Uj Nemzedék, 1919. december (1. évfolyam, 54-77. szám)

1919-12-03 / 55. szám

Szerda, 1919 december 3. Uj Nemzedék — Megbánta? — Nincs mit megbánnom. Nem csináltam én­­semmit. Mit tehetek rá arról, hogy Schön Gábor vagy már gyilkolt? — De ha r­égegy­szer bolsevizmus volna, Jeran fogadná el a vádbiztosságot. — Hát ha mégegyszer bolsevizmus lenne, csa­k egy lennék. Tudja mi? Népbiztos. Összeszed­nék egypár százezer koronát, aztán elegem volna. —­­Én nem lennék, semmi, mert nem hinnék benne. Igaz, hogy először se hittem. — Hát tudja mit, én megmondom magának őszintén, aki bolseviki volt és nem hitt benne, az gazember. Én csak azért vettem részt, mert azt hittem, hogy tovább fog tartani. ■ A hátam mögött érdekesebb beszélgetés kez­dődik, oda vonzódik a figyelmem. — Hogy van, hogy van? — Csak úgy, mint maga. — Mit csinál? — Töltik a helyemen Bécsben. Már csak itt, lehet megmaradni és legfeljebb Olaszországban. — Magyarországon, úgy látszik, mindennek vége­. Itt Bécsben se lesz semmi. Hallotta? Orosz­országból valami pénzsegítséget várnak. — Nam hiszek tin már abban. — Jó volna Oroszországba eljutni, de nem lehet. Azok most jól állnak, katonailag. — De csak katonailag. S az nem ér már sem­mit. Ott se tart sokáig. •— Szeretnék Németországba menni, Berlinbe. Ha tudnám, hogy tavaszra lesz ott miami, el­mennék. — Hát lesz? Lesz ami van, semmi. Kezd a beszédjük nagyon a se­mm­i körül for­golódni. Visszafigyelek az előbbi asztalhoz. Most a háborúról ás az egyenruháról be­szélnek. — Mit beszél, maga itt esgsz a háborúról? Hießen nem is volt ott. — Maga se! — De én ott vattam, hadnagy voltam. Igaz, hogy hátul voltam, de láttam, hogy mi a háború. Vájjon fölveti etem-e most az uniform­ieomat ! — Azt mondják, hogy csak az, hordhatja, aid me is hozzátartozik a hadsereghez. — Akkor még a hadnagyi nemgomat is el­vették.Előttem is alkudoznak vagy ketten. — Szeretnék a feleségemnek felhatalmazást adni, hogy ő utalványoztasson magának­ a pesti folyószámlám terhére. — Nincs zár alatt a vagyona? — Nincs. Hogy kéne akkor eljárni? A másik megmagyarázza a módját A boleo­­vád köszönettel veszi, így legalább rendelkezhetik a vagyonáról. Ezalatt hallom, amint nevek röpködnek a levegőben. Illés . . . Rudas-Rabi . . . Földes . . . Göndör . . . Fráter Aladár. Két pompás selyembe, drága prémbe bujtatott nő is érkezik, nagy hódolat­tal fogadják őket. Nagyságos asszony igy, nagy­ságos asszony úgy. Ekkor tűnik csak fel, hogy az elvtárs szót egyetlenegyszer se hallottam itt Ked­vem volna összecsőditeni az ablakhoz Pest ipari munkásait, hadd lássák, milyen jó ruhában és ké­nyelemben ..sínylődnek'' itt, az ő vezető elvtársnak, a dolgozók. Hátha még' hallanák a beszédjét ennek a gyülevész hadnak, s látnák meg végre, hogy mennyire egymáshoz s nem a munkásokhoz kötötte őket kétezer esztendő gettójának közös emlékezete. N. Gy. Pardon... itol tanulták? A Világ, amely a polgári jogegyenlőség alapján boldogan je­lenti, hogy „terjesztését és árusítását ma már a töm­ény ereje garantálja“ — vezér­cikkben támadja a régi parlamentet, ezt a szánalmas halottat, amelyen rúgni m­i már nem is előkelő. Főképp a szovjetkongresz­­szus után. De a Világ megrugdalja, kisüt­vén, hogy a régi parlament eszelte ki a­ ter­rort. „Szerencsére szocialisták egyáltalán írem, voltak ebben a parlamentben s igy a politikai terrort nem tanulhatták el tőlünk“ — mondatja egy képzelt képviselőjelölttel. Ez vágás akart lenni, de nagyon, ostobán si­került. Annak a szegény dicstelen magyar parlamentnek az az egy erénye megvolt, hogy a terror dolgában kezesbárány volt azokhoz a pacifistákhoz, emberbarátokhoz és nemzetköziekhez képest, akikért a Világ szíve vérzett és tintája csöpögött. Pardon, de azt a bizonyos terrort valóban nem­ az országháziban tanulták a „szocialista“ ve­zérek. Hiszen ha csak azt a terrort tanulták volna el, amit a magyarság a legkom­­oyabb időiben­ is gyakorolt, nem lennénk ott, ahova jutottunk. Mi szocialistáig Követe­lései, fő politikai helyzet A kitűzött minisztertanács, amelynek tárgyköréről az Új