Uj Nemzedék, 1921. február (3. évfolyam, 25-47. szám)

1921-02-25 / 45. szám

Előfizetési árak: Egész évre . 444 K — f. Negyedévre. . 110 K — f. Félévre ... 320 K — f. Egy kére. . . 40 K — f. Egyes Izéna ára helyben, vidéken és pályaudvaron 2 kor. — Hirdetések milliméteres díjszabás szerint. Szerkesztésig: V.,Honvéd-u. 10. Kiadóhivatal: IV, Gerlóczy-u. 11. sz. A szerkesztőség telefonszámai: Felelős szerkesztő: 75-88. Közgazdasági rovatvezető: 75-31. Szerkesztőség: 110-55, 7-20, 7-21. A kiadó* •A hivatal telefonszámai: 5-57, 5-68 és 5-69. • POLITIKAI NAPILAP Felelős szerkesztő: Krüger Aladár dr. Budapest, 1921. II. évfolyam, 45. (430.) szám. Péntek, február 25. IJllllllllllllllllllllllllllllHtlIllllltHlHlinillllilHHilliimiiWllinililllWIllIHlHIIlHllWtlWHIHtnHlliimHHHIIlllllllllllttHIIHllllIHltHHIIIIiHmilllHHlUllHIIIIIimillllllllllinilHIIIHmilllllDllllllllllllllllll» Béke vagy harc? Végeszakadatlan fejtegetésekben magyarázza nekünk a halpárti sajtó, hogy csak a liberalizmus mentheti meg az országot: adjunk ismét korlátlan szabadságot a gazdasági versenynek, a tőkének, a szónak, a sajtónak; tekintet nélkül múltra és jövőre, a visszaélés kínálkozó lehetőségeire, az izgatás és hazaárulás, idegen fajok uralma és újabb forradalmi lázak veszedelmeire is akkor béke lesz és jól lesz minden. Ki kell békülni a zsidósággal és ki kell békülni a szociáldemokráciával, mondják ugyanazzal a lélekezetvétellel, meg kell teremteni a teljes társadalmi békét, faji, társadalmi és vallási válaszfalak nélkül. Csak aki sohasem olvas nyílt szemmel, csak azt lepheti meg, ha azt mondjuk, hogy mi is, a keresztény magyarság is ezt akarja: társadalmi békét, minden értékes erő összefogását, tőkésnek és munkásnak barátságos közkézbefogását, szabadságot minden becsületes törekvésnek. Csakhogy nem tekintet nélkül a tekintendőkre, a való veszedelmekre s az alig meggyógyult ország jövő boldogulására. Valljuk, hogy nagyon sok kereskedés és küzdelem lett volna elkerülhető, ha a békét az ellenoldalon valaha komolyanakarták volna. Ha csak nyoma is mutatkozott volna a becsületes szándéknak és őszinteségnek s nem ütközik ki szavaikból s viselkedésükből minduntalan az a félre nem érthető törekvés, hogy a szép szavak mögött, egészen mas és nagyon csúnya szándékok jussanak ismét levegőhöz. S ha a végeszakadatlanfikciókból, és cikkezésekből nem süvít ki megdöbbentő nyíltsággal a félrevezetésnek és mesterséges fogalomzavarok keltésének szándéka. Miért nem mondják meg már egyszer nyíltan ,s világosan, mit értenekliberalizmus alatt? Törvény előtti egyenlőséget? Ezt állják. Ósdi rémek, rendiség, fejedelmi abszolutizmus, avult viszonyokba illő, ma már nem is ismert megkötöttségek elleni tiltakozást? Ezt is állnák, bár ennek a kérdésnek ma már értelme sincs. Vallásszabadságot? Sohasem volt annyi, mint ma. A kereskedelem szabadságát? A tőke szabad kezdeményezési jogát? A szólás- és agitációs szabadságot? Itt álljunk meg egy szóra. Állítják-e, h állíthatják-e a tisztelt balpárton, hogy az államnak a tőke minden és minden irányú szabad mozgását meg kell engednie? Akkor is, ha a tőke igazságtalan a gyengébbekkel, a közösség nagy érdekeivel, kultúrával s szent nemzeti és társadalmi kincsekkel szemben? Akkor is, ha erkölcstelen és zsarnoki, ha kevesek kedvéért százezreket gázol le és vitális nemzeti és erkölcsi értékeket tapos sárba? Akkor is, ha nemzetközi, hálózatának óriási, erejével szemközt kerül a nemzet létalapjaival? Vagy tán lehetetlenek, képzeletiek, példákon be nem mutatkozott feltevések ezek? Állítják, ezt? A szólás- és agitációs jog szabadságát kívánják. Korlátlanul? Akkor holnap eresszük be ismét