Uj Magyarság, 1943. április (10. évfolyam, 73-96. szám)

1943-04-01 / 73. szám

i­lMAI.YAR»Af. —. Berlin és Róma részletes jelentései a tuniszi heves harcokról Berlin, március 31. A nemzetközi tájékoztató iroda az észak­­afrikai harcokról a következő részletes­­tudósítást közölte: Az észak tuniszi parton nagyobb angol erők részei erősítések odaszállítása és to­vábbi ütegek bevetése után folytatták kí­sérleteiket, hogy a német-olasz harccsopor­tot a tengely arcvonalának legszélsőbb jobbszárnyán megkerüljék. Az egész nap tartó súlyos harcokban az angolok próbál­kozását az egész vonalon visszavertük és érzékeny veszteséget okoztunk nekik. Gyors német harci repülőgépek, amelyek bombáikkal és tűzfegyvereikkel beavat­koztak a harccselekményekbe, különösen jó sikereket értek el angol ütegállások ellen. Egy nehéz taracküteget több bomba­találattal megsemmisítettünk, öt másik löveg kezelőszemélyzete a német repülők tűzfegyvereitől oly nagy veszteséget szen­vedett, hogy kénytelen volt a tüzelést meg­szüntetni. Medjez el Bab területén hétfőn is tar­tott a legutóbbi napokban észrevehető élénk angol felderítő tevékenység, úgyhogy támadó vállalkozás lehetőségével itt is to­vábbra is számolnak. A tengelycsapatok állásai Medjez el Bab területén azonban olyan kedvezőek, hogy nagy számbeli fö­lényben lévő erők ellen is aránylag köny­­v-­gen tarthatók lesznek. Tunisz délkeleti területén az amerikai­angol nagy támadás a német-olasz csapa­tok ellen nem csökkenő erővel tovább tart. Az arcvonal jelentős megrövidítésére irá­nyuló mozdulataink folyamán hétfőn terv­szerűen kiürítettük El Hamma és Gabes helységeidet anélkül, hogy az angoloknak sikerült volna a tengely kötelékeit eköz­ben lerohanni. Véres veszteségekkel meg­hiúsult az a kísérletük, hogy a német-olasz hadműveletekbe betörjenek. Kísérle­teik meghiúsultak az ellenállási fészkek gondosan előkészített és mélyen tagozott rendszerén. Támadásaikat már hétfőn dél­után abba kellett hagyniuk. Minthogy az este folyamán további erősítéseket vittek oda, feltehető, hogy folytatják a támadást az új német-olasz állások ellen. Modernség­től keletre amerikai gyalogos és páncélos hadosztályok egész nap rohamozták az ottani hegyi terepen levő német retesz­állásokat. Német gránátosok súlyos har­cokban végül visszafoglaltak az ameri­kaiaktól egy magaslatot, amelyet átmene­tileg elvesztettek. Az állás ismét szilárdan birtokunkba került. Ezáltal hatásosan el­zártuk az amerikaiak útját kelet felé a parti síkság irányában. Ousseltia területén hétfőn szintén na­gyobb harccselekmények voltak. Amerikai páncélos kötelékek itt francia zsoldos csa­patok támogatásával támadásra indultak a német védelmi állások ellen, de széles arcvonalon mindenütt visszavertük őket és súlyos veszteségeket okoztunk nekik. A délkelettuniszi elhárító sikerekben tel­jes mértékben kivették részüket német és olasz légierők is. Folytatólagos bevetésben gyors harci repülőgépek, rombolók és csatarepülők jó hatással támadásokat in­téztek angol és amerikai páncélos kötelé­kek, ütegállások és támadási készenléti állások ellen. Egyedül El Hamma területén 13 angol páncélost semmisítettünk meg. Három amerikai üteget, amelyet Maknas­­sytól keletre készültek állásba vinni, német csatarepülők alacsony támadásokkal szét­vertek, mielőtt még az ütegek egyetlen lövést is tehettek volna. A német repülők bombáitól és tűzfegyvereitől súlyos vesz­teségeket szenvedtek az amerikaiak és az angolok gyalogsági kötelékei is, így Gaben mellett romboló repülőgépek úgy szétug­­rasztottak egy angol gyalogzászlóaljat, hogy nem tudtak támadásra indulni a né­met-olasz állások ellen. Az egész hadmű­veleti területen tartós hatással támadták a repülők az angolok és amerikaiak had­­oszlopforgalmát is. Róma, március 31. A Stefani-iroda az északafrikai harcok­ról a következő részleteket jelentette: A tuniszi arcvonal minden szakaszán tovább tombol a csata, Ami különösen a