Uj Nemzedék, 1921. április (3. évfolyam, 69-93. szám)
1921-04-12 / 77. szám
Anglia sorsdöntő napjai Múlt év derekán, amidőn az angol kormány közvetítésével a sztrájkoló bányamunkások kiegyeztek a munkaadókkal, akik jelentékeny béremeléssel összhangzásba hozták a munkások keresetét a szükségletükkel, senki sem hitte volna Angliában, hogy rövid idő múlva ismét a széntermelés válságával kapcsolatosam veszedelmes helyzetbe juthasson az angol birodalom. , , Az angolállamférfiak tisztában vannak vele és nem is titkolják, hogy Anglia sohasem élt át olyan komoly belső válságot, mint a mostani sztrájk idején. A munkátalanság amúgy is veszedelmes súllyal nehezedett az utóbbi időben az angol gazdasági életre, a belső politikában a sinnfeim-pártiak mozgalma okozott sok gondot a kormányzatnak, a nemzetközi politikában Franciaország őrülete németgyűlölete nehezítette meg a kormány helyzetét, Moszkvából a kommunizmus veszedelmét igyekeztek a birodalomra rázúdítani és most mindezeknek megkoronázásául a bányászok hagyták abba a munkát, akikkel szolidaritást vállaltak a vasutasok és a szállítómunkások. Hogyan szabadul ki Anglia ebből a százszorosan veszedelmes helyzetből? Egészen bizonyos, hogy a veszedelmeket, noha kapcsolatban vannak egymással, csakis egymástól elszigetelten lehet csökkenteni. Ha egyáltalán lehet. Legsürgősebben a szénbányászok és a velük összetartó munkások sztrájkjának kel véget vetni. A bányászok azonban olyan nagy anyagi követeléssel lépnek föl munkaadóikkal és közvetve az állammal szemben, amelyet lehetetlen teljesíteni. Az angol szénipar mai válságát tudvalévően az idézte föl, hogy Franciaország a Németországtól elrabolt szénnel fölöslegessé tette az angol szénexport jelentékeny részét, nemcsak Franciaországban, hanem Belgiumban és Hollandiában is. Az exportálás csökkenése, amely a múlt év őszén kezdő-ődött, valósággal megbénítja Angla széntermelését Rendkívül nagymennyiségű készlet halmozódott föl a raktárakban, azonkívül pedig a termelést is csökkenteni kellett, mert a kitérőiért szenet nem lehet korlátlan mennyiségben felhalmozni, új piacokhoz pedig hirtelenében Stein juthat hozzá Anglia. Itt tehát elsősorban Franciaországgal kell tárgyalnia az angol kormánynak. Meg kell értetni a gyűlölettől elvakult franciákkal, hogy amidőn Németországtól egész széntermelését elrabolják, nemm csupán a német ipart fojtjákmeg, hanem kiszámíthatatlan kárt és előre nem látható veszedelmeket okoznak Angliának is. ■Ba Németországnak meghagyják széntermelésének jelentékeny részét, talpraállítják iparát és fokozzák az ország fizetőképességét is, Anglia visszakapja a francia és egyéb európai iszénfogyasztó pacokat, kivitele, tehát termelési szükséglete fokozódik, sokkal több munkást foglalkoztat és nagyot, munkabéreket szet Ez egészest kétségtelen, kétséges csupán az, képes lesz-e az angol kormány ennek abeismerésére rábírni a franciákat? Mrre az angol kormány helyre tudja áthiteni az ipari termelésben a teljes békét, ha jelentékeny mértékben csökkenteni tudja a mtm- srátenok számát és a termelés fokozásával a etmnikások exisztenciáját is megjavítja, akkor egyúttal védőbástyát épít a kommunista veszetten ellen is. Az angol munkás konzervatív. Új eszméknek és főképen romboló eszméknek nagyon nehezen lehet megnyerni. Egészen különleges gazdasági és lelki dispozíció kell hozzá, hogy iyen gondolatokat befogadjon.Tudjuk azonban azt is, hogy ha megbarátkozik valamely új gondolattal és ha megindul valamely új irányban, nem lehet olyan könnyen megállítani, mint például a gyorsan hevülő, de kevésbékitartó francia, német, vagy akármagyar emberi. Az zazd kormánynak csak az ipari béke és a termelés