Uj Nemzedék, 1924. május (6. évfolyam, 85-106. szám)
1924-05-06 / 85. szám
199. május 6. Uj Nemzedék A magyar csoport a velencei kiállítás fénypontja A velencei kiállítás megnyitása — Az Új Nemzedék kiküldött tudósítójától. — Velence, április 26. Április 25-én az olasz király jelenlétében nyílt meg a XIV. velencei nemzetközi képzőművészeti kiállítás. A király és kísérete a velencei Signoria díszes, ősi gondoláin, fényes menetben vonult az állomástól a Gran Canalen át, a Giardine Pubblicoba, ahol a kiállítási epületek emelkednek. A ragyogó tavaszi napban Velence egész pompáját kibontotta. A díszes gondolákat régi kosztümös evezősök hajtották. A kiállítási kikötőben fellobogozott hadihajók állottak sorfalat, a parkban matrózok és fasciszta légiók. A megnyitási ceremónián Gentile közoktatási miniszter hatalmas beszédet mondott. Kiemelte Velence rendkívüli szerepét a modern képzőművészetben. Rámutatott, hogy ezek a kiállítások a nemzetek ideális együttműködését is szolgálják. Kifejtette a fascisizta-kormlány művészeti programját, amely megszünteti a régi értelemben vett megcsontosodott művészeti akadémiákat, műhelyi alapon egységesíti a különböző művészetek és az iparművészet oktatását s ezzel visszatér az olasz reneszánsz nagy és termékeny hagyományaihoz. A művészet célja nem a materializmus — mondotta többek között Gentile — és bár anyaggal dolgozik, végcélja egy magasabb lét kifejezése, amelyet minden nemzet a maga egyénisége szerint nyilatkoztat meg. A művészetet rá kell újra nevelni az esztétikai fegyelmezettségre, rá kell vezetni az anyagi világ szellemivé tételére. Gentile gyönyörű beszéde után a megnyitó ünnepséget egy kis incidens zavarta meg. Marinetti, a futurista-vezér izgatottan tiltakozott ír futuristák kizárása miatt. Amint azonban kitudódott, a közbeszóló személye, az izgalom közderültségbe csapott át. A király azután az előkelőségekkel végigjárta az olasz termeket, majd az egyes nemzeti pavillonokat tekintette meg. Az olasszal szomszédos magyar pavilion előtt Petri Pál közoktatási államtitkár fogadta a királyt és üdvözölte a magyar kormány nevében. Kertész K. Róbert művészeti h. államtitkár, a magyar csoport kiváló rendezője. Abele báró trieszti konzul, továbbá a velencei magyar konzul és alkonzul, valamint Gerevich Tibor, a római magyar intézet igazgatója voltak a fogadóbizottság tagjai. A pavillonban Petri államtitkár, szolgált magyarázatokkal a királynak, aki több kép előtt állott meg érdeklődéssel, s távozásakor e kitüntető szavakkal búcsúzott el a magyar kormány képviselőjétől: — Tudom, hogy a magyar művészet Velencében mindig a legelső sorban állott s örülök, hogy most is így van. A királyi menet tovább haladt a francia pavilion felé, de a kíséret több tagja, maga Gentile miniszter is egy darabig még ott maradt a kis magyar házban, lebilincselve a kiállítás szépségétől. Úgy a művészek, mint a kritikusok közt általános a vélemény, hogy a magyar kiállítás a legszebb, művészileg a legérdekesebb s a legizlésesebben van elrendezve. Talán csak a belga kiállítás ér fel vele. Az egész kiállítás ,az impresszionizmus határozott reakciójának és a futurizmus és expresszionizmus túlhaladásának, mellőzésének jegyében áll. A festők újra plasztikai értékeket keresnek, komponálnak, belülről kifelé dolgoznak, belső víziókhoz keresnek természeti képet s nem fordítva. . Azolaszok közt sok új festő jött ei ebben az irányban. Igen jó és friss az új olasz plasztika. A francia pavilion nívós, de nem hoz újságot; az uj Tagres-i iskolát már 2 éve bemutatták. A németek köztl a müncheniek dominálnak, — a 2.