcsi felfogás. Magyar és európai aggodalom tölt el minket, ez lelkiismeretességünket felfokozza s arra késztet, hogy messzemenő önmegtagadást gyakoroljunk, lemondjunk minden sallangról, olcsó sikerkeresésről. (Zajos helyeslés és taps.) Egyről nem szabad azonban lemonda­nunk: az önbírálatról, a tökéletesedés útjá­ról, amely csak az önkritikán keresztül ér­hető el. (Taps.) Le kell mondanunk a dema­gógiáról, nemcsak arról, amely az alacso­nyabb műveltségű néprétegek fantáziájára és ösztöneire appellál, hanem arról a szalon­demagógiáról is, amely lázításnak és destruk­ciónak bélyegez minden haladni­ törekvést, (Zajos helyeslés) és ezzel az erőteljes frazeo­lógiájával akar csírájában elfojtani minden reformgondolatot, hogy a magyar nemzet jó­zanságára, bizonyos keleti tunyaságára ap­­pellálva, ennek révén akarja a haladni­­vágyást a „valahogy csak mindig volt” közö­nyébe fullasztani. (Zajos helyeslés és hosszan­tartó taps.) A háború ezen túl, mint a vil­lám a tárgyakat az éjszakában, élesebb meg­világításba helyezi a problémákat. A lényeget keressük, az anyagiakban és az erkölcsi kér­désekben is. (Halljuk! Halljuk!) A centrális anyagi probléma, hogy hogyan tudjuk gazda­sági teljesítőképességünk maximumát elérni, éspedig nemcsak rakétaszerű kitöréssel, ha­nem rendszeres munkával, egy megalapozott jólét felépítésével. Minden megalapozott gaz­dasági tevékenység harmonikus egyensúlyi helyzetet igényel. Nem elég pusztán csak ter­melni, a termelt jószágnak gazdasági értelme is kell, hogy legyen. Ha termelésüket átállí­tani akarjuk, bizonyos javakban több, má­sokban kevesebb fog termelődni s ez csak akkor lesz áldásos, ha ezzel korrespondeál a kereslet is. Minden gazdasági fejlődésnél cél­szerűbb tapasztalati úton, tehát fokozatosan haladni és a­ lehetőség szerint az ugrásokat elkerülni. Különösen áll ez egy olyan or­szágra, amelyet szegény országnak monda­nak és valóban szegény ország is. (Helyes­lés.) Rendkívüli körülmények között ettől a szabálytól magasabb szolgálatok érdekében el k­ell térni, amire példát láttunk, amikor rövid esztendők, sőt hónapok alatt fejlesztettünk ki, mert ki kellett fejleszteni, egy honvédelmi célokra termelő ipart. (Éljenzés és taps.) Itt azonban először állt fenn a kereslet, tudtuk, mire van szükségünk és ehhez alkalmaztuk termelésünket, így inkább az a nagy kérdés, hogy ha ennek a szükségletnek egyszer a vége felé közeledünk, mi lesz ezekkel a ka­pacitásokkal és a foglalkoztatott munkások­kal. Nincs véleményeltérés magyar és magyar között abban, hogy ez a haditermelés a leg­­elsőrendű szükségesség, s bármibe kerüljön is, nekünk honvédelmünket ki kell építenünk. Ennek a feltétlenül szükséges átállításnak varnnak azonban tisztán gazdasági szempont­ból kedvezőknek nem minősíthető kihatásai. Ez a termelés gazdasági szempontból véve nem produktív termelés, nem növeli a fo­gyasztás céljaira rendelkezésre álló javak mennyiségét. Ha ez a termelés olyan üze­mekben, olyan munkáskezek által történik, amelyek idáig nem dolgoztak s a termelés egyéb részei változatlanul maradnak, akkor ez a nemzet egyeteme javára rendelkezésre álló szociális produktum, tehát nyomában a nemzetnek, mint egyetemlegességnek az élet­színvonala nem változnék. Kétségtelenül