zavartalansága adhat elegendő erőt a belső béke fenntartásához. Ahhoz, hogy az ír kérdést végre legalább néhány évtizedre megoldhassa, szintén szüksége van az ipari békére. Viszont a kormányzás zavartalanságához s a külső és belső béke fenntartásához most már elengedhetetlenül szükséges az ír kérdés elintézése. Az a nyugtalanság, amelyet ez a kérdés az ír népben, Anglia kormányzásában és egész közéletében állandóvá tett, olyan lázas állapotot teremtett az egész birodalomban, amelyet nem bíz meg sokáig nagyobb ártalom nélkül. Láthatjuk mindebből, hogy Anglia valóban sorsdöntő napokat él át. Ma már a legkiválóbb angol államférfiak és a munkások lelkiismeretesebb és szélesebb látókörű vezetői is arra törekszenek, hogy valamiképen helyreállítsák a békét a bányatulajdonosok és munkásaik között hoszy igyekezzenek a sztrájk okozta károkat jóvátenni s az ország egész gazdasági életében helyreállítani a békét és a teremtő munkát. Egész Európa érdeke kivánja, hogy ez sikerüljön. Csak egy akadálya lehet Franciaország. w v / . fr. i Ára 2 korona ___ Ul Nemzedék Előfizetési Ink. Szerkesztőiég: V., Honvéd-u. 10. KizdiUvitili IV« Egész évre . 440 K — f. Negyedévre . 110 K — f. PÓTITTKAI NAPILAP Gerléczy-n. 11. sz. A szerkesztőség telefonjainak Félévre . . . 320 K — f. Egy bére. . HI — f. IKJM-il I UbfU * *■’•»»* Felelős szerkesztő s 75-88. Közgazdasági rovatvezető t Egyes számára helyben, vidéken és pályaudvaron Felelős szerkesztő : Krüger Aladár dr- 75-31. Szerkesztőség: 110-55, 7-20, 7-20 A kiadó-2 km. — Hirdetések milliméteres díjszabás szerint, hivatal telefonszámai: 5-67,5-65. Reklamációi IMS (l)llllllllllllll!llllllllll(lllll!llllllilltlllllllll!l!ll!1lil!lllll!llll!lllllllllll!llllflltllllllllllIllllinilllllil»HII!ll{|UltÍlllllllllllllll!!llll!llllll!lllllillllllllllil!llilllllllllllllllllllllll|||i|||||||||||||iiii|(iliiiiitiii|iuiiiiA buaupesi, 1921, UJ. évfolyam, 77. (462.1 szám. Kedd, április 12. t Gratz Gusztáv válaszol a Kisgazdapárt kifogásaira Nyilatkozik irodalmi és tudományos munkaprogramra járól — A Carnegie-alapítvány részére megírja a világháború gazdasági történetét — Egyelőre nem vállal semmiféle állást — Az Uj Nemzedék tudósítóitól. — Az Uj Nemzedék munkatársa fölkereste Grats Gusztáv külügyminisztert és szóbahozta előtte egyes lapoknak azta hírét, hogy vezető állást fog vállalni valamelyik budapesti bankérdekeltségnél. A külügyminiszter ezekre a hírekre következőleg válaszolt: — Mindezek a hírek puszta kombinációk, amelyekről nekem csak a lapokból van tudomásom. Semmiféle ilyen ajánlatot nem kaptam és ma nem is volnék abban a helyzetben, hogy magamat jövő működési körömet illetőleg bármilyen tekintetben lekössem. Egyelőre kizárólag irodalmi és tudományos munkákkal akarok foglalkozni. — Mi ezekneka munkáknak a tárgya! — kérdeztük a minisztertől. — A Carnegie-alapítvány intézőbizottsága, — válaszolta a miniszter — amely Washingtonban működik, elhatározta, hogy a világháború gazdasági történetét nagy gyűjteményes munkába meg fogja íratni. Én még a múlt évben vállaltam azt a feladatot, hogy a magyar résznek, amely körülbelül hat kötetre van tervezve, szerkesztési munkáját el fogom végezni és egyes részeknek a kidolgozását is magamra vállaltam. Meg fogom írni mindenekelőtt azon tárgyalások történetét, amelyek a háború folyamán Németország, Ausztria és Magyarország között megindultak egy nagyobb, önmagába zárt gazdasági szövetség megteremtése érdekében. E téren annyi komoly munka folyt és a majdnem kész eredmények, amelyekre jutottunk gazdaságpolitikailag annyira tanulságosak, hogy kár volna, ha azok csak poros levéltárakban őriztetnének és teljes feledésbe mennének. — Úgyszintén