Uj Nemzedék, 1920. május (2. évfolyam, 105-128. szám)

1920-05-28 / 127. szám

Uj fctemzedé» 1920 V. 28. ; 1/ ni A Telegraaf Apponyi szerepérd — 'Az rj^lNemzed^ tudósitójátóL r­, Amsterdam, május 27. A „Tele? k#Sf“ véleménye szerint Magyar­ország arányijag­ kedvezőbb viszonyok közt tárgya a békéről sínt Németország vagy Ausztria. A né­met fajldallegáció vezetői tekintély nélkül vak­­dárt­éták voltak, akik nem tudtak vonzóan hatni mig Apponyi gróf az ellenfelek rokon­szen­vét élvezte és a feltételek enyhítése nem kis rész­ben ennek az igen nagy diplomatának és személyes befolyásának köszönhető. Kedvező továbbá Magyarországra, hogy a nemzetközi türelem egy év óta igen meg­­erősödött Az általános hangulat enyhébb. Már nemcsak a békét kívánják, mint a versaillesi béke megkötése idején, hanem a közeledést is. Hogy a legfelsőb tanács nem ad helyet a népszavazásra vonatkozó kívánságnak, az elvi álláspontot múlik, amit a békeszerződés alapjainak megr­en­­dítése nélkül nem lehet megváltoztatni. Magyar­­ország politikai helyzete is kedve­zőbb ma, mint egy évvel ezelőtt volt Nem csu­pán azért, mert a neuillyi béke közelebb esik a volt ellenségeknek a népszövetségbe felvételéhez, m­int a versaillesi, hanem azért luftért Budapest visz cm­ya Londonhoz Jjp R­ónyá­ho­z je- 1 t é fcé­nye­n javul­t JBlWpi ifell tWUM !A Magyarországon járt angol kül­döttség Londonban adja ki jelentését ■W Bécs. májusiff. A magyarországi viszonyok ta­­nulmányozására én Budapestre küldött angol munkás­párti bizottság tegnap Budapestről Bécsbe érkezett. WeedgwrPod ezredes a Neue Freie Pressében a következők­éppen nyilatkozik :*­­^^Elhatároztuk, hogy magyarországi tanul- W^oPsfunkról semmiféle közlést nem teszünk, és jel­ent­ésünket eszik Londonba é­rkezés­ünk után ho­zzuk nyilvánossá­gr­a. Ami az osztrák viszonyokat és ennek a köztársaságnak a régi osztrák-magyar monarchiából alakult többi ál­lamhoz való viszonyát illeti, az a meggyőződésem, hogy a súlyos exisztenciális kérdések megoldása­­csak a következő irányban lehetséges­: egyik állam sem állhat fenn véleményem szerint a mostani gaz­­­dasági rendszer mellett, mert mindezek az államok­­egymásra vannak és egymásra maradnak utalva. Mi­hamarább meg kellene nyitniuk határukat a korlá­tozó intézkedéseket meg kellene szüntetniök és a szabadforgalmat helyre kelene állítaniok. Hír Szerint az angol küldöttség szombaton vagy vasárnapon utazik haza Angliába. V­e­á Ai szlovének a szerb centralizatus sjr­ ellen JWW Zürichi. május 27. A­ Südslavische Korre­spondenz jelenti Laibachbot. A «Naprej», a szociál­demokraták lapja írja: Olyan államunk van, amely­­ilyen­ mindnyájan kivétel nélkül elégedetle­­nek vagyunk. A kenyér mindig drágább lesz és mér nem is kapható. Nekünk nincs ruhánk, de a kereskedőknek nagy raktáraik vannak. Egyes üzérek igen jól élnek, a nép napról-napra mélyebbre sülyedt.­­ Ami ma Belgrádiban történik, nem más, mint kl­ikk­­tfiktatúra, amely az államot és a népet rend­szeresen kizsákmányolja.­ Az általános elégedetlenség tehát mindenképen megokol­. A centralizmus a Ma­­rpinik legnagyobb kárát okozta. Oly állásokban, ahol a legfontosabb ügyeket intézik, tehetetlen és korrupt hivatalnokok ülnek. A közigazgatás köz­ponti szerveiben olyan emberek foglalnak helyet, akiknek egy modern állam igazgatásáról fogalmuk sincs. Ez a tehetetlen közigazgatás államunkat kol­dusbotra fogja juttani. Meg kell szüntetnünk, centra­lizmus rendszerét és föderális közigazg­ást kell a helyébe hoznunk. Mi szlovének országukat sokkal­­­ban fogjuk­ tudni igazgatni, mint az ugyan eddig a­grádi küldöttek igazgat­ják. Föderasta alapon ál­lunk, mert az állam egyes népfajai között lubágosan nagyok a gazdasági, kulturális és politikai különb­ségek. A szerb centralizmus a­ szlovének­ számára v®szaesé­st­ jelent, mert a régióiamban mindenkor jó és igazságos közigazgatás vott. A vörös terror Ausztriában Bécs, május 27.Jk R e­i e h s p o stban jEi­scher Krisztián keresztényszocialista kép­viselő nyilvánosan vádat emel R i n­­á e r dr. k^rcellár ellen, hogy nm­­ga||rtésával a ^ociáldemokrata terroristákat bálw^ ritja.