Uj Nemzedék, 1924. március (6. évfolyam, 51-75. szám)

1924-03-01 / 51. szám

1924 március 1. a| Nemzedés« Szombat ^ & lizoiuciscs MmíMí még mindig sicsn­iimiiii a gazdák MiCsSaferM­igféncíi — Az u­j Nemzedék A belső kölcsön ügyében nagy­ vonásokban már kialakult a végi­ges felfogás, csupán egy pontban mutatkozik erős ellentét a 12-es bi­zottság tagjai között. Egyetértenek abban, hogy a­ törvényjavaslat új szövegezésébe be kell venni a kis­emberek­­védelmére egy bizonyos jövedelem- és­ vagyon­ minimumuak a mentességeit, a bankok jegyzési kötelezettségét, különösen a részvé­nyek megadóztatását közvetlenül a részvénytársaságoknál és igénybe kell venni a valorizálatlan hitelt élvezőket. Csupán arról t­anácsk­oz­nak még, hogy mindez milyen mér­tékben történjék, tehát főleg csak a szám­szerűség megállapítása van hátra. Az ellentét a föld megterhelése körül merült fel- A képviselők egy része azt kívánja, hogy az agrár­­társadalom is vegye ki részét a belső kölcsönhöz szükséges áldozat­ból. Ezzel szemben többen hangoz­tatják, hogy a gazdatársadalomra csak egészen enyhe terhet róhatnak, mert a föld már bőségesen adózott­ tudósítójától.­­ A végső megállapodáshoz szükséges statisztikai összeállítást most dol­gozzák ki a pénzügyminisztérium­ban. Azok, akik ellenzik az agráriusok fokozott bevonását, arra hivatkoz­nak, hogy a vagyonváltság alkal­mával akkora áldozatot hozott a birtokos­osztály,­­ hogy többet nem kívánhatnak tőle. Hiteles adat sze­rint­ több mint százmilliárdot rótt le akkor a gazdatársadalom­ , míg az ipar és kereskedelem együt alig 500 millió koronát. A gazdák fizeté­seihez számítandó még az a négy­százezer hold föld, amit az állam földbirtokpolitikai célra vesz el tő­lük. A bizottságnak mindenesetre még több ülést kell tartania, amíg döntő­ állásfoglalásra jut Az egységes párt tizenkettes bi­zottsága ma délelőtt 11 órakor a­ miniszteri tanácskozóteremben foly­tatta tanácskozását Az ülésen meg­­jelent Walkó Lajos ideiglenes pénz­ügyminiszter is, aki vál­asz­olt a bi­zottságban elhangzott beszédekre. A­ folyamatok semmit sem vittek el a Gép­építő r­­t. óbudai te­lepétől , Az Új Nemzedék tudósítójától.­­Néhány reggeli lap ma hírt adott ar­ról, hogy a folyamőrség egy osztaga még hétfőn délelőtt megszállta a Hajó- és Gépépítő Részvénytársaság óbudai ipartelepét, hogy megakadályozza azok­nak a műszaki anyagoknak és felszere­lési cikkeknek a gyártelepről való elvi­telét, amelyekre igényt tartott. A rész­vénytársaság ugyanis a Hadianyagérté­­kesítőtől vásárolt ipari cikkeit zártkörű árlejtésen eladta. Ezeknek a holmiknak az egész anyagára igényt tartott a fo­lyamőrség, mert szüksége volt rá. Vi­szont a részvénytársaság az árverési hal­­mazat felosztotta az állami gépgyár, ál­lamnyomda, a honvédelmi minisztérium és egyéb közintézmény között Ebből származott a félreértés s ennek következéseképen szállták meg folyam­őrök Mladiata János alezredes paran­csára az ipartelepet, ahonnét azonban semmit sem vittek el Ez a blokád szerda délelőttie tartott, amikor a belügymi­nisztérium intézkedésére a folyamőröket visszavonták az ipartelepről. A részvénytársaság igazgatósága elő­ször arra gondolt, hogy büntető feljelen­tést tesz a parancs kiadója ellen, ké­sőbb azonban ettől elálltak, mert idő­közben a belügyminisztérium részéről a hivatalos vizsgálat is megindult, mellyel Hauer Gyula pénzügyminiszteri h. állam­titkárt bízták meg. Értesülésünk szerint a­ hivatalos vizsgálat során még tegnap kihallgatták Kelemen Móricot, a­ rész­vénytársaság igazgatóját, ma délelőtt pedig Mladiata alezredes és Benedek Dezső kihallgatására kerül a sor. Munkatársunk ebből az alkalomból kint járt a folyamőrség óbudai lalha­­nyójában, hogy informálódjék magától Mindaita alezredestől az affér ügyében. Az alezredes nem volt a laktanyában, nyilván ebből az ügyből kifolyóan volt hivatalosan távol. Ellenben sikerült­ Be­nedek Dezső századossal beszélnie, aki a kivezényelt osztag parancsnoka volt Be­nedek százados a következőt mondotta: — Az ügy most van hivatalos vizsgá­lat miatt. Valószínű­, hogy majd­ elhang­zanak­ benne hivatalos nyilatkozatok is, még pedig olyanok, amelyeket, a