Uj Magyarság, 1940. január (7. évfolyam, 1-24. szám)

1940-01-03 / 1. szám

s. fedezésében, a behozatalon, a lengyel és orosz forrásokon kívül a szintetikus úton előállított új hajtóanyagok segí­tenek. A szénre és fára épített szinte­­tikus anyagtermelés, a gumi-, kaucsuk- és textiliparban növekvő mennyiség­ben biztosítja a szükséges nyersanya­gokat. Az anorganikus kémia fejlődé­sét fantasztikus gyorsasággal hajtja előre a blokád. Göring négyéves tervgazdálkodási programja jó előiskola volt a cseh és a lengyel területek ipari kapacitásának gyors helyreállítására és megnövelé­sére. A sziléziai nagyipar szállít már a Skoda­ művek­nek, ahol a fegyvergyár­tás az egész francia hadiipar fele ter­melését éri el. Az épségben megmaradt összes lengyel gyárak teljes erővel dol­goznak s a német birodalom ipara 5 millió fővel több munkást és alkalma­zottat foglalkoztat, mint az amerikai Egyesült Államok s kerek 8 millióval többet, mint Anglia! Ezt a csodálatos munkaszervezetet, ezt a gyarmatok nél­kül élő hangyaszorgalmú műhelyt, ame­lyet valóban csak a legmagasabb fokú fegyelem, tudás és vezetés tarthatott virágozásban, nem lehet lebecsülni egy­oldalúan összehordott számadatokkal, de megsemmisíteni sem lehet az európai kultúra és civilizáció alapjainak szét­­rombolása nélkül, s és minél jobban köze­ledünk a megmérhetetlen arányú nyu­gati összecsapáshoz — a totális tavaszi mérkőzéshez — annál világosabban lát­juk, érezzük keresztény és európai mivoltunkban, hogy jobb lett volna le­ülni a tárgyalóasztalhoz tartós és hosszú békét kötni, nagy áldozatokkal, őszinte eredményekkel a soha le nem győzhető fejlődés, munka és igazság nevében. A nagyhatalmak másképpen határoztak. Az észszerű revízió gondo­latát leverte a fegyveres döntés akarata, de a fegyver is trónra ültetheti az igaz­ságot —­ a hiábavaló vérontás után . . . (Folytatjuk) ■»M&GJARI&C SZERDA, 1910. JANHAK­S A külföldi államfők, a magyar kormány és a társadalom újévi jókívánságai a kormányzónak A Magyar Távirati Iroda jelenti: A kormányzó úr őfőméltóságánál újév napjának délelőttjén Szerencse kívánatainak kifejezése végett megjelent: József főher­ceg, majd Teleki Pál gróf miniszterelnök a kormány, Széchenyi Bertalan gróf a felső­ház elnö­ke a felsőház, Tasnádi Nagy András a képviselőház elnöke a képviselő­ház, vitéz Bartha Károly táborszernagy, honvédelmi miniszter, Werth Henrik gya­logsági tábornok a vezérkar főnöke és vitéz Lónyi Hugó gyalogsági tábornok a honvédség főparancsnoka a honvédség Sze­rencseid vonatját tolmácsolták. Déli 12 órakor a kormányzó az Angelo Rotta pá­pai nunciust fogadta, aki a diplomáciai testület szerencsekívánatait juttatta kife­jezésre, majd Karafiáth Jenő főpolgármes­ter vezetésével a székesfőváros küldött­sége, Wulff Olaf nyugalmazott folyamőr­­vezérfőkapitány és I­ukasich Géza báró nyugalmazott altábornagy a Mária Teré­­zia-rend nevében, vitéz Hellebronth Antal nyugalmazott tüzérségi tábornok a vitézi rend nevében, Töreky Géza dr. a Kúria elnöke és végül Ravasz László református püspök, Tasnádi Nagy András és Szabó Imre esperes a református egyház nevében tisztelegtek ő főméltósága előtt. Tömegesen érkeztek táviratok. Sürgö­­nyöztek eddig: az angol, olasz, norvég, görög, bolgár és román királyok, a német birodalom kancellárja, Pál délszláv kor­mányzóherceg, a finn, mexikói köztársasá­gok elnökei, Franco tábornok, Spanyolor­szág államfője, továbbá fejedelmi szemé­lyiségek és külföldi követek. Nagy szám­ban jöttek sürgönyök és üdvözlő feliratok az ország társadalmának minden rétegé­ből, állami méltóságoktól, törvényhatósá-­ goktól, egyesületektől, magánosoktól, föld­­mívesektől, munkásoktól. Ilniczky Sándor és a rutén nép újévi üdvözlete Ungvár, január 2. Ilniczky Sándor kárpátaljai főtanácsadó az év utolsó napján és újévkor felkereste a rutén többségű Tiszaszászfalu