Uj Nemzedék, 1921. február (3. évfolyam, 25-47. szám)
1921-02-01 / 25. szám
'"*% -k I 31 . gyj Előfizetés árak: Egész évre • 440 K — f. Negyedévre. . 110 K — f. Félévre ... 220 K — f. Egy hóra... 40 K — f. Egyes szám ára helyben, vidéken és pályaudvaron 2 kor. — Hirdetések milliméteres díjszabás szerint. POLITIKAI NAPILAP Felelős szerkesztő: Krüger Aladár dr. Budapest, 1921. 111. évfolyam, 25. (410.) szám. Kedd, február 1. iiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiHiiiiiiiiiiiiiiiiii!iiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiititiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiMiii[iiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiimiiiiiiimmiiiiiiiiniiiiiiiiiiiiiiiiimiiiiiiiiiiiii!iiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiii Uszítok Amióta a szemita sajtó ellenzékbe szorult, minden igyekezete azon van, hogy a keresztény többség frontját megingassa s közéje a bomlás ésbelső egyenetlenség csiráit hintse. Régi taktikája szerint ebben legkedvesebb módszere az, hogy renegát keresztényekkel végeztetik az akniafúrás és csóvahintés munkáját _—, így őrá csak a regisztrálás, reklámozás és felfuvás munkája marad, tehát az uszításnak burkoltabb, kevésbbé odiózus és mégis eredményesebb része. Mikor Baltazár Dezső ismert kommunista- és oláhüdvözlő viselkedésén nem is annyira a katolikusok, mint sokkal inkább a reformátusok a végletekig fel voltak háborodva, — mert hisz méltatlan püspökük viselkedése őket bántotta legközelebbről — a zsidó sajtó mindent elkövetett, hogy az Egyenlőség hősét minél előbb rehabilitálja, mert érezte, hogy erre a filoszemita keresztény emberre még nagy szüksége lesz a gettónak. Jól számított, Baltazárt felmentették s a püspök ur a nála már megszokot ruganyossággal ismét szerepelni kezdett a nyilvánosság előtt. A zsidó sajtó boldogan közölte egyes nyilatkozatait, amelyek mindegyike gyűlölködő, filoszemita irányú kirohanás volt a „kurzus“, a keresztény nemzeti irány kormányzati érvényesülése ellen. Szinte vártuk már, mikor üti ki a főkártyát a zsidó sajtó, mikor használja fel a mindenre kapható Baltazárt a keresztény vallási béke megpiszkálására s felbontására. Egy ostoba és elitélendőcsíny, valami éretlen suhancnak templompiszkitó neveletlensége hirtelen meghozta a várva-várt alkalmat s ma Sajtóizrael egész jerikói hada egy hét óta egyebet sem ordítoz már, minthogy felborult a felekezeti békes Baltazár a mártír, akinek most országos elégtételt kell adni. Aki ebben az egész felfújt komédiában sem látja meg Izraelnek százszor alkalmazott és százszor bevált harci taktikáját, az egyáltalán nem látásra született. Hogy a csőcseléknek vad ösztönei vannak, hogy neveletlen suhancok szeretik telefirkálni a falakat s cinikus trágárságokban keresnek valami gyermekes és állati gyönyört, azt nem tegnap óta tudjuk. Vasúton, váróhelyeken, kültelki utcasarkokon a legszennyesebb rajzolatok mellett ott látjuk vegyes egyvelegben a három szót: „Üsd a zsidót!“ „Üsd a pápistát!“ „Üsd a reformátust!