Uj Magyarság, 1943. június (10. évfolyam, 123-144. szám)
1943-06-01 / 123. szám
WmAGYARSÁG________________________2 mégis csak új alapokra kellene fektetni. Ezt annál is inkább, mert az angol külügyi hivatal vagy egyáltalában nem teljesítette vagy csak nagy nehezen teljesíti a londoni cseh kormány kéréseit. Nagyon sokszor ignorálták ezeket a kéréseket és úgy tettek, mintha nem is jutottak volna el hozzájuk a cseh beadványok. Mindezeken túl pedig az angol katonai hatóságok nyomást gyakoroltak a Moravec ezredes vezetése alatt álló cseh katonai csoportra, hasson r oda, hogy a cseh kormány körei változtassák meg a régi állapot visszaállítását követelő álláspontjukat, ők is azt követelték, hogy a csehek vigyenek új gondolatokat középeurópai elképzeléseikbe. -A zavart még csak tetézi a szovjetunió álláspontja, ami eléggé világos kifejezést kap azzal, hogy a legújabban csehszlovák dandárt állítottak fel Moszkvában, s természetesen akad olyan csehszlovák csoport is, amely ezt a kérdést „a csehszlovák nép“ nevében jóváhagyta és rendezte. Senki sem tudja tehát e pillanatban, hogy hány csoport és hány vállalkozó képviseli a különböző kormányoknál a „csehszlovák“ érdekeket és milyen szempontok szerint. Ennek a következménye pedig, hogy a rengeteg csoport között a különböző fővárosokban szüntelenül tartanak a lázas tárgyalások, anélkül, hogy a legkisebb eredménnyel járnának. Végül is abban egyeztek meg, hogy az egyeztetés helyéül Washingtont jelölik ki, idejéül pedig az ottani tanácskozások napjait. Ez volt a története Benes amerikai útjának. Az elvi döntést azonban nyomon követték a gyakorlati megvalósulás nehézségei. A legbiztonságosabb utat keresték, amellyel Benes eljuthat az Egyesült Államokba. Ha Benessel valami baj történik az úton, akkor megbukik a csehszlovák állam — ez volt a sötét lidéret ami a londoni cseh táboron elterpeszkedett, amíg ki nem derült, hogy Churchill ezúttal nem hadihajón szelte át az óceánt, hanem maga is a Clipperre ült, így aztán elhatározták, hogy Benesnek is rá kell szánnia magát a légiútra. Látva a növekvő nehézségeket, Benes végül meghozta ezt az áldozatot is, sőt még arra is ígéretet tett, hogy meghallgatja a különböző cseh csoportok újabb terveit és javaslatait. Arról azonban, hogy eleget tett volna angolszász barátai követeléseinek és új gondolatokkal állott volna elő, még semmiféle hír sem érkezett. Most már talán nem azért, mintha nem akart volna, mert hiszen a személyes siker érdekében Benes mindenre vállalkozik. Sokkal valószínűbb, hogy nem tud. * Hosszú hónapok tárgyalásai és huzavonái után végül megtörtént a „történelmi“ találkozó a két versengő tábornok, De Gaulle és Giraud között. De Gaullet az algíri repülőtéren Giraud és angolszász megbízottak várták. A fogadtatás tehát ünnepélyes volt, de nem túlságosan barátságos: általános feltűnést keltett, hogy a két tábornok nem nyújtott egymásnak kezet. Amikor pedig autóba ültek, egy harmadik generális, Catroux helyezkedett el közöttük. Ezek a szokatlan külsőségek persze nem hatnak túlságosan komolyan. Annál komolyabb, hogy ezzel a találkozással pontosan egybeesik Churchill váratlan megérkezése Gibraltárba. Churchillnek természetesen sokkal sürgősebb és fontosabb okai lehetnek, hogy most Gibraltárba jött, mint a két versengő francia generális kibékítése. Mindazonáltal úgy hírlik, hogy részt vesz a franciák megbeszélésein és bizonyára érvényesíteni fogja befolyását. A két francia generális közül Giraud nyilatkozatban is hangoztatja, hogy kész a megegyezésre, mert azt Franciaország érdeke kívánja. De Gaulle azonban eddig nem nyilatkozott.Churchill Amerikából jövet kötött ki Gibraltárban és hogy útjának egyéb célja is van, mint a két francia tábornok kibékítése, az abból is látszik, hogy a gibraltári találkozón megjelent