Uj Magyarság, 1942. január (9. évfolyam, 1-25. szám)
1942-01-01 / 1. szám
WMA Clfl RíiC BOLDOG ÚJÉVET KÍVÁN MAULIS-rádió IX., Ráday- utca 11 RAI»«, CSILLÁR «8 VILLAMOSSÁGI "CIKKE* Fémfeldolgozóstól VIII. Jmr.síf-körút 15. Tel.: 139-551. Kerceztén.v nyf SZAKSZERŰEN BEMUTATJA Hoffmann rádió V. ker., Szent István-körút 19. Telefon: 120-531. Az össze« típusokat szállít#* MÜLLER Rádió V„ VILMOS CSÁSZÁR-DT á?( Telefon: 123-088. Képnpéne, részlet, csere wVf SIRUKY motorkerékpárvezérképviselet rádió osztályánál. VI. , HUNYADI-TfKR 9. Tel. 220-863 bemutatás, csere, javítás, a jegyzéses jumgszergyár. Rákóczi út 60. BEMUTATJA: MARNITZ Vill., József körút 37-39. Vidéki fiók: Szolnok, Kossuth tér 1. k _ ^ Hangszereit és rádióit a legelőzékenyebben bemutatja Jadr Mogyoróssy - hangszergyár Bpest, Rákóczi-út 71 . Csere, részlet. Árjegyzék ingyen. ÁJNAY FERENC VI. Csengery u. 64. Tel.: 118-94. RÁDIÓ — VILLAMOSSÁG — GRAMAFON Bárdossy László cikke magyarságunkról és a nemzetiségekről Bárdossy László miniszterelnök a „Láthatár” című kisebbségi lapszemlében újévi cikket írt abból az alkalomból, hogy a lap most lépett tizedik évfolyamába. A cikket az alábbiakban közöljük. A „Láthatár“ kisebbségi kulturszemle tíz esztendejének ünnepét jelenti ez a szám. Tíz esztendő rövid idő, de ez alatt az idő alatt a „Láthatár“ ezeresztendős, ősi politikai gondolkozásunk változatlan elveit kutatta és hirdette. Ez ad ennek az évfordulónak jelentőséget. A magyarság politikai gondolkozásának formái még azokon a tágas, beláthatatlan tájakon alakultak ki, ahonnan harcos lovas népünk több, mint ezer évvel ezelőtt a Duna völgyébe költözött. A tágas, gazdag síkságokat öntudatos, bátor nép járta, amelynek lényétől távol állott a mindig gyengeségből és félelemből fakadó idegengyűlölet. A magyarság a bizalmatlanságot, gyanakvást és aggodalmat az idegenfajúakkal szemben sohasem ismerte. A vándorlásában körébe érkező idegen vendégnek számított, élvezte a vendégjogot és védte is a vendégjog. Ennek az őshazából magunkkal hozott természetjognak erős, tartós gyökerei voltak. E gyökerek tövéről fakadt államalapító nagy királyunknak, Szent Istvánnak fiához intézett tanítása a „vendég- és jövevénynépekről“. „Hagyom, fiam, adj nekik táplálást jóakarattal és tisztességes tartást, hadd éljenek nálad örömestebb, hogysem másutt lakoznának...“ Szent István tanításában a széles térségeken élő erős ember magabiztos nyugalma nyit kaput annak, aki kívánt, és várt munkásként érkezik, de annak is, akit valamilyen megrázkódtatás, vész, pusztulás sodort jövevényként országunk határára. S a történelem során mindig többen és többen húzódtak és menekültek ide a magyarság katonai erejével védett területre, jobb életviszonyok közé, idegen vendégek és jövevények. Hogy szeretettel fogadtuk őket, kenyerünket megosztottuk velük, védelmünket kiterjesztettük rájuk is —, az fajtánk jellemző tulajdonsága, amely a magyarság politikai gondolkodásmódját irányítja. Pedig a feladat, amit ezzel vállaltunk, nem egyszerű. A történelem sokféle, egymástól teljesen különböző szellemiségű és lelkületű népelemeket sodort ide, akiknek életformáit a magyarságéval összehangolni sokszor komoly nehézségeket jelentett. De nép és nép között mindig van mód arra, hogy életviszonyaikat őszinte szavak és őszinte kézfogások rendezzék. A magyarság — bármelyik szellemi vezetőnk tanításait nézzük — mindig elismerte minden nemzetiség jogát arra, hogy nyelvét, sajátos faji jellegét és népi tulajdonságait szabadon ápolja és fejlessze. A „Láthatár“ tíz esztendejének munkája is ezt bizonyítja. Méltón ezeréves politikai