déli szakaszt illeti, a 8-ik angol hadsereg, amelynek a Maret­h-vonal előtt meg kellett állnia, körülkerítési műveletet kísérelt meg oly módon, hogy jelentős erőket vezé­nyelt a sivatagon át a védők jobbszárnya ellen. A tengely parancsnoksága azonban ezt előre látta és így az olasz-német had­osztályok, miután a Mareth-vonalon folyt harcokban az ellenségnek emberben és anyagban nagy veszteséget okoztak, a parti folyosón át új állásokba vonultak. Az angol erők minden módon közel akar­tak jutni a parthoz, hogy elvágják vissza­vonulásunkat, de hiábavaló kísérletüket jelentős veszteségekkel fizették meg. Ezek a harcok főleg El Hamma körül folytak le és rendkívül hevesek voltak, hatalmas angol páncélos erők igyekeztek a partig eljutni, a német páncélos erők azonban visszavetették őket és ezzel meg­­védték a mozgásban lévő csapatok oldalát. Az angolok körülbelül 30 rohamgépkocsit és nagymennyiségű egyéb gépesített jár­művet vesztettek. Az arcvon­al középső szakaszán az ellen­ség Pichontól délre és nyugatra, Kaironan irányában rendkívül heves támadásokat kezdett. Hatalmas ellenséges gépesített erőket és motorizált gyalogságot vetett harcba. Az ellenség­ súlyos veszteségeket szenvedett és nem ért el jelentős ered­mé­nyeket. E harcok folyamán nyolc amerikai harckocsi elpusztult, illetve megmozdítha­tó kiánná vált. Makn­issy és Djebel Borda körül is heves harcok folynak. Maknassy­­tól keletre egy magaslatot, amelyről az amerikaiak a tengelyerők szárnyát fenye­gették, német vértes-gránátosok visszafog­laltak. Djebel Borda irányában az első amerikai hadosztály támad angol gépesí­tett és francia zsoldos csapatokkal együtt, az ellenség súlyos veszteségeket szenvedett. Északtuniszban a harcok vasárnap óta Djebel Psziod és a paid között rendkívül hevesekké váltak és mindkét félre veszte­ségesek voltak. Egyes itteni német-olasz védelmi vonalakat a körülkerítés elhárítása céljából áthelyeztünk. Egy német alakulat­nak, amelyet angolok már körülkerítettek, sikerült magának utat vágnia és új álláso­kat elfoglalnia. Medjez el Bab szakaszában német tüzérségnek romboló tüzeléssel sike­rült az angol erőket távoltartani, azt hiszik azonban, hogy erősítések érkezése után az ellenség kezdeményezést kísérel meg. kekufbsi-L't ss/h LÉS®- pfrTI TÖMÍTÉS !! ! ! OensOf 1? M­AGAS HŐNÉL LE3I FOLYÓSUL?! (Lásd VXXI. 1. Légó Ut. XIX. o­d ) EGYEDÜLI SZ.XLLITO ÉS SZERELŐ HAIDEKKER 2 CSÜTÖRTÖK, 1913 ÁPRILIS 1 ,Chym­es 1 Vigasztalják a csüggedt polgárt, aki láthatárát kereken beborultnak hiszi: egyet se féljen, nincs még veszve a demokrácia, kisüt még a szabadság napja­, mert hiszen lám, a dán képviselőválasztások diadalra juttatták a szociáldemokrata pártot és a mandátumok egész seregét adták a különböző ,,haladó szel­lemű” radikális intellektueleknek is. Tegnap azon lelkendeztek, hogy Finnországban ugyancsak szociál­­demokr­ata kormány alakult s most ebből a két tényből valamennyi zsidó haruspex van az országban, valahány fajvédő perm­aforgató, népfront-kovács akad, mind jósolni akar. „Még a Németországban dol­gozó munkások is levélben küldték haza voksaikat — örvendezik a reggeli liberális — s a dán demo­krácia mindent elsöprő győzelmet aratott” ... Sok érdekességet, sok aktualitást lát ebben a tényben a derék cikkíró, aki a dániai példával lelkesíteni szeretné a hazai demo­kratákat, az itthoni „haladó szel­lemű” polgárokat, akik közül egy, bizonyos Berger Oszkár nevezetű néhány hasábbal odébb úgyis azon panaszkodik, hogy nálunk nem lehet nyáran beszélni, nem szabad a végső konklúziót levonni, amikor az ember „a polgári szellem fejlődé­sét, haladását gátló okokkal foglal­kozik”. Hát nyíltan csakugyan nem beszélnek ők, de így alkalomadtán, finnországi és dániai példák nyo­mán egy-egy lelkesítő, bátorító elmefuttatást azért megkockáztat­nak, allegoi­ikus utalásokkal, ten­denciózusan dűlt betűkkel szedett szavakkal, hogy félre hű, ide vigyázz polgártárs, — megint