nem erről az esetről van szó, azonban a helyzet kompenzálható azzal, ha más munkan­élküli és üres kapacitások egyéb munkába újonnan beállíthatók. Nem bizonyos azonban, hogy tudjuk kompenzálni a produktív termelés elől elvont kapacitásokat, erőket és eredménye­ket, ezért közel áll annak a lehetősége, hogy a nemzet egyetemének életszínvonala esetleg csökkenni fog. Ezzel a lehetőséggel szemben nem kell port hinteni egymás és a magunk sze­mébe. Szükség van erre, meg kell tennünk s ez is az áldozatok egyike lesz, amelyet ez a generáció a jövő generációért hozott. (Zajos helyeslés.) Egymásra vagyunk utalva Németországgal és Olaszországgal Tasnádi Nagy András elnök délelőtt 10 órakor nyitotta meg a képviselőház csütörtöki ülését. Bemutatta a közigazgatási bíróság két átiratát arról, hogy a Horváth Zoltán és Ná­­trássy Imre képviselők mandátuma ellen be­adott kifogást elutasították. Ugyancsak a Ház tudomására hozta, hogy az állandó összefér­hetetlenségi bizottság Széchenyi Lajos gróf bejelentése ügyében nem állapította meg az összeférhetetlenséget. Bárczay Ferenc, a magyar élet pártjának második vezérszónoka szólalt fel ezután. Hangoztatta, hogy már 1935. évi költségve­tési beszédében megállapította, hogy az ál­lam biztonsága két pilléren nyugszik: a hadsereg felfegyverzésén és a tömeg jólétén. Az akkori költségvetés keretei nem voltak elegendők. Meggyőződése, hogy a honvédelmi miniszter költségvetésébe olyan összeget vett fel, amely a honvédelem abszolút képességét biztosítja. Más országok példáján okulva azonban valószínűnek látszik, hogy hadsere­günk technikai felszerelését fokozni kell, amire a honvédelmi költségvetés keretei nem lesznek elegendők. A szociális kérdések olyan gyújtópontot jelentenek közéletünkben, amelynek megoldása elodázhatatlan, azon­ban, mint minden kérdés megoldásánál, en­nél is megvannak az észszerű határok, ame­lyekhez el kell menni, ha kell, a teljesítő­képesség maximális kihasználásával, de to­­vább menni nem lehet, mert akkor a gazda­sági összeomlás, az általános elszegényedés következnék be. E határoknak a megállapí­tása a kormány és a törvényhozás feladata, nem pedig az utca hangulatáé, amelyet igen sokszor mesterségesen irányítanak. Meg kell állapítani, hogy a miniszterelnök és kor­mánya az idő teljes kihasználásával igyek­szik ezeket a kérdéseket megoldani, azonban itt nemcsak a kormány feladata lép elő­térbe, hanem a törvényhozók fokozottabb felelőssége is, hogy ebben a munkában tu­dásuknak teljes erejével vegyenek részt. A tömegjólét emelkedésének lehetőségét a mezőgazdaság többtermelésében látja. Szeren­csésnek tartja a többtermelés szempontjából a miniszterelnöknek azt az elhatározását, hogy a mezőgazdasági termelést átállítja, erre ma van a legalkalmasabb idő. Ami a külföldi értékesítést illeti, különbséget kell tennünk azokkal az országokkal, amelyekkel geológiailag szoros nexusban vagyunk. Mély hálával kell megemlékezni politikusainkról, akik a barátságot Olaszországgal és Német­országgal kimélyítették. Mi Németországgal szorosan egymásra vagyunk utalva. A kivi­teli és behozatali statisztikánk bizonyítja egymásrautaltságunkat. Reméli, hogy a kor­mány mindent megtesz abban a tekintetben, hogy Németország