Nemzedék megemlékezett tegnapi számában, egyelőre bizonytalan időre el­­hala­sztódott. Az elodázás okáról Huszár Károly miniszterelnök gyöngélkedését hozták fel hivata­losan, mi azonban úgy vagyunk értesülve, hogy a minisztertanács időpontjának elhalasztásában politikai természetű körülmények játszanak köz­re. Azt i­s megírtuk, hogy a minisztertanács leg­fontosabb tárgya a szociáldemokrata párt javas­lata lett volna, hogy a kormány a fogolytáborok­ban internált kommunistákat és vörös katonákat bocsássa szabadon, amely javaslat azonban a jobboldali miniszterek ellenzése miatt, miniszter­tanácsi határozattal keresztülvihetetlennek lát­szik. A keresztény blokk pártjai különben is ab­ban a véleményben vannak, hogy a munkásbizto­­sítás államosításának rendelete, illetőleg ennek a rendeletnek visszavonása csordulásig megtöltötte a keresztény közvélemény türelmének poharát. Ez az engedmény az a maximum volt, amelyet a keresztény pártok a szociáldemokrata, pártnak felajánlottak. Esetleges újabb előzékenység, amely a vörös katonák és a kommunista foglyok szabadon bocsátására irányulna, a legnagyobb mértékben megzavarná azt az összhangot, amely a pártközi kormányzatnak nélkülözhetetlen fel­tétele. A keresztény pártok aligha tűrnék a­­kor­mányzati iránynak az újabb halra bi­lencsét ak­kor, amikor a feltartózhatatlan keresztény nem­zeti áramlat már a liberális és demokrata frak­ciókat is kikezdte és megbomlasztotta. A Keresz­­tény Nemzeti Egyesülés Pártjában van a hangu­lat, hogy a párt nem engedhet semmiféle olyan kényszernek, amelyet a szélső­baloldali pár­ok újabb kívánságaikkal mellüknek szegeznek ak­kor, amikor a balpár­toknál is egy jobb felé irá­nyuló tájékozódás tüneteit lehet megállapítani. Erre nézve nagyon érdekes tény Márkus Jenő doktornak, a Nemzeti Demokrata Par­ egyik zűrének képviselőjelöltetése alkalmából mondott programmbeszéde, amelyben hangsúlyozta annak a szükségét­, hogy a demokrata­ kurzus jó csak keresztény és nemzeti alapon tartható fenn. Ez a megnyilatkozás leplezetlen szembefordulás a Vázsonyi pártban a szélsőbaloldali álláspontot képviselő Itarczyékkal és Ugrón Gáborokkal, amelynek eszteg a párt jövőjére nézve nagy ki­hatású következményei lehetnek. Előkészületek a választásra­ Az Országos Földmíves- és Kisgazda­ Párt­ban a választások kimenetele iránt nagyon bi­zakodó a hangulat. Ami a vidéki centrumokat illeti, nagyatádiék főképpen Tolna és Somogy vármegyében szervezkedtek, ezenkívül Fejér me­gye egyes részein és Veszprém megye enyingi já­rásában. A Dunán innen pedig Heves vármegyé­ben vannak egyes szigeteik. Ezzel szemben a sokorópátkaiak pozíciója kiválóan erős Zalában, Veszprém­ben, Fejér megyében és csaknem egé­szen kezükbe van a Duna—Tisza köze, míg a Tiszántúl megszervezése most van folyamatban. A pártban­­elterjedt vélemény szerint a keresz­tény-szocialisták s a Keresztény Nemzeti Párt főképpen a városi kerületekre támaszkodhatnak. Szívesen látnák különben, hogy a parlament európai­­ színvonalának biztosí­tására a régi he­ves politikusok, akik ma­ pártokon kívül, vagy pártok fölött állanak, a párt támogatása mellett ok­vetetlenül helyet kapjanak a nemzetgyűlésben, hogy politikai iskoláza­ttságukkal jótékony ha­tást gyakoroljanak azokra a friss, forradalmi s ma még fegyelmezetlen elemekre, akik előrelát­hatólag nagy számmal kerülnek be a parla­mentbe. • A Kisgazdák Pártjában különben éppúgy, mint a Keresztény Nemzeti Egyesülésben, most folynak a tanácskozások a jelölő pártlisták hi­vatalos összeállításáról. A jelölő szervezkedések és agitáció a meg nem szállott területeken jófor­mán most kezdődtek el s ma még nagyon korai volna véleményt formálni, vagy képet alkotni a választások eredményéről. Ami az egyes jelölé­seket illeti, úgy értesülünk, hogy Beniczky Ödön belügyminiszter Szombathelyen fog fellépni. A Keresztény Nemzeti Egyesi­t­t parkerének igazgatója, Anna Jánosvasárni... mondotta el programmbeszédét Ráckevén, ahol a keresztény pártok egyhangúlag jelölték. Túri Béla, a Nem­zeti Újság főszerkesztője alkalmasint