az Embert, csináljunk ismét Vörös Újságot, ültessük lóra a bolsevizmust, engedjünk rendezni megint terrorisztikus népgyűléseket, romboló felvonulásokat. Akarják ezt? írhasson s beszélhessen ismét, szervezkedhessek ismét jótékony páholyhomályban a keleti Svájcért lelkesedők, az országvesztők, a magyargyűlölők tábora? Akarják ezt? Naiv korlátoltság ugyebár, hogy mi ilyen rémképektől tartunk. És mégis, nem volt-e meg mindez a valóságban? S akik akkor mohón falták a destruktorok minden sorát és zajosan helyeselve ugrottak be a deliiumos beszédeiknek, nincsenek-e azok most is itt? S akik akkor munkatársaik voltak a pusztítóknak, mert csak az alkalmat várják-e, hogy ismét ott folytassák, ahol abbanhagyták? Állítja-e ezt a tisztelt balpárt? Ki kell békülni a zsidósággal? De hát nem egyesegyedül a zsidókon múlik-e ez a kibékülés? Bélyegezzék meg ők is, épúgy mint mi, az erkölcstelen üzérkedést, a munkásfélrevezetést, a zsidóság faji imperializmusra törekvését, a keresztény kultúralap s a nemzeti tradíciók feláldozását a puszta materialisztikus önzésért, a merőben tőkés világnézetért, a nyílt és rejtett hazaárulásokat, a denunciálást ellenségeink előtt, az államra veszélyes liberalizmust és nemzetközi marxizmust s akkor mi akadálya a kibékülésnek? Hogy fel kell emelnünk magunkhoz a munkásságot? Hát nem a mi ideálunk ez? De őszintén akarja-e a munkásság felemelését, aki minden erejével megtartja őt a forradalmi és elnyomorodási elméleti marxizmusban? Aki szemben hízeleg neki -s felhasználja a keresztény osztályközi szolidarizmus ellenében, he voltakén a munkásság további testi-lelki lény,omorodásáért küzd, amikor a tőke korlátlan szabadversenyét zúditja rá a szegényebb osztályokra? őszinteség ez? Aki békét akar, ne támasszon mesterséges fogalomzavart. Aki társadalmi szolidarizmust akar, ne beszéljen se rég lejárt és tárgytalanná vált liberalizmusról, se osztálygyűlöletet és forradalmat hirdető szocializmusról, legkevésbé pedig e kettőnek, a tűznek és víznek összeházasításáról. Mert különben napnál nyilvánvalóbbá teszi, hogy béke alatt harcot ért a kereszténység és a nemzet ellen s ennek a harcnak érdekében megmozgat -s egyesit tüzet és vizet. Po- Nem írjuk alá az osztrák kereskedelmi szerződést Nyugatmagyarország kérdését kell előbb tisztázni — Az Uj Nemzedék tudósítójától. — Bécs. febr. 24. Február 28-án. jár le az ideiglenes gazdasági egyezmény Austria és Magyarország közt. Az új gazdasági egyezmény, melynek hivatása volna két állam gazdasági kapcsolatát mindkét félt kielégítő módon szabályozni, a nyugatmagyarországi kérdés sorsával összefüggésben még elintézetlenül hever, olyannyira, hogy életbeléptetéséről e pillanatban szó sincs. Nagyon fenyeget az a veszedelem, hogy e hónap végével Magyarország és Ausztria közt az áruforgalom nagymértékben megnehezül, miután a forgalmat szabályozó egyezmény a két állam közt nem jött létre. A magyar kormány tudvalevően a nyugatmagyarországi kérdés eldöntéséig a már megkötött szerződés ratifikálására nem hajlandó. Mindamelett rövid idővel ezelőtt egy különben jól értesült bécsi lap azt jelentette Budapestről, hogy az osztrák és a magyar kormány közt lejárt kereskedelmi szerződés megújítása céljából tárgyalás indult meg. Bécsi munkatársunk felkereste Heinl Ede osztrák kereskedelmi minisztert és kérdést intézett hozzá, vájjon az említett lapjelentés megfelel-e a valóságnak. Heidl kereskedelmi miniszter a következőképen nyilatkozott az Új Nemzedék munkatársa előtt. — Köztudomású, hogy a Magyarországgal való kereskedelmi szerződés teljesen ki van már dolgozva, úgyhogy további megbeszélés nem látszik már szükségesnek. A szerződés