Uj Magyarság, 1942. február (9. évfolyam, 26-48. szám)

1942-02-01 / 26. szám

OT MACKU­SÁG. több élményeit, az ellenforradalmár pa­rasztgazdákkal teleaggatott utcai akác­­sorokat éppen úgy, mint a terror, a megfélemlítés, a hazugság, a pusztítás és lealjasodás egész rendszerét, a csa­torna- és briganti-zsidóság egész rém­uralmát, amellyel akkor bennünket négy hónapon keresztül üldözött vaddá tet­tek saját országunkban. Ezek tehát nem hisznek semmiféle bolsevista ve­szélyben. Miért, miért nem, ők úgy ér­zik, hogy mi immunisak, megközelíthe­­tetlenek vagyunk minden iyen veszély­­lyel szemben, s szerintük egész Euró­pát birtokba veheti a bolsevizmus, mi még akkor is, mint zöld sziget, fogunk itt virulni a bolsevizált Európa romjain, üveg alatt őrizve magunkat összes hi­báinkkal és mulasztásainkkal együtt. Vannak aztán, sajnos, olyanok is, akik suttogva arra biztatják ártalmas önmagukat és arra biztatnak ártatlan másokat is, hogy a bolsevizmus, a szovjet már nem az, ami eddig volt, hogy igen, igen, valamikor kénytelen volt véres kézzel, erőszakosan rendet csinálni a saját portáján, de azóta so­kat szelídült, sokat csiszolódott, régi vérengző hajlamait másokkal cserélte fel, pacifista nagyhatalommá, szinte európai szemmel nézve is elfogadható uralmi rendszerré lett, amelytől senki­nek sincs oka tartani, aki modern em­ber és együtt halad a korral. Persze, akik sötét, reakciós, nácieurópás elgon­dolásokra esküsznek, azokkal szemben a szovjet se lehet elnéző, hisz ez csak egészen természetes ... Jaj lenne a magyarságnak és jaj lenne Magyarországnak, ha akár lelki tunyaságból, akár vakságból, akár az alvilág ösztöneiből táplálkozó propa­gandának hatása alatt elvesztené ön­tudatát és ellentálló képességét ezzel a sokoldalú kísértéssel­ szemben. A ma­gyarok Istene egyszer már kimentett bennünket a tűznek, a lángnak, a­­ szennynek és öngyilkos rothadásnak abból az örvényéből, amelybe húsz év­vel ezelőtt egyik oldalról ugyanez a Vakság, másik oldalról ugyanez a ki­számított, messzetekintő árulás már­­már örökre elmerített, nemzeti létünk­kel, becsületünkkel, nevünkkel, történe­tünkkel, összes erkölcsi javainkkal együtt. Ennek a közelmúltnak minden tanulsága, a jelen minden veszélye, min­den felelősségérzete arra kell, hogy figyelmeztessen bennünket: az a harc, amely ott messze keleten folyik, az a lebírhatatlan szenvedés, azok az el­mondhatatlan nélkülözések, az a néma­ságában is eget ostromló hősiesség, a mi harcunk is! Annak minden célja, minden érdeke éppúgy közös velünk, éppúgy minket is érint, mint ahogy kö­zös minden veszélye, minden megpróbál­tatása. Változhatatlan és megdönthe­tetlen tény marad, hogy sorsunk szö­vetségeseink sorsával feloldhatatlanul össze van kovácsolva. Az ő győzelmük és helytállásuk a mi megmaradásunkat és győzelmünket, az ő bukásuk vagy megrendelésük a mi pusztulásunkat és­ lehanyatlásunkat is jelenti. Ha ebben végzet van, hát Magyarország sorsát ez a végzet szabja meg. Helyesebben: a sorsközösségnek az a törvénye, amely alól számunkra, akárhogy forgatjuk is, nincs se kibúvó, se fellebbezés. Ahogy ez a törvény, ez az igazság, amíg ezt elismertük és elhatározásainkat hozzá alkalmaztuk, fölemelkedésünket, Tria­non összeomlását, az ország megkét­szereződését, ellenségeink bukását je­lentette, ennek a törvénynek megtaga­dása, megsértése, a vele való szembe­szállás ugyanúgy föltarthatatlan végze­tünket jelentené. Az igazi magyar köz­véleménynek ezt tudnia kell s hisszük is hogy tudja, utolsó lehelletéig. hogy megújítsa azonnal önfalúsorsjegyét az V-ik osztály február 5-én kezdődő húzására. mm—mm 2 Hitler és Mussolini táviratváltása Világszerte hatalmas érdeklődés fogadta a Führer beszédét Berlin, január 31. A Duce a hatalom átvételének kilence­dik