Uj Magyarság, 1943. április (10. évfolyam, 73-96. szám)
1943-04-01 / 73. szám
ilMAI.YAR»Af. —. Berlin és Róma részletes jelentései a tuniszi heves harcokról Berlin, március 31. A nemzetközi tájékoztató iroda az északafrikai harcokról a következő részletestudósítást közölte: Az észak tuniszi parton nagyobb angol erők részei erősítések odaszállítása és további ütegek bevetése után folytatták kísérleteiket, hogy a német-olasz harccsoportot a tengely arcvonalának legszélsőbb jobbszárnyán megkerüljék. Az egész nap tartó súlyos harcokban az angolok próbálkozását az egész vonalon visszavertük és érzékeny veszteséget okoztunk nekik. Gyors német harci repülőgépek, amelyek bombáikkal és tűzfegyvereikkel beavatkoztak a harccselekményekbe, különösen jó sikereket értek el angol ütegállások ellen. Egy nehéz taracküteget több bombatalálattal megsemmisítettünk, öt másik löveg kezelőszemélyzete a német repülők tűzfegyvereitől oly nagy veszteséget szenvedett, hogy kénytelen volt a tüzelést megszüntetni. Medjez el Bab területén hétfőn is tartott a legutóbbi napokban észrevehető élénk angol felderítő tevékenység, úgyhogy támadó vállalkozás lehetőségével itt is továbbra is számolnak. A tengelycsapatok állásai Medjez el Bab területén azonban olyan kedvezőek, hogy nagy számbeli fölényben lévő erők ellen is aránylag könyv-gen tarthatók lesznek. Tunisz délkeleti területén az amerikaiangol nagy támadás a német-olasz csapatok ellen nem csökkenő erővel tovább tart. Az arcvonal jelentős megrövidítésére irányuló mozdulataink folyamán hétfőn tervszerűen kiürítettük El Hamma és Gabes helységeidet anélkül, hogy az angoloknak sikerült volna a tengely kötelékeit eközben lerohanni. Véres veszteségekkel meghiúsult az a kísérletük, hogy a német-olasz hadműveletekbe betörjenek. Kísérleteik meghiúsultak az ellenállási fészkek gondosan előkészített és mélyen tagozott rendszerén. Támadásaikat már hétfőn délután abba kellett hagyniuk. Minthogy az este folyamán további erősítéseket vittek oda, feltehető, hogy folytatják a támadást az új német-olasz állások ellen. Modernségtől keletre amerikai gyalogos és páncélos hadosztályok egész nap rohamozták az ottani hegyi terepen levő német reteszállásokat. Német gránátosok súlyos harcokban végül visszafoglaltak az amerikaiaktól egy magaslatot, amelyet átmenetileg elvesztettek. Az állás ismét szilárdan birtokunkba került. Ezáltal hatásosan elzártuk az amerikaiak útját kelet felé a parti síkság irányában. Ousseltia területén hétfőn szintén nagyobb harccselekmények voltak. Amerikai páncélos kötelékek itt francia zsoldos csapatok támogatásával támadásra indultak a német védelmi állások ellen, de széles arcvonalon mindenütt visszavertük őket és súlyos veszteségeket okoztunk nekik. A délkelettuniszi elhárító sikerekben teljes mértékben kivették részüket német és olasz légierők is. Folytatólagos bevetésben gyors harci repülőgépek, rombolók és csatarepülők jó hatással támadásokat intéztek angol és amerikai páncélos kötelékek, ütegállások és támadási készenléti állások ellen. Egyedül El Hamma területén 13 angol páncélost semmisítettünk meg. Három amerikai üteget, amelyet Maknassytól keletre készültek állásba vinni, német csatarepülők alacsony támadásokkal szétvertek, mielőtt még az ütegek egyetlen lövést is tehettek volna. A német repülők bombáitól és tűzfegyvereitől súlyos veszteségeket szenvedtek az amerikaiak és az angolok gyalogsági kötelékei is, így Gaben mellett romboló repülőgépek úgy szétugrasztottak egy angol gyalogzászlóaljat, hogy nem tudtak támadásra indulni a német-olasz állások ellen. Az egész hadműveleti területen tartós hatással támadták a repülők az angolok és amerikaiak hadoszlopforgalmát is. Róma, március 31. A Stefani-iroda az északafrikai harcokról a következő részleteket jelentette: A tuniszi arcvonal minden szakaszán tovább tombol a csata, Ami különösen a