Uj Magyarság, 1942. január (9. évfolyam, 1-25. szám)

1942-01-01 / 1. szám

WMA Clfl RíiC BOLDOG ÚJÉVET KÍVÁN MAULIS-rádió IX., Ráday- utca 11 RAI»«, CSILLÁR «8 VILLAMOSSÁGI "CIKKE* Fémfeldolgozóstól VIII. Jmr.sí­f-körút 15. Tel.: 139-551. Kerceztén.v nyf SZAKSZERŰEN BEMUTATJA Hoffmann rádió V. ker., Szent István-körút 19. Telefon: 120-531. Az össze« típusokat szállít#* MÜLLER Rádió V„ VILMOS CSÁSZÁR-DT á?(­ Telefon: 123-088. Képnpéne, részlet, csere wVf SIRUKY motorkerékpárvezérképviselet rádió­ osztályánál. VI. , HUNYADI-TfKR 9. Tel. 220-863 bemutatás, csere, javítás, a jegyzéses jumgszergyár. Rákóczi­ út 60. BEMUTATJA: MARNITZ Vill., József­ körút 37-39. Vidéki fiók: Szolnok, Kossuth­ tér 1. k _ ^ Hangszereit és rádióit a­­ legelőzékenyebben bemutatja Jadr Mogyoróssy - hangszergyár Bpest, Rákóczi-út 71 . Csere, részlet. Árjegyzék ingyen. ÁJNAY FERENC VI. Csengery­ u. 64. Tel.: 118-94­. RÁDIÓ —­ VILLAMOSSÁG — GRAMAFON Bárdossy László cikke magyarságunkról és a nemzetiségekről Bárdossy László miniszterelnök a „Láthatár” című kisebbségi lapszem­lében újévi cikket írt abból az alka­lomból, hogy a lap most lépett tize­dik évfolyamába. A cikket az aláb­biakban közöljük. A „Láthatár“ kisebbségi kulturszemle tíz esztendejének ünnepét jelenti ez a szám. Tíz esztendő rövid idő, de ez alatt az idő alatt a „Láthatár“ ezeresztendős, ősi politikai gondolkozásunk változatlan elveit kutatta és hirdette. Ez ad ennek az év­fordulónak jelentőséget. A magyarság politikai gondolkozásának formái még azokon a tágas, beláthatatlan tájakon alakultak ki, ahonnan harcos lo­vas népünk több, mint ezer évvel ezelőtt a Duna völgyébe költözött. A tágas, gazdag síkságokat öntudatos, bátor nép járta, amelynek lényétől távol állott a mindig gyengeségből és félelem­ből fakadó idegengyűlölet. A magyarság a bizalmatlanságot, gyanakvást és aggo­dalmat az idegenfajúakkal szemben soha­sem ismerte. A vándorlásában körébe ér­kező idegen vendégnek számított­­, él­vezte a vendégjogot és védte is a vendég­­j­og. Ennek az őshazából magunkkal hozott természetjognak erős, tartós gyökerei vol­tak. E gyökerek tövéről fakadt államala­pító nagy királyunknak, Szent Istvánnak fiához intézett tanítása a „vendég- és jövevénynépekről“. „Hagyom, fiam, adj nekik táplálást jó­akarattal és tisztességes tartást, hadd él­jenek nálad örömestebb, hogysem másutt lakoznának...“ Szent István tanításában a széles tér­ségeken élő erős ember magabiztos nyu­galma nyit kaput annak, aki kívánt, és várt munkásként érkezik, de annak is, akit valamilyen megrázkódtatás, vész, pusztulás sodort jövevényként országunk határára. S a történelem során mindig többen és többen húzódtak és menekültek ide a ma­gyarság katonai erejével védett területre, jobb életviszonyok közé, idegen vendégek és jövevények. Hogy szeretettel fogadtuk őket, kenye­rünket megosztottuk velük, védelmünket kiterjesztettük rájuk is —, az fajtánk jel­lemző tulajdonsága, amely a magyarság politikai gondolkodásmódját irányítja. Pedig a feladat, amit ezzel vállaltunk, nem egyszerű. A történelem sokféle, egy­mástól teljesen különböző szellemiségű és lelkületű népelemeket sodort ide, akiknek életformáit a magyarságéval összehangolni sokszor komoly nehézségeket jelentett. De nép és nép között mindig van mód arra, hogy életviszonyaikat őszinte szavak és őszinte kézfogások rendezzék. A magyarság — bármelyik szellemi ve­zetőnk tanításait nézzük — mindig el­ismerte minden nemzetiség jogát arra, hogy nyelvét, sajátos faji jellegét és népi tulajdonságait szabadon ápolja és fej­lessze. A „Láthatár“ tíz esztendejének mun­kája is ezt bizonyítja. Méltón ezeréves politikai hagyomá­nyainkhoz, ma is a megértés vezet ben­nünket és nem a gyűlölködés. A gyűlölködés ma is idegen tőlünk, pe­dig az elmúlt húsz év alatt megismertük és megtanultuk, mit jelent a kisebbségi sors idegen uralom alatt. Huszonkét év keserves tapasztalatai megtanítottak bennünket arra, hogy le­mérjük, mi a különbség a magyarságra jogtalanul és minden igazság ellenére rá­­kényszerített kisebbségi sors és a Magyar­­országon élő nemzetiségek önként vállalt, a vendégjog alapján nyugvó életformái között.