évfordulóján a következő táviratot intézte a Führerhez: „Amidőn a nemzeti szocialista Német­ország Vezére iránti teljes odaadással és a győzelembe vetett sziklaszilárd hittel a hatalom átvételének kilencedik évforduló­ját ünnepli, a fasiszta Itália és a magam nevében a legmelegebb szerencsekívánato­­kat küldöm Önn­ek. Führer, nagy műve folytatására és a német nép jólétére A Führer a következőképpen válaszolt: „Köszönetet mondok önnek, Duce, a baráti szerencsekívánatokért, amelyet a nemzeti szocialista hatalomátvétel évfor­dulóján táviratban juttatott el hozzám. Abban a biztos tudatban, hogy Európa szabadságáért folyó közös harcunkat győzelem fogja koronázni, szerencsekívá­­natait legőszintébb jókívánságaimmal vi­szonozom Olaszország boldog jövendő­jére, az ön jólétére és történelmi mun­kájának sikerére." Az egész német sajtó vezércikkekben foglalkozik Hitler péntek délutáni beszédé­vel. Kemény elszántsággal és a győzelem bizonyosságával halad a vezér a maga lítján, Németország útján, írja többek kö­zött a Völkischer Beobachter. Tudja, hogy népe minden akadályon át, minden hullám­hegyen és méginkább minden hullámvöl­gyön keresztül követi. Tudja, hogy ez a nép az edzett népekhez tartozik, a fölemel­kedő népekhez, amelyek jövője biztos. A Börsenzeitung „A Führer megragadó harci felhívása“ című vezércikkében rá­mutat arra, hogy Németország, Olasz­ország és Japán sorsközösségén szét­fog­ytak töri a plutokráciák összes háborító tervei. A német nép kész követni vezérét a „legkeményebb harcokon át a győze­lemig“. Tokió, január 31. A japán rádió is átvette Hitler vezér és kancellár beszédének közvetítését. Hivatalos helyen közölték, hogy Hitler be­széde rendkívül nagy figyelmet keltett tokiói politikai­­körökben. Különösen azo­kat a szavait fogadták őszinte örömmel, amelyek a japán népet a valamennyi harc­téren elért japán sikereket és a most folyó háborúban történt japán beavatko­zás jelentőségét méltatják. Róma, január 31. A Stefani-iroda hosszabb hivatalos jel­legű közleményben foglalkozik Hitler be­szédével. A hivatalos kommentár rámutat arra, hogy az a csodálat, amelyet a Führer a német hadsereg iránt kifejezett, teljes mértékben áthatja az olasz népet is, amely nagyra értékeli a német biroda­lom fegyveres erőit, nem csupán roppant tömegük és ennek az óriási háborús gépe­zetnek bámulatraméltó működése miatt, hanem azért is, mert a német katona egyesíti magában a harci tehetséget, a szívósságot és a hősiességet. A Führer­­nek a hármas egyezmény végső győzel­mébe vetett­ feltétlen hite ugyanaz, ami az olasz fegyveres erőt minden arcvona­lon kötelessége teljesítésére ösztönzi és ami az egész olasz nemzetet vezérli fe­gyelmezettségében, lelkességében, a totá­lis háború kemény áldozatainak elviselé­sére. 1­j, Madrid, január 31. Spanyol körökben rámutatnak arra, hogy amint Hitlernek meg kellett tennie bel­politikai harcának döntő sorsszerű útját, úgy kell ma Európának is végighaladnia a világbolsevizmus elleni küzdelem útján. Különösen figyelmet keltett a keleti arc­vonalon küzdő spanyolok megemlítése és az a tény, hogy a német hallgatóság őszinte rokonszenvtüntetéssel ünnepelte a spanyol önkétesek teljesítményét. ■—'■WWi „A­ bolsevizmus elleni harcban reánk, magyarokra is komoly feladat vár“ Bárdossy László miniszterelnök bejelentette, hogy bennünket is nagy elhatározások elé "* állítanak az európai feladatok Csütörtökre összehívták a képviselőházat A magyar élet pártja pénteken este tar­totta ez évben első pártértekezletét, amely iránt rendkívül nagy érdeklődés nyilvá­nult me­g. Vitéz Lukács Béla országos elnök igen meleg szavakkal köszöntötte Bárdossy László miniszterelnököt, a párt vezérét abból az alkalomból, hogy a párt ebben az évben most tartja első