Uj Magyarság, 1944. március (11. évfolyam, 49-73. szám)

1944-03-01 / 49. szám

SZERDA, 1344 MARGITS­I Ö­sszeült és finn parlament Kedden összeült a finn parlament s az a titokzatosság,egymásnak ellentmondó hírek homálya, ami az utóbbi időben a finn kérdésre borult, talán rövidesen eloszlik. Érthető, miért várja az egész világ oly feszülten a finn határozatot. Kétségtelen, hogy nagy része van ebben annak a szim­pátiának, amit a kultúrnemzetek éreznek a maroknyi finn nép iránt, szeretettel köve­tik történelmének útjait. A hasonló kérdéseknél a világ közvéle­ményének általában nem kell bevárnia az illetékes nemzetek végső döntését, mert már előzőleg is kiszivárognak olyan hírek, amelyekből biztosra lehet venni, mi lesz a döntés. Most azonban másként áll a hely­zet. A finn kormány megőrizte higgadtsá­gát, nem nyilatkozott, nem sietett el sem­mit, az ajánlatok és ellenajánlatok minden részletét megfontolta. A nagy döntés előtt aránylagos csend és nyugalom van Finnországban. Mintha egy pillanatra lecsitulta!?; volna a külföldi propagandahadjáratok is, mindenki elmon­dotta, leszögezte véleményét a finn kér­désben, a külföld és a különböző finn pár­tok is s így várja az ország népe a­­ *" döntést. Jósolni senki sem mer. Annyi bizonyos, hogy a finn főváros még mindig a legutóbbi nagy orosz légitámadás hatása alatt áll. A Linkomies miniszter­­elnökhöz közelálló Uusi Suomi, a konzer­vatívok főlapja azt hangsúlyozza, hogy fel­tétel nélküli megadást minden jel szerint, nem követelnek. Jellemzőnek vehetjük azt a hírt is, amely arról számol be, hogy finn nép hétfőn ülte meg a hagyományos Kalevala-napot. A diákság koszorút he­lyezett el az eposz versbefoglalójának, Ler­ot Illésnek a szobrára, s a diákszer­vezetek országos elnöke többek közt a kö­vetkezőiket mondotta ünnepi beszédében: „Az ország tanulóifjúsága és az egész finn nép számára éppen most a legfontosabb, hogy tudatában legyen annak, hol szüle­tett a finn nép legősibb nemzeti eposza, a Kalevala. Karéliában! Kar­éliát sohasem adhatjuk fel! Áldozatkészséget, állhatatos­ságot, törhetetlen hitet és elszántságot kell követelnünk népünktől.“ Kelslari Isiben az élet visszatért resides medrébe A Kalevala-nap alkalmából a finn fő­város utcái zászlódíszbe öltöztek. A házak oromzatán zászlótenger, lent az utcán az,­iemberek ezrei szorgoskodnak, hogy el­takarítsák az eddigi legnagyobb légitáma­dás szomorú nyomait. Az élet még vasár­nap este, tehát alig fél nappal a tizenkét­­órás légitámadás után visszatért rendes medrébe, csak a villamosközlekedésben van továbbra is fennakadás, mégpedig elég különös okból. A tüzek oltásánál el­folyt víz ugyanis sokhelyütt kilométeres hosszúságban megfagyott és most is vas­tag jégpáncél borítja az víttestet, így a villamossínek árkát is. A munkások százai csákányozzák a jeget a sínek vájatából. A hivatalos jelentések eddig semmit sem közöltek a légitámadás áldozatainak szá­máról. Mértékadó helyen jelenleg mintegy 60 halálos áldozatról tudnak. A finn sajtó a Kalevala-nap jelentősé­gével foglalkozva utal arra, milyen­ szo­morú, hogy a finn kultúra évszázadokon át gyűjtött pótolhatatlan kincsei is ki vannak téve a teljes pusztulásnak.­­ Vala­mennyi lap úgy véli, hogy az erejében egyre növekedő orosz légitámadásoknak ezúttal politikai céljai is vannak. Az or­szágra, amely éppen ezekben a napokban dönt jövő állásfoglalásáról, a légitámadá­sokkal politikai nyomást akarnak gyako­rolni. Ennek kilátásairól az Arbetorbladet című svéd szociáldemokrata lap találóan a következőket írja: Orosz részről kétségtelenül helytelenül számítana­k, ha azt hiszik, hogy Finn­országban vakrémület van és a bombá­zás hatása a legnagyobb a nemzet ama igényére, hogy továbbra s szabadságban akar élni és ezt tekinti a éke, illetve a fegyverszünet feltételének. Az is igen szerencsétlen dolog lenne, ha az oroszok, miként ezt egyszer már megtették 1939 őszén, a finnek békevágyát és szabadság­­szeretetét behódolási hangulatként ma­gyaráznák. Mint ismeretes,, az oroszok 1939-ben teljesen hibásan vélekedtek a finn munkásság hangulatáról. A közeljövő megmutatja, hogy ezúttal helyesebben látják-e az oroszok a finnországi