Uj Nemzedék, 1921. április (3. évfolyam, 69-93. szám)
1921-04-22 / 86. szám
\cy: ’ .. rs \ ' & . 1,____Ara 2 korona 'V S fflB m -MR Hj JiSF B Elfintési árak: SwktBtlwji V., Honvéd-n. 10. Kiadóhivatal: Hl Becsi évsa . 4M fi — f. Negyedévre. .00K- f. DAT ITflT AT MAPT Gcrlecryo. 11. «. A szerkeszt«.ég teleTomba!* £ ...WK-f. Egy hóra. . . 40 K — f. rAJial 1IA. Al PlAr'ILai^l Felel«« szerkesztő :75-81. Közgazdasági rávetve«»« Egyes számára helyben, vidéken á a pályaudvaron Felelős szerkesztő: Krüger Aladár dr- 75-31. Szerkesztőségi 119-55, 7-20, 7-11 A kiadó-2 kor. — Hirdetések (milliméteres díjszabás szerfart, hivatal telefonszámai: 5*67,5 SS. Rekuimációi IMS IIIKllllHrKI!lllll!llItHIIIIIIItl!llllUllllilI,(llllIHIi!IIHnit!ltll!lHllHtllÍil!lltHi!lftlll)ill!llinHlil!tiiill{lll!llliiIltiil{!IIUtlllIltinilliitf(lilllill{Hii!IIIllllll!l!HHiiHlltiÍiUinitilitiil!IHIlllHilHi!lllilliHHlHiÍII Budapest, 1921„ Ili. évfolyam, 86. (471.) szám. Péntek, április 22. A harmadik pillér BethlenIstván, alig jött, máris két vihart kellett menastania. Mi magában véve egyiknek sem tulajdonittunk túl nagy fontosságot. Gassta hősnekiváló érdemei mellett is vannak; sezek közt egyik | JanetSlfyobb, hogy nem tuoj^mcss*^ Beniczky mentelmi jogarMHrJSgsértése magában nem nagy ügy; nagyobb az, ami mögötte van s amin megint egymás hajába kap a két párt. De ezt a nagy ügyet vitával úgysem lehet elintézni; itt csak a nyugodt meggyőzés van helyén. S bármennyire értjük itt a pártok szenvedélyeit, sajnálnunk kell, hogy a közvetlen feladatokról ismét elterelődik a figyelem. Mi aggódva látjuk, hogy ez a nyugodt meggyőzés s a közvetlen feladatokon dolgozás ismét meglehetős állandósággal háttérbe kerül a nemzetgyűlésen. Megint nem a higgadt mértegelés és a nemzet építésének aggódó gondja tölti el kétszeresen csonka parlamentünk légkörét, hanem a szenvedélyek szava, amely Sohasem jó tanácsadó. S a szenvedélyek viharzásában a közös keresztény nemzeti érdek szenved s a közös ellenség nyer legtöbbet. Egy pillantást kel csak vetni aforradalmi és faji sajtóra, annak bármelyik, esetleg nem is októbrista orgánumára, hogymeglássuk, holy hihetetlenül megerősödtek itt köztünk ismét az idegenek. Ma már, azt mondhatjuk, ők diktálnak ismét. Hiú nevetség itt ma még keresztény irányzatról beszélni. Láthatatlan drótokon ismét a cionista sajtó rángatja politikusainkat és politikánkat; ő dob közénk csóvákat, ő forszíroz témákat, 5 szítja, az ellentéteket,5 keseríti el a kedélyek széthúzását. Hiába tagadná bárki, főleg az érdekeltek is, a keresztény nemzeti irány állandó bénaságának az a fő oka, hogy sokan még mindig akaratlanul is ellenségeink fejével gondolkoznak. Bethlen István a programjóbeszédjében szép szavakat mondott a sajtóról. El is vártuk tőle, hiszen a miniszterelnöki székben módja lesz rá, hogy amit mint a TESZ elnöke az előbbi kormánytól követelt, most mégis csinálja s emellett a szándéka mellett bemutatkozójában leszögezte akaratát. „Elég volt a forradalomból“, — mondotta a bemutatkozóban — s e szónak csak úgy van értelme, ha úgy értelmezzük, amint a TESZ emlékirata mondta, hogy „elég volt a forradalmi sajtóból“. A forradalmi sajtó —és ehhez ma bizonyos nemoktóbrista fajt lapokat is oda kell sorolni — még ma is puskaport hord a nemzet két alappillére: a magyar értelmiség és a magyar gazdatársadalom alá. Minden alá, ami keresztény. Cikkeit, hireit, állásfoglalásait kizárólag eszerint válogatja össze. Uszít, ferdít, izgat s gyűlöletének láváját ontja rá a nemzet konstruktív erőire. Úgy dolgozik szakasztottan, mint a forradalom