Uj Magyarság, 1940. február (7. évfolyam, 25-48. szám)

1940-02-01 / 25. szám

2 vábbá, mert lehetővé teszi a munkafelü­gyelői kar megszervezését. Kár, hogy számuk ke­vés, mert ennek a szervezetnek lesz a fel­adata annak az alapvető munkának az el­végzése, hogy a mezőgazdasági termelésben a munkavállalóknak azt a 150 napját is pró­bálja hasznosítani, amely ez időszerint parla­gon és kihasználatlanul hever. A munkaadó és a munkavállaló egyaránt fontos tényezője a nemzetnek, egyik sem előbbre való; csak az adottságoknál fogva volt eddig a rangsor az, hogy a munkaadó az erősebb fél. Ez a javaslat biztosítja azt, hogy a munkavállaló, mint a nemzet szabad polgára, a munkaadó mellé emelkedik. Tasnádi Nagy András elnök javasolta, hogy a Ház következő ü­lését csütörtökön délelőtt tíz órakor tartsa, napirenden a legkisebb mezőgazdasági munkabérekről szóló törvény­­javaslat vitájának folytatásával. Az elnöki napirendi indítvány elfogadása után áttértek az interpellációkra. roMÄQfÄitSÄG CSÜTÖRTÖK, 1940 FEBRUAR 1 A kultuszminiszter előkészíti a népművelési törvényt és a párbérkérdés megoldását Krencz Rajmund terjesztette elő az első interpellációt a kultuszminiszterhez „az is­­kolán kívüli népművelés előadásain űzött po­litizálás” tárgyában. Hóman Bálint kultuszminiszter válaszá­ban kijelentette, hogy ha a képviselő által jellemzett előadásokon valóban olyan témákat feszegettek, az előadás nem volt helyénvaló, de még kevésbé helyénvaló ezt a kérdést ilyen formában idehozni a Ház elé. Még kevésbé helyes a mai időkben ilyen interpellációt intézni a miniszterhez és ahhoz a kormányhoz, amelynek külpoli­tikai állásfoglalását a Ház minden tagja és az ország egész népe ismeri. Az esetet ki fogja vizsgálni és bejelenti, hogy a nép­művelési törvényjavaslat előkészületben van és reméli, néhány hónapon belül a Ház elé hozhatja. A Ház a miniszter válaszát tudomásul vette. Forster György a kultuszminiszterhez, a belügyminiszterhez és a pénzügyminiszterhez intézte interpellációját az egyházi adózás és párbérfizetési kötelezettség tárgyában. Hóman Bálint kultuszminiszter a bel­ügyminiszter és a pénzügyminiszter nevé­ben is köszönettel vette a nagy horderejű szociális kérdésről szóló interpellációt. Köztudomású, hogy a párbérkérdés milyen feszültségeket, nehézségeket és kellemet­lenségeket okozhat ott, ahol ez a kérdés nincs kielégítően rendezve. A kérdés gene­rális megoldása igen nehéz feladat, komoly és teljes adatgyűjtésre van szükség. A megoldás kétféleképpen lehetséges, pár­­bérmegváltással, amikor pénzben fizet­nek a párok és átvállalással, amikor a po­litikai község vállalja át a párbéreket és arányosan osztja meg a lakosság között. Mindkét megoldásnak vannak hátrányai. Elrendelte a kérdésre vonatkozó adatgyűj­tés gyors lefolytatását és ennek megtör­ténte után érintkezésbe fog lépni az illeté­kes miniszterekkel és igyekeznek majd az ideiglenes rendezés véglegesítését előkészí­teni. A kérdésnek igen erős pénzügyi és magángazdasági kihatásai is vannak, rög­töni intézkedést hozni lehetetlen, de ígéri, hogy a végleges rendezést olyan alaposan előkészítik, hogy­ a kirívó igazságtalansá­gok és méltánytalanságok meg fognak szűnni. A Ház a min­ieater válaszát tudomásul vette. Güttler Dénes a pénzügyminiszterhez inter­pellált a visszacsatolt területeken épült adó­mentes házak téves megadóztatása tárgyá­ban. Kérte a felvidéki adómentes házak pót­­adójának megszabásáról intézkedő rendelet visszavonását. Az interpellációt kiadták a pénzügyminiszternek. A modern külföldi államokban a mienknél is nagyobb nehézségekkel találkozott a mezőgazdasági biztosítás Meskó Zoltán a belügyminiszterhez és igaz­­ságügyminiszterhez intézett interpellációt a szervezett, sorozatos politikai orvtámadások ügyében. Az utóbbi időben a vörös forra­dalomra emlékeztető orvtámadásoknak va­gyunk tanúi. Az ügyészség most dolgozik a vádirat megkonstruálásán, annak nem akar