“ Templomszentségtelenítésnek is egy tucatszor olvastuk hírét — mégpedig nemcsak betörések voltak katolikus templomokban, hanem az Oltáriszentség szétszórása is, az ostyák rászegezése a padokra s hasonlók. Mindezt tragikus közönnyel vettük tudomásul mindannyiszor: ilyesmi volt már a háború előtt is és után, volt a liberális korszakban ép úgy, mint a szovjet idejében. Ez a mi liberális népnevelési politikánknak s nem utolsó helyen a Népszavastilusa durvahangu szocialista irodalomnak eredménye. Abból, hogy ez a sittyóstílus most véletlenül a Baltazár úr székét s templomát választotta játékszeréül, messzemenő következtetéseket vonni le, a tettességgel nyíltan vagy burkoltan akár a katolikusságot, akár a „keresztény kurzust“ gyanúsítani meg, ez olyan aljasság, amelyre tisztességes ■ magyar ember nem képes. Baltazár úr mégis azt nyilatkoztatja ki a Világban, hogy „a merénylet a reakció műve“. Tudjuk, mit jelent ma a zsidó sajtó frazeológiájában ez a szó: reakció. De ha nem tudnék, Baltazár maga megmagyarázza a következő mondatban, ahol azt mondja, hogy a „kurzus“ mellett „a reakciónak csak egy kis hangos töredéke tart ki.“ Tehát a keresztény kurzus a reakció s a keresztény kurzus a tettes. Az az oka minden bajnak. S a zsidó láperdő hozsánázva tapsol a debreczeni templomgyalázaton ismét martirimagasságba lendült Zion-mentőnek. Vezércikkek s egyéb cikkek özöne hirdeti: „40 református képviselő, Vass és Meskó utaznak le Debreczenbe.“ Utóbb kisül, hogy dehogy megy le Vass, dehogy megy le 40 képviselő, dehogy megy Szilágyi Lajos, akit sokkal komolyabb embernek is ismerünk, hogysem elhittük volna a beugratását. A P. H. pedig vezércikkben szítja a felekezeti gyűlölködést, persze a „béke“ védelmének örve alatt. Sérelmesnek jelenti ki, hogy a 67 százalékban református Debreczennek katolikus kormánybiztost adtak, s nem gondolja meg, milyen veszedelmes tüzet gyújtogat ezzel, hiszen hová jutunk, ha azt Szerkesztőség: V., Honvéd u. 10. Kiadóhivatal: IV., Gerlóczy u. 11. sz. A szerkesztőség telefonszámai: Felelős szerkesztő: 75-88. Közgazdasági rovatvezető: 75-31. Szerkesztőség: 110-55, 7-20, 7-21. A kiadóhivatal telefonszámai: 5-67, 5-68 és 5-69. •S kezdjük firtatni, hogy a 66 százalékban katolikus Csonkamagyarországon ez vagy az a magas közjogi pozíció miért van épen ilyen vagy olyan vallású férfiúval betöltve? Emberek, magyarok, keresztények, eszméljetek! A zsidó sajtó megint a gyengéiteknél fog meg benneteket. Ne menjetek ismét lépre, mint már százezerszer, hanem függetlenítsétek magatokat az uszitóktól. Reformátusok, katolikusok, evangélikusok egyaránt. S tagadjátok meg a közösséget azokkal, akik renegátmódra ismét az országvesztők zsákmányára vinnék a megtépett, maroknyi magyarságot! MtV: Növekszik a francia Jóakarat Magyarország Iránt A nemzeti kisebbségek védelme és az általános lefegyverzés — Az európai politika fejlődik a béke mentalitása felé — Magyarország hivatása Kelet-Európa elrendezésében Apponira nyilatkozik párisi útjáról) — Az új Nemzedék tudósítójától. — Apponyi Albert gróf a Magyar Külügyi Társaság képviseletében vett részt a Nemzetek szövetségének támogatására alakult Uniók igazgatósági ülésein és párisi útjáról — miután Genfben az Egyetemi Kör meghívására előadást tartott — szombaton este érkezett vissza Budapestre. Ma délelőtt fogadta az Új Nemzedék munkatársát és külföldi útjának benyomásairól és tapasztalatairól a következőket mondotta: — A Nemzetek Szövetségének támogatására alakult Liga két igazgatósági ülésén Paykert Alajossal és Eöttevényi-Nagy Olivérrel együtt a Magyar Külügyi Társaságot képviseltem. Ezeknek az üléseknek magyar szempontból abban áll a jelentőségük, hogy — noha nem hivatalos küldetésben jártunk el — Ez volt az első eset, hogy a magyar kiküldöttek nemzetközi tanácskozásokon vettek részt. — A tanácskozáson érdemében egy kérdéssel sem foglalkoztunk, csupán a napirendjét állapítottuk meg annak a közgyűlésnek, amelyet a Liga júniusban tart meg Genfben. A határozatokat sima lefolyású tárgyalás után, minden súrlódás nélkül