Uj Nemzedék, 1921. január (3. évfolyam, 1-24. szám)

1921-01-13 / 9. szám

Előfizetési árak: Egész évre . 440 K — f. Negyedévre. . 110 K — f. Félévre ... 220 K — f. Egy bóra... 40 K — f. Egyes szám ára helyben, vidéken és pályaudvaron 2 kor. — Hirdetések milliméteres díjszabás szerint. POLITIKAI NAPILAP Felelős szerkesztő: Krüger Aladár dr. Budapest, 1921. HL évfolyam, 9. (394.) szám. Csütörtök, január 13. Hands off! . . Az itthonmaradt „emigránsok“ sajtója is- j­enét, »veszedelmesen kezd hasonlítani az­­ 1918 októberének sajtójához’ s bár akkor is«, volt, ma is­ van valamelyes cenzúra, nem aam mestere és talmudi szellem a legális törvényszegések­­.írek, a paragrafusok drótsegértyén ügyesen át­­aikuszó bonriasztásnak, hejgrff ma is, mint akkor, is ne tudná megcsinálni s*"relőkészíteni a maga kis 3 faji forradalmait. Átforni a keresztény frontot, megriasztani, zaivarva ejteni, kifárasztani a ke- I resztény magyarságot, hamis vágányokra te­lj­­elni az­ érdeklődést, csipkedni, bomlasztani, aslauv állani, tényeket ferdíteni, illegitim követ­y­­keztetéseket vonni le s mindezek révén uj ta­­vaszt biztosítani a besurranó zsidóliberalizmus­­nak: ez ma a nyilvánvaló cél.­­ Panamákról beszél ez a sajtó, — ő, a am­ely évtizedek óta hűséges leplezője s cinkestársa volt a legnagyobb stilü- panamáknak, a­­ pana­mák egész rendszerének, a magyarság leosztá­sának, egy alacsony morálú faji terjeszkedés kíméletlen, barbár honfoglalásának. Pun­ai Hálvárr" beszél, amelyeket beigazolni nem, csak sunyin inszinuálni tud és nem gondolja meg, hogy ha a­­keresztény kormányzatnak valamennyi vezető­embere csupa alávaló panamista volna, az mind együttvéve sem volna képes, még tán ha akarna is, akkora tolvajlásra, olyan siralmas országvesztésre, a köz és az egyesek oly gi­gantikus arányú megrablására, mint amekkorá­ban a forradalmakat ránkszabadító diadalmas fajzat vétkes, még­pedig a ma purifikátori póz­ban kérkedő faji sajtó túlbuzgó segédkezése mellett. A panamát üldözni kell, de akkor is — nem a panamisták és panamapártolók vannak erre hivatva; a tolvajt le kell fogni, de gya­nús, ha épen a tolvajok és orgazdák csapnak fel rendőrökül. Ami azonban a soknál is sokabb: ez a liberális sajtó iszonyúan lenézi, szörnyen osto­bának képzeli a felébredt magyarságot. Rész­ben igaza is lehet: rettenetesen együgyűek lehetünk mi magyarok, vagy legalább sokan közöttünk, különben nem jelenhetnének meg ekkora vakmerőséggel világos nappal olyan pőre hazugságok magyarnyelvű­­ lapokban, amelyek, ha nem vesztettük el ítélőképességünk és önérzetünk utolsó foszlányát, kell, hogy arcunkba kergessék a vért és lecsapásra kény­szerítsék összeszorult öklünket. Ilyen perfidül hazug beállítás, amely azonban ma már szinte általános a liberális sajtóberkekben, s amely­nek önállótlan keresztények is bedőlnek, mind­járt az is, hogy az ország mai sorsáért, a nyo­morért, a folyton emelkedő drágaságért, pénz­ügyünk állandó válságáért a keresztény nem­zeti irány uralma a felelős. Épen olyan beszéd ez, mint amikor egy útonállóktól kirabolt, meg­sebesített, félig agyonvert ember szenvedé­séért az­­ orvost és épen csak az orvost tesz­­szük felelőssé. Az orvos is lehet hibás, ha nem elég gyors, erélyes és önzetlen s e részben a keresztény irány képviselői és sajtója az ön­kritikát csakugyan épen elég hangosan alkal­mazták. De minden hibát az orvosra tolni s nem beszélni az utonázókról, a gyilkosokról, a kifosztókról, — erre csak az a sajtó és az a faji önzés képes, amely maga hozta a nyakunkra a gyilkosokat és utonállókat s el szeretné terelni magáról a bűntudatot. Hát nem a háborúvesz­­tés, a forradalmak, a Károlyi- és Kis Béla­­rezsim, hát nem a trianoni béke tette rabbá és beteggé, idegen államok importjára szoruló, se szénnel, se vassal, se rabéval, se fával — sem­mivel sem rendelkező koldussá a p­uskaéget? Hát nem ők felelősek mindezért fiu nem seáte, hit kilencvenkilenc százalékban? Jali nem azt magyarázták kifelé ők is, nem azt hangoztatja-e mentségéül a liberális Hegedűs,­­ akinek­ sza­badforgalma és liberálizmusa egyelőre szintén . .csak süllyeszteni volt képes a magyar korona ".