déli szakaszt illeti, a 8-ik angol hadsereg, amelynek a Mareth-vonal előtt meg kellett állnia, körülkerítési műveletet kísérelt meg oly módon, hogy jelentős erőket vezényelt a sivatagon át a védők jobbszárnya ellen. A tengely parancsnoksága azonban ezt előre látta és így az olasz-német hadosztályok, miután a Mareth-vonalon folyt harcokban az ellenségnek emberben és anyagban nagy veszteséget okoztak, a parti folyosón át új állásokba vonultak. Az angol erők minden módon közel akartak jutni a parthoz, hogy elvágják visszavonulásunkat, de hiábavaló kísérletüket jelentős veszteségekkel fizették meg. Ezek a harcok főleg El Hamma körül folytak le és rendkívül hevesek voltak, hatalmas angol páncélos erők igyekeztek a partig eljutni, a német páncélos erők azonban visszavetették őket és ezzel megvédték a mozgásban lévő csapatok oldalát. Az angolok körülbelül 30 rohamgépkocsit és nagymennyiségű egyéb gépesített járművet vesztettek. Az arcvonal középső szakaszán az ellenség Pichontól délre és nyugatra, Kaironan irányában rendkívül heves támadásokat kezdett. Hatalmas ellenséges gépesített erőket és motorizált gyalogságot vetett harcba. Az ellenség súlyos veszteségeket szenvedett és nem ért el jelentős eredményeket. E harcok folyamán nyolc amerikai harckocsi elpusztult, illetve megmozdítható kiánná vált. Maknissy és Djebel Borda körül is heves harcok folynak. Maknassytól keletre egy magaslatot, amelyről az amerikaiak a tengelyerők szárnyát fenyegették, német vértes-gránátosok visszafoglaltak. Djebel Borda irányában az első amerikai hadosztály támad angol gépesített és francia zsoldos csapatokkal együtt, az ellenség súlyos veszteségeket szenvedett. Északtuniszban a harcok vasárnap óta Djebel Psziod és a paid között rendkívül hevesekké váltak és mindkét félre veszteségesek voltak. Egyes itteni német-olasz védelmi vonalakat a körülkerítés elhárítása céljából áthelyeztünk. Egy német alakulatnak, amelyet angolok már körülkerítettek, sikerült magának utat vágnia és új állásokat elfoglalnia. Medjez el Bab szakaszában német tüzérségnek romboló tüzeléssel sikerült az angol erőket távoltartani, azt hiszik azonban, hogy erősítések érkezése után az ellenség kezdeményezést kísérel meg. kekufbsi-L't ss/h LÉS®- pfrTI TÖMÍTÉS !! ! ! OensOf 1? MAGAS HŐNÉL LE3I FOLYÓSUL?! (Lásd VXXI. 1. Légó Ut. XIX. od ) EGYEDÜLI SZ.XLLITO ÉS SZERELŐ HAIDEKKER 2 CSÜTÖRTÖK, 1913 ÁPRILIS 1 ,Chymes 1 Vigasztalják a csüggedt polgárt, aki láthatárát kereken beborultnak hiszi: egyet se féljen, nincs még veszve a demokrácia, kisüt még a szabadság napja, mert hiszen lám, a dán képviselőválasztások diadalra juttatták a szociáldemokrata pártot és a mandátumok egész seregét adták a különböző ,,haladó szellemű” radikális intellektueleknek is. Tegnap azon lelkendeztek, hogy Finnországban ugyancsak szociáldemokrata kormány alakult s most ebből a két tényből valamennyi zsidó haruspex van az országban, valahány fajvédő permaforgató, népfront-kovács akad, mind jósolni akar. „Még a Németországban dolgozó munkások is levélben küldték haza voksaikat — örvendezik a reggeli liberális — s a dán demokrácia mindent elsöprő győzelmet aratott” ... Sok érdekességet, sok aktualitást lát ebben a tényben a derék cikkíró, aki a dániai példával lelkesíteni szeretné a hazai demokratákat, az itthoni „haladó szellemű” polgárokat, akik közül egy, bizonyos Berger Oszkár nevezetű néhány hasábbal odébb úgyis azon panaszkodik, hogy nálunk nem lehet nyáran beszélni, nem szabad a végső konklúziót levonni, amikor az ember „a polgári szellem fejlődését, haladását gátló okokkal foglalkozik”. Hát nyíltan csakugyan nem beszélnek ők, de így alkalomadtán, finnországi és dániai példák nyomán egy-egy lelkesítő, bátorító elmefuttatást azért megkockáztatnak, allegoiikus utalásokkal, tendenciózusan dűlt betűkkel szedett szavakkal, hogy félre hű, ide vigyázz polgártárs, — megint