nyilvá­nosság informálására, szántak. Én azon­­ban­ nem nyila­tkozhatom. Katona va­gyok. Értesülésünk szerint az ügyet simán intézik el, mert a vizsgálat eddigi során az igazolódott be, hogy az egész csók ■egy kellemetlen félreértésből származik. A szoptató nők tejét szaporítja,­­a csecsemő gyarapodását elősegíti, ha az anya rendszeresen hasz­nál Ovomaltinet — friss tojásból, tejből. Dr. V­ander-féle malátából és kakaóból készült­­­ koncentrált tápszert. ESnsaron a mm m­ n»sz«en­38töcs — Az Új Nemzedék tudósítójától. — Tegnap este a miniszterelnökségen Bethlen István gróf miniszterelnök el­nöklésével miniszteri értekezletet tartot­tak, amelyen Vass József, Daruváry Géza, Walkó Lajos, Bod János minisz­terek és Kállay Tibor volt pénzügymi­niszter vettek részt. Az értekezleten részletesen tanácskoz­tak a szanálásról szóló törvénytervezet alapelveiről. A külföldi kölcsön ugyanis a perfektuálás után a szanálási törvény­­javaslat keretében kerül a Ház elé és a javaslat tárgyalása során döntenek az összes, a külföldi kölcsönnel és a belső t­jjépítéssel kapcsolatos kérdésekre vo­natkozóan is. . A szanálási törvénytervezet tárgyalá­sát ma délután is folytatják a miniszte­rek és így elmarad a szokásos péntek esti minisztertanács, amelyeken a folyó ügyeket szokták tárgyalni. Kállay nem lesz pénzügyi diktátor A kormány körében ismételten meg­cáfolják azt a hírt, hogy Kállay Tibor volt pénzügyminiszternek a kölcsön le­bonyolítása körül bárminő diktátori ha­talmat biztosítanának. Teljes a kavarodás az ellenzéki fronton Az Új Nemzedék már jelezte, hogy Szi­lágyi Lajos vezetésével az ellenzék ak­ciót kezdett a tömörülés érdekében, az erre vonatkozó tárgyalások azonban már­is meghiúsultak. Az ellenzéknek egyéni hatalomra törekedő Ilivel ugyanis nem bírják elviselni azt, hogy valaki a fejük felett legyen és ezért Szilágyi Lajosnak az akcióját meghiúsultnak lehet tekin­teni Egyrészről Rupert Rezső, másrészről Vázsonyi Vilmos és Stassay Károly kö­zött éleződtek ki az ellentétek. Vázsonyi kijelentette, ne tanítsá­ őt liberalizmusra az a Rupert, aki a veszprémi ébredők lapjában azt írta róla, hogy hazaáruló. Rassay, Vázsonyi és Ugrón teljesen tá­voltartják magukat ettől, az együttmű­ködéstől annak ellenére, hogy Vázsonyi kijelentette, hogy elvben hajlandó lenne a­ többi frakcióval együtt dolgozni. Ez azonban teljesen lehetetlen, már csak azért­ is, mert közte és Rupert között elmérgesedett az egymással való érint­kezés, úgy hogy közös munkába nem foghatnak. A fajvédő csoport színtén távo tartja magát attól, hogy a liberálisok székürét tolja. Teljesen izolálva állnak a legiti­misták­­ is, akiket igazán nem lehet a szociáldemokratákkal, való együttműkö­désre rábírni., Értesülésünk szerint Szi­lágyi Lajos rövidesen abbahagyja ak­ciójának folytatását és letesz arról a szándékáról, hogy a­z ellenzéket tömö­rítse. Kétes hitelességű ántant-parancs miatt mo­ndMunk­ le a­ román k­ártéritésröl A magyar-román tirgyalás Ikulisszallistal „Hal­lott fio­mi vagy &aál3,&álomány ?" — Az Uj Nemzedék Meglepetésként érte az ország közvéle­ményét az a tény, hogy Magyarország a magyar-román tárgyalások során le­mondott a Romániával szemben fenn­álló harmincnégy milliárd korona kár­térítési követelésről. Ez a hír annál megdöbbentőbb, mert az 1920-ik évben, ilyen összegében meghatározott kártérí­tési igény ,ma billiókat jelent. A lemondás indító okairól semmit sem közölt eddig a külügyi kormány és hivatalos helyen nem is adnak fel­világosítást erre a­ nagyf­ontosságú ügyre vonatkozóan. Más oldalról most bizonyos tájékoztatáshoz jutott az Új Nemzedék, amely tájékoztatás a jelek szerint valóban fedi az igazságot és rá­világít arra a helyzetre, amelyben a­ magyar­­kiküldötteknek a kártérítésről való lemondásra el kellett magukat szán­ni­uk. Mindenekelőtt emlékeznünk kell arra, hogy 1919 őszén a magyar földre bevo­nult román sereg nemcsak a román ka­tonaság élelmezése és felszerelése által okozott rengeteg kárt az országnak, ha­nem azzal­ is, hogy legfontosabb ipar­telepeinket kirabolta és a gépeket, moz­donyokat, stb.