Uj Magyarság, 1940. január (7. évfolyam, 1-24. szám)
1940-01-03 / 1. szám
s. fedezésében, a behozatalon, a lengyel és orosz forrásokon kívül a szintetikus úton előállított új hajtóanyagok segítenek. A szénre és fára épített szintetikus anyagtermelés, a gumi-, kaucsuk- és textiliparban növekvő mennyiségben biztosítja a szükséges nyersanyagokat. Az anorganikus kémia fejlődését fantasztikus gyorsasággal hajtja előre a blokád. Göring négyéves tervgazdálkodási programja jó előiskola volt a cseh és a lengyel területek ipari kapacitásának gyors helyreállítására és megnövelésére. A sziléziai nagyipar szállít már a Skoda műveknek, ahol a fegyvergyártás az egész francia hadiipar fele termelését éri el. Az épségben megmaradt összes lengyel gyárak teljes erővel dolgoznak s a német birodalom ipara 5 millió fővel több munkást és alkalmazottat foglalkoztat, mint az amerikai Egyesült Államok s kerek 8 millióval többet, mint Anglia! Ezt a csodálatos munkaszervezetet, ezt a gyarmatok nélkül élő hangyaszorgalmú műhelyt, amelyet valóban csak a legmagasabb fokú fegyelem, tudás és vezetés tarthatott virágozásban, nem lehet lebecsülni egyoldalúan összehordott számadatokkal, de megsemmisíteni sem lehet az európai kultúra és civilizáció alapjainak szétrombolása nélkül, s és minél jobban közeledünk a megmérhetetlen arányú nyugati összecsapáshoz — a totális tavaszi mérkőzéshez — annál világosabban látjuk, érezzük keresztény és európai mivoltunkban, hogy jobb lett volna leülni a tárgyalóasztalhoz tartós és hosszú békét kötni, nagy áldozatokkal, őszinte eredményekkel a soha le nem győzhető fejlődés, munka és igazság nevében. A nagyhatalmak másképpen határoztak. Az észszerű revízió gondolatát leverte a fegyveres döntés akarata, de a fegyver is trónra ültetheti az igazságot — a hiábavaló vérontás után . . . (Folytatjuk) ■»M&GJARI&C SZERDA, 1910. JANHAKS A külföldi államfők, a magyar kormány és a társadalom újévi jókívánságai a kormányzónak A Magyar Távirati Iroda jelenti: A kormányzó úr őfőméltóságánál újév napjának délelőttjén Szerencse kívánatainak kifejezése végett megjelent: József főherceg, majd Teleki Pál gróf miniszterelnök a kormány, Széchenyi Bertalan gróf a felsőház elnöke a felsőház, Tasnádi Nagy András a képviselőház elnöke a képviselőház, vitéz Bartha Károly táborszernagy, honvédelmi miniszter, Werth Henrik gyalogsági tábornok a vezérkar főnöke és vitéz Lónyi Hugó gyalogsági tábornok a honvédség főparancsnoka a honvédség Szerencseid vonatját tolmácsolták. Déli 12 órakor a kormányzó az Angelo Rotta pápai nunciust fogadta, aki a diplomáciai testület szerencsekívánatait juttatta kifejezésre, majd Karafiáth Jenő főpolgármester vezetésével a székesfőváros küldöttsége, Wulff Olaf nyugalmazott folyamőrvezérfőkapitány és Iukasich Géza báró nyugalmazott altábornagy a Mária Terézia-rend nevében, vitéz Hellebronth Antal nyugalmazott tüzérségi tábornok a vitézi rend nevében, Töreky Géza dr. a Kúria elnöke és végül Ravasz László református püspök, Tasnádi Nagy András és Szabó Imre esperes a református egyház nevében tisztelegtek ő főméltósága előtt. Tömegesen érkeztek táviratok. Sürgönyöztek eddig: az angol, olasz, norvég, görög, bolgár és román királyok, a német birodalom kancellárja, Pál délszláv kormányzóherceg, a finn, mexikói köztársaságok elnökei, Franco tábornok, Spanyolország államfője, továbbá fejedelmi személyiségek és külföldi követek. Nagy számban jöttek sürgönyök és üdvözlő feliratok az ország társadalmának minden rétegéből, állami méltóságoktól, törvényhatósá- goktól, egyesületektől, magánosoktól, földmívesektől, munkásoktól. Ilniczky Sándor és a rutén nép újévi üdvözlete Ungvár, január 2. Ilniczky Sándor kárpátaljai főtanácsadó az év utolsó napján és újévkor felkereste a rutén többségű Tiszaszászfalu és a