Uj Magyarság, 1942. augusztus (9. évfolyam, 173-196. szám)

1942-08-01 / 173. szám

SZOMBAT, 1942 AUGUSZTUS 1 A kormányzó Kenderesen átvette az erdélyi bevonu­láskor készített gyönyörű székelykaput Kenderes, július 31. A kormányzó úr kenderesi kúriáján csütörtökön délután megkapó bensőséges ünnepségen adta át az „Erdővidék“ szé­kely­ség égiek küldöttsége a kormányzó úr őfőméltóságának azt a székelykaput, ame­lyet még a román uralom utolsó napjaiban ácsoltak s amely alatt honvédségünk a Székelyföld szívébe bevonult. A székely hegyek tölgyeiből készült hatalmas kaput a fa kiszáradása után a legügyesebb szé­kely fafaragók székely díszítésekkel, fara­gásokkal látták el s azután a Főméltóságú úr engedélyével a kenderesi kúrián állítot­ták fel. Napok óta itt szorgoskodott néhány székely, aki a székelykapu legtöbb faragá­sát csinálta, a kaput Kenderesre szállí­totta, a felállításnál még elvégezte rajta az utolsó simításokat és Sütő Béla faszob­rász — egyszerű székely ember — vala­mint Haáz Sándor székely iparművész­­tanár vezetésével a díszítéseket kifestette. A csodálatosan szép székelykaput a kúria gyümölcsösének bejárójánál állították fel. A magyaros-székely motívumokat, gyö­nyörű reliefszerű faragásokat a kitűnően megválasztott színek még jobban kieme­lik s az egész kapu a hagyományos régi székelykapuk művészi mintája. A teteje faragott cserépzsindelyek alatt a kapu egész hosszában galambház. A kormányzó úr azt tervezi, hogy bár a kúrián már van egy nagy galambház, ide más, nemesfajta galambokat telepít. Messziről látszik már a kisbejáró felett a székelyek arany szín­ben játszó címere. A kapuba ezt a fel­írást vésték be: „Hazádnak rendületlenül légy híve ó magyar. Erdővidék — Székelyföld, 1940 szeptember 12. Kenderes, Nagy Magyar Alföld, 1942 július 30. Állították hálás emlékezetül országvisszaszerző szeretett Kormányzó Urunknak mély hódolattal a szentistváni birodalomhoz való örök és hű­séges ragaszkodással legősibb magyarjai: a székelyek.“ Eredeti tervek szerint száz székely le­gény szándékozott a kaput Kenderesen át­adni s a falu népe már örömmel készült a székelyek fogadására, azonban a mai vi­szonyok között eltekintettek ettől a na­gyobb csoportos utazástól s a székelyek vezetőinek kisebb küldöttsége jelent meg. Csütörtökön délután az átadási ünnep­ségre eljöttek Kenderes község vezetői Hellenbach Gottfried báró országgyűlési képviselővel, vitéz Markó Imre főjegyző­vel és Eperjesy Dénes bíróval az élükön és a falu apraja-nagyja is szabad bejá­rást kapott a kúriába, hogy tanúja lehes­sen a szép ünnepségnek. A főméltóságú pár délután 5 órakor teán látta vendégül a vitéz Biró István felsőházi tag vezeté­sével megjelent székely küldöttséget, amelynek tagjai voltak Pál Ferenc szent­­ivánlaborfalvi malomtulajdonos, Dániel Áron, az Országos Magyar Sajtókamara főügyésze, a Magyar Nemzetpolitikai Tár­saság elnöke, Márkó József református lelkész és Haáz Sándor iparművészt-tanár. Utána a főméltóságú pár a küldöttség tagjai, valamint vitéz Horváth Dezső szárnysegéd kíséretében megjelent az ün­nepségen s a falu népe hódolatteljes lel­kes ünnepléssel fogadta. „Fajunk legrégibb vitéz törzsével örökre elválaszthatatlanul egyek vagyunk“ Vitéz Bíró István felsőházi tag a szép I helység nevében hódolattal és hálával­­ megköszönte a Főméltóságú Úrnak enge- i­délyét, hogy a Székelyföldön készült szé­kelykaput itt, a Nagy Magyar Alföld szí­vében, minden magyar szent zarándok­­helyén, felállíthatták. Elmondotta, hogy ezt a kaput az idegen megszállás utolsó két napján, de inkább éjszakáján, a Kor­mányzó Úr iránti határtalan rajongásból fakadt hála és hűséges hagyományos szé­kely elszántság ácsolta, díszítette és állí­totta diadalkapuként. Azóta várták az alkalmat, hogy a kaput idehozhassák örök alázatos hűségük tanúbizonyságaként s egyben