előtt. S tételes törvény ma sincs rá, hogy megfékezzék. Ha akar, ez a sajtó két éven belül új forradalmakat hozhat, meglevő törvényeink nevében, ezt még csak meg sem akadályozhatjuk. Sőt a nemzet felrobbantására egyebet sem kell termnie, mint azait most tesz: egymás ellen uszítania a veszekedésre amúgyis túlontúl hallamos keresztényeket, embereket, pártokat, csoportokat. Amíg ő a gondolatok irányítója, addig Kun Béla ésJászi Oszkár ne tegyenek le terveikről. A keresztény kormányokat és pártokat is soályos mulasztások terhelik e téren. Nem tudták magukat kivonni a jelszavak rabulisztikája alól Nem tudtak hangot adni a magyar önérzetnek. Nem vették figyelembe utóbb még az ország legelső erkölcsi testületeinek, egyesületeinek, törvényhatóságainak követelő szavát sem. Tizenöt zsidó újságíró hangja, úgy látszik, több nekik, mint Csonkamagyarország vére, mely azég felé kiált. Reszketnek a komoly és következetes igazságtevéstől. Sajtóizrael kedvéért mindent, a magyar jogrendért és a magyar hazáért semmit: mintha ez az elv a destruktív lapok szóhabarékaiból keresztény p politikusaink agysejtjébe is diadalmasan felszitvárgott volna. Bethlen István kezébe van letéve e percben a magyar jövő sorsa. Az eddigi kormányok mulasztásait neki kell helyrehoznia. A keresztény tömegek, a magyar nép óriási többsége újult elkeseredéssel látja, hogy ismét ezer egyéb gyerekség hátráltatja a nagy reformot, a levegő, a sajtódzsungel megtisztogatását. Szeretnék végre az erős kezet látni, amely megfékezi a rombolás kúszó-mászó ördögeit, akik persze építőknek hazudják magukat. Ha ezt az erős kezet nem hozza Bethlen, kárbaveszett fáradtság s üres pohárköszöntő volt minden fogadkozása. Ha hozza, meg fogja érdemelni a „pater patriae“ nevét. Ő lesz akkor az ország harmadik pillére. A román belügyminiszter bejelenti az állam közeli csődjét — Az Új Nemzedék tudósítójától. — Bukarest, április 17. A Magyarországtól elszakított területek és Besszarábia köztisztviselői együlztes gyűlést tartottak Bukarestben, hogy tissstetetlen helyzetiüg gyors és alapos megjavítást is követeljék a kormánytól. A gyűlésből a piaraenthez akartak vonulni, fát azonban Nícq Muhu tábornok nem engedte meg, mert szerveie veszedelmes példódás lenne. . A tisztviselők másnap ..Mihályi. Tivadar volt erdélyi miniszter vezetésével Argeloi-tmu bolttgyudn is.?terhez mentek. Ir Mihályi átadta a miniszternek a küztiztviselői mamorandumot, amely részleteseit ismerteti az erdélyi, bánsági és egyéb magyar területen jműködő román állami tisztviselők szomorú helyzetét. A belügyminiszter meghallgatta a küldöttség szónokát, azután a következő kijelentést nyít: — .crairu, minden jóakaratom hiábavaló, semmit sem tehetek önökért, mert nincs pénzünk. Csakk annyit mondhatok, hogy ha a dolgok tovább m így mennek, odajutunk, ahová Törökország jutott, ahol a köztisztviselők csak papiroson kapnak fizetést. A miniszter ezután Háti egem Emilhez, az erdélyi köztisztviselők egyesületének elnökéhez fordult és ezt kérdezte tőle: — A magyarok uralma alatt talán jobb dolgotok volt. — Tizennyolc esztendeig voltam ti, magyar uralom idején városi tanácsos és mondhatom, kár sokkal biztosabb volt a kenyerem, mint most. A belügyminiszter a kellemetlen párbeszéd után elbocsátotta a küldöttséget. A tisztviselők ezután újabb gyűlést tartottak, amelyen Hatiegan felolvasta a miniszternek átadott memorandumot és kijelentette, hogy ha a kormány nem veszi figyelembe a benne foglalt követeléseiket, akkor a román államnak Erdélyben, a Bánságban ás a többi magyar területen működő tisztviselői