Eisenhower, az Északafrikában álló amerikai csapatok parancsnoka, valamint számos angol vezénylő tábornok is. A hadviselésnek mindenesetre új módja ez, amit most az angolszászok be akarnak vezetni. Eddig a hadműveleteknél a fő cél az volt, hogy a tervbevett támadás meglepetésül hasson. Ezúttal a pergőtüzet fenyegetésekkel, bejelentésekkel és csábító ígéretekkel akarják helyettesíteni: a célpont Olaszország. Az olasz nép idegeit próbálják előbb felőrölni, mielőtt valóban támadásba kezdenének. Nyilván e kísérlet sikerétől szeretnék függővé tenni, hogy valóban megkockáztassák-e a vállalkozást. Churchill helyett tehát mi válaszolunk, mondja a Giornale d‘Italia egyik cikke. Az angolszászok csak ringassák magukat abban az ábrándban, hogy egyetlen sikerüket, az afrikait arra használhatják, hogy békét kényszerítsenek ránk. Az olaszokat sem fenyegetéssel, sem hizelkedéssel nem tudják eltéríteni útjukról, mert az olasz nép harcol és harcolni fog! Partfogos villatelkefe Balatonlellén . .éffyszögöle.-Jsént 22 pengő oá A Fii EK, Podmaniczky utca 27. sz. Telefon: 117—*74 és KO—«»30 A téli csata magyar hősei A nagy bolsevista offenzíva kezdő napjainak egyik legvéresebb és legelkeseredettebb küzdelme a donmenti Deviza és Kalinin környékén fejlődött ki, ahol különösen elszánt hősiességgel harcoltak honvédeink, szinte reménytelen helyzetük ellenére is. Az itteni Don-szakaszt már 1913 január 12-én óriási tömegekben rohanta meg az ellenség. Az aránytalan erőviszonyokat a legnagyobb hősiesség sem tudta kiegyenlíteni. Sikerült az ellenségnek a védőövezetbe betörnie s a maroknyi csoportokban küzdő honvédek nagy részét leküzdenie. Ezekben a harcokban a hősies fegyvertények egész sorozatát hajtották végre honvédeink. Jurkovics-Kovács József főhadnagy az általános viaskodásban néhány honvéddel magára maradva teljesen elszigetelt helyzetbe került. Reménytelen állapota ellenére sem adta fel a harcot és sikerült is kitartania mindaddig, amíg ezredének árkászszázada ellentámadásra nem indult. Három óra hosszat tartó hősi helytállásával megakadályozta azt, hogy az ellenség már 12-én birtokába vegye a devizás védőállást s foglyul ejthesse az abban még küzdő honvédeket. Másnapra azonbanezredének zöme mégis az ellenség gyűrűjébe került. Ebből már csak kitöréssel vághatta ki magát. Ennek a kitörésnek során Jurkovics Kovács főhadnagy huszonnégy emberből álló csoportot állított össze s annak élén harcolt. Az általános viaskodás közben egy előnyomuló nagyobb ellenséges oszlop mögé került. Mivel embereinek puskalőszere ekkor már mindössze hatvan töltényre és két kézigránátra fogyott, arra nem gondolhatott, hogy magát az ellenséges oszlopot támadja meg, de az előnyomuló bolsevista egységek közötti összekötő járőröket egymásután pusztította el. Eközben foglyokat ejtett és egy orosz géppisztolyt is zsákmányolt. Ezzel a fegyverrel váratlanul tűz alá vette az előreözönlő oszlopot s ott a legsúlyosabb veszteségeket okozva, vakrémületet keltett annak soraiban. E vakrémület zűrzavarában veszteség nélkül sikerült kivezetnie csődísportját az ellenséges tömegek közül s csatlakozhatott a gyűrűből kitört ezredé- nek zöméhez. Horváth István szakaszvezetőt január 12-én előretolt támpontban érte az ellenséges tömegroham. Ezt sikerült megtorpantania, de az ellenség csak az állás előtt húzódó horhosba vonult vissza s ott újabb rohamhoz csoportosult. Horváth szakaszvezető ekkor golyószórót ragadva, négy honvéddel a horhosig lopózott s váratlanul rajtaütött az ott gyülekező ellenségen. Olyan pusztítást vitt véghez közöttük, hogy azok nagyszámú halottjuk hátrahagyásával elmenekültek. Ez a részletsiker jelentősen hátráltatta a bolsevisták előretörésének ütemét. Deák Pál szakaszvezető január 13-án mint páncélromboló járőrparancsnok indult ellentámadásra a