Uj Nemzedék, 1919 (6. évfolyam, 1-12. szám)
1919-01-04 / 1. szám
*>• 4» • Ti'*' " 1919. január 4. Szerkeszti: MILOTAY ISTVÁN VI. évf. 1. sz. , Jp (»or>oc)c^o»o»c^c^oK>oiDoiDo»oK)o»aooiocc)ar)or)oioc»o»<^ofóo»o^c^oioc^aiücr)c»o^oöDoiooiooio A kormány hibáiról. V Urmánczy Nándor rendelkezésünkre bocsátotta az alábbi sorokat, amelyeket mi közreadunk érdekes dokumentumképen az ő egyéni politikai felfogásának. Ezelőtt három héttel a következő levelet intéztem Lovászy Mártonhoz: Kedves Barátom! Egyike voltam azoknak, kik a Károlyikormány kinevezését forszíroztam, legutóbb a Hadik-féle megbízatással szemben is. Az volt a meggyőződésem, hogy csak a Károlyi-kormány biztosíthatja az ország nyugalmát, benső rendjét és képviselheti sikerrel nemzetünk érdekét a béketárgyalásokon. Ha 12 órával hamarább nevezik ki a kormányt, bizonyára más, nyugodtabb körülmények között kezdhette volna meg nehéz munkáját. A bekövetkezett felfordulásért tehát 50 százalékig nem a Károlyi-kormányt illeti a felelősség. A másik 50 százalékot azonban a kormány terhére kell írni. A legnagyobb hiba az volt, hogy a fokozatos lefegyverzés helyett az azonnali általános lefegyverzést rendelte el és az a szerencsétlen kijelentés, hogy »nem akarok többé katonát látni«. Ezzel a belső rend, vagyon- és személybiztonság az ország nagy részében megszűnt. Rablás, fosztogatás, értékes javak pusztulása következett be. És vérszemet kaptak belső és külső ellenségeink. A fegyvertelen nemzetet közprédának tekintik. Oláhok, tótok, szerbek addig elszakadásról nem mertek beszélni, csak azt hangoztatták, hogy a békekonferencia dönt majd felettük. Ma nyíltan hir’detik és kimondják az elszakadást. Külellenségeink védtelen határainkon betörnek és előnyomulnak ott is, ahol a fegyverszüneti megállapodás ezt kizárja. De fölösleges az ország helyzetét vázolnom. Ti jobban ismeritek a veszélyeket és nehézségeket, amik környékeznek és bizonyára mélységesen érzitek a felelősség súlyát, mely rátok nehezedik. Sohasem feltem meggyőződésemről vallomást lennni. Ma sokszorosan szükségét érzem annak. És itt mindenekelőtt megjegyzem, hogy az országra szerencsétlenségnek tartanám a Károlyi-kormány bukását*, mert csak szélsőbb irányzat jönne, mely kiváltaná magával szemben a reakciót és a véres belső küzdelmek következnének. Mindenütt és mindenkinek azt mondom, hogy a mostani kormányt feltétlenül támogatni kell. Pedig nem vagyok köztársasági érzésű, mert azt tartom, hogy a nemzettel együttérző magyar király nagy erkölcsi erőt jelent a magyar nemzetre nézve éppen a nemzetiségekre való tekintettel. De ma, midőn százfelé marcangolnak és százféle veszély környékez,tizedrangú kérdés a szememben az államforma kérdése. Amire figyelmeteket fel akarom hívni, a következő: 1. Hagyjátok abba a nemzetiségekkel való tárgyalást. Minél többet kínáltak és adtak nekik, annál többet követelnek. A béketárgyaláson meg fogják állapítani úgyis az egyes államokban kisebbségben lévő nemzetiségek jogait. Mi is ahhoz fogunk alkalmazkodni és végrehajtjuk a ránk rótt rendelkezéseket. Idáig megyünk, tovább nem. Ha a béketárgyalás az ország megcsonkítását mondaná ki, az ellen tiltakozunk, olyan szerződést alá nem írunk. Ám hajtsák végre erőszakkal, de azzal nem teremtették meg a békét. 2., Az elszakadást kimondó vágy arra törekvő nemzetiségekkel, elsősorban vezetőikkel bánjatok úgy, mint az ország ellenségeivel. Ha ez nem áll módotokban, legalább jelenjétek ki nyomatékkal állásfoglalástokat velők szemben és nehezítsétek meg minden eszközzel szervezkedésüket. 3. Nem látunk erélyt a még mindig garázdálkodó árdrágítókkal, uzsorásokkal * Akkor a kormánynak Lovászyn kívül még tagja volt Bathyány és Bartha isi 0mU *****