­­,kizató|jw helyezi, hogy ez államot a terror folytán ervalló kiírókért vagyonjogi felelősségre fog­ják vonmu s egyszersmind­ a “szocifaldemokrata terror szégyenletes eseteit a külföldi keresztény szervezetekkel közölni fogják. A kép­viselő a szociáldemokra­ta terrornak néhány esetét sorolja fel és leszögezi, hogy Renner dr.-nál minden jogos panasz süket fülekre talált. A Rei­chspost azt is jelenti, hogy az új had­erő kebelében szociádemokrata alapon szervezet lé­tesült, mely programjában hangoztatja, hogy az uj haderőt az összroletaniátus szakszervezeti hadseralé­­.neké tekinti, melynek első kötelessége, hon­osztó­­v­ Csk­aerin haragyik a világra . A Petit Párisien egyik munkatársa legutóbb le több hetet töltött a­­ bolsevista Oroszországban s impresszióiról sorr­atos közleményekben számol be lapjában. Csicsprinnel, a külügyi népbiztossal foly­tatott beszélgetés kétségkívül humoros oldalánál fogva érdem­i az olvasót. ^ .je'ffgy régimódi montmartrei vén bohémhez nálamirt elhanyagolt, lompos külsejével az orosz külügyi népbiztos, — jegyzi meg az újságíró s az­után igy szólaltatja m­eg: — Én az orosz külügyi népbiztos vagyok, rendben van, nem gondolja-e azonban, Uram, hogy az én európai kollégáim a legkellemetlenebb fráte­rek a világon? Mert mi egy úgynevezett diplomata — kérdezem, — ha nem aféle kinyalt úriember, aki megfontoltan ejti ki a szót, diszkréten mosolyog s azzal tölti az idejét, hogy minél zavarosabbá tegye nemzetének belső helyzetét a külügyi helyzet ösz­­szebonyolításával? Én például, kedves Uram, min­dig a legegyszerűbben járok el és semmit nem bo­nyolítok­ A világért sem. És legjobban a hivatalos formáktól irtózom. Az újságíró megkérdezte: 1 -1- Es vannak diplomáciai sikereit Csicsérin rezignáltan tekintett rá: — Oh, nekem egyáltalában nincsenek sike­reim... Engem egyenesen őrültnek, kannibálnak tekintenek és senki sem akar velem diplomáciai ösz­­szeköttetésbe lépni Pedig a lehető legengedékenyebb embere vagyok a világnak. Ennek a békés természetűnek — folytatja a francia újságíró — tudvalévően bőséges része volt abban a sokezernyi halálos ítéletben, amelyekkel az orosz bolsevisták uralmukat megalapozták. Az újság­író ezután megkérdezte Csicserintől, hogy kik azok a bizonyos­­dolgozók“?» —” Azok a’ dolgozók, akik termelnek, — fe­lelte Csicsdin.­­ — És a szellemi munkásokat szintén termelők­nek tekinti? ! — Hogyne, — válaszolta Csicserita — sőt hoz­­zátehetem, hogy ez­ek a legérdekesebb fajtái a dol­gozókénak. Éppen ezért kivételt telünk velük. Ne felejtse el ezt megírni, uram. A Területvédő Liga tiltakozó gyűlése A Területvédő ligának tegnap a Vigadóban tartott impozáns tiltakozásgyűlésén az Új Nemzedék i­déiig történtekről már beszámolt. Lapunk tegnapi zárása után Wolf Kárfy, a keresztény nemzeti liga elnöke szólalt fel. .Nagyszabású beszédében arra ■hívta fel a gyűlés résztvevőit, ápolják a keresztény­­ és nemzeti gondolatot. Ezt az alapot kell a nyugat elé állítanunk, a amely most barbár népeknek p­é­­ldául dob bennünket, noha valamikor a magyar nép k­édte a nyugitól. Ar­­ten kívüli hatású beszéd során érkezett meg az angol munkáspárt bizottságának három tagja, kiket a közönség lelkes ünnepléssel