fokozottabb kívánalmai­nak eleget tegyen. A másik velünk geoló­giailag összefüggő ország Olaszország. Hiszi, hogy Olaszország részéről a jövőben is szá­míthatunk támogatásra, hiszen mindenkor bebizonyította azt, hogy mennyire szívén vi­seli érdekeinket. A földbirtokreformról szólva meg kell állapítani, hogy szükség van rá em­beri és nemzeti szempontból egyaránt. (Za­jos taps és helyeslés.) Az olcsó demagógia mellett szembe kell fordulni a szalondemagógiával is Imrédy Béla emelkedett ezután általános figyelem közben szólásra. Rámutatott arra, hogy az appropriációs vita rendkívül súlyos nemzetközi helyzetben folyik le. Háború dúl Európa széles térségein s ezekben a nehéz időkben jobban egymásra kell, hogy talál­junk. (Zajos helyeslés.) Ilyenkor ösztönösen feltámad bennünk mindaz, ami minket, ma­gyarokat összefűz, és ezen túl még egy érzés, egy tudat, hogy mint összetartozó nemzet, tagjai vagyunk egy nagyobb közösségnek is, a művelt emberiség, főleg az európai embe­riség nagy összességének. A nemzetközi gaz­dasági együttműködésen, a határokon átfutó sínpárokon, szélsebes repülőgépeken és folyó­kon úszó hajókon túl összefűzik a műveit embereket a szépnek, az irodalomnak, a ze­nének, a művészetnek közös kincsei és egy 3 0 nyomigom Telepünkön 540 V AU­TOMATASZUPERi £qu gombnyomdsra kedvenc állomása pontosan jelentkezik! TELEFUNKEN HAHGmmÉG ! TÖKÉLETES VIlÁGVÉTEt!­­^j|k RAGJOGO KIVITELE hangszergyár, Rákóczi-út 60. Hangszereit és rádióit legelőzékenyebb^n bemutatja l^arc Mogyoróssy fel* Rákóczi- út 71 “"SE*’ Hangszergyár árjegyzék ingyen Tíz év gazdaságpolitikai hibáitól a másik tíz év építő eredményéig Imrédy Béla: Azt mondhatnánk, hogy nem szükséges az életszínvonalat leszállítani, pó­toljuk tőkével, vagy legalább csökkentsük a tőkeképződést. Valószínű, hogy ez csökkenni fog, azonban ez sem kompenzál és különösen a jövő szempontjából nem kedvező, mert ma már alig van olyan munka, amelyet a tőke kombinációja nélkül el lehetne képzelni. A tőkében való pótlás lehetősége csekély és tulajdonképpen az árukészletek felhasználá­sában áll. Mindent el kell követnünk ezért a termelés fokozására és fejlesztésére, hogy a haditermelés mellett a produktív célokra való termelést az előbbi mértékben fenntarthas­suk, különben rövid időn belül elkerülhetetlen az életszínvonal leszállítása. Mindezekből ki­tűnik, mennyire helytelen a pénz szemüvegén keresztül való szemlélet, csak anyagban, ja­vakban és energiákban a pénztől elvonatkoz­tatva gondolkozva, tudunk a közgazdasági események mélyére pillantani. (Helyeslés.) Ezen álláspont ellenére vetették szemére neki is, hogy szűklátókörű fináncpolitikát folytat, ortodox és ragaszkodik az aranyalap­hoz, holott a jegybank elnökeként mondotta: az újabb pénzértékteóriák mindinkább afelé hajlanak, hogy a pénz érték­ét funkcionális szerepe adja meg. (Helyeslés.) Fennálló tör­vények is kötötték, felfogását elárulta azon­ban, amikor miniszterelnökként nyomban tör­vényjavaslatot nyújtott be a jegybanktörvény módosításáról, amely bizonyos bagatellizálá­­sok ellenére nagyjelentőségű változást hozott. Modern pénzügyi politikánk lépést tartott a korszerű pénzelmélet fejlődésével és lehetővé tette, hogy a jegybank a hosszúlejáratú hitel­nyújtás