Kalinin felől átkaroló mozdulatot végrehajtó ellenség ellen. Bár a terepen a legsúlyosabb tűz feküdt, vakmerő bátorsággal vezette járőrét s hosszú szakaszon megtisztította kézigránátjaival ez árkokat az ellenségtől. Eközben négy foglyot ejtett, két gránátvetőt zsákmányolt s huzamosabban biztosította ellentámadó osztagaink balszárnyit. Ezzel nagymértékben járult hozzá az ellentámadás ''Treneti sikeréhez. Bajtársa, Németh István szakaszvezető, ugyanennek az ellentámadásnak során észrevette, hogy egy ismeretlen erejű ellenséges egység a legközvetlenebbül se- Az egész magyar nép lelkében fokozott öntudatot, újerejű bizalmat, a jövendőért való felelősségvállalás és munkakedv friss hitét keltette Kállay Miklós miniszterelnök beszéde. Messze, kicsiny falukban a rádió hangtölcsérei előtt, másutt az újságok beszámolói fölött hajoltak össze mind a magyarok, hogy értesüljenek kormányzatunk vezetőjének hatalmas áttekintésű összefoglalásáról, amelyben őszinte és részletes képet adott az idők viharának közepébe került Magyarország hagyományokhoz hű helytállásáról, áldozatot vállaló jelenéről, s ugyanakkor kemény, biztos ígéretet mondott jövőnk kiérdemléséről. Hogy várva várt és rendkívül nagy megnyugtatás volt ez a beszéd a nemzet számára, abban nem népünk kicsinyhitűségét kell felfedeznünk, hanem azt a minden más országénál nehezebb földrajzi-történelmi helyzetünket, amely mint annyiszor, ebben a világégésben is a nyugatkeleti és észak-déli szélfúvás közepébe állított bennünket. Éppen ebben a helyzetben van különös jelentősége a miniszterelnök beszédének, amely egy kis, de erős és bátor nemzet európai hivatásérzetét, cselekvésében való öntudatát és önállóságát hirdette meggyőző erővel. A beszéd felölelte hazánk valamennyi időszerű, jövőnket meghatározó kérdését. Leszögezte, hogy a Kárpátok medencéjében mi a mai állapotot tiszteletben tartjuk, megértéssel közeledünk szomszédaink felé. Nemzetünket éber és nyugodt erővel át kell vezetnünk a ma világának krízisén s ennek érdekében sokat kell tenni: az elveszett helyett új hadsereget teremteni, minden erővel biztosítani a közéleti tisztaságot, az ország szociális átépítését és az ország belső rendjét, amely iránt eddig is a legteljesebb bizalommal lehettünk. Leszögezte a miniszterelnök a parlamentarizmus melletti kitartást, nemzeti és állami létünk biztosítását s ezzel kapcsolatosan hangsúlyozta, hogy nemzetünknek egyénisége értékeivel, mint a független államnak van küldetése Európában s joga elvitathatatlan az új európai programban való önálló részvételre. Erélyes szavakkal bélyegezte meg véglegesen a miniszterelnök az emigránsokat és a belső rend tisztasága érdekében hangsúlyozta a zsidóság kitelepítényegeii már ellentámadó honvédeink oldalát. Német ekkor négy honvéddel, saját elhatározásából elvált szakaszától s váratlanul megrohanta az oldaltámadásra készülő bolsevistákat. A kifejlődött heves közelharcban négyéppisztolyos vörös katonát elfogott, a többi pedig holtan maradt a küzdelem színterén. , Kőműves Lajos őrvezető január 13-án a Kalinin ellen végrehajtott ellentámadásban tűnt ki rettenthetetlen bátorságával. Ezt az ellentámadást erősen veszélyeztette egy jólrejtett ellenséges géppuska. Kőműves őrvezető egymagában vállalkozott arra, hogy ezt a tűzgépet elnémítja. Vakmerően áthatolt az útjába eső drótakadályokon, valamint aknazáron, harminc lépésnyire közelítette meg a bolsevista tűzgépet, majd azt kézigránátjaival megrohanva, szétverte a géppuska kezelőit. Mivel a géppuska is megrongálódott, azt felrobbantotta. Példátlan veszteségeket okozott az ellenségnek január 13-án a Deviza környéki küzdelmekben Gömböcz Imre honvéd, géppuskairányzó. Előretolt támpontját elszántan védelmezve, késő estig kitartott és szakadatlanul tüzelt. A támpont előtt valóságos halomban