elébevágni, épp azért, ha a vádirat ismertté válik, újabb interpellációt jegyez be. Az in­terpellációt kiadták az illetékes miniszterek­nek.Matolcsy Mátyás a földmívelésügyi minisz­terhez interpellált a mezőgazdasági lakosság öregségi biztosítása terén tapasztalható sérel­mekről. Teleki Mihály gróf földmívelésügyi mi­niszter leszögezte, hogy az interpelláló képviselő szerint a felhozott adatok az Orige-tól származnak. Kénytelen megálla­pítani, hogy ezek az adatok hibásak. A helyes adatoknak birtokában van s ezeket bármikor hajlandó a Ház rendelkezésére bocsátani. Ezek az adatok a helyzetet nem mutatják olyan súlyosnak, mint ahogy azt az interpelláló képviselő beállította. Az interpelláló párhuzamot von a csehországi biztosítás és a mi biztosítási rendszerünk között. Ez az összehasonlítás helytelen, mert a cseh biztosító intézetek csőd előtt állottak, s állandóan nagy deficittel zár­ták mérlegüket. Ezeknek az intézeteknek azonban könnyebb volt a helyzetük, mert más államok segítségére támaszkodhattak, míg nekünk saját erőnkből kell fenntarta­nunk intézményeinket. A havi 5 pengős öregségi segély valóban kevés, de ma még nem lehet többet juttatni, mert azt nem bírná el a mezőgazdaság rentabilitása és a munkásság maga más oldalon érezné azt meg. Meg kell állapítani, hogy már az el­múlt esztendőben 72.000 mezőgazdasági munkás kapott öregségi segélyt, ami fel­tétlen fejlődést jelent. Az interpelláció tulajdonképpeni tárgya az volt, hogy a be­fizetések terén kiesések voltak az 1939-es esztendőben. Az első esztendőről van szó, s itt nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy másutt, így az olasz és a német biz­tosítási rendszerben is az első esztendőben voltak kiesések és ezek nagyobbak voltak, mint nálunk. Ezenkívül decemberben még mintegy 500.000 pengő fog befolyni, mivel ennek a hónapnak a számadásai nincsenek lezárva, s így az első esztendőben mintegy 2 millió pengő folyik be, vagyis 60 száza­léka az előirányzatnak. Természetesen a száz százalékra kell törekedni, épp ezért plakátokon, füzetekben és rádió útján hívta fel a munkásság figyelmét arra, hogy saját érdekeiben rójja le a járuléko­kat. Ezenkívül azon községi vezetőségek­nek, ahol a járulékokat teljes egészében befizették, jutalmat tűzött ki. Repülő­­bizottságokat is szervezett, amelyek ellen­őrizték a lerovást. Ezek a bizottságok négy megyében jártak már, s a következő hónapban mindenütt, már száz százalékkal emelkedett a lerovás. A mai rendszerrel egyébként a lerovások ellenőrzését meg lehet oldani. A Ház a földmívelésügyi miniszter vá­laszát tudomásul vette. Az igazságügy miniszter az építőtakarékokat szabályozó törvényjavaslaton dolgozik Pacsolay György a miniszterelnökhöz inté­zett interpellációt a magyar élet pártja székházának vásárlása ügyében. Az interpel­lációt kiadták a miniszterelnöknek. Közi-Horváth József az igazságügyminisz­­terhel interpellált az „építőtakarékok” körül történt­ visszaélések tárgyában. Rámutatott arra, hogy kisemberek gyanútlanul beadják a pénzüket ilyen takarékvállalkozásokhoz, s végül mindenük odavész. Kéri a minisztert, hogy akadályozza meg a visszaéléseket. Kadocsay László igazságügyminiszter válaszában hangoztatta, hogy különösen az 1930-as évek elején, nagyobb számban alakult ilyen építőszö­vetkezetek és rész­vénytársaságok közül többen nem tudtak megfelelni kötelezettségeiknek és anyagi zavarokba jutottak. Elvek túlnyomórészt az volt az oka, hogy­ anyagilag nem vol­tak megalapozva és az ügyvezetésből hiányzott a szaktudás. Van azonban olyan eset is, hogy valóban az ügyvezető bűn­­cselekménye is hozzájárult a bukáshoz; minden esetben megindult az eljárás az il­letők ellen. Volt olyan eset is, amikor az ítélőtábla arra az álláspontra helyezke­dett, hogy a vádirat nem helytálló. Eb­ben az esetben a sértettek részleges kár­térítést kaptak, de a feljelentésüket visszavonták. Ez történt a múltra vonat­kozólag. Ami