Uj Magyarság, 1942. június (9. évfolyam, 123-145. szám)
1942-06-02 / 123. szám
I MAGYARSÁG FERENC JÓZSEF KESERÜVIZI nak. A charkovi csatában résztvett honvédkötelékek legénysége közül különben ezideig mintegy 150 főt tüntettek ki a II. osztályú német vaskereszttel. A magyar csapatoknak azon az arcvonalán, amelyre a charkovi csata küzdelmei nem terjedtek ki, az ellenség meg-megújuló támadásokkal igyekezett a bekerített szovjet erők felszámolását késleltetni. Ezek a kísérletek azonban kudarcot vallottak, mert honvédeink minden támadást visszavertek. Egyik, zászlóaljnyi erővel végrehajtott támadásuk már tüzérségünk tüzében összeomlott. Az ellenséges csoportok másik támadása során 25 harckocsival kísérelték meg gyalogrohamuk előkészítését. Példásan működő páncélelhárító fegyvereink azonban a harckocsitámadás első hullámában előretörő nyolc szovjet harckocsit a legrövidebb idő alatt kilőtték, úgyhogy az ellenséges páncélos kötelék többi járművei meghátráltak és további előretörésükre már nem került sor. Az ellenség rendkívül súlyos veszteségeivel verték vissza ezek a csapataink azt a támadást is, amelyet a szovjet ezrederejű kötelék bevetésével kísérelt meg. Bár az ellenség részéről a legutóbbi napokban csak szórványos légi tevékenység volt, légvédelmi ütegeinknek sikerült három ellenséges repülőgépet lelőniök. A vasárnap kiadott német hadijelentés kiemelte azt a sikert is, amelyet magyar kötelékek az arcvonal mögött összeverődött orvlövészbandák megsemmisítése terén értek el. E jelentéshez magyar katonai részről a következő tájékoztatást fűzték: A szóbanforgó jelentéssel kapcsolatosan olyan nagy kiterjedésű erdőterületről van szó, amelyet a téli hónapok közlekedési viszonyai között nem lehetett megközelíteni. Most, hogy a terep nagy része ismét járhatóvá lett, a szövetséges csapatok megkezdték ennek a vidéknek végleges megtisztítását. Az ebben résztvevő magyar alakulatok kiválóságát talán legjobban az a tény bizonyítja, hogy bár igen kiterjedt és nehéz terepen egészen szokatlan harcmóddal küzdő ellenséges erőkkel kerültek szembe, feladatukat kevés veszteséggel elismerésre méltóan oldják meg. A magyar hősöket ünnepelte vasárnap az ország Budapest székesfőváros törvényhatósága az ezeréves haza védelmében önfeláldozó hűséggel és hősiességgel halált halt katonái emlékezetére vasárnap délelőtt a Hősök terén hagyományos, ünnepélyes külsőségek között megkoszorúzta a Hősök emlékkövét. A hősök emlékünnepén a székesfőváros zászlódíszébe öltözött s a milleneumi oszlop körül díszruhás rendőrök vontak kordont, amely mögött helyezkedett el a sokezer főnyi közönség. A Hősök emlékkövével szemben, az Andrássy-út és az Aréna-út torkolatánál sorakozott fel a budapesti helyőrség egy díszszázada, az emlékmű jobb- és baloldalán a megjelent előkelőségek, a katonai, csendőrségi rendőrségi és pénzügyőri tiszti kiküldöttek, a német hadsereg tiszti küldöttsége, a tábornoki kar, a felsőház és képviselőház, valamint a székesfőváros és Pest vármegye törvényhatóságának tagjai, a hadiözvegyek és hadirokkantak küldöttségei, a vitézek, a frontharcosok, főiskolások, leventék és cserkészek díszszakaszai zászlójuk alatt. A kegyeletes ünnepségen, résztvevő előkelőségek soraiban ott voltak Szinyei- Merse Jenő, a képviselőház alelnöke, vitéz Lukács Béla tárcanélküli miniszter, bárdházi Bárczy István államtitkár, a főváros részéről az ünnepséget rendező Salamon Géza dr. tanácsnok, Némethy Károly dr. és