és a ma­gyar többségű Tekeháza községet, amelyek az új magyar-román határ közelében van­nak. Mindkét faluban közvetlen érintke­zést keresett a községi vezetőséggel és a néppel. Rögtönzött értekezleteken tárgyal­ták a községek kívánságait. A tekeháziak kijelentették, boldogok, hogy a szentist­­váni Magyarország területén élhetnek, tán­­toríthatatlanul ragaszkodnak az ezeréves anyaországhoz és elítélnek minden olyan mozgalmat, amely árthat a hazának. A tiszaszászfalusiak nem terjesztettek elő különleges kívánságot, mert tudják, hogy a magyar kormány a háborús lehetőségekhez mérten a legnagyobb jóindulattal intézi ügyeiket. Reménykedve néznek a jövőbe és bíznak sorsuk jobbrafordulásában. Ilniczky Sándor a maga és a rutén nép nevében üdvözlő táviratot küldött Horthy Miklós kormányzónak és Teleki Pál gróf miniszterelnöknek. A kormányzó úrnak küldött táviratában a rutén nép hűségét és ragaszkodását fejezi ki, a rutén nép szívébe zárt kormányzó úr és a főméltó­ságú asszony iránt. A miniszterelnöknek küldött táviratban nemcsak a miniszter­­elnök, hanem a kormány minden tagja iránt őszinte bizalmát fejezte ki. Teleki Pál gróf miniszterelnök a követ­kező táviratban válaszolt: „A magam és a magyar királyi kormány nevében őszin­tén köszönöm Kárpátalja népének bizal­mát és jókívánságait. Isten segítségét ké­rem az újév küszöbén, hogy a magyar királyi kormány és a kormányzói biztos úr, nagyméltóságod támogatásával Kár­pátalja érdekében minél többet tudjon elérni az új esztendőben.“ A közélet újéve A keresztény gazdasági párt az évforduló alkalmából meleghangú táviratban üdvözölte Zichy János grófot, a párt elnökét, aki az üdvözlésre hosszabb táviratban válaszolt. Újév napján a társadalmi egyesületek szö­vetségének helyiségében üdvözölték Uzdóczy- Zadravetz István püspököt, a Tesz országos elnökét. Szörtsey József szavaira Urdóczy- Zadravetz István válaszolt. Kijelentette, hogy az a munka, amelyet folytat, minden párt­­politikán felül áll. Ismertette a Tesz munká­ját és célkitűzéseit. Bele kell sugározni a magyar közéletbe az öntudatosságot, vissza kell adni a társadalomnak a bizalmat és a ve­zetőkbe vetett hitet. Raffay Sándor evangélikus püspököt Rásó Lajos köszöntötte. Válaszában a püspök ki­fejtette, hogy a háborús válságnál is mélyebb a világ , az ember belső meghasonlása. Ilyen­kor kellene igazán teljesíteni a keresztény egyházaknak kiegyensúlyozó történelmi hiva­tásukat. Kapy Béla dunántúli evangélikus püspök Hofer Vilmos egyházfelügyelő üdvözlésére egyebek között így válaszolt: — Ha a történelem alakítása emberi ke­zekre és agyvelőkre bízatott volna, akkor most kétségbe kellene esnünk. Mi azonban tudjuk, hogy a háború kataklizmáiban is az Isten keze dolgozik ... A finn testvérnép pél­dája mutatja, hogy egy nemzet legfőbb ereje nem hadoszlopaiban, de a Krisztusban élő hitben és az ebből fakadó lelki erejében van. Ravasz László dunamelléki református püspök Szabó Imre budapesti esperes üdvöz­lésére a többi között ezt válaszolta: — Sorsvállalásunk, kockázatunk ma olyan, mint amikor egy szölőmüves tűzhányónak, a Vezuvnak oldalán él, dolgozik s egyszer­­csak szőlőskertje, hajléka, élete, minden rommá lett. Lehet, hogy mi ezt az esztendőt is, mint annyi mást, békességben elvégezzük. Világosan kell látnunk, hogy hová tartozunk. Mert ha ezt tudjuk, nem siránkozunk, pa­naszkodunk felette. Újév napján Nagy Emil volt igazságügy­­miniszter vezetésével a revíziós liga elnöksége üdvözölte Herczeg Ferencet hűvösvölgyi villá­jában. Herczeg Ferenc válaszában rámutatott arra, hogy a revíziós liga a magyar haza újjáépítésében milyen megbecsülhetetlen szol­gálatokat tett. Tovább kell folytatni a felvi­lágosító munkánkat a külföldön, mert a világ­sajtó tanúsága szerint a csehek és ellensé­geink máris megkezdték mérgező munká­jukat. Újév napján a­ Baross-tábor