hagyományainkhoz, ma is a megértés vezet bennünket és nem a gyűlölködés. A gyűlölködés ma is idegen tőlünk, pedig az elmúlt húsz év alatt megismertük és megtanultuk, mit jelent a kisebbségi sors idegen uralom alatt. Huszonkét év keserves tapasztalatai megtanítottak bennünket arra, hogy lemérjük, mi a különbség a magyarságra jogtalanul és minden igazság ellenére rákényszerített kisebbségi sors és a Magyarországon élő nemzetiségek önként vállalt, a vendégjog alapján nyugvó életformái között. De ez sem változtat álláspontunkon és „FREGOL“ FŰSZERKEVERÉK a m. kir. Földmívelésügyi Minisztérium által engedélyezve, 1 évig tartható forgalomban. 11 % feketeborsot és egyéb magyar fűszereket tartalmaz. A FREGOLI védjegy minőséget jelent. Kapható minden frív.fakereskedésiben. Gyártja: Dr. Várady Lajos vegyészeti fzeme: IX., Liliom,u. 20. Csak nagykereskedőket szolgálok ki. 2 CfQUl*MJCUr % Mit takar vérfüstös, ködös kárpitja az új esztendőnek, ki tudná megmondani? 1941 utolsó napján visszanézünk mégegyszer az évre, amely annyi megpróbáltatást zúdított a földgolyóra, leszakítjuk a kalendárium utolsó lapját és számadást készítünk, örömre most se volt különös okunk, mint régóta már, de tanulságokat szerezhettünk. Sok mindent megismertünk igaz valóságában, amiről tán illúzióink voltak csak, s hamisak, mint minden illúzió. Az esztendő nem mutatkozott kegyesnek az emberi nemmel üzemben, egyet azonban elvégzett: félreérthetetlen módon kettéválasztotta a világ népeit, s kijelölte a nemzetek helyét világosan. A reklámtáblákról lekoptak a jelszavak, s kiderült, hogy a humanitás, demokrácia, szabadság mögött az emberiség szótárának legalantasabb fogalmai húzódtak meg, s most letörölhetetlenül mutatják, mit akarnak valójában, akik magasra emelték és alájuk toborozták a naivabb népeket... A harc nem vált kevésbé hevessé, s most az új esztendő küszöbén se reménykedhetünk még, hogy hamarosan meglátjuk a béke olajágat hozó galambját. De a láthatár mégis tisztább már. S mi magyarok nem panaszkodhatunk az évre, amelynek már csak megszámlált órái vannak. Újabb sebeinket gyógyította meg a tűnő esztendő, a szabad magyarok száma megszaporodott, a Délvidék áldott földjének népe velünk ünnepelte már a karácsonyt. Erősebbek lettünk, magabízóbbak, mert láttuk ismét felvirradni igazságunk napját és ennek a napnak sugarai világítják meg előttünk a friss ösvényeket. Nem vagyunk elbizakodottak. Tudjuk: fokozott munka és nehéz feladatok éve lesz az új. Búcsúzunk az óesztendőtől és mindenre elszántan lépjük át küszöbét az újnak, mert nem riaszt bennünket semmiféle titka. Készen állunk megpróbáltatásaira, s kezünk már kinyúl, hogy félrelebbentse függönyét. Vannak, akiknek tetszik, viszont akadnak még konzervatív lelkeek, akik fejcsóválva értesülnek róla, hogy őfelsége, az angol király minisztere teljesen bizalmas módon tárgyalt moszkvai látogatása során Sztálinnal. És érdekes, hogy éppen az aggságában csontosan konzervatívnek ismert Timesnek tetszik a barátkozó modor, viszont a Daily Mail megütközik rajta, s mintegy kioktatja a bolsevikieket, tulajdonképpen hogy kellett volna viselkedniük, mikor olyan nevezetes személyiség ereszkedett le hozzájuk. A neveletlen népség ott Moszkvában még azt se tudja, miféle cím illeti meg Anglia külügyminiszterét s a hivatalos bolsi kormánynyilatkozat egyszerűen csak mint Anthony Edenről beszél róla. „Nyilván először történik meg a diplomácia történetében — háborog az újság —, hogy az angol kormány egyik tagjának a miniszteri címzést se adják meg. Pedig ez igazán a legkevesebb, hiszen a legutolsó dokkmunkás is