Uj Nemzedék, 1920. augusztus (2. évfolyam, 182-199. szám)

1920-08-04 / 184. szám

f Előfiltetési árak: Egész IVfft . 280 K -if f. Negyedévre . 70 K — f. Félévre/. . . 140 K -if f. Egy hóra . .. 25 K — f. Egyes szám ára helyiben, vidéken és gyávavédváron / 28 korona . Felelős szerkesztő: Mi?.Osztay István Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, IV. kerület, Gerlóczy utca 11. szám, Telefonszámok: Felelős szerkesztő: 75—88 Közgazdasági szerkesztő: 75—31 Szerkesztőség és kiadóhivatal: 75-09, 150-82, 55-82 Budapest, 1998. II. évfolyam 184 (262). szám. iitiifstimicitmmiiiimiiiiMüiiiiii» ;ni jiihu Szerda, augusztus 4. A kormányzók4 hatáskör kiterjesztése fotó: JjHebelsberg Kuszpfc.ről nemzetgyűlési képviselő taalán már holnap a nemzetgyűlés napirendjére kerül a kormányzói hatáskör kiterjesztésről szóo fi javaslat. Még fél év sem múlt el az aufdmártyásság helyreállításáról és az állami főhatasom gyakorlásának ideiglenes rendezéséről szóló törvény megalkotása óta s máris lényeges módosításra szorul. Többen voltunk, akik láttuk az eredeti tervezetek hibáit és hiányait. Tisztán láttuk, hogy azok nem felelnek meg sem a hatalmak megosztása tanának, amely pedig közkincse az összes modern alkotmányoknak, sem a parlamentarizmus követelményeinek, melyet divat ugyan újabban szidni, de melynél jobb rendszert szabad népek kormányzására eddig legalább sem sikerült kieszelni. Aggodalmainkra az akkor irányadó tényezőket jóakaratúlag figyelmeztettük is, de azokat, sajnos, csak részben vették figyelembe. Mi pedig a javaslat tárgyalásánál nehézségeket csinálni nem akartunk, mert a Károlyi-féle lázadás botorul fölgyujtotta alkotmányunk ősrégi épületét s igy sürgős szükség volt, hogy nyomban a nemzetgyűlés össze-,ülése után a kiégett házat ideiglenesen lakhatóvá tegyük, sürgős szükség volt, hogy a közjogi kényszerhelyzetbe került nemzet bizonyos ideiglenes alkotmányjogi rendelkezéseket tegyen. Attól tartottunk, hogy kényesebb közjogi kérdések felvetése hosszabb vitákhoz, huzavonákhoz vezethetett volna s a megoldás sürgősségének alárendeltük aggodalmainkat abban a reményben, hogy később úgyis lehet a kezdetleges eredeti szövegen javítani. A kormány javaslata most több lényeges hibát kiküszöböl. A kormányzónak többek között megadja az elnapolási, ülésszakáérekesztési és teljes házfeloszlatási jogot, ami nélkül a végrehajtó hatalom béna, szükségképen önállótlan, a modern államok szervezetében neki jutó hivatásnak nem felelhet meg. Forradalmi nemzetgyűléseknek feladata az alkotmányozás, vagyis az, hogy az alkotmányjogi sabályokat egységes és rendszeres törvénybe foglalták össze, így jönnek létre az u. n- írott alkotmányok. Ha ezt megalkották, szétosztanak s a rendes törvényhozást már nem maguk, hanem az általik kötött alkotmánytörvényben megállapított új országgyűlés végzi. Az ilyen alkotmányozó és nemzetgyűlések az államhatalmat, a nagy állathatásköröket egész tárgyilagosan oszhatták szét az országgyűlés, a kormányzat és a törvénykezés szervei között s ha a helyzet magaslatán állnak, ha ismerik a századok tapasztalatairól leszűr alkotmányjogi alapelveket, akkor gondoskodnak a törvényhozó, végrehajtó és bírói hatalom önállóságának biztosításáról s arról, hogy e hatalunk egymást kölcsönösen ellensúlyozzák, ami Montesquieu szerint minden közszabadságnak nélkülözhetetlen el,erői,tétele. A mi nemzetgyűlésünk azonban nem ilyen forradalmi nemzetgyűlés. Mi semrrrre falzott alkotmányt, semmiféle újdonsült charta kedvéért fel nem áldozzuk büszkeségünket, ősi történeti alkotmányunkat, melyet Deák tanítása szerint időnkint a változott viszonyokhoz akartunk alkalmazni, mi nemzetgyűlésünknek az a hivatása, hogy állami életünknek sajátos és súlyos helyzetünkhez mérten lassan és óvatosan ismét ráterelje történelmi fejlődésünk hagyományos útjára. A közvélemény nem szívesen látná, ha a nemzetgyűlés közjogi vitákba bocsátkoznék s elsősorban azt rár a, hogy államháztartásunkat rendbehozva, mielőbb lássunk közgazdasági, szociális és kultur-politikai alkotásokhoz. Ez azonban nem alkotmányozó nemzetgyűlési, hanem voltaképen rendes