a jövőt illeti, a kormány foglalkozik ezzel a kérdéssel, az igazság­ügy minisztériumban egy erre vonatkozó törvénytervezet készül és most van éppen tárgyalás alatt. Reméli, hogy rövidesen a Ház elé hozhatja ezt a törvényjavaslatot. A javaslatban két vezető elvet tartanak szem előtt. Az egyik az, hogy­ a most működő ilyen építő takar­ék­ szövetkezete­ket megvizsgáltatják az életképesség szempontjából. Az életképteleneket felszá­molják, az életképeseket pedig alapos el­lenőrzés alá helyezik. A jövőben már az alapítás feltételei kautélát kell, hogy nyújtsanak az ilyen intézeteknél. A Ház az igazságügyminiszter válaszát­­ tudomásul vette­ írógép részletre, kedvező f­eltételekkel Készpénzért nagyon olcsón! Budapest, VII., Nagyatádi n II­ 1_ Szabó (Kertész)­utca 41 Kovács Aladár Telető: 10­ m, a febru­ár.­i Az eszmét védeni, egy-egy politikai gondolatot propagálni s az ellen­felekkel szemben megoltalmazni mostanáig nem fizikai eszközzel szokták. Arra való volt a szellem, s az eszmét hirdető legjobbak meggyőződése, tudása, vitatkozó­készsége, hogy ezt a szükséges védelmet ellássa, s igen szomorúan fest az olyan politikai gondolat, amelyet csak boxerekkel és szer­ződtetett díjbirkózók izmainak fizikai fölényével tudnak a táma­dásokkal szemben megoltalmazni, vagy ha az ellenfelek kedvét ilyen eszközökkel lehet már csupán el­venni a bírálattól. Az egész józan nemzeti közvélemény osztja a bel­ügyminiszternek ezt a nézetét, s helyesli, hogy a közéleti emberek felbérelt bántalmazóit a független magyar bíróság vonja majd felelős­ségre. Az ügy jó helyen van a köz­vádló asztalán és azok, akik az eszmevédő díjbirkózót erre az állásra megfogadták, okosan ten­nék, ha nem hozakodnának elő a dologgal, hanem hallgatnának és megvárnák, amíg a törvény betűje beteljesedik az érvek helyett ököllel argumentáló hívükön. Hiszen érezniök kellene, mennyire fonák helyzet ez s milyen furcsa világos­ságot vet ez az ügy a mozgalomra, a pártra s arra az eszmére is, amely fanatikusait utcai utonállá­­sokra készteti. Magyarországon józan emberek élnek, akiket szel­lemi fegyverekkel meg lehet győzni egy-egy gondolat igazságáról s a példa is azt mutatja, hogy nálunk a korszellem erőszak nélkül szo­kott átitatódni a legszélesebb réte­gek lelkébe. Aki tehát az eszme­terjesztés bevált módszereivel és természetes eszközeivel nem bol­dogul, jobban teszi, ha félreáll, le­mond a tömegek meghódításáról,­­s nem kompromittálja önmagát azzal, hogy még volt eszmetársait is díjbirkózók alkalmazásával „téríti jobb belátásra“. Néhány soros apró hírek olykor többet mondanak, mint bőbeszédű, terje­delmes beszámolók. * Dautry francia hadfelszerelési miniszter bejelentette, hogy az egyik francia lőporgyár munkásai­nak létszáma 200-ról 16.000-re, az egyik francia arzenálé pedig 1500- ról 40.000-re emelkedett szeptem­ber óta. * Németországban, mint másutt is, a bevonult orvosokat olyan kollegák vagy kolleganők helyette­sítik, akik nem alkalmasak katonai szolgálatra. A német betegsegélyző orvosok most tervezetet dolgoztak ki, amelynek értelmében a honorá­riumban a bevonult orvos éppen úgy részesedik, mintha odahaza praktizálna. Ha nem is kapja meg a bevonult orvos az egész tisztelet­díjat, a részesedés mégis eléri a 80 százalékot. * Az angol Defence and Economy Service megmagyarázza olvasói­nak, miért kell a gazdag államok polgárainak éppen úgy áldozatokat hozni, mint azokban az országok­ban, amelyek a szegények közé számítanak. Egyfelől ezekben az országokban is csökken a termelés, mert a hadsereg mindent igénybe­vesz, másfelől pedig nő a fogyasz­tás és megmarad az a követel­mény, hogy a külföldi megrendelé­seket teljesíteni kell. Mindez csak lemondással és korlátozással válik lehetségessé. * A három skandináv állam: Norvégia, Dánia és Svédország a háború kezdete óta 200.000 tonna hajóűrt vesztett. Többet, mint a hadviselő Németország és Francia­­ország külön-k­ülön. Vannak