hoztuk meg. A Magyarországgal szomszédos államok képviselői nem nagy szerepet játszottak. A tanácskozáson két indítványt tettünk és mindkét indítványunkat elfogadták. A nemzeti kisebbségek védelmét és az általános lefegyverzést Indítványunkra a júniusi közgyűlés napirendjére tűzték. Ajánlottuk bizonyos gazdasági kérdések napirendre tűzését is, ezekről azonban a közgyűlésen csak bejelentést tesznek. — Pákisi tartózkodásom idejét természetesen arra is felhasználtam, hogy az illetékes politikai, társadalmi és tudományos körökben megfelelő tájékozódást szerezzek. Erre ma legtöbb eredménnyel egyébként is csak magánember vállalkozhatik, noha e tájékozódásra a francia kormányválság és az angol tárgyalás ideje nem kínálkozott éppen alkalmasnak. A mértékadó tényezők azonban így is szívesen láttak. Magyarország iránt sokkal több jóindulatot tapasztaltam, mint néhány hónappal ezelőtt. A francia politika érdekeink iránt teljes jóindulattal van, de ennek, a jóindulatnak a kisszövetségesekkel való viszony szab érthetően korlátokat. — Ami a világpolitikai helyzetet illeti megállapíthatom, hossz Európa, ha nehezen és döcögősen is, de lassan- lassan áthelyezkedik a béke mentalitásába. — Abban, hogy ez minél könnyebben és hamarosabban megtörténhessék, a Nemzetek Szövetsége nagyon jó szolgálatot tehet. Különösen akkor, ha Amerika új politikája kellően kibontakozik. Máris mindinkább felülkerekedik az a józan meggyőződés, hogy az osztracizmusnak véget kell vetni, hogy a Népszövetségnek igazi erejét és jelentőségét általánossága adja meg. A Népszövetségből tehát egy államot sem szabad kizárni. Az antant eddig olyan békére törekedett, amely elviselhetetlen feltételeivel csak a háború folytatását jelenthette és jelentheti. Ennek a törekvésnek meg kell szűnnie. És a gazdasági élet stimulusai alatt ebben az irányban csakugyan haladást tapasztaltam. Tapasztaljuk, hogy a gazdasági élet kijátszhatatlan törvényei érvényben vannak és az érzelmi politika mellőzésével szolidaritásra szorítja Európa államait . Éppen ezért mindaddig, amíg a revízió napirendre tűzésének meg nem lesznek a lélektani feltételei, mindenféle kalandos politikától tartózkodnunk kell és magyar érdekeinket egyelőre a trianoni békeszerződés keretén belül kell megfelelően képviselnünk és kielégítenünk. Igazságunkhoz és jogainkhoz azonban fenntartás nélkül ragaszkodunk továbbra is. A most kötött békeszerződések igenis természetellenesek és tarthatatlanok és azoknak revíziójáról — ha időszerűsége ennek még nem is érkezett el — nem mondhatunk le soha. — Ami az Anglia és Franciaország közötti egyenetlenkedést illeti, bizonyos benső nehézségek csakugyan fennállanak, de mindkét államnak sok súlyos oka van még arra, hogy a kapcsolatukat fenntartsák. Ezzel az alakulattal tehát még jó ideig számolnunk kell. — Párisból hazatértemben a genfi Egyetemi Kör meghívására „Magyarország hivatása Keleteurópa elrendezésében“ címen tartottam a napi politikától mentes előadást. Behatóan érintkeztem a Nemzetek Szövetségének genfi vezetőivel is és benyomásaim Magyarország érdekeit illetőleg annyira kielégítők, hogy az Uniók júniusi közgyűlésének idején örömmel utazom ismét Genfbe. A „magyar belső politikai helyzetről és Andrásán Gyula gróf pártalakítási tervéről Apponyi Albert gróf — mig kellően nem tájékozódik — nem kíván nyilatkozni. Csak ,adynyit jegyzett meg, hogy nagyon sajnálná, ha az a javulás, amely helyzetünkben mutatkozik és amelyről tudomása van már a külföldnek is, tempójában és értékében bármiképen is rea maradjah to