fogadott. Az angolok a pódiumon helyezkedtek el, érdeklődve figyelték a gyűlés lefolyását. Wolf Károly nagyha­tású beszéde után Somló Emma elszavalta Keleti Juliska „Üzenet Erdélyből“ című versét, mire Szontagh Tamás elnök üdvözölte az angol vendé­geket. Lipovniczky Pál, az ébredő magyar­ok egyesü­letének kiküldöttje ezután angol nyelvű­ beszédben ismertette az angol urakkal azoknak a szónokl­a­toknak a tartalmát, amelyek a nagygyűlésen el­hangzottak. Kifejtette, hogy ez a nép a kegyetlen békefeltételekben belenyugodni nem fog soha. Egész lelkét a revanche gondolata tölti el. v*vi A beszéd elhangzása után az angol bizottság egyik tagja, F.­­W. Jowett szólalt fel. — Mi — mondotta a többi közt — nem vanuak politikusok, sem diplomaták. Az angol munkásosz­tály küldöttei vagyunk és az a feladatunk, hogy saját szemeinkkel tapasztaljuk végig a magyar­ vi­szonyokat és mindenről, amit itt látunk és hallunk, hűen tájékoztassuk küldőinket. Ígérem, hogy arról, amit a mai gyűlésen tapasztaltunk is, híven be fo­gunk számolni hazánkban. Lipovniczky Pál tolmácsolta a beszédet a nagygyűlésnek, majd Barabás Samu református esperes Erdély nevében, Thirring Gusztáv pedig a nyugatmagyarországi németek nevében fejtette ki, hogy ezt a békét akceptáln soha nem fogjuk. A nagygyűlés az eUBk indítványára végül el­határozta, hogy tiltakoz­ását a béke aláírása ellen memorandumban hozza a kormányzó és a kormány tudomására. A gyűlés ezután a Szózat eléneklésé­­vel véget ért. jp r -------­Polgárháború a tescheni területen Bécs, imítus 27 Mint a lapok Mährisch- Ostrauból iméntik, a tescheni területen nyilt p­o­l­g­ártífa ború tört ki. Tegnap reggel óta *'%Mwnn környékén tűzharc folyik. A lengyelek a dombrovai erdőben megtámadtak egy cseh csendőrosztagot és azután megszállották az úgy­­nevezett János-tárnát. Az összecsapás alkalmából mindkét részről sok halott és sebesült volt. Az antant­ katonaság egészen passzív és úgy lát­szik, tehetetlen. A hivatalok az Oderberg melletti Udlauba menekültek. Karvin kiürítése folyamat­ban van. A karwini harcok hírére a polnisch­­osk­aui cseh munkások azonnal kiadták a jelszót, hogy zárt sorokban kell karwini társaik segítsé­gére sietni. Emiatt további zavargásokkal kell számolni. " v .* Tiltakozás a békeszerzőődés aláírása allatt Friedrich István és Záitány Gyula Felszólalása A nemzetgyűlés 103­ ülésen napirend előtti felszólalás heretén Friedrich István és C­ákány Gyula modnottak beszédet a béke­­c szerződés aláirázá*ellen. Friedrich hosszadal­mas, de figyelemmel hallgatott beszédében azt­­ fejtegette, hoy nincsenek határozott adataink várra vonatt­ozóan, várjon csakugyan számu­­­k­lunk­ az ántánt jóakaratára. A béke alá­­íráta miatt nem támadja a kormányt, hanem az ántánt csalóka ígéretei helyett azt ajánlja, hogy csatlakozzunk a legyőzött népek szövet­ségéhez. Közbevetőleg elmondta a csehek el­leni katonai vállalkozások történetét és sok új adatot tárt fel a Károlyi-kormány működésé­ről. Utána Zákány Gyula beszélt, aki a leti­port magyarság fájdalmát szólaltatta meg, lelkes visszhangot keltve. Ezután szünetet tar­tott a Ház, majd áttértek a fővárosi törvény­javaslat részig!«« tárgyalására, az A mai Utca !'