tehát pontok, ahol már alig lehet különb­séget tenni semlegesek és had­„teríti jobb belátásra“, viselők között. A földmívelésügyi miniszter az állatexport nagy eredményeiről és növekvő lehetőségeiről Váczy József a földmívelésügyi és hon­védelmi miniszterhez interpellált az állatér­­tékesítés válsága ügyében. Teleki Mihály gróf földmívelésügyi mi­niszter válaszában hangsúlyozta, hogy ez a kérdés tipikus példája annak, hogy mi­lyen fontos problémák várnak megoldásra. Az idei állatár letörésének oka az, hogy igen rossz volt a takarmány­termés, vala­mint a tengeritermés is. Minden olyan esztendőben, amikor drága a tengeri, a süldő ára például automatikusan le szo­kott szállni. Hogy a dolgon segítsünk, a jövőben több takarmányt kell vetnünk, ugyanakkor azonban gondoskodnunk kell arról, hogy most, erre az átmeneti időre is hozzunk be valami úton-módon tengerit és fehérje abraktakampányt. Másrészt pe­dig gondoskodni kell arról, hogy a kis­gazdák érdekében belenyúljunk az állat­­értékesítés kérdésébe. Gondoskodni kell megfelelő piacokról úgy a szarvasmarha­­tenyésztés, mint a sovány állatok értékesí­tése terén. Erre vonatkozólag már történ­tek­­is megfelelő intézkedések és ezeket a jövőben fokozni kívánják. Kárpátalján szintén takarmányinrség volt, mire inter­venciós vásárlás folytán Kárpátalján 5716 szarvasmarhát vettek át. Ezt az in­tervenciót az ország többi részében is be­vezetik, miután a sovány állatok külföl­dön való értékesítése sikerülni fog, amennyiben negyvenezerrel több sovány marhát tudunk külföldön értékesíteni. Ami a kövér állatok és hízott marhák ex­portját illeti, német relációban is javul a helyzet. Pár napon belül megfelelő intéz­kedés történik német relációban, de ugyanakkor gondoskodni kíván arról is, hogy az olasz ár ne maradjon el a német ártól. Olaszországba most heti 1500 marha megy ki és Németországba 600 da­rab,­ ez már maga is 2000 darab és így a végén cirka 100.000 marha exportját si­kerül biztosítani. Ezzel sikerül a marha­értékesítés terén rendet teremteni. Hogy a hizlalás terén is segítsenek, bizonyos hitelösszeget bocsátanak a gazdatársada­lom részére, amely hitel cirka 6 millió pengőt tesz ki. Körülbelül 10.000 darab hasított disznó fog­ kimenni külföldre rö­videsen, amivel a kisemberek helyzetén segítenek. Ami a juhkérdést illeti, maga­sabb gyapjúárakra van szükség. Ezt a kérdést nemcsak a gyapjúértékesítés te­rén, hanem a birkaér­tékesítés terén is rendezni kell. Most sikerült német relá­cióban 25.000 darab birka kivitelét lehe­tővé tenni és erre más relációban is meg­van a remény. Emelni kell a belföldön a juhhúsfogyasztást. E téren köszönetet kell, hogy mondjon a honvédelmi minisz­ternek, hogy a katonaságnál bizonyos mértékben bevezette a juhhúsfogyasztást. Rövidesen rendelkezésre állanak a meg­felelő adatok, s akkor, a kérdést a honvé­delmi miniszterrel megbeszélve, remél, hogy a gazdatársadalom igényeinek meg­felelő gyapjúárat tud biztosítani. A 43. m. ki. osztálysorsjáték ^ 5-ik osztályának a húzásai B február 6-tól március 7-ig, egy hónapig tartanak. Ezren és ezren lettek gazdagok egy EH sorsjegy által!­­ ||* Szerencsés fű­ §||]|^| pengő is 1 esetben M nyerheti || Jutalom: 4004100 pengő. Főnyeremény: 300.000 pengő. Továbbá 100.000, 70.000, 50.000, 40.000 P, (§! 20 nyeremény a 20.000 P, 20 nyeremény tm­k 10.000 P stb., stb. nyeremények összesen 7,828.000 pengőt sorsolnak ki és H­ fizetnek ki azonnal készpénzben, tehát most vegyen! Megújítási árak Vétel-és­­eddigi résztvevőknek pót-sors jegyek ára: He JCgénz sorsj. 28.— P Egész sorsj. 140.— P ST Fél sorsjegy 14.— P Fél sorsjegy 70.— P figyfe Negyed sorsj. 7.— P '.N egyed sorsj. 35.— P Kg Nyolcad sorsj. 3.50 P Nyolcad sorsj. 17.50 P Hf Azonkívül fizetendő az előírt 30 fillér költség. H nyereményjogosu­ltsága csak azoknak van, kik |||| mind az 5 osztály árát a megállapított keze­­lési költséggel együtt kifizették.

Next