meg fogom inn a breszt- Utovszki és bukaresti béketárgyalásokkal kapcsolatban folyt gazdasági kérdésekre vonatkozó tárgyalások történetét. Végül vállaltam a magyarországi háborús gazdaság fejlődési és kritikai megvilágítási témájának kidolgozását is. Mindezekkel a munkákkal a legközelebbi hónapokban bőven el leszek foglalva és bár dolgozni természetesen a jövőben is akarok, egyelőre nem tartom sürgősnek, hogy magamnak új munkakört keressek. Szóba került azután az a mozgalom, amelyet a kisgazdapárt körében Gratz Gusztáv külügyminiszternek a nemzetgyűlésen elmondott utolsó beszéde kiváltott. A miniszter erre nézve a következőket mondta: — Megvallom, hogy az utolsó beszédem ellen irányuló mozgalom meglep és hogy azt nem tudom megérteni. Aki azt figyelmesen elolvassa, annak a különösen kifogásolt utolsómondatában sem találni semmi olyat, amit minden magyar ember, bármily álláspontot foglaljon el a királykérdésben, nyugodt lélekkel magáévá nem tehetne. Mindeddig nem kaptam magyarázatot arra nézve, hogy tulajdonképen mi az ebben a passzusban, amivel a nemzetgyűlés egy része magát azonosítani nem akarja. Ami azt a kifogást illeti, hogy a király visszatértének akadályai között nem említettem meg az 1920. évi I. törvénycikket, ennek magyarázata igen egyszerű. Hivatalos állásomból kifolyólag természetesen csakis a király idejöttével kapcsolatos külpolitikai mozzanatokra szorítkoztam és semmi okom nem volt arra, hogy az ez üggyel kapcsolatos közjogi és belpolitikai kérdéseket is érintsem. Ha ezt akartam volna, természetesen kitértem volna az 1920 :1. t.-c. által teremtett helyzetre is. Minthogy ennek a törvénynek teljes jogi hatályosságát kétségbevonni soha eszembe sem jutott és hangsúlyozom, hogy az 1920 :1. törvénycikkre vonatkozó fölfogásom a királykérdésben vallott nézeteimmel, amelyeket különben e kérdés kikapcsolásának álláspontján állva a nemzetgyűlés előtt egyáltalán nem fejtettem ki, semmi tekintetben nem áll ellentétben. Ma tárgyal az angol kormány a bányatulajdonosokkal és a sztrájkoló munkásokkal lorndon, április 16. A vasutasok és a száratómunkások megbízottai ma hosszabb ideig tanácskoztak Lloyd George-zsak A tanácskozásról semmiféle jelentést sem tettek közzé, annyi azonban kitudódott, hogy türesült azt az alapot megtalálni, amilyen a bányatulajdonosok és a bányamunkások közeledhetnek egymáshoz. A munkások hármas szövetsége, a bányamunkások, vasutasok és szillamunkások szervezete négy napi munkát, engedélyezett a sztrájk megkezdése előtt, azai nagyon megnyugtatta a lakosságot. • A kormány rendeletére a vasúti forgalmat csökkentették, csupán Franciaországgal tartják fenn korlátozás nélkül. A hadsereg és a haditengerészet tartalékát behívták, hogy helyettesítsék a sztrájkoló munkásokat, de remélik, hogy erre nem lesz szükség, mert a legbefolyásosabb munkásvezérek is arra törekszenek, hogy helyreállítsák a békét. Maguk a munkások sincsenek valamennyien sztrájk mellett. A vasutasok több csoportja energikusan tiltakozott ellene, a bányászaltisztek pedig rá akarnak lépni a munkásszövetségből és a tulajdonosok mellé állnak. A munkások hármasszövetségének vezetői, Thomas, Clyne és Hendersohn is azon fáradoznak, hogy közeledést hozzanak létre a bányatulajdonosok és a munkások között. A vasutasok és a szállítómunkások voltaképpen nem is összetartásból csatlakoztak a sztrájkhoz, inkább csak azért, hogy siettessék a kedvező megoldás megtalálását. A bányavidékekről jelentik, hogy a tartalékosok behívása mindenütt nagy izgalmat okozott. Az izgalomtól támadt zavarban rossz elemek kerekedtek fölül, amelyek gyújtogattak, fosztogattak és raboltak. A vasutasok és a szállítómunkások megbízot tt.