magyar többségű Tekeháza községet, amelyek az új magyar-román határ közelében vannak. Mindkét faluban közvetlen érintkezést keresett a községi vezetőséggel és a néppel. Rögtönzött értekezleteken tárgyalták a községek kívánságait. A tekeháziak kijelentették, boldogok, hogy a szentistváni Magyarország területén élhetnek, tántoríthatatlanul ragaszkodnak az ezeréves anyaországhoz és elítélnek minden olyan mozgalmat, amely árthat a hazának. A tiszaszászfalusiak nem terjesztettek elő különleges kívánságot, mert tudják, hogy a magyar kormány a háborús lehetőségekhez mérten a legnagyobb jóindulattal intézi ügyeiket. Reménykedve néznek a jövőbe és bíznak sorsuk jobbrafordulásában. Ilniczky Sándor a maga és a rutén nép nevében üdvözlő táviratot küldött Horthy Miklós kormányzónak és Teleki Pál gróf miniszterelnöknek. A kormányzó úrnak küldött táviratában a rutén nép hűségét és ragaszkodását fejezi ki, a rutén nép szívébe zárt kormányzó úr és a főméltóságú asszony iránt. A miniszterelnöknek küldött táviratban nemcsak a miniszterelnök, hanem a kormány minden tagja iránt őszinte bizalmát fejezte ki. Teleki Pál gróf miniszterelnök a következő táviratban válaszolt: „A magam és a magyar királyi kormány nevében őszintén köszönöm Kárpátalja népének bizalmát és jókívánságait. Isten segítségét kérem az újév küszöbén, hogy a magyar királyi kormány és a kormányzói biztos úr, nagyméltóságod támogatásával Kárpátalja érdekében minél többet tudjon elérni az új esztendőben.“ A közélet újéve A keresztény gazdasági párt az évforduló alkalmából meleghangú táviratban üdvözölte Zichy János grófot, a párt elnökét, aki az üdvözlésre hosszabb táviratban válaszolt. Újév napján a társadalmi egyesületek szövetségének helyiségében üdvözölték Uzdóczy- Zadravetz István püspököt, a Tesz országos elnökét. Szörtsey József szavaira Urdóczy- Zadravetz István válaszolt. Kijelentette, hogy az a munka, amelyet folytat, minden pártpolitikán felül áll. Ismertette a Tesz munkáját és célkitűzéseit. Bele kell sugározni a magyar közéletbe az öntudatosságot, vissza kell adni a társadalomnak a bizalmat és a vezetőkbe vetett hitet. Raffay Sándor evangélikus püspököt Rásó Lajos köszöntötte. Válaszában a püspök kifejtette, hogy a háborús válságnál is mélyebb a világ , az ember belső meghasonlása. Ilyenkor kellene igazán teljesíteni a keresztény egyházaknak kiegyensúlyozó történelmi hivatásukat. Kapy Béla dunántúli evangélikus püspök Hofer Vilmos egyházfelügyelő üdvözlésére egyebek között így válaszolt: — Ha a történelem alakítása emberi kezekre és agyvelőkre bízatott volna, akkor most kétségbe kellene esnünk. Mi azonban tudjuk, hogy a háború kataklizmáiban is az Isten keze dolgozik ... A finn testvérnép példája mutatja, hogy egy nemzet legfőbb ereje nem hadoszlopaiban, de a Krisztusban élő hitben és az ebből fakadó lelki erejében van. Ravasz László dunamelléki református püspök Szabó Imre budapesti esperes üdvözlésére a többi között ezt válaszolta: — Sorsvállalásunk, kockázatunk ma olyan, mint amikor egy szölőmüves tűzhányónak, a Vezuvnak oldalán él, dolgozik s egyszercsak szőlőskertje, hajléka, élete, minden rommá lett. Lehet, hogy mi ezt az esztendőt is, mint annyi mást, békességben elvégezzük. Világosan kell látnunk, hogy hová tartozunk. Mert ha ezt tudjuk, nem siránkozunk, panaszkodunk felette. Újév napján Nagy Emil volt igazságügyminiszter vezetésével a revíziós liga elnöksége üdvözölte Herczeg Ferencet hűvösvölgyi villájában. Herczeg Ferenc válaszában rámutatott arra, hogy a revíziós liga a magyar haza újjáépítésében milyen megbecsülhetetlen szolgálatokat tett. Tovább kell folytatni a felvilágosító munkánkat a külföldön, mert a világsajtó tanúsága szerint a csehek és ellenségeink máris megkezdték mérgező munkájukat. Újév napján a Baross-tábor