-t Erdélybe, illetőleg a „regát“- ba szállította. Budapest népe még jól emlékszik arra, amikor a ro­mánok éjszaka — akkor nem volt sza­bad az utcán járni — megkezdték egy­­egy budai gyár „leszerelését" és a ko­csik egész éjjel, végeláthatatlan sorban vitték át a hidakon a ,,hadizsákmányt“. A kár összeírása már az antant ki­kiküldötteinek, köztük Bandholz tábor­noknak az ellenőrzésével történt és az akkori magyar kormány összeállítását, a 31 milliárd korona kárt, az antánt hi­vatalosan elismerte. A lefolytatott tárgyaláson a románok kijelentették, hogy nem fizetnek sem­mit, mert amit elvittek, hadizsákmány volt. Magyar részről éppen ellenkezően közönséges rablásnak minősítették a románok szántásait és sürgették a kár megtérítését. Az antant elvben elismerte a magyar álláspont jogosságát, de nem akarta nyílt állásfoglalással dezavuálni a­ román szövetségest, hanem ehelyett tudósítójától. — közvetítő megoldást keresett. Ilyenfor­mán akarta megoldani a problémát: ha a románok saját jószántukból jöt­tek be az országba, akkor rablásnak minősíti a magyar gyárak leszerelését, melyért Románia kártérítéssel tartozik; ha támadás elhárítására és az an­tant parancsára vonult be a román ka­tonaság, nincs helye kártérítésnek, mert akkor „hadizsákm­ány“ mindaz, amit elvittek, sőt­ még Magyarország köteles megfizetni a román sereg élelmezési költségeit. Még ez a döntés sem használt Romá­niának, mert így sem tudta igazolni azt a bizonyos ántant-parancsot. Tehát éveken át, hozta-halasztotta a döntést. Most egyszerre — a legu­tolsó tárgyalá­son — megkerült az igazolás is. El­ő­­mutatták a románok Roch marsall ha­tározott parancsát a bevonulásra, ame­lyet támogattak a vörös hadsereg offen­­­zívájának visszaverésére véghezvitt elő­nyomulás szükségességével. A boszorká- I­nyos parancs-históriát nem­ akarták a magyar, részről akceptálni, mire a ro­mán kiküldöttek a következő ajánlatot tették: Románia a magyar kártérítési köve­telésnél kilencszer nagyobb összegben szabja meg hadseregének élelmezési és megszállási költségét. Mivel igazolni tudja, hogy parancsra vonult be, ezt Magyarországnak kellene megfizetnie, anélkül, hogy joga lenne bármilyen kár­térítésre. Románia tehát inkább azt ajánlja: mondjon le Magyarország a kártérítési kötelezettségről, Románia is lemond a megszállási költségről és ezzel az ügy békésen elintéződik. A külügyi kormány erre utasította megbízottait, hogy fogadják el az egyezséget. Az esetleges döntőbírósági eljárás lefoly­tatását a körülményekre való tekintet­tel nem tartották célszerűnek. A magyar-román megállapodás mu­tatja, hogy a prepozíciót elfogadták, ámbár az, sem lehetetlen, hogy a fel­mutatott Roch féle parancs hitelessége — legalább is az eddigiek szerint — nem tekinthető kritikán felül valónak. Négyszázmillió Korona értékel csekkel veszten el egy tisztviselő — Az Új Nemzedék tudósítójától. — Szerdám éjszaka egy állami tiszt­viselő táviratot adott fel a főposta Koronaherceg­ utcai részén.­­ Később észrevette, hogy eltűnt a pénztár­cája és bércigarettatárcája, ame­lyekben összesen 100 millió korona értékű csekkek és másfél millió ko­rona készpénz volt. Az eltűnt, csekkek a következők: A Deutsche Bank, Berlin által ki­állított Midland Bank, London­ra szőlő és 777 angol fontra vonatkozó 025 420. számú csekk. A Hamburger Handelsbank-i Niederlassung, Berlin által kiállított és az Equitable Trust, Newyork-ra szóló 1000 dollá­ros, 40.919. számú csekk. A Gesell­schaft Gegenseitiger Kredit für Handel und Gewerbe, Riga által ki­állított és Lazar Frei, Newyork-ra szóló 75 dolláros, 16.679­ számú csekk. A károsult feljelentést tett a rend­őrségen, amely táviratilag letiltotta a csekkeket Budapesten, Bécsben, Berlinben, Bukarestben, Belgrádban, Londonban és Newyorkban, a meg­semmisítési eljárást pedig folya­­­matba tették. A károsult állami tisztviselő, akire a csekkeket kézbesítés végett bízták, felkéri a­ megtalálót, hogy juttassa el a főkapitányságra, Csizmadia rendőrkapitányhoz. A csekkeket be­szolgál­tató a tárcában levő másfél­­milliót megtarthatja és ezenfelül tizenkét millió korona jutalomban részesül. Az arcbőr és a test ápoláshoz nélkülöz­hetetlen a világhírű Földes Margit éreme, púder, szappan, ám az Új nemzetiéket

Next