éve fein-peasi feltűnt — baloldali saeledségek nélkül, inkább a jobb irány vezet. A spanyolok egy Zulpara-utáni, nyersen és fantasztikusan színes, plasztikus és technikában bravúros új stílust mutatnak be. A belgák megható belső hangokat szólaltatnak meg egészen egyéni eszközökkel (herma,ens, Claus). Az angol csoport közepes. A két román terem jelentéktelen. A mieink közül Csók a főfalon megerősíti és növeli régi presztízsét; elragadnak Vászon magyaros szinrapszódiái. Rival franciás raffinementje is újra tetszik; érdekes Fényes tompított tónusa, fantaszta-Róma, április. Húsvét hétfőjén fogadta Őszentsége XI. Pius pápa a magyar diákok első hivatalos zarándoklatát a háború után. E zarándoklatot, amelyet, az Országos Katolikus Szövetség rendezett, a pápa olyan leereszkedő s meleg szeretettel fogadta, mint ritkán fogad más nemzetben. zarándokokat A vatikáni személyzetnek is feltűnt, hogy a pápa rendkívül soká maradt benn abban a teremben, ahol a magyar zarándokok voltak, holott ugyanez napon számos más nemzet zarándoklata is járult eléje. Háromszáz magyar diák és diákleány, többnyire budapesti, gyűlt össze a Tortone di Bronzo kapujánál húsvét hétfőn déli egy órakor, hol P. Bangha Béla és Madarász István érseki titkár rendezték el őket. Felhaladva a díszes vatikáni lépcsőházak egyikén Monsignore Caccia-Dominioni, vatikáni háznagy a kisebb konzisztórium termébe vezette őket, ahol- az ifjúság tanáraival együtt hosszas sorokban helyezkedett el, élén Madarász Istvánnal s a hittanárokkal. Kis félórai várakozás után Vigyázzal vezényelt P. Bangha, mindenki letérdelt s belépett a vatikáni nemestestőrség s utánuk a Szentséges Atya. Hármas harsány „Éljen" hangzott fel magyarul, mire a Szentatya mosolyogva ismételgette csendesen: „éljen, éljen“. Az egyes intézeteket P. Bangha és Madarász mutatta be Őszentségének, előbbihez a pápa olasz nyelven számos kérdést intézett Magyarországról s iskoláiról, miközben a hat hosszú soron végigment s minden egyesnek külön csókra nyújtotta kezét. Mikor a Mester utcai női kereskedelmi akadémiát mutatták be, Őszentsége megjegyezte, hogy ebből az iskolából már egy másik csoport is volt nála a minap. Miután az egész teremben körülment, Őszentsége a trónon foglalt helyet, körülötte díszkisérete állt; majd P. Bangbn előlépett s latinul a következő szavakat intézte hozzá: — Szentséges Atya! Háromszáz magyar, többnyire budapesti tanár, hittanár, diák és diákleány terdei Szentséged lábainál, mint Szent István király gyermekei s kérik Szentségedet, adja apostoli busán szcenírozott új stílusa. Sokan állnak meg Mattyasovszky rendkívül finom festőiségű, feketeruhás női portréja és Szőnyi plasztikai törekvésű kompozíciói előtt: s dicsérik Szőnyi és Abanovák grafikáját. Az igazi nagy és új reveláció azonban Rudnay. A felvonult magyar szobrászgárda tagjai is egytől-egyig babérral fognak visszatérni. A megnyitás napján a Dantenben adott banketten is sok szó esett a nniryar pavilion sikeréről. Az asztalfőn Gentile miniszter ült, jobbján Petri államtitkárral, balján Velence kormánybiztosával. Este a Fenice színházban díszelőadás volt, melyen a király is megjelent. Petri államtitkár szombaton tisztelgő látogatást tett Lafontaine bíboros, velencei pátriárkánál, tegnap pedig részt vett a padnál Petőfi ünnepélyein, melyen az ünnepi beszédet Bodrero egyetemi tanár, fasciiszta képviselő tartotta áldását rájuk, szüleikre, családtagjaikra, iskoláikra s iskolatársaikra, valamint egész gyászbaborult hazájukra. Őszentsége előzőleg P. Banghától megkérdezte, melyik nyelven tudnak többen a jelenlevők közül: franciául vagy németül! P. Bangha azt felelte, hogy franciául is sokan tudnak, de németül csaknem mind tud valamit s ezért a Szentatya az üdvözlő szavakra németül felelt. Kiejtésén megérzik, hogy könyvből tanulta a német nyelvet, melyet azonban tökéletesen beszél. Azt hittük, három szót fog mondani, mert hisz 300 zarándok a Vatikánban csekély szám, ugyaneznap pl. csak az osztrák diákok háromezeren jöttek s más hosszas kihallgatások is voltak. Egészen szokatlan dolog, hogy a pápa ilyenkor hosszasan beszéljen s a magyar diákokhoz mégis egész 18 perces beszédet intézett, oly szembeszökő szeretettel s örömmel, amely néha szinte elfullasztotta szavát. A beszédet a zarándoksereg állva hallgatta végig; sokak szemében köny csillogott, különösen mikor a pápa Magyarország szenvedéseiről beszélt s azt mondta: bizzunk, Magyarország sorsa a történelem folyamán sokszor volt ugyanolyan, mint a kereszté Szent István koronáján: mélyen lehajtott, de le nem tört soha! Különösen megköszönte a tanároknak s tanárnőknek, hogy nemcsak tanítanak, hanem nevelnek is és ezzel lelkük legnemesebb részét adják oda az ifjúságnak. A Szentatya a következőket mondotta: — Sajnáljuk, hogy hazai nyelveteken nem szólhatunk hozzátok, kedves Gyermekeink! úgy hallottuk viszont, hogy németül értetek. Mi a magyar történeti irodalommal foglalkozva a magyar nyelvvel is megismerkedtünk, de megtanulására nem volt alkalmunk. Ezért németül szólunk. — Nagy öröm és vigasz Nekünk, hogy oly sok magyar hívünk jött el, ti, kedveseim, nagyon kedves gyermekeim. Mindig öröm Nekünk, ha a nagy keresztény világcsalád különböző képviselőit látjuk, de főleg akkor, ha oly országból jönnek, amely Nekünk is oly drága. S leginkább ha fiatalemberek jönnek, akiktől a jövő függ, saját jövőjük, az orezásé, melynek fiai e a villáké. De különös öröm Nekünk, hogy olyankor jöttök Magyarországból, amikor ez a nemes nemzet oly mély sebektől vérzik, hogy ne örüljön, hogy ne áldjon ilyenkor atyai szive mélyéből titeket a keresztények közös Atyja. Ezt az atyai áldást a hála érzelme kíséri Részünkről a tanárok iránt; köszönjük nekik, hogy a Nekünk annyira kedves jövőt, az ifjúságot vezetik s lelkük javát adják nekik. Úgy érezzük, Nekünk tesznek szolgálatot, amikor az ifjúságot erkölcsösségre s hitre nevelik, hiszen Jézus Krisztus, a mi Urunk is azt mondta: „Amit a legkisebbeknek tesztek, Nekem tettétek“. — Emléket is szeretnénk adni nektek, egy gondolatot, melyet vigyetek el az otthoniaknak is, akik nem jöhettek el. Kedves gyermekeim, mikor az ember először jön Rómába — Mi is emlékszünk saját életünkben erre az eseményre —,meglepi a sok nagy és szép emlék, melyet itt talál; de azért mindenki úgy érzi, hogy itt nem idegen helyre jött, hanem hazaérkezett, itt itthon van, itt atyja házába tért, mert az Atya háza a gyermekeké is. Mit láttatok itt Rómában! Az ember nagy várakozással és bizonyos izgalommal jön ide s e várakozások ama gondolat erejében összpontosulnak, melyet a Szent Péter-sirja felett aranybetűkkel ragyogó Krisztusszózat fejez ki: „Te Péter vagy a „ kőszálra építem Anyaszentegyházamat“. Ez az a szikla, melyet annyi támadás nem tudott megdönteni; ez az a hajó, mely soha el nem sülyed, mert Krisztus maga kormányozza, bár a Mi gyenge kezünk által. E sziklát érzitek itt lábatok alatt; e hajóra léptetek be ma ti is. Vigyétek el e tudatot magatokkal; közel álltatok ti is ahhoz az isteni Erőhöz, mely e hajót vezeti. — Az Egyház hajója olyan, mint a Szent István koronáján a kereszt. A Szent István-koronán a kereszt tudvalevőleg meg van görbülve, le van hajolva, de nem törik le. A hajó is hajlik a szelek alatt, de nem sülyed el soha. Ez a mi katolikus vigaszunk és biztosságunk. — Viszont ez a vigasz számotokra is, kedves magyar gyermekeim. A magyar nemzet sorsais a korona keresztjéé; folyton hajlik, görbéd a szenvedés súlya alatt, de össze nem törik... Epén azért egész szenvedő hazátokra szívből adjuk áldásunkat. Vigyétel el ezt az áldást szüléitekre, rokoraitokra, iskoláitokra, tanáraitokra, iskolatársaitokra és egész hazátokra, Magyarországra, az egész szeretett magyar földre. E szavak után Őszentsége felállt s megindult, meleg atyai hangon a hármas apostoli áldást osztotta. Erre felzendült magyar nyelven a pápai himnusz, melyet a rendezőség a pápa kimenetelére szánt. Azonban őszentsége nem ment ki, hanem állva hallgatta végig a himnuszt, melyet, minthogy eredetije s dallama angol eredetű (Witeman bíborostól való), ő is ismert. A himnusz gyönyörű ütemben, pattogva hangzott, főleg a fiuk erős hangján érzett meg a benső lelkesedés. A Szentséges Atya szeretettel mosolygott gyermekeire — 340 millió gyermekének alig egy milliomod részére — s a himnusz végén még egyszer áldást intett s úgy távozott, újból három lelkes magyar ,éljen“-től kísérve. A zarándokok sírtak örömükben s érezték, hogy bármi szépet, nagyot, hatalmast láttak ez ötnapos római tartózkodás alatt, a legnagyobb, a legszebb, a csúcspont és betetőzés ez a szeretetteljes leereszkedés; ez az elbűvölő atyai kegyesség volt. XXX»QO0CX)OKXXXXX>aOOOO0C«C<>00CKJCOC5Oa200íXXX3OOOOOOOOC „Szzent István meghajolt a Keresst, de nem tért le..." ./■! magyar diák zarándoklat Rómában — 4 pápa 18 percig beszélt kiozzájuk. 'XI. Pius üzenete a magyar néppel — Az Uj Nemzedék tudósítójától. — Kedd & Hegnvsh a farter! kioszk fegnéhisa !