Zalaszent­­gróton, Foss József dr egyetemi tanár vagy Fej­ér megyében lép fel, vagy pedig valamelyik ma még le nem foglalt fővárosi kerületet kapja. A budapesti V. közigazgatási kerület Ajtay Jó­zsef drt. a harmadik (hegyvidéki) kerület Wein Dezsővel szemben Vitter László dr ügyvédet léptette fel. A főváros 16-ik választási kerületé­ben Miklóssy István középiskolai tanárt, a ke­resztény politika régi harcosát jelölte a Keresz­­tány Nemzeti Egyesülés Pártja. Beavatott hely­ről nyert értesülésünk szerint a keresztény blokk részéről kérdést tettek Andrássy Gyula grófhoz, hajlandó volna-e Cegléd város kerületének man­dátumát vállalni, e táviratra azonban a gróf még nem válaszolt. Egy­ kiskunfélegyházi küldöttség­ különben a Keresztény Nemzeti Egyesülés­ben tegnap bejelentette, hogy szintén Andrássy Gyulát kivája fölléptetni. A fúziós tárgyalások. Az Országos Nemzeti Párt és a Nemzeti Társaskör összeolvadására vonatkozó tárgyalá­sok tovább haladnak. Tegnap egyik esti lap je­lentette, hogy a fúzió még e hét derekán megtör­ténik. Mi úgy vagyunk informálva, hogy a tár­gyalások egyelőre még mindig a közös prog­­ramm­pontok kidolgozásánál tartanak s hogy a megállapodásokat mikor véglegesítik, még bi­zonytalan. Megkérdeztük Perényi Zsigmond bárót, aki a következőket jelentette ki munka­társunknak : — A fúzi­ós tárgyalások folynak. Még semmi végleges álláspont nem alakult ki. Most a Programm non tok megállapítása van soron. Ko­moly nehézség ugyan már nincs, de arra, hogy a fúzió már szerdára létrejönne, még egyáltalán nincs kilátás. Arról, hogy az Országos Nemzeti Párt Kovászy-csoportja akár a mi elvi kifogá­sunk folytán, akár saját aggodalmai miatt a fú­zióban nem venne részt, nincs tudomásom. Ezzel szemben bizonyos, hogy Lovászy Márton egyelőre visszavonul a gyakorlati poli­tikától, még­pedig azzal a megokolással, hogy a békedelegációban vállalt szerepe összeférhetet­len a pártpolitikával. 3 . Hogyan válasz­oltak a románok temesmegyta. Temesvárról kapjuk kerülő után a követ­­kező érdekes levelet: A románok, mint ismeretes, a délvidékei­ is kiírták a választást, de kivéve a tiszta román nyelvű kerületeket, még annyi szavazatot sem tudtak összegyűjteni, amely elég lett volna ah­hoz, hogy az egyes képviselőket jelöljék. Sem­miféle presszióval sem lehetett a sváb lakossá­got arra bírni, hogy az erőszakolt választáson részt ve­gyen és így egész vidékek képviselő nél­kül maradtak. A románok erre azt a taktikát al­­kalmazták, hogy ezekre a­ vidékekre román ele­meket szivárogtat­tak be, úgy hogy 10—15 be­telepített román hivatalnok választotta meg a kép­viselőket. Egyedül Temesvár városa volt az, amely m megváraztotta a románok által előírt szabályok között a képviselőké. Itt ugyanis a zsidó­ ág, amely teljesen meghódolt a románoknak, a leg­nagyobb készséggel ment a választási urnák elé és megválasztotta az ismert délvidéki román agi­­­tátorokat képviselőnek. A magyar tisztviselői kar teljesen távol tarto­tta magát a reá kénysze­rít­ett aktustól, ugyancsak távol maradtak a né­met iparosok és munkások s csak mintegy há­romezer főnyi román söpredék, mely a külváro­sok odvaiban lakik, hozott össze a zsidók, támo­­gatásával körülbelül tízezer főnyi szavazatot a románok számára. Temesvár városát a románok minden eszközzel igyekeznek arra bírni, hogy meghódoljon a román impériumnak. Minthogy a román, politika mögött nem áll a nép, kényte­lenek a várost enyhébben kezelni,­­mint ahogy például az erdélyi városokat kezelik. A városban eltávolítottak minden magyar felírást, a keres­kedőket arra kényszerítették, hogy kizáróan ro­mán cégtáblákat használjanak s most folyik a régi utcai táblák eltávolítása is. A közigazgatást természetesen nem lehet ellátni az magyar tisztviselők nélkül. A románok az egyes hatóságok élére fiatal román gyereke­ket állítottak, de ezek is olyan kevesen vannak, hogy a legtöbb közigazgatási hivatal egyáltalán nincsen betöltve A román főispán, Kozma Aurél dr mindent elkövetett, hogy­ a magyar tiztvise­­lőket a román erőszakos uralom szolgálatába­n.

Next