­­ De ez sem változtat álláspontunkon és „F­REG­OL“ FŰSZERKEVERÉK a m. kir. Földmívelésügyi Minisztérium által engedélyezve, 1 évig tartható forgalomban. 11 %­ feketeborsot és egyéb magyar fűszereket tartalmaz. A FREGOLI védjegy minőséget jelent. Kapható minden frív.f­akereskedésiben. Gyártja: Dr. Várady Lajos vegyészeti f­zeme: IX., Liliom,u. 20. Csak nagykereskedőket szolgálok ki. 2 CfQUl*MJCUr­ % Mit takar vérfüstös, ködös kárpitja az új esztendőnek, ki tudná megmon­dani? 1941 utolsó napján vissza­nézünk mégegyszer az évre, amely annyi megpróbáltatást zúdított a földgolyóra, leszakítjuk a kalen­dárium utolsó lapját és számadást készítünk, örömre most se volt különös okunk, mint régóta már, de tanulságokat szerezhettünk. Sok mindent megismertünk igaz valóságában, amiről tán illúzióink voltak csak, s hamisak,­­ mint minden illúzió. Az esztendő nem mutatkozott kegyesnek az emberi nemmel ü­zemben, egyet azonban elvégzett: félreérthetetlen módon kettéválasztotta a világ népeit, s kijelölte a nemzetek helyét világo­san. A reklámtáblákról lekoptak a jelszavak, s kiderült, hogy a hu­manitás, demokrácia, szabadság mögött az emberiség szótárának legalantasabb fogalmai húzódtak meg, s most letörölhetetlenül mu­tatják, mit akarnak valójában, akik magasra emelték és alájuk toborozták a naivabb népeket... A harc nem vált kevésbé hevessé, s most az új esztendő küszöbén se reménykedhetünk még, hogy ha­marosan meglátjuk a béke olaj­­ágat hozó galambját. De a lát­határ mégis tisztább már. S mi magyarok nem panaszkodhatunk az évre, amelynek már csak meg­számlált órái vannak. Újabb se­beinket gyógyította meg a tűnő esztendő, a szabad magyarok száma megszaporodott, a Délvidék áldott földjének népe velünk ünnepelte már a karácsonyt. Erősebbek let­tünk, magabízóbbak, mert láttuk ismét felvirradni igazságunk nap­ját és ennek a napnak sugarai vi­lágítják meg előttünk a friss ös­vényeket. Nem vagyunk elbizako­­dottak. Tudjuk: fokozott munka és nehéz feladatok éve lesz az új. Búcsúzunk az óesztendőtől és min­denre elszántan lépjük át küszöbét az újnak, mert nem riaszt bennün­ket semmiféle titka. Készen állunk megpróbáltatásaira, s kezünk már kinyúl, hogy félrelebbentse függö­nyét. Vannak, akiknek tetszik, viszont akad­nak még konzervatív lelkeek, akik fejcsóválva értesülnek róla, hogy őfelsége, az angol király minisz­tere teljesen bizalmas módon tár­gyalt moszkvai látogatása során Sztálinnal. És érdekes, hogy éppen az aggságában csontosan konzerva­­tívnek ismert Timesnek tetszik a barátkozó modor, viszont a Daily Mail megütközik rajta, s mintegy kioktatja a bolsevikieket, tulajdon­képpen hogy kellett volna visel­kedniük, mikor olyan nevezetes személyiség ereszkedett le hozzá­juk. A neveletlen népség ott Mosz­kvában még azt se tudja, miféle cím illeti meg Anglia külügyminisz­terét s a hivatalos bolsi kormány­­nyilatkozat egyszerűen csak mint Anthony Edenről beszél róla. „Nyilván először történik meg a diplomácia történetében — háborog az újság —, hogy az angol kor­mány egyik tagjának a miniszteri címzést se adják meg. Pedig ez igazán a legkevesebb, hiszen a leg­utolsó dokkmunkás is tudja, hogy