virrad már a mi napunk. Ezért nem tud­nak ők „a dán képviselőválasztások mellett eleget időzni, ezért dicsérik olyan nyálkás barátsággal, olyan szirupos édességgel ezt a „kis népet, amely a haladás híve” ... A demokrata propagandaeszközök valo­,­gatatlan hitványságára tán semmi se tudna élesebb világosságot vetni, mint az a beismerés, amely az abessziniai hadjáratról London­ban most megjelent könyvben, G. L. Steer művében foglaltatik. Annak idején az egész angol és amerikai sajtót bejárta a hír, hogy Lorenzini olasz tábornok, akinek csapataival Agordadot kellett volna védenie, megszökött a városból, gyáván otthagyta katonáit, el­árulta bajtársait, megfutamodott a közös sors elől. A londoni hír­­szolgálati irodák az egész világot telekürtölték a magasrangú tiszt „gyávaságának“ történetével, a la­pok vitriolba mártott tollal gú­nyolódtak Lorenzini tábornok esete fölött, amellyel azt akarták bizo­nyítani, hogy a fasiszta Olasz­ország hadseregének, s főként e haderő vezetőségének harci eré­nyei semmit sem érnek. Hiába cá­folták Rómából a tendenciózus me­sét, s hasztalan írták meg azt is, hogy Lorenzini generális egyálta­lán nem szökött el Agordadból, esze ágában se volt otthagyni csa­patait, amelyeknek élén — nem sokkal a londoni propaganda­ köl­tötte hír után — katonához méltó hősi halált halt. A demokrata hír­verés tovább is kitartott a hazug­ság mellett, csak most, G. L. Steer ismeri be könyvében, hogy az egész história nem volt egyéb propa­gandafogásnál, hogy a szökés tör­ténetét az angol hírverés szakértői agyalták ki. „Személyes támadást indítottunk Lorenzini ellen,­­— di­csekszik a szerző, — gazfickónak neveztük, őt, azt állítottuk, hogy csapatait elárulta és valósággal szárnyakon menekült Agordadból.“ A könyv írója még most is vidám derűvel emlékezik meg az esetről, s egyáltalán nem zavarja, hogy egy halott hős, egy mocsoktalan becsületű katona volt az angol propaganda áldozata, akiről tudva állították a leghitványabb hazug­ságot. A Lorenzini-eset rendkívül tanulságos azok számára, akik meg akarják ismerni a közvéle­mény befolyásolására használt an­gol módszereket, s igazolja azt a tételt, hogy a demokráciák egy­általán nem finnyásak az eszközök megválogatásában, ha azt hiszik: a legcsekélyebb hasznot meríthetik igénybevételüktől. Úgy látszik, megint engedélyt kapott a beszédre Sikorski tábornok, mert a Reuter-iroda nyilvánosságra hozza egy igen kemény, sőt szinte fenye­,­gető figyelmeztetését a szövetsége­sek felé, mondván, hogy „ha a há­ború befejezése után nem tartják tiszteletben jogainkat, minden len­gyel ellent fog állni az olyan igényeknek, amelyek országunk sérthetetlensége ellen irányulnak, bármilyen részről is támasszák azokat” ... Mi lehet vájjon az oka, hogy a csendre intett emigráns mi­niszterelnök újból megszólalhat? Csak nem az­tán, hogy az angol kormány észrevette a különböző Times-cikkek kedvezőtlen hatását a kis államok hangulatára s most a Londonban unatkozó emigr­ánsok szószékre állításával próbálja be­bizonyítani, hogy mégis szívén fek­szik a nemzetek szabadságának, függetlenségének, önállóságának ügye? Ma Sikorski, pár nappal előbb a fiatal Karagyorgyevics Pé­ter mondhatott beszédet, éppen azok ellen a partizánok ellen, akiket Moszkva oly erélyesen megvédett s akiknek előnyben részesítését oly nagy nyomatékkal követelte a Churchillék által is erősen tisztelt Mihajlovics Draga tábornokkal szemben. Azért engedték meg az exkirálynak is a szónoklatot, mert be akarják bizonyítani, hogy a kis népeket és a semlegeseket mégis csak előnyben részesíti Anglia, mi­közben hamis játékot ű­z a szovjet­tel? Kérdés, hogy az angol politika igazi céljai tekintetében megtéveszt­het-e valaki Sikorski és Karagyor­gyevics Péter teoretikus nyilat­kozata a szovjet ellen? Hiszen csak néhány nappal ezelőtt jelentették ki amerikai részről is, hogy az USA érdektelenséget nyilvánít az európai kis országok iránt!

Next