helyze­tet. Az Uusi Suomi ezzel kapcsolatban így ír: A légitámadások nyomán elszen­vedett veszteségeket higgadtan el­ell vi­selni, meg így kívánja a külső és belr­ő arcvonal érdeke. A nemzet kész is az áldo­zatok viselésére, mert mindenekfölött áll a haza szabadsága. A légitámadás után természetesen elő­térben állnak a gyakorlati kérdések is. A főváros szempontjából igen előnyösnek bizonyult, hogy a lakosság nagy része, első­sorban az aggok és gyermekek önként biz­tosabb helyre költöztek. A hatóságok min­den eszközzel támogatják azokat, akik a következő napokban kívánják elhagyni Hel­sinkit. A sajtó annak lehetőségét is mérle­geli, hogyan lehetne megszervezni a nagy­arányú kényszerkiürítést. Berlinben továbbra is a legnagyobb tar­tózkodást tanúsítják a finn kérdéssel kap­csolatban. A Wilhelmstrassén megint csak arra szorítkoztak, hogy állásfoglalás nél­kül idézzék azokat a nemzetközi sajtóvéle­ményeket, amelyek a finn kérdéssel fog­lalkoznak. Különösebben csak a Sunday Chronicle egyik hírét emelték ki azzal a megjegyzéssel, hogy valamennyi északi államot érdekelni fogja, m­ert az angol lap többet árult el, mint amennyit szeretett volna. Az angol hírszolgálat egyik moszkvai híre szerint a finn főváros ellen intézett legutóbbi orosz légitámadás idején jelent meg Moszkvában a Krasz­­naja Zvjezda újabb éles támadása Finn­ország ellen. A hivatalos angol hírszolgá­lat még hozzátette: most kell eldőlnie Helsinkiben annak a kérdésnek, meneszte­­nek-e finn küldöttséget Moszkvába, vagy sem. Ha a küldöttség már elutazott, akkor nincs többé visszakozás. Végül a Neue Zür­cher Zeitung értesülését idézték a Wil­­helmstrassén. A svájci lap azt írja, hogy az oroszok nem hajlandók várni a finn hadsereg leszerelésével s a szovjet meg­szálló csapatok csak akkor hagyják majd el Finnországot, ha már a szükségesnek mutatkozó hadműveletek befejeződtek. A finn parlament kedden délelőtt fél­órás nyilvános ülés után fél 12-kor zárt ülést tartott. Linkomies miniszterelnök felolvasta a kormány helyzetjelentését, amelyről valamennyi pártcsoport több képviselőjének felszólalásával megindult az általános vita. Az ülés első szakasza 12 óra 30 perckor ért véget. A vitát dél­után zárt ülésen folytatták. Az ülés lefo­lyásáról hivatalos közlemény kiadása vár­ható, mára, mindazonáltal nem kerülhető­ el. A cikk ezután a Curzon-vonallal és Vilnával foglalkozik és leszögezi: Lengyelország magatartása történelmileg indokolt. Oroszország igénye Königsbergre és Kelet­­poroszország egy részére nyomatékos figyelmeztetés Lengyelország számára, — írja a Dziennik Polski. A londoni lengyel lap munkatársa egy mérvadó lengyel diplomatával való meg­beszéléseiről számol be a továbbiakban. „A jelenlegi angol politikát és állásfoglalást, — mondotta a lengyel diplomata, — nem tartjuk véglegesnek, hanem csupán a napi politika taktikájának. A helyzet megvál­­tozhatik s lehetséges, hogy meg is fog vál­tozni. A jelenlegi angol magatartást múló ténynek tekintjük.“ Végül megállapítja a lap: egyetlen kormányról sem lehetne fel-, tételezni, hogy hozzájárulna az állami terü­let felének elszakításához. „A lengyel kor­­­mány legfeljebb akkor adhatna hozzájáru-­­lást ilyen lépéshez, ha tudomást szerez­, sietne Lengyelország egész lakosságának véleményéről. A lengyel kormány továbbá úgy véli, hogy a kész tényeken már nem lehetne változtatni, míg mindaddig, amíg a kérdés függőben marad, megvan a ked­­­vező rendezés lehetősége." Ami az angol­­lengyel egyezményt illeti, a lap megálla­­pítja, hogy február 25-én se angol, se len­­­gyel részről nem mondották fel. Anglia tehát szavatolja ugyan Lengyelország füg­getlenségét, de határait nem. A somloni lengyelek lapja szembeszáll­ Chapchatlel A finn események mellett azonban ne feledkezzünk meg a lengyel kérdésről sem. A különböző jelentésekből általában meg­állapítható, hogy a londoni emigráns len­gyel kormány, a Churchillel való előzetes tárgyalások ellenére sem lelkesedett túl­ságosan az angol miniszterelnöknek a lengyel ügyben tett kijelentéseiért. In­kább csak hangulatkeltés lehetett a célja azoknak a híreknek is, amelyek közvet­lenül a Churchill-beszéd előtt a lengyel kormány