életbeléptetésére csupán a magyar minisztérium aláírása volna szükséges. Nincs tudomásom róla, hogy a magyar kormány a szerződés ratifikálását elhatározta volna. Úgy hiszem, hogy ez csupán a nyugatmagyarországi kérdés tisztázásakor fog megtörténni. Hogy mikor lesz ez, nem tudom. Természetesen nagyon előnyös volna, ha a két állam közt a kereskedelmi szerződés rendezése tekintetében nem állana be intervallum, de a dolgok jelenlegi állása mellett nem remélhető, hogy a magyar kormány — az osztrák álláspontot magáévá téve — a politikai kérdéseket a gazdasági kérdésektől elkülönítse. Kisasszonyok helyett a jövőben gépek kapcsolják a telefont Egy áramkörben több interurbán beszélgetés — A telefonigazgatóság reformja — Az Új Nemzedék tudósítójától. — A telefonmizénáiktól agyongyötört pestieknek kis vigaszul szolgálhat az azújítás, mellyel atelefonigazgatósága közeljövőte kísérletet tesz. Arról van szó, hogy-részben az Interurcám, részben a helyi telefonkapcsolásokéól új módszert honosítanak meg,amely,.fa-lám véget veta kapcsolásokkörül- beállni szokott zavaroknak, idegeskedéseknek és veszekedéseknek. Fölkerestük a telefonigazgatóságot, ahol a következő felvilágosítást kaptuk: — Méga múlt ősszel Berlinbe mérnököket küldöttünk ki, hogy tanulmányozzák az interurbán hálózatoknál ott már életbeléptetett reformokat. Ugyanis nálunk még nem volt meghonosítva az, hogy egy áramkörben többbeszélgetést lehessen lebonyolítani. Est.,a reformot most különösen a Budapest—Bécs vonalon akarjuk megvalósítani. — Ami a nem interurbán kapcsolásoknál készülő reformot illeti,annak lényege az, hogy a kapcsolást nem személyzet, hanem a civto-mata-gépeset végzi. A kivott szám azonnal jelentkeznék s ezáltal a sok kellemetlenségtőllenne úgy az előfizető, mint a központ megmentve. Gyárdirák már régóta elkészítettél a készülékeket, azonban először csak mintegy harminc, főleg igazgatósági számoknál teszünk kísérletet velük és ha beválnak, akkor szereltetjük át központjainkat. Kobozzák el a szabadkőműves vagyont! Hegedűs György interpellációja — Az Új Nemzedék tudósítójától. — A nemzetgyűlés szombati ülésén Hegedűs György a zsidókérdés megoldásáról terjeszt elő interpellációt és a' megdöbbentő adatok egész sorával fogja bizonyítani, hogy a szabadkőművesség a hazának, államnak, egyháznak, iskolának és családnak legveszedelmesebb ellensége. A szabadkőművesség okozta azt is, hogy az idegenek Magyarország társadalmi és gazdasági életében kártékonyan elhatalmasodtak. Hegedűs György éppen ezért azt kérdezi ezen interpellációjában a kormánytól, hajlandó-e a szabadkőműves vagyon elkobzásáról rövid időn belül intézkedni és a szabadkőművesség nemzetrontó működésének egyszermindenkorra véget vetni. I IIIIUUMWIIWMWMl A bécsi szocialista kongresszus a proletárdiktatúra ellen fordult — Az Új Nemzedék tudósítójától.--- Bécs, február 24. A bécsi nemzetközi szocialista konferencia tegnapi ülésén Adler Frigyes folytatta előadói beszédét, amelyben élesen állást foglalt a moszkvai taktika ellen A többi közt a következőket mondotta: — .Moszkva taktikájának elfogadásával a proletárságraeddig még mindig csak nyomorúság származott. Ausztriában két év óta az egész vonalon felépítettük aproletárság hatalmát, de noha erős volt a csábítás, mégsem követtük amagyar és a bajorszocialisták ..példáját, mert az volt a felfogásunk, hogy egy ország helyzete a világhelyzettől sohsem választható el. Diktatúrából nem kérünk, mert Moszkva ismeretes huszonegy pontból áló diktátumáva csak annyit ért el, hogy mindig kisebb és kisebb lesz az a kör, amely döntésre jogosult. Az orosz taktika követése mozgalmunktönkrejutását jelentené.