értekezletét. Visz­­szaemlékezve az elmúlt esztendőre, hang­súlyozta, hogy a történelem lesz hivatott méltató­ja annak a nehéz és eredményes munkának, amelyet Bárdossy László előbb mint külügyminiszter, majd minit minisz­terelnök eddig végzett s amely Magyar­­ország helyzetét a Dunamedencében megerősítette. Isten áldását kérte a mi­niszterelnök további áldozatos munkássá­gára azzal a kíváns­ággal, hogy ennek a munkának további eredményei neki mi­nél több örömet, a nemzetnek pedig mi­nél több sikert hozzanak. Az országos pártelnök szavait hosszan­tartó, tüntető lelkes tapssal kísérték. Tudatossá kell válnia bennünk, hogy Európáról és az itt élő népekről van szó Bárdossy László miniszterelnök szólalt fel ezután. Mindenekelőtt köszönetet mon­dott vitéz Lukács Bélának hozzá intézett szavaira s a rokonszenvnek azért a jóleső megnyilatkozásáért, amellyel a párt tag­jai az országos elnök szavait kísérték, majd hangsúlyozta, hogy miként eddigi munkájához is az az érzés és tudat adott neki erőt és bátorságot, hogy a párt mö­götte áll és támogatja őt és kormányát, ez fog erőt adni neki a jövőben is. — Körülbelül egy évvel ezelőtt, — mondotta beszéde további során a minisz­terelnök,­­ amikor belekerültem a ma­gyar politikai életbe, még nem jutottam veletek ilyen közvetlen kapcsolatba, mert hiszen, mint külügyminiszternek, nem igen volt módom a párt életében részt­­venni. A veletek való közvetlen kapcso­latom három hónappal későbben kezdő­dött, akkor, amikor feledhetetlen elődöm tragikus távozása után a sors engem ál­lított az ő helyére. Visszaemlékezem arra a napra, amikor először állottam előtte­tek és azt mondottam nektek: ti vagytok az élő kapcsolat a magyar nép és a kor­mányzat között. Ma is tula­­dmiképnek ebben a minőségetekben szólok ho­z"átt"­1" olyan kérdésben, amely a magyarság egyetemes érdekeit érinti. " Vitéz Lukács Béla emlékeztetett arra, hogy a közelmúltban előkelő kül­földi személyiségek látogattak el hozzánk, s igen helyesen rámutatott arra is, hogy ezek a látogatások beszédes bizonyítékai annak a megbecsülésnek, amelyet a ma­gyar állam és a nemzet teljesítményei iránt Berlinben és Rómában egyaránt éreznek és kifejezésre juttatnak. E láto­gatások során alkalom adatott arra, hogy átbeszéljük mindazokat a kérdéseket, amelyek bennünket is érdekelnek s ame­lyek a közeljövőben bennünket is nagy elhatározások elé állítanak. • — Tudjátok, hogy mire gondolok. Európa — mert egész Európáról van szó — nagy és sorsdöntő küzdelemben áll a bolsevizmus­sal, olyan küzdelemben, amely­nek eldöntőn fordul meg egész Európa s az itt élő népek sorsa. Ennek tudata kell, hogy átjárja népünk minden egyes tag­ját s kell, hogy ez tudatossá váljék vala­mennyiünkben! — Tisztában kell lennünk azzal, hogy a mai háború a történelemben példátla­nul álló valóságos világháború. Az 1914— 18-as háború a szó igazi értelmében nem volt világháború, mert noha a világ sok népe vett részt benne, valójában mégis­­csak az európai hatalmi kérdések ellön­ VASAKNAK, 1942 FEBRUÁR 1 téséért folyt és ennek szerencsétlen, igaz­­ságtalan és nagyon is ideiglenes rendezé­­sével ért véget. Éppen ezért már mikő­ben hordozta a mai, a szó igazi értelmé­ben vett világháborút s ezzel felszabadí­totta azt a roppant veszélyt, amit a szov­jet Európa számára jelent. — Ezzel a veszedelemmel szemben mine­den erópai népnek sorompóba kell állnia. A német nemzet mellett, amely ennek a küzdelemnek oroszlánrészét vállalja, mi­ránk magyarokra is komoly feladat vár. A magyarság, amely ezer évvel ezelőtt véráldozattal harcolta ki helyét ezen a földön, amelyet minden áldozat árán meg­védeni és megtartani kész, nem lehet tét­len nézője Európa sorsa eldöntésének. Ebben a küzdelemben nekünk is ott van a helyünk, mert az elkövetkező idő minden­ öntudatos európai népet az elé a feladat elé állít, hogy a bolsevizmus veszélyével mielőbb véglegesen leszámoljon. Védelmi háború ez, a magunk védelmi háborúja, nemzetünk, otthonunk, családi tűzhelyeink, templomaink oltalmáért és azért, hogy magyarokként élhessünk itt újabb ezer éven át. Adjunk hálát az Istennek, hogy az ország határaitól több mint ezernégy­száz kilométerre vívhatjuk ezt a védelmi harcunkat. — Valaki azt mondotta, hogy emberek és emberek között a tettekben és cseleke­detekben könnyebb megteremteni az egy­séget, mint a gondolatokban. Ez csakugyan így van. Erre a nemzetre a cselekvés idő­szaka következik s nekem meggyőződésem, hogy a cselekvés időszakában, mint a nem­zet életének minden sorsdöntő fordulatá­ban, egységben fog összecsendülni a ma­gyar szívvel, a magyar lélek a magyar lélekkel. A miniszterelnök szavait szűnni ne® akaró lelkes taps követte. Az értekezlet vitéz Lukács Béla zárószavával ért véget. Az értekezlet után a megjelentek ugyancsak a párt székházában közös va­csorán vettek részt. A vacsora során Mezey Lajos meleg szavakkal köszön­tötte Tasnádi Nagy Andrást a magyar érdemrend nagykerasztjével történt ki­­t­üntetése, továbbá Ostffy Lajost titkos tanácsossá történt kinevezése és Ho­­monnay Tivadar kormányzói elismerés­sel történt kitüntetése alkalmából. A kitüntetettek nevében Tasnádi Nagy András válaszolt az üdvözlésre. Hálás szavakkal köszönte meg a párt nevében kifejezésre juttatott üdvözlést, majd han­goztatta, hogy a kitüntetés nemcsak a kitüntetettek személyének szól, hanem annak a jobboldali és a szegedi gondolat­tól áthatott politikának, amelyet a párt és kitüntetettek mindig töretlenül kö­vettek. Ezután a mai háborús idők köve­telményeiről szólt és kérte, a párt tag­jait, hogy a maguk részéről is mindent kövessenek el a mai időkben szükséges komolyság érdekében. Hangsúlyozta, hogy a mai időkben nincs helye a könnyelmű szórakozásoknak és a léha mulatozások­nak, de nincs helye mnnnak sem, hogy el­csüggedjünk és kishitűek legyünk. Szembe kell szállni a suttogással, destrukcióval, le kell úárni a titokban hátbatámadó erők­nek még készülődését is. Tasnádi Nagy András szavait a va­csora résztvevői lelkes helyesléssel fogad­ták és hosszasan ünnepelték a három ki­tüntetettet. Róma, január 31. Bárdossy László miniszterelnöknek a kormánypárt értekezletén tett kijelenté­seit olasz politikai körökben a legnagyobb rokonszenvvel és megértéssel üdvözlik. A bolsevista veszély, — mondják olasz politikai körökben, — amely ellen az európai népek nagy része hősiesen síkra­­szállt, a magyar népet is egységesen ta­lálja abban a szárazföldi szolidaritásban, amelynek nevében a magyar nép máris csapatokat küldött a szövetséges hatal­mak oldalára. A magyar nemzet talán leginkább fel tudja becsülni a bolsevista veszély pusztító és támadó jellegét, mert a magyarság közvetlenül a világháború után elért egy kommunista kormányzatot. Magyarország azonban védőbástya akar lenni ezzel a veszéllyel szemben, amely immár az egész nyugati civilizációt el­árasztással fenyegette. Azok az elhatáro­zások­ tehát, amelyeket Bárdossy László miniszterelnök most bejelentett, kétség­telenül egységesebben fogják találni az egész magyarságot, mint valaha, hogy elszántan szembeszálljon a bolsevizmus barbárságával. *« A Magyar Távirati Iroda jelenti: Illetékes helyről vett értesülés szerint a képviselőház február 5-én, csütörtökön déli 12 órakor a további teendők iránti in­tézkedés céljából ülést tart. Budapesti semoly gyérvéla’at 5—6 éves gyakorlattal bíró, 30 évesnél nem idősebb, őskeresztény, magyarnyelvű gyors-és gépirónőt keres azonnali belépésre. Ajánlkoztok flnett igény megjelölésével­­.Kifogástalan munkaerő 7515“ jel-5 igére BLOCKNERHEZ, Városház­ utca.

Next