köszöntötte országos elnökét, Ilovszky János országgyű­lési képviselőt a Baross-szövetség székhá­zában Purébl Győző dr. ny. székesfővárosi tanács­nok, a szövetség alelnöke mondott üdvözlő beszédet, s arra adott válaszában Ilovszky János vázolta az elmúlt esztendő eredményes Baross-munkáját, ismertette a jövő feladatait és munkaprogramot adott a Baross-tábornak az ISj0. évre. CtwvuA»* 5 New Englandtől Floridáig, idegen ten­gerek és idegen földek irdatlan messzeségében, Ázsiában, Afriká­ban, mindenütt, ahol ember él, van­nak, akik az esti ég csillagaira tekintve egy-egy sóhajtást külde­nek ide a Duna-Tisza partjaira, ahová egy világnyi távolságra sza­kadva is mindig visszavágynak. És vannak, akikre ugyanaz a nap süt, akiknek szeme ugyanazt a felhőt látja a magas égen, mint a miénk, s mégis, mintha óceánok ömlöttek volna közénk: idegenből néznek bennünket, határok, emberkézzel megvont mesgyék­ szellemi és fizikai tilalomfái mögül. Ezeknek a miénk­kel egy ritmusra dobogó szíveknek, ezeknek az idegenben is magyar­nak maradt magyaroknak mondott Teleki Pál gróf miniszterelnök új­esztendőt köszöntő szózatot a rádióban, amelynek csodája elvitte hangját mindenfelé és mindenkihez, tengeren és határon keresztül egy­formán. Akik hallották a magyar kormány fejének egyszerű, szívből a szívekhez szóló szavait, érezhet­ték, hogy itthon nem felejtettük el őket. Hogy számon tartunk min­denkit, kicsit és nagyot egyformán s nem lehet egyetlen lélek közöttük, akit ne szeretnénk s ne várnánk vissza akkor is, ha második, vagy harmadik generáció már csak törve is beszéli apái nyelvét, de vérében hordozza ennek a bús és szép fajtának bélyegét. Ágyúk zengenek az öreg Európa földjén s jó ha ilyenkor az együvétartozók tudják egymásról a viharban, hol vannak, hogy vannak. Mi úgy vagyunk, ahogy a miniszterelnök mondta: Istenben bízva, erős aka­rattal, bátor nyugalommal állunk vártánkon a vergődő és harcoló Európa kellős közepén. Élünk. És hiszünk a jövőben, őrizzük küldeté­sünk tudatát s dolgozunk a ma­gunk és a világ békességén. Marconán menetelő, kaszárnyaudvaron tornázó s héroszoknak maszkírozott tábornokok előtt zordonan feszengő sereget mutat be most hozzánk érkezett karácsonyi számában a közönségnek az Illustrated nagy angol képeslap. A szemre dab­ás és a fényképezőgép lencséjével vitézül farkasszemet néző hadfiakról azt mondja a lap, hogy a cseh légió tagjai. Az angol újság kommentárja szerint az elmúlt csehszlovák idény­­állam különböző nemzetiségeiből, csehekből, szlovákokból, németek­ből és magyarokból szervezték a sereget, amelynek egyetlen vágya, hogy mégegyszer lássa a hasára akasztott hármas halommal és ket­tős kereszttel élve ágaskodni Prága­­ címer­oroszlánját. Az elszánt dezas­­mánoknak állítólag eddig ezer­nyolcszáz tagja van már s nemcsak a Londonban, meg a szigetország­ban élő emigránsok, hanem a világ szélsőbb sarkaiba szétszóródott egy­kori csehszlovákok is mind gyül­ön­­gyülnek a lobogó alá. Ezt szintén az Illustratedből tudjuk meg, ame­lyet nyilván ugyanaz a körmönfont cseh propaganda ugratott be, ugyanaz a hazugsággyár állított a maga érdekeinek szolgálatába, amely egyszer már az 1914-es világ­háború hamvába holta után fotó­kópiákkal, fényképekkel összesvind­­lizte Masarykék és Benesék homun­­kulusz-országát. Légiók abban az időben is voltak s nyilván azok se értek se többet, se kevesebbet, mint amelyek most állottak Londonban fegyver alá, a német seregnek tehát nem igen van oka reszketni az új csehszlovák légió hadba szállásá­tól... Minket, magyarokat az egész katonásdi nem érdekelne, ha az Illustrated azt nem állítaná, hogy az új cseh légióban magyarok is vannak, a mi véreink közül valók. Ha az angol lap kicsit utánanézett volna, bizonyosan tudná már, hogy a felvidéki magyarság különösebb szívfájdalom nélkül tudomásul vette a prágai