értékét hogy Klíjgyarország a,­inai megcson­kítottságában szinte életképtelen, hogy az elszánt erős akaraton és nemzeti érzésen kívül szinte semmije sincsen, amivel rekonstruál­hatná létének gazdasági feltételeit? Nem alávaló szédelgés-e akkor, ha egyik pánszemita lapunk egy zsidóbarát „keresztény­“ képviselővel azt íratja, hogy: hja, amikor liberalizmus volt Ma­gyarországon, akkor 20 fillér volt a fehér liszt, „ma meg maximálunk, botozunk, nem is enged­jük meg mindenkinek, hogy (akárhogyan!) ke­­reskedhessék, mégis sorvadunk“? Nem érd­e a Szerkesztőség: V., Honvéd­ u. 10. Kiadóhivatal: IV, Gerlóczy­ u. 11. sz. A szerkesztőség telefonszámai: Felelős szerkesztő: 75-88. Közgazdasági rovatvezető: 75-31. Szerkesztőség: 110-55, 7-20, 7-21. A kiadó­­hivatal telefonszámai: 5-67, 5-68 és 5-69. •E­mel maximálatlanul mért botot az ilyen fajtársi logika? Nem, tisztelt fajtestvérek, a magyar ke­resztényekkel sokat el lehetett hitetni, de min­dent mégsem lehet! Hiába gajdolnak nekünk most panamákról, tehetetlenségről, egyedül üd­vözítő zsidóliberalizmusról. Az országot önök züllesztették s panamázták le oda, ahol ma van. Ha éz nem hiszik, üssék fel saját becses évfolya­mra­­, például az 1918-ikit, október 31 előtt "és után! /# ' ■. ■ , R m 2 k'es-sstatrrt _________ III Nemzedék , m,-1 JAli : *, O*' Fehér vármegye egyhangú bizalmánál Mztosztott gatár'Otyi József gróf főispánt Csenti József képviselő fémsztlásán visszautasítják. JI megyei teOzgylMps —. Az Vj Jj^medék­ kiküldött munkatársától. — Székesfehérvár, január 12. Emlékezetes, hogy Kiggingi József grófot, Fejérvármegye és Székes­­fefehérvár főispánja a nemzetgyűlésen Cserti Jó­zsef képviselő részéről legutóbb méltatlan és durva támadás érte. E támadás után december 31-én Székesfehérvár törvényhatósági bizottsága, m­a dél­előtt pedig a vármegye közgyűlése­ Károlyi József grófot egyhangú, határozattal bizalmáról és ragasz­­kodásáról biztosította. A határozat előzményeiről Haminél­ József alispán sz Uj Nemzedék kikül­dött munkatársának a következőkben nyilatkozott­: — Őszinte meggyőződésből mondhatom, hogy az egész országban példátlan az a ragasz­kodás, amellyel Károlyi József gróf főispán iránt a megyében mindenki — hangsúlyozom, kivétel nélkül mindenki — viseltetik. Éppen ezért feltűnést keltett­, amikor Teleki Pál gróf miniszterelnök Cserti József interpellációjára adott válaszában kijelentette, hogy Károlyi József grófot nem nevezi ki újból főispánná. A törvényhatósági bizottság sajnálkozása nem­csak érzelmi momentumokon alapszik. Károlyi József gróf nagyon intenzív munkát fejtett ki s a vármegye fejlesztésére oly nagyjelentőségű tervei vannak a jövőre nézve is, hogy azokat csak ő valósíthatja meg. Ezért a vármegye ha­tározott kárnak tekintené, ha Károlyi József nem maradna meg a főispáni székben.