jelképéül­­ a Székelyföld és a Nagy Magyar Alföld szétválaszthatatlan örök egységének. — Amikor Főméltóságod ezt a szerény hódolati ajándékot a székelyektől átveszi — folytatta —, minden székely ember szívben Kenderesen van és együtt ünnepel a sokszázezres lelkes székely nép. Az országvisszaszerzésre­ indulás óta új színt kaptak 1500 esztendős hősi mítoszaink. Lelkünk biztató reménysége új Csaba királyfi alakját vetítette" a haza útjára. A Novara hőse, boldog büszkeségünkre hősi kiváló székely nemzetség legendás sarja vágtat felénk új honfoglalásra fe­hér paripáján. Hétszázezer székely imád­kozik hegyeinkben, völgyeinkben, hogy vitéz nagybányai Horthy Miklóst, Magyar­­ország Főméltóságú Kormányzó Urát, minden székely hatalmas ispánját az Is­ten sokáig éltesse. A nagy tetszéssel fogadott beszéd után a megjelentek perceken át tartó, határt nem ismerő lelkesedéssel ünnepelték a kormányzó urat. Az üdvözlésre a Főmél­tóságú Ur a következőket­­válaszolta: — Hálásan köszönöm az elhangzott ked­ves szavakat s éppen olyan hálásan köszö­nöm ezt a gyönyörű ajándékot, amit ide­hoztak. Természetesen az első perctől kezdve úgy tekintettem, hogy ez a székely­­ségnek a ragaszkodását akarja kifejezni. Ezt a ragaszkodást szeretettel viszonzom és ígérem, hogy a székelyeknek az érde­keit, miként eddig, ezután is mindig szíve­men fogom viselni minden tekintetben s egy percre sem fogok róla megfeledkezni. Ezt a szép kaput itt, szülőföldemen, ott­honomban állítottuk fel s szeretettel fogom gondozni, ameddig élek. Utánam pedig utó­daim, örököseim ugyanolyan szeretettel őr­zik majd meg, tekintettel fajunk legrégibb vitéz törzsére, amely a világháborúban is mindig bebizonyította nagy értékét, harcra­­készségét és bátorságát s amellyel örökre elválaszthatatlanul egyek vagyunk. Lelkes éljenzés és taps fogadta a Fő­­méltóságú úr szavait, akit a falu népe újra meg újra hódolattal éltetett. Ezután a kormányzó úr ő főméltósága a kapu ké­szítőihez ment és mindegyikkel kedvesen elbeszélgetett. Külön is megköszönte ne­kik a szép kaput s köszönetének látható jeléül kitüntetéseket nyújtott át. Sütő Béla a Magyar Ezüst Érdemkeresztet, Nagy Fábián, Ferenc Lajos és Jakab László a Magyar Ezüst Érdemérmet, ifj. Nagy Fábián pedig a Magyar Bronz Ér­demérmet kapta. A kormányzó úr a szé­kely küldöttség tagjainak pedig aláírásá­val ellátott fényképét ajándékozta. A Főméltóságú pár végül hosszabb ideig szívélyesen elbeszélgetett a falu vezetőivel s a falu népével és közelebbről is együtt tekintették meg a székelyek szép ajándé­kát­. 3 -­MAGYARSÁG b­b címé MIKfs l! Különjelentés újabb 167.000 tonna el­sülyesztéséről Nagy erőkkel ismét bombázta a német légierő Birminghamet . Egyiptomban Kairó katonai berendezéseit támadták a tengelyrepülők Berlin, július 31. A Nagybritannia elleni és az észak­­afrikai harcokról pénteken a német táv­irati iroda a véderőfőparancsnokságnak a vezéri főhadiszállásról kiadott alábbi hadi­jelentését közölte: Egyiptomban a német harcirepü­lőgépek július 30-ára virradó éjszaka Kairó kör­nyékén bombáztak több repülőteret ne­hézméretű bombáikkal. A gépcsarnokok­ban és a tartálytelepeken több nagy tűz keletkezett. A sűrűn egymás mellé állí­tott repülőgépek közé becsapódott teli­találatok súlyos pusztítást okoztak. Aközül a két repülőgép közül, amelyek csütörtökön délután megpróbáltak átre­pülni az északnémet partvidék fölött, egy gépet légiharcban lelőttek. További 12 angol repülőgépet a Csatorna­ és a norvég partok felett lőttek le. Brighton tengervidékén könnyű harci­­repülőgépek nappali támadással elsülyesz­­tettek egy 3000 tonnás kereskedelmi ha­jót. A péntekre virradó éjszaka a légi had­erő nagy erőkkel ismételten támadta Birmingham katonai fontosságú célpont­jait. A pénteken a kora hajnali órákban végrehajtott felderítés sok kiterjedt tüzet