Uj Nemzedék, 1919 (6. évfolyam, 1-12. szám)

1919-01-04 / 1. szám

*>• 4» • Ti'*'­ " 1919. január 4. Szerkeszti: MILOTAY ISTVÁN VI. évf. 1. sz. , Jp (»or>oc)c^o»o»c^c^oK>oiDoiDo»oK)o»aooiocc)ar)or)oioc»o»<^ofóo»o^c^oioc^aiücr)c»o^oöDoiooiooio A kormány hibáiról. V Urmánczy Nándor rendelkezésünkre bocsá­totta az alábbi sorokat, amelyeket mi közre­adunk érdekes dokumentu­m­képen az ő egyéni politikai felfogásának. Ezelőtt három héttel a következő levelet intéztem Lovászy Mártonhoz: Kedves Barátom! Egyike voltam azoknak, kik a Károlyi­kormány kinevezését forszíroztam, legutóbb a Hadik-féle megbízatással szemben is. Az volt a meggyőződésem, hogy csak a Káro­lyi-kormány biztosíthatja az ország nyu­galmát, benső rendjét és képviselheti siker­rel nemzetünk érdekét a béketárgyalásokon. Ha 12 órával hamarább nevezik ki a kor­mányt, bizonyára más, nyugodtabb körül­mények között kezdhette volna meg nehéz munkáját. A bekövetkezett felfordulásért tehát 50 százalékig nem a Károlyi-kormányt illeti a felelősség. A másik 50 százalékot azonban a kormány terhére kell írni. A legnagyobb hiba az volt, hogy a fo­kozatos lefegyverzés helyett az azonnali ál­talános lefegyverzést rendelte el és az a szerencsétlen kijelentés, hogy »nem akarok többé katonát látni«. Ezzel a belső rend, vagyon- és személy­biztonság az ország nagy részében megszűnt. Rablás, fosztoga­tás, értékes javak pusztulása következett be. És vérszemet kaptak belső és külső ellensé­geink. A fegyvertelen nemzetet közprédának tekintik. Oláhok, tótok, szerbek addig el­szakadásról nem mertek beszélni, csak azt hangoztatták, hogy a békekonferencia dönt majd felettük. Ma nyíltan hir’detik és ki­mondják az elszakadást. Külellenségeink védtelen határainkon betörnek és előnyo­mulnak ott is, ahol a fegyverszüneti megálla­podás ezt kizárja. De fölösleges az ország helyzetét vázol­nom. Ti jobban ismeritek a veszélyeket és nehézségeket, amik környékeznek és bizo­nyára mélységesen érzitek a felelősség sú­lyát, mely rátok nehezedik.­­ Sohasem feltem meggyőződésemről val­lomást lennni. Ma sokszorosan szükségét ér­zem annak. És itt mindenekelőtt megjegy­zem, hogy az országra szerencsétlenségnek tartanám a Károlyi-kormány bukását*­, mert csak szélsőbb irányzat jönne, mely kiváltaná magával szemben a reakciót és a véres belső küzdelmek következnének. Min­denütt és mindenkinek azt mondom, hogy a mostani kormányt feltétlenül támogatni kell. Pedig nem vagyok köztársasági érzésű,­ mert azt tartom, hogy a­­ nemzettel együttérző magyar király nagy erkölcsi erőt jelent a magyar nemzetre nézve éppen a nemzeti­ségekre való tekintettel. De ma, midőn száz­­felé marcangolnak és százféle veszély kör­nyékez,­­tizedrangú kérdés a szememben az államforma­­ kérdése. Amire figyelmeteket fel akarom hívni, a következő:­­ 1. Hagyjátok abba a nemzetiségekkel való tárgyalást. Minél többet kínáltak és adtak nekik, annál többet követelnek. A béketárgyaláson meg fogják állapítani úgyis az egyes államokban kisebbségben lévő nem­zetiségek jogait. Mi is ahhoz fogunk alkal­mazkodni és végrehajtjuk a ránk rótt ren­delkezéseket. Idáig megyünk, tovább nem. Ha a béketárgyalás az ország megcsonkítá­sát mondaná ki, az ellen tiltakozunk, olyan szerződést alá nem írunk. Ám hajtsák végre erőszakkal, de azzal nem teremtették meg a békét. 2., Az elszakadást kimondó vágy­ arra törekvő nemzetiségekkel, elsősorban vezető­ikkel bánjatok úgy, mint az ország ellensé­geivel. Ha ez nem áll módotokban, legalább jelenjétek ki nyomatékkal állásfoglalástokat velők szemben és nehezítsétek meg minden eszközzel szervezkedésüket.­­ 3. Nem látunk erélyt a még mindig ga­rázdálkodó árdrágítókkal, uzsorásokkal * Akkor a kormánynak Lovászyn kívül még tagja volt Bathyány és Bartha isi 0mU *****

Next