! A HÁz mai ülését fél 8órakor nyitotta meg Rakovszky István el­nök*-Jelenti hogy Fried­rich Iván­­és Z­á­k­á­n­y Gyula képviselők a na­pirend előtt való felszóla­lsra kértek engedélyt és­­ ezt az Engedélyt mega­dta f­riedrich István ! Tisztelt nemzetgyűlés ! A békesorződásról akarok beszélni. Itt v­aden képem nem lékének szerej­lésbe való foglalat­­an szó, hanem­ egy szerelésről, amellyel águ­nkét akarji szerződébe foglalni. Szomorú :­­ látom, hogy rígjk_^»W]tikixsaink közül sokan, alun annak­idején az utolsó percig kitartottak, hogy az ántánt ellen folytatjuk­ a háborút, most nagy bizalommal néznek az ántánt felé és bizonyos jóakaratot, meg­értést várnak tőle. Ellentétes nézeten vagyok. Nem tudok az ántánttól semmit várni, azt hiszem­, hogy lesz az orientáció elhibázott dolog s azt hiszem, hogy néhány hónap múlva be fogják látni, hogy itt nagy tévedés történt. Mi tulajdonképen egy likvidáló valami felé orientálunk. Az­­ántánt fel­tétlenül letünőben van s feltétlenül konstatálható már, hogy valami új dolog kerül előtérbe, ez a becsapott nemzetek szövetsége lesz. Az ántantnak számolni kell azzal, hogy a németektől kezdve az arabokig a 150—200 millió letiport ember dokumen­tálni fogja azt az akaratát, hogy élni akar. A tisz­telt kormány ma az ántánt felé néz, én azonban attól várok mindent, ami be fog következni. A jövő fogja megmutatni, hogy kinek van igaza. A fontos az, hogy az országnak akár ebből, akár a mások orientációjából haszna legyen. Egyszer már tör­tént egy szerencsétlen orientáció az ántánt felé. Károlyi Mihály az ántánttól várt mindent. Rupprecht Rezső : Friedrich Istvánnal együtt. Friedrich István : Minden lépésemért válla­lom a felelősséget. Én nem Károlyi-féle politikát csináltam, hanem tiszti századokat, karhatalmi zászlóaljakat szerveztem. 1 Ruprecht Rezső: Ez igaz!­­’ Friedrich István: Bár csak többen lettünk volna, akik helyt mertünk állani! Az antant Kun Béláékkal lépett összeköttetésbe. Nemcsak, hogy nem akart segíteni, hanem a szegedi kor­mányt állandóan sokkban tartotta. Amint ezt a sze­gedi kormánynak volt minisztere, aki itt ütl, Dö­mötör Mihály is tanusíthatja. A román megszállás idején, nem akarom mondani, hogy komikus, de na­gyon is gyenge volt az ánlánt szereplése. Állandóan jegyzékeket küldött Az ánlánt itteni képviselői ki­jelentették, hogy nincs hatalmuk a románokkal szem­ben. Hogy a románok miként jöttek ide, az még nincsen tisztázva. De bizonyos, hogy a románok az ántánt rendőrsége voltak és kirabolták az orszá­got. Pillanatig sem cserélem össze az egyéni szim­pátiát a nagy ántánt szimpátiájával, amelyet én nem látok sehol sem. Úgy látom, hogy nem az ántánttal szemben állunk, hanem a csehekkel, románokkal és szerbekkel szemben és az ántánt csak a deckmantel. Hiába lesz az ántánt jóindulatú, ha ez a három nemzet nem mutatkozik ilyennek. Érdekes, hogy az ántánt Kun Béláékat meg akarta hívni a béketárgyalásra. Történelmi tény ma, hogy ez körülbelül egy évvel ezelőtt történt. Korányi Frigyes báró pénzügyminiszter : Ez a meghívás nem a Kun Bélának szólt, hanem a pesti kormánynak. Friedrich István : Bármint volt is címezve, ha a magyar kormányhoz intézték volna, akkor Szegedre kellett volna irányítani. A táviratot Kun Béla kapta kezéhez és az volt benne, hogy az an­tant meg akarta hívni a magyar nemzet képvise­lőit a béketárgyalásra, de miután a magyarok megtámadták a cseheket, stb., stb. Ak­kor Bécsben volt az egész ellenforradalmi szervezet, ott voltak Bethlen István gróf, Pallavicini György őrgróf és mindent elkövettek, hogy az a botrány be ne kö­vetkezzék, hogy Kun Béláékat a béketárgyalásokra meghívják. Az antant meg akarta hívni a szovjet­rendszer alapján álló Kun Béláékat a béketárgya­lásra, de m­ikor a nemzeti keresztény feltámadás bekövetkezett, akkor egy koncentrációtól tette füg­gővé, hogy meghívást kapjunk a béketárgyalásra. Emlékszem az akkori tárgyalásokra. Egyenesen ha­zaárulónak minősítették azt, aki kifejezést mert adni, hogy nem szabad a koncentrációval sietni. Nem akarom vitatni, hogy a koncentráció jó volt-e azonban, hogy: Kun Bélá e télrf-

Next