országgyűlsi munka. Ez a mi különleges helyzetünknek megfelelő sajátos nemzetgyűlésünk tehát, mikor a törvényhozó hatalmat a végrehajtó és bírói hatalomtól elhatárolja, akkor nemcsak egy jövő országgyűlés ha kiskörének szab korlátokat, hanem önmagát is korlátozza hátralévő másfél évi élettartamra, ami azután szubjektív gondolkozáshoz szokott a szevelőkben azt a téves hitet kelti, mintha a kormányzói hatáskör kiterjesztésével a nemzetgyűlés bizalmatlanságot mutatna önmagával szemben. A nemzetgyűlésnek azonban objektív kell gondolkoznia ésegoisztikus tekinteteken felülemelkedve s a saját és r. kormányzó hatáskörét úgy kell megszabnia, petint azt a nemzet nagy életérdekei megkövetelik. A törvényjavaslat a kormányzónak eddig korlátolt házi eloszlatási jogot teljessé akarja tenni. Ezzé elsősorban a parlamentarizmus követelményének tesz eleget, amely szerint az államfő tartósan csak olyan férfiakra bízhatja ugyan a kormányhatalmat, akik a parlament bizalmát bírják, viszont azonban jogában áll az államfőnek a házat feloszlatni s a nemzetre appellálni abban az esetben, ha úgy látja, hogy a parlamenti többség akarata nem áll többé összhangban : közvéleménynyel, a választók többségének akaratával. Nagyon is megeshetik, hogy a parlament munkaképes, sőt hogy lázasan dolgozik, de az ország munkásságát nem helyesli. A ma érvényben lévő szövet szerint azonban, mely csak tartós munkakérzelenlés esetén engedi meg a házfeloszlatást, a kormányzó ez a munkát összetett kézzel, tehetetlenül lenne kénytelen végignézni. De a teljes házfeloszlatási jog akkor is jótékonyan hat, ha az államfő nem él vele, mert a feloszlatás puszta lehetősége is már önmérsékletre indítja a képviselőket. A parlamentarizmus igen finom érzékeny gépezet, mely kielégítően csak a képviselői nagy önmérséklete mellett működhet s minden parlamentben akadnak jelentékeny számban olyan hevesebb, erőtől túláradó temperamentumok, melyek ilyen intézményes mérséklésre is rászorulnak. Mindezer Prévost-Paradol „f'rance nouvelle“-jében, mely könyv az 1875. évi francia alkotmányra döntő befolyást gyakorolt, házfeloszlatási jogát a parlamentáris rendszerben nélkülözhetetlen ellensúlynak tartja. S ehhez képest az 1875. évi február hó 25-iki francia alkotmány, törvény 5. cikke a szenátus hozzájárulása esetén a francia köztársaság elnökének is megadja ezt a nélkülözhetetlen jogot. Érdekes részlet, hogy a szenátus hozzájárulásától való függővé tételt több szónok összeférhetetlennek minősítette a parlamentarizmussal s hogy ez a korlátozás a szövegbe Mac-Mahon marsal, az akkori köztársasági elnök egyenes kérésére vette fel, ki felelősségét a szenátussal meg kívánta osztani. Nagyon szabatosak a német birodalom 1919. évi augusztus 11-iki új alkotmányának ide vágó rendelkezései. Az 54. cikk valósággal kodifikálja a parlamentarizmust. „A birodalmi kancellárnak és a birodalmi minisztereknek hivataloskodásukhoz a birodalmi gyűlés bizalmára van szükségük. Bármelyikük visszalépni tartozik, ha tőlük a birodalmi gyűlés bizalmát határozatilag kifejezetten megvonja.“ De a 25. cikkben ott van a nélkülözhetetlen ellensúly. „A birodalom elnöke a birodalmi gyűlést feloszlathatja, de ugyanabból az okból kifolyólag csak egyszer." Ha ekként köztársaságok megadják a maguk elnökének a házfeloszlatási jogát, mennyivel inkább meg kell azt adni egy monarchikus állam kormányzójának, aki, ha ideiglenesen is, elvégre királyi jogokat gyakorol. Ha pedig megtagadjuk, akkor parlamentarizmusunk csonka marad s a megbénított rendszer nem lesz képes üdvös hatását alkotmányos életünkben kifejteni. /Hogyan gyilkolták meg Tiszát Hítíccer és Sztanykovszky vallomása ■A tárgyi és mai mánoffik napjár. & hallgató, súg sorábaj^ ^snegjebufr'A fiatal Albrecht főherceg is kitérőjével, Wsimtén Andrásig Géza gróf, Károlyi Innie gróf, Prónay Pál őrnagy és sokan mások. László Zoltán elnök negyedtíz órakor nyitotta meg a tárgyalást és Török Sándor védő kérésére megengedte, hogy Huttner ülve felelhessen a hozzá intézett kérdésekre. Isztrián a védők adtak föl neki kérdéseket. Török Sándor: Ön tegnap azzal kezdte vallomását, hogy