hevertek az ellenséges sebesültek és halottak. Rettenthetetlen helytállásával jelentős mértékben járult hozzá ahhoz, hogy ezredének sikerült Kalinin felé kitörnie a bolsevista gyűrűből. Hasonló hősiességgel küzdött Fodor Vince honvéd, gránátvetőkezelő. Kiválóan célzott tüzével újból és újból sikerült előrelendítenie az előtte harcoló puskásszakasz előrejutását. Eközben a szomszédságban tüzelő golyószórós súlyosan megsebesült. Fodor — miután saját gránátvető-lőszere már elfogyott — gránátvetőjét bajtársaira bízta, maga pedig a gazdátlanul maradt golyószóróval harcolt tovább. Nagy része volt abban, hogy az ellentámadó csoportok sének szükségességét, valamint a zsidóság konjunkturális törekvéseinek teljes megszüntetését. Kállay Miklós beszéde az egységes magyar lelkiismeret leplezetlen őszinteségű, áldozatvállaló és jövőt követelő biztos hangja volt. Az angol kormány hivatalos álláspontja szerint a szovjetunió nem jelent semmiféle veszedelmet, hanem ellenkezőleg a béke legbiztosabb kezese s az emberi művelődés előharcosa. Éppen azért nem kell tőle félni, aminek Anglia kifejezést is adott azzal, hogy húszéves szerződést kötött a szovjettel. Ezt a hivatalos álláspontot különös lendülettel Eden, a külügyminiszter védi, akinek ehhez különleges rátermettséget ad, hogy múltját nem terhelik olyan dühös szovjetellenes kirohanások, mint Churchillét. Úgylátszik azonban, nem mindenki van ezen a véleményen Angliában s ezek közé tartozik az Observer, a nagytekintélyű konzervatív orgánum is, amely vasárnapi vezércikkében újabb tanúságot tett erről. A komintern feloszlatása adott alkalmat a cikkre, írója Nagybritannia és a szovjetunió viszonyának jövendő alakulására, két lehetőséget lát: vagy megegyeznek a hatalmi és érdekkörök elhatározásában, vagy a háborúra bízzák a döntést! Majd így folytatja a lap: A békét csak az biztosítja, ha olyan hatalmi csoport alakul, amely elég erős, hogy azt mindenkivel szemben megvédelmezze. Ilyen hatalmi csoport képződhetik a most folyó háború után Nagybritannia, a szovjetunió és az Egyesült Államok megegyezéséből. A szovjetunió és Nagybritannia szempontjából az alapvető kérdés így hangzik: váljon a békét és biztonságot egyetértésben keresik-e, vagy egymással szemben akarják megszervezni? A második esetre a cikkíró kilátásba helyezi Anglia harci készségét és igen érdekes mondatokban rámutat arra: amennyiben a két nagyhatalom között az egyetértés nem jönne létre, az angol és a szovjet haderők „az Elba partján vagy az Oderánál állnak majd egymással szemben, éberen és bizalmatlanul”. Arról, sajnos, nem ad bővebb felviágosítást, hogy miképpen és mikor jutnak el mind a ketten az Oderához vagy az Elbához. ,KEDD, 1943 JÚNIUS 1 . sikeresen oldották meg feladatukat s átmenetileg feltartóztatták előreözönlésében az ellenséget. A Joalinini kitörés sikerében igen nagy része volt Csitkovics János géppuskairányzó honvédnek is, aki, bár harc közben megsebesült, mindaddig folytatta a küzdelmet, amíg az ezred zöme kivághatta magát az újból és újból megismétlődő körülzárásból. Tüzelőállását csak akkor hagyta el, amikor feladatát tökéletesen megoldotta, noha végig a legválságosabb helyzetben kellett harcolnia. Dunántúli nagyerőmű részére turbingépészeket, maróst, gyalust, esztergályost, szerszámakatos műszerészt, elektrikusokat, üzem villanyszerelőket valamint vegyilaboratóriumba szén-, salak- és vízvizsgálathoz két elemzőt és laboránst felveszünk. Ajánlatokat rövid életpályaleírással, fizetési igények stb. megjelölésével „Állandó 25” jeligére kérünk RUDOLF MOSSERT. HIRDETŐVALLALATHOZ, Budapest, VII., Erzsébet körút 23. Hívjon! 391 Jön! Veszek szenzációs áron férfiruhát, női ruhát, fehérneműt, bundát, szőrméket, bútort, zongorát, szőnyeget. Telefon 427—122. Erzsébetkörút 32. GERSTL G. Hívásra jövök!