köszöntötte országos elnökét, Ilovszky János országgyűlési képviselőt a Baross-szövetség székházában Purébl Győző dr. ny. székesfővárosi tanácsnok, a szövetség alelnöke mondott üdvözlő beszédet, s arra adott válaszában Ilovszky János vázolta az elmúlt esztendő eredményes Baross-munkáját, ismertette a jövő feladatait és munkaprogramot adott a Baross-tábornak az ISj0. évre. CtwvuA»* 5 New Englandtől Floridáig, idegen tengerek és idegen földek irdatlan messzeségében, Ázsiában, Afrikában, mindenütt, ahol ember él, vannak, akik az esti ég csillagaira tekintve egy-egy sóhajtást küldenek ide a Duna-Tisza partjaira, ahová egy világnyi távolságra szakadva is mindig visszavágynak. És vannak, akikre ugyanaz a nap süt, akiknek szeme ugyanazt a felhőt látja a magas égen, mint a miénk, s mégis, mintha óceánok ömlöttek volna közénk: idegenből néznek bennünket, határok, emberkézzel megvont mesgyék szellemi és fizikai tilalomfái mögül. Ezeknek a miénkkel egy ritmusra dobogó szíveknek, ezeknek az idegenben is magyarnak maradt magyaroknak mondott Teleki Pál gróf miniszterelnök újesztendőt köszöntő szózatot a rádióban, amelynek csodája elvitte hangját mindenfelé és mindenkihez, tengeren és határon keresztül egyformán. Akik hallották a magyar kormány fejének egyszerű, szívből a szívekhez szóló szavait, érezhették, hogy itthon nem felejtettük el őket. Hogy számon tartunk mindenkit, kicsit és nagyot egyformán s nem lehet egyetlen lélek közöttük, akit ne szeretnénk s ne várnánk vissza akkor is, ha második, vagy harmadik generáció már csak törve is beszéli apái nyelvét, de vérében hordozza ennek a bús és szép fajtának bélyegét. Ágyúk zengenek az öreg Európa földjén s jó ha ilyenkor az együvétartozók tudják egymásról a viharban, hol vannak, hogy vannak. Mi úgy vagyunk, ahogy a miniszterelnök mondta: Istenben bízva, erős akarattal, bátor nyugalommal állunk vártánkon a vergődő és harcoló Európa kellős közepén. Élünk. És hiszünk a jövőben, őrizzük küldetésünk tudatát s dolgozunk a magunk és a világ békességén. Marconán menetelő, kaszárnyaudvaron tornázó s héroszoknak maszkírozott tábornokok előtt zordonan feszengő sereget mutat be most hozzánk érkezett karácsonyi számában a közönségnek az Illustrated nagy angol képeslap. A szemre dabás és a fényképezőgép lencséjével vitézül farkasszemet néző hadfiakról azt mondja a lap, hogy a cseh légió tagjai. Az angol újság kommentárja szerint az elmúlt csehszlovák idényállam különböző nemzetiségeiből, csehekből, szlovákokból, németekből és magyarokból szervezték a sereget, amelynek egyetlen vágya, hogy mégegyszer lássa a hasára akasztott hármas halommal és kettős kereszttel élve ágaskodni Prága címeroroszlánját. Az elszánt dezasmánoknak állítólag eddig ezernyolcszáz tagja van már s nemcsak a Londonban, meg a szigetországban élő emigránsok, hanem a világ szélsőbb sarkaiba szétszóródott egykori csehszlovákok is mind gyülöngyülnek a lobogó alá. Ezt szintén az Illustratedből tudjuk meg, amelyet nyilván ugyanaz a körmönfont cseh propaganda ugratott be, ugyanaz a hazugsággyár állított a maga érdekeinek szolgálatába, amely egyszer már az 1914-es világháború hamvába holta után fotókópiákkal, fényképekkel összesvindlizte Masarykék és Benesék homunkulusz-országát. Légiók abban az időben is voltak s nyilván azok se értek se többet, se kevesebbet, mint amelyek most állottak Londonban fegyver alá, a német seregnek tehát nem igen van oka reszketni az új csehszlovák légió hadba szállásától... Minket, magyarokat az egész katonásdi nem érdekelne, ha az Illustrated azt nem állítaná, hogy az új cseh légióban magyarok is vannak, a mi véreink közül valók. Ha az angol lap kicsit utánanézett volna, bizonyosan tudná már, hogy a felvidéki magyarság különösebb szívfájdalom nélkül tudomásul vette a prágai