nem érzi magát bűnösnek. Miért vett mégis részt a gyilkosságban? Hüttner: Mikor a harctérről hazajöttem, azokat az urakat, akik a Károlyi-párt részéről a mozgalmat rendezték, csal: az újságokból ismertem. Előttem feltétlenül meggyőződősós emberek színében tűntek fel. Ők mondták, hogy Tisza István grófot ártalmatlanná kell tenni a forradalom tartamára. Október 20-én az Astoriában tartott értekezleten engem megtámadtak, hogy nem merek vállalkozni a gyilkosságra. Én megmondtam, ha kell, elhozom a grófot a nemzeti tanácsba, de gyilkos nem leszek. Török védő: Miféle röpiratok voltak az ön szobájában és mi történt velük azután? Hüttner: A nemzeti tanács nyomatott százezer példányban röpiratot, amelyben fölhívást intézett a katonákhoz. Ebből ötvenezer példányt az én lakásomon helyeztek el. A forradalom előtt vagy egy nappal ezeket is elvitték. A védő további kérdésére elmondta, hogy amikor Miskolcon letartóztatták, Pálóczy főhadnagy, a miskolci körletpanancsnokság vizsgálóbírája előtt tett vallomást Pálóczynak akkor nem mondott el mindent, ha amit elmondott, azt ma is fentartja. Amikor a budapesti rendőrségen először hallgatták ki, körülbelül ugyanazt mondta el mint előzőleg Miskolcon. Azonkívül összefüggő vallomást tett Angyal detektív, a politikai osztály vezetője előtt is, aki jegyzőkönyvet vétetett fel, de a jegyzőkönyvet nem íratta alá vele. Török védő: Ki volt jelen, amikor Önt Budapesten a rendőrségen kihallgatták) Hüttner: Az olsó kihallgatást S.rubian kapitány végezte. Ott volt azonkívül Nagy Károly, Doming tanácsos -és egy időben Ulain dr. Amásodik kihallgatást a detektívek, a harmadik kihallgatást Kováts vizsgálóbíró végezt. Elmondja még, hogy gyermekkorában kanyaróban, sarlackban és himlőben volt beteg. Anyai nagyapja ill.sóbajos és elmebeteg volt, anyja szintén. A hiború alatt háromszor megsebesült. Most Sztanykolszky védője, Angel Zoltán érintéz kérdéseket a vádlotthoz. Kalimr nem tudja, hogy ki ki ajánlották Csernyakot Károlyinak, és hogy ki osztotta ki neki a szerepét. Arra a kérdésre, tudja-e Friedrich október 27-iki szerepét, amikor a forradalmat elhatározták, szintén neminel válaszol A védő itt megkérdezi, tudja-e, mit beszélt, Friedrich a Habsburg-családról? A tárgyalást vezető ekekor félbeszakította azzal, hogy ez nem tartozik a vád tárgyához. Kik adták a vér dijai ? Softgycl Zoltán vér^iF: Meggyőződőtb-e a százezer koronát Mrő^rfTaláírásának eredetiségéről^ Dmegyődő: Látte-e... később is ezt az alá-írást? Hüttner: Láttam. Láttam azt is, amikor a Báróné-féle emlékkönyvet aláírtak. A védő kérdésére azután újból leírja a Tiszavillában történteket. Lengyel védő: Emlékszik-e, kinek fizetett abból a pénzből, amelyet a kerületi parancsnokság pénztárából vett ki? Hüttner: Egyes nevekre nem emlékszem, di, hogy kinek mennyit adtam, nem tudom részletezni. Voltak azonban olyanok is, akik nagy 037~ raegekkel járultak a dologhoz. Úgy tudom,, hogy Fényes László egész vagyonát adta oda. Lengyel védő: No, az ugyan nem lehetet sok. (Derültség.) Hüttner: Bizonyosat nem tudok állítani. Hallottam, hogy 31-én dökö jött valami háromszázezer, koronát kaptak volna az ő pénzéből. Ezt beszélték.. Hogy kik adakoztak a nemzeti tanács költségeire, nem tudom. Lengyel védő: Ön azt mondotta, hogy saját elhatározásából vett részt a cselekmény elkövetésében. Itt igen előkelő állású egyének kerülnek szóba, kinek volt szerepe abban, hogy ön errel az útra tért? Hüttner: A legnagyobb listással az volt reám, mikor Friedrich István 29-én kijelentette, hogy gyáva vagyok, ha nem merek elmenni. Kijelenti, hogy Károlyi szerepét sem nem mentegette, seon nem magyarázta soha. Lengyel: Ön említette, hogy a Károlyi-párt közhelyiszegébben, amikor a klozeton volt, Kéri Dobóval beszélt, azt mondta, hogy senkinek sem lesz bántódása. Nem azt tételezi-e ez fel, hogy Kéri előre megtárgyalta, hogy kegyelmet kapnak a gyilkosok? Hüttner: Abban az izgalomban a felfordulásban az ember nem gondolkozott. Lengyel: Vallomása szerint eljárt abban az ügyben, hogy ne üldözzék a gyilkosokat. Hogy lehetett ezt megcsinálni a kormány tudta nélkül?.