Edent voltaképpen a „Right Hono­rable“ címzés illetné meg. Persze, ezek a dokkmunkások mind a szigetországban laknak és nem Moszkvában, ahol — milyen furcsa, hogy ezt egyes londoni lapok csak most fedezik fel — az olyan pol­gári és kapitalista találmányokat, mint amikőt a címek és rangok, véres spongyával törölték el a tár­sadalom és politikai világ életéből. Persze, azért az elegáns kalapu angol külügyért szívélyesen fogad­ták, kivált Sztálin, s vele nem is annál a közmondásos, de kissé feszes „zöld asztalnál“ tárgyalt, ha­nem terített asztal mellett, vacso­rázás és vidám poharazás közben. „Sztálin, közli a Times, az eszme­cserének ezt a módját kedveli leg­jobban.“ Szóval baj nincs, ha a címzés a hivatalos közleményben el is maradt, a barátság és a meg­értés atmoszférája zavartalan. Netán még az is kiderül, hogy Right Honorable Anthony Eden pertut koccintott Sztálinnál. Akkor pedig mindjárt érthetővé válik, hogy nem címezgetik jobbra-balra, elvégre tegeződő cimborák közt az ilyen feszes dolgok nem szokáso­sak. Hogy mire koccintottak Eden és Sztálin, azt is tudjuk már. Bő és részletes jelentések szólnak róla, hogy Churchill odaát a nagy vízen túl ismét megprófétálta a győzelem utáni új rendet, kiosztotta a föld­kerekség fölött a hatalmat azok­nak, akiket majd a diadal napján jobbja felől ültet, s megmondta azt is, kik felett szándékozik az ítéle­tet elvégezni. Sőt az ítéletvégre­hajtót is megnevezte, éppen a „Right Honorable“ kollegájával poharazó Sztálin személyében. Egész Európát könnyed gesztus­sal odautalta az angol premier ottawai beszédében a bolsevizmus­­nak, mondván: majd rendet csinál A szovjet a maga társadalmi és politikai eszközeivel a renitens nemzetek között. Legfőképp Közép- és Délkelet-Európát nevezte meg olyan területként, mint amelyen teljes szépségében érvényesülhet a szovjetbeefolyás mind politikai, mind társadalmi, gazdasági és kul­turális tekintetben. Hogy mit szól­nak ehhez a kecsegtető jövendő­höz az érdekelt nemzetek, az ter­mészetesen hidegen hagyta Chur­­chillt, mert hiszen a szabadság és a kis népek függetlensége, amelyért ez időszerint a brit biro­dalom harcol, a másik demokráciá­val, Amerikával karöltve, termé­szetessé teszi, hogy fölöttük véle­ményük meghallgatása nélkül ren­delkezzenek ... A sors, amelyet Churchill Európának szán, még azzal a vak gyűlölettel és­ esztelen bosszúvággyal se magyarázható meg, amit alkalmunk volt számta­lanszor tapasztalni Anglia részé­ről. Egyetlen kézlegyintéssel pusz­tulásra ítélni mindazt, amit az emberi civilizáció alkotott, amit a kultúra a kereszténység két év­ezrede alatt teremtett,­­z­ ehhez már legfeljebb az őrültség, nem is egyes emberek, hanem egész or­szágok őrültsége szükséges. Még szerencse, hogy a churchilli terv nem több tervnél, s megvalósítá­sához valóban az a győzelem lenne szükséges, amihez a demokráciák­nak igen gyarló reménye van. Tudniillik ezt a győzelmet a fegy­verek ereje adja majd ... magatartásunkon. Csak azt valljuk, hogy az idegen impériumok alatt jogtalanul, sokszor erőszakkal szerzett javak, hasznok és előnyök sohasem lehetnek a kisebbségi jogvédelem tárgyai. Európa igazságos ém­ének megteremté­sén dolgozunk. Ezért hoztunk a múltban is annyiszor áldozatot. Ezen az úton haladunk tovább és mond­juk Széchenyivel­­: „Országunk minden lakosa, hazafiak, akiket a sors, idő és a történelem eseményei egy testbe forrasz­tottak, nyújtsatok barátságos kezet... Igazítsuk el természeti jogainkat férfiak­hoz illő igazsággal és mérséklettel.“ Igmándi keserővíz Egész Európában a legtartalmasabb természetes hashajtó ásványvíz. Elég 3 ujjnyi. CSÜTÖRTÖK, 1942 JAMJAR !

Next