impérium összeomlását, megkönnyebbült lélekkel tért vissza az ezeréves közösségbe, ahonnan annak idején — megkérdezése nélkül kiszakították s nincs a világon magyar, aki a csehszlovák köztársaság újonnan való megteremtéséért nem hagy fegyvert, de akár egy fűzfavesszőt is kezébe venne. Sőt az a gyanúnk, hogy a felsorolt többi népek közül is akadnak, amelyeknek fiai hiányoznak a légióból, úgyhogy csupán a csehek hősiességére számíthatnak azok, akik nem könnyű gondjaik közé vették a benesi respublika feltámasztását ... .Héber hangosfilm: Épül az ország", hirdeti a zsidók esti lapja s meghívja egész Budapest tüzes magyar (?) zsidóságát január 7-én, vasárnap délelőttre az Omniamoziba, ahol bemutatják a cionista honalapítást. Nem szombatra tűzték ki ezt a héber hazafias filmet, hanem a keresztény vasárnapra. S ha ők az ország építéséről csinálnak filmet, az nem a Felvidék, nem a Kárpátalja feltámadásáról szól, hanem az ő igazi honukról: Palesztináról. Ahová szívük-lelkük vágyik. Csak azt nem értjük, hogy akkor miért nem mennek el oda, tűzön-vizen át, elhagyva barátot, üzletet és zsidótörvényekkel sújtott területeket. Miért csak eszményi ez a vágy, miért nem válik tettekre? Lehet az, hogy az ember érzelmileg a jordáni tájakhoz tartozzon, azokért tüzeljen, az „ősi honért" ontson titkos és nyílt könnyeket s közben itt szaval a magyar földön s veri a mellét, hogy ő milyen magyar? ők állandóan ebben a kettéhasadtságban élnek és ezt a kettéhasadtságot akarják reánk is rákényszeríteni. Be fognak settenkedni a moziba vasárnap a „legsovénebb" zsidók is, hogy feldobogjon a szivük egy héber kapavágásra, egy narancsfára, a telavivi korzóra. Felgyúlnak saját hónukért s aztán nekünk esnek, hogy miért védjük mi tőlük a mi hazánkat... *uzM+**m»***+M+m*++** -"«»mrrrrrrrrmrrr/irrrrrpimwim A budapesti városháza újéve újév reggelén Lázár Imre gróf főjegyző kívánt legelőször boldog újévet Szindy Károly polgármesternek, a polgármesteri hivatal nevében. A tanácsnoki kart Bódy László dr. és Morvay Endre dr. alpolgármester vezette, az elöljárók élén Schara Béla jelent meg. A magyar élet keresztény községi pártjának monstre küldöttségét Vályi Lajos dr. vezette a polgármester elé. Kifejezte előtte a párt jókívánságait és annak a reményének adott kifejezést, hogy a keresztény nemzeti gondolat vívmányait mindég megalkuvás és halogatás nélkül, minden téren sikerül most már érvényre juttatni. Szendy Károly polgármester megindult szavakban köszönte meg a kormányzópárt bizalmát, hangoztatva, hogy a párt programját száz százalékig vállalta és ezt a meggyőződését soha véka alá nem rejtette. A küldöttség viharosan megéljenezte a polgármestert, aki azután az országos frontharcos szövetség delegáltjait fogadta. Az újvárosházán Karafiáth Jenő főpolgármester előtt Szentmiklósy József dr. főjegyző, a főpolgármesteri hivatal vezetője mondotta el üdvözletét a tisztviselői kar nevében. Aztán megjelent a főpolgármester előtt a Fansz és a Bse küldöttsége, amelyet Bódy László dr. alpolgármester vezetett, a magyar élet keresztény községi pártjának küldöttsége, amelyet Bényi Károly bizottsági tag vezetett. Karafiáth Jenő főpolgármester nagy örömmel fogadta, hogy a párt méltatja a kormány és a főváros harmonikus munkáját. A jövőben is kart karba öltve fogunk a főváros fejlődéséért együtt küzdeni — folytatta nagy taps között a főpolgármester. — Törhetetlen híve vagyok az autonómiának. Ezt annál inkább vallhatom, mert abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy ma ugyanazt a kormányférfiút látjuk a miniszterelnöki székben, Teleki Pál grófot, aki a legnagyobb veszélyek után Messiásként jött ide húsz esztendővel ezelőtt. Most másodszor kormányelnöke ennek az országnak és tudjuk, hogy húszéves tapasztalatait nemzete érdekében használja fel.