­­ A közgyűlés összehívására nemcsak a város átirata indított, hanem a vármegye min­den részéből hozzám érkezett számos kérelem is. A vármegyében meglepődtek, hogy Teleki Pál , gróf miniszterelnök éppen Cserti József inter­­f­pellációjára adott ilyen választ, mert Cserti­­ képviselő személye egyáltalában nem szimpa­tikus Fejér megyében. Balassa Sándor főjegyző munkatársunknak a­­ következőképpen nyilatkozott: Az a gondolat, hogy Károlyi József gróf főispánunknak az őt éi­­ támadás alkalmából bizalmat szavazzunk, tulaj­donképpen tőlünk ered, de a város megelőzött bennünket, így a mai közgyűlés tárgya a város határozatának­­tárgyalása. Ezt a határozatot teljes mértékben mi is magunkévá tesszük. É­rmegye rendkívüli Azűzgyűlését ma órakor nyitotta Bodgoravranek József Kassa Sándor &ljegyző ismertette Szé­­törvényhatósági bizottságának hatá­ly kijelni­i, hogy a mai nehéz hely­­kiváj kárálykérdéssel foglalkozni. A sjn közgyűlésen Károlyi József gróf `ingy«n a királykérdferöi, de mini- Jw»8g! «(Eiten a tshintatban sem a ksnasányacpdrt­­ware, sem a kormánynak határ oae­rtan körvonala­­mtt fíllásfogdalás­a nincsen, eeekkel sllsntétito jj«m jttil­a Orst. Éppen ezért egyhangú határosallal biztosítja őt­­bizalmáról, és kéri, hogy Fejér vár­megye főistiáni székében továbbra­­ is maradjon meg. A vármegye közgyűlése ezután egyhangúlag csatlakozott Székesfehérvár szabad királyi város­a­i határozatához és kimondotta, hogy továbbra is kívánja Károlyi József grófnak a főispáni székben való meghagyását. Egyúttal kéri azt is, hogy e határozatról a­ belügyminisztert és miniszterel­nököt küldöttség értesítse. A határozati javaslatot a közgyűlés egyhangúlag elfogadta és pénteken délben 30 tagú küldöttség hozza a határozatot Fer­dináruly Gyula belügyminiszter és Teleki Pál gróf miniszterelnök tudomására. A küldöttség tagjai közt van Széchényi Aladár, Széchényi Vik­tor és Zichy Aladár gróf is. A közgyűlésen meglepő t­st keltett Grieger Miklós nemzetgyűlési képviselőnek a megjelenése. Mindenki azt várta, hogy Grieger Miklós, aki a királykérdésben a szabad királyválasztás elvét vallja, Károlyi József gróf főispán ellen fog ny­i­latkozni. Ez azonban nem következett be, sőt ellenkezőleg, éppen Grieger Miklós nemzetgyűlési képviselő mondotta Károlyi József gróf főispán mellett a leglelkesebb, beszédet. A többi között ezeket mondotta: Károlyi József a forradalmi időkben is állást foglalt átkos testvérével szemben és mindig a nem­zet­ igazi érdekeit tartotta szem előtt. Ezután kül­döttség ment Károlyi József főispánhoz, amely* nek szónoka szintén Grieger Mikdós volt. E$áv®lyi József gróf gr­"‘ m­^kies­ikGzala /Vejervámegye törvényálmósági bizottságának arad kívüli közgyűlése Károlyi József gróf főispán fogadta, afaeff] Nemzedék, kiküldött mun­katársát és a­yomükezöket mondotta V­ér vármegye törvényhatósági bizott­ságának december 13-iki ülésén tett nyilatkoza­tomban, amely nemzetgyűlési megtámad­tatá­somra alaptalanul okot szolgáltatott, nem mon­dottam újat. Úgy mázt az álláspontot szögez­tem le, amit a komm­ün után is vallottam én hangsúlyoztam. Akkor az volt az általános né­zet, hogy ami a forradalom után történt, — így a detronizálás is — törvénytelen. Szabad királyválasztásról akkor még senki sem beszélt. — Ez volt, — mondom — az általános fel­fogás, amit természetesen most is vallok és mi­vel a királlyal szemben esküm is köt, jogomban sem volna más álláspontra helyezkedni. Ez ná­lam nem opportunizmus, hanem lelkiismereti kérdés, amit a decemberi törvényhatósági bizott­sági ülésen is természetesnek tartott mindenki. Most sem látok semmi okot arra, hogy ezt az álláspontot bárki is kifogásolja. Nézeteltérésem egyébként a kormánnyal nincs, de az, hogy meg­maradok-e a főispáni székben vagy sem, nem tő­lem függ. Én beadtam lemondásomat és a kor­mány megbízott az ügyek továbbvezetésével. Ha újra kineveznek és ha saját álláspontom alapján­ maradhatok, akkor a megye érdekében maradok. L. Qr .

Next