levonják a kormány magatartásából a legvégső konzekvenciákat is sztrájkba lépnek. Németország az angolok kört Százezer katona kell az újabb megszálláshoz — Mennyit fizettek a franciák a németek helyett? — Az Új Nemzedék tudósítójától. — Bécs, április 21. A németalföldi lapok párisi jelentése szerint Németország az angolok támogatását kéri abban az irányban, hogy Franciaország a katonai kényszerrendszabályok életbeléptetésének május elsejére kitűztító terminusát halassza el. Simons .IdilltgyfiUnirater a berlini angol nagykövettel három ízben is tárgyalt ez ügyben. A nagykövet hosszú ehiffre a táviratban tett jelentést, a londoni külügyi hivatalnak. Hír szerint a jelentés közli a németek új javaslatának vázlatát. Az új ajánlat azon az alapon épül fel, hogy Felső- Szilézia Németországé marad. Az amerikai nagykövettel szintén közölték már a javaslat tartalmát. A jóvátételi bizottság katonai szakértői azt javasolják, hogy Felső-Szilézia a szövetségközi bizottság ellenőrzése alatt külön állam legyen és mindaddig zálogképpen szerepeljen, amíg Németország kötelezettségét nem teljesíti. Az olasz megbízottak Szilézia megosztása mellett vannak: eszerint az ércbányák vidéke Lengyelországnak jutna. A franciák már számolnak azzal, hogy a Ruhr-vidék megszállásában nem ssem aharnak angol segítségre. Foch tábornok azonban úgy véli, hogy a megszállás céljára sikerül százezer önkéntest talpraállítani, úgyhogy csak egy évfolyamot kell mozgósítani. A franciák nem tárgyalnak többé a németekkel —■ Az Új Nemzedék tudósítójául. — Rice, április 21. Páriából jelentik: Azt a francia felfogást, amely Briandnak Lloyd tieorgazsal való összejövetelén befejezésre jut, a következőképpen lehet összefoglalni: "Többé nem lehet szó arról, hogy franeidarstiff a német delegációval tárgyalásba, bocsátkozzék. Az szövetségesek első célja az, hogy a maguk számára a legmesszebbmenő zálogokat tudják biztosítani, hogy így garanciát kapjanak, amelyekkel Németországot fizetésre kényszeríthetik. Ha Németország újabb javaslatot tesz, akkor a szövetségesek a német képviselők bevonása nélkül megvizsgálják a javaslatot és döntenek afelől, hogy elfogadhatják'*#-' íl Magyarországot is tollasan ki akarják fosztani —---—-------- A trianoni^ békeszerződés az angol alsóháziban / / London, április 21. Avítlsóház ülésén, a trianoni békeszerződés ^második olvasásának elintézése után Hawmworth külügyi alállamtitkár arra kértea Házat, hogy a békeszerződést második olvasásban is fogadja el. Felszólalásában kifejtette azokat az okokat, amelyeket a szerződés főbb intézkedéseinek megszerkesztésénél figyelembe vettek és megálapította aznak a követelésnek a jogosságát, hogy Magyarország teljesítőképességének határáig tegye jóvá az okozott károkat. Az osztrák-magyar monarchia feldarabolása kellemetlen gazdasági következményekkel járt, de reméli a szónok, hogy a rövid idő múlva megtartandó portorosói értekezlet megoldja ezt a kérdést, amely Magyarországra és a többi államra nézve is rendkívül fontos. Harrasworth ezt mondta azután: — Ha nem sikerül érvényre juttatnunk azt az elvet, hogy Magyarország teljesítőképességének határáig fizessen, akkor belepusztulunk abba a munkába, hogy a háborút felidéző okok közül az egyik legfontosabbat megszüntessük. Nem igaz, hogy Magyarországgal a jóvátétel kérdésében nem bántunk, méltányosan. Nem a szövetségesek szakították el Magyarországtól a tótokat, horvátokat és szlovéneket, hanem ezek a népek maguk dolgoztak elszakadásuk érdekében, még mielőtt a legfelsőbb tanács megállapította volna Magyarország határait.