tudja, hogy Edent voltaképpen a „Right Honorable“ címzés illetné meg. Persze, ezek a dokkmunkások mind a szigetországban laknak és nem Moszkvában, ahol — milyen furcsa, hogy ezt egyes londoni lapok csak most fedezik fel — az olyan polgári és kapitalista találmányokat, mint amikőt a címek és rangok, véres spongyával törölték el a társadalom és politikai világ életéből. Persze, azért az elegáns kalapu angol külügyért szívélyesen fogadták, kivált Sztálin, s vele nem is annál a közmondásos, de kissé feszes „zöld asztalnál“ tárgyalt, hanem terített asztal mellett, vacsorázás és vidám poharazás közben. „Sztálin, közli a Times, az eszmecserének ezt a módját kedveli legjobban.“ Szóval baj nincs, ha a címzés a hivatalos közleményben el is maradt, a barátság és a megértés atmoszférája zavartalan. Netán még az is kiderül, hogy Right Honorable Anthony Eden pertut koccintott Sztálinnál. Akkor pedig mindjárt érthetővé válik, hogy nem címezgetik jobbra-balra, elvégre tegeződő cimborák közt az ilyen feszes dolgok nem szokásosak. Hogy mire koccintottak Eden és Sztálin, azt is tudjuk már. Bő és részletes jelentések szólnak róla, hogy Churchill odaát a nagy vízen túl ismét megprófétálta a győzelem utáni új rendet, kiosztotta a földkerekség fölött a hatalmat azoknak, akiket majd a diadal napján jobbja felől ültet, s megmondta azt is, kik felett szándékozik az ítéletet elvégezni. Sőt az ítéletvégrehajtót is megnevezte, éppen a „Right Honorable“ kollegájával poharazó Sztálin személyében. Egész Európát könnyed gesztussal odautalta az angol premier ottawai beszédében a bolsevizmusnak, mondván: majd rendet csinál A szovjet a maga társadalmi és politikai eszközeivel a renitens nemzetek között. Legfőképp Közép- és Délkelet-Európát nevezte meg olyan területként, mint amelyen teljes szépségében érvényesülhet a szovjetbeefolyás mind politikai, mind társadalmi, gazdasági és kulturális tekintetben. Hogy mit szólnak ehhez a kecsegtető jövendőhöz az érdekelt nemzetek, az természetesen hidegen hagyta Churchillt, mert hiszen a szabadság és a kis népek függetlensége, amelyért ez időszerint a brit birodalom harcol, a másik demokráciával, Amerikával karöltve, természetessé teszi, hogy fölöttük véleményük meghallgatása nélkül rendelkezzenek ... A sors, amelyet Churchill Európának szán, még azzal a vak gyűlölettel és esztelen bosszúvággyal se magyarázható meg, amit alkalmunk volt számtalanszor tapasztalni Anglia részéről. Egyetlen kézlegyintéssel pusztulásra ítélni mindazt, amit az emberi civilizáció alkotott, amit a kultúra a kereszténység két évezrede alatt teremtett,z ehhez már legfeljebb az őrültség, nem is egyes emberek, hanem egész országok őrültsége szükséges. Még szerencse, hogy a churchilli terv nem több tervnél, s megvalósításához valóban az a győzelem lenne szükséges, amihez a demokráciáknak igen gyarló reménye van. Tudniillik ezt a győzelmet a fegyverek ereje adja majd ... magatartásunkon. Csak azt valljuk, hogy az idegen impériumok alatt jogtalanul, sokszor erőszakkal szerzett javak, hasznok és előnyök sohasem lehetnek a kisebbségi jogvédelem tárgyai. Európa igazságos émének megteremtésén dolgozunk. Ezért hoztunk a múltban is annyiszor áldozatot. Ezen az úton haladunk tovább és mondjuk Széchenyivel: „Országunk minden lakosa, hazafiak, akiket a sors, idő és a történelem eseményei egy testbe forrasztottak, nyújtsatok barátságos kezet... Igazítsuk el természeti jogainkat férfiakhoz illő igazsággal és mérséklettel.“ Igmándi keserővíz Egész Európában a legtartalmasabb természetes hashajtó ásványvíz. Elég 3 ujjnyi. CSÜTÖRTÖK, 1942 JAMJAR !