észlelt. Mint már különjelentésben közöltük, a német tengeralattjárók ismét súlyos csa­pást mértek az ellenséges hajózásra. Az Atlanti-óceán középső részén és az észak­amerikai partok előtt erősen biztosított karavánból elsülyesztettek öt hajót 41.000 tonna tartalommal, ezenkívül elsülyesztet­tek 12 karavánon kívül haladó hajót 73.000 tonna tartalommal, öt tehervitor­­lást és egy őrhajót Afrika nyugati part­jainál, valamint két hajót 53.000 tonna tartalommal és öt tehervitorlást a Föld­közi-tenger keleti részén. Torpedótalálat­­tal súlyosan megrongáltak az Atlanti­­óceáni karavánokból egy rombolót és két hajót 17.000 tonna tartalommal, valamint a cyprusi vizeken egy angol rombolót. A német tengeralattjáró-fegyvernem ezzel az e havi elsülyesztések­ számát további 187 ezer tonnával növelte. Az ellenfél 21 ke­reskedelmi hajót, tíz tehervitorlást és egy őrha­jót vesztett, ezenkívül veszteség érte a jelentésben említett hajók és rombolók megrongálásával is. Júliusban 800.000 tonnányi hálóteret vesztettek az angolszászok Berlin, július 31. (Az Új Magyarság tudósítójának tele­fonjelentése.) A pénteki német különje­lentésben megemlített angol és amerikai hajóelsülyesztések azt mutatják, hogy a német búvárnaszádok kemény harca meg­szakítás nélkül tovább tart. De szünet nélkül egyre emelkednek az elsülyesztési eredmények is. Hivatalos jelentést még nem adtak ki német részről a júliusi el­­sülyesztések végleges összegéről, mint­hogy azt mindig csak a következő hónap első napjaiban szokták kiadni. Ha azonban a júliusi hónap folyamán kiadott részlet­jelentéseket összegezzük, akkor a pénte­ken jelentett 167.000 bruttó regiszter tonnával egyetemben, kerek 800.000 ton­nát küldtek július folyamán a tenger fe­nekére a német búvárnaszádok. Érdekes tény ezzel kapcsolatban az is, hogy az Egyesült Államok tankhajó-flottája az el­múlt hat hónap alatt eredeti nagyságának felére zsugorodott össze. Az Egyesült Ál­lamok ugyanis eddig 163 tankhajót veszí­tettek el összesen 1.325.000 bruttó regisz­ter tonna nagyságban. Ez több tankhajó­teret jelent, mint amennyit az összes amerikai hajógyárak 1935 óta együttesen tudtak építeni. Mikes Ferenc: Vichy, július 31. Londonban az elmúlt éjszaka kétizben volt légiriadó. Kiürítik a Vörös-tenger partvidékét Róma, július 31. A Stefani-iroda pénteken az olasz fő­hadiszállás alábbi hadijelentését tette közzé: El-Alameintől délre egy ellenséges előre­törést különítményeink fölényesen vissza­utasítottak. Az arcvonal többi részén mindkét rész­ről szokásszerű felderítő tevékenység folyt. Angol repülőgépek bombázták Tobrukot. Az egyik repülőgép a légelhárító ütegek tüzében kigyulladt és lezuhant. A bombá­zás csak kisebb károkat okozott. Sebesü­lések nem történtek. Málta szigete fölött az olasz és német légi alakulatok bombázásai során légi üt­­közetek fejlődtek ki. A tengely vadász­repülői öt angol repülőgépet lelőttek. A nap folyamán végzett katonai műve­letekből egyik repülőgépünk nem tért vissza. Ankara, július 31. Az angol főparancsnokság kérésére Na­­has pasa egyiptomi miniszterelnök elren­delte, hogy a Vörös-tenger mentén a part­vidék egy részét hagyja el a polgári lakos­ság. Ezeken a területeken minden polgári közlekedés tilos. London, július 31. Az északafrikai harctéren küzdő indiai ezredeket a tengelycsapatok a líbiai és az egyiptomi harcok során teljesen felmor­zsolták. Devonshire herceg az angol felső­­házban bejelentette, hogy egyetlen épkéz­láb indiai katona sem maradt. Róma, július 31. Cirenaikában az olaszok nagy gyorsa­sággal új utakat építenek a harcoló csa­patok utánpótlásának megkönnyítésére és a Balbin-út egyes szakaszainak tehermen­tesítésére. Négy hónap alatt kereken 100 kilométernyi új utat készítettek el. Az egyik út Tobrukot kerüli meg, a másik­­pe­­dig Aquaviva és Martuba városokat köti össze.

Next