virrad már a mi napunk. Ezért nem tudnak ők „a dán képviselőválasztások mellett eleget időzni, ezért dicsérik olyan nyálkás barátsággal, olyan szirupos édességgel ezt a „kis népet, amely a haladás híve” ... A demokrata propagandaeszközök valo,gatatlan hitványságára tán semmi se tudna élesebb világosságot vetni, mint az a beismerés, amely az abessziniai hadjáratról Londonban most megjelent könyvben, G. L. Steer művében foglaltatik. Annak idején az egész angol és amerikai sajtót bejárta a hír, hogy Lorenzini olasz tábornok, akinek csapataival Agordadot kellett volna védenie, megszökött a városból, gyáván otthagyta katonáit, elárulta bajtársait, megfutamodott a közös sors elől. A londoni hírszolgálati irodák az egész világot telekürtölték a magasrangú tiszt „gyávaságának“ történetével, a lapok vitriolba mártott tollal gúnyolódtak Lorenzini tábornok esete fölött, amellyel azt akarták bizonyítani, hogy a fasiszta Olaszország hadseregének, s főként e haderő vezetőségének harci erényei semmit sem érnek. Hiába cáfolták Rómából a tendenciózus mesét, s hasztalan írták meg azt is, hogy Lorenzini generális egyáltalán nem szökött el Agordadból, esze ágában se volt otthagyni csapatait, amelyeknek élén — nem sokkal a londoni propaganda költötte hír után — katonához méltó hősi halált halt. A demokrata hírverés tovább is kitartott a hazugság mellett, csak most, G. L. Steer ismeri be könyvében, hogy az egész história nem volt egyéb propagandafogásnál, hogy a szökés történetét az angol hírverés szakértői agyalták ki. „Személyes támadást indítottunk Lorenzini ellen,— dicsekszik a szerző, — gazfickónak neveztük, őt, azt állítottuk, hogy csapatait elárulta és valósággal szárnyakon menekült Agordadból.“ A könyv írója még most is vidám derűvel emlékezik meg az esetről, s egyáltalán nem zavarja, hogy egy halott hős, egy mocsoktalan becsületű katona volt az angol propaganda áldozata, akiről tudva állították a leghitványabb hazugságot. A Lorenzini-eset rendkívül tanulságos azok számára, akik meg akarják ismerni a közvélemény befolyásolására használt angol módszereket, s igazolja azt a tételt, hogy a demokráciák egyáltalán nem finnyásak az eszközök megválogatásában, ha azt hiszik: a legcsekélyebb hasznot meríthetik igénybevételüktől. Úgy látszik, megint engedélyt kapott a beszédre Sikorski tábornok, mert a Reuter-iroda nyilvánosságra hozza egy igen kemény, sőt szinte fenye,gető figyelmeztetését a szövetségesek felé, mondván, hogy „ha a háború befejezése után nem tartják tiszteletben jogainkat, minden lengyel ellent fog állni az olyan igényeknek, amelyek országunk sérthetetlensége ellen irányulnak, bármilyen részről is támasszák azokat” ... Mi lehet vájjon az oka, hogy a csendre intett emigráns miniszterelnök újból megszólalhat? Csak nem aztán, hogy az angol kormány észrevette a különböző Times-cikkek kedvezőtlen hatását a kis államok hangulatára s most a Londonban unatkozó emigránsok szószékre állításával próbálja bebizonyítani, hogy mégis szívén fekszik a nemzetek szabadságának, függetlenségének, önállóságának ügye? Ma Sikorski, pár nappal előbb a fiatal Karagyorgyevics Péter mondhatott beszédet, éppen azok ellen a partizánok ellen, akiket Moszkva oly erélyesen megvédett s akiknek előnyben részesítését oly nagy nyomatékkal követelte a Churchillék által is erősen tisztelt Mihajlovics Draga tábornokkal szemben. Azért engedték meg az exkirálynak is a szónoklatot, mert be akarják bizonyítani, hogy a kis népeket és a semlegeseket mégis csak előnyben részesíti Anglia, miközben hamis játékot űz a szovjettel? Kérdés, hogy az angol politika igazi céljai tekintetében megtéveszthet-e valaki Sikorski és Karagyorgyevics Péter teoretikus nyilatkozata a szovjet ellen? Hiszen csak néhány nappal ezelőtt jelentették ki amerikai részről is, hogy az USA érdektelenséget nyilvánít az európai kis országok iránt!