engedékenységéről számoltak be. Most Mikolajczyk kormányának a lapja, a Dziennik­ Polski megállapítja, hogy egy­részt Churchill és az angol kormány, más­részt a lengyel kormány álláspontja kö­zött alapvető különbség van. Ez a meg­állapítás fájdalmas minden lengyel szá­ ,3 I MAGYARSÁG pagen .4Md A BN­1GSCG aim Amióta emberek vannak, történetükben a be­tegségek kárhozatos szerepet játszanak. Járványok egész népeket irtottak ki, malária és más tropikus betegségek na­gy ki­ter­jedés­­ területeket tettek lakat­lanná. Annál nagyobbra értékelendők tehát a német tudománynak azok az eredményei, amelyek a világ­hírű »Sofjret» gyógyszerekben jutnak kifejezésre. Ha ma a járványok és epidémiák szinte isme­­reten jelenségekké lettek, egyes betegségek teljes­séggel eltűntek, mások pedig, amelyek régebben el­­kerülhetetlenül halállal és sorvadással jártak, ma biztonsággal gyógyíthatók, akkor e* nem utolsósor­ban a *86#e*­ kereszt jelzésű gyógyszerek érdeme. Az angolok visszatartottak egy török szállítóhaj­ót Az utóbbi napokban, rövid szünet után ismét kezd megélénkülni a sajtóvita Tö­rökország körül. A hírek itt is sokszor a legellentétesebbek. Mindössze csak any­­nyi bizonyos, hogy Londonnak a közel­jövőben határozott céljai vannak Török­országgal s a legváltozatosabb eszközök­kel törekszik a célok elérése felé. Nemrégi­ben az éles kirohanás módszerét válasz­totta, most sokkal barátibb hangon igyek­szik megkörnyékezni a törököket. Az An­karából érkező jelentések elmondják, hogy amíg a török sajtó teljes hallga­tásba burkolódzott az angol-török Vitás kérdések tekintetében, angol részről egy­mást követik az olyan megnyilatkozások, amelyek megerősítik, hogy a legerőtelje­sebb angol nyomás érvényesül Törökor­szág hadbalépése érdekében. Az angolok a befolyásolás minden eszközét felhasz­nálják ebből a célból s ilyen szempont­ból kell tekinteni az angoloknak azt az intézkedését is, hogy megszüntetik a kő­­olajszállításokat Törökország részére. Ezt a hírt Ankarában hivatalosan nem erősí­tették meg, de tény, hogy az esedékes kő­olajszállítmányok, amelyeknek meg kellett volna érkezni a török kikötőkbe, még nem futottak be. Ankarai nemzetközi körökben az a hír is elterjedt, hogy a Törökország­ban működő angol kiképző kereteket csökkentik, ami természetesen az angol­török katonai együttműködés meglazu­­lását vonná maga után. Még egy érdekes incidensről is beszámo­lunk. A moszkvai távirati iroda közölte, hogy a Trolbazon nevű török szállítóhajót, amely Törökországnak szánt hadianyaggal volt megrakva, az angol hatóságok egyik egyiptomi kikötőben visszatartották és a hadianyagot partra rakatták. A Daily Te­legraph ankarai levelezője ezzel kapcsolat­ban arról ír, hogy a török fővárosban el­terjedt hírek szerint visszahívják azt a tö­rök légügyi bizottságot is, amelynek fel­adata volt a Törökországnak szánt angol­­amerikai repülőgépszállítmányokat átvenni. A Daily Telegraph is megemlíti, hogy a török külügyminisztériumban ugyan nem, igazolták ezeket a híreket, de a híresztelés­­ek mégis „jellemzőek arra a hangulatra, amely most az angol-török viszonyban uralkodik“. Az angol lap kijelenti, hogy ez a viszony pillanatnyilag a mélypontján van. flikUo o£eUitrt& \» I A délolaszországi hat politikai napoli párt „giuntája“ elhatározta, hogy Churchill legutóbbi beszéde ellen til­takozásul jövő szombaton délelőtt 11 órára tíz percig tartó sztrájkot rendel el. Mivel azonban a hat politikai párt nyilván­valóan súlyt helyez arra, hogy a háborús­­ erőfeszítéseket ne akadályozza, felkéri a fegyverkezési iparban dolgozó munká­sokat, hogy a tervbe vett sztrájk folytán elveszett munkaidőt ebédszünetének 15 perces megrövidítésével pótolja.­­­­ Mint a Daily Telegraph to­ Lont­on lenti, a belfasti Harland- és Wolff-hajógyárban munkabeszüntetésre ke­rült sor. Többek között sokszáz szerelő és kétszáz segédmunkás szüntette be a mun­kát, hogy tiltakozzék az általuk kívánt béremelés elutasítása miatt. Ugyancsak a Daily Telegraph adja hírül, hogy az ír köztársasági szervezet néhány tagja, aki az egyik belfasti fogházban várt letartóztatásban, éhségtüntetésbe kezdett. McAteer, akiről azt mondják, hogy itt il

Next