impérium össze­omlását, megkönnyebbült lélekkel tért vissza az ezeréves közösségbe, ahonnan annak idején — megkérde­zése nélkül kiszakították s nincs a világon magyar, aki a csehszlovák köztársaság újonnan való meg­teremtéséért nem hagy fegyvert, de akár egy fűzfavesszőt is kezébe venne. Sőt az a gyanúnk, hogy a felsorolt többi népek közül is akad­nak, amelyeknek fiai hiányoznak a légióból, úgyhogy csupán a csehek hősiességére számíthatnak azok, akik nem könnyű gondjaik közé vették­ a benesi respublika fel­­támasztását ... .Héber hangosfilm: Épül az ország", hirdeti a zsidók esti lapja s meg­hívja egész Budapest tüzes ma­gyar (?) zsidóságát január 7-én, vasárnap délelőttre az Omnia­­moziba, ahol bemutatják a cionista honalapítást. Nem szombatra tűz­ték ki ezt a héber hazafias filmet, hanem a keresztény vasárnapra. S ha ők az ország építéséről csinál­nak filmet, az nem a Felvidék, nem a Kárpátalja feltámadásáról szól, hanem az ő igazi honukról: Palesz­tináról. Ahová szívük-lelkük vá­gyik. Csak azt nem értjük, hogy akkor miért nem mennek el oda, tűzön-vizen át, elhagyva barátot, üzletet és zsidótörvényekkel sújtott területeket. Miért csak eszményi ez a vágy, miért nem válik tettekre? Lehet az, hogy az ember érzelmi­leg a jordáni tájakhoz tartozzon, azokért tüzeljen, az „ősi honért" ontson titkos és nyílt könnyeket s közben itt szaval a magyar földön s veri a mellét, hogy ő milyen ma­gyar? ők állandóan ebben a ketté­­hasadtságban élnek és ezt a ketté­­hasadtságot akarják reánk is rá­kényszeríteni. Be fognak setten­kedni a moziba vasárnap a „leg­­sovénebb" zsidók is, hogy feldobog­jon a szivük egy héber kapa­vágásra, egy narancsfára, a telavivi korzóra. Felgyúlnak saját hónukért s aztán nekünk esnek, hogy miért védjük mi tőlük a mi hazánkat... *uzM+**m»***+M+m*++** -"«»m­rrrrrrrrmrr­r/irrrrrpimwim A budapesti városháza újéve újév reggelén Lázár Imre gróf főjegyző kívánt legelőször boldog újévet Szindy Ká­roly polgármesternek, a polgármesteri hiva­tal nevében. A tanácsnoki kart Bódy László dr. és Morvay Endre dr. alpolgármester ve­zette, az elöljárók élén Schara Béla jelent meg. A magyar élet keresztény községi párt­jának monstre küldöttségét Vályi Lajos dr. vezette a polgármester elé. Kifejezte előtte a párt jókívánságait és annak a reményének adott kifejezést, hogy a keresztény nemzeti gondolat vívmányait mindég megalkuvás és halogatás nélkül, minden téren sikerül most már érvényre juttatni. Szendy Károly polgár­­mester megindult szavakban köszönte meg a kormányzópárt bizalmát, hangoztatva, hogy a párt programját száz százalékig vállalta és ezt a meggyőződését soha véka alá nem rejtette. A küldöttség viharosan megéljenezte a polgármestert, aki azután az országos front­harcos szövetség delegáltjait fogadta. Az újvárosházán Karafiáth Jenő főpolgár­mester előtt Szentmiklósy József dr. főjegyző, a főpolgármesteri hivatal vezetője mondotta el üdvözletét a tisztviselői kar nevében. Aztán megjelent a főpolgármester előtt a Fansz és a Bse küldöttsége, amelyet Bódy László dr. alpolgármester vezetett, a magyar élet ke­resztény községi pártjának küldöttsége, ame­lyet Bényi Károly bizottsági tag vezetett. Karafiáth Jenő főpolgármester nagy öröm­mel fogadta, hogy a párt méltatja a kormány és a főváros harmonikus munkáját. A jövőben is kart karba öltve fogunk a fő­város fejlődéséért együtt küzdeni — folytatta nagy taps között a főpolgármester. — Törhe­tetlen híve vagyok az autonómiának. Ezt an­nál inkább vallhatom, mert abban a szeren­csés helyzetben vagyunk, hogy ma ugyanazt a kormányférfiút látjuk a miniszterelnöki székben, Teleki Pál grófot, aki a legnagyobb veszélyek után Messiásként jött ide húsz esztendővel ezelőtt. Most másodszor kormány­elnöke ennek az országnak és tudjuk, hogy húszéves tapasztalatait nemzete érdekében használja fel.

Next