terén betöltse szerepét, mint az öt­éves terv finanszírozásánál, valamint a mező­­gazdasági hitelnyújtás céljaira szükséges hosszúlejáratú záloglevélpiac felépítésével, így Európában egyedül állunk a kilenchavi mezőgazdasági váltóval s lehetőség nyílt az államnak való hitelezésre is. Mindezek által sokkal rugalmasabb hitelszervezetre tettünk szert s az ötéves terv finanszírozása, a rend­kívüli állami szükségletek kielégítése fenn­akadás nélkül vált lehetővé, ami óriási telje­sítménye a magyar pénzügyi politikának. (Zajos taps.) Amennyire lépést kell tartani a modern fejlődéssel, — a teória elöl­ jár, a prakszis követi, — olyan mértékben figye­lembe kell venni azt, hogy emberekkel dolgo­zunk, tehát pszichológiai reakciókkal kell szá­molnunk. A kapitalista gazdálkodás minden ferdesége dacára nagy eredményeket ért el, tőke­gazdálkodás pedig tők­e nélkül nem le­hetséges. Aki tehát jövedelme egy részének elfogyasztásáról hajlandó lemondani s azt tartalékolja, meg kell lennie a nyugodt érzé­sének és bizalmának. A nemzet nem állhat csupa adósból, velük szemben hitelezőknek is kell lenniök. (Derültség és helyeslés.) A leg­fontosabb tényező az értékállandóságba vetett bizalom, ami határt szab mindig a pénzügyi politika merészségének. A huszas években láttuk, amint a követelésekben, betétekben és készpénzkészletekben rejlő vásárlóerő egy­szerre rávetette magát az árupiaca és tönkretett minden gazdálkodást. Minden pénz­­ügyi politika ennek a veszélyzónának mö­götte kell, hogy maradjon és kisebb hiba, ha három lépéssel marad mögötte, mintha egy­­gyel túllépi. Ezeken a reakciókon ráhatással, főleg a gazdasági műveltség terjesztésével lehet segíteni. A tekintélyuralmi államokban elért eredmények gazdasági téren is jórészt erre a lelki ráhatásra és a nyomukban elő­állott fegyelemre vezethetők vissza. Olyan társadalomban, ahol mindenki a maga vagy családja érdekeit tartja szem előtt, mindenki elsőnek akar az égő házból kifutni, a gazda­sági politikát csak túlzott óvatossággal lehet folytatni s nagy gazdasági eredményeket nem lehet elérni. (Helyeslés.) Imrédy Béla: A nemzet társadalmát mindig egységes egészként kell nézni. Nagy figyel­met kell fordítanunk erre kifelé is: a fizetési mérleg vizsgálatában. Láttuk az infláció so­rán, amelynek végén a pénz értékének itt ezredrészére sülyedt, hogy a legértékesebb hitelező réteg, a középosztály tőkéje meg­semmisült, amivel párhuzamosan az állam­­adósságok megszűnésével a nemzet jövő termelése tehermentesült. A termelőréteg terhei tehát a tőkés réteg rovására csök­kentek. A számlát azonban le kell zárnunk. Ha előfordulnak olyan állami hitelműveletek, amelyekbe be lehet kapcsolni a hadikölcsönö­­ket, tegyük meg, de ez a nemzedék mai kö­rülményei és feladatai között a hadikölcsö­­nök terhét nem bírja el. (Helyeslés.) Magam is azt mondom, aki ezekhez tartoztam: el­veszett, vége, a nemzet menjen tovább! (Za­jos taps.) Azután jött a külföldi kölcsönök A Pelsőci Gyógyintézet (alapítva is is) epilepszia, gyengeelméjűség, fejlődésbeli visszamaradottság osztályaiba magánbetegek felvétetnek. Igazgatóság:: Budapest, VII., Károly király­ úti, II. em. 6. — Telefon: 135—433. Intézet: Pelsóc, Gömör-Kishont vm. T.: Pelsoc 7.

Next