vitéz Becske Kálmán tanácsnokok. Pontosan 10 órakor felharsant a kürtszó, amely a kormányzó képviseletében megjelent vitéz Szombathelyi Ferenc vezérezredesnek, a honvédvezérkar főnökének érkezését jelezte. A kormányzó képviselője fogadta a budapesti helyőrség tisztikarának tisztelgését, majd ellépett a kivonult díszszázadok arcvonala előtt, miközben a katonazenekar a Himnuszt játszotta. A kivonult csapatok megszemlélése után a kormányzó képviselőjét a tér közepén Salamon Géza dr. tanácsnok fogadta és üdvözölte Szendy Károly polgármester képviseletében. Ezután vitéz Szombathelyi Ferenc vezérezredes a Hősök emlékköve elé lépett és némán tisztelgett, majd elhelyezte vitéz nagybányai Horthy Miklós kormányzó hatalmas, örökzöld babérágakból összeállított koszorúját az emlékkövön. A kormányzó koszorújának elhelyezése után a felsőház elnökének megbízásából Bitó Zoltán ny. miniszteri tanácsos, a képviselőház elnökének képviseletében pedig Szinyei-Merse Jenő, a képviselőház alelnöke helyezett el koszorút. Vitéz Lukács Béla tárcanélküli miniszter, a magyar élet pártja országos elnöke a kormány nevében koszorúzta meg az emlékkövet. A honvédség koszorúját Schindler Szilárd vezérezredes helyezte el, Pest vármegyéét pedig vitéz Endre László alispán. Koszorút helyeztek el az emlékkövön különböző testületek és intézetek is. Az ünnepség befejeztével vitéz Szombathelyi Ferenc vezérezredes előtt elvonultak a budapesti helyőrség alakulatai. A hősök napján a haditengerészeti egyesület képviseletében Konek Emil ay. altengernagy helyezett el koszorút a Horthy Miklós-hídon levő emlékműre. Az ereklyés országzászló elé közel ezer cserkészapród vonult fel tisztelgésre s megjelent az országos főcserkész is a cserkészszövetség vezetőségének az élén. Dániel Áron dr., a sajtókamara főügyésze mondott itt ünnepi beszédet. A vidéken is mindenütt kegyelettel áldoztak a magyar hősök emlékének. A harctérre induló honvédek ünnepélyes búcsúztatása Kolozsvár, június 1. Ünnepélyes külsőségek között vett búcsút Kolozsvár város lakossága szombaton a kolozsvári tüzérek egyik harctérre induló ütegétől. A város közönsége már a kora délelőtti órákban elözönlötte a pályaudvar előtti teret. Kivonultak a különféle társadalmi egyesületek is. Déli Vád-kor vonult fel a harctérre induló tüzérüteg amelynek katonáit lelkesen éljenezték és valóságos virágesővel árasztották el a kolozsváriak. A hadtestparancsnok a Himnusz hangjai mellett ellépett a tüzérüteg arcéle előtt, majd a tüzérparancsnok intézett búcsúszavakat a harctérre induló csapathoz. Inczédy-Joksman Ödön dr. főispán a város közönsége nevében vett búcsút a tüzérektől. Itthonmaradt hozzátartozóitokra gondotok ne legyen — mondotta, — mert fogadalmat teszek itt előttetek, hogy róluk mi gondoskodni fogunk. Isten minket úgy segéljen! A beszédekre az elvonuló üteg parancsnoka válaszolt meghatott szavakkal s ígéretet tett arra, hogy a magyar honvéd múltjához híven fogják teljesíteni kötelességüket. A Hiszekegy hangjai után a tüzérüteg vonatra szállt. Cegléd, június 1. Cegléd város közönsége lélekemelő ünnepség keretében búcsúztatta az arcvonalra induló honvédalakulatokat. Az ünnepség az Árpád-téren a Kossuth-szobornál zajlott le. Elsőként az alakulat parancsnoka intézett buzdító szavakat a katonákhoz, majd Baits Oszkár huszárezredes mondott lekeshangú beszédet. Cegléd városa nevében Sárközy Gyula dr. polgármester intézett meleghangú búcsúbeszédet a katonákból. CA JINO . y,8. */0 .OtyclLipL* 2 A civilizációra és kultúrára szomjas hazai zsidóság még ebben a zordán korszakban, az „üldöztetésnek” ebben az új babiloni fogságában se tudja megtagadni szomjas lelkületét. Hiába száműzték a szellem őrhelyeiről, hasztalan tessékelték, ki a vezérigazgatói, prokuristai, főügyészi, titkárnői székből, ez a fajta büszkén és öntudatosan éli tovább az igazi kulturember életét, — ezt igyekszik bebizonyítani az egyik izraelita hetilap, miközben a könyvnap alkalmából körkérdést intézett néhány hitközségi taghoz. A nyilatkozatok nagyon érdekesek ... Az egykori ügyvéd és főügyész, aki most természetesen bőrdíszművessegéd, a volt vezérigazgatói titkárnő, akit a mostoha sors szövőmunkássá tett, akárcsak egy igazi regényhőst s a zsidó diák mondta el az izraelita szerkesztőnek: milyen irányba fordult szellemi érdeklődése s a három nyiatkozatból az a tanulság vonódik le, hogy a kultúrszomjat nem lehet elvenni a választott nép fiaitól. A legtöbbet olvasott írók ebben a körben: Stefan Zweig, Schalom Asch, Lewinsohn és Martin Baber, azonkívül Claudel, meg Thomas Mann. Nem értjük a dolgot... Mi mindig úgy tudtuk, hogy Molnár Ferenc, Bródy Sándor, sőt Földi Mihály, no meg Kis József is az európai szellemi pantheon legragyogóbb értékei sbennünket mindig hevesen szidalmaztak, ha kétségbe mertük vonni akármelyikük páratlan valérjét. Miért nem forgatja hát a hazai zsidóság ezeknek a zseniális auktoroknak a műveit, miért nem mutat semmi érdeklődést irányukban? Az ő értékeik voltak s most mégis ilyen mostohán hanyagolják el valamennyit! Csak nem azért vetették ki kegyelemből őket, mert magyarul írtak? Egy antiszemitától még csak elviselhető, ha azt mondja: ha már zsidó, legyen Schalom Asch és ne Molnár Ferenc, de egy öntudatos zsidótól, aki még hozzá jelzőt is használ hovatartozandóságának körülírásához és azt mondja „magyar-zsidó”, igazán nem vártuk volna ezt a szélsőséges magatartást... Mégis a canterburyi érseknek volt igaza, amikor azt állította, hogy e pogány és barbár világ egyetlen kereszteslovagja Sztálin és a krisztusi eszméknek Tankrédék óta nem volt olyan buzgó hadserege, mint a szovjetármádia. Ezt a szegény anglikán főpapot naponta meghurcolták, kicsúfolták a fasiszták és egyéb műveletlen hordák, azt állították róla, hogy magas méltóságát silány politikai propaganda érdekében használja fel, olyan tényeket állít, amelyeknek valótlanságáról maga is mélységesen meg van győződve s tevékenysége alantasabb a megfizetett hírverőkénél. Most mindenki bocsánatot kérhet tőle, a rágalmazók összes állításaikat visszavonhatják, mert egy Helsinkiből érkezett jelentés igazolja őt. A szovjet még szorongattatása legkeserűbb óráiban se feledkezik meg arról a kötelességről, amely a kereszténység szolgálata és terjesztése ügyében vállaira nehezedik s miközben a nacionalista barbárság ellen küzd, a hittéritéssel is foglalkozik. Vigyáz rá, hogy ott, ahol a politikai uralma alól kivett népek élnek, valahogy meg ne csökkenjen a hit és el ne burjánozzék a pogányság s ennek a törekvésnek érdekében ejtőernyős misszionáriusokat próbál itt is, ott is lebocsátani... Igaz, hogy ezek a derék és buzgó férfiak protestáns papi öltözetükhöz és katolikus reverendáikhoz nem bibliát s nem is keresztet visznek magukkal, hanem övükre kötözött robbantószereket, géppisztolyokat és lázító röpiratokat. Kujbisevben ugyanis azt találták ki, hogy sokkal okosabb papi ruhába öltöztetni az ejtőernyős orvlövészeket, szabotőröket ás bolsevista agitátorokat, mint civilben, vagy pláne katonai mundérban bocsátani útra őket. Ezt az új „fegyvernemet” leplezték le a finnek, akik máris ártalmatlanná tettek néhány nyakiggombolt mellényes és reverendás „papot”. Az angolszászok büszkék lehetnek szövetségesükre s a harcmodornak ezt a fajtáját feljegyezhetik mind ama hitvány és alávaló eszközök listájára, amiket mostanáig a háború folyamán alkalmaztak. Az uszítók, akiket Londonban tartanak tisztes zsoldon Churchillék, nem szolgálják meg rosszul a rájuk fordított összegeket: hónapok óta nem tesznek egyebet, mint hogy cserbenhagyott népeiket igyekeznek még nagyobb nemzeti szerencsétlenségbe dönteni, mint amilyenben otthagyták. Nincs a napnak órája, hogy a londoni rádió hullámhosszán ne ösztönöznék lázadásra, szabotázsra, merényletekre az európai népeket s mindig akad néhány fantaszta, aki azt hiszi: szolgálatot tesz fajtájának, ha Benesék, Szimovicsék és a többiek szavára hallgat. Most, a prágai merénylet következményei után a cseh kormány is szükségesnek látta, hogy megbélyegezze ezt az értelmetlen, céltalan és ostoba uszítást és kijelentse: Benesék a felelősek a protektorátusban tapasztalható nyugtalanságért, a forrófejű fantaszták akcióiért.. Nem valószínű, hogy a Londonban ülő emigránsok túlságosan szívükre vennék ezt a szemrehányást, okulnának a következményeken s belátnák: az általuk használt eszközök soha se vezethetnek célra. Az önvérét ontó szerb nép keserű példája bizonyítja, hogy a távoli uszítók lelkiismeretlensége csak egy ország elpusztítását idézheti fel, de a tengelyhatalmak erejét nem csökkentheti, a végső győzelemhez szükséges nyugalmát meg nem zavarhatja. Benesék lelkiismerete elbírja a megtorlást, de kérdés: használ-e azoknak a népeknek, amelyek az uszító szóra elveszítik józan eszüket? Mussolini szemléje a keleti frontra induló feketeingesek felett Róma, június 1. A Duce vasárnap szemlét tartott több feketeinges zászlóalj felett, amely most indul a keleti arcvonalra. Amikor a Duce ellépett a felsorakozott zászlóaljak előtt, a közelben álló tömegből rengeteg virágot szórtak a feketeingesek sorai közé. A zászlóaljak között három gépkocsizó zászlóalj van, amely nehéz mozsarakkal is fel van szerelve. A frontra induló milicisták második csoportja három N-jelzésű rohamzászlóaljból áll, amely a leghevesebb görögországi harcokban is részt vett. A csapatok megtekintése után a Duce a német és a japán katonai attasé társaságában helyet foglalt az emelvényen, majd a csapatok elvonultak előtte. A tömeg igen lelkesen ünnepelte a frontra induló feketeingeseket. KEDD, 1942 JÚNIUS 1 Német-magyar kulturális tárgyalások Zschvitsch német birodalmi államtitkár vezetésével 31-én bizottság érkezett Budapestre, hogy a június 1-től 3-ig tartandó ezidei magyar-német kulturális vegyesbizottsági tárgyalásokon résztvegyen. A német bizottság tagjai: Schäfer-Rümelin követségi tanácsos, Menzel professzor és Hunke miniszteri igazgatók, továbbá Scurla kormányfőtanácsos és több szakelőadó. A tárgyalások anyaga felöleli azokat a kérdéseket, amelyek az elmúlt évben Berlinben tartott kulturális vegyesbizottsági ülés óta felmerültek. Ezek elsősorban a magyar-német barátság kulturális téren való kimélyítését vannak hivatva szolgálni, egyetemi intézmények létesítésével, kiállítások